Sierra már pár napja említette, hogy van valami a húgával, kórházban is volt, szóval nagyon aggódik érte. Azieltől pedig tudtam, hogy miért. Köze volt ahhoz a szektás ügyhöz, amihez Azi családjának is. Régről. Ha Azi nincs, talán már Emma sem. Ami kibaszott durván hangzik, de igaz. Szóval nem hibáztattam Sierrát érte, hogy ez ennyire nyugtalanította. A helyében én is tövig rágtam volna mind a tíz körmömet, ha valamelyik húgomról lett volna szó. Főleg, ha nem tehetek értük semmit. Kiborító. Pláne olyasvalakinek, mint Ő. Egy igazi tündér.
Megbeszéltük vele, hogy amikor látogatóba megy Emmalynn-hoz, addig szívesen beugrok helyette az Aunt Marie's-be. Ha szükséges, majd én helyettesítem arra a pár órára. De felőlem akár lehetett volna egy egész nap is, nem probléma. Ő csak törődjön a testvérével, a cégre ne legyen gondja. Ennyi idő alatt még csak nem sikerült kijönnöm a gyakorlatból, hogy elcsesszek neki bármi fontosat.
Ráadásul így most jóval több időm volt kávézgatni és dumálni a többiekkel, mint amikor csak futólag beugrottam. (Általában akkor is leragadtam a főnökasszonynál.) Bírtam a kollégáimat, nem miattuk hagytam fel a vendéglátós szakmával, különben nem jártam volna vissza. Szerettem ezt a helyet, a munkámat is, de a zenét még jobban. Jó cserét csináltam, és szerintem ők is. Még egy rossz szavuk sem volt az új ügyvezetőre, sőt, odáig vannak érte. Nem hibáztatom őket miatta. Én is inkább olyan főnököt akarnék, mint amilyen ő. Okos, kedves, csinos, emberséges, és még sorolhatnám.
Amíg a sokat emlegetett nő vissza nem ért, egy csomót meséltem nekik a zenei dolgaimról. Nagyon érdekelte őket, és amúgy is teljes sokkban voltak, amióta a rádiók is elkezdték játszani néhány dalunkat. Volt egy-két vendég is, aki felismert. És nem mint ex-ügyvezetőt. Így már mindjárt komolyabbanvehetők lettünk a korábbi kétkedők szemében is. Amíg nem volt meg az eredmény, nem volt ennyire átütő látszata a sok munkánknak, addig elképzelni sem tudták, hogy ez egyszer majd tényleg ide vezet. Hát beérett. Nem véletlenül kellett felhagynom az itteni vezetőséggel. A zene, a saxo, a menedzserkedés is teljes embert kívánnak. Órákig tudom nyomni erről a szöveget, ha kell, ha nem, mert egyszerűen ez az életem.
- Hey, szia. - siklott aztán a tekintetem az érkező Sierrára.
- Itt nem volt semmi extra. Átlagos nap. Nem maradtál le semmiről. - automatikusan elindultam vele az iroda felé, mivel a családi dolgai nem tartoznak másokra. Nem mintha rám igen, de hát ha szeretett volna beszélni róla vagy ilyesmi. Ő is tudja az én húgaim viselt dolgait. Na persze ők nem gyilkossági nyomozók, szóval ilyen extrém beszámolókkal még sosem szolgálhattam neki.
Kinyitottam neki az ajtót, majd ledobtam magamat vele szemben.
- Minden oké? - a tesójával, vele, meg úgy mindennel.

ZENE: Figure you out | HELYSZÍN: Aunt Marie's

Szerencsém volt, hogy Remy-vel meg tudtam beszélni ezt a helyettesítősdit. Nem szerettem volna egy egész napot kivenni, mert feleslegesnek tartottam volna. Nem lóghattam egész nap Emms nyakán, és otthon csak még szarabbul éreztem volna magam. Voltak… meglepő fordulatok a történetben, az biztos.
Miután jó párszor megölelgettem, az ő mércéjével mérve biztosan túlzásba is estem, a lelkére kötöttem, hogy egye meg a neki szánt palacsintákat, és kifelé menet, amikor a folyosón összefutottam az érkező Mark-kal, küldtem a férfinak egy olyan „sierrásan gyilkos” pillantást arra az esetre, ha hülyeséget akarna csinálni, vagy csak az eszébe jutna, bevágódtam a kocsimba, hogy visszaroboghassak az Aunt Marie’s-be. Nem szerettem volna tovább feltartani Remington-t, mint kellett volna, így is iszonyatosan kedves és aranyos volt, amiért bevállalta ezt nekem. Már sokadszorra tett nekem szívességet, szóval kezdtem azt érezni, hogy erősen átcsapok a kihasználós szekcióba.
-Szia! –címeztem egy hálás mosolyt Remy-nek, majd a többieknek is egyet üdvözlés képpen.
-Nahát, pedig azt hittem, majd arra érek vissza, hogy tönkre tetted a boltot. –villantottam meg valamiféle aljasnak szánt, elég gyenge mosolyt, miközben elindultam utána az iroda felé. Általános dolgokat már meséltem a húgomról a többieknek is, így tudják, hogy létezik, de nem szerettem volna reklámozni, hogy mi történt vele, így hálás voltam ezért a privát szféráért, amit az iroda adott nekünk.
-Hát… nem tudom. –ráztam meg a fejemet, lerogyva a vele szembeni székre, ahogy magam elé meredve próbáltam meg összeszedni a gondolataimat. Csoda, hogy eljutottam idáig, annyira kész voltam ettől az egésztől. Örültem, hogy egyben van, és lehetett volna ennél sokkal súlyosabb baja is. Hálás voltam Mark-nak, amiért megmentették őt Dave-el, de ettől még nem örültem a fejleményeknek.
-Öhm… Emma-nak azért kellett kórházi ellátás, mert a szekta, ahova beépült, valószínűleg rájött, hogy a húgom rendőr. –vagy legalábbis valami ilyesmi lehet a háttérben.
-Beadtak neki valamit, aztán… felvágták a kezeit. Csúnyán megsebezték és… össze kellett varrni a csuklóit… -ráztam meg a fejemet a szemeimet meregetve.
-Ha Aziel nincs, a húgom tényleg meghalt volna. Ha nem szól, akkor Reilly és Dave nem tudtak volna érte menni és megmenteni. Nagyon hálás vagyok neki, amiért törődött ennyire a testvéremmel. –elvégre neki csak egy idegen, szőke nő.
-És most ott tartunk, hogy felfüggesztették mindhármukat. Ráadásul szerintem őt ez sokkal jobban zavarja, mint az, hogy majdnem meghalt!!! –temettem egy pillanatra a tenyereimbe az arcomat, a fejemet rázva.
-Meg… nem igazán értettem ezt a részt, de a felettese beköltözött hozzá, hogy vigyázzon rá, és ha jobban lesz, akkor elmennek… Atlanta-ba… -húztam össze a szemeimet, összevont szemöldökkel pislogva magam elé, teljesen értetlen képet vágva, hogy aztán Remy-re pillanthassak.
-Tudom, hogy már mondtam, de… nagyon hálás vagyok neked azért, hogy bejöttél ma erre a pár órára! Tényleg!!! Fogalmam sincs, mit csináltam volna, ha nem vagy… -sóhajtottam fáradtan, egy halvány, hálás mosollyal kísérve.

Felvont szemöldökkel, értetlenül fürkésztem az arcát, hogy mit jelenthet az, hogy nem tudja, hogy minden oké-e. Egy biztos. Nem hangzott jól. Reméltem, hogy a testvére állapota nem súlyos vagy valami. Az nagyon megviselné őt.
Végül elkezdte kifejteni, mikre gondolt ez alatt.
- Valaki bekavart a húgodnak? - a valószínűlegből egyértelmű, hogy nincs rá bizonyíték, csak találgatnak. A szekta viszont szerintem magától ritkán jön rá, hogy valaki beépült zsaru. Nincs tapasztalatom ebben a szakmában, leginkább csak filmekből és sorozatokból indulok ki, de gondolom nem szaglásztak volna Emma dolgai és valódi kiléte után, ha valakitől nem kapnak fülest.
- Van tippje, ki lehetett az? - nem tudom, hogy ez szóba került-e köztük egyáltalán. Én csak próbáltam Sierra gondolatait, a régi FBI-os ösztöneit ebbe az irányba terelni, hogy ne a vérveszteségtől sápadt húga képe lebegjen a lelki szemei előtt a felvágott, vérző csuklóival. Valamiért nagyon leragadt ennél, és képtelen volt túltenni magát a horrorisztikus rémképeken, amiket az aggódó elméje kreált. Még szerencse, hogy nem volt ott a helyszínen, hogy a saját szemével lássa. Örökre bele égett volna. Aziel csak futólag ismerte Frelinget, de sosem fogja tudni túltenni magát a hulla látványán. Ezt ő maga is bevallotta.
- De mit mondott... már jól van? Gondolom, ha nagy baja lenne, az orvosok nem engedték volna haza a kórházból. Gyorsan rendbe fog jönni. - címeztem neki egy halvány, biztató mosolyt.
- Az biztos, hogy Aziel lett az év hőse, aztán még csak most megyünk bele a tavaszba. Még nagyobb egója lesz. Hurrá... - nem akartam elpoénkodni ezt a szörnyűséget, ami történt, de nem hagyhatom, hogy Sierrát maga alá temesse a tehetetlenség érzése.
- Nem mondom meg mit csinálj, de ne rágódj olyanokon, hogy mi lett volna ha. Aziel ott volt, a társai megmentették. Emma él és virul. Ez így történt, sehogy máshogy. - carpe diem vagy mi.
Amikor a felfüggesztést említette, rögtön a vízcseppes emoji jutott eszembe. Emma rohadtul nem lehet egy egyszerű eset.
- Hát... akkor legalább már biztosra tudhatod, hogy kutya baja. - ha a felfüggesztés miatt bosszankodik, nem azon kesereg, hogy majdnem meghalt.
- Mondjuk tény, hogy az kicsit fura, hogy ennyire könnyedén veszi a dolgot. - tettem hozzá, hogy Sierra álláspontját is támogassam. Végül is Emma tényleg meg is halhatott volna, nagy veszélyben volt, erre az a legnagyobb gondja, hogy nem dolgozhat. Örüljön, hogy még él. Amúgy sem két nap gondolom mire felépül. Legalább Sierra miatt kicsit megerőltethetné magát, hogy komolyan veszi ezeket. Nekem is vannak húgaim, sejtem, mit érezhet szegény.
- És neked melyik része a rosszabb? Hogy beköltözött hozzá, hogy vigyázzon rá? Vagy hogy Atlantába mennek? - nem ok nélkül említette meg mindkét dolgot.
- A történtek után talán érthető, hogy a felettese rajta akarja tartani a szemét. Az jó, ha törődik vele, nem? Vagy rossz arc? - nem ismerem a szóban forgó illetőt, hallomásból is csak alig, így nem nagyon tudok mit hozzáfűzni. Azt sem tudom, hogy a felettese nő vagy férfi, csak azt, hogy Reilly-nek hívják. Ha utóbbi, akkor én inkább nem kommentálnám, hogy ki miért akar valaki mellett lenni minél többet, vagy miért tesz meg furának és indokolatlannak tűnő dolgokat valaki másért. Mondjuk a vele szemben ülőért??
- Jaj, ne! Nem kell hálálkodnod. Igazán. Szívesen segítettem, és ez a továbbiakban is így marad. Ha bármikor szükséged van rám, csak hívj. Bármi miatt. Munka, SOS tesós vészhelyzet, szabadulószobás beugrós, hamburger reggelizős partner. Multifunkciós vagyok. - vakartam meg a tarkómat, viszonozva a mosolyát.

ZENE: Figure you out | HELYSZÍN: Aunt Marie's

-Szerintük és szerintem is. A szektások általában nem annyira körültekintőek és okosak, hogy csak úgy maguktól rájöjjenek ilyesmire. –bólintottam rá a kérdésére egy sóhajjal.
-A húgom rengeteg fura ügybe keverte bele magát mindig, szóval nem lennék meglepve, ha valaki így akart volna bosszút állni. –addig megy, amíg véghez nem viszi az elképzeléseit, szóval nem kevés ellenséget szerezhetett már.
-Van egy tipp, hogy ki lehetett az, de ő szinte érinthetetlen. Tudod ki az a Marcus Shaw? –néztem rá kérdőn. Azzal az ügyvéddel mindenkinek meggyűlik a baja, aki az igazságszolgáltatásban dolgozik és őt kapta ki maga ellen valaha.
Remy kérdéséra aztán rá emeltem a tekintetemet és egy darabig csendben figyeltem őt. Hálás voltam, amiért beszélget velem és nem hagyott itt azonnal, amint visszaértem. Megtehette volna, hogy elköszön és már rohan is tovább, de nem így történt. Tényleg elképesztően örültem és végtelenül hálás voltam a társaságáért.
-Ha nem engedték volna haza a kórházból, akkor kimászott volna az ablakon. –ebben szinte biztos vagyok.
-De egyébként elvileg már jól van, igen. –viszonoztam a mosolyát kissé bizonytalanul.
-Elég jól boldogul, már amennyire a körülmények és a fizikai állapota engedi. A kötések zavaróak bizonyos hétköznapi tevékenységekben, szóval azokhoz még hozzá kell szoknia. Nem egyszerű így fürdeni, vagy öltözni, vetkőzni, stb. –ezért sem voltam túl boldog attól, hogy Reilly beköltözött hozzá. Nem bízom benne és a simlisnek tűnő fejében sem. Nem akarnám, hogy visszaéljen ezzel a helyzettel.
Az Aziel-el kapcsolatos megjegyzésére kiült egy hitetlen mosoly az arcomra, amíg végül halkan és visszafogottan ugyan, de elnevettem magam.
-Most lehet neki nagy egója. Ez nagyon rendes és önzetlen dolog volt. Majd hálából kap tőlem valami sütit vagy ilyesmit. Szereti az édességet, ugye? –néztem rá kérdőn.
-Tudom, hogy igazad van, csak… nekem Emma a családom, és a legfontosabb az életemben. A szüleink után nem akarom elveszíteni őt is, főleg nem a munkája miatt. Tudod… az apánk egy bevetés alkalmával halt meg, az anyukánk pedig mentálisan beteg lett tőle, aztán meg öngyilkos lett. Több tragédiát nem viselnék el magam körül, főleg, ha hozzám nagyon közel állókról van szó. Emiatt… folyton valami hasonló játszódik le bennem, akkor is, ha tudom, hogy nincs olyan, hogy „mi lett volna, ha…” –nem véletlenül hagytam ott a FBI-t sem.
Csak párat finoman bólogattam arra, hogy kutya baja lehet, ha a felfüggesztésén kesereg és nem pedig azon, hogy majdnem meghalt.
-Emma elég… furán van bekötve bizonyos dolgokkal kapcsolatban, néha még én magam sem értem őt. –rengeteg mindenben vagyunk ellentétesek, és biztosan sok dolgomat ő sem érti, de ettől még imádjuk egymást, és a kettőnk közötti kötelék nem csupán testvéri, de baráti is.
-Egyiknek sem örülök, de a leginkább magának a személynek. Nem bízom benne, egyszerűen csak nem szimpatikus. Elmondások szerint is vehemens, indulatos, és amit én tapasztaltam belőle sem volt bizalomgerjesztő. Sem külsőleg, sem belsőleg nem olyan, akire szívesen bíznám Emmalynn-t. Inkább néz ki valami fura drogos motoros banda fejének, mintsem rendőrnek. Nem kifejezetten szeretnek vele dolgozni, ahogy hallottam, és azt sem értik, a húgom viszont miért. Egy tapló mindenkivel, még akkor is, amikor éppen nem az. Nyers, nem ismeri a kegyes hazugságot és nem egyszer került már összetűzésbe a feletteseivel. Mindenkit elküld a picsába, de tényleg mindenkit. Mindegy, hogy az nő, férfi, szerintem még a gyerekeket is képes lenne, ha úgy hozná a sors. Megvan Lady Gaga Judas száma? Na, szerintem Mark eljátszhatná a dal címében szereplő személyt… -forgattam meg a szemeimet, majd előkerestem a telefonomat, hogy felkutathassak valahonnan egy képet róla és átadhassam neki a készüléket.
-Tessék, ő Marco Reilly, a húgom felettese, aki most vele lakik, hogy vigyázzon rá. És együtt mennek el Atlanta-ba vadászni. –nekem meg agyérgörcsöm lesz a gondolatától is.
Meglepve pislogtam rá, ahogy kifejtette, hogy bármikor keressem nyugodtan, majd amikor oda ért, hogy multifunkciós, elnevettem magam. A kezemet a szám elé tettem, hogy kicsit lenyugodhassak, és csak utána néztem rá hatalmas, csillogó, hálás szemekkel.
-Tudod, azt hiszem, hogy nem csak a munka miatt vagyok hálás, hogy a húgom anno elrángatott ide reggelizni, aztán meg bedobta az álláshirdetéseteket. Örülök, hogy találkoztunk, komolyan. Sokat jelent nekem, hogy ennyi mindent megteszel értem. Tényleg köszönöm. –pislogtam rá még mindig iszonyatosan hálásan, egy hasonló mosollyal.

- Ha ugyanarról a Marcus Shaw-ról beszélünk, akkor persze, hogy tudom. Aziel új bandájába beszerveztem egy basszeros csajt, akit már régebbről ismerek. Charmaine ennek az ügyvéd fószernak a lánya. Tényleg nem lehet emberileg valami nagy szám, ha még a saját lánya is utálja. Nem ismerem személyesen, csak a médiából, de simán kinézem belőle, hogy rosszat akarjon a húgodnak. - még a képeken keresztül is átjön, hogy a szemeiben is látszik, nem egy rendes tag.
- Nem ismerlek olyan régóta, de valami azt súgja, hogy szerintem te is kimásztál volna az ablakon, mint hogy a kórházban maradj. Ez inkább tűnik Larson-dolognak, mint csak Emmásnak. - azért a bocsánatkérő mosolyt bedobtam enyhítő körülménynek, hát ha mégis tévedek.
- Volt már eltörve a csuklóm, és sok minden baromi nagy szívás volt. - ahogy Sierra is mondta.
- De végül is tudsz neki segíteni, ha bármi kellene. Én bármikor szívesen helyettesítelek, azon ne múljon. - egy nő jobban tud támogatni egy másik nőt, ráadásul testvérek is. Abból is a legjobb fajták. Látszik, hogy mennyire nagyon szeretik egymást, és hogy ragaszkodnak a másikhoz. Bármi áron. Ez ritka. Szerintem mi is nagyon jó testvérek vagyunk, de megközelítőleg sem annyira, mint ők.
- Biztos. Gondolom. Még sosem faggattam a kedvenc kajáiról. De szerintem az édességet mindenki szereti. - vontam vállat Azi kapcsán. Ehhez sajnos nem tudok érdemben hozzászólni.
- Ezt nem tudtam, sajnálom. - szörnyű, amin a családjuknak keresztül kellett mennie.
- Érthető, hogy aggódsz érte, nem még a szüleiddel történtek után. De akkor is meg kell próbálnod kicsit átprogramozni a gondolkodásodat, hogy utólag már felesleges halálra aggódni magad. Csak tönkreteszed magadat, Sierra. A húgod jól van, és bármikor beszélhetsz is vele, hogy erről meggyőződj. Erre kell koncentrálnod. - szívesen hozzátettem volna, hogy tudok egy baromi jó szakembert, aki talán segíthet neki, de nem akartam bunkónak tűnni. Én is annak vettem volna.
Sierra mutatott egy képet a húga főnökéről, aki most beköltözött hozzá. Értettem, hogy mi lehet a gondja vele.
- Hát tényleg nem túl szimpatikus fickó ez a Reilly. Nem szívesen találkoznék vele fényes nappal sem, nem még egy sötét sikátorban. Értem, miért félted tőle a húgodat. Magának való seggfejnek és erőszakos állatnak tűnik. - ezt a részét nem vitatom. Viszont...
- És pont olyannak, mint aki tud vigyázni Emmára. A lehető legjobban. Vagy te nem így látod? - ha most őszintén magába néz, a helyében én is mondjuk inkább rá bíznám a testvérem testi épségét, mint mondjuk Azi-ra vagy rám. Ez nem szimpátia kérdése.
- Lehet, hogy nem a legjobb arc a világon, de valamiért Emma mégis kedveli, nem? A húgod okos nő, szóval ha veszélyes lenne rá nézve, csak nem hagyná, hogy a lakásában legyen. El tudja dönteni, hogy ki érdemli meg a bizalmát és ki nem. Talán a felettese tényleg mindenkivel tapló és mindenkit elküld a picsába, de Emma a kivétel. Nem hiszem, hogy olyan lenne, akinek az a hobbija, hogy beköltözik a mentoráltjához, szóval fontos lehet neki. Emma meg kétlem, hogy elviselné, hogy valaki rongyként bánjon vele. Itt valami olyan van a háttérben, amit te sem láthatsz vagy érthetsz. - ő maga is megmondta, hogy a húga fura és nehéz kiigazodni rajta. Talán ez a Reilly megérti őt vagy valami.
- Aziel-t is nagyképű, bunkó parasztnak tartják, mégis megmentette a húgodat. A nyomulós klubtulaj álcája mögött pedig egy zenész lélek van. A látszat sokszor csalhat. Vagy én például "cuki" szomszédsrác vagyok, aki a nyugalom szigete, a légynek sem tudna ártani, a nénik kedvence. "Olyan rendes gyerek ez a Remington." Nehezen ugyan, de nálam is el tud szakadni a cérna és beverem az idióták képét. Látnának akkor. - ezekre szerintem nem lehet adni. Mindenkinek van jobb, szerethetőbb énje, és olyan is, amelyik kevésbé elfogadható.
- Az atlantás vadászatot viszont nem tudom kommentálni. Fura program. De hát mindenkinek más a hobbija. A kezedet is véresre tudod dobolni, szóval... - próbálok nyitottabb lenni, de ez nekem már túl extrém szint.
- Nem lehet, hogy te inkább attól tartasz, hogy nem csak munkakapcsolat van köztük, és te nem valaki ilyen "vadállatot" képzeltél a húgod mellé? - mert ha csak felettes-beosztott viszony állna fenn, nem aggódna olyanokon, hogy ki mivel él vissza és mivel nem. Ahogy Sierra és Aziel is meséltek Emmáról, szerintem előbb törné el a faszi kezét, mint hogy hozzá tudjon érni, ha ő nem akarná.
- Vagy... - tartottam szünetet egy pillanatra. Nem tudtam, merjem-e folytatni, de végül győzött a nyers őszinteség. Maximum megróbálom valahogy finomabban tálalni.
- Kérlek, Sierra, ne utálj meg ezért, de valakinek muszáj kimondania és szembesítenie vele. Nem lehet, hogy tudat alatt az is zavar, hogy Reilly is nyomozó? És ha vele történik valami, akkor a családi történelem megismételheti önmagát a húgoddal. - Sierra visszavonult ettől, Emmalynn viszont a legkevésbé sem.
- Amúgy... azt hittem, minden nő az izgalmas rosszfiúkra bukik. Francba. Most tök feleslegesen raboltam ki azt a bankot. - vágtam kamu-csalódott képet. Amúgy nem raboltam ki semmit. Eskü.
- Én is örülök, hogy találkoztunk. Meg is kell majd köszönnöm a tesódnak a közreműködését. - ezek szerint, ha ő nincs, Sierra talán sosem jelentkezett volna az állásra.

ZENE: Figure you out | HELYSZÍN: Aunt Marie's

-Ugyanarról. –bólintottam rá.
-Nemrég magyarázkodni kényszerült, mert Emms és Reilly ügye egy általa védett és végig vitt kórházi perhez kapcsolódott. Egy apa elveszítette a gyerekét azért, mert nem megfelelőek voltak a körülmények a szívátültetéshez, és megölte azok gyerekeit, akik ehhez kapcsolódtak. Értem a gyászát, de azt nem, hogy miért az ártatlan gyerekeken vezette le. –ráztam meg a fejemet egy szomorú sóhajjal.
-A lényeg, hogy belőle kinézem én is, hogy bemártaná Emma-t. A szektások még Reilly Emmalynn után elnevezett macskáját is megölték. –ami amúgy beteg, felfoghatatlan, és undorító. Az az állat nem tehetett arról, honnan kapta a nevét, vagy ki volt a gazdája.
-Oké, ez jogos. Én sem akartam volna ott maradni. –utálom a kórházakat, és nem szerettem volna ott lábadozni, otthon, a saját közegében az ember jobban érzi magát.
-Édes vagy, köszönöm. De igyekszem nem rendszert csinálni ezekből. Nem véletlenül mondtál fel. –nem akarom, hogy miattam kelljen állandóan ide rohangálnia, miközben már rég nem ezzel foglalkozik.
Csak egy halvány mosoly volt a reakcióm arra, hogy sajnálja, ami a szüleimmel történt. Én Emma-t sajnálom igazán. Az utolsó időszakban már nem voltam otthon, és sosem fogom tudni magam túltenni azon, hogy egyedül volt a bipoláris anyánkkal, akinek a mániás időszakai ijesztőbbek voltak, mint a depresszívek, majd végül önkezével vetett véget mindennek. És a húgom volt az, aki megtalálta őt...
-Igazad van… igyekszem elvonatkoztatni ezektől… -de nem egyszerű. Bármikor történhet bármi, és sokszor figyelmen kívül hagynak olyan jeleket, amik talán fontosak lehetnének.
-Ezt nem vitatom, és hálás vagyok, amiért kihozta onnan Emma-t, csak… -ettől még aggódom a húgomért. Ő valamiért nagyon felnéz Reilly-re, és ebből a sunyi fejből bármit kinézek. Ha valakinek róka képe van, akkor az ő. Mintha mindig valami rosszban sántikálna.
Csendben hallgattam a hosszú kifejtéseit arról, hogy szerinte mik lehetnek a problémáim az olyan sokat emlegetett hadnaggyal kapcsolatban, illetve főként azzal, hogy ha közel kerülne Emma-hoz. A ne utáljam résznél felszaladt a szemöldököm, de nem találtam benne kivetni valót, és értékeltem az őszinteségét is. Egy ideig csendben figyeltem őt, az alsó ajkamba harapva, elgondolkozva az elhangzottakon. Vettem egy nagyobb levegőt, hogy kicsit összeszedhessem a kusza gondolataimat, amik a fejemben voltak.
-Először is: Nem utállak, sőt. Értékelem az őszinteségedet. –kapott is érte egy halvány, de annál hálásabb és elismerőbb mosolyt.
-Ami pedig a húgomat és Reilly-t illeti… ez mind zavar. –jelentettem ki végül.
-Mark nem a főnyeremény típus. Nyers, agresszív, erőszakos, és külsőre sem olyasvalaki, akit az ember az olyan típusú húgához elképzel, mint Emmalynn. Valahogy annyira más világ. És nem csak a köztük lévő… nem tudom, majdnem tizenöt, vagy húsz év miatt. –ami így kimondva irdatlanul soknak hangzik, és agyérgörcsöm lesz már csak a gondolattól is.
-Tényleg ott van, hogy Mark bármikor meghalhat, ha nem figyel, és nem tudom, Emma hogy reagálna rá. Lehet, hogy olyan lenne, mintha nem érdekelné, mert már elég ember veszített, de az is lehet, hogy összetörne tőle belül. Nem szeretném, ha megint végig kellene néznie azt, ahogy valaki, aki fontos neki, meghal. –fújtam ki a bent rekedt levegőt.
-Ráadásul nem csak az a baj, hogy ő is nyomozó. Reilly egy hadnagy, a húgom felettese. A közvetlen felettese. Ugyanott dolgoznak, mindenféle értelemben. A kettejük kapcsolata értelmezhetetlen, és még ha nincs, vagy soha nem lesz köztük semmi, elég egy jóakaró barom, aki felnyomja őket, aztán kirúgják mindkettőt. Emms imádja a munkáját, és nem tudom, mihez kezdene, ha elveszítené végleg, nem csak egy hónapra. Ez mindenhogy egy agybaj és veszélyes is. –ráztam meg a fejemet. El tudom fogadni, hogy a húgom és ő jóban vannak, csak féltem attól, amit ez okozhat. De nem tilthatom el tőle, mert felnőtt nő, ráadásul úgyse hallgatna rám.
A bankrablós dolgára egy ideig csak nagyokat pislogva bámultam rá, aztán kerestem az asztalon egy papírt, és elkezdtem legyezgetni magam vele.
-Nem a rosszfiú sztereotípia a lényeg, hanem az, hogy ki az a rosszfiú, aki kirabol egy bankot. Csak szerintem lett itt túl meleg hirtelen? –pislogtam rá úgy, mint aki ettől most teljesen oda meg vissza van, aztán csak elnevettem magam.
-Nekem fontos, hogy egy férfi hagyományos legyen, és nő lehessek mellette. Én romantikus típus vagyok, szóval engem inkább ezek a dolgok fognak meg, illetve a kedvesség, a felém tett gesztusok. Például az, ha hajlandóak nekem az utolsó pillanatban szívességet tenni, vagy váratlan helyzetben segítséget nyújtani. Szeretem, ha levesznek a lábamról, és azt érezhetem, hogy megbecsülnek. –haraptam finoman az ajkamba, egy pillanatra elidőzve az arcán.
-Hát az biztos, hogy megérdemli a hálát. Ha nem csábít ide, talán sosem jelentkeztem volna. –kár lett volna érte.

- Gondolom azt akarta, hogy azok a szülők is azt érezzék, amit ő, és úgy szenvedjenek, ahogy nekik kellett a gyerekük elvesztése miatt. Ártatlan lelket ártatlan lélekért. - nem vagyok egy szakértő, de ez lehetett a fickó logikája gondolom.
- Ettől még persze nem kellett volna gyerekeket ölnie, akik semmiről sem tehettek, semmi közük a szüleik baklövéseihez, és még előttük állt volna az egész élet. Ezek az igazi tragédiák. - na nem azt mondom, hogy akkor ölte volna meg a szülőket, mert gondolom nem csak egy emberen múlott. De azt is megértem, hogy elkeseredettségében ennyire elmentek neki otthonról. A hatóságok is tehetetlenek, amikor az ilyen ügyvédek mindenkit is kihúznak a szarból.
- Ez egy kényes ügy. Így már értem, hogy Shaw miért pikkel ennyire a húgodra és a főnökére. - most, hogy újra terítékre került, felhívták rá a figyelmet és biztosan betámadják páran. Az ilyen pöcsfejeknek mondjuk a negatív reklám is reklám. Sajnos. Talán csak még több ügyfele lesz, akik remélik, hogy nekik is elsikál majd valamit. Ördögi kör ez az ördög ügyvédjével.
- MII!??? Na ez durva! Ez az igazán para! Persze a szekta nagyon veszélyes és a húgodnak nagyobb baja is eshetett volna. De egy róla elnevezett macskát megölni, na ez a kibaszottul beteg. - bármire képes lehet az, akinek ilyesmi eszébe jut. Undorító, kegyetlen, lelketlen féreg. Ez már nem is ember. Ezeket szívesen kimondtam volna hangosan is, de nem szerettem volna még jobban a frászt hozni a véleményemmel és a kiakadásommal szegény Sierrára. Nélkülem is megvan a maga baja, nem én fogom tetézni a gyökér sápítozásommal.
Aztán terítékre került, hogy a Reilly nevű nyomozó hadnagy beköltözött Emmához, hogy vigyázzon rá. (Érthető okokból!!!) Hamar egyértelművé tette, hogy ennek mennyire nem örül, és hogy nem kedveli túlzottan azt a fickót. Hát nekem sem volt túl szimpatikus már csak kép alapján sem, de Emmalynn valamiért bírta. (Ez a lényeg, nem?) Kifejtettem neki, hogy szerintem mi állhat a háttérben, amiért gondja van vele. Szerencsére nem sértődött meg miatta vagy ilyesmi. Egyáltalán nem szerettem volna bunkó lenni vele, vagy olyan, aki mindenbe beleszól jogtalanul, miközben semmi köze hozzá. Sierra viszont sokkal inkább értékelte a bevállalt őszinteségemet, semmint utálta volna. Ezt szeretem benne.
Szóval... Reilly. Ennél jobban nem szerettem volna belemenni a véleményezésbe meg semmibe. Nem ismerem a húgát, így én nem tudom eldönteni, hogy kivel hogy passzolna. Kiderült, hogy Sierrának igazából ezzel így mind gondja van. Szerinte sehogy sem illik a húgához. Se külsőre, se belsőre nem tud olyan tulajdonságokat felvonultatni, ami miatt el tudná képzelni Emma mellett. Mint két külön világ. Aztán ott van még a kettejük közti nem elhanyagolható korkülönbség is. Az a párhuzam sem szól mellette, amit én említettem korábban. És ezeken túl már csak hab a tortán, hogy a fickó a felettese. Akár lenne köztük valami, akár nem, bármikor atomjaikra szedhetnék őket a vélt vagy valós viszonyuk miatt. Ez mindkettejük munkájába is kerülhet, sőt, a karrierjüket is tönkreheti.
- Ezzel talán ők is tisztában vannak. Ha őszintén fontosak egymásnak, akkor nem hiszem, hogy kockára tennék egymás munkáját és jó hírét. Ráadásul ha mások szerint sem illenek össze, nem fognak róluk hülye pletykákat terjeszteni. De az tény, hogy ez egy veszélyes fegyver lehet a Shaw-félék kezében is. Bármikor elérheti, hogy kirúgják őket, aztán többé nem fognak keresztbe tenni neki. Ezt a húgodnak is mondtad már? - mert a Sierra által mondottak alapján belegondolva ezzel nem árt számolniuk. Ez nem kötekedés, csak jót akarna nekik.
- Hirtelen? Én már tavaly óta megsülök itt. - lassan öt hónapja bedöglött a klímám.
Aztán ennél többet ez a bankrabló rosszfiú nem reagált a romantikus álompasijával kapcsolatban, inkább csak csendben tudomásul vette, amik elhangzottak a szájából. Jó jelnek tűnt. Asszem. Remélem. Ehw. Mi!?
- Talán a típusod még nem halt ki teljesen. - ez volt a diplomatikus reakcióm. A nem diplomatikus, optimista és reménykedő pedig az, hogy...
- Tudom, hogy most a húgod a legfontosabb, és elég hülye ötlet ilyen körülmények között előhozakodni vele, de... nem innál meg velem valamikor valamit? - néztem rá kissé azért bizonytalanul.
- Nem itt! - tettem hozzá gyorsan.
- Mondjuk... eljöhetnél a következő fellépésünkre? Ha van kedved... - a hangsúlyomnak kijelentőnek kellett volna lennie, de hát voltak kétségeim.
- Vagy csak a legvégére. Végül is mindegy, nekem úgy is jó, csak legyél ott. - és akkor utána beszélgethetnénk ott. Vagy leléphetünk máshová is, ha nem bírja az ilyen helyeket. Ezt nem tudom. Csak azt, hogy szívesen megismerném jobban őt, nem hivatalos körülmények között is.

ZENE: Figure you out | HELYSZÍN: Aunt Marie's

-Értem az őrült logikát, de közben meg mégsem. Tudom, hogy a szülőkön akart bosszút állni, de ahogy te is mondtad, azok a gyerekek nem tehettek semmiről sem. Plusz mindig van valaki, aki hibázik, és akkor valahogy már borul az egész. Nyilván meg kellett volna büntetni a kórházat, hogy nem ellenőriztek minden folyamatot, de vannak, akik tényleg csak a munkájukat végezték, és az ő gyerekük is meghalt emiatt. –Shaw egy gerinctelen féreg, és szerintem nincs olyan élőlény a földön, aki tényleg szeretné őt azért, amilyen.
-Igen, én is így gondolom. Ez már rég túlmutat azon, hogy valakit megfenyegetnek, vagy hasonlók. Ráadásul senki sem tudja szerintem, hogy Reilly hol lakik, talán csak Emma és Dave. És az, hogy valaki odament, besétált, megölte a macskát, aztán kisétált, mint aki jól végezte dolgát, elég ijesztő. Az igazságszolgáltatásban dolgozni nagyon veszélyes, de ez egy új, durva, elmebeteg szint. –és több szereplő is van, akit félteni lehet ebben. De főleg a húgomat. Bármikor keresztbe tehet neki az az ügyvédnek csúfolt pszichopata szemétláda.
Kifejtettem Remy-nek, hogy a meglátásai helyesek és mi a baj ezzel az egész Reilly-Emma kettőssel. Nem konkrétan a férfi személye az egyetlen probléma, hanem minden más is, ami vele, velük jár. A korkülönbség, a felettes-alárendelt viszony, a tény, hogy nyomozó, ráadásul gyilkosságis, így bármikor történhet vele valami. Ezek mellett a személye, a külsője mondhatni másodlagos tulajdonságokká váltak. Nem szeretném, ha a húgom rosszul jönne ki ebből az egészből. Nem tartom őt egy naiv kislánynak, erről szó sincs, de elég, ha csak túlságosan felnézel valakire, és máris meg lehet a baj. Emms pedig valamiért jóban van Reilly-vel, sőt. Biztosan kölcsönösen kedvelhetik egymást, mivel én sem gondolom, hogy az előbbi hagyná, hogy valaki csak úgy becuccoljon hozzá, míg utóbbi meg nem gondolom, hogy random beköltözne valakihez azért, mert annyira aggódik érte.
-Ennyire konkrétan nem. –ráztam meg a fejemet egy bizonytalan pillantás kíséretében.
-Azt tudja, hogy Reilly nem a szívem csücske, és nem kifejezetten vagyok boldog a gondolattól, hogy nála lakik. De Emma szörnyen makacs, és ha ezeket elmondanám neki, akkor valószínűleg úgy is csak azt mondaná, hogy túlgondolom, meg rémeket látok, és ezzel majd akkor foglalkoznak, ha oda érnek. Most egy hónapig fel vannak függesztve, így a munkahelyen véletlenül sem lehet feltűnő vagy valami, hogy együtt laknak, de a fenyegetés nem egy hónapig tart. Most addig a húgommal akar élni, amíg Shaw-t el nem kapják?! –szerintem ez egyébként eszükbe sem jutott.
Egy hitetlen mosoly kíséretében a fejemet ráztam a megjegyzésére azt illetően, hogy ő már tavaly óta megsül itt. Most így belegondolva… tényleg nem két hónapja találkoztunk először, Nem tudom eldönteni, hogy sokkal régebbinek tűnik az ismeretségünk, vagy épp az van, hogy gyorsan elrepültek a hónapok.
-Remélem, hogy így van. Kezdek egyre bizakodóbb lenni. –bólintottam rá a dologra egy mosoly kíséretében, majd a tekintetem előbb meglepettbe váltott, aztán egy elnéző, lágy mosoly jelent meg az arcomon.
-A húgom behúzott egy elég masszív személyi testőrt, ráadásul hamarosan úgy is lelép a városból, szóval… szívesen elmegyek a következő koncertetekre, és az ital is jól hangzik. Benne vagyok. –egyébként is az új dolgok kipróbálása mostanság a célom, ez pedig eléggé kimeríti a fogalmat. Ráadásul kedvelem őt, így szívesen töltenék vele a munkán kívül is időt, ami nem az iroda, vagy a kocsiút a lakásomig.
-Elküldöd majd, hogy pontosan hova és mire kell mennem? –néztem rá kérdőn, felvont szemöldökkel, egy Larson-féle aranyos, nagy szemekkel nézős mosollyal kísérve.