Once Upon a Time in China... and New York

Wang Kínában született, Shanghaiban, értelmiségi családban, ám gyermekkorában elhagyta a családi fészket, hogy beköltözzön egy Shaolin templomban és ott tanuljon buddhizmust és harcművészeteket. Természetesen a szülők beleegyezésével. Ez olyan szempontból jó döntésnek bizonyult, hogy már egészen fiatalon remek eredményeket ért el, tizenhat éves korára már shaolin, illetve wushu bajnok volt. Nem csak a testi harcokban, hanem a kuen (bot), a chien (egykezes kard), a quiang (lándzsa) használatát is elsajátította és mester szintre vitte.
A kolostori élet és tanulmányai során olyan technikákat is elsajátított, amiket a nyugati emberek csak tévében látnak, vagy keleti előadásokon. Testét tökéletesre edzette és képes volt ökleivel téglát törni, lábaival fát törni és végtagjaiból szinte kiveszett a fájdalomérzet az edzések során.
Persze nem csak a kolostori életnek felelt meg, hanem világi életét is élte, így tanult, elvégezte a középiskolát is, ám harcművészeti tanulmányait meg kellett szakítania a kolostorban, mivel eltört a lába és hónapokra gipszbe kellett tenni. Ekkor visszatért a családjához, akik addigra már Kína egyik vezető elektronikai vállalkozását irányították. Wang ekkor döntötte el, hogy mérnök szeretne lenni és elektronikával akar foglalkozni.
Sok időt töltött szüleivel a cégnél, vagy épp nagyszüleinél a Shanghai Film Studio-ban. Nagybátyja bűvész volt, gyakran járt össze vele és tanult tőle trükköket. Egyetemi tanulmányait a Shanghai University of Engineering Science-ben végezte, majd a családi vállalkozásnál kezdett dolgozni, ezzel párhuzamosan pedig a Shanghai Film Studio látványtechnikusaként kezdett dolgozni.
A stúdióban ismerkedett meg egy amerikai lánnyal, aki színésznőként dolgozott egy forgatáson. Rövid időn belül szerelembe estek és a lánnyal kiköltözött New Yorkba, ahol össze is házasodtak. A házasságból lett egy fia, de a válás után a fiú az anyjával maradt.
A válás után Wang New Yorkban maradt és egy wushu edzőterem edzője lett, "mellékállásban" pedig illegális harcversenyeken vett részt, hogy bezsebelje a pénzdíjakat. Egy másik pénzforrása lett, hogy elektronikai termékek gyártásában segédkezett egy cégnél részidőben.
Mikor meg lett a kellő pénzösszege, megnyitotta saját vállalkozását, a Wang Electronic Corp-ot.

The legend of the Huli Jing

Wang laza jellem, aki szeret élni, de ritkán idegeskedik akármin is. Ránézésre nem egy nagyvilági ember, hiszen nem millió dolláros öltönyökben jár, viszont hiába a Shaolin múlt, az egykori szerzetesi élet, azért van benne némi nagyvilágiság. Persze van öltönye, de a megjelenése sosem a villogásról szólt. Ő nem hirdette magáról soha, hogy milliárdos, a megjelenése mindig egy átlagos embert tükrözött. Nem hirdeti a vagyonát a megjelenésével, ám otthona már sokkal inkább. Nagy háza van, sőt, több is, ami belülről modern, letisztult, keleties hatású, erdő közeliek. Egészségesen él, sportol, meditál. Szereti a finom, de egészségbarát ételeket, minőségi, eredeti kínai, vagy japán teákat, a jó alkoholokat, de mértékkel és főleg a keletieket.
Viselkedése nem úrias, sőt, néha sokkal inkább emlékezteti az embert egy önmagát viccesnek gondoló suhancra, amit olykor ruházata és modora is tükröz, pedig több annál. Korához képes fiatalos és energikus, amit életmódjának köszönhet. Mai napig aktívan sportol, gyakorol, törekszik a szellemi és fizikai egyensúlyra, egészségre. Modorát, viselkedését akár hétköznapinak is lehetne nevezni, csak többet költ, mint az átlag emberek. Nem felesleges dolgokra, hanem a minőségi dolgokra. Nem költ hülyeségekre, felesleges dolgokra, ellenben mindenben igyekszik a minőségre törekedni, legyen az étel, ital, vagy ruha, de meggondolatlan kiadásai nincsenek. Nem modorosodik, nem szereti az arisztokraták légkörét, utálja a sznobokat, noha elviseli őket és a velük való közösségi programokat sem veti meg, ha érdeke úgy kívánja.
Wang ugyan hithű Buddhistának tartja magát, ez nem feltétlen fedi a valóságot, ugyanis sok olyan dolog van az életében, amire nem lehet büszke és szembe megy a tannal. Kapásból az egyik ilyen, hogy kleptomániás, azaz kényszeres tolvaj. Alteregójának a Huli jing-et, a kínai alakváltó rókaszellemet választotta. Amikor lopni megy, golyóálló fehér öltönyt visel és rókaszellem álarcot, melynek van egy páncélozott változata is. Szigorúan csak a gazdag polgároktól lop. Főleg értékes kincsekre fáj a foga. Szobrok, régiségek, festmények, arany, stb. Gyakran jár ásatásokra is és kincskereső expedíciókat is tart.
Értékeli a művészetet, a kultúrát, így szívesen jár múzeumokba, ahol már-már akarata ellenére is, de kiszemel magának egy-egy szépséget, amit meg akar lovasítani. A gálákat sem kerüli, hiszen ki tudja milyen értékeket lel, amiket aztán majd magának akar. Legyen az egy egyedi nyaklánc, egy szép karóra, vagy más. Olyan, akár a szarkák.
Jelenleg Trentonban él, ahol igen csak termetes luxus háza van. Nem tagadja nagyravágyását és önteltségét, de ettől függetlenül nem néz le senkit és mindenkivel egyformán bán. Számára minden ember egyforma, senki nem fontosabb senkinél. Mindenki egyenértékű, noha nála is vannak néha kivételek. A hajléktalanokkal is ugyanolyan kedvesen és segítőkészen bánik, mint a gazdag emberekkel. Bár igaz, a gazdagokat meglopja, mint zsebtolvaj az előtte álló vevőt a plázában.
Igyekszik követni a Tant és aszerint élni az életét. A Fehér Róka, avagy a Huli Jing álcája alatt nem csak tolvaj, hanem egyben hős is. Gyakran az álruhában felveszi a harcot a bűnnel is, vagy épp életeket ment. Legyen az egy égő ház, egy terrorista merénylet-kísérlet, vagy egy túszejtés, Wang ha teheti odamegy és megmenti az életeket. Legalábbis annyit, amennyit sikerül neki.
Adakozó, több segélyprogram is kapott már tőle összegeket, támogat kórházakat, alapítványokat, iskolákat és ha kérnek tőle, akkor is ad, ha tudja, hogy nem káros szerekre akarják költeni. Akárkinek akármire azért nem ad, csak akkor, ha tudja, az a pénz jó helyre, jó célokra kerül kiadásra.Az a fajta figura, akinek mindenre van válasza. Beszédes, nagy dumás, akit sose lehet megfogni. Mindig mindenre megvan a válasza. Jó humorú, pörgős, aki aktívan él. Sportol és előszeretettel olvas, tanul, fejleszti önmagát. Szereti a műszaki és mérnöki könyveket, az önéletrajzokat, esszéket. Kiemelkedően intelligens, főleg a mérnöki, műszaki és fizikai, vegyészeti dolgokban. Profi bűvész, illuzionista és harcművész.
Ő maga a nyugalom szobra. Sosem idegeskedik, még a legmeredekebb, leghidegrázósabb helyzetekben is meg tudja őrizni nyugalmát, lelki békéjét, de mivel előre tervez, ritka, ha necces helyzetekbe keveredik. Minden akciót alaposan megtervez, napokkal előre részletről részletre kidolgozza, mindenre felkészül, nehogy meglepetések érjék.

Kiss of the Dragon

Wang fiatalabb korában, karrierje kezdetén, mikor vállalkozása még csak fellendülőben volt összeismerkedett egy Rowan Mills nevű fiatal munkanélkülivel, akinek lehetőséget adott. Kapott munkát, lakhatást, figyelmet, tanítani kezdte és kiemelte, ám sajnos elkerülhetetlen volt, hogy ne legyen több köztük. Egy napon Wang kissé ittasan kikezdett Rowannel és több lett köztük, mint puszta barátság, vagy mester-tanítvány viszony, ami Wang részéről rövid életű volt.
A jó viszony hirtelen zuhanórepülést vett, a kapcsolatuk gyorsan megromlott, mikor Wang új kapcsolatot kezdett el kiépíteni egy nővel, aki ráadásul ki akarta őt használni és Rowantől is meg akart szabadulni Wang háta mögött. Rowan megölte a nőt, amit Wang megtudott és emiatt kirúgta Rowant a házból és az életéből is száműzte egy időre. Hiába mondta a fiú, hogy a nő csak ki akarta használni, meg minden, Wang nem hallgatta meg és nem is hitt neki.
Persze az élet nem ilyen egyszerű és se Wang, se Rowan nem tudták elengedni a múltbéli eseményeket. A férfi a lelke mélyén még mindig szereti a fiút és mindenben igyekszik a mai napig a támogatására lenni, legyen szó bármiről. Most épp a gyerekek elhelyezésében igyekszik a segítségére lenni neki és annak jelenlegi párjának. Bár Rowannek nem annyira a szíve csücske, Lambernek pedig még annyira sem, a kapcsolatuk viszonylag jónak nevezhető.

   

Minden nap egyforma. Napról napra ugyanabban a mókuskerékben van az ember és nincs belőle kiszállás. Ugye? Így beszélne egy átlagos ember a mindennapjairól, viszont az én mindennapjaim annál sokkal többet nyújtanak. Mindig más dolog történik velem. Hol a cégemmel kapcsolatban, az üzleti életben, hol a harctéren, hol a magánéletemben, hol pedig a hősködések hagynak nyomot rajtam. Rossz és egyben jó tulajdonságom, hogy nem tudok tétlenül állni, ha valaki segítségre szorul.
Csak nem rég értem haza egy kora reggeli Underground MMA harcból, amiből nyertesen szálltam ki. Nem voltam már rászorulva, hogy illegális harcokban vegyek részt, meg volt a magam bevételi forrása a cégemből, de, amit tettem, az bosszú volt. Az egyik barátomnak eltörették a kezét, és úgy kellett ringbe szállnia. Megtette, becsületből és önhittségből, de nekem elmondta mit tettek vele. Vesztett és elég csúnyán helyben is hagyták, én pedig most megtoroltam azt, amit vele tettek és alaposan a földbe döngöltem azt a szemét kick-boxost, akinek az embere eltörte Lance kezét.
A tus alá álltam, imitt, amott véreztem, de csak könnyebb sérüléseket szereztem a harcokban, amiken átverekedtem magam, közben hallottam, hogy csörgött a mobilom is. Lejjebb vettem a vízerőt, kinyúltam érte és benyomtam, majd kihangosítót. A fiam keresett, hogy mikor tudunk találkozni, mert elmenne velem edzeni. Mára már sok tervem volt és nem akartam felrúgni a napirendem, így holnapra lefixáltam vele egy időpontot, majd a tusolás után megtörölköztem és felöltöztem, majd megeresztettem egy céges telefont, miután átnéztem a határidő naplómat, hogy véletlen se felejtsek ki semmit. Délután egy órakor lesz egy megbeszélésem egy partner cégemmel, akik forgalmazzák a termékeimet, de addig még több óra van hátra. Első körben egy teára lenne szükségem és valami diétás süteményre, ráadásul ma Shelley és a fia is benn vannak, így nem itthon fogom megejteni, úgyis egy ideje már nem fordultam meg feléjük, már biztosan hiányol Beni is. Bekészítettem egy pakli kártyát a táskámba és még néhány apróságot, amikkel eddig még nem mutattam neki semmit. A nagyapám remek bűvész volt, sokat tanultam tőle és annak idején, fiatal koromban megtanított rengeteg mindent, később pedig az egyetemen tovább képeztem magam könyvekből és oktató videókból, majd elkezdtem kitalálni a saját mutatványaimat, trükkjeimet. Most milyen jól jön?
Nekem a családom azt tanította, minden, amit életünk során elsajátítunk a hasznunkra válik egyszer és éppen ezért, mindig érdemes tanulni és ami tudást, képességet csak lehet, sajátítsunk el. Legyen az egy kis apróság, vagy nagy dolgok. Minden tudással többek leszünk, mint előtte voltunk.
Összecsomagoltam és beültem a Toyotámba, ami volt elég drága és ritka, hogy ha meglátják az ismerőseim, sejthetik, hogy én ülök benne, vagy vagyok ott, ahol ez a kocsi parkol. Egykori tanító mesterem, akinek a templomában tanultam fiatalon, most biztosan csúnyán nézne rám, hiszen ez az autó - Supra - nem éppen azzal egyenlő, amit annak idején nekem tanított. Tudom, az életformám nem teljese követi a Buddhista mesterem elveit. Egy ilyen autó a templomiak szemében szentségtörés, nyugaton viszont a siker és a gazdagság jele. Néha elítéltem és szégyelltem magam, ugyanakkor tudtam, ma, főleg nyugaton a civil életben nem működik az, amit akkor nekem tanítottak. A kolostorokban és a templomokban igen, de itt New Yorkban, 2024-ben nem lehet úgy élni, ahogy Gautama Sziddhártha tanította. Követtem a tant, de sajátos felfogásom volt róla. Az elvekkel és a szellemiséggel tudtam azonosulni, de tudtam, nem felelhetek meg mindenek, ha vinni akarom valamire és meg akarom állni a helyem a világban.
Mikor megérkeztem a cukrászdába lezártam a kocsim és besétáltam. Csak egy-két apró seb árulkodik róla, hogy milyen reggelem volt. Egy kis seb a szám szélén, egy apró seb a szemöldökömnél, meg egy kis véraláfutásos folt az egyik könyökömnél, de az pont az ingem takarásában volt. De ettől függetlenül felhőtlen jókedvem volt.
- Sziasztok! - köszöntem mosolyogva, mikor odaértem hozzájuk. A táskám magam már letettem, de rendelnem sem kellett, hiszen itt már mindenki tudta, hogy nem szoktam mást kérni, csak a kedvenc zöld teámat és egy cukormentes üdítőszeletet. A teámhoz már a kezdetek óta van itt egy saját teás csészém, amit még Shanghaiból hoztam magammal. Azt itt hagytam nekik, hogy mindig abba szolgálják fel nekem a teámat. Semmi bajom sem volt a nyugati csészékkel, de voltak dolgok, amikből nem szoktam engedni. Ilyen volt a hagyomány.
- Hogy vagytok? - kérdeztem kedélyesen, majd megsimogattam és kicsit megborzoltam a srác fejét. - Szia Beni - mosolyogtam.
A magam 168 centijével elég sok ember magasabb volt itt nálam Amerikában, még egy-egy nő is, de Shelley kivétel volt. Nála azért magasabb voltam valamivel, de nem annyira, hogy kellemetlen legyen mondjuk szemeznem vele. Nem kellett kimondottan felnéznem rá, ahogy neki se lenézni rám, ami üdítő kivétel volt, hiszen a legtöbb nő itt is egy hetven felett volt, a férfiakról nem is beszélve, így mindig volt egy kis jóleső érzés bennem, ha nálam alacsonyabbakkal hoz össze a sors.
- Jól vagytok? - léptem Shelleyhez és adtam egy-egy puszit az arcára, majd leültem.


Már hetek óta nem jártam abban az ominózus MMA undergoundban, de most okom volt megfordulni ott újra a közelgő meccsen, ugyanis egy barátommal nagyon csúnyán kibabráltak. Szerencsétlen fickót szándékosan lelökték a lépcsőn, eltört a lába és tolószékbe került. Jó ideig nem tud ringbe szállni, mind ezt azért, mert nem tudták megvenni. Pénzt ajánlottak neki, hogy veszítsen, de ő nem állt kötélnek, nem adta el a becsületét, ezért harcképtelenné tették, én pedig most épp a meccsre tartok, hogy igazságot tegyek. A pasast, aki lelökte a lépcsőn már elintéztem, jó ideig lábadozni fog, ahogy a bukmékernek is szereztem pár kellemetlen napot, ugyanis úgy elvertem, hogy egy ideig biztosan lábadozni fog.
A hely elég eldugott volt, nem jelezte tábla, hisz a hely illegális volt. Egy Bronxi kocsmába kellett bemenni, ahol a WC ajtó melletti "raktár" feliratú ajtót kellett kinyitni, hogy megleljük a lefelé vezető lépcsőt. Sok-sok lépcső után két biztonsági őrön kellett átjutni, akik beengedtek a helyre. Tágas, földalatti hely volt, ahol sok-sok néző volt, akik fogadni akartak, jó pár bukméker, öltözők, WC-ék, a nagy ring és még lehetne sorolni micsoda hely volt, de azt hiszem mindenkinek van elég jó fantáziája, hogy el tudja képzelni.
Két számomra könnyű, rövidre zárt meccsen kellett átvernem magam, mire a harmadik fordulómra megérkezett a férfi, aki a barátom állapotáról tehet. Miközben az ellenfelemre vártam, hogy ringbe lépjen, megláttam, hogy az egyik régi barátom, jobban mondva kedves ismerősöm megjelenik egy számomra ismeretlen nővel, majd felém mutat. Szerencsére tudtam szájról olvasni és kellett is, mert ebben a hangzavarban ekkora távról nem értettem semmit. A hangfalakból hol DMX bömbölt, hol egy M.O.P. dal, hol valami más Hip-Hop zene, miközben a tömeg a bukmékereknél ordibált.
- Ötezret teszek a sárgára! - kiáltotta valaki, mire egy nagydarab kopasz odaszólt.
- Hülye vagy, ember, Chamders két perc alatt széttépi a kínait! - nevetett. - Huszat teszek a niggerre!
- Kétezret a kínaira!
- Háromezret a sárgára!
- Tízet teszek a fekára emberek! - és jöttek a további lelkes fogadások, miközben az ellenfelem is, azaz Chambers is a ringbe lépett. Sokkal magasabb volt, mint én és sokszorta nagyobb is, de alighanem nem csak én voltam vele tisztában, hogy nem ez a döntő. Ütöttem már ki nagyobbakat is.
- Már vártam a találkozást, öreg - szóltam.
- Ne hidd, hogy nem tudlak lecsapni, mint egy legyet.
- Te és Rick intéztétek el Sanderst. A barátom. Te ne hidd, hogy a saját lábadon hagyod el a ringet! - feleltem, mire jót nevetve csapkodta meg öklét.
- A te bordáid könnyebben törnek majd, mint az ő lábai.
A csengő megszólalt, Chambers pedig rohamléptekben iramodott meg felém, ütni próbált, de elmartam a csuklóját és én vittem be neki egy erőset a gyomrába, de ő megpróbált magához rántani egy térdelésre, viszont én sokkal körültekintőbb voltam és mikor még elég távol voltam dobtam egy szaltót és állon rúgtam, amitől megtántorodott és hátra lépett párat. Rúgni akart, de én védtem lábammal, majd arcba rúgtam a másik lábammal, amitől egy pillanatra földet ért, az engem éltető tömeg pedig örjöngeni kezdett, de ellenfelem sem volt épp pite. Hamar felugrott, majd mikor sorozatban kezdtem ütni a mellkasát, ő sikeresen kisodorta a lábaim, felugrottam és rúgni akartam, de ő elkapta a lábam és a felugorva a hátamba térdelt. Szerencsére jól bírtam a fájdalmat és edzett voltam már az ütések, rúgások ellen, így hamar talpra álltam, miközben az ő drukkerei veszettül kezdtek csápolni és szurkolni neki és tovább kötötték a fogadásokat.
Ahogy talpra álltam már esett is nekem, én pedig két lábbal ugrottam mellkasára, amitől megtorpant. Ezt kihasználva kezdtem el sorozni lábammal a mellkasát és a hasát, majd kézre állva nyakába rúgtam, amitől fulladozva rogyott össze. Nem adtam több estélyt neki, egy jól irányzott koncentrált ütéssel törtem el két bordáját, mintha csak cserepeket kellett volna törnöm egy edző teremben. Ezzel a húzásommal jelentősen legyengítettem, de még a földről megpróbált felrúgni és eltalálni a fejem, de én a kezemmel időben elkaptam és a térdemmel eltörtem a térdét, aminek hála teljesen harcképtelenné tettem és vesztett.
A ringet győztesként hagytam el és megtoroltam a barátom elleni támadást is, majd megkerestem Zackhet és a számomra ismeretlen nőt, Novát, hogy mit szeretnének tőlem.
   

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Egy nagyon szépen kidolgozott karakterlapot olvashattam tőled, amelyből tökéletesen meg lehetett ismerni a karaktered személyiségét és életét is.  
Egyszerre van benned ott a jóság és a ravaszság is, sokkal több mindent láttál és tapasztaltál már az életed során, mint azt sokan el mondhatják magukról, és valahogy van egy olyan érzésem is, hogy az életedből a kalandok továbbra sem fognak ki maradni. Az egyébként számomra igazán irónikus, hogy te magad is gazdag üzletemberként tűnsz fel, mégis ha el jön az este akkor a magadfajtáktól lopsz el dolgokat, hogy aztán azokat valami kincsként őrizd. A legtöbb tolvaj, azért válik azzá, mert nem engedhet meg magának egy csicsás darabot, te viszont pénzért is meg vehetnéd azt, amit eltulajdonítasz. Én biztosan nem gondolnálak betörőnek   Az azonban egy jó pont, hogy minden ellenére is a azért a  szíved a helyén van, hiszen az aki szeret adakozni és másokon segíteni, nem lehet rossz ember. Az pedig mellékes, hogy milyen egy különös éjjeli elfoglaltságot találtál magadnak   Nekem igazán szimpatikusnak tűnsz mindentől függetlenül így em is szaporítom tovább a szót, mert ha jól sejtem valaki már nagyon vár rád
színt és rangot majd egy admintól fogsz kapni, de addig is érezd jól magad. Köszönöm, hogy olvashattalak

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!