Egyedülálló és ha nem koptatsz le idővel, az is maradsz
Csoport
Csak annyi kérésem volna, hogy se ne híresség ne légy, se bűnöző.
Történetünk
Egy esetlen napomon botlottál belém, és akkor ott meggyőződésed volt róla, hogy a világ legártatlanabb - és jámborabb - emberével találkoztál... Elég hamar nyilvánvalóvá vált, hogy nincsenek barátaim, és nem, nem azért, mert most költöztem New Yorkba. Te is láttad, hogy fura vagyok, kicsit ügyetlen, gyermeteg és érzelmileg nagyjából egy 5 éves gyerek szintjén. Szóval megsajnáltál és összebarátkoztunk. Aztán megint találkoztunk, ezúttal előre megbeszélve. S újra, s újra, és jól éreztük magunkat, mert nekem végre volt barátom - akit egyébként tenyeremen hordoztam -, te pedig azt hitted, hogy egy olyan fiúval sodort össze az élet, aki nem játssza az eszét, nem manipulál, hanem önmaga valóját adja. Ez így is volt. Aztán idővel picit változni kezdtek a dolgok... Te mindvégig tudtad, hogy legjobb barátnál több sosem leszek neked, mert túlzottan gyereknek érzel, ahhoz, hogy eltudj képzelni velem egy közös jövőt, amiben nyilván szerepel a menő munka és persze a család. Én viszont szerelmes lettem beléd, ezt pedig, ha szavakba nem is öntöttem, azért mindig éreztettem veled. Egészen addig, amíg nem vált ez számodra kényelmetlenné, úgy tekintettél rám, mint egy bolondos, de védelmező bátyusra. De idővel igyekeztél ismét időt szakítani a magánéletedre is, és alkalomadtán randiztál is. Elmondtad nekem is, és noha legbelül gyűlöltem az egészet, veled együtt örültem az izgalmas eseményeknek, annak ellenére is, hogy utána is igyekeztem kifejezni feléd érzéseim. Otthon persze az ajtók mögött gyakran jött rám a hiszti és a düh, amiért próbálkozásaim ellenére úgy éreztem sosem érek célba, sőt, idővel elfoglak veszíteni. Tudtad, hogy érzékeny srác vagyok, de mivel a barátságunk elején sem féltem bőgni előtted, azt gondoltad a mosolyom most is épp olyan őszinte. S hát mit tehettem volna ilyen helyzetben? Féltékenységemben gonosz módon, leginkább a hátad mögött, de elkergettem - olykor pedig eltűntettem - a kiszemeltjeid. Eleinte nem értetted, aztán idővel leesett neked is és onnantól sokat vitáztunk egymással. Mikor pedig olyasmikkel fenyegetőztél, hogy soha többé nem beszélsz velem, vagy látni sem akarsz, esetleg törölsz az ismerőseid közül, mindig nekiálltam bőgni és könyörögni, hogy bocsáss meg. Eleinte meg is bocsájtottál, de a dolgok később sem változtak, én pedig már előtted is szemét voltam a randipartnereiddel. Mindig eldöntöd, hogy nem hagyod magad zsarolni érzelmileg, mert kezdesz besokkalni tőlem. Vajon meddig bírod még?
ui.: Ez nem éppen egy happy love story, és bár részemről teljes odaadással dobálom feléd a szíveket, te ellen kell, hogy állj, ami szerintem csak eleinte lesz nehéz. Ha kedved kaptál egy kis hajhullós drámához, vagy már itt vagy és pont beleillene ez a néhol gyilkosságokkal, itt-ott pedig egy kis Tate Langdon féle hisztivel járó plot, tessék írni, ennek a borzasztó matrica barátnak
livin' in new york
The Devil is real, and he’s not a little red man with horns and a tail. He can be beautiful because he’s a fallen angel, and he used to be God’s favorite.
Horatio R. Sinclair and Dahlia Sanders ölelést küldtek
I prepare for the noble war. I'm calm, I know the secret. I know whats coming and
I know no one can stop me not even myself. It's a filthy world we live, honestly I feel like I'm helping to take them away from the vomit that run through the streets. I'm helping to take them to somewhere clean.
Kezdőlap
