A mikor Mimi említette a házibulit egy kicsit unalmas estére számítottam, a szokásos kis zene, tánc, alkohol, sörpong és meztelen keblek, de amikor elküldte az üzenetet és mellékelte, hogy jelszó: Keresd Amy-t, egy huncut mosoly jelent meg az arcomon, talán mégsem lesz annyira eseménytelen a mai éjjel, persze amikor megemlítettem Min Joon-ak az estét forrt bennem a harag és őszintén fogalmam sem volt, hogy el fogja fogadni az ajánlatom, nos ez most őszintén meglepett, de még Ő sem tudja mire vállalkozott, látni akarja mire képesek a táncosok? Meg fog lepődni, hogy mennyi ismerős arcot fog látni láncra verve vagy épp bőr tangában, most már csak azért sem avatom be. Mosolyogva emelem fel a korsóm és húzom le a maradékot, majd nyújtom a pultos srác felé az összeget amikor Min Joon elment elbúcsúzni. Kissé bátortalanul de próbált rávenni, hogy Ő is jöhessen. Felvont szemöldökkel néztem rá, majd átnyúlva a pult felett kócoltam össze a haját. - Ez nem neked való, élve felfalnak. Vihogtam, majd csatlakoztam a közben megérkező társaságomhoz. - Meg fogod te még bánni ezt a kijelentést. Jelent meg ördögi kis mosolyom miközben kifelé tartottam, leintettem egy taxit és bediktáltam a címet, Manhattan, puccos környék, persze, hol máshol lenne egy kissé zavaros és elmebeteg buli. Két házzal arrébb kértem, hogy álljon meg, talán mégis jobb ha kicsit felvilágosítom, ne bent kapjon szívrohamot. - Szóval, most be kell vallanom egy s mást erről a buliról. Kezdtem bele miközben bele karoltam, hogy ne futhasson már el. - Ez nem egy hagyományos, koleszos buli, ez a felnőttek világa, itt sűrűn fordul elő pucér bőr. És akkor még szépen fogalmaztam, és közben megérkeztünk az ajtóhoz, ahol bekopogtam. Egy magas, kigyúrt pasi nyitott ajtót bőrgatyában és maszkban. - Jelszó? - Keresd Amy-t. - Fáradjatok be, telefonokat kérjük leadni, nincs szelfi, nincs videó. Nincsenek nevek. Világosak a szabályok? - Ühüm, még szép. Nyújtottam át a telefonom, nem az első ralim. - Szülinapoos hát megjöttél? Ugrik közben Mimi a nyakamba. - Gyertek ezt nektek is látnotok kell! Kezdi felcsigázni a fantáziám.
Én se nagyon tudom még, hogy mire számítsak az este, így aztán marha gyanútlanul köszöngetek el a barátaimtól és hálálkodok Miának a lehetőségért, hogy csatlakozhattam hozzá ma este. Még mielőtt lelépnék, a lelkemre köti, hogy ha vége a turnénak, akkor összedobunk egy új közös projectet, mert már jó ideje nem csináltunk ilyet, mert… hát, tulajdonképpen nem is tudom, hogy miért nem. Egyszerűen csak így alakult. De azért el lehet képzelni a fejemet, amikor sikerül éppen akkor visszaérnem Nadihoz, amikor nagy erőkkel koptatja le a pultost. Élve felfalják? Hova a fenébe megyünk, medvevadászatra? -Kezdem én is úgy érezni. - bólogatok. Mármint, hogy meg fogom bánni a kijelentéseimet, de hát egyszer élünk, vagy mi. Így aztán megadóan követem őt kifelé, meg a taxiba. És hát, ha az volt a cél, hogy ne kapjak szívrohamot, akkor ez most nem sikerült, mert kapok vagy hármat is, amikor a kocsiból kiszállva beszélni kezd. Meg némi szemöldökráncolás is befigyel. Mégis mi az, hogy felnőttek világa? Hány évesnek néz, 13? Tudom én, hogy nagyon fiatalosan nézek ki, de nem ennyire. -Tudod, lassan kezdek hozzászokni, hogy a te világod ilyen… pucér. - jegyzem meg végül. De azt hiszem, rövid idő alatt pont elég pucérkodással lettem lebombázva ahhoz, hogy már meg se lepődöm. Még az előző cicivillantásnál igen, de azt hiszem, egyszerűen csak elfogyott a meglepődésem mostanra. -Az nem egy Britney dal? - kérdezem meghallva a jelszót, miközben leadom a telefonomat. Öregem, mikbe rángat ez a lány. Kezdem gyanítani, hogy talán igaza volt tíz perccel ezelőtt, de mostmár mindegy, nem fogok kifordulni az ajtón. Talán éppen a korábbiaknak köszönhetően ezúttal nem nőnek tányérnyira a szemeim, amikor megjelenik a korábbi lány. Most mondjuk legalább ruhában… bár ki tudja meddig. -Te komolyan egy BDSM bulira hoztál? - kérdezem nevetve, miközben követjük a barátnőjét. Miért is nem számítottam erre? Magam sem tudom, de hát magamra vessek. Meg aztán hazudnék, ha azt mondanám, hogy bizonyos elemei sosem foglalkoztattak, csak hát… fogalmazzunk úgy, hogy nem akadt rá kimondottan érdeklődő. Azt persze nem tagadom, hogy valószínűleg kényelmesebben érezném magam, ha nem egy alulötözött tömeg közepén furakodnék át, de hát azt hiszem, az élet nem habostorta. Ha ez a legnagyobb problémám az életben, akkor kimondottan boldog leszek, mert ez legalább olyasmi, amin pár feles segíthet.
H azudnék ha azt mondanám, hogy sosem jártam még ilyen helyen, mert már nem az első rodeóm, és ahogy magam ismerem nem is lesz az utolsó, ahhoz túlságosan is szeretek élni és felfedezni, embereket, testeket, élményeket, mondanám, hogy sokat segít magányos éjszakáimon, de nemigen szokott ilyesmi előfordulni, ha épp el akarom felejteni, hogy milyen sivár is a lelki világom egyszerűen elmegyek akár egy ehhez hasonló helyre is, és nos, itt soha nem vagy egyedül. - Hm, így még sosem gondoltam rá. Válaszoltam miközben leadtam a telefonom. - A jelszavak változnak, általában épp azt tükrözik akik szervezik az eseményeket, a jelen esetben az illető neve Amy, természetesen ez csak művésznév. De most nem tudom, hogy mire véljek egy ilyen kijelentést. Vontam fel kicsit kuncogva a szemöldököm, még sosem jutott eszembe Britney arról, hogy kimondok egy jelszót. - Ó ez nem sima BDSM! Fogtam meg Mimi kezét, aki behúzott a tömegen át a pulthoz, másik kézzel pedig belekapaszkodtam Min-Joon ingébe és húztam utánunk. - Nézz szét, mit látsz? Egy srácon akadt meg a tekintetem, akit épp egy bőr ruhás Domina vezetett láncon, mosolyogtam is intettem, mire a srác is vissza, amiért egy csúnya ütést kapott. Aucs. - Ha nem ismerted fel, segítek, az egyik hegedű virtuóz, és a lány ott nyuszi maszkban a zongorista. Ez egy művész BDSM buli, zenészek, táncosok, énekesek, híresek és felfedezésre várók, de amint mondták a belépéskor is, itt nincsenek nevek. Hátra fordultam és intettem a pultosnak, aki töltötte a vodkámat lime-al, tudom, fura vagyok, ez az én heppem. Egy mosolygó csajszi lépett elém és felém nyújtott egy lovaglópálcát. - Ó nem kedvesem, én ma csak nézelődöm, és te? Néztem Mimi felé, aki örömmel kapta el a pálcát és tűnt el a hölgy társaságával. - Ha valamit nyújtanak neked, bármi, akár ital is, kivéve ha pultos, bár ha Ő tetszik akkor az is oké, szóval ha bármit nyújtanak és te elfogadod akkor vele mész. Mint most Mimi is, valamelyik szobában épp élvezi a bájos hölgy fedetlen bájait. Nézz szét nyugodtan, és ha tetszik valami válaszd azt. Hátra nyúlva vettem el a felesem és húztam le, mennyivel jobb ez. - Hm, ha mégsem találod meg ami téged érdekel, látsz itt ott elhagyva dolgokat, azokat nem felejtette ott senki, a házigazda ötlete volt, hogy aki először jár itt, vagy változtatna a szokásain maga is kezébe veheti a kezdeményezést egy egy pálca, bilincs, kötél vagy korbács segítségével. Na, kezded már bánni, hogy igent mondtál? Rágcsálom a limeom kaján kis mosolyom kíséretében, üdv a világomban szépfiú.
Menő lenne azt hazudni, hogy a bejáratnál már sejtem, mi vár rám. De hazugság volna, habár annyit azért összerakok magamtól is, hogy az összejövetel nem igazán publikus, és feltételezem, hogy nem a Holt költők társaságához érkezünk meg. Kimondottan nagy meglepetés persze így sem ér. -Hát, csak… szokatlan jelszóválasztás. De így már érthető. - vonom meg a vállamat, ahogy beljebb lépünk, hogy aztán egy jóízű nevetés is felszakadjon belőlem. Nem tudom, miből gondolja Nadi, hogy szentfazék vagyok, csak azért, mert szeretek felöltözve lenni, de ha így van, nos akkor ő lesz az, aki majd a végén meglepődik. -Öhm… kanos embereket? - roncolom a homlokom a kérdése hallatán, mert nem teljesen értem, hová akar kilyukadni. Hogy érti azt, hogy nem sima? Ráncos talán? -Óóóó. - Ó bizony. Nem tagadom, tényleg széles mosoly terül el a képemen. -Ha nem tudnám, hogy véletlenül botlottál belém, azt hinném, kitervelted. Figyelmes volna tőled. - kacsintok rá. Könnyedén kinézném belőle, hogy így akarjon kedveskedni valakinek, és bár kimondottan bulikba nem járok ilyen céllal, azért kétségtelen, hogy betalált a dolog. Meztelenkedők ide vagy oda. -Mindig ilyen lelkes? - nézek Mimi után. Csak mert ritkán látok valakit, aki ennyire energikusan csinál… hát nagyjából mindent. Kicsit olyan benyomást kelt, mint valami tornádó. Miközben a tekintetem körbejár, a fülem természetesen Nadival marad, mivel korábban még sosem jártam ilyen helyen, így aztán nem árt megismerkedni a játékszabályokkal. -Tudod, ha azt akarod, hogy megbánjak dolgokat, akkor legközelebb vigyél mondjuk hegyet mászni. Azt biztos, hogy nagyon utálni fogom. - nevetek fel. Elképzelésem sincs, honnan jött ez az ötlete, hogy én valami szent szűz volnék, de ahogy korábban is mondtam, ebben az esetben csalódást kell okozzak. Csak megvannak a magam szabályai, amik szerint az életemet élem, még ha ezek egy része nem is feltétlenül átlátható mindenki számára. -Na és hogyhogy te csak nézelődsz? - kérdezem végül, visszafordulva, miközben rendelek magamnak egy újabb sört. -Vagy talán kimondottan egy bizonyos műsorra vagy kíváncsi? - kérdezem egy kaján vigyorral, majd elveszem a korsót, amikor felém nyújtják. Nem mondhatom, hogy bánnám a dolgot, bár ha választhatok, akkor szívesebben venném az ő csatlakozását. De nem erőszak a disznótor.
M inden éremnek két oldala van, tartja a mondás ugyebár, aki meglát a színpadon azt gondolja, hogy mennyi munka és lemondás, és biztosan egy csendes és visszahúzódó lány vagyok, hiszen a klasszikus zene többsége mindig ezt fejti ki az emberekből, aztán én valahogy mindig egy ilyen hasonló helyen kötök ki, fránya klasszikusok, teljesen elvadítjátok az embert, na jó, nem, az Mimi volt, de ha nem lett volna meg bennem a hajlandóság felfedezni az ismeretlent, soha nem kerülök ilyen helyzetekbe, most még is, annak ellenére, hogy Brooklynban egy icipici bérelt lakásban élek, bármelyik felsőosztálybeli bulira meghívóm van, hm, talán túl sok embert ismertem meg az évek folyamán, és ez semmiképp sem rossz, legalább is számomra nem. Muszáj volt felnevetnem. - Azt mindenhol látsz, ahhoz nem kell egy ilyen eseményen részt venned, hogy olyan embereket láss akik be vannak gerjedve egymásra. Pillantottam rá felvont szemöldökkel a pultnak dőlve, intettem egy újabb körért. Majdnem félre nyeltem ahogy kijöttek azok a bizonyos Ó-k. - Úgy érzem meg akarsz ölni. Köhentettem párat, hát a vodka nem kimondottan kellemesen marja a légcsövet. - Az tényleg pusztán a véletlen műve volt. Kapartam meg a torkom, amint elmúlt az érzés. - Nem fétisem "betanítani" senkit, én sokkal inkább szeretem azt ha valaki tudja mit akar és nem kell a kezét fogni mellé. Gesztikuláltam az ujjaimmal a mondat közepi idézőjelet, és közben pásztáztam a tömeget. - Igen, Ő mindig, Ő egy forgószél, ha nem vigyázol és túl közel állsz magával sodor. Mimi mindig a fejest ugró típus volt, én inkább az a megfontolt vadász. - Hegyet mászni? Ezekkel a lábakkal? Emeltem fel térdig a lábfejemet. - Egy rossz mozdulat és búcsút mondhatok a táncnak. Neeem, ha megbánni akarsz dolgokat ahhoz mást kell keresned, nálam csak vezekelni lehet. Kuncogtam ahogy kikértem egy újabbat, amit végre élvezettel nyelhettem le. - Műsorra? Ezt most nem értem. Érkezett meg közben a negyedik pohár is, és már kezd elég cuki kis torony kialakulni feles poharakból. - Én ma téged vezetlek be ebbe a világba. Nézz szét, amit látsz az a tiéd lehet, vagy elfogadod vagy felajánlod, ez csak attól függ mi mozgatja meg a fantáziád. Én pedig segítek kivel ne kezdj, vannak itt elég tapasztalt öreg rókák és hebrencs újoncok is. A többségükkel már találkoztam más keretek között is, a művészek többsége ismeri egymást, főleg ha hasonló az érdeklődési körük.
Tulajdonképpen magam sem tudom, miért nem jöttem rá egyből, hogy hová hozott. Vagyis hát kapisgáltam, én eredetileg swinger klubra tippeltem, szóval azért annyira nem lőttem mellé a dologgal. De tulajdonképpen még kicsit örülök is a dolognak, mert foglalkoztatott a dolog már korábban is, csak épp egyedül nem szívesen mennék ilyen helyre. Meg azért csak úgy akárkivel sem. -Akkor nem értem, hová akarsz kilyukadni. - ráncolom a homlokom, amíg ki nem böki, hogy művészbuli van a műsoron. És persze én is tudom, hogy véletlen volt, de tény ami tény, tetszetős egy véletlen, na. És azt már talán azért ő maga is tudja, hogy én nem titkolom, ha valami tetszik, még ha nem is feltétlenül ordibálok csinos nők után az utcán, mint valami segédmunkás. Mondjuk azt leginkább azért nem, mert szerintem alpári dolog. -Érthető. - bólogatok, noha hajdanán, kissé megkésve én még voltam olyan, mint egy értetlen, kanos kiskamasz, amikor idejöttem. Azóta persze azért már eltelt néhány év, és bevallom, valahol áldom az exem türelmét. Végül is. Legalább nem unatkozik. - vigyorodom el. Ez azért sok mindent megmagyaráz, például a korábbiakat is. Valahol még kicsit csodálom is az ilyen típusú embereket, én azért ennyire bátran nem szoktam mindenbe fejest ugrani. Nekem rendszerint megvan a magam célja és preferenciái, de ami az érdeklődésemen kívül esik, abba ritkán ugrok bele “csak a poén kedvéért”. Nem mondom, megkaptam már néhányszor, hogy így mennyi mindenből kimaradok, de azt hiszem, ez olyasmi, amivel képes vagyok együtt élni. -No lám! Feltétlen felhívlak, ha legközelebb fejmosást kapok. Csak hogy tutira rögzüljön. - nevetek fel. Engem ugyan a dolog másik oldala jobban vonz, de azért ha nagyon el akarna náspángolni, nem nagyon tiltakoznék a dolog ellen. Ritkán náspángolnak el gyönyörű balerinák. -Azt mondtad, ma csak nézelődsz. - magyarázom. -Nézelődsz, vagy látni akarsz valami konkrétat? - kérdezem. Hát ez a poén most mellément, de annyi baj legyen. Nekem tetszett azért, az a lényeg. -Még a végén azt fogom gondolni, hogy aggódsz értem. - pillantok rá felvont szemöldökkel, miközben megfordulok a korsómmal a kezemben, hogy szemügyre vegyem a felhozatalt. Hamar meg is akad a szemem egy srácon, aki nem lehet sokkal “kövérebb” Nadiánál és valami eszméletlen dús, fekete haja van. Ha akarna, egy madár fészket is rakhatna benne akár, de neki valahogy jól áll. -Lássuk csak… mit tudsz róla? - kérdezem, miközben a srác felé bökök az ujjammal.
S zeretem azokat a helyeket amik kicsit is másak, tehát nem újabb tucat diszkó vagy egy szokásos bár, biliárd asztallal vagy darts táblával, persze mindenkinek van egy törzshelye, nekem is, de attól még szeretem felfedezni a lehetőségeim, és nos a legtöbb ilyen esemény zárt ajtók mögött zajlik, ahova meghívók és jelszavak juttatnak be, épp e miatt jártam már poker esteken is, amik nem teljesen voltak legálisak, de van hagyományosabb is, mint egy buli busz, ez a mai az amit élvezek nézni és megismerni is, nem csak közreműködni benne, az emberi fétisek határtalanok, és én többet akarok tudni, érezni és megtapasztalni mindezt. Időbe telt még felfedeztem mindazt ami felborzolja az érzékeim, és látva Min-Joon kíváncsi arcát, szívesen segítek neki elmélyülni ebben a világban, és ki tudja a végén Ő lesz a legnagyobb Dom, vagy a legjobb alárendelt, ezt ennyiből nem tudom megmondani, többet kell látnom pár csillogó szempárnál. - Úgy érzem nem teljesen úgy ment át ez a mondat, mint ahogy én értettem. Nevettem el magam, bár tény és való, hogy sok féle képen lehet vezekelni, de itt én most nem egy egyszerű szidásra gondoltam, ez inkább engem minősít, hisz az én fejemben sokkal több sötét gondolat fordul meg, foghatnám bármire, de felesleges, én ilyen vagyok. - Ó! Fordítottam a tekintetem felé. - Nos, erre így még nem is gondoltam. Azt hiszem lassan csak sikerült eljutnia a tudatomig mit is akart jelenteni a "műsor". És tényleg nem gondoltam rá, általában soha többet nem találkozom azzal akivel kalandom volt, így ez most új nekem, főleg, hogy azért már nem először sodor össze az élet, de ha már ott tartunk, kellemes emlékeket őrzök a legutóbbi estéről, tökéletesen sikerült elfeledtetnie velem a szülinapom. - Itt? Mindenképp. Túl cuki pofi vagy ehhez még. De majd segítek. Vontam fel a szemöldököm, majd követtem a tekintetét a srácra, hm, ez új, de semmiképp sem meglepő. - Ő Thomas, még elég új, csak pár alkalommal láttam itt, tipikus alárendelt, többségében erős kezű Dominak és Domok keze között láttam, a korbácsot szereti, fura ezt pont tőlem hallani, de nem az esetem. Egyébként karmesternek tanul, érdekes, hogy pont azok az emberek szeretik ha megalázzák őket, akik amúgy a saját kis életükben erős és határozott személyiségek, fontos öntéseket hoznak. Ültem fel egy bárszékre, keresztbe tett lábakkal, ujjaimmal kocogtattam az üres pohár tornyot, fenébe, beette a fejembe magát a gondolat...
Mentségemre legyen, hogy tényleg először járok ilyen helyen és bár érdekelni érdekelt, mivel nem volt érdeklődő partner, így én magam sem nagyon ástam bele magam a témába még csak Google szinten sem. Nem sok értelmét láttam annak, hogy elmélyedjek valamiben, amire amúgy sincs nagyon lehetőségem. Így aztán legfeljebb arról van fogalmam, hogy milyen irányzatok vannak és itt be is fejeződött a tudományom. De legalábbis ezzel szeretném magyarázni, hogy miért nem esett le a tantusz, legalábbis saját magamnak, hogy legalább magam előtt ne égjen a képem. -Az megeshet. Könnyedén megeshet. - bólogatok. És ezzel tovább is lépek a dolgon, mert ahhoz nem vagyok elég ideges típus, hogy rugózzak a saját értetlenkedésemen hosszadalmasan. -Ó bizony. - bólogatok felvont szemöldökkel, egy kissé felnevetve. Hát, úgy tűnik, nem én vagyok ma az egyetlen, akinek csak lassabban potyognak le a dolgok. De annyi baj legyen. -Na, most itt a remek lehetőség! - vigyorgok rá. Én nem bánnám, ha ő lenne a közönség, annyi biztos. Még az is lehet, hogy időközben neki is megjön a kedve ahhoz, amit lát, de ha nem, nekem úgy is jó. -Ó, szóval cukinak találod a pofimat! Ezt feltétlen megjegyzem. - nevetek. Tudom, sok férfi nem bírja, ha cukinak nevezik, de… nekem nincsenek illúzióim. Pontosan tudom, hogy inkább a cuki kategóriába esek, nem vagyok egy Jason Momoa-szerű, szőrös vadállat, és ennek kimondottan örülök is. Neki ez nagyon jól áll, de én remekül érzem magam szigony meg szakáll nélkül. Figyelmesen hallgatom, mit tud Thomasról, kicsit bólogatva is. Mondjuk azt mindjárt gondoltam, hogy nem tubás. Azok valahogy mindig nagydarab csávók. Senki ne kérdezze miért, ez csak egy tendencia. -Igazából valahol érthető. Tudod te milyen fárasztó 50-100 embert összefogni, és mindezt jól csinálni? - mosolyodom el. Nem véletlen, hogy engem sosem vonzott a karmesteri pálya, noha némi karvezetést mindenkinek kellett tanulnia az egyetemen. Életem legszörnyűbb szemesztere volt, csak ennyit mondhatok. Mondjuk az se sokat segített, hogy az ottani haverjaim még trollkodtak is módszeresen, amikor nekem kellett vezényelni. Még jó, hogy a vizsgán megemberelték magukat. Tekintetem aztán a poharat kocogtató kezére, majd az arcára vándorol, így aztán közelebb hajolok kissé. -Mi piszkálja azt a csinos fejedet? - súgom a fülébe, mert azt látom, hogy valami nagyon leköti. Kétlem, hogy azon tűnődik, hogy nyitva felejtette-e a csapot.
H azudnék ha azt mondanám, hogy nem szórakoztat a többszörös felismerés az arcán, ahogy egyre több dolog érkezik meg az idegsejtjein keresztül az agyába, mert mocskosul élvezem, egyrészt mókás másrészt az én fantáziám is építgeti, amit bár nagyon jól tudom, hogy nem szabad mégis akaratlanul is bekúszik a gondolat, mint valami alattomos kiirthatatlan kis féreg, beeszi magát és csak egyre több sötét dolgot suttog a fülembe. Muszáj picit vihognom rajta, ahogy felismeri, hogy mégsem ugyan azon hullámhosszon működök az agyunk, az esetek többségében én nem a kedves és szűzies lány vagyok, akinek az emberek látni vagy hát láttatni akarnak és beleképzelnek egy egy tütüs kislány mögé. Sokkal inkább szeretném azt hinni, hogy olyan vagyok, mint az imént látott domina, aki simán oldalba rúgja az áldozatát a magassarkújával, de az igazság az, hogy sajnos bármennyire is szeretném kivágni magamból a neveltetésem, nem megy, túl sok évig kellett engedelmes kislánynak lennem ahhoz, hogy ez nyomtalanul múljon el... - Első körben inkább azt döntsd el mi érdekel, mármint, hogy melyik része, irányítanál vagy irányítsanak, és ahhoz mérten tudok ajánlani számodra partnert. A témaváltás a legjobb fegyverem arra, hogy már megint sikerült zavarba hoznia, hogy a fenébe tudja ezt csinálni?! - Mondtam én valaha is azt, hogy nem vagy cuki? Gondolod bármilyen jött mentnek hagyom, hogy megkapjon? Bármennyire is fura ezt tőlem hallani, hisz elég kicsapongó életet élek, de azért nem ugrok minden kedves szóra, nagy az étvágyam, de van méltóságom. - Nem, honnan is tudnám, csak több ezer ember elé állok ki, hogy több órán át nézzék azt amit én hónapokig sajátítottam el. Igazad van, nincs is rajtam nagy teher. Forgattam a szemem és csóváltam a fejem egy halvány mosoly kíséretében, azt valahogy mindig elfelejtik mások, hogy nem csak nekik vannak nehéz pillanataik. De amit az imént mondott még mindig piszkálj a képzelőerőm, hm. - Csak amint az imént mondtál a műsorról, kíváncsivá tett. Azt hiszem inkább iszok még egyet, hátha sikerül kivernem a gondolatot a fejemből, hátra nyúlva jeleztem, hogy egy újabb kupica segítségére lenne szükségem.
Annak ellenére, hogy valójában mennyire is különbözünk, valahol megmosolyogtat, hogy pont ez az, amiben hasonlítunk, hogy néha mennyire nehezen esik le a tantusz. De hát akkor elmagyarázom lassabban, mint a turistáknak, annyi baj legyen, noha itt most én vagyok a turista. -Irányítani. - vágom rá. Noha nem mondom, hogy abszolúte ne mozgatna meg a másik oldal, de az azért olyasmi amibe nem mennék bele csak úgy… akárkivel. Tulajdonképpen nem is tudom, hogy mások hogy csinálják, de hát nem vagyunk egyformák. Én a magam részéről nem vagyok képes ennyi bizalmat tenni egy idegen kezébe. -Hmm, mondasz valamit. - dörzsölöm meg az államat. Mert hát nekem ugyan elég könnyen adta magát, de az mindig is egyértelmű volt, hogy van azért egy sztenderdje, aminek meg kell felelni. Még szerencs, hogy nem valami Szomszéd Józsi vagyok, akkor tuti nem felelnék meg ennek a sztendernek. -Na ugye. - kacsintok rá, bár azért szólózni és karmesternek lenni két külön téma, de nem kötekedni terveztem ma este. Majd ha ahhoz érzek affinitást, akkor elmegyek bokszolni inkább. Főleg akkor amikor van azért ennél érdekesebb dolgom is, főleg ahogy észreveszem, hogy nagyon is érdekli a dolog a kisasszonyt, amitől óhatatlanul is kaján vigyor kúszik a képemre. -Én nem bánnám, igazán. - kacsintok rá. -Végül is, te már táncoltál nekem. Most rajtam a sor. - Igaz, az egy kicsit más volt, de mivel én nem tudok balettozni, latinosan balettozni meg főleg nem, így aztán nem sok választásom marad, mondhatom. Arról már nem is beszélve, hogy valójában kimondottan izgató a gondolat, hogy figyelne. Annak ellenére, hogy korábban nem nagyon foglalkoztatott a gondolat, most az eshetőség kimondottan izgalmas, annak ellenére, hogy eredetileg viccből kérdeztem. Mostanra már amúgy is elfogadtam, hogy ez az este kimondottan sok meglepetést tartalmaz, és eddig egyik sem volt kimondottan negatív. Sokkoló akadt, de negatív semmiképpen.
H a most látna az apám, teljesen magán kívül lenne, hogy mennyire elpocsékolom az agyam kapacitását, olyan embereket, neveket és fétiseket jegyzek meg amiket egy úri lánynak nem illik, de majd megmondom egynek ha össze sodor vele az élet... A tudásom, amit oly acélosan igyekezett pallérozni, a cuki kis kobakom, ami átélt pár agyrázkódást, a legutóbbit ha jól emlékszem amikor lecsapott egy lexikonnal, mert nem tudtam pontosan felidézni, hogy a száznyolcvanötödik oldal hármas bekezdésében mi szerepel, szerinte egy nő mindig engedelmes és szófogadó, talán ezért szeretnek engem több ilyen körben is, ha apám most látná mire ment el a neveltetése, egészen biztosan agyvérzést kapna. - Érdekes. Jegyzem meg egyszerűen, bár általában elsőre nehéz megmondani az emberekről, hogy valójában mi is lakozik bennük, de elérte, hogy kíváncsivá tegyen milyen lehet Dom ként. De ez ma nem az én estém, bár lehetne... - Nos, akkor bemutatok két férfit és két nőt, te pedig eldöntheted, hogy melyik volt érdekes számodra. Húztam le a közben megérkezett felesem. - Thomast már ismered, hm, akkor legyen mondjuk Igor. Bökök egy magas és sportosabb alkatú srác felé. - Ne tévesszen meg, Igor egy vérbeli alárendelt, sok éves tapasztalattal, most épp színésznek tanul, a kötözés és a bilincsek a fétise, csak úgy, mint nekem, néha ötletelünk, jó a humora. Nézzük csak, hm, ó, Pam, Bár még elég kezdő, de állítólag nagyon mély torka van és istenien tudja használni a száját, klarinétozik, kicsit hangos, ééésss legyen Mojra, Ő egy igazi latinamerikai szépség, telt ajkak és idomok, festő, a pálcákra bukik. Már hátra sem nézek csak mozdítom az ujjam és érzem ahogy a kezemben landol az újabb pici pohár. - Mit gondolsz? Találtál olyat amit kívánsz? Forgatom meg az ujjbegyeim közt az átlátszó folyadékot, mielőtt az ajkaimhoz emelve döntöm magamba. - Csak úgy mondom, hogy az nem az én ötletem volt, de döntöttél úgy, hogy fogdosni akarsz. Bár tény és való, hogy sokat tanultam és élveztem is a táncot.
Korai lenne azért még kijelenteni, hogy miféle preferenciáim vannak, elvégre eddig mindez csak a fantáziámban maradt, az meg legfeljebb irányadónak jó, nem pedig kézikönyvnek. De kétségtelen, hogy egy vadidegen kezébe nehezebben helyezném magamat, így maradok a biztonságosabb pályán, ahol az én kezemben maradnak a dolgok. -Nem vagyok ellene a másik oldalnak. De azt inkább olyasvalakire bíznám, akit nem most látok életemben először. - magyarázom végül a dolgot Nadinak is, de azt hiszem, hogy ez talán érthető. Egy idegen nem igazán ismeri a határaimat - és noha ezen a fronton még én sem, de ez azért melegágya a baleseteknek még néha akkor is, ha csak mezei, vanilla szexről beszélünk. Nemhogy akkor, ha többről. Bólintok egy aprót a nő felvetésére, ez egy egészen jó terv. Sokkal jobb, mint az, hogy én randomra rábökök szimpatikusabb arcokra. Követem a tekintetemmel végig, hogy kikről magyaráz, noha egy ponton megrándul kissé az arcom, de nem mondok semmit, amíg a mondókája végére nem ér. Annyira egyébként sem életbevágó. -Engedjük el a klarinétosokat. - intek, még mindig kissé fura fejjel. Nem tehetek róla, apám klarinétos. Bár kétségtelen, hogy Pam sokkal csinosabb de… azért na. Csodálatos zenészek, de jobb szeretem, ha másokon klarinétoznak. -Igor egészen érdekesnek tűnik. - dörzsölöm meg az államat végül. Nem hátrány az sem, hogy ő már nem kezdő, így legalább az egyikünk tudná, hogy mit csinál. Az meg csak hab a tortán, ha van humorérzéke, elvégre viccekben én is verhetetlen vagyok, így egész biztos vagyok benne, hogy jól kijönnénk. -Ó, hát nem úgy néztél ki, mint akinek nagyon ellenére van. De ha nagyon akarod, többet nem fogdoslak meg. - kacsintok rá. Mert hát nem nagyon tartom titokban, hogy egyébként meg nagyon szívesen megfogdosom bármikor, ahol csak szeretné. És még csak nem is feltétlenül a szó szexi értelmében. -Na, bemutatsz akkor ennek a te Igorodnak? - kérdezem? Elvégre ő ismeri, én pedig bevallom, azért egy sört még legurítanék vele, mielőtt bármibe belevágunk, illetve így Nadia is kap egy kis időt eldönteni, hogy szeretne-e leselkedni, illetve hogy egyáltalán Igor örülne-e ennek. Ki tudja, lehet, hogy ő meg pont szégyellős.
E gy cseppet azért meglepett ma este, több szempontból is, mondjuk abban, hogy én akartam zavarba hozni azzal, hogy ilyen helyeket mutatok neki, erre neki sikerült és még élvezi is a helyzetet, többször szaladt ma fel a szemöldököm, mint az elmúlt hetekben bármikor, persze egész ügyes vagyok az érzelmeim leplezésében, nem voltunk egy túl érzelgős család... - Hm, nagyon érdekes. Jegyzem meg miközben ujjaim kopognak az üres poharakon. Az elmúlt években megismertem jó pár embert dominánst és alávetettet, sok fajta fétist láttam és volt amit próbáltam, mégsem igazán mondhatom azt, hogy láttam olyan személyt aki mindkét világba belekóstolni, hisz a Dom-ok nem tudnák elviselni ha el kellene veszíteniük a kontrollt, aki valaha is Sub lesz, viszont sosem mer kilépni a komfortzónájából, többször kértek fel Domina szerepére, valahogy a nem túl kedves arcom teszi, de én tudom, hogy nem vagyok jó ebben, ezt hozta a fenyítések sora... - Mi bajod a klarinéttal? Vonom fel a szemöldököm, hisz ilyen lehetőséget kihagyni, a csaj egy igazi kardnyelő... - Igen, Ő az. Sok sok évig kerülgettük egymást, mert valahogy mindketten mást képzeltünk a másikról, még végül egyszer egy üveg vodka mellett barátok lettünk, ha szabad ilyet mondani egy BDSM buliban, azóta recepteket cserélünk, mint két idős néni, csak mi nem lekvárt főzünk. - Ez általában nem rajtam múlik. Tény, szeretek a vadászni, és mindig elérem amit akarok, de soha nem lépek én először, ez valahogy ebből az egész nem vagyok domináns alkat dologból indul ki, bár küzdök ellene, de a démonok már csak ilyenek. - Kívánságod számomra parancs. Emeltem fel a kezem és intettem Igornak, hogy igényt tartanánk a társaságára. - Szervusz kedvesem. Valaki meg szeretne ismerni. Fogom meg a csuklóját és nyújtom Min - Joon felé. Igor felvont szemöldökkel nézett rám. - Ma nem? Csak finoman megrázom a fejem. - Téged akar. Egy kaján vigyor kíséretében kirendel két vodkát és Min - Joon italát. - Nazdarovje. Koccintsa a poharát. - Beszélgessetek, nézek nektek addig játékokat. - Ismered az ízlésem. - Nehéz lenne nem eltalálni egyezik az enyémmel. Húzom le, és tolom az üres pohár halmot a pultos felé, jelezve, hogy mára ez volt az utolsó, majd felállva adom át a helyem Igornak.
Kissé felvonom a szemöldökömet, szerintem annyira nem kimondottan különleges dolog, hogy kíváncsi vagyok. Elvégre vannak switchek a világban, noha én még nem vagyok teljesen meggyőződve, hogy az volnék, csak nem tartom kizártnak. Az viszont biztos, hogy nem itt és nem most tervezem kideríteni olyasvalakivel, akit még soha nem is láttam korábban. Megértem egyébként, ha valaki pont ezt kedveli, elvégre, erős esélyek vannak rá, hogy többet nem látja a másikat, így ha pocsék, akkor nincs kínos együtt töltött idő, ha meg jó, akkor egy szép emlék. Én csak szimplán nem úgy vagyok bekötve, hogy idegenekre bízzam magamat. -Apám klarinétos. - nyelek egy nagyot, meglehetősen fura arckifejezéssel, amikor elhárítom a lányt. Nem az ő hibája, meg tényleg nagyon csinos lány, de képtelen vagyok elvonatkoztatni ettől a ténytől. Meg aztán nem mintha nem lenne választék, így nyugodtan eltekinthetek attól, hogy az apámra kelljen gondolnom, miközben elnáspángolom valaki hátsóját. -A te bájaid. Nem nyúlok hozzájuk, ha nem akarod. - nézek rá komolyan, mert noha egyértelműen élvezettel tapperolom azokat a bájakat, nem kimondottan élvezem a dolgot, ha a másiknak nincs ínyére. Azt meghagyom a “nice guy” típusú csodalényeknek. Meg kell hagyni, Igor tényleg kívánatos egy fazon. Úgy tűnik, valami fura vonzalmam lehet az oroszokhoz, pedig egyébként nem ezért választottam őt. Egyszerűen csak nem tartottam jó ötletnek olyasvalakivel belevágni, akinek szintén fogalma sincs, mit csinál, és az sem hátrány, hogy csinos képe van. -Egészségünkre! - Emelem fel a korsómat, mert nem fogom megkísérelni az orosz kiejtést. Ennek szerintem mindenki kimondottan örül, mert nem az orosz a rejtett tehetségem. De legalább az ízlésemben nem kell csalódnom, Igor tényleg kellemes társaságnak bizonyul. Nem csak a korsó mellett de zárt ajtók mögött is. És bár lehet, hogy nem értékelem túlzottan a meztelen testek tömkelegét, végül egyáltalán nem bánom, hogy Nadi elcipelt magával, sőt, éppen ellenkezőleg. De azt hiszem, erre ő is rájön magától az arckifejezésem láttán. Ezt még kénytelen leszek busásan meghálálni neki… (értse ahogy csak szeretné xD)
Kezdőlap
