Túlzás lenne azt mondanom, hogy kialudtam magam. Nehezen veszem rá magam, hogy aludjak, nehezen csendesítem le a fejem annyira, hogy képes legyek rá. Egyszerűen csak hangokat hallok minden irányból. Tudom, tudom... Az még a varázsvilágban sem jó, ha az ember hangokat hall. De ez más. Ez az én nyugtalanságomból fakadó agyszüleményem. Vagy mi. Én sem értem. Nem is akarom megérteni, addig jó amíg nem tudom, hogy mi bajom van. Mindenesetre hálás vagyok amiért befogadtak... ismételten. Ugye nem először történt és minden valószínűség szerint, nem is utoljára. Utálom magam amiért megint ide kényszerültem, de bármi jobb, mint odakint a hidegben.  A nyár egyszerűbb lesz. - A francba! - Mormogom el az orrom alatt, mikor szinte arcon csap a felismerés, hogy már megint munka után kell néznem és csupán egy tízes van a zsebemben. Vajon hagyják, hogy mégegy éjszakát itt maradjak? Egy utolsót. Vagy jobban járok, ha meg sem próbálkozom már.

Felülök a kanapén, muszáj csinálnom valamit, különben szétrobban a fejem. Nem csak a fejfájástól, de a sok gondolattól is, amiken jobbnak látok most nem agyalni. Felkelek, a konyha irányába suhanok. A lehető leghangtalanabb lépéseket veszem elő, még egy ninját is megszégyenítenék. Megfordul a fejemben, hogy ébredés után azonnal meglógjak és ha szerencsém van Diane észre sem veszi, hogy itt voltam, de... egy kávé még senkinek sem árthat? Talán a fejfájáson is csillapítana kicsit. Amíg a kávéfőzőre várok, akarva-akaratlanul, de megállapodik a tekintetem valamin. Valami olyasmin, amire kurvára még csak néznem sem kellene. Nem ebben a házban. Végül nem csak megnézem magamnak, de a kezembe is veszem. - Zoey... Ne! - Mormogom ismételten az orrom alatt. A kezem szinte remegni kezd ahogyan kinyitom a pénztárcát és belekukkantok annak tartalmába.

- Bassza meg! - Szólalok fel hangosabban, amint végül érintetlenül teszem vissza a tárcát oda, ahonnan találtam. Utálom magam amiért egyáltalán eszembe jut azoktól lopni, akik befogadnak. Idegesen fordulok meg, mikoris legnagyobb meglepettségemre Diane-vel találom szemben magam. Vajon látta? Bassza meg, basszus! Igazán bővítenem kellene már a szókincsem. - Jó reggelt. - Mondom somolyogva, miközben igyekszem nem feltűnően viselkedni. Ami igazából csak még feltűnőbb, mintha nem próbálkoznék. - Csak egy kávét akartam... Aztán esküszöm már itt sem vagyok. Nyugodtan levegőnek nézhetsz. - Bököm oda neki nem éppen a legkedvesebb hanglejtéssel, bár próbálom visszafogni magam. Legalább vele... velük szemben. Ők többet érdemelnek. Diane talán az egyetlen személy ezen a világon, akitől félek. Mert tudom, hogy ha ő nem kedvel... Az nekem rossz. Az egyetlen személy aki képes lenne talán Astont is ellenem fordítani. Viselkedj, Zoey! Kérlek!