Nem minden a marketing, de kétségtelenül fontos eszköz. Egyrészt aki nem reklámozza magát, az nem is látszik s aki nem látszik, az manapság lényegében nincs is. Másrészt az egyik legjobb terep volt arra, hogy az ember tetemes mennyiségű pénzt mosson tisztára marketing költség címszóval. Éppen ezért is volt időszerű, hogy készüljön némi új reklámanyag a klubom számára.
S ha már pénzmosás, miért ne történne ez a sötét kis pénzügyleteim kezelő bank hozzájárulásával? A derék bankár úr úgy érezte, hogy van, akit jó szívvel tudna ajánlani és a portfóliója is érdeklődésre tart számot. Egy szösziről volt szó a fia baráti köréből, így volt némi ismeretség is a háttérben, tehát rábólintottam az ajánlásra s hagytam, hogy a reklámügynökség szépen megszervezzen mindent, mert a lényeg csupán annyi volt, hogy a pénzügyi machinációk végén nekem végül visszaosztásra kerüljön mindaz, amit én raboltam össze a bandámmal.
Nem ártottam bele magam tehát különösebben a folyamatokba egyelőre, de mivel manapság elég sokat lebzseltem a klubban és vettem ki a részem a direkt irányításból, természetes volt, hogy a fotózás napján is bent fogok tartózkodni. Az elmúlt időben egyre inkább volt ez jellemző, talán kezdtem magam erre szoktatni, hogy ha a rablói lantot egyszer leteszem, akkor könnyedén simulhassak majd bele immár teljes mértékben ebbe a szerepbe. Persze kérdéses volt, hogy valaha is megteszem ezt a lépést, vagy előbb lőnek le egy hajsza során... mert igazság szerint a bűnözés nem egy olyan szakma volt, amiből olyan könnyedén ki lehetett volna szállni. S ettől tartottam is és ezért próbáltam egy elég stabil hátországot kiépíteni, egy olyan pókhálót szőni érdekekből, függőségekből, kéjből, bűnből és szenvedélyből, ami meg tud védeni.
Miután végeztem a kimutatások átnézésével felálltam az íróasztalomtól, készen arra, hogy menjek egy kört az én kis birodalmamban. Eligazítottam a középkék sportzakót kicsit magamon, majd neki is vágtam az irodát elhagyva, hogy körbenézzek. Persze az első utam a bár felé vezetett, hogy egy italt is magamhoz vegyek, de ez azt is jelentette, hogy beleütköztem a reklámfotózós csapatba. Egyelőre még csak megérkeztek a helyszínre a jelek szerint és pakolásznak-készülődnek, mellette pedig az alkalomból most korábbra bekért alkalmazottam is kiszolgálja őket a pultban.
- Áh, Miss Gray! Örülök hogy itt van, és elvállalta ezt a munkát! - köszöntöm halvány mosollyal a társaság közepén álló szőke modellt a stábból elsőként s még egy udvarias kézcsókot is bezsebelhet, ha hagyja. Igazán csinos fiatal hölgyemény volt, a kék szemei kifejezetten jól meg tudták ragadni az ember figyelmét. El-elindított bennem egy gondolatot s ez nem mindig jó az érintettnek teljes mértékben, de... ki tudja! Először lássuk, milyen fából is faragták a hölgyet, aztán kiderül, hogy netán ismét egy csiszolatlan drágakőre bukkantam, avagy sem.

Igazából nem volt a helynek különösebb reklámra szüksége, mert leginkább a fontos vendégeinkből éltünk, akiknek kellemes körítés volt a klub jobbára a maguk ügyleteihez. Mégis ez jó út volt arra, hogy az ember a nem legálisan szerzett bevételeket tisztára mossa. Túlárazások, fiktív számlák és mindenféle pénzmozgások útvesztőjének leplezésére tökéletes terep volt a marketing világa. De azért nem ártott legyártani valami reklámanyagot is ténylegesen, hogy azért annyira gyanús mégse legyen a történt. Volt kapcsolatom több helyre, de tudtam, hogy elég egy buzgó idióta, aki bajt kever.
Szóval ez volt az oka, hogy tényleges reklámfotózásra kerül most sor a klubban és ha már az én helyem és az én vízióm építette fel az egészet, hát nem is adom ki ezt teljesen a kezemből, hogy valami kreatív stáb dolgozza ki. Profibban csinálnák meg? Ez kétségtelen. De kell ez nekem? Nem igazán. Jól akartam magam érezni és most ez a kis kihívás szórakoztatott, úgyhogy a megfelelő időpontban kimentem a stábhoz. Hogy mennyire volt ez az időpont megfelelő abból is látszott, hogy a fotózás alanya is ekkor futott be. Szemrevaló fiatal szőkeség volt szép kék szemekkel és elsőre ártatlannak látszó arccal, amiben viszont megvolt a romlott érzékiségnek egy olyan halványan elhelyezett ecsetvonása is, ami többet sejtetett róla. Ha nem modellként jött volna, hanem állás interjúra, akkor is jó esélyekkel indult volna, hiszen a klub világában a külsőség ha nem is minden, de egy nagyon fontos tényező volt.
- Igen, jól gondolja. Lorenzo Vercotti. - mutatkozom be, hogy felém nyújtott kezének fejére nyomjak egy könnyed kézcsókot, majd elengedjem kecses kacsóját.
- Nem mondanám abban a tekintetben érdekesnek, hogy sok ilyen szórakozóhely van a városban. Ezzel együtt persze igyekszünk az exkluzivitásra és a diszkrécióra helyezni a hangsúlyt, ezzel valami többet kínálva. - felelem, majd bólintok a következő szavaira.
- Igen, ma reklámanyag készülne, fényképes ami akár hirdetésekben akár egy-egy eseményt promotáló szóróanyagnál is használható lenne. És én a grafikák helyett a fotorealizmust részesíteném előnyben, egy hús-vér ember leglényegét így lehet igazán visszaadni és a tekintetet megfogni. - kezdek bele a gondolataim részletezésébe, ahogy a szőkeség szemeit fixírozom továbbra is az ajkaim szegletében játszó lehelet finom mosollyal. Az ügynöke sürgetésére meg csak picit legyintek még oldalra, hogy legyen türelemmel, amíg megbeszélem a kreatív koncepciót. Bölcsen el is hallgat. Neki majd osztok lapot, ha akarok. Nem tudom mennyire tud-, vagy hallott rólam, de ez mellékes is. Nem vagyok rettegett alvilági figura, csupán jók az összeköttetéseim.
- A tekintete azt sugallja Alexa, hogy elég okosan értelmezte is már a dolgot, de a mai fotósorozatához egy itteni táncoslány bőrébe kellene kicsit belebújnia. - a mosolyom kicsit szélesebb lesz, mert a kisugárzásában volt valami, ami azt sugallta, hogy nem lesz ellenére a feladat.