Layla & Taylor

Semmi fura nincs abban, ha az ember újra meg újra meglátogat egy bizonyos helyet. Abban végképp semmi fura nincsen, hogy azért jövök vissza egy kávézóba, mert itt mentettem meg egy gyönyörű nőt attól, hogy kitörje a bokáját, amit az öcsém is végig nézett az asztaltól, aminél rám várakozott. Abban pedig aztán végképp, de extrám semmi fura nincs, hogy Nong Sage azóta két naponta a lelkemre köti, hogy ha nem jövök vissza ide és kérem el kicsit sem stalker módon a nő telefonszámát, hogy elhívjam egy randira, akkor örökké egyedül maradok és hatalmasat fog bennem csalódni, amiért nem csinálok neki kis unokaöcsiket és unokahúgokat, hogy ne csak a gyermekkori fejlődés óráján kötelező gyakorlaton találkozzon ilyesmivel egy játékbabán keresztül.... Ahová egyébként nem is jár. Ismerem az órarendjét és tudom, hogy nem vette fel ezt a választható órát.
- Hogy álltok a jövő heti nyíl napokkal?
A kollégám felé pillantok, akivel rendszeresen együtt szoktunk hazafelé indulni és ha reggelente egyszerre kezdődnek az óráink, gyakran a metrón is összefutunk az egyetemre menet. Mondhatni jó barátság alakult ki közöttünk és gyakran beszélgetünk az órákon kívül, még ha nem is ő az egyetlen ember a tanári karban, akivel szívesen teszem ezt.
- Mi folytatjuk a tanmenet szerint. Egy három hét alatt feldolgozandó anyagot kezdtünk el, a csoportom tudja, hogy azt fogjuk folytatni a nyílt órán. - Megpróbálhattam volna felforgatni az egész órarendet és valami olyasmit kitalálni, amivel jobban bevonhatom azokat, akik az én órámon keresztül szeretnének bekukkantani az NYU-n uralkodó hangulatba, de nem akartam elvenni a lehetőséget azoktól, akik valójában fizetnek azokért az órákért, amiket együtt töltünk és tényleg fejlődni szeretnének. - Figyu, Rob... Ami azt illeti, én ma más irányba megyek. Hétfőn találkozunk, ha nem marad el az órád. - Azzal odaintegettem neki, mielőtt a metró lejárat felé indultam volna, ahol a nyílt napok helyett újra az öcsém életvezetési tanácsadást megszégyenítő kiselőadásaira terelődtek a gondolataim.
Korántsem akartam lekicsinyelni azokat a dolgokat, amiket mondott nekem, elvégre ha megvizsgálnánk kettőnk életét ott, ahol jelenleg állunk, valójában Sage rendelkezik barátnővel és én nem. A különbség talán csak a felfogásunkban van, mert a harmincadik X ide vagy oda, nem éreztem úgy, hogy bármiről is túlzottan le lennék maradva. Az, hogy valaki megtalálja azt az embert, akivel le szeretné élni az életét egy folyamat és nem érdemes túl sokat szorongani rajta, mert akkor csak elrontjuk a lehetőséget. Én inkább szerettem volna, ha nem kell túlgondolnom egy kapcsolatot, egyszerűen csak kialakul. Lehet, hogy túl idealista vagyok, de ha így is van, hát vállalom - és ha ma nem kapok mást, csak visszautasítást, akkor lehet, hogy Sagenek lesz igaza és egyedül halok meg. Vagy a Marcotól rám maradó szobanövényekkel. Nincs, aki ezt eldöntse.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem úgy léptem be a kávézóba, hogy a szememmel már egy konkrét embert keressek a pult mögött, a szám sarkában pedig akarva akaratlanul is megjelent egy félmosoly, amikor megpillantottam a sötét tincseket és azok tulajdonosát, aki ha lehet ma még csinosabb volt, mint legutóbb. A kezeimen szinte bizsergett a derekának emléke, aminél fogva sikerült elkapnom, de igyekeztem rendezni a vonásaimat és nem vallomást tenni készülő óvodásnak tűnni, ahogyan a pulthoz léptem, amikor az én sorom következett.
- Üdv! - A korábbi mosolyom ezúttal kiszélesedett, habár annyira nem vetekedett a kinti napsugarakkal, amelyek bearanyozták a kávézó vendégterét. - Layla, igaz? A neten találtam rá a nevére. Tudom, ez most így furán hangzik... - halk sóhaj bukott ki belőlem, amikor rájöttem, hogy most pont úgy hangozhatok, mint amikor túlságosan belelendülök valamelyik kedvenc íróm szerelmesleveleinek magyarázatába. - Én Taylor vagyok. Nemrég találkoztunk, nem tudom, hogy emlékszik-e... - Bele sem gondoltam mennyire ciki lenne, ha most egyszerűen közölné velem, hogy ő már teljesen megfeledkezett rólam. Ezért is igyekeztem megfosztani ettől a lehetőségtől és egy másikat ajánlani helyette: - Meghívhatom valamire? - A saját kávézójában? (A neten elolvastam róluk szinte mindent.) Zseniális ötlet, Nattawin Sichantha. - Nagyon kíváncsi vagyok néhány rendezvényre itt a kávézóban, és gondoltam, ha ráér... beszélgethetnénk. Erről. - Talán ha nem tudja előre, hogy szeretném elkérni a számát is, nem utasít vissza rögtön. Vagy épp megérdemlek egy beszélgetést, mielőtt kiderülne, hogy párja van, aki hamarosan betoppan ide és elrabolja előlem a lehetőségét is annak, hogy Sage vágyainak eleget tegyek. De kit akarok becsapni? A sajátjaimnak is.

694 szó ⁝ öltözék ⁝ hölgyem  ⁝ temp. - Moonshine ⁝ S.