A sütés 10 alapszabálya

1. Olvasd el a receptet.
Mielőtt elkezdenéd összekeverni a hozzávalókat, olvasd végig a receptet. Számtalanszor előfordult már, hogy egy recept feléig jutva derül ki, hogy külön kellett volna választani a tojásfehérjét, vagy félre kellett volna tenni a cukrot. Az a néhány perc olvasás, amíg végzünk a recepttel, rengeteg gondtól kímél meg! Mielőtt véleményt alkotsz Suzyról, előbb ismerd meg a legalapvetőbb dolgokat róla.
• A Xu család és annak tagjai - azaz Suzy édesapja, édesanyja, idősebb bátyja és fiatalabb bátyja - Kínából származnak, habár a két fiatalabb gyerek már az Államokban született, Kína egygyermekes politikája miatt. Lihua édesapja nevéhez kitüntetett szeszipari vállalkozás köthető - a prémium minőségű borok és pezsgők gyártása mindhárom gyerek fantáziáját mozgatta és mozgatja mai napig is, habár más-már mértékben. A két fiú az öröklés szempontjából, míg Lihua előszeretettel dézsmálja meg a készleteket, amely szerzeményeket a barátnőivel oszt meg egy-egy ferde estét megelőzően. A három gyermek édesanyja egykor színésznő volt, a családalapítás, majd annak bővülése golyózta őt ki az iparból a karrierje csúcsán, amit a mai napig képtelen volt teljes mértékben elengedni. Dejun, a legidősebb fiú, közötte és a másik két gyermek között nagyobb a korkülönbség, mint a két kisebb Xu között, emellett fiatalkora nagy részét Kínában töltötte és tradicionális neveltetésben részesült. Sokkal szabálykövetőbb, mint másik két testvére, ami miatt ők nyíltan boomernek szokták titulálni. Yantao a család egyetlen lánygyermekének legjobb barátja. Vele érzi magát a legkomfortosabban a családtagjai közül és ők azok, akik leginkább megértik egymást. Lihua a Xu család legkisebb hercegnője. Százötvenkilenc centi és negyvenhat kiló, vékonycsontú, törékeny alkat.

2. Járj utána, kutass!
Ez különösen fontos az interneten található recepteknél. Olvass el néhány receptet és az azokra érkezett véleményeket, mielőtt kiválasztanád az ideálisat. A vélemények gyakran megmenthetnek attól, hogy kipróbálj egy nem túl jó receptet, vagy tippeket adnak, amelyeket a recept elfelejtett megemlíteni. Ahhoz, hogy tényleg véleményt alkoss Suzyról, nem elég, ha csak a külsejét ismered meg.
• Akinek külsőre egy ártatlan és kedves tündérlánynak tűnik, az talán meglepődik, ha megtudja, hogy Suzyban van egy nagy adag bajkeverés is. Ha kell, füllent a szüleinek, ellóg azokról az órákról, amelyeken az előző esti buli miatti fejfájása miatt egyébként sem tudna figyelni. Nem fogadja engedelmesen, ha megszólják, képes visszacsapni, még ha csak a szavaival is. Fizikumát tekintve lehet csak védelmezésre szorulónak titulálni, egyébként egy talpraesett, eszes lány, aki nem csak magáért, de a barátaiért, szeretteiért is kiáll, ha kell.

3. Kerüld a zavaró tényezőket.
Ha elkalandozik a figyelmed, gyakran túlkeverheted a tésztát, vagy megégetheted a süteményt. Jobb odafigyelni, mint utólag bánni a dolgot. Ha azt szeretnéd, hogy Suzy jó szívvel gondoljon rád, érdemes odafigyelned ezekre a dolgokra.
• Suzy az egyenesség híve. Ha szeretnél tőle valamit, inkább mondd meg rögtön, mint hogy kerülgesd a témát. Cserébe ő is így fog tenni veled. Nem fogja leharapni a fejedet, nem az a típus, aki feleslegesen idegeskedik dolgokon, vagy sokáig puffog és mérgeskedik. Valójában csak szereti elkerülni a csalódásokat, ezért őszintén megmondja ha valami bántja és merészen belevág olyan dolgokba is, amelyekkel kapcsolatban talán mások azt tanácsolnák neki, hogy gondolkozzon még rajta egy kicsit. Inkább tanul a saját hibáiból, mint hogy mások mondják meg neki, hogy mit tegyen.

4. Ellenőrizd, hogy megvan-e minden összetevő!
Dühítő, ha belekezdesz egy sütemény elkészítésébe, és csak a közepén derül ki, hogy nincs otthon elég cukor. A legjobb, ha előre ellenőrzöd, hogy minden hozzávalóból megvan a megfelelő mennyiség. Kerüld a helyettesítést, különösen ha először próbálsz ki egy receptet! Ha igazán szeretnéd megismerni Suzyt, figyelj oda minden apró részletre vele kapcsolatban!
• Extrovertált, optimista, intuitív, kreatív és kíváncsi, elvi beállítottságú, tervező típus. Öntudatos - olykor egészen makacs -, de korántsem ripacs, vagy elnyomó típus. Odafigyel másokra, önzetlenül szeretne segíteni. Mindig a kedvességet választja előbb, csak azután tartogat mások számára humoros, vagy épp csipkelődő megjegyzéseket, de csak azoknak süti el utóbbiakat, akiket eléggé ismer ahhoz, hogy tudja, hogy az illető nem sértődik meg rajta. Nyíltan, őszintén érdeklődik mások iránt. Kíváncsi, ha emberekről, vagy új információkról van szó. A segítőkészsége és önzetlensége több dologban is megnyilvánul - például ha rajta múlt volna nem a jogi pályát választja, de szeretné, ha a szülei büszkék lennének rá, ezért is igyekszik bekapcsolódni valamilyen módon a családi üzletbe. Hűséges, bizakodó és talán épp ezért kissé naiv is. Nem a színlelés, félrevezetés vagy hazugságok híve, ezért képtelen lenne eljátszani, hogy nem kedvel valakit, ha épp az az igazság, hogy mégis, és nem tudja kontrollálni a grimaszait, ha olyan emberrel kell töltenie az idejét, aki antipatikus számára. Akad benne jócskán megfelelési kényszerből is, azért, hogy mások kedveljék, vagy épp másokat boldoggá tegyen, képes lemondani olyan dolgokról, amelyekre vágyott, amelyek egyébként meghatározzák őt. Kerüli a konfliktusokat, mindig először kér bocsánatot - gyakran akkor is megteszi, ha nincs miért bocsánatot kérnie. Ha van egy megérzése, akkor nehezen lehet megváltoztatni a döntését. A kapcsolataiba egyaránt szeret időt és energiát is fektetni. A másik fél megismerése és boldoggá tétele számára a legfontosabb. Akár annak árán is, hogy saját magából áldozzon egy darabot másokért.

5. Ellenőrizd, hogy megvannak-e az eszközeid.
A sütemény elkészítése előtt vedd elő az eszközeidet, hogy megbizonyosodj arról, hogy minden megvan, amire szükséged lesz. Az adagolókanalak és edények alap darabok. Ahhoz, hogy tudd Suzy hol érzi magát a legjobban, ismerd meg a környezetét, amelyben otthonosan mozog!
• A családja társadalmi státusza miatt vannak bizonyos elvárások, amelyeknek a hozzá hasonló körülmények között gyerekekhez hasonlóan meg kell felelnie. A szülei soha nem rejtegették előle - vagy a bátyjai elől - ennek a világnak a sötét oldalát, ezért nem ismeretlen számára az, ha valaki az üzlet miatt házasodik, vagy barátkozik valakivel. Suzy soha nem akart igazán megfelelni ezeknek a szabályoknak, a barátaival együtt feszegetik ezeket a határokat és olykor olyan viselkedést is megengednek maguknak, ami miatt talán nem ő kerülne a potenciális menyasszonyjelöltek listájának elejére.

6. Kövesd az utasításokat!
Hacsak nem próbáltad már a receptet korábban, akkor kövesd azt lépésről lépésre. Sokkal könnyebb kísérletezni, javítani egy recepten, ha már kipróbáltad azt korábban. Mindenkinek vannak hibái, és talán te is felfedezel néhányat, ha megismered Suzyt.
• Ugyan szeret a saját hibáiból tanulni, megtanulhatná, hogy bizonyos helyzetekben igenis érdemes a szüleire, testvéreire, vagy barátaira hallgatnia. A makacssága az egyik legnagyobb hibája, amely bármilyen helyzetben megmutatkozhat. Akkor is kiáll a véleménye, vagy valaki mellett, ha már el kellene azt engednie. A kedvessége és nyitottsága egyúttal potenciális áldozattá is változtatja őt, lévén túl könnyen képes érzéseket táplálni valaki iránt, aki utána könnyedén összetörheti a szívét. A megfelelési kényszere a legnagyobb hibája, hiszen másokért odaáldozni magából egy-egy darabot idővel akaratlanul is azzal jár, hogy elfogy, amit adhatna.

7. Melegítsd elő a sütőt
Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy nem szabad valamit a sütőbe tenni, ha az nincs előmelegítve. Ellenkező esetben az étel nagy valószínűséggel nem fog megfelelően sülni. Ha szeretnéd megismerni Suzy terveit és hogy mit szeretne tenni a jövőjével, nem kell semmi különlegeset tenned, csak odafigyelni rá.
• Ugyan Suzy jogásznak tanul, senki előtt nem rejtegeti igazán, hogy nem ez - és annak az ígérete, hogy besegít a családi cég jogi ügyeibe - a legkedvesebb elfoglaltság számára. Igyekszik jól teljesíteni a római és nemzetközi jog megismerésével, de leginkább mégis csak a konyhában érzi otthon magát, ha valamilyen süteményt alkothat másoknak. Olyannyira szereti a sütést, hogy nyaranta rendszeresen Európában tölti a nyarai jelentős részét, ahol különböző cukrász iskolák képzéseire jár.

8. Mérd ki pontosan a hozzávalókat
Hallottad már azt a mondást, hogy kétszer mér, egyszer vág? Ez a sütésre is igaz - valódi tudomány. Ne találgasd, hogy pontosan mennyi egy teáskanál sütőpor, szerezd be a mérőkanalakat! Mindenkinek vannak rossz napjai, ezért ne lepődj meg, ha néha Suzy sem tűnik igazán önmagának.
• Találkoztál már olyan emberrel, akihez alig lehet szólni a reggeli kávéja előtt, igaz? Nos, Suzynak is vannak olyan tulajdonságai, amelyekre érdemes odafigyelni, hacsak nem akar az ember összekapni vele. Például ha fáradt, mindig sokkal ingerlékenyebb a kelleténél, ilyenkor állandóan ott van egy ránc a szemöldökei között. Ha valami bántja, jóval kevesebbet beszél a szokásosnál, a szomorúságát pedig általában még több beszéddel próbálja leplezni. Ha beleeszel a süteménybe amit készít, mielőtt azt hivatalosan is elkészültnek nyilvánítaná, megkerget a fakanállal.

9. A magabiztosság kulcsfontosságú
Sokan szokták mondani: 'Ó, nekem nem megy a sütés!' Nos, ezzel a hozzáállással biztosan nem. Menj be a konyhádba és mutasd meg a mixerednek, hogy ki a főnök! Minél több receptet próbálsz ki, annál jobb leszel. Lehet, hogy első pillantásra Suzy nem tűnik szimpatikusnak, vagy nem mered megszólítani, de hidd el, érdemes őt megismerni.
• Számtalan felszínes kapcsolatot fel tud mutatni. A szülei számtalanszor bátorították már, hogy alakítson ki kapcsolatot a korabeliekkel, csak mert ők ismerik azok szüleit. Például a munkahelyén dolgozik egy ígéretes építész-tervező fiú, akiben a Xu szülők félig már a vejüket látják. Vagy ott vannak azok az egyetemi klubok, amelyekbe azért lépett be, mert a szülei szerint jól néz majd ki az önéletrajzán - nem mintha nem a családi üzletbe szeretnék bevonni a lányt később. Suzyt azonban ezeknél sokkal inkább meghatározzák azok a kapcsolatok, amelyek hosszú ideje vele vannak - kezdve a fiatalabb bátyjával, vagy az óvoda óta ismert legjobb barátnőivel. Ha valaki igazán ismeri őt, tudja, hogy Suzy nem az a lány, akinek szebbnél szebb tételek szerepelnek a rezüméjén, hanem az, aki pofátlanul cseni el az édesapja féltve őrzött, különleges üveg italát a családi borospincéből.

10. Érezd jól magad!
„Ez az én változatlan tanácsom az embereknek: Tanulj meg főzni – próbálj ki új recepteket, tanulj a hibáidból, légy bátor, és mindenekelőtt érezd jól magad!” – Julia Child. Ő mondta a legjobban. Ha segítesz ebben Suzynak, fontos leszel számára.
• Suzynak is vannak hibái, néha olyat mond másoknak, amit később megbán. Vannak dolgok, amiket soha nem próbált még ki, de nagyon szeretne, van amiről eldöntötte, hogy sosem lesz benne része, pedig érdemes lenne megpróbálnia. Képes megsértődni, van, hogy haragszik másokra, mérges akár magára is. De végső soron ő is csak ember, aki élvezni szeretné az életét, tanulni a hibáiból, olyan dolgokat tapasztalni és csinálni, amelyek boldoggá teszik. Megismerni, amire kíváncsi és szeretni, ami és aki közel áll a szívéhez.

Az éjszakába nyúló bulitól és az ott felhasznált, valójában három napra elegendő energia híján, kómásan lépek ki a bátyám lakásának vendégszobájából, amit valószínűleg én használok a legtöbbször, így akár a sajátomnak is nevezhetném azt. A parketta halk nyikorgásán kívül semmilyen jele annak, hogy a konyha felé közeledem, mire azonban befordulok a sarkon Jasper már az ajkain bujkáló mosollyal néz engem. Hunyorogva veszem tudomásul, a helyiség ablakain beáramló fény még bántja a szemeimet.
- Jó reggelt! - A hangom tompának tűnik, megköszörülöm a torkomat, hogy eltüntessem a kellemetlen érzést, mintha nem is én beszélnék a saját számmal.
- Reggelt? Majdnem dél van, Sue. - A vigyorát a kávés bögréje mögé rejti, nekem pedig kedvem lenne megfenyegetni az öklömmel, ami valószínűleg pontosan annyira ijesztené meg, mintha egy pillangó szállna le az orrára. Ha valaminek lehet hinni a születési sorrenddel kapcsolatos sztereotípiák közül, akkor az biztosan az, hogy az elsőszülöttek magasabbak.
- Ausztráliában már... hajnal... Hm, négy óra lehet. - Meg kellett dolgoztatnom a fogaskerekeket a fejemben, hogy össze tudjam rakni ezt a mondatot. Mondatfoszlányokat... Ahelyett azonban, hogy a bátyám nagymamákra jellemző piszkálódásába beleálltam volna, inkább megtámaszkodtam a pulton a kezemmel és felé fordultam. - Köszönöm, hogy értem jöttél este.
- Mindig öröm levadászni téged hajnal kettőkor a bulizók közül, akik miatt a rossz irányba indulsz hazafelé.
A szemeimet forgatva lököm el magam a pulttól és nyúlok a már kikészített kávés bögréért, amit egyenesen a géphez viszek, amibe már be van programozva a kedvenc elkészítési módom. Ha Jasper nem lenne ennyire figyelmes, valószínűleg a pultra mászva érném csak el a megfelelő polcot, ahonnan elcsenhetek egy csészét.
- Tudod mit álmodtam? - terelem a témát mesterien.
- Nos... Nem, de ha el akarod mondani... - Még be sem fejezi a mondatot, én máris ott könyökölök előtte a pulton. Minél hamarabb meg akarom osztani vele a dolgot, mert az álmok, amelyekről másoknak beszélünk épp úgy nem teljesülnek, mint a kikotyogott születésnapi kívánságok.
- Szóval! Arra nem emlékszem pontosan, hogy mit csináltam, de valószínűleg sétáltam. És... Találtam egy jégbe fagyott macskát. Szerencsére nem úgy nézett ki, mint Puding, mert akkor biztosan rémálom lett volna. - A lelkesedésem már-már teljesen megszabadít a fáradtságtól, a ténytől, hogy a kávé mellé egy nagy pohár vízre is szükségem lenne és hogy alig két perccel ezelőtt még enyhén lüktetett a fejem az esti buliban elfogyasztott alkohol miatt.
- Ó? - Jasper arca érzelemmentes marad, csak a szemöldöke ugrik meg finoman, vagy a tényleges kíváncsiságára utalva ezzel, vagy a tényre, hogy olybá' tűnik, a húga megbolondult.
- Igazából hazavittem a jégbe fagyott kis macskát és próbáltam rájönni hogyan lehetne kiolvasztani őt. Aztán valamiért eszembe jutott, hogy be kellene tenni a jégkockát a gofrisütőbe... - Ezen a ponton úgy nézett rám, mintha tényleg teljesen megőrültem volna.  - Ugye? - Én is egészen őrületesnek gondoltam ezt az álmot.
- Aztán?
- A gofrisütő működött és kiolvasztotta a cicát - úgy rántottam meg a vállamat, mintha ez normális lenne és mások is gofrisütőben olvasztanának ki fagyott cicákat. Persze csak álmukban. Mielőtt folytattam volna, az elkészült kávémért nyúltam. - Viszont amikor kivettem onnan, a teste átváltozott egy gofrivá. - Ezen a ponton már annyira hitetlenkedő volt Jasper pillantása, hogy majdnem elnevettem magam. - És ott mászkált egy macska a lakásban, aminek gofri teste volt! - A kacagásom betölti a helyiséget, a gofri testű macska pont úgy jelenik meg a gondolataimban, mint egy réges rég készült gyerekrajz. - Nem őrület? - Mosolyogva fordultam Jasper felé. Lehet, hogy így volt, és az álmommal együtt engem is annak lehetett volna titulálni, de a bátyám társaságában valójában mindig csak egy dolog lehettem. Önmagam.


- Drága kislányom, mit művelsz?
- Aú, anya! - Hitetlenkedve pillantottam előbb rá, majd a kezemre, amit megütött a sajátjával. Csak egy előre odakészített, falatnyi szendvicset terveztem elcsenni a tálcáról, mert nem volt időm reggelizni a nagy rohanásban az egyetemre, aztán a ruhapróbára, amiről anya azt állította már három napja folyamatosan, hogy ennél fontosabb nem létezik ebben az évadban. Tekintve, hogy ez igazán az ő terepe volt, nekem és tulajdonképpen a családunk férfi tagjainak sem volt semmilyen tiltakozási alapja, ha anya vásárolni akart velünk. Vagy épp mi voltunk a próba babái egy gondosan megtervezett játszmában, ahol mindig kellett lennie a ruháinkban valaminek, amivel jóformán a családként való összetartozásunkat hangsúlyoztuk. Legtöbbször ez egy adott színvilágban nyilvánult meg, aminek a különböző árnyalataiból mindannyian viseltünk valamit.
- Ne a ruhapróba előtt, kérlek! Végképp ne a kezeddel! - Sóhajtva igazgatja a haját, a falon lógó tükör felé mozdítja az arcát, hogy jobban szemügyre tudja venni magát. Biztosan ez lehet a volt színésznők gyenge pontja. Vagy anya szimplán csak hiú. - Azt sem tudom ki nevelhetett fel... - rosszallón cicceg nekem, majd a hajamat kezdi igazgatni, mintha nem épp az imént teremtett volna le.
- Egy darab nem menne a derekamra. - Magyaráztam kedvesen, miközben a fejemet kissé oldalra billentettem, hogy a tenyerébe simuljon az arcom.
- Butaság, te vagy egész New York legszebbje, kincsem. - A vállaimra simul a keze, miközben ezt mondja, majd a próbafülke felé kezd terelgetni. Út közben még biztosít róla, hogy ha végeztünk elvisz enni és hogy már megbeszélte Jasperrel is, aki csatlakozik hozzánk, apával együtt.
- Ez igazán túlzás - rosszallóan pislogok rá, habár a bókja igenis jól esik. Általános iskola óta csúfolnak a su szóval, ami a kínaiban több jelentéssel bír - lapos, egyszerű, fehér, dísztelen -, számomra egyik sem volt soha igazán vonzó. Egészen addig, amíg a bátyámmal ki nem találtuk, hogyan fordíthatnánk meg a szó jelentését. A su-ból előbb Sue, aztán Susane lett.
- Próbáld fel azt a szép ruhát, amit választottam neked és nézzük meg, hogy hogy áll!
A lelkesedése rám is átragad, a szendvicsről már rég lemondtam, valójában alig várom, hogy a tükörben viszont lássam magamat, amikor immár az anya által kiválasztott ruhában kilépek a próbafülkéből. Amikor azonban megpillantom magamat az egész alakos tükörben, valahogy mégis úgy érzem, hogy a sötétkék ruhában valahogy nem vagyok teljesen önmagam.


- Oké... A következő legyen mondjuuk... - A mutatóujjammal finoman érintettem az alsóajkamat, kettőt-hármat-négyet doboltam rajta, amíg eszembe nem jutott a megfelelő név. - Jeong Ah In. - Büszke arckifejezéssel pillantottam a barátnőmre, akivel összeillő pizsamában ültünk a szobámban, egyikünk a tojás alakú fotelben, másikunk a lila kanapén.
- Huhh. - Yena megbillentette a fejét, aztán az asztalon álló, megtöltött pohárért nyúlt, majd lehúzta a tartalmát. Csak az orrát ráncolta a torkán leguruló alkohol ízétől, ami egyszerre nyűgözött le és akartam miatta nevetni.
- Csak így? Semmi hozzáfűznivaló? - kérdeztem vigyorogva.
- Kell ehhez bármit hozzáfűzni? - teszi fel a kérdést, amivel tulajdonképpen nem is lehet vitatkozni. Amíg gondolkodik, újratölti a poharát, ami megtelik vérnarancsos sojuval. - Legyen Taeju.
- Melyik? - kérdezek vissza rögtön, anélkül, hogy a poharamért nyúlnék.
- Természetesen Kang. - Rosszalló pillantást kapok a kérdésemért cserébe, de tudom, hogy a neheztelés nem valódi. A tisztázás részemről annál inkább. - Milyen másik Taejut ismerünk egyáltalán? - Ami azt illeti, a kérdése egyszerre jogos és teljesen felesleges is. A mi társaságunkban általában jönnek-mennek az emberek, akiknek olykor a nevét sem kapjuk el, vagy nem adódik lehetőség arra, hogy bemutassanak minket egymásnak. De a helyzet az, hogy a leghelyesebbeket mindig is elég nagy lelkesedéssel jegyeztük meg, habár ivós játékot - a bátyám legnagyobb elszörnyedésére - korábban még soha nem csináltunk belőle. Az egésznek ugyanakkor van apropója is, most arra iszunk, hogy mindkettőnk családi állapotát az 'egyedülálló' szóval lehetne leginkább leírni, az oka pedig nem más, mint az, hogy New Yorkból a nyáron biztosan elfogytak azok a srácok, akikkel egyáltalán megéri randizni. Ha vannak is, vagy Yenát, vagy engem bántottak meg és hallani sem akarunk róluk. Aki pedig azzal jön, hogy millió hal van még a tengerben, annak fel kellene ébrednie. A tengerek műanyag szeméttel vannak tele, a halak pedig haldokolnak benne. Ma legalábbis biztosan, amíg elisszuk a bánatunkat.
A játék egyszerű volt és épp annyira férfiakat tárgyiasító, hogy elegendő bosszúnak tűnjön az ő véleményükkel szemben. Neveket soroltunk egymásnak, és ha a másik randizott volna a név tulajdonosával, innia kellett.
- Hát Han Taeju. Nem emlékszel rá? - Előre dőltem, miközben a térdeimen támaszkodtam meg.
- Biztos, hogy ő is Taeju? Nem Taeho?
- Most elbizonytalanítottál...
- Mindegy! Kang Taeju! Igyál! - Olyan ördögi mosollyal szakított félbe, hogy kezdtem kételkedni a játék tisztaságát illetően.
- Honnan tudod, hogy innék rá? - Gyanakodva, összeszűkített szemekkel pillantottam felé, de kár lett volna tagadni, hogy ha lehetőségem lenne, tényleg randiznék a fiúval.
- Azért, mert amikor bemutattak neki, egész este őt emlegetted. - Yena ujjai a sötétbarna tincseibe fúródnak, és végig a haját piszkálja, amíg én kiürítem a poharamat. Összeszorítom a számat, hogy ne vágjak előnytelen grimaszt a torkomon leguruló alkohol ízétől.
- Szeretnél róla beszélni? - Teszem fel a kérdést újra, legalább harmadjára. Először akkor, amikor alig lépett még be a lakásunk ajtaján, aztán amikor beraktuk a sütőbe az együtt összeállított süteményt és most, a félig elfogyasztott csokis browniek és vérnarancs ízű soju mellett. Magam sem tudom, hogy mit kívánok, milyen választ adjon a barátnőm. Talán nem kellene ennyire erőltetnem a témát, de attól tartok csak az könnyít valamelyest a lelkén, ha elmondhatja nekem amit érez. Akkor is, ha a mi világunkban ennek nem lenne helye, akkor is, ha az olyan lányoknak, mint nekünk, akiket kicsit mindig is kirakat feleségnek szántak a családjaink, nem lenne szabad másokon éleznünk a nyelvünket - mintha nem tennék ezt az anyáink és nagymamáink állandóan, mások háta mögött, miközben észre sem veszik, hogy bort isznak és vizet prédikálnak.
- Nem. Nem érdemli meg, hogy rá pazaroljuk az időnket - jelenti ki, én pedig kicsit sem érthetnék vele jobban egyet. Ezért is töltöm újra a poharamat, majd emelem azt Yena felé, játékon kívül.
- Igazad van. Jobbat érdemelsz nála - jelentem ki, mintha annyi tapasztalatom lenne a dologban. Pedig egyikünk sem vágyik semmi másra, csak hogy önmagunkért szeressenek.


- Szóval ha ezt megnyitom... - Apa szemöldökei egymás irányába lendülnek, a homloka pedig úgy ráncolódik össze, mintha összegyűrt üzenet lenne a zsebemben, olyan, mint amit általános iskolában váltottunk a barátnőimmel.
- Akkor látni fogod, hogy hányan látogatták az oldalt. Ha pedig oda mész... Nem, még jobbra. Igen. Akkor azt is meg tudod nézni, hogy az adott terméket hányan nézték meg az elmúlt egy, huszonnégy és...
- És negyvennyolc órában. - Bólintva fejezi be a szavaimat, majd dől hátra a székében. Elégedett sóhajt hallat, miközben a kezeivel az asztalára támaszkodik. - Egy zseni vagy, Lili. - Mosolyogva pillant rám, az egy szem lányára, az én szívem pedig repes az érzéstől, akárhányszor kellett is elmagyaráznom neki a honlap működését eddig.
- Zseni azért nem - nevetve illanok el az asztala mellől, a balerina cipőim finoman toppannak a sötét hajópadlón. - De ezeket az infókat elkérhetek a dolgozóktól is. Nem muszáj neked szemmel tartanod. - Talán ha lentebb adna a munkamániájából, több időt tölthetne anyával, aki az elmúlt időszakban, a legújabb termékcsalád megjelenését megelőző néhány hétben már kifejezetten elhanyagolva érezte magát és hetente kétszer kért meg csak engem, hogy együtt menjünk vásárolni. A bátyáimról nem is beszélve.
- Tudom, tudom. - A szavai nem olyan határozottak, mint általában, én pedig anélkül tudom, hogy akar még valamit mondani, hogy külön kérdezni kelljen. - Ami azt illeti, van még valami, ami miatt idehívtalak ma.
- Igen? Mi lenne az, apa? - Kérdőn fürkészem az arcát, ha van is ötletem a hirtelen témaváltásra, nem tudok egyet kiválasztva a gondolataiban olvasni.
Mély lélegzetet vesz, összefűzi maga előtt az asztalra fektetett ujjait. Nem tűnik mérgesnek, így kétlem, hogy az egyetemi teljesítményemről, vagy a munkámról lenne szó. Talán az elcsent italokról van szó és arról, hogy mindig Yantao falaz nekem.
- Édesanyáddal sokat beszélgettünk erről. Aggodalomra semmi ok, mi jól vagyunk és a cég is rendben van. De szeretnénk titeket, mindannyiótokat, elindítani egy boldog és sikeres élet felé. - Pillanatnyi szünetet tart, nekem pedig nincs szívem közbe szólni és azt mondani, hogy mindezt már megtették, ketten anyával értünk, a három gyerekükért. Minden munkával töltött órájuk értünk volt és ezért hálásnak is kell lennünk értük. - Ami téged illet, Lili... Megtaláltuk neked a vőlegényedet.
Hiába érzek hálát azért, hogy a szüleim tisztességesen felneveltek és minden megadtak nekem, amire vágytam, egy pillanatig úgy érzem, a testemen kívül lebegek, hogy ez nem is az én életem és hogy nem vagyok teljesen önmagam.


Az alsó ajkamat rágcsálom, s akárhányszor tiltottam is meg magamnak, hogy a bejárat irányába pillantsak, most mégis újra oda kalandozik a tekintetem. Én érkeztem túl korán, egy picit tovább kell várnom rá. Rá. A potenciális vőlegényemre, aki az első találkozónkat lemondta, most pedig késik. Talán meg sem jelenik. Biztosan közbejött valami sürgős. Nem volt ideje szólni. Elvégre nem állunk egymással kapcsolatban. Csak a szüleink. Milyen buta megoldás. Ahelyett, hogy egy nagy társasági eseményen bemutatnának minket egymásnak, aztán hagynák, hogy bármiféle kapcsolat legyen is közöttünk, az mégis természetesen alakuljon ki közöttünk, inkább a fejünk fölött rendeznek el mindent. Még éttermet is választanak nekünk. Azt hittem, hogy a ruha, amit anya egy héttel korábban próbáltatott fel velem, most fontos lesz. Helyette azonban egy pezsgőszínű darab van rajtam, arany vállpánttal, amelyek masniban végződnek. Az ujjaimmal a szoknyám szélét piszkálom, attól tartok, hogy fel leszek ültetve. Képzeletben csapok csupán a számra és húzom ki magamat, mintha az előbb nem gondoltam volna már a legrosszabbakat magamról, a vőlegényemről, az életemről. Nem gyanúsíthatom úgy semmivel, hogy nem is ismerem őt.
Az előttem álló vizespohárért nyúlok, miközben próbálok nem a távoli falon lógó órára nézni, hogy realizáljam, Chae Shin már tizenöt perc késésben van. Bízz benne! Mindjárt megérkezik. A figyelmem az étterem többi vendégére kalandozott. Egy párra a távoli sarokban, akik kedélyesen csevegtek a desszertjük fölött. Egy idősebb házaspárra és az unokájukra, aki nem lehetett több hét évesnél, és akinek nagyon nem tetszett a sajtos tészta tálalása, amit éppen elé raktak. A külön helyiségbe is sikerült bepillantanom, amikor a pincér elhúzta az ajtót és távozott onnan. Maréknyi öltönyös férfit láttam, akik komoly arckifejezéssel beszélgettek, talán részvényekről, vagy sporthírekről. Nehéz lett volna megmondani, pusztán abból a néhány másodpercből. Megrezzentem, amikor torokköszörülést hallottam, a szemeim pedig tágra nyíltak, amikor a pincérre siklott a pillantásom, és a mögötte álló fiúra.
Chae Shin.
Zavaromban felállni terveztem, míg ő kihúzta magának a széket velem szemben és helyet foglalt. Helyesebb volt, mint a képeken, amiket találtam róla, amikor rákerestem, mégis úgy éreztem, helytelen lenne bámulnom őt.
- Minden rendben volt az úton? - Nem számonkérni akartam őt a késése miatt, inkább a valós aggodalmamat öntöttem szavakba a kérdésemmel. A pillantásommal őt fürkésztem, úgy éreztem egyáltalán nem vagyok annyira felkészülve erre a találkozásra, mint amennyire korábban hittem. - Egyébként nagyon örülök, hogy végre találkozunk. Én Xu Lihua vagyok, de ezt biztosan tudod, mert elmondták. - A torkomat köszörültem, éreztem, hogy az arcom egyre inkább felforrósodik. - A barátaim csak Suenak hívnak, vagy Susane-nak. - Az ajkaim mosolyra görbültek, így fordítottam felé az arcomat.
- Sue. - Nem tudtam megállapítani mire gondolhat. A hangja sima volt és kellemes, de különösebb érzelmet nem tükrözött. A pillantása azonban úgy égetett, hogy attól még inkább zavarba jöttem és muszáj voltam a tincseimhez kapni a kezemet, hogy kisimítsam azokat az arcomból. - Örülök a találkozásnak.
- Tényleg? - Azelőtt csúszott ki a számon a kérdés, hogy a nyelvembe tudtam volna harapni, s akármennyire is vissza akartam volna szívni, ahhoz már késő volt.
Egyedül a szája sarkának rezdülése, a félmosolya tartott a helyemen, attól nem akartam a sötét föld alá süllyedni szégyenemben. Ha anya ott ült volna a szomszéd asztalnál, biztosan késdobálóvá vált volna, amiért ennyire nem tartom be mindazokat a dolgokat, amiket tanított nekem.
- Tényleg - jelenti ki végül, bennem pedig átszakad valamilyen gát, amit saját magam építettem oda és ami bennem tartott minden rettegést emiatt a találkozó miatt. Lehet, hogy ismeretlen számunkra ez a helyzet, hogy Shint is épp annyira megijeszti ez az egész, mint engem. Lehet, hogy nem vagyunk felkészülve erre, vagy hogy minket nem egymásnak teremtettek. Hogy több van azokban a sötét szemekben, mint amennyit tudnom szabad, vagy kellene. Én pedig őszintén hittem abban, hogy ha egyszer választ kapok tőle a kérdésre, hogy minden rendben volt-e vele az első találkozásunkig, vagy a tizedikig, vagy az ezredikig, akkor kihozzuk ebből a legjobbat. Csak legyünk önmagunk.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Nagyon ötletesen sikerült összerakni a jellemedet és tetszett, hogy ilyen részletesen kifejtetted mire kell figyelnie annak aki Sue életének része akar lenni. Adott egy külső vélemény rólad, amelyet te is emlegettél, de ennél te sokkal több vagy. Megvannak a magad álmai/vágyai és az időnként háttérbe szoruló döntéseid is. Azon vagy, hogy megfelelj a külső elvárásoknak, de ezek nem feltétlenül egyeznek meg azzal amit te igazán szeretnél, mint ahogyan ez a történeted folytatása során a kiragadott jelenetekből is kiderült. Van olyan aki mellett őszintén képes vagy elengedni magadat, de olyanok is, akik közelében muszáj egy álarcot hordanod, hogy jól szerepelj az elképzelt helyzetedben. És ha mèg lehet ezt tetőzni akkor a jövőd is egy előírt mederben folyik majd tovább a vőlegényeddel. Minden igazságtalansága ellenére úgy veszem észre, hogy te próbálsz nyitottabban állni ehhez még ha bizonytalankodsz is. Elvégre bármi alakulhat ebből és még egy pozitívabb fordulatot is hozhat számodra, de azért kívánom neked, hogy több időd és lehetőséged is legyen arra ami igazán közel áll hozzád.  
Kíváncsian várom a folytatást és köszönöm, hogy olvashattalak!  


Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!