Időről időre voltak napok, amikor szinte teljesen kihalt volt a hely, és csak pár ember lézengett a Fortune-ben. Ilyenkor általában fogtam a motorom és bütykölgettem az egyik szobában, vagy beültem a pult mögé és kerestem valami jó könyvet amivel el tudtam magam foglalni. Akkor pont egy ilyen nap volt, szóval felcsaptam egy jó kis Conan regényt és elmélyültem a barbár kalandjaiban, aki szörnyekkel és királyokkal küzdött meg, és az élete kész kaland volt. Valahogy én is így láttam magam azzal, amit a hadsereg alatt megéltem, hisz nem elég hogy kalandosnak mondhattam a veszéllyel és harccal, de még volt lehetőségem megismerni Alexa Lockwoodot. Nagyon nagyon közeli ismerősök voltunk az alatt az időszak alatt amíg egy században szolgáltunk, és utána is próbáltuk tartani a kapcsolatot, de sajna a távkapcsolat már nem az igaz, az egyik fél mindenképp megszakítja előbb utóbb. Na jó… kapcsolat, soha nem jártunk, inkább jól éreztük magunkat együtt az alatt az idő alatt amink volt szabadon, és ez alatt nagyon közeli kapcsolat alakult ki. Soha nem akartuk megnevezni hogy pontosan mi is ez és hogyan működik, de ez nem is baj. Ahogy eltelt az elmúlt 4 év nélküle sokat felejtettem vele kapcsolatban, a kezdetekben minden nap eszembe jutott hogy mi lehet feléje, és mit csinálhat most hogy nem dolgozunk együtt. Vagy most hogy nem vagyok ott hetente háromszor hogy összevarrjon valami kis sérüléssel. Máshogy alakult az életünk és mind a ketten megbékéltünk ezzel. Nekem útközben meglett a Fortune, ami talán életem legjobb döntése volt. Nem tudtam, hogyan kezdjek neki a semmiből felépíteni egy bárt, de lassan lassan minden a helyére került. Megtanultam bánni a pénzzel, az emberekkel is jobban, és felelősséget vállalni az emberekért akik nekem dolgoznak. Sokat adott nekem vissza ez a hely azért amit bele fektettem. Felnézve a könyvből, kiszúrtam hogy egy idősebb vendég a pultra dőlve húzza a lóbőrt az ötödik pohár brandy-je után. A táncosok csak lazán sétálgattak és beszélgettek, míg az a pár vendég akik ott voltak, csoportba tömörülve beszélgettek. Elégedetten hátradőltem és újra beletemetkeztem az olvasásba. Egész két teljes perc erejéig, míg egy ismerős hang nem ütötte meg a fülem. Kikukkantva a pult mögül végigmértem az illetőt. És lám csak pont a már említett lány volt. Ki hitte volna hogy ennyi év után csak úgy megjelenik. Egy pillanatra csak néztem rá mosolyogva, majd válaszoltam. - Akad minden féle földi jó… a sörtől a minőségi whiskeyig. Talán egy jó minőségű bort ajánlanék. - Válaszoltam neki, míg kiléptem a pult mögül, aztán odalépve hozzá megöleltem baráti módon. Hisz rég nem láttuk egymást és mind a ketten változtuk. Ki tudja, mi történt vele azóta. - Mesélj mi van veled? Hogy találtál rám? -
If two past lovers remain friends, it's either someone is still in love or someone is still hoping for a second chance.
A humora a régi maradt, az biztos. Csak halványan elmosolyodom. Ha azt hiszi, hogy borozgató típus vagyok, nagyon téved. Mikor megölel, én is visszaölelem, már amennyire tudom ezt a nagy óriást, és egy pillanatra elveszek a régi emlékek tengerében, mikor lopott perceink voltak. Az ölelése pont annyira jól esett, mint annak idején. Bárcsak ismét érezhetnék mást is tőle. Annyira hiányzott. Bár mindketten mások lettünk, ez egyértelmű, mégis reménykedtem abban, hogy ha ott nem is folytathatjuk, ahol abbahagytuk, de valahol félúton talán. Mi másom marad, mint a remény? Csupán a kérdése riaszt fel a nosztalgiából. - Magánnyomozót fogadtam. – felelem zavartan. - Sajnálom, tudom ciki, de nem volt más lehetőségem. Miután ide költöztem, látni akartalak. – feleltem elpirulva, és kicsit le is sütötte a tekintetem. Micsoda égés! Én kelekótya még be is ismerem neki. - Amúgy whiskyt kérek. Ne hidd, hogy az a borozós fajta vagyok. – kacsintok rá, hogy eltereljem a figyelmet és a témát is arról, hogy négy év után képes voltam nyomozhatni utána. Jól esik, hogy érdeklődik irántam, így miután leülök az egyik bárszékre, és az italom is megkapom, mesélni kezdek. - Mesélek, de utána te jössz. – mosolyodom el, majd rákacsintok. - Miután elmentél, semmi sem volt ugyan olyan, de még két évig kibírtam ott valahogy. Eleinte a leveleid tartották bennem az életet, és a reményt az elhivatottságom felé, de aztán már semmi. Magam sem tudom, de átvészeltem. Aztán jelentkeztem egy másik helyre, szigorúan titkos, tudod, hogy megy ez. Más környezet volt, de tudod milyen a harctéren. Én nem, csak az eredményét látom. Mai napig nem tudom, hogyan birkóztam meg vele. Amikor ott voltál, általad, de utána… tényleg nem tudom. – felelem zavartan, és a fájdalmas emlékeim egy percre magával ragadnak, és beszippantanak, de már megtanultam lerázni. - Most a Presbyterian Hospital-ban találtam munkát. A sürgősségin fogok dolgozni. New Yorkba költöztem. – válaszolom komolyan. - Látod, valahogyan nem sikerült elszakadnom a nehéz esetektől. – nevetek fel egy vállrándítás keretein belül. - Veled mi újság? Mesélj magadról. Látom sikerült a bár. Nagyon örülök neked! – mutatok körbe a helyiségben, bár a táncos lányokért nem rajongok. Feminista vagyok, így a nők tárgyiasítása cseppet sem tetszik, de nem szólok neki. Nincs jogom hozzá. - Mondtam én, hogy sikerül. – teszem hozzá tovább mosolyogva. Tényleg hittem benne. Egész végig, mikor mondhatni együtt voltunk, (inkább együtt múlattuk az időt, és kihasználtuk a lopott perceket) mondtam neki, hogy sikerülni fog neki ez a bár, csak merjen nagyot álmodni. És íme! Jól áll neki ez az egész, sikeres vállalkozó lett. Ő el tudott szakadni a múltjától, nekem már nem ment. Mégis hogyan térhetnék vissza a festészethez? Már nővér vagyok, ez a szakmám. Talán egy nap hobbiként űzni fogom, de ahhoz előbb meg kell birkóznom az engem gyötrő démonokkal, és fájdalmas emlékekkel. Talán egy napon. Lehet New York megihlet. Bár magam ismerve ájultan fogok az ágyba esni egy - egy műszak után. A sürgősségin nővérnek lenni nem kispálya, és bár megtisztelve érzem magam, amiért felvettek, eléggé tartottam az egésztől. Hála égnek csak hétfőn kezdek, maradt kis időm még regenerálódni, és megszokni az új otthonom és a környeztet. Sosem szerettem a nagyvárost, de most mégis tősgyökeres New Yorkivá kell válnom.
Kevés meglepőbb és esélytelenebb dolgot tudtam volna kitalálni, mint hogy ő feltűnik egyszer csak és besétál a bárom ajtaján, de mégis megtörtént, és örültem neki, végül is jóban maradtunk egész végig, ha nem is beszéltünk az évek során. Na meg azt mondják hogy akik igazán jó kapcsolatban vannak azoknak nem muszáj minden nap beszélniük, sőt elég évente egyszer kétszer találkozniuk még akkor is fenn tudják tartani a baráti kapcsolatot legalább. És itt vagyunk, négy teljes évvel az utolsó találkozásunk után, és be kell vallanom még nőiesebb lett mint előtte, jó irányba változott. Mármint korábban is csinos volt és megvolt a bája, de most még jobban ráment arra, hogy nőiesen öltözzön, lehet csak a civil ruha tette, egyenruhában mindenki másnak látszik. - Ha tudom, hogy leszereltél és itt vagy én is meglátogattalak volna, szóval örülök hogy megtetted. - Válaszoltam a magánnyomozós dologgal kapcsolatban. Manapság nem nehéz megtalálni valakit a Facebook és a többi közösségi média világában, de azért New York még mindig kivételt képzett ebből a dologból. Egy ekkora városban szinte lehetetlen csak úgy megtalálni valakit, ha nincs valamid ami alapján elindulni, ez tartotta életben a magánnyomozó szakmát, na meg a megcsaló házastársak. - Máris érkezik, hölgyem. - Mosolygok rá, és elengedve őt visszatérek a pult mögé, és megkeresem a legjobb üveg whiskeyt és kitöltök négy négy centet két pohárba, majd két két jeget teszek, mindkettőbe, aztán visszafordulva felé, az egyik poharat elé helyezem, és koccintok a poharával, majd beleiszok a sajátomba. - Na igen, a háború sosem változik. Tudtam, hogy előbb utóbb te is eljössz. Nem ekkora nyomásra találtak ki minket. Legalábbis titeket. - Válaszoltam, és köszönően a bárral kapcsolatban egy bólintással és mosollyal válaszoltam. Sejtettem hogy nem tetszik neki, hogy táncosok is vannak itt. Tudtam, hogy hogy érez eziránt, bár ez a bár és ez a hely ugyan úgy a nők kedvére is tett mint a férfiakéra, plusz a táncosok nem vetkőztek le meztelenre, pusztán kissé lengén voltak és inkább a táncon magán volt a hangsúly mint a meztelenségen, vagy a tárgyiasitáson. Számomra volt a legfontosabb, hogy a dolgozóim mind jól érezzék magukat szóval erre kimondottan figyeltem. Ha egy vendég kellemetlenül viselkedett, akkor két felszólítás után ki lett kisérve, és ha még ezután is vissza merészkedett akkor ki lett dobva. Sosem voltam az erőszak híve, de néhány ember nem ért a szép szóból azzal nem lehet mit kezdeni. Miközben kortyolgattam az italt figyelmesen hallgattam, hogy mesél. - Ide költözöl? Pompás, ez jól hangzik. Akkor remélem többet láthatlak errefelé. Hát hol is kezdjem… Egy kevés pénzzel és egy málhazsákkal jöttem ebbe a városba. Dolgoztam minden féle extra helyen, de rájöttem hogy szükségem van egy kis térre hogy a magam ura lehessek. Így sikerült megnyitni ezt a helyet, és körülbelül már két éve üzemeltetem. Persze a kezdetekhez képest jó sokat fejlődtünk. Az elején csak ez a kis tér és az a fél szobányi, meg a mosdó volt a miénk. Később megvettem a másik üzlethelységet is emellett, és kibontattam a falat, hogy nagyobb tér lehessen. - Mutogattam körbe a helyet büszkén, hiszen akkor már az volt az életem. - Mik a konkrét terveid azon kívül, hogy a városba költözöl? Sikerült már berendezkedned?
If two past lovers remain friends, it's either someone is still in love or someone is still hoping for a second chance.
Csak elmosolyodom, mikor azt mondja, hogy örül annak, hogy meglátogattam. Én is. Tényleg jó őt viszont látni. Amikor megérkezik az italom, és azonnal meg is húzom. Hm, jól esett a mai nap után. Látom, hogy pár vendég csodálkozva néz rám, és félig, meddig elismeréssel. Hát, gondolom nem nézték ki ilyen cicamicából, mint én. Mondjuk nem is vagyok az, de a külsőségek gyakran megtévesztik az embert. A gondolataimból Mason megjegyzése akaszt ki, és felé fordulva, kissé csodálkozva nézek, mikor azt mondja, hogy minket, nővéreket nem nyomásra tervezek. Micsoda kijelentés! Mert, mi nem láttuk azt a sok szörnyűséget, mint ők? Meglehet, de a következményeit igen. Megszámolni sem tudom, hány katonát láttam megannyi súlyos sérüléssel, és igen, előfordult sajnos, hogy sok a szemem láttára halt meg. Mindezt azért, mert az ország férfiakat és nőket küldött háborúzni, Amerikáért. Becsülöm a hazafiak tettét, de amikor az ember annyi szörnyűséget lát, mint én, kicsit meginog a hite. Fogalmam sincs, hogy mások hogyan birkóznak meg ezzel. - Nos, mi a háború következményeivel néztünk farkasszemet a műtökben, és lábadozókban. – teszem hozzá egy kissé erőltetett mosoly keretén belül. Nem akarok vele máris veszekedni, hiszen épphogy megérkeztem a bárba, és a városba is. Aztán figyelmesen végighallgatom, ahogyan magáról mesél, és, hogy mit tett az elmúlt években. Tényleg sok mindent elért. Mindig is hittem benne, szóval nem meglepő. Nem hiába figyeltem fel rá ott a háborúhoz olyan közel. Magával ragadó egyénisége, és, ahogyan próbálkozott a becserkészésemmel, hatott. Ez a vonzalom most is megvolt bennem, hiába vélekedtünk sok dologban másképp a világról. - Ha szeretnéd, látni fogsz erre gyakran. – felelem egy zavart mosoly keretén belül, és zavaromban a fülem mögé tűröm egy kósza tincsem. - Nagyon büszke vagyok rád. – felelem tovább mosolyogva, miközben végigmérem őt. Még mindig olyan dögös, mint annak idején. Vajon, hogyan fogok tudni neki ellenállni? Jó kérdés. - Igazán jó kis bárt sikerült összehoznod, a végén még törzsvendég leszek. – mosolyodom el rá, miközben körbenézek. A kérdésére egy pillanatra megfagyok. Mik is a terveim? Hogyan mondhatnám el neki, hogy miatta jöttem vissza? Ez annyira bizarr lenne… főleg ennyi évnyi távolság után. - Dolgozom, segítek tovább az embereken. – felelem komolyan. – Megtetszett a Presbiterian korház programja, és jelentkeztem. Nagyon meglepődtem, hogy felvettek. Bár lehet azért történt, mert háborús övezetben töltött munkámnak hála jól bírom a nyomást. – teszem hozzá komolyan. - Kicsit furcsa, hogy ennyivel másabb életbe csöppenek hirtelen. Egyáltalán nem vagyok hozzászokva a nagyvárosi élethez. – válaszolom komolyan. - Mármint ez New York. Mielőtt bevonultam, csak kisvárosban életem, bár az sem kifejezetten kisváros, de New Yorkhoz képest nagyon pici. – teszem hozzá komolyan. - Szóval még nem sikerült berendezkednem. Szokom az egészet. Kissé elveszettnek érzem magam. – teszem hozzá komolyan, és közben elveszek a szép zöld szemeiben. Csak nyugodtan! Haladj lassan! Nem hiányzik, hogy most azonnal elolvadj tőle! - Talán, körbe vezethetnél. – csúszik ki a számon. Igazán remek, de végülis miért ne? Legalább tölthetek vele egy kis extra időt.
Tudtam, hogy biztos több ok van amögött, mint amit elmondott, hisz imádta a sereget. Természetesen nem a vér és háború részét, sokkal inkább azt hogy tényleg tehetett az emberekért. Legalábbis én így ismertem meg őt. Tehát ha valami oknál fogva elhagyta azt, valószínűleg vagy egy rajta kívül álló ok miatt történt, avagy talált valami még fontosabb célt. Végülis mi a seregben nőttünk fel. - És nem is kicsinyíti az érdemeiteket semmi, de nem kaptok direkt az ilyen szituációkra kiképzést, ezért ott helyben kell megtanulnotok, és ez nem a legkönnyebb dolog. - Akkor már láttam, hogy félreértette a megjegyzést amit az orvosokkal kapcsolatban mondtam, és ámbár nem úgy értettem, hogy ne tudnának megkűzdeni a háború következményeivel, tény hogy veszélyes vállalkozás erre a pályára tévedni, hisz szanitéc kiképzés ide vagy oda, az életveszélyre semmi nem készíthet fel. De örültem, hogy végülis talált magának egy másik célt amivel beteljesíthette az álmát és segíthetett másokon. Én is úgy éreztem valamelyest ezt teszem, hisz megfáradt embereknek adtam egy kis helyet ahol elfelejthetik a gondjaikat, elmesélhetik a búbánatukat, vagy egyszerűen az asztal alá ihatják magukat ha úgy tetszik. Nem egy egészséges módja a gőz kiengedésének, de egy csapos néha jobban rávilágít a dolgokra mint egy pszichológus, már ha az illető emlékezni fog más napra a beszélgetésből akármire. - Ezzel a fején találtad a szöget, gyere ahányszor csak kedved tartja, neked itt minden ingyen van. - Mosolygok rá, hiszen hogy is kérhetnék pénzt akármiért egy olyan régi és közeli ismerőstől mint ő. Na igen, itt jön a nagy kérdés, hogy meddig tudjuk egymástól távol tartani magunkat. Csak egy pár percnyi beszélgetés kellett és már elkezdett rezegni a levegő. Persze, lehet azóta már férje van vagy legalább barátja, hisz ha valakinek hát neki nem lenne nehéz férfiút fognia. Szilárd jellem, jól öltözködik, és alapvetően is nagyon csinos és ez talán mióta nem láttam csak még pozitívabb irányba tolódott. - Van abban a kórházban egy ismerősöm. Vagyis vendégem, egy orvos. Sokat mesélt róla, azt mondta remek felszereléssel dolgoznak, meg hogy nagy a büdzsé mindenre, tehát akkor nem fognak spórolni a fizetéssel sem, nem lesz gondod. Plusz nagy kórház rengeteg különböző bajú beteggel, tehát még tanulhatsz is. - A fickó sosem mutatkozott be, mindig csak leült inni a pulthoz péntekenként, és állandóan csak beszélt beszélt beszélt. Valószínűleg nagyon stresszes lehet az élete, mert minden este végén mint akit kicseréltek, teljes lelki nyugalommal felállt és hazasétált. - Ezt teljesen meg tudom érteni, számomra is sok volt egyszerre ez a város, meg az emberek. De gyorsan hozzászoksz. - Mosolyogtam rá, mert tudtam, hogy milyen szokatlan a sereg után egy ilyen helyre költözni, és teljesen új életstílusba fogni civilként, nem lesz számára könnyű, de tényleg gyorsan hozzá lehet szokni. - Persze, nekem akármelyik nap megfelel, mindig van egy idő amikor épp nem dolgozom, az kérdés, hogy éjjel vagy nappal, de megoldjuk, és örülnék is neki. - Valahogy úgy gondoltam, hogy ő is puhatolózik, hogy hogy állok kapcsolati téren, szóval lehet, hogy nem házasodott meg, aminek őszintén örülnék, hisz hiányzott és mivel a seregben kevés időt töltöttünk együtt, most lehetőségünk adódik talán pótolni egy kicsit. De nem akartam belemerülni ebbe a gondolatmenetbe, hisz ki tudja, mit hoz a jövő.
If two past lovers remain friends, it's either someone is still in love or someone is still hoping for a second chance.
-Hát nem volt könnyű, az tény. – válaszolom kissé elkomolyodva, amikor a nővérek érdemeiről beszél a háborúban. - Főleg az nehéz, hogy ne kötődjön az ember. Nekem nem jött be, hiszen megismertelek, és nagyon sokszor féltem, hogy utoljára látlak. – kicsit el is csuklik a hangom ettől, mert visszaemlékszem azokra a borzalmas időkre. Annyira féltem, hogy elveszítem, néha nem is tudtam tartani magam, ezt alázattal bevallom. ráadásul még elmondani sem tudtam senkinek, hiszen nem mondhattam el, hogy tiltott viszonyt folytatok egy katonával. Nem csak a saját karrierem sodortam volna veszélybe, hanem az övét is, és ez túl nagy ár lett volna. Éppen ezért volt titkos kettőnk kapcsolata, sajnos nem vállalhattuk fel. De most lehetne, és ettől elönt a melegség, és a boldogság érzése, mégsem ajánlhatom fel csak úgy neki nem? Kell, hogy mindketten észhez térjünk a ténytől, itt vagyok, és ez már nem a sereg. Az is igaz, hogy nem kellett volna ezt így nyíltan beismerni neki, de szerintem ezzel ő is tisztában volt, hiszen, nem egyszer könnyes szemekkel fogadtam őt éjszakánként. Sokat köszönhetek neki, és tényleg más ember lettem odaát. Csak azóta képtelen vagyok újabb lépéseket tenni a változás irányába. Értek engem is veszteségek, és ezek minden éjjel kísértenek, rémálomként. Elképzelni is nehéz, hogy ő miket láthat, ha lehunyja a szemét. Nővérként gyakran futottam oda PTSD-t szenvedő katonákhoz, akik az éjjel közepén rángatózni vagy épp üvölteni kezdtek. Tehát láttam ilyet, de a fájdalmuk… belegondolni is sok és túl fájdalmas. Ezért is nézek fel Masonre is. Itt van, túlélte, és megőrizte az ép elméjét. Bármennyire is furcsán hangzik, ez tényleg nagy dolog. Szóval, igen, teljesen mértékben felnézek rá, hiszen mennyire aranyos, és édes maradt. Most is, felkínálja, hogy ne keljen fizetnem. Még az sem érdekelne, ha ez mögött hátsó szándéka lenne. - Köszönöm az ingyen italt. – mosolyodom el. – De nem akarok visszaélni a helyzettel sem. Te ebből élsz. – teszem hozzá. Lehet ostobaság volt visszautasítani, elvégre csak kedveskedni akart. - De ha nagyon ragaszkodsz hozzá, nem mondok nemet. – teszem hozzá javítva a helyezet. Amikor belelegyezik a várostúrába, akaratlanul is megkönnyebbülök. Talán lesz még esélyünk egy újrakezdésre? Nagyon örülnék neki. Mindenkinek jár egy második esély nem? Mi pedig nem igen vétettünk. Nekünk is kijár. Örülnék neki, legalábbis. - Ezt örömmel halom. – mosolyodom el kicsit kacérabban, mint kéne. - Mit szólnál egy nappali és éjjeli túrához is? Nappal megmutatod a várost, éjjel pedig… - válaszolom, és közelebb lépek hozzá, majd felnézek rá boci szemekkel, és végigsimítok a mellkasán, és felnézek az imádnivaló szemeiben. Hú azért jó magas! Ez hiányzott már! Bár úgy nézek ki mellette, mint egy kicseszett Törpilla. De ez nem okozott sosem gondot. - Valami egyéb programot találunk. – teszem hozzá a mellkasát simítva. Hm, le a kalappal Alexa. Nem tudom ki volt ez a kacér nő, de biztosan nem te. Azért szép volt! Tényleg ennyire ki lennék éhezve? Vagy ő van még rám ilyen hatással? Fogalmam nincs, de amióta megláttam, újra érezni akarom azt, amit ott éreztem, távol innen, mikor rejtőzni kellett és titkolni a kapcsolatunk. Most legalább nyíltan is megtehetnénk. Mennyire jó lenne nyíltan sétálni vele a Central Parkban kézen fogva, és hozzábújni… Elkalandoztam, már megint!
Nehéz volt megfogalmazni, hogy éreztem magam hogy újra láthattam őt, de most hogy itt van, meglátjuk hogy alakul kettőnk jövője mostantól. Tudtam, hogy bujkál benne egy kisördög, hisz már akkor is megvolt amikor anno összejártunk titokban. Sőt kettőnk közül talán ő még vadabb is volt időnként és ezt szerettem benne. A stílusát, ami egy szép arc, és őrjítő test mögött még többet rejtett, egyrészt nagyon intelligens volt, és jól csinálta amit csinált, másrészt nagyon vad volt, és tudta mit akar. Még ha talán nem is ismerte be magáról időnként, mikor eljött az időpont magabiztosabban követelte a dolgokat mint gondolta volna. - Oh ez nem ajánlat volt, ragaszkodom hozzá. Te nem fizethetsz itt. És ráadásul ez egy jól menő hely, látnád szombat esténként mikor konkrétan nem lehet megmozdulni olyan tömegek préselődnek be. Minden asztal foglalt és egész este pörgünk ketten a pultban. - Kacsintottam rá. Hisz örültem neki, hogy a hely amit üzemeltettem ennyire bejött az embereknek, nők és férfiaknak egyaránt. Meg annak is hogy ennyi embernek segíthettem túllendülni bizonyos problémáikon. Természetesen nekem is megvoltak azok az időszakaim mikor nehezebben ment, hogy ilyen szinten pörögjek, de ezeken általában sikerült átlendíteni magam egy kis szerelgetéssel a motoromon, vagy edzéssel. Miközben ezek a gondolatok átfutottak az agyamon Alexa közelebb lépett és figyelmesen végighallgattam amit mondott, és a hatására kis mosoly szökött az arcomra. - Szívesen megmutatom a várost, akár ma is, szerintem a nap végéig tudják tartani a frontot itt. – Itt körbenéztem, majd megpillantottam az egyik srácot, Mike-ot, majd intettem neki, hogy jöjjön oda. Ő már nagyon a kezdetek óta nekem dolgozott és tudta a dörgést, nem egyszer ugrott be mint pultos mikor szükségem volt rá. - Szia haver. Figyelj, nekem és a hölgynek lenne egy kis programunk a mai napra, mit szólnál, ha ma te vinnéd a pultot. – Helyeztem a vállára a kezem, és a srácon látszott hogy ezt afféle előléptetésnek élte meg szóval egy rövid „Persze, simán semmi gond.” után visszatért a korábbi dolgát végezni én meg megköszöntem, és visszafordultam Alexához. - Tudod, az az igazság, hogy ha éjszaka nálam szeretnél maradni meg kell barátkoznod a gondolattal, hogy két ember nagyon szűkösen férhet el azon az ágyon… - Mosolyogtam rá sejtelmesen, aztán folytattam. – Mi lenne ha motorra pattannánk és körbejárnánk a főbb helyeket a városban? - Tettem fel a kérdést, és közben a kezét követtem szemmel. - Aztán megbeszéljük ezt a te külön programodat estére, tudod hogy velem lehet egyezkedni. – Kicsit végigsimítok az arcán, aztán nekidőlök a pultnak.
If two past lovers remain friends, it's either someone is still in love or someone is still hoping for a second chance.
- Nos, akkor köszönöm az italt. – mosolyodom el zavartan. – Örülök a sikerednek, igazán. – nézek körbe, és igen, tényleg menő lett. Hangulatos. Aztán a következő esemény sorozat még nagyobb sokkot okoz, és csak némán figyelem, közben érzem, hogy a szívem egyre hevesebben kezd el verni. Megmutassa a város nekem? Ez az! Minden akaraterőmre szükségem van, hogy ne kezdjek el táncolni örömömben. Nagyon édes, ahogyan az alkalmazottjai is felnéznek rá. Csak mosolyogva figyelem a másik srác reakcióját, és igen, tényleg édes. A főnök úr nagy feladattal bízza meg. Engem is meghatott, hiszen hajlandó értem elhagyni a bárját korábban, és velem foglalkozni. Jelenleg ennél romantikusabbat el sem tudok képzelni tőle. - Köszönöm. – csak ennyit tudok kinyögni. Aztán amit ez után tesz, újabb némasághoz vezet. Így jár, aki béna létére flörtöl, visszanyal a fagyi. Én? Vele? Egy ágyban? Újra? A szívem majd ki ugrik a helyéről, és úgy érzem, mindjárt elájulok, az elpirulás biztosan sikerül. Főleg, miután hozzám ér, úgy érzem a testem lángokban ég el. Közben elveszem a szemeiben. Annyira szépek! Hiányzott már nagyon! Nem értem miért kellett ennyit várunk, lehet ez az egész egy próbatétel volt, és most már együtt lehetünk? Nagyon remélem, már nem bírnék elviselni több fájdalmat. Annyit átéltem, és láttam is. Nagyon önző lennék, ha azt mondom, végre én is kérek abból a boldogságból? - Benne vagyok. – mosolyodom el, és alig várom, hogy motoron lássam New York, bár igen bevallom az ágy része jobban érdekel. - Szeretek egyezkedni. – csuklik el a hangom zavaromban. - Nem lesz baj az ággyal sem, megoldjuk. – harapok az ajkaimba, majd közelebb hajolok hozzá. - Sőt, lehet nem is kell majd egy darabig. – mosolyodom el. - Egy ilyen motoros turisztika után lehet a zuhannyal kéne kezdeni az esti programot. – kuncogom el magam. – Közösen. – harapok ismét az ajkaimba. Most végre az nélkül lehetek vele, hogy bujdosni kéne, meg titkolózni. Tehát igen, ki akarom őt élvezni száz százalékosan, és nem csak ma este. Végre eljött a mi időnk, és csak remélni tudom, hogy ezt ő is így látja majd. - Felőlem mehetünk is. – mosolyodom el, majd én is megsimítom az ő arcát. Igen, határozottan jobban érdekel az ágy… Ezért is teszek meg egy merész lépést, mert a testem lassan felgyullad, és érezni akarom őt, mindenhol. Kezdetnek egy csókban… - De előtte még… - teszem hozzá egy pimasz mosoly keretén belül, majd finoman megcsókolom az ajkait, és átkarolom őt a nyakánál fogva. Bár eléggé le kell hajolnia hozzám, de ez sem újdonság, csókoltam őt sokszor, és viszont. Az összhang a testeink között pedig azonnal megvan. Hozzá is simulok, és végigsimítok finoman a mellkasán. Annyira jó érzést ezt újra érezni! Úgy érzem még többet akarok belőle, és szinte már falom az ajkait, mintha soha többé nem csókolhatnám. Ez eltart egy ideig, majd a csók után felnézek a szemeibe, és ismét elveszem. Hm, igen, határozottan várom az este azon részét, mikor a kis ágyon fekszünk, vagy zuhanyozunk. Hirtelen még a város nevezetességei sem érdeklenek. - Esetleg mehetnénk egyenesen a zuhanyzóba. – válaszolom kissé elcsukló hangon, a csók után. – Vagy az emlegetett ágyra. – teszem hozzá, és ismét végigsimítok a mellkasán.
Többnyire ha ehhez hasonló ajánlatot kapok, az volt a válaszom hogy várnunk kell a műszakom végéig, de Lexi kivételt képzett ezek közül, nem is csak a közös múlt, de a köztünk lévő dinamika és izzás is diktálta, hogy mint egyfajta drog ne tudjak ellent mondani a késztetésnek. Viszont tudtam, hogy meg kell tartanom a hidegvérem, mivel a bárban dolgozók mind úgy ismertek mint aki mindig tartja magát a saját szabályaihoz, és bár leadtam a műszakom, attól még innen el kellett mennünk ha kezdeni akartam valamit, mert nem volt szükség a figyelő szempárokra. - Őszintén, ez még csak a kezdet, előbb utóbb szeretnék egy nagyobb táncteret, jobb zenei technikát és plusz személyzetet, de ez még a jövő zenéje, jól megy a bár a jelenlegi állapotában is. - Bólintottam nyomatékosítva a mondandóm, aztán mély levegőt vettem hogy kicsit lenyugodjak az amúgy pezsgő levegőben. Kissé el vagyok szokva ettől a fajta érzés alapú pezsgéstől, de amint Alexa belépett ebbe a terembe visszatért és hát… tudjátok, van az amikor egy férfi igyekszik az állatias énjén lefojtani, és ez pont az az állapot volt. - Akkor akár indulhatunk is… - Mosolyogtam rá, míg kissé még áttörölgettem a pultot aztán lerakva a rongyot és a kiléptem a pult mögül közvetlen közelbe kerülve a lányhoz, aztán csak megtámaszkodtam és nem mozdultam, láthatóan a motoros tervünkből nem lesz semmi, ezt már abból meg tudtam mondani amilyen testtartást és arckifejezést felvett, ismertem ezt. Jó rég óta ismertem. Ha régen így viselkedett, nem jutottunk 4-5 méternél tovább mielőtt valahol elkezdtünk romantikázni. Kis mosollyal próbáltam palástolni a bennem is növekvő feszültséget, és átmozgatva magam, figyeltem őt. - De biztos vagyok benne, hogy kitalálunk valamit arra, hogy elférjünk… A zuhanyzás… - Itt nagy levegőt vettem majd folytattam halkabban. - Úristen, te nő… megőrjítesz.. - Itt már nem akartam takarni a széles vigyort ami eddig bújkált, és közelebb húzódtam hozzá. Nem telt el hosszú idő, mire Lexi javasolta, hogy menjünk egyenesen fel, a motorozás helyett, és kaptam tőle egy csókot is, ami aztán tényleg felpiszkálta az össze érzékem, emlékem és minden egyebet ami hozzá kötődött, így már nekem sem akaródzott annyira elmenni a városban keringeni céltalanul, megtehettük azt azután is, hogy illendően köszöntjük egymást, ha mondhatom így. Vadul visszacsókoltam, aztán magamhoz húztam és nem engedtem el. - Akkor legyen a zuhanyzó… Jó nagy zuhanykabinom van… - Vigyorogva felkaptam, aztán megindultam a hátsó ajtó felé, ami a raktár részhez vezetett, emellett ott volt a lépcső ami fel vezetett a lakásomba, egész tágasnak volt mondható szinte az épület egész szintje az enyém volt szóval nem volt okom panaszra. Egyik kezemmel megtartottam őt, míg a másikkal kinyitottam a zárat, aztán belépve a nappali érkeztünk ahol egy tévé volt, egy nagy kanapé, egy nagy akvárium tele színesebbnél színesebb halakkal, a szobából három szoba nyílt, az egyik elég tágas fürdő mosdó egyben, a második a hálószoba volt egy szépen kialakított nagy franciaággyal. Igaz itt füllentettem, csak hogy kicsit húzzam az agyát, de végül örülni fog a nagyobb térnek. Végül egy kis szoba amit azért tartottam fenn, hogy tudjak edzeni ha esetleg nem lenne kedvem elmenni a terembe. - Ez lenne az. Érezd magad otthon. - Leteszem, majd közelebb hajolva újabb csókot nyomok az ajkára.
If two past lovers remain friends, it's either someone is still in love, or someone is still hoping for a second chance.
+18/ Elégedetten konstatálom, hogy a szavaim, és ötleteim nagy hatással vannak rá. Felnevetek azon, amit mond, hogy megőrjítem, a zuhanyzós ötletem miatt. Szeretem, mikor ilyen hatással vagyok rá, ez nem igen változott, és igen, örömmel tölt el. A tudat, hogy már a zuhany említésétől, vagy éppen attól, hogy megcsókolom ennyire lázba jön, engem is lázba hoz, nem is kicsit. - Éppen ez volt a cél. – mosolyodom el. Aztán említi, hogy nagy a zuhany kabinja, én pedig nagyot nyelek. Hm, akkor sok mindent lehet majd tenni benne! Felkap, mint valami ősember, én pedig csak nevetni tudok a vállán lógva, még rá is csapok a fenekére így fejjel lefelé. Hm, még mindig olyan kemény, mint volt. Ezt jó tudni. - Te ősember. – nevetek tovább, majd mikor letesz, abbahagyom a nevetést és körbenézek. Nagy lkás, főleg New York- i viszonylatban. Férfias, de stílusos berendezés. - Tetszik. – nézek körbe, aztán mikor megcsókol viszonzom azt, majd átkarolom őt. - Hm, ez is tetszik. – suttogom az ajkaiba, majd újra megcsókolom. Imádom őt csókolni! Van benne valami nyers, állatias vágy. - Segítenél? – megyek oda hozzá, és háttal állok neki, hogy cipzárazza ki a ruhám. Utána, pedig kilépek belőle, és a fekete csipkés fehérnemű megvillan. A magas sarkút persze magamon hagyom, és elégedetten fordulok felé. Hm, alig várom, hogy én is lássam őt csak egy szál bokszerben, vagy anélkül. Aztán leveszem a melltartóm és a csipkés bugyim is, míg végül csak az a bizonyos fekete pántos magas sarkú marad. Utána nekiállok őt is levetkőztetni. A pólóval kezdem, aztán egy huncut mosoly keretén belül az övéhez nyúlok, és kikapcsolom. most nem kell sietni, kapkodni, mint annak idején a seregben. Csak miénk az idő, és lesz bőven, hogy kiélvezzük a másikat. Én pedig most mindennél jobban ki fogom őt élvezni. - Miénk az este, nem kell kapkodni, mint annak idején. – nézek fel rá közben, felfedve az előbbi gondolataim. – Nem csodálatos ez? – kérdezem tőle őszintén. Utána a nadrágját is kikapcsolom, majd hagyom, hogy letolja magáról. Az álló férfiassága felé nézek a bokszeren át, majd lehúzom róla azt is, és miután megcsodáltam, és az ajkaimba haraptam a látványtól, megmarkolom. Tökéletes! - Ez milyen? – kérdeztem huncutan, de nem sokáig kényeztetem őt, még nem jött el az ideje, majd a zuhanyban. - Kövess, és lesz folytatás. – kacsintok rá, majd megcsókolom ismét. Érdekes mennyire türelmes velem, régen már rég elkapott volna és itt esne nekem helyben. Hm, olyan vadulós dolog is jöhet majd. Már nem érdekel a múlt, sem az, hogy mi lesz ennek a játszadozásnak a vége a jelenben, és a jövőben. Nem, már csak ő érdekel, és, hogy végre élvezhessem őt. Már nem tilthatja meg senki, se holmi szabályzat. New York a miénk, és az a sok este, amit amit együtt tölthetünk. Abba is hagyom a kényeztetését, és egy pajkos mosoly keretén belül a hálója felé megyek, ahol elégedetten konstatálom, hogy nagy az ágya. Na zuhany után itt is hancúrozhatunk. Aztán meglátok egy ajtót, és benyitok, bingó! Nagyom remélem közben, hogy követ engem Mason. Belépek a fürdőbe, majd a zuhanyba, és megengedem a vizet, utána beállok alá. Remélhetőleg hamarosan követni kezd, és akkor több módon is élvezhetem őt, és fordítva.
+ 18 Rendesen megkavarodtam ezzel a mai nappal, túl sok olyan dolog történt amire nem számítottam, de mégis eljött. Például reggel még úgy ébredtem fel, hogy egy szokásos nap lesz a szokásos történésekkel, aztán mint tiszta égből a villámcsapás megérkezett ő. Egy pozitív villámcsapás. Most pedig épp felfelé tartunk, hogy kiéljük azt az égető vágyat, amit már nem éreztem nagyon nagyon rég óta. Még ha nem is akarnám bevallani magamnak, akkor is teljesen nyilvánvaló lenne, hogy belőlem ő egészen mást hozott ki mint bármelyik másik lány. Nem csak szexuálisan, de érzelmileg is. Szóval ahogy beléptünk a lakásomba és letettem őt csendben figyeltem amíg bejárja a teret és felméri magának a terepet, egy kissé máshogy reagáltam mint ahogy korábban tettem. Most nem ugrottam neki az első adandó alkalommal, inkább kissé gyönyörködtem a látványban. Lehet kissé más lett a stílusom is az évek során, bár a vadságom és állatiasságom nem változott így tudtam, hogy ha ő is ugyan az akire emlékszem veszettül jól fogjuk magunkat érezni. Mikor megkér, hogy húzzam le a cipzárt széles vigyor fut végig az arcomon, aztán odalépve szépen lassan lehúzom a cipzárt, aztán a ruha alá benyúlva végigsimítok a hátán, onnan a derekán, aztán átölelem és a hasától a mellkasáig. Ezek után kissé eltávolodom és hagyom hogy levethesse amit le akar, majd mikor már csak a magassarkú marad rajta nagy levegőt veszek. - Nem tudom mit tettél magaddal, de még szexibb vagy mint emlékeztem… - Itt már nehezebben tartottam meg a hidegvérem, de azért még maradt bennem ennyi akaraterő, hisz ahogy mondta ráérünk és nem sietünk sehova. Aztán a meztelen és gyönyörű Alexa, hozzám lépett és engem kezdett vetkőztetni, előbb megváltam a felső ruházattól, aztán leengedtem a tekintetem, és miközben az övemmel babrált én tüzetesen végigmértem őt. - Miénk a világ összes ideje… És úgy töltjük, ahogy nekünk tetszik - Ezek után megváltam a nadrágomtól, és ahogy az várható volt, a férfiasságom mereven várakozott az alsó rejtekében… Valójában már vagy fél órája, de ez mellékes. Lexi olyan volt mint az olaj a tűzre, amúgy is egy elég aktív életmódot élő ember voltam, de ezt a fajta feszültséget azért koránt sem mondanám szokványosnak. Meg sem mozdultam a helyemről, bár ha elengedtem volna magam valószínűleg a fürdőig sem jutunk, hanem azon a kényelmes szőnyegen ami a kanapé előtt volt, nekiestem volna. Azonban mégis vártam, és végignéztem, ahogy eltávolítja rólam az alsót, aztán megérinti és megmarkolja a merevedésem. Mély levegőt vettem és felvettem vele a szemkontaktust, majd elengedte és megindult a zuhanyzó felé. - Éveket vártam rá… és jobb… - Vigyorogtam rá, és nem kellett kétszer kérni, miután eltűnt az ajtó mögött nem foglalkoztam az alsóval, csak letéptem a lábamról, majd ledobva odaléptem az ajtóhoz, és benyitottam rajta. Odabenn már csurgott a víz, és Lexi már tiszta nedvesen még szexisebbnek hatott mint eddig. Eddig tartott a hidegvérem. Tettem két nagy lépést, és ott termettem mellette, majd lazán a falhoz szegeztem, megtámaszkodtam jobb kezemmel felette, majd nekiestem a nyakát csókolva, közben a bal kezemmel végigsimítva a testén, először csak a karján, aztán a hasán utána a mellein, végül óvatosan megsimogattam a legérzékenyebb pontját is. - Akkor folytassuk… - Vigyorogtam, majd egy hosszú csókot nyomtam az ajkára is.
If two past lovers remain friends, it's either someone is still in love, or someone is still hoping for a second chance.
/+18/ Bárgyú vigyorral a képemen várom, hogy utánam jöjjön, és amikor megtörténik, nem is haboz, azonnal nekem esik, én pedig belenyögök a csókjaiba, főleg, mikor odalent ér hozzám. A testem azonnal életre is kel – nem mintha a közelségétől eddig nyugodt maradt volna – és végem, igen, teljesen a rabja leszek neki. A szavai közben visszhangzanak a fejemben „ éveket vártam rá”.. talán rám értette, és erre? Mire másra várt volna te buta tyúk! Ez a logikus. Amint ez eljut a tudatomig, határtalan boldogság áraszt el. Aztán miután leszidom magam gondolatban, nekiállok kiélvezni őt. A kezem a méretes szerszámára vándorol, és nekiállok őt kényeztetni, miközben ő engem kényeztet. Kínzó lassúsággal teszem, és bár nem kéne élveznem, de igen jól esik kicsit várakoztatni őt. Persze legbelül már nyüszítek, és alig várom, hogy bennem legyen. Most pedig, ahogyan már említettük, nem kell sietnünk, és nekem ezért szándékomban áll kiélvezni őt olyan hosszan, amennyire csak lehet. Ki tudja, hogy holnap is így gondolkodik e majd, és ez a mai este nem csak afféle nosztalgiázás. Felelevenítjük a régi vágyaink, vonzalmunk, és az ezekhez kapcsolódó emlékeink. Ezt sem bánom igen, de mégis a lelkem egy része arra vágyik, hogy ez tartósan így maradjon. Meg tudnám szokni, hogy minden este a karjaiban legyek. Felnézek azokba a szép szemekbe, és elveszek bennük és a gondolataimban. Magamhoz húzom őt, és mindent beleadok ezekbe a csókokba, abbahagyva a kényeztetését. Éreznem kell őt, mert félek, ha nem, akkor ez csak egy álom, vagy összetörök attól, hogy nem hosszú távú. Hihetetlen, hogy mennyire a hatalmába kerített ismét, pedig évekig nem láttam, sőt tovább is álltam, újrakezdtem. Randizgattam, próbáltam elfelejteni, és a fájdalmat is, amit az űr okozott utána, de úgy néz ki, mégsem jött össze. Akarom őt, de a zavaró gondolatimra sem akartam most gondolni, csak érezni őt, magamban, a karjaiban lenni, és feledni mindent. Csak a jelennek élni. Természetesen a seregben sem volt másképp, hiszen sosem tudhattam mikor látom őt utoljára és ez felemésztetett teljesen. Egy részem meg is könnyebbült, mikor leszerelt, még ha ez azzal is járt, hogy eltávolodtunk egymástól. Önző voltam, tudom, de hamar belezúgtam annak idején, és már nem tudtam irányítani a gondolataim. Persze ezzel az is járt, hogy a hiányától teljesen összetörtem, és még inkább a munkámba temetkeztem, szinte csak annak éltem. Aztán adódott a lehetőség New Yorkban és úgy éreztem élnem kell vele. Nem hiába, hiszen itt pedig találkoztam újra vele, és az életem végre olyan irányt vett, amit kellett volna korábban. A kezeim ismét visszatérnek a férfiasságához, és miközben az ajkaimmal csókolom őt, a kezeimmel kényeztetni kezdem őt, miközben ő is engem. Nem csak a víztől vagyok teljesen nedves, hanem az érintéstől, a közelségétől, a testétől… teljesen megőrjít. Magamban akarom őt érezni, igen, de előtte még meg akarom őt ízlelni. Ki mondta, hogy csak egy menet lesz ebből? Az tuti, hogy hajnalig le sem vakarhat majd magáról, ahogyan már gondoltam erre korábban is. Egy huncut mosolyt ejtek felé, majd letérdelek, és finoman megfogom a férfiasságát, és a makkjára egy csókot adok. Látni akarom, ahogyan szétesik a számtól. - Tetszik a folytatás? – kérdezem tőle, és meg sem várva a választ, finoman bekapom a merev péniszt, majd nekiállok kényeztetni, és a kezemmel is rásegítek, a bőrt csavarva. Nem rajongok az orális szexért, de a tudat, hogy tőlem fog szét esni, az, hogy ilyen hatással vagyok rá, igenis jó érzéssel tölt el. Nem beszélve arról, hogy őt ismerve viszonozni is fogja. Vagy belém hatol, vagy a nyelvével művel csodát. Mason pedig nagyon jó az ágyban, ebben biztos vagyok. Nevezhetjük tapasztalatnak vele. Nem mintha nekem olyan nagy szexuális tapasztalatom lenne, a legtöbbet tőle tanultam, de ennek ellenére tudom, hogy ő kivételesen jó, és igen, függő lettem, az ő függője. Akarom őt.
+ 18 A nap nem úgy alakult ahogy terveztem, de annál sokkal de sokkal jobban. Nem gondoltam volna, még pár órája, hogy egyszer csak a semmiből feltűnik a nő akire anno mikor megnyitottam a bárt szinte számítottam, hogy belép egyszer csak az ajtón de aztán teltek a hetek, hónapok évek és csak nem jött, ezért szépen lassan letettem a dologról. Nem hibáztattam érte korábban, hisz gondoltam hogy tovább lépett ezen a dolgon, végülis nem tudtuk egymásról hol van a másik, vagy mit csinál éppen. Ezt persze mind felülíta az a pillanat, amikor belibbent azon az ajtón, én pedig nem tudtam magam megtartóztatni, pedig játszhattuk volna tovább a kettőnk játékát, deeee sajnos ez sosem volt a stílusunk, és egyből egymásnak estünk, ez már kevésbé sajnos. De visszatérve a jelenhez, végül egymásnak estünk a fürdőben, és nem kíméltem kényeztetés terén, tudtam, hogy nem tart sokáig, hogy elszabaduljanak itt az indulatok, és míg én a testével voltam elfoglalva addig ő elkezdett a férfiasságomon ügyködni, ami természetesen egy más amúgy is felfűtött férfinál olyan mint olaj a tűzre. Még hevesebben osztottam számára a csókokat, míg úgy nem döntött hogy lehajol és orálisan kezd kényeztetni. Pontosan tudtam, hogy ez nem a kedvence, ha csak nem változott meg az ízlése az évek alatt. Bal kézzel végigsimítok az arcán és beletúrok a hajába, míg a jobb kezemmel megtámaszkodom a fürdő falán, nem mintha nem tudtam volna a két lábamon megállni, de azért egy férfiből igen intenzív érzéseket vált ki ez a fajta kényeztetés, és néha mintha csak elhagyná a lábát minden erő. - Jobban is, mint gondolnád. De majd megmutatom... mennyire tetszik - Vigyorogtam rá. Nem sokszor adódott alkalom mikor Alexa ilyen módon kényeztetett, hisz nem sokszor adódott úgy időnk, hogy végigcsináljunk egy teljes menetet, de most már nem a seregben vagyunk, tudtam, hogy ezt most kiélvezhetem. Egyre nagyobb és hangosabb levegőket vettem, hisz a technikája akármennyire nem használta rajtam gyakran azért megdolgozott rendesen. Persze távol álltam attól, hogy már most elmenjek, de határozottan éreztem, hogy ha ez sokáig így marad, akkor bizony fogok. Még úgy körülbelül három percig élvezkedtem az érzésen és közben vigyorogva felvettem a szemkontaktust, majd mikor megfelelő volt a pillanat végigsimítottam az arcán, és magam is lehajoltam, aztán intettem neki, hogy feküdjön a hátára, ha eleget tett a kérésnek, hiszem a zuhanyzó szép nagy volt volt bőven hely, akkor szépen levándoroltam a testén végigcsókolgatva, majd ahogy azt gondoltam a nyelvemmel kezdtem szórakoztatni őt. Először csak a csiklóját, majd szépen lassan be be kalandozgattam. Élveztem a helyzetet, egyes férfiak egyszerűen nem akarták bevállalni ezt a fajta kényezetést, de ha engem kérdezett akárki megmondtam, hogy ez az amivel igazán le lehet venni egy nőt a lábáról, a jó nyelv technika. Persze sok minden máson is múlik, de ha ebben nem vagy jó, vagy nem is akarod megpróbálni, akkor a partnered egy-két erőteljes orgazmustól esik el, az egyszer biztos. Szóval folytattam, egészen addig amíg legalább kétszer el nem éri az orgazmust. Persze ez nem volt fél perces művelet, de kimondottan élveztem, és még a saját gondolataim is csak fűtöttebbé válltak ahogy láttam, hogy élvezi a helyzetet.
If two past lovers remain friends, it's either someone is still in love, or someone is still hoping for a second chance.
+18 // Mi is a megfelelő szó erre? Istennő, igen azt hiszem. Görög istennő pontosabban. Bizony annak éreztem magam miatta, ahogyan láttam, felnézve rá, hogy mennyire szétcsúszik miattam, és a jó technikám miatt. Na igen, tanultam egyet, s mást, mióta együtt voltunk, de az is tény, hogy nem sok időm és módom volt pasizni. Így tényleg jó érzés volt, hogy igenis értem a dolgom, és ő ezt nagyon is élvezi. Szóval megmutatja hogyan? Már alig várom! Figyelem, ahogyan szinte szétesik tőlem, közben pedig egyre jobban és jobban kényeztetem őt. Aztán megtörténik, elélvez, én pedig „ jó kislány” módjára lenyelem a sós folyadékot. Elégedetten nézek fel rá továbbra is, miközben megnyalom a szám szélét. Aztán be is tartva ígéretét a hátamra fektetett és nekiállt kényeztetni. A forró víz ellenére kissé hidegnek érzem a padlót, és korántsem kényelmesnek, de ez most nem érdekel, csak ő. A hátam ívbe megfeszült, amikor megéreztem a nyelvét odalent, és közben a vizes hajába túrtam, hogy levezessem a vágyat. - Határozottan tetszik ez a módszer. – mosolyodom el nyögdécselve, közben élvezem őt, és azt a hihetetlenül tehetséges nyelvét. Abba már nem akarok belegondolni, hogy ő honnan szerezte ezt a tapasztalatot. - Istenem. – nyögöm, miközben egyre jobban kényeztet odalent. Azt hiszem szobrot kéne emeltetnem ennek az ügyes nyelvnek. Egy biztos: csodákat művel vele. Sikerül kétszer is eljuttatnia a csúcsra, és én percekig fel sem bírok állni úgy lihegek a zuhanyzó padlóján. - Hát ez. – nyögöm, és már megszólalni is alig tudok. – Te egy zseni vagy. – szuszogok. Aztán nagy nehezen feltápászkodom a karjaiba kapaszkodva, közben pedig elveszem ismét a szemeiben. Hihetetlen mennyi érzés tör felszínre mióta újra láttam őt. Néha úgy érzem még mindig a fronton vagyunk, egy háborús övezetben, és ez az egész bármikor véget ér ismét fájdalmasan, de aztán eszembe jut, hogy hol vagyunk, és most van új esélyünk. Nekem pedig eszem ágában sincs elszalasztani ezt az esélyt. Csupán remélni tudom, hogy neki sem, és nem csupán erre az egy éjszakára kellek neki. Lábujjhelyre állva csókolom meg őt, majd magamra húzom, és a csempének támaszkodom háttal. Közben zubog ránk a víz, és a hideg csempe, illetve a forró víz kontrasztja az ő forró testével isteni. Már csak egy dolog hiányzik, hogy magamban érezhessem. - Akarlak. – nyögöm az ajkai közé, majd újra megcsókolom. Mi már régen túl voltunk a jó pofizáson, és a finomkodáson. Sokszor lefeküdtünk egymással, és ismertük is egymást, de most tényleg más volt. Éreztem, hogy New York, és a szabadság miatt, hiszen most már nem kellett titkolózni, valamint a történtek fényében, megváltoztunk mindketten, és ezt az ágyban, vagy jelen esetben a zuhanyzóban is érezni lehetett. Ott volt a szexuális feszültség, és a kémia, és vágytunk egymásra, de mégis más volt az egész. Persze nem rossz irányba, de másnak éreztem a kettőnk viszonyát, és őt is, de saját magam is. Csak remélni tudtam, hogy ez a változás pozitívan hat majd mindkettőnkre.
Kezdőlap
