Hadd mutatkozzak be, Dream Hidalgo vagyok, a nevem valójában egy kicsit hosszabb, de ennek egy őrületes sztorija van, amit majd a blogjaim során megosztok veletek. Minden ami veszéllyel jár, már egészen kiskorom óta követ engem, vagy én őt? Nos, ezt anyukám egészen biztos úgy mondaná, hogy én szaladok minden után, ami kinyírhat. Nem nagyon ismerek lehetetlent, és ha mégis valami elém gördül, nos akkor ott van a nővérem, aki simán megment, mint egy szuperhős.
Hirtelen típus vagyok, szóval ha valamit a fülembe ültettek kérlek, ne higyétek, hogy nem fogom megcsinálni, vagy megvalósítani, szóval csak csínján ezekkel. Mindent is át akarok élni, olyan életet élek,  ami vad, kalandos és egy cseppet sem unalmas. Egyszerűen utálom az unalmat, de komolyan. Én nem olyan ember vagyok, aki a négy fal között elvan a seggén, nekem mennem kell, még akkor is ha otthon kellene feküdnöm, mert a kezem eltört, de a lábaim még mozognak nemde?
Azt szeretem ha nem egyszerű valami, ha van benne kihívás, ha küzdeni kell érte, még akkor is ha belecsöppentem abba az életbe, ami szinte mindent aranytálcán nyújt. Nem mondom, hogy nem élek azzal amit a szüleim adtak nekem, de magamnak is képes vagyok bármit megteremteni kemény munkával és kitartással.
Egy valamit jó ha tudtok rólam, mielőtt ezt a részt befejezem, a családom mindennél fontosabb, a testvérem a legjobb barátom és ezért nem lehetek elég  hálás a szüleimnek, de sosem fogok olyan vlogot csinálni, amin a családi dolgaim benne vannak, az szent és én akarom megélni és nem másokkal akarom megélni ezt a részét, élvezzétek csak az utazásaimat és a versenyeket kedveseim.

- Elhányom magam Mimy, elegem van nem ugrok ki. - siránkozik Lola mellettem, amikor már ki tudja hány láb magasan viszi a szél a hajunkat, alattunk a nagy semmi van és a hátunkon az ejtőernyő. Amikor lent voltunk még benne volt, elég elvetemült vagyok, hogy percek alatt vegyek egy ilyenre rá valakit, bár lehet nem kellene a szépen nézésemet bevetni, mert ez lesz a vége.
- És mi lesz akkor itt maradsz fent? Valahogy mindenképpen földet kell érned és azt mondták a repülő nem száll le csak ha a pilót benne van, a zuhanást választod komolyan egy ekkora gépben? - nem a legjobb motiváló szöveg, de tudom, hogy kell neki és nem akar maradni, túlságosan is bejött neki a cuki srác, akinek a hasára csatolva fog fejest ugrani a semmibe.
- Ezért még kapsz. - mondje idegesen és szinte ide hallom a süvítő szél mellett a szívdobogását, majdnem kiesik a helyéről, most, hogy attól, hogy a srác éppen magára veszi, no nem úgy, vagy az ugrástól már nem fogom megtudni, mert az én emberem ki is lök az ajtón és élvezem a nagy erővel ható szelet, ami az arcomat elkapja.
Hangosan visítok de nem azért mert félek, mert ez a félelem érzés, valahogy eltűnt belőlem olyan 7 éve koromban, amikor közölte velem a nagybátyám, hogy elvisz gokartozni. Olyan mélyen szántottam a gumifalat, hogy azt hitték mindenem eltör, még csak meg sem nyekkentem. Visítva ugrottam fel és elnevettem magam akkor is, hogy akkor itt az idő folytatni. Elvileg én egy vagány lány vagyok apu szerint és még azt is tudonm, hogy fiúnak láttak a monitoron még anyu hasában, szóval lehet innen ez a fene nagy bátorságom, és a tökösségem.

Amint földet érünk az arcom egyszerűen virul, a szél is kicsit megkapta tök piros, de az öröm, amivel az adrenalin még órákig feltölt az szinte levakarhatatlan rólam. Végignézel Lolán, aki ugyanilyen fejjel jön felém és megölelem.
- Elhívott randira mi? - kérdezem, mert már ismerem mint a tenyerem, hogy a mosoly, nem mindig annak szól, amire az ember amúgy gondolna. Ő csak vigyorogva bólint.


“Meg kéne látogatni a nagyit, ha már versenyhétvége van nem?” - küldöm el a köszönés nélküli minden előjel nélküli üzenetet a tesómnak. Monaco a mi otthonunk, csak éppen nagyon kevés időt töltünk ott, anyuék ott élnek, de ha hozzájuk megyünk, akkor valahogy sosem jutunk ki időben oda ahova amúgy indultunk és mindig megkapjuk, hogy csak a verseny miatt mentünk ki. Végülis igen, de a suli mellett rengeteg időnk van utazni, a levelezőn tanulás legnagyobb pozitívuma, mellette persze rohadt nehéz, de valahogy kibékülök vele, ha olyan életet élek, amilyet igazán akartam. Tudom, hogy egy elkényeztetett, pénzes csajnak látszom, aki nem csinál más mint költi apu pénzét, de nem így van. Vagyis részben így van, de anyuék megtanították nekünk, hogy milyen a kemény munka, milyen amikor el akarsz érni valamit és nem számíthatsz másra, nem az aranytollal a seggünkben nőttünk fel, bár kívülről ez látszik, de őszintén senkit nem érdekel ki mit gondol. A legjobb barátok arra vannak, hogy ismerjenek és ők tudják milyen a családunk, amit irigyelni lehet a Hidalgokon az az összetartás, ami a nevünkből is fakad. Anyu Montoya, apu Hidalgo, és nem akarta egyik sem, hogy megszakadjon a név egyik oldalról sem, így egy tökéletes egyezséggel Hidalgo-Montoya lett a család sarjainak neve, vagyis a mienk és a bátyánké. Szerintem ez sok mindent elárul a mi kis családunkról, kiegyensúlyozott gyerekek, boldogok vagyunk és mindent megteszünk, hogy sikeresek is legyünk, abban amit akarunk csinálni, sosem volt ránk erőltetve, hogy azzal dolgozzunk, amit a családunk jelenleg képvisel, ami a köreinkben ritka, és pont ezért annyira különleges.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Először is szeretném  megjegyezni azt, hogy mennyire tetszik a név választásod, szerintem igazán illik a karakteredhez és jelleméhez. Egy igazán vagány csajt ismerhettünk meg a személyedben, aki nem fél semmitől - látszólag legalábbis -, és ez szerintem igazán menő. Azonban, ahogyan a mondás is tartja: addig jár a korsó a kútra... Remélem, te sosem fogsz összetörni, és majd egyszer nem éppen a vakmerőséged lesz az, ami tönkretesz. Abban viszont igazad van, hogy unatkozni egyáltalán nem jó, szerintem sokunknak járja meg a fejét az, hogy kéne egy kicsi izgalom az életünkbe, ami majd még jobban a feje tetejére állítja azt  Én azonban abban is biztos vagyok, hogy ha te nem unatkozol, akkor melletted sem unatkozik senki. Valahogy olyannak tűnsz, aki pillanatok alatt képes feldobni akár egy sznob társaságot is és a feje tetejére állít mindenkit két szóval.    Ez igazából tök jó tulajdonság, de ne feledd: a kevesebb néha több! Én kívánom, hogy mindig maradj ilyen vidám, de azért óvatosan a fura, veszélyes szenvedélyeiddel. Abból a pár sorból , amiben be mutattad a családodat, azt merem feltételezni, hogy sokkal nagyobb szükségük van rád, mint hinnéd, így miattuk ígérd meg, hogy vigyázol magadra!    Nem is szaporítom tovább a szót, vár rád New York és az adrenalin!
Színt és rangot majd egy admin fog adni neked, addig pedig próbáld meg nem ki törni kezed-lábad  

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!