Nagyon jó a humora, csak meglehetősen sötét, éles, ironikus, morbid. Szóval a nagy átlagnak csapnivaló és elborzasztó. Nehéz őt és a viselkedését megérteni. Alapjáraton jóindulatú, csak rémesen nyers, mindent kimond, amit gondol, így az ellenkezőjét feltételezik róla.
Fontos neki a szabadidő fogalma, amit azzal tölthet, amit szeret. Utálja, ha korlátozni próbálják, ahhoz túlságosan szabad lelkű. Ebből kifolyólag imád utazni, kirándulni, legyen szó képzeletbeli vagy fizikai síkról. Sőt! Fejben gyakrabban jár máshol, mint a gyakorlatban. Makacs, hedonista, és ha elhatároz valamit, akkor nem ismer akadályokat. Semmi másra nem vágyik az életben, csak hogy boldog és vidám legyen. Igazi lázadó. Nagyon optimista, szereti a függetlenséget. Domináns, férfias, irányító jellem, akinek nagyon erős kisugárzása van. Idealista, romantikus, szenvedélyes, érzéki, sármos, jókedvű. Vonzó férfi lehetne! Amíg meg nem szólal, és jobban meg nem ismered... Nagyon nem egy főnyeremény. Se rokonnak, se barátnak, se a pasidnak. Bár még így is akadt öt ökör, aki felkarolta hatodiknak.
Időnként hajlamos a dühkitörésekre, az agresszív, "idegbeteg" viselkedésre. Utálja a beszólásokat, a sértéseket nem felejti el, sőt, egyenesen bosszúálló típus, miközben egyébként nem fognak rajta. Akárhogy kritizálhatod, le se szarja, és soha nem fog megváltozni. Ő viszont szeretne mindenkit olyanná formálni, hogy az neki megfeleljen. Túlreagál dolgokat, megbízhatatlanná és beképzeltté válik. Kiszámíthatatlan. Egyszer túlságosan temperamentumos, máskor hideggé és zárkózottá válik, amiket nehéz tolerálni. Csodás jellemét az is tovább árnyalja a sötétség skáláján, hogy korábban a seregben szolgált, majd PTSD-vel kezelték. Időnként még most is elragadják a démonjai, és olyankor nehéz kirángatni belőle. Amilyen jókedvű sokszor, kétszer annyira depresszív és magába forduló. Jellemző rá a titkolózás, akár a hazudozás is, ha a helyzet szerinte megkívánja.
Imád a középpontban lenni és hódítani. Hajtja a kalandvágy, ezért nehezen állapodik meg, vagy sokkal inkább talán nem is akar. Jó neki egyedül, szabadon. Ő maga azonban birtokló és féltékeny. Még a barátai szerint sem képes őt elviselni senki, főleg nem hosszútávon. A nyersesége, a felvágott nyelve és a szókimondása miatt egy igazi arrogáns pöcs. Mivel öntörvényű, nem csapatjátékos, így érdemben segíteni se lehet neki. Rejtély, hogy a többiek mit látnak benne. Jóó, néha megcsillogtatja, hogy tud ő rendes gyerek is lenni. Néha.

Figyelmeztetés: csúnya beszéd, fárasztóan gyökér főszereplő.

- Aztán mizu öregem? Hogy megy a privát mentorkodás? Bármikor nem bírod, csak szólj, szívesen átvállaljuk. Én is mentorkodnám a csajt. - vonogattam a szemöldököm pofátlanul. Dave szerint engem sem a jófejségemért fognak elrabolni, már ha egyáltalán valaha bárki is el akarna rabolni egy ilyen vadállatot. Nem egyszer szájba vertek már, és tuti nem is utoljára. Csak az a rossz hírem van, hogy mindig visszaütök.
- Na, ne legyetek vele taplók, pöcsfejek. Álljatok le kicsit és hagyjátok békén. A védencét majdnem kinyírták. Akkor kurvára nem volt vicces. Ti nem voltatok ott, nem láttátok. Para volt az egész. Én gondolatban már temettem szerencsétlent.
- Jó'van. Meg ne egyé' baszki. - forgattam a szemeimet.
- Én csak azt akarom mondani... - tartottam drámai szünetet, ahogy mély levegőt vettem az orromon, mint valami légzőgyakorlatos joggi.
- Hogy végre ide toltad a búvalbaszott pofádat, haver. Már kezdtem unni a sok pelenkázós sztorit a trottyoktól. - célzás értékkel jól körbe is néztem a díszes társaságon. Jó, McKenna-t kihagytam. Őt máshogy kell pelenkázni.
- A miheztartás végett. Nem beszéltünk ilyesmiről.

- Szóval még zárásként benyögte, hogy a dögös kis testét lehet, hogy érdekelné, mennyire vagyok jó abban, hogy egész nap nyalogassam, mint ahogy korábban mondtam. Mert hát mondani tud bárki bármit. Emma fontos nekem. Talán az egyetlen, akihez a magam módján... kötődni tudnék. És nem basznám el azzal, hogy csak úgy rávetem magam. Ez ilyen... elvi dolog nálam. És az óta se értem, mi a fasz van. Ez valami teszt volt? Vagy nem? Vagy most rá kellett volna hajtanom? Vagy jól tettem, hogy nem? Úgy voltam vele, hogy majd megpróbálok összekotorni valamiféle jeleket, de egy kibaszott monszun idején egyszerűbb ilyeneket találni, mint Emma-nál.
- Tüzes egy nő. Egyszerre irigyellek és sajnállak.
- És te nem dugtad meg? Hogy bírtad ki? Beteg vagy??? Mit mondtál, hol is lakik? – meredtem rá hitetlen képpel. Majd én kezelgetem a csajt, ha ekkora életképtelen vagy.
- Ne legyél már paraszt a kurva szádat! - Sharkey akkorát rábaszott a tarkómra, hogy azt még Mrs Lipton is megirigyelte volna. Ettől függetlenül azért mind készenlétben voltak, hogy elkapják azt a seggfej Reilly-t, ha megpróbálta volna rám vetni magát. Báár megtette volna!
- A jelek szerint rá kellett volna hajtanod. De jól tetted, hogy nem. A helyedben mind ezt tettük volna.
- Té'lleg!??
- Jaj kussolj már!
- Oké, had segítsek. Mivel nem dugtad meg, pedig akartad volna, ő meg hagyta volna, így sanszos, hogy szereted. Már csak az a kérdés, hogy mennyire. Pár évig, vagy költözzünk egy farmra, és haljunk meg együtt a picsában-ig?
- Fel tudod idézni az illatát? Tudod milyen színű a szeme? Hogy mikor van a szülinapja? Hogy issza a kávéját? Hogy mit viselt, mikor ma utoljára láttad?
- Ha mindegyikre tudod a választ, akkor barátom rossz hírem van.
- Én azt mondom, ha már az úriemberek útját kezdted, járd végig.
- El se hiszem, hogy ezt mondom, de egyetértek ezzel a baromarcúval.

- Nem akarok ünneprontó görcs lenni, de Reilly Larson felettese.
- Hát pedig ünneprontó kis görcs vagy.
- És akkor? Nem a munkahelyen vagy a tetthelyen fognak szexelni. Akkor nem tök mindegy? - az egyszerű megoldások híve vagyok.

- Ha láttátok volna Emma-t úgy, ahogy én, akkor azért is hálásak lennétek, hogy egyáltalán elhúztam ide a seggem, és nem maradtam otthon, hogy széttépjem a ruháit, meg őt is.
- Ha láttuk volna Emmát úgy, ahogy te, már ki lennének kaparva a szemeink, beletuszkolva egymás seggébe, és halottak lennénk.
- Nekem lehet, vannak öngyilkos hajlamaim, szóval én bevállalom. Mikorra lehet időpontot egyeztetni? - nyilván nem gondoltam komolyan, hanem idióta vérszívásnak szántam. Mindig tiszteletben tartjuk egymás nőjét, családtagját, kutyáját, tyúkját, kecskéjét, demodogját, alpakáját, de még az aranyhalát és a döglött macskáját is. Ahogy Marco mondaná. De azért… valljuk be… nem dísznek vannak a szemeim, hanem azért, hogy használjam őket. Ugyanez igaz a kezeimre és a farkamra is.

- Gratulálunk. - úgy érti, a kurva nehéz esethez.
- Nem mi tehetünk róla, hogy kifogtál egy ilyet, és neked pont ez a nő kell.
- Bár talán mákod van ezzel. Ha férfias a gondolkodása, nem kell félned minden kan rémálmától, a női logikától. Ha azt mondja, hogy nincs baja, akkor nincs baja. És nála a "semmi" nem a hisztiroham és a sértődés metaforája. Ha azt mondja, hogy szexelni akar, akkor szexelni akar. Tök jó, ha valaki rejtélyes és meg kell fejteni, de ne kelljen már pszicho diploma és kötél ideg hozzá. És mellé még nőies is.

- Kezdjél dalolni, Reilly. Vagy pia helyett kutyakekszet kellett volna hoznom neked?
- Még mindig utállak benneteket, és percről percre egyre jobban.
- Az érzés kölcsönös. - vontam vállat.
- Miután megoldottuk a rejtélyedet, leakadunk rólad. De nem fogod az egész estét ilyen gyász pofával végig ülni. Nem ezért szerveztük neked ezt a szart. - mindenkinek jobb, amikor minden sunshine & rainbows.
- Használd ki, hogy vannak ezek az utálatos haverjaid.

- ... Aztán ezekből valahogy eljutottunk oda, hogy régen milyenek voltak a kapcsolatok, hogy álltak egymáshoz a férfiak meg a nők. Végül asszem' emiatt benyögte, hogy nem szokott ilyen lenni, de szerinte mi lelki társak vagyunk vagy mi. Hasonló a múltunk, a személyiségünk között is van átfedés, szóval nem akkora baromság, mint amilyen kislányos hányásnak hangzik. - kezdte el a sörösüvege címkéjét kapargatni.
- Whuuu. Lelki társak? Egyem a kis szívét.
- Jó szegényes lelki világa lehet a csajnak, ha te vagy a társa.
- Ne vedd komolyan! Bírunk téged, faszfej.

- Na mi van, baromarcok? Megvertetek már valakit, vagy ezt se tudjátok nélkülem csinálni rendesen?
- Viccelsz? Neked van itt a legütnivalóbb fejed, szarcsimbók. Végre, hogy visszajöttél faszfejkém. - tárta szét a karjait szívélyes vigyorral.
- Mi van? Mondtam, hogy rágyújtani megyek, jesszus. Vagy legközelebb azt is jelentsem be, ha hugyozok egyet?
- Ja, mind fogni akarjuk közben a retkes farkadat.
- Aha. Csak a magad nevében beszélj. Na dobd le a szaros segged, fiú, aztán tedd hasznossá magad. El kell döntened egy nagyon fontos vitát.
- Automata vagy manuális váltó?
- Jajj! Ne kezdjétek már megint elölről! Mondtam már, hogy ezt a kört én nyertem. Az enyémben 6 fokozatú tiptronic váltó van. Minek választani, ha megkaphatod mindkettőt?

- Az unokahúgom, Sarah gyerekekkel foglalkozik. Szervezni akarunk egy tábort a kiskrapekoknak a nyárra. Ez ilyen régi, klasszikus stílusú lenne, nem ilyen kocka tábor gyíkfej E-puhányoknak, akiknek maximum csak az ujjaik izmosodnak a sok telefon nyomkodástól, és zombi az agyuk a TV bámulástól.
- A mai gyerekek még néznek TV-t?
- Nem tudnál kicsit bekussolni, Delaney?

- Jól van, nyugi már, csak szopatok mindenkit. Olyan zen lettem ettől az egy hónaptól, hogy legalább fél perccel tovább tudok nyugodt maradni, mint korábban. Jól vagyok. Kurvára. Komolyan. Kisimult vagyok, mint egy újszülött segge. - pillantott McKenna-ra, és nem csak azért, mert ez az ő kérdése volt, hanem mert ő itt az újszülött seggű.
- Halljátok!? Reilly fél perccel tovább bírja, mint korábban. Egy igazi hős!!! - szólaltam meg fennhangon, mire a kocsmában minden részeg fasz tapsviharban tört ki. Na meg mi is. Talán még fütyültünk is ekkora teljesítmény hallatán. Az ő korában már, negyven felett minden nap ajándék. Itt fáj, ott ropog.
- Szívesen, cukorfalat. - vigyorogtam rá pofátlan elégedettséggel.

- Nem lesz itt semmiféle geci szarság. Minden fasza lesz, hidd el. Megérdemled, fiam. Kibaszottul.
- A vén farok jól mondja.
- Ne akard, hogy szájba verjelek.
- Bocs, fater.
Mikor kijelentette, hogy Emma találkozni akar a többi baromarcúval is, mármint, hogy velünk, mindenkinek kikerekedtek a szemei.
- Fine diningolni akar velünk?? - húzta (kamu) fintorra a száját.
- Ha te meg Emmácska fizettek, benne vagyunk. Ugye, fiúk?
- Még jó, hogy benne. Viccelsz? Ingyen kaja.

- Ha tudtam volna, hogy ilyen csajok vannak az FBI-nál, talán én is ügynök lettem volna.
- Talán ha nem lennél kezelhetetlen, idegbeteg pszichopata, fel is vettek volna.
- Pont te beszélsz? Most miért járatsz le? Olyan szelíd vagyok. - csinálja itt nekem a negatív reklámot.
- Tényleg??? Hogy is találkoztunk??? – oké, Dave-nél volt a pont. Reilly-vel nekik kellett visszafogniuk az egyik motoros találkozón, hogy ne rendezzem át valami seggfej képét, mert az valamit beszólt. De hé! Nem az én hibám volt. Amúgy is ki kérte rá őket, hogy beleavatkozzanak? Szívesen szétvertem volna azt a nagypofájú rohadékot.
- Ehw. Fogd már be. – vontam vállat "duzzogva".
- Szerintem meg mindketten fogadjátok meg a saját tanácsotokat.

- Igazából már akkor fel akartunk hívni, te kis szarcsimbók, nehogy kihagyva érezd magad, de kitört egy fincsi kocsmai verekedés, és az kellően beszippantott minket.
- Bob kipofozta a kerthelyiséget a nyári szezon előtt, aztán így kénytelenek voltunk Mike-hoz és Adaline-hoz menni. Volt ott egy rakás kis pöcs, akik igen menőnek hitték magukat azzal, hogy szerencsétlen pultos kiscsajokat zaklatnak.
- Beszarás, hogy mindig az ilyenekről maradok le. – vertem a fejemet az asztalba, mert hogy nem csak Reilly csúszott le róla, hanem én is. Miiiééért!??? Nincs igazság a földön.

- Ajj, a faszodat, még jó, hogy emlékszünk!
- Mint azt már ezerszer elmondtuk, ki nem hagynánk. Nincs az a pénz vagy bármi. Messze az egyik legjobb szórakozás büntetlenül, szinte kötelező jelleggel roast-olni valakit. Az meg, hogy ez a valaki most végre te vagy, bocs haver, de minden kincset megér! – és még van mellé ingyen kaja is.
- Valakiknek el kell mesélnie Emmának, hogy kivel is van együtt.
- Szóval mikorra időzítsük magunkat?
- Nyugi, túlélitek. Ames is túlélte.
- Aaaahhha, túlélte. Azért azt én hozzátenném, faszfejek, hogy Nas nem perfekt angolos. Jobb, ha nem értett minden szót, vagy lehet már meglépett volna.
- Jaj ne szarjatok már. Reilly maga mondta, hogy Emma nem átlagos nő. Hát akkor csak hajrá.
- Ja, nem olyan. Majd magassarkú helyett acélbetétes-szegecses csizmával tapossa szét a golyóimat.
- Lazíts már, öcsipók.
- De nálatok pszichopatáéknál amúgy is ez az előjáték nem? Akkor meg no para, csak a szokásos. Amúgy is szerintem a magassarkú fájdalmasabbnak hangzik. – akarva-akaratlan is a lelki szemeim elé kúszott a rémes horrorkép, ahogy egy tűsarkú a zacsimat trancsírozza.
- Mondta az egyik idegbeteg pszichopata a másiknak.

- Delaney önvédelmi oktató. Majd tanít nekik pár hasznos fogást. Van egy rakás képregénye is, mindent tud ezekről a témákról, jól is rajzol. Azzal majd lekenyerezi őket.
- Nincs mit tenni. Főnyeremény vagyok.
- A látszat ellenére igazi kis cukorfalatok vagyunk. Még ez a seggparaszt Delaney is.
- Látod? Én mondtam.

- De leginkább Reilly volt az oka. A barátunk és fontos nekünk. Neki fontos az a kislány, akkor nekünk is.
- Alig várjuk, hogy végre személyesen is megismerhessük. Már olyan, mint valami kibaszott legenda a dögös királylányról, csak még senki se látta. Az se biztos, hogy létezik. – ha engem kérdeztek, már szinte túl tökös dögös, hogy igaz legyen.
- Tényleg??? Mondjuk együtt dolgozok vele, de ne zavarjon. – öhm… pfff. Részlet kérdés.

- Nem tudom, öregem. Biztos, hogy ki akarod nyírni Shaw-t?
- Talán csak még nagyobb szart zúdítasz a nyakadba, ha magadra haragítod a kutyáit és a fél alvilágot, akiket ő gardírozott.
- Ráadásul ez a bosszúból gyilkolás nem hangzik túl jól. Ne akard átlépni ezt a határt, ne indulj el ezen az úton. Legyen eszed.
Sharkey és McKenna tartottak neki egy rakás hegyibeszédet a lelkéről, arról, hogy ez nem változtat semmin, és hogy aligha imponál bárkinek is, ha hidegvérű gyilkossá válik miatta. Először Dave rántotta fel magát ezen, majd Reilly kezdett el vinnyogni a képmutatásról. Ezekkel most nem untatnám itt a nagyérdeműt.
- Nyugodj le, te barom. Csigavér. Nem képmutatásnak, szenteskedésnek vagy okoskodásnak szántuk, csak... jót akarunk vagy mi. Fasz se tudja. De neked mondhatunk akármit, úgyis pöcsmindegy.
- Tényleg nem vagyunk a helyedben, így nem tudjuk, mit reagálnánk, valószínűleg ugyanezt, mert mi is indulatból indulnánk el a vesztünkbe, és semmivel sem kalkulálnánk, mert a józan ész kurvára esélytelen. – király. Csak tudnám, mi a francnak tettem fel akkor a korábbi kérdésemet. Faszán megcáfoltam saját magamat.

- Ennyi. Mindenki oldja meg a maga kibaszott életét. Amúgy sem igen akarok már új arcokat befogadni magunk közé. Jók vagyunk így. McKenna-t is kár volt.
- Azért vettek be, mert hogy ha majd téged kibasznak, kell valaki a nyomorult helyedre.
- Jaaa, az más. Cheers, mate. - vagy valami ilyesmi, te ausztrál kis pöcs.
- Nem ilyen helyzetben használjuk, nuffy.
- Ez sértés volt ugye? – húztam össze a szemeimet gyanakvón.

- Az apám katona volt. A US Rangers zászlója alatt szolgált és ott volt, amikor Mogadishu-ban elszaródtak a dolgok. Több társa meghalt, és az akaratuk ellenére hozták ki őket onnan, nem engedték, hogy azt csinálhassák, amire esküt tettek. PTSD-je lett, amit nem kezeltetett. Vagyis... leginkább a piával kezelte, szóval elbaszott mindent. A családot, az életét... egy szánalmas pöcs volt. De közben meg csak egy... áldozat, akit cserben hagyott az ország, és mindenki más is, saját magát beleértve.
- Nem szánalmasnak nevezném, inkább csak gyengének. Nem mindenki kerül ki győztesen a harcokból. - a csendet végül én törtem meg. Ha valaki, én már csak tudom, milyen ez, elvégre nekem is akadtak komoly gondjaim a PTSD-mel. Csak én kezeltettem magamat, mert élni és nyerni akartam.
- Nem. Ő nem gyenge volt, hanem szánalmas. Vagy mindkettő. Beteg volt, és bármennyire utáltam, nagyon sajnáltam is, de későn kapcsolt és akkor kezdett el kapálózni, amikor már elveszített mindent. Aztán ténylegesen is elvesztette, és ahelyett, hogy mire hazaértem volna a seregből, összekapta volna magát, még többet ivott és bele is döglött.
- Az apádra. - akárhogy is, egy hős volt. US Ranger-ként a hazát szolgálta, parancsokat teljesített. Mogadishu után pedig csoda, hogy még ennyire is ember maradt belőle, nem csak egy üres, lelketlen roncs.
- És rád, hogy már jó helyen vagy. - azzal mindenki meghúzta az üveg tartalmát, majd ha akarta, ha nem, Reilly kapott egy baszott nagy ölelést a teletabi családjától. Lezárhat egy fejezetet az életében, ami túl régóta nyitva volt már.
- Szóval... khm... hogy ment a felmondás? - váltottam témát.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Ahogyan azt a jellemedben is hangoztattad, nem vagy egy egyszerű alak, ez pedig a történeted folytatásában határozottan értelmet is nyert.
De valljuk be, kire lehet egyértelműen azt mondani hogy egyszerű lenne?
Aztán akadnak néhányan akik minden defektes szokásunk ellenére is elviselnek és még időnként támogatnak is, ha nem éppen vágják őszintén a fejünkhöz az igazságot (meg azt is, hogy már megint hülye voltál.) A kérdés, hogy ezek után mennyire fogadod el ezeket a véleményeket meg már rajtad áll, de a makacsságodból ítélve nem lesz könnyű meggyőzni. A történeted során viszont számomra úgy tűnik megtaláltad azokat az embereket, akik miatt tartozhatsz valahova és akik előtt nem kell megjátszanod magadat. Ez pedig úgy gondolom igazán jó dolog.
Összetett karaktert mutattál be nekünk akinek megvannak a maga magas és mélypontjai. És bár olykor kacifántos út vezet ahhoz, hogy valaki megtalálja veled a közös hangot, de összességében melletted az unalom fogalma nem létezik. Tetszett ahogyan megírtad a sztoridat és kívánok neked sok lehetőséget mások életének felforgatására.    
Örülök, hogy olvashattalak.

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!