Ye Na and Susane

A szüleim talán nem is sejtették, hogy bár közelebb vagyok még a huszonegyhez, mint a harminchoz, attól még kis híján megközelítettem elfogyasztott alkoholmennyiségben a bátyámat, akire épp fordítva volt igaz az állítás - közelebb állt a harmadik X-hez, mint az életkorhoz, amelytől fogva legálisan ihatott itt az Államokban is. Apának és anyának persze azzal kapcsolatban nem voltak illúziói hogy fogyasztunk-e alkoholt, elvégre az eseményeken, amelyeken megjelentünk velük már-már kötelező volt legalább egy pohár pezsgőt a kezünkbe vennünk. A családi vállalkozással a hátunk mögött pedig Istenkáromlásnak minősült volna, ha kategorikusan kijelentjük, hogy egyáltalán nem fogyasztunk alkoholt. Nem hiszem, hogy kitagadtak volna miatta, mert a mi szüleink nem olyanok, de soha nem is jöttek nekünk azzal, hogy ez fog bennünket tönkre tenni. Fiatalabb korunkban mindkettőnket leültettek és elmondták, hogy a legfontosabb a minőség, a mennyiség és a tény, hogy minél inkább keverjük a különböző italokat, annál jobban fog fájni másnap a fejünk.
- Mit szeretnél inni? Brut, dry, vagy demi-sec? Esetleg bor? - Úgy emelgettem meg a legjobb barátnőm előtt a különböző üvegeket, mintha lett volna jelentősége annak, hogy mivel mérgezzük magunkat mi este, miközben kibeszéljük egymás szerelmi életét. - Jasper készletei most eléggé meg vannak csappanva. - Ami egyébként csak és kizárólag azért volt meglepő, mert sokkal jobban a része volt a családi üzletnek, ami azt is jelentette, hogy megkapott minden új terméket még a megjelenése előtt. Most kevés ilyennel szemeztem a polcán, aminek a felső sorairól el sem értük volna az üvegeket Yenával együtt sem, vagy minimum valamilyen akrobatikus gimnasztikát kellett volna bemutatnunk, aminek meg a bátyám nem örült volna, ha végignézi.
- Tudod már mit veszel fel hétvégén, ugye? - Én magam is szívesen megmutattam volna neki azt a néhány ruhát, aminek a viselésén gondolkodtam a hétvégi eseményen. Mindig könnyebb volt a döntés, ha tudtam, hogy mások miben fognak megjelenni, különben meg anya nagyon jó volt abban, hogy kiválassza nekem a megfelelő ruhákat, ha úgy gondolta, hogy fontos a megjelenésem, mert valaki kiszemelhet magának. Csak a saját nevemben beszélhetek, mert nem tudom mások hogyan élték ezt meg, de fárasztó volt mindig arra gondolni, hogy hogyan fogok megfelelni másoknak. Most ezért is garázdálkodtam inkább a bátyám szekrényében és kaptam ki onnan egy szürke pulóvert, amit tudom, hogy egyébként csak az edzőterembe szokott felvenni.
Amikor a lakást betöltő csengő hangja belerondított a hangszórókból szóló kedvenc zeneszámaink egyikébe, felpattantam a kanapéról és az ajtóhoz szaladtam, mint egy izgatott kislány, hogy kinyissam a futár előtt az ajtót, akit soha nem láttam még korábban, mégis mosolyogva köszöntem meg neki amiért gyors volt. Már a papírzacskóba rendezett ételekkel tértem vissza újra a lakás belsejébe. - Megjött a rendelésünk - úgy emeltem meg a tasakot, mintha nem lett volna egyértelmű. Jasper ma este vagy egyáltalán nem jön haza, vagy már annyira késő lesz, hogy addigra aludni fogunk, ami épp elég időt és teret adott nekünk arra, hogy elkészítsük azt a murder boardot, ami kevésbé köthető egy bűntényhez, mint a szívügyeinkhez.
- Behoztam már a filceket? - kérdeztem rá csípőre tett kezekkel, miközben az asztalra halmozott dolgokat vettem sorra, végül inkább a poharakért nyúltam, amiből egyet Yena felé nyújtottam. - Egészségedre!