A New York Times sikeres újságírónője vagy, de angol származásod miatt korábban már angliai lapoknál is dolgoztál. Mi még Angliából ismerjük egymást, ahol már kavartunk fiatalabb korunkban, de túl komolyan szerintem egyikünk sem gondolta. Legalábbis én nem, nekem csak kaland volt, de mielőtt pedig még tényleg igazán komolyra fordulhatott volna, te és a családod kiköltöztetek New Yorkba és a kapcsolatunk véget ért. Nem is te akartál igazán menni, hanem a szüleid akartak emigrálni és kényszer miatt neked is menned kell, mivel nem lett volna megélhetési lehetőséged nélkülük.
Akkor bizony még egyikünk sem gondolta, hogy valaha is újra összefúj minket a szél, de miután jó magam is New Yorkba költöztem igen hamar újra összefújt minket a szél a közös hivatás miatt. Elmondható, hogy a magánélet terén igazán peches vagy, még mindig nem sikerült megtalálnod az igazit - gondolom mert nem voltam melletted a "szakítás" óta. Persze én erről nem tudtam, de az akkori elválásunk téged jobban megviselt, mint engem. De hát megünnepeltük, hogy újra összefutottunk, fel is elevenítettük a régi időket, bár ez részemről talán kicsit felelőtlen volt, mert bár örülök, hogy újra találkoztunk, lehet kicsit elhamarkodott volt újra kezdeni az angliai időket.
De hát ha már megtörtént, akkor megtörtént, végül is nekem sincs senkim, neked sincs, akkor ki gátolna meg? Persze te egyből belelkesültél, hogy akkor mi most már újra egy pár leszünk, noha én még fel sem fogtam, hogy mibe kevertem bele magam.
Nem mondom, hogy a kapcsolatunk zökkenő mentes, mert vannak kisebb hullámvölgyek, amik miatt néha gyökérnek, vagy épp baromnak tartasz, de igyekszem jó barátod lenni. Hazugság lenne, ha azt mondanám nem érzek semmit irántad, csak kalandot, mert az nem lenne igaz, de kicsit gyorsan történt minden és nehezen viselem a kötöttségeket. Már pedig egy kapcsolatban, bármilyen kezdetleges és "elhamarkodott" is legyen, vannak kötöttségek és kötelezettségek, amiket meg kell szokni.
Szóval ez nem egyoldalú, bár én már Anglia óta többet jelentek neked, mint te nekem és neked fontosabb ez a kapcsolat, mint nekem, ennek ellenére én is igyekszem, hiszen te sem hagysz hidegen és nem szeretnélek én sem újra elveszíteni, főleg nem úgy, hogy mielőtt elmész, összetörd a golyóim dühös csalódottságodban. Elvégre én is bűnrészes vagyok abban, hogy újra kezdtünk mindent, ami Angliában megszakadt.
Elmondható, hogy sikeresebb vagyok a szakmában, mint te, amire féltékeny is vagy kicsit, hiszen én mind szakmailag, mind anyagilag többre vittem, mint te, de ez talán nem okoz gondot a kapcsolatunknak. Segítek, ahol tudok és szoktunk is közösen dolgozni.

Nos nagyjából ennyi lenne. A többit rád bízom és közösen is átbeszélünk majd mindent, ha érdekel a kari és a szál  
Várlak szeretettel