Egy PRos barátnőm cikket írt rólam egy iskolai újságba. Megkérdezte a családtagjaimat, ismerőseimet rólam, akik ezt mondták:
Anyám szerint: Az a kérdés, hogy mit gondolok és milyen természetű a kislányom? Olyan nagyon sokat nem tudok róla mesélni. Kiskorában elég keveset voltam vele és a testvérével. Abban az időben a munkámnak éltem, amit ma már nagyon bánok. Most, próbálok javítani a helyzeten de Alexa nem nagyon akar engedni ennek. Nagyon makacs és elég harag tartó, így nehéz közel férkőznem hozzá. Azt gondoltam amilyen kedves és barátságos az emberekkel és amilyen könnyen tud hinni másoknak, majd nekem is fog egy esélyt adni. De úgy látszik tévedtem. Valamiért a szülő anyjának nem akar megbocsátani. Mindig olyan mosolygos és életvidámnak tűnik de szerintem azt senki sem tudja mennyi fájdalmat hordoz magában. Látom rajta, hiába próbálja titkolni. Az anyja vagyok, ha nem is voltam vele sokat mégiscsak jobban ismerem mint más. Előttem nem tudja titkolni a dolgokat. Remélem egyszer megbocsát nekem és akkor közelebb kerülhetünk egymáshoz, mint egy igazi anya-lánya páros.
Mostoha apám (aki nagyon sokat molesztált csak akkor még nem tudtam felfogni): Alexa egy nagyon csinos és szép lány. Abban az időben jöttem össze az anyjával amikor ő még csak 10 éves volt. Igazán gyönyörű kislányként ismertem meg, nem mondom de megakadt rajta a szemem. Akkor kezdett kis kamaszodni, sokat veszekedtek az anyjával mikor az otthon volt. Ugyanis az anyja nagyon sokat dolgozott, így ő meg a bátyja sokat voltak velem. Sokszor megesett, hogy egyedül Alexára kellett vigyáznom, mert a bátyja a barátaival volt vagy máshol aludt. Nem esett nehezemre. Szerettem vele lenni, szófogadó, ügyes és aranyos lány volt. Nem mint most. Szabad szájú, temperamentumos és igencsak vadóc lány lett belőlem. Fogalmam sincs mitől változott meg ennyire, de én már nem vagyok képes vele beszélgetni és ez már nem is az én dolgom.
Bátyám: Alexával egészen jól kijövök. Kiskorunkban is nagyon sokat vigyáztam rá, egészen addig amig anyánk meg nem ismerte a mostoha apánkat. Attól a naptól fogva inkább ő akart rá vigyázni. Én meg hagytam, így több idő jutott a barátaimra meg a csajózásra. Alexa nagyon könnyen barátkozik, hamar beengedi az embereket a szívébe, ezért soka ki is használják őt. De úgy látom valamelyest sikerült ezen javítania, most nem dől be éppen annyira mindenkinek. Sőt úgy veszem észre inkább ő játszadozik a pasikkal. Egészen addig amíg pórul nem jár. Hiába mondom neki, hogy megbánja ezt mikor majd szerelmes lesz és a fiú nem viszonozza azt neki, mert figyelmeztetik, hogy vigyázzanak vele. Nem, nem hallgat rám. Makacs, mint az öszvér. Túl sok benne a bizonyítási vágy, meg akarja mutatni a világnak, hogy ő is tud mocsok lenni, mint eddig mindenki vele. Még a volt szerelme is. Még az sem érdekli, hogy sokan könnyű vérűnek tartják emiatt, mert nem ismerik igazán. Aki igazán ismeri az én vagyok. Én tudom, hogy Alexa alapjában véve egy sokat szenvedett, kedves lány, aki a mosolya meg vadóc jelleme mögé akarja rejteni valódi énjét. Nagyon okos és intelligens, sok témához hozzá tud szólni. Nem tudom miért a színészetet választotta, mikor több is lehetett volna belőle. Csak az tudja milyen is az igazi Alexa, aki igazán meg akarja ismerni őt közelebbről, aki a lelkét is meg akarja ismerni nem csak felületesen.
Egyik pasim: Az a lány gyönyörű és ezt nagyon jól tudja magáról. Remek színésznő, úgy csavarja a fiúkat az ujja köré ahogyan csak tudja. Nagyon jó l tudja melyiknek mit kell mondania, hogy a lába elött heverjen. Bevallom én is teljesen bele habarodtam, még most is érzek iránta valamit. Ha csak egyet szólna én rögtön rohannék utána. Nagyon szenvedélyes, legalább is a szerelem terén ami a legtöbb pasinak imponáló. Én imádtam vele lenni, szinte ittam minden szavát, mozdulatát. Remélem én kivétel voltam és érzett irántam valamit is és nem csak játszadozott velem, mint ahogyan mondták sokan.

- Oh köszönöm kedvesem. - hajolok pajkosan a párom fele, kezemben az új cipővel amit vett nekem. Odavagyok a cipőkért meg a ruhákért. Egyszerűen nincs olyan nap, hogy ne vásárolnék vagy valakivel ne vásároltatnék magamnak valami szépet. Pedig tele a gardróbom mindennel. - Nagyon imádlak - hízelgek, majd megölelem és szenvedélyesen megcsókolm.
- Nincs mit édesem. Neked bármit. - suttogja fülembe. Teljesen odáig van értem. Én pedig imádom, hogy ennyire belém habarodott. Le se veszi a tekintetét rólam. A többi csaj az egyetemen meg irigykedik rám.
Ő az egyik legnépszerűbb pasi az egész városban és nem mellesleg a legjóképűbb. Nekem pedig sikerült megszerezni magamnak. Emiatt néznek rám csúnyán a lányok. De én kicsit sem bánom. Sőt hízik a májam ha látom a "mindenhová elküldő" tekinteteket. Ő csak az enyém és nem adom senkinek sem.
- Órák után nem akarsz valahová beülni? - ajánlja fel miközben már az egyetem kapujában csókolózunk.
- Mehetünk. - vágom rá szinte egyből. Inkább ülök be valahova, minthogy hazamenjek és anyám lelki dumáit hallgassam. Lassan kivehetnék valami lakást magamnak. Csak még nem találtam rá a megfelelőre. - Mit szólnál ha beülnénk abba az új étterembe, ami most nyílt itt a közelben? - harapok bele alsó ajkamban miközben őt nézem.
- Rendben van. - hajol közel hozzám - Csak ne harapdált az ajkad, mert rögtön leteperlek. - sóhajtja izgatottan. Elmosolyodom. Isteni ez a pasi. Szeretem mikor ennyire elveszem az eszét valakinek.
Valaki oldalról meglök kissé. Mérgesen szusszantok egyet.
- Tépjétek szét egymást valahol máshol. - dünnyögi mérgesen. Szúrós tekintettel fordulok az illető felé. Hát persze, hogy az egyik irigyem. Nem is csodálom, hogy nem tud magának pasit szerezni. Végig nézek rajta lenézően. Valamit mondanék, de a fiúm magához fordít.
- Hagyd nem kell velük foglalkozni.- legyint a csaj felé. - Inkább foglalkozz velem - dörmögi kéjesen.
- Az egyetemen vagyunk, hé! - lökőm el magamtól és belépek a nagy ajtón. Vissza nézek rá. - Találkozunk órák után. - küldök egy puszit és elindulok az előadó terem felé.
Lehangoltan megyek hazafelé az étteremből. Sejtéseim szerint anyám már régen otthon van. Amióta munkahelyet váltott, hogy még többet lehessen velem, megeszi az életemet. Eddig se nagyon érdekeltük, most is jól meglennék nélküle. Nem értem mért pont most jutott eszébe, hogy rendbe teszi a kapcsolatát velem és a bátyámmal. Lehet kedves bátyusomnak bejön ez az egész, de nekem nem. Szerintem bedilizett attól, hogy mostoha apám otthagyta őt. Ideje volt. Ki nem állhattam azt az alakot.
- Merre jártál kincsem? - becézget rögtön, ahogy belépek az ajtón. - Válaszolnál kérlek! - utasít mikor én rá se nézve akarok fel ossoni a szobámba.
- Anya egyszerűen csak ne kérdezz! Ne is nézz rám! Csak hagyj békén! - hangsúlyozom kissé durván rá szólva.
- Alexa, nem lehetne, hogy egy kicsit beszélgessünk. - jaj, de nem szeretem ezt a nyájas beszédet. - Gyere - int a fejével a konyha felé. - Főztem neked valami finomat. A kedvencedet. - mosolyog kedvesen. Ám engem nem tud levenni a lábamról.
- Honan tudod mi a kedvencem? - mordulok rá mérgesen - Évekig azt se tudtad éleke vagy halok. - rivallok rá.
- Kicsit lennebb a hangerőt húgi! - lép ki a bátyám a konyhából. Fogalmam se volt róla, hogy ő is itt van. Régóta nem velünk él. - Tőlem tudja. Oké?! - néz rám megvetően. Most mért néz így, jól tudja, hogy eszem ágába sincs kibékülni az anyámmal. Dühösen keresztbe teszem a kezeimet magam elött.
- Hát ez az. Magától azt sem tudja hány éves vagyok. - folytatom tovább haragosan.
- Anya hibázott. Belátta. Helyre akarja hozni, amiért sokat fáradozik. Megtehetnéd, hogy adsz neki egyetlen pici esélyt. - kérlel a bátyám számon kérően. Anyám mindvégig engem bámul. Még könnycseppek is megjelennek az arcán. Nem tud meghatni. Nem vagyok benne biztos, hogy igaziak azok a cseppek. - Gyere. Ebédeljünk meg és közben beszélgessünk egy kicsit. - csalogat a testvérem.
- Én már ettem. Jó étvágyat nektek! - szaladok fel a szobámba dühösen. Az ajtót pedig magamra zárom, hogy még véletlenül se jöhessenek be. Nem érdekelnek. Főleg az anyám nem.
Csajos napot tartunk a legjobb barátnőmmel. Néha szoktunk ilyet is. Kell a lazítás mindkettőnknek.
- Alexa. - kezdi kissé félénken. Tudom, hogy olyan kérdés fog következni amire nem biztos, hogy szeretnék válaszolni. - Be avatnál abba, hogy a jelenlegi pasiddal még mindig csak játszadozól vagy valami érzésed is van iránta? - Kedves barátnőm nagyon jól ismer. Tudja szinte minden titkomat és cselekedetemet. Nagyon jól ráérzett arra is, hogy valami van velem. Valami más. Túl hosszú ideje vagyok együtt a mostani párommal. Már ha a félév hosszúnak számít. Nálam annak.
- Hhh. - sóhajtok lehajtva fejemet. - Nagyon jól ráéreztél. Valami van, amit nem tudok megmagyarázni. Valami érzés. - játszadozok zavartan a kezemben levő papírfecnivel.
- Tudtam. - kiállt fel. - Te szerelemes vagy. Végre! - ujjong.
- Csss. - próbálom csitítani - Dehogy vagyok. - intem le - Vagyis nem akarok az lenni. Tudod. Én nem akarok szerelmes lenni. - magyarázom neki és talán magamnak is.
- Alexa nem mond, hogy őt is dobni fogod. - szomorodik el barátnőm. - Hallgas rám - szid le - Pórul fogsz járni egyszer. Ha nem most.  Ne csináld!- Valahol tudom, hogy drága jó barátnőmnek igaza van. De nem. Nem lehetek szerelmes. Engem is kihasználtak sokszor a pasik, hát most vissza adom nekik.
- Kérdezhetek valamit? - bólintok. - Soha sincs bűntudatod? - fel nézek rá.
- De. - vallom be - Ne tud meg hány átsírt éjszakám van. - ismerem be.
- Akkor? Mért csinálod? - kérdezget tovább. Én viszont nem akarok többet erről beszélni.
- Hagyjuk ezt - pattanok fel az üllő helyemről. - Inkább menjünk fagyizni. - indulok el a fagyizó irányába.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Egy fiatal, temperamentumos, szókimondó lány vagy, aki tudja, mit - vagy ki - akar és nem fél meg is szerezni a kiszemeltjét. Könnyen barátkozol, a szociális életed pörög, ahogy egy korodbeli lánynál az elvárható. De ha hihetünk a bátyádnak, akkor a vadóc külső mögött sokkal több rejtőzik, viszont ezt csak az látja, akit közel engedsz magadhoz. Akik felületesen ismernek, azok jóformán csak annyit látnak belőled, hogy gyakran váltogatod a partnereidet. A családi hátteredet gondolom nem gyakran promózod, hiszen a boldog gyerekkort még csak hírből sem nagyon ismered. Ami a nevelőapáddal történt, szörnyű és elítélendő dolog, édesanyádnak viszont talán ideje lenne megbocsátani. Ő is ember, az emberek hibáznak, és ha tótágast állsz, akkor is ő az anyád, amin nem tudsz változtatni.
És talán most találtál valakit, akit nem fogsz hirtelen egy másik jóképű srácra lecserélni? Mert ugye ez is szokásod, ahogy említetted. Nem választhatjuk meg, ki iránt kezdünk el gyengébb érzelmeket táplálni, próbálhatunk ellenkezni, elfojtani azokat magunkban, de előbb-utóbb úgyis a felszínre törnek valamilyen formában. Hátha most egy kis szórakozásnál többre futja, és nem egy újabb összetört szívet hagysz magad után.

Színt és rangot hamarosan admintól fogsz kapni, de addig is utadra engedlek.


Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!