Calvin. Mint egy negyvenes, kopaszodó fehér bróker. Ilyet nem sokat talál az ember Harlem utcáit róva, így nem is meglepő, hogy a Cal-t hagytad meg belőle egyedül. Biztos, hogy akad valami hangzatos bandaneved is, de azzal van annyi eszed, hogy ne nagyon reklámozd magad.
Nehéz, de nem reménytelen körülmények közé születtél. A szüleid dolgos emberek, akik igyekeztek már fiatalon beléd verni az olyan lózungokat, minthogy a „becsületes munkával megkeresett pénz többet ér". Te azonban azt láttad, hogy a becsületes munka felemészti az embert és ellopja az életét, de nem ad új kocsit, vagy lakást. Ez a felismerés vezethetett oda, hogy már fiatalon közel kerültél az utcai bandák világához, ami folyamatos vitákhoz vezetett a szüleiddel. A nagybátyád azonban rendőrként dolgozott és kihúzott a bajból fiatalként, de te nem tanultál belőle. Az iskolát elhanyagoltad, sokkal jobban érdekelt a sport, és hiába voltál tehetséges, a tanulmányi eredményeid miatt nem engedtek érvényesülni. Emiatt otthagytad a középiskolát, amatőr-és fél profi ligákban kezdtél bokszolni, ahol egyik győzelmet arattad a másik után, ami az egyébként sem csekély egódat még tovább növelte. A csúcspontot ott érkezett el, mikor menedzsered lett, aki elhitette veled, hogy tiéd lehet az egész világ, csak ki kell üsd azt, akit eléd állítanak. Minden legyőzött ellenféllel egyre népszerűbb lettél, egyre jobban kerestél. A valóságban persze a menedzsered a nagy részét zsebre tette, de nem értettél a pénzhez, ahonnét te jöttél az is soknak számított, ami megmaradt neked. Ha nem edzettél, akkor belevetetted magad az éjszakai életbe, partiról partira jártál és habzsoltad az élvezeteket. Úgy érezted, hogy bármit megkaphatsz és megtehetsz. Ez vezetett odáig, hogy másfél napot fogdán töltöttél miután eltörted egy téged kritizáló szurkoló orrát meccs után.
A profi liga elő kapujában azonban hiába vettél addig minden akadályt. Egy régi riválisodat küldted a padlóra, a meccs azonban folytatódott a parkolóban is, ahová te egyedül, ő viszont harmadmagával érkezett. Bevittél ugyan pár ütést, de esélyed sem volt a túlerő ellen, ráadásul az egész odáig fajult, hogy mentőt kellett hívni hozzád, mert nem tudtál a lábra sem állni. A térdeddel együtt törték derékba a fényes karriert, amit a legtöbben jósoltak neked. A menedzsered lelépett a pénzed nagy részével, a rajongóid elfelejtettek és találtak új kedvencet. A népszerűség vonzotta barátok idővel lemorzsoltak rólad. Mire feleszméltél, már senkit se érdekeltél.
Ennek már majdnem három éve, azóta újra otthon laksz, de továbbra is viharos a kapcsolatod a családoddal. Illetve már csak az anyáddal, az apádat ugyanis máig tisztázatlan körülmények közt lőtték le egy utcai konfliktusban. Anyádnak ugyan sikerült munkát szereznie a gyárban, ahol melózik, de te nem csak gyűlölöd ezt, hanem megalázónak is találod. Úgy érzed, hogy mind ez alamizsna, és többet érsz. Még mindig azt hiszed, hogy elég kiütnöd a másikat, hogy megkapd, amit akarsz, és csak nehezen tudod feldolgozni, hogy már semmi sem lesz olyan, mint azelőtt. Szabadidőben, ha nem a régi bandás arcokkal lógsz, akkor az edzőteremben töltöd az időd, azt a hiú ábrándot táplálva, hogy újra csúcsformába tudsz kerülni és megmutatod a világnak, hogy még mindig tudsz küzdeni.
És épp ez az, ami miatt mi ketten találkozhattunk. Egy ígéretes bokszolót mentünk meginterjúvolni és készíteni róla néhány jó képet a „jövő reménységei” rovatba, mikor is egy edző és-bemutatómeccsen te kiütötted ezt a bizonyos reménységet jó pár kamera és újságíró előtt. Így lettél te a „A Visszatérők” című új cikksorozat első alanya, kiharcolva ezzel egy új és egyben utolsó lehetőséget, hogy megmutasd a világnak: harcos vagy.
//Még lenne hozzá ötletem a későbbiekben, de azt már pm-ben írnám meg, ha érdekel, nem itt. Leslie révén Cal belekerülhetne egy nyomozásba is akár, amin keresztül újra definiálhatja magát és azt, ami hajtja őt. Nem szeretném őt ilyen terminátornak semmiképpen sem, Cal sok mindennel küzd legbelül, leginkább a bizonyításvágyával, na meg az elbukott és elfelejtett tehetségek problémáival. Szeretném, ha a megalkotó figyelemmel lenne arra, hogy egy szegény körülmények közül érkező fekete srácról beszélünk, aki kb. élete elejétől fogva a sportban látta a kiutat és a meggazdagodást, amitől pont akkor vágták el, mikor már karnyújtásnyira volt élete első profi szerződésétől. Pillanatok alatt vesztett el mindent és nem csak visszaesett a start vonalra, de tette mindezt rosszabb helyzetben, mint amilyenben előtte volt. A priusza miatt sok helyről egyből elküldik, a tisztességes, de robotolós melókat pedig megalázónak találja annak fényében, amilyen életet ígért a tehetsége. Egyre inkább újra a bandák világába keveredik, ahol megértik a frusztrációt és rá is játszanak arra, kihasználva őt, de ezt nem veszi észre még.  
Bár sok minden meg van határozva, ha valamit elhagyni-hozzáadni szeretnél, partner vagyok benne, nem ragaszkodom mindenhez, szívesen ötletelek. Szeretném, ha Leslie-vel ők ketten idővel közelebb kerülnének egymáshoz, de semmiképpen sem egy gyors lefolyású dolognak képzelem ezt el. Leslie számára Cal azt az érzelmi biztonságot jelentheti, aminek a helye a lány apjának halála óta üresen áll, míg Cal Leslie mellett ráébredhet arra, hogy mi a különbség a fiú és a férfi közt, és hogy nem csak állni lehet a pofonokat, hanem el is kerülni azokat.  Ha megtetszett volna, írj rám, vagy a fő karakteremre, Baileyre   Nagyon várom őt   //