Időtlen idők óta nem láttam már Miát - mert hát mindkettőnket marhára lefoglal a munka. El lehet képzelni a képemet, amikor csörgött a telefonom egy hete, hogy éppen erre kanyarodik a turnéja, és hogy van-e kedvem csatlakozni hozzá az itteni koncertján. És hát hogy a fenébe is ne lenne? Jó rég volt már alkalmunk együtt dolgozni, pedig szeretek vele zenélni. Most viszont itt a lehetőség, hogy bepótoljuk ezt a kimaradást. Persze, mivel ő úton van, így videohívásban raktuk össze a szettet és amennyire volt lehetőség, összepróbáltuk azokat a dalokat, amiket nem nagyon játszottunk még együtt. És persze nem maradhatnak ki a közös régi projectjeink sem. Én persze már órákkal korábban ott vagyok a helyszínen, mint a közönség - a többiekkel együtt. Hangolunk, még átnézük néhány nótát, aztán a kapunyitáshoz közeledve mi is egy kicsit hátradőlünk most már. -Hihetetlen, hogy még mindig bírod a filharmóniával. - nevetgél Mia, miközben megbontunk egy sört a backstage-ben. -Valamiből nekem is kell élni. Nem mindenki lett a COVID alatt híresség. - vonom fel a szemöldökömet. Persze, nem sajnálom tőle. Emlékszem még, amikor esküvőkre járt hegedülni. Gyűlölte minden percét, meg is tudom érteni. Én okkal nem vállaltam be ezeket inkább. Akkor már inkább a kötöttség, de nekem nem hiányzik, hogy részeg vőlegények fürdessenek sörben. -Skacok, mindjárt kezdünk! - Rohan hátra egy lány, mi pedig szinte egy emberként tápászkodunk fel mindannyian. Én persze még egy kicsit hátramaradok, meghagyom a terepet Miának, hogy megnyissa az estét, majd felkonferál engem is, én pedig egy hatalmas vigyorral sétálok ki a színpadra. Veterán Mia-rajongóknak persze nyilván nem vagyok idegen, láthattak néhány videójában, de van olyan is, aki most találkozik velem először. Most persze nem öltönyben feszítek, kicsit furán is érzem magam, mert már úgy megszoktam. Szólok néhány szót én is a közönséghez, meg persze megköszönöm Miának is a lehetőséget. Majd, ahogy mi már megbeszéltük, én nyitom a zenék sorát - mi mással, mint a Witcherből ismerős nótával. Aztán végigzongorázzuk Mia néhány feldolgozását, a közös dalainkat, majd finálénak egy kis k-pop medley-vel zárunk, amit szerencsére a közönség is lelkesen fogad, mi pedig úgy vigyorgunk, mint két valadma, még akkor is, amikor elhagyjuk a színpadot és végre elindulunk egy jól megérdemelt sörért.
S zinte száguldanak a napok, főleg ha az embernek az egész abból áll, hogy pár óra alvással próbálja kihozni a maximumot, és lássuk be ebben isteni jó vagyok, talán két hete volt az este amikor leültem a premier után sörözni Mimivel, halálra cukkolt amiért virágot kaptam, emlékszem, hogy a szemem forgattam és nevettem, hogy hagyja már abba. - Boldog szülinapot! Nyomott elém vigyorogva két koncert jegyet. - Öhm, több kérdésem is van. Egy ez mi a fene? Kettő, honnan tudod mikor van a szülinapom? Néztem rá összeszűkült szemekkel, senkinek nem árultam el mikor vettem el egy ártatlan életet a világtól, bármennyire is kedvelem Őt. - Ez két koncertjegy, tudod, buli, zene, jó pasik, a másik pedig, Ada kotyogta el az adminisztrációról. Szemem forgatva támasztom meg fejem, persze, bekérték a születési anyakönyvi kivonatomat amikor jelentkeztem, hat évig a kutya rá nem nézett, aztán jött Ada... - Igen, a jegyet felismerem, de te, mióta szereted ezt? - Na, gyere jó lesz!
És ma itt állok a tükör előtt és komoly fejtörést okoz, hogy mi a fenét vegyek fel, nem vagyok én koncertekhez szokva, maximum klasszikushoz, de ez a modernal való keverés nekem kicsit már húzós, de adok neki egy esélyt, főleg, hogy Mimi akarja. Kezem húzom végig a hatalmas köteg klasszikus lemezen ami a lakásomban pihen és némán kérek tőlük bocsánatot a ma estéért. Végül sóhajtok és feladva a válogatást veszek fel egy farmert, fekete haspólót és bőrdzsekit, nem agyalom inkább túl, leengedem hosszú hajam és erővel próbálom rávenni magam arra, hogy akarom én ezt.
- Gyere már, elkésünk! Nem mintha nem tudná, hogy én mindig elkések, ragadta meg Mimi a karom és rángatott be a helyszínre, a tömegen át egészen előre, ameddig csak tudott húzott, megtaposott pár lábat és beintett egy - két embernek, ez az én amazonom. Több régi barátja is várt minket ott, nem is értem, én sose vágytam ennyi emberre magam körül, de Ő éli ezt, a kezembe nyom egy sört, felvonom a szemöldököm, tudja, hogy nem élek vele. - Ne válogass, vodka nincs, ne legyél már ennyire orosz! Látványosan forgatom a szemem és nevetni kezdek majd meghúzom az üveget, úgy a harmadik után már egész jó ez a cucc, a zene is belazított, rég nem kapcsoltam már ki, amikor nagy számmá válik egy premier akkor arra sincs időm, hogy minden nap egyek, nem, hogy elmenjek lazítani. Ezt a hangot ismerem, kaptam a fejem a színpad felé, nem mondod? Vihognom kellett, Mimi nézett rám értetlenül én pedig csak legyintettem. - Inkább csak élvezd. Nevettem el magam és kortyoltam egy újabbat. Nemigen rajongok az ízéért és főleg mert nagyon sokat meg kellene innom, hogy érezzek is valamit, de a jókedvet megalapozza az tény. Ahogy vége lett Mimi rángatott a mosdó felé, de megakadt a szemem egy ismeretlen ismerősön. - Öhm, menj csak, nekem akadt egy kis dolgom. Tenyerem tettem vállára, nem akartam megijeszteni. - Meghívhatom a művészurat? Mosolyodtam el ahogy hátra fordult hozzám.
Bevallom, talán én vagyok figyelmetlen, de én még csak a szemem sarkából sem szúrom ki az ismerős arcot. Mentségemre legyen, hogy a reflektoroktól a színpadon egyébként sem sokat látok, így viszont amikor megérkezem a bárpulthoz és megérintik a vállamat, el lehet képzelni a meglepettségem. -Nocsak, kit fújt erre a szél! - vigyorodom el, majd kihúzom magam mellett a széket, hogy hellyel kínáljam. -Már úton van egy söröm, de a társaságot szívesen veszem. - bólintok, majd szinte varázsütésre, tényleg ott is terem egy korsó előttem, én pedig hálásan belekortyolok, mert mostanra már igencsak megszomjaztam. -Eddig nem igazán tűntél olyannak, aki éppen ezt a zenét csípi. - jegyzem meg, bár én is tudom, hogy a látszat néha csal. Én vagyok rá az élő példa. De meg kell hagyni, hogy a kisasszony farmerben is éppen olyan jól fest, mint tütüben. Vagy épp anélkül. -Hogy tetszett a koncert? - kérdezem aztán, mert hát kérdezhetném az előadásáról is, de mivel ott csellózom, így elég jól képben vagyok vele, hogy azok hogy mennek. Aztán kíváncsian körbepillantok, hogy vajon kivel érkezhetett, mert hát koncertre nem nagyon jár az ember egyedül. Így aztán kissé tanácstalanul pillogok körbe, mert Nadi viszont láthatóan egyedül ücsörög itt, így aztán vagy tévedek, vagy egyszerűen itthagyták menet közben. Bár aztán éppen én mondom, akit szintén faképnél hagytak az autogramokért, bár bevallom, nem bánom. Az az idő is eljön majd, hogy én leszek kénytelen elvonulni ilyen tevékenységekre, meg aztán nem is nagyon panaszkodnék más sikerére. Az nem az én stílusom. De mielőtt túlságosan mélyen belemerülhetnék ebbe a gondolatba, egy kisebb csapat tánik fel mellettem és a legnagyobb meglepetésemre velem is akarnak képet készíteni, így felpattanok arra a néhány szelfire, hogy aztán ugyanolyan hitetlenkedve üljek vissza Nadi mellé. -Nofene, úgy tűnik elindultam a hírnév útján… - motyogom, láthatóan nem tudva, mit kezdjek a dologgal. Nem mintha mindezt ne játszottam volna le korábban a fejemben milliószor. A fejemben kevésbé voltam meglepett. De nemigen vagyok hozzászokva, hogy velem szelfizzenek, mert hát szimfonikusokkal nem nagyon szokás. Szólóestem pedig még nem volt.
N em kimondottan rajongok a kombinált zenékért, épp ezért is ódzkodtam annyira a ma estétől, mert nem tudtam mit is várhatok, és hát nem mindegy, hogy az első öt perc után ki akarok menni vagy végig tudok tombolni egy estét. De Mimi egy olyan szerzet akinek nehezen mondasz nemet, ha egyáltalán tudsz. Így felöltöztem, farmer, haspóló, bőrdzseki, kivételesen edzőcipő volt rajtam, pár hónap alatt ezeket is teljesen szétkoptatom, ilyen ez amikor minden reggel edzőteremben kezdesz, elvetemült vagyok? Igen, egészen biztosan. Mégis azt kell mondanom, hogy egészen jól éreztem magam, Mimi mindenkin átgázolása volt a legviccesebb az egész estében, szeretem az elvetemült leszarom stílusát. És bár amikor Min - Joon megjelent a színpadon alaposan meglepődtem, egy teljesen új oldalát láttam meg, vészharangok... Lassan foglalkoznom kellene velük a fejemben, de nem ma. Koncert után Mimi rángatott magával, amikor megláttam Őt a pultnál, gondoltam addig csapok le amíg meg nem rohamozzák. - Hát úgy fest kisebb ez a város, mint az ember hinné. Vigyorodom el, ahogy helyet foglalok. - Ó, hát akkor ezt már lekéstem, de hosszú még az este. Bólintottam egyet ahogy megérkezett az itala. - Mert nem is. De pozitívan csalódtam. Nem kimondottan rajongok a kevert műfajokért, de be kell vallanom egészen jól éreztem magam. Mi ez a bárgyú mosoly Nadia?! - És, te, hogy kerültél oda fel? Kerekedett ki a szemem, mert hát csak úgy nem jelennek meg, hogy hello jöttem. Amíg körbe veszik szelfizni én csapos felé fordulok. - Tudod mi a búvár sör? Vigyorogva bólogat. - Tudsz is csinálni? Meglepően ügyes volt a srác, ahhoz képest, hogy abban sem voltam biztos, hogy ismer egy kocsma szlenget. - Nos, igen, úgy fest. Egészségedre. Kortyoltam volna bele az italomba, amikor meglátom száguldani Mimit felém. - Szüüüliiinaaaapooosss lány, kész vagy? Mehetünk? - Mimi, halkabban, nem kell túlkiabálni senkit. Én még maradok egy kicsit. - Óóó, várj, te voltál a színpadon, ugye? Adsz nekem is egy autogramot? És ezzel a lendülettel rántotta fel a pólóját nyakig. - Látod, már kaptam egyet. Mutat az egyik mellére majd nyújt egy filcet. Esküszöm annyira elkezdtem nevetni, hogy majdnem leestem a székről, hát erre inni kell, kortyoltam végre a sörömbe, hú, töménnyel már is jobb. - Elküldöm a címet ha jönnél. - Oké Mimi, addig lehetőleg tartsd magadon a pólód. - Miért? - Mert elkened a filcet. Mosolyogva szaladt a barátai után, én meg letöröltem a könnyeim. - Ne haragudj a közjátékért, Mimi kicsit őrült, de az egyik legjobb balerina. Kárpótlásul a másodikat én állom. Tettem a térdére a kezem, ahogy lassan vissza rázódtam az előző beszélgetésbe.
És én még azt gondoltam eleinte, hogy a koncert után eseménytelen lesz az estém. Mert hát vendégművészkedés ide vagy oda, az emberek mégiscsak Miáért jöttek ide, és nem értem, így arra számítottam eredetileg, hogy én majd itt elsörözgetek a többiekkel, amíg Mia körül nyüzsög mindenki, aztán ha elül a tömeg, akkor majd szépen hazaballagunk mindannyian. Hát, nagyobbat talán nem is tévedhettem volna. -Nem utasítanék vissza egy második kört. - vigyorodom el. Egyébként is jó ideje nem rúgtam már ki a hámból, talán tényleg nem ártana meg a dolog. Még a végén remeterákká változom a sok munkában. -Ó, hát állunk szolgálatára a kisasszonynak máskor is. - hajlok meg egy kissé, ülve nem igazán tudom túlzásba vinni. De akkor mégsem volt olyan rossz az én első benyomásom, hogy ez nem igazán az ő műfaja. -Én? Miával régi barátok vagyunk. Aztán éppen errefelé járt a turnéja és megkérdezte, nincs-e kedvem becsatlakozni a mai koncertjére. Nekem meg volt. - vonom meg a vállamat, mert hát hogyne lett volna kedvem. Ezer éve nem volt már lehetőségünk együtt zenélni, így még örülök is a dolognak, hogy most adódott rá alkalom végre. Az már csak bónusz, hogy ez ad egy kis löketet az én erősen kezdeti fázisban lévő szólókarrieremnek is. -Búvár? Komolyan? - szaladnak fel a szemöldökeim, noha nekem is megvolt a magam szép mennyiségű búvár söre annak idején. Sose felejtem el, mit össze szaladgált felfelé a szemöldököm annak idején, amikor először hallottam róla. Elképzelni nem tudtam, hogy mi lehet az. De mielőtt még bármi továbbit mondhatnék, először szelfizni rabolnak el, majd a harsány lány is megérkezik. Várjunk csak! Szülinap? -Igen. Tudod, én voltam a nagy hegedűvel. - bólogatok nagy komolyan, mert látom, hogy már nem kimondottan szomjas. De mielőtt bármit mondhatnék az autogramról, ő már rántja is a pólóját, én meg a korábban emlegetett szemöldökeimet, a szemeim pedig nagyjából tányérnyi méretűre nőnek. Na, nem azért, mert még nem láttam ciciket, csak épp nem vagyok hozzászokva, hogy valaki egy szórakozóhely közepén kezdi őket mutogatni. A szemem sarkából elkapom Mia pillantását, ahogy néhány méterrel odébb jót mulat rajtam. Na persze, ő már túlesett a vicces lányon, neki már mulatságos. De azért elveszem a filctollat és aláírom neki a még üresen maradt keblet, magamban meg hálát adok, hogy Nadiának sikerül rá visszarángatnia a pólóját. -Nálatok ez ilyen családi hagyomány, hogy idegeneknek mutogatjátok magatokat? - kérdezem még mindig elképedve. Ilyen rajongói általában inkább Johnny Deppnek vannak, nem az olyan típusú srácoknak, mint nekem. -De hát azt mondta, szülinapod van. Akkor nem nekem kéne meghívni téged? - kérdezem aztán visszafordulva, miután sikerül túltenni magamat ezen a… furcsa élményen.
E mlékszem amikor megismertem Mimit, sok éve volt ez amikor a társulathoz kerültem, azt hittem valami baj van a fejével, hogy ennyire vad és szemérmetlen, akkor még a tükör előtt sem mertem átöltözni, és Ő szépen lassan nyitott ki engem, és a lábaim, de az most mellékes, bár Ő még mindig sokkal vehemensebb személyiség tőlem de már én sem vagyok ugyan az a nyápic kislány akinek apám nevelt régen. - Megbeszéltük, még nagyon korai az este. Ahhoz képest amikor én szoktam lefeküdni, olyan mintha még délután lenne. Csak mosolyogtam ahogy próbált meghajolni, már kezdtem elfelejteni a humorát. - Akkor ez most kapóra jött, és jól is tetted, tényleg nagyon jó vagy. Emeltem meg a szemöldököm, ismerem a tökéletesség utáni elhivatottságot. - Miért ne? Tisztán nagyon sör ízű, tudod? Vihogtam el magam, tényleg nehezebben megy le tisztán, nem vagyok a sör nagy kedvelője, így ha kocsmázni megyünk többségében így kérem az italom. Én már láttam Mimiben a szándékot amikor felfedezte, hogy a beszélgető partnerem az előbb még a színpadon tépte a húrokat. - Nos, amint látod, Mimi nagy kedvelője a műfajnak. Éreztem ahogy csorogtak a könnyeim, amikor lehúztam a pólóját, és Ő elégedettem vigyorgott rám. Bólintottam és útjára is engedtem az én vad amazonom, még vissza sem fordultam már hallottam, hogy üzenetem érkezett, rápillantva látom, hogy Mimitől a cím, lehet, hogy később még megkeresem, eléggé feldobta az estém. - Hogy, tessék, mi? Emeltem a tekintetem a kijelzőről, mond, hogy csak rosszul hallottam és most nem kezdtél el sértegetni, mert a végén még elfelejtem, hogy úrinő vagyok és a fejedre borítom a söröm. - Nos, technikailag nem vagyunk egy család, a másik pedig nem úgy néztél ki, mint akit zavarna és harmad sorban, nyugodj meg, ezentúl megtartom őket magamnak. Próbáltam a lehető legdiplomatikusabb választ adni, az orosz vér csak megszólalt bennem, bármennyire is próbáltam csitítani, így inkább csak egy jó nagy kortyot ittam a sörömből, amit majdnem félre is nyeltem, csak nem kerülte el a figyelmét. - Két hete volt, nincs jelentősége. Nyaltam végig a felső ajkaimra tapadt habot mielőtt egy újabb nagy korty kíséretében ürítettem ki a poharam, és intettem, hogy kérek még egyet. Most, hogy már kezd rendeződni a vérnyomásom is, fonom keresztbe a lábaim. - És mik a terveid az est további részében? Egyszer minden hely bezár...
Noha mentálisan mostanra már alaposan elfáradtam, de fizikálisan még köszönöm, abszolút erőm teljében vagyok, így aztán egyet kell értenem: fiatal még az este. És egyébként sem állnék az útjába némi szórakozásnak, már csak azért sem, mert manapság igen kevés lehetőségem adódott rá. Meg aztán én is úgy érzem, hogy megérdemlem az ünneplést, igyekeztem a legjobban kitenni magamért, elvégre nekem is megvannak a magam céljai, amiknek az eléréséhez éppen most tettem meg egy igen fontos lépést. Fontosat, és meglehetősen hatásosat. Bár tulajdonképpen már meg sem kéne lepődnöm, hogy folyton meglepődöm Nadia körül. Legalább olyan meglepő nő, mint amilyen meglepő csávó én vagyok. -Ja hát igaz is. Nehogymár csak úgy sör ízű legyen! - nevetek fel, majd megemelem felé kissé a korsómat, mielőtt húznék belőle egy nagyot. Még szerencse, hogy így teszek, mert lehet, hogy alkohol nélkül még ki is esnének a szemeim néhány pillanattal később, amikor két cici villan a képembe. Na, nem mintha bármiféle kifogásom lenne ellenük, csak hát… nem pont ilyen helyen számít rá az ember, ilyen körülmények között. Nem csoda, hogy időbe telik, mire visszazsugorodnak a szemeim normál méretűre. -Hát azt látom… - dünnyögöm továbbra is értetlen ábrázattal. Valahol még hálás is vagyok, hogy gyakorlatilag megmentőként visszaöltözteti a barátnőjét, bár sose gondoltam volna, hogy én ennek egyszer örülni fogok. Hát, meg kell hagyni tényleg… meglepő… Nem is nagyon sikerül visszatartanom egy kósza megjegyzést. Bár bevallom, nem voltak heves ellenvetéseim Nadi bájai ellen, csak hát… az átlagember nem nagyon dobálja a ruháit olyanok előtt, akiket életében először lát. Erre nekem egyből két lány is dobálja egy társulatból. Hát ember legyen a talpán, aki erre számít! -Nem kimondottan zavart, csak nem vagyok éppenséggel hozzászokva. - magyarázom, bár már érzékelem, hogy hiába, mert a kisasszony bizony felhúzta az orrát. Pedig én csak megállapítottam egy tényt. Nők! Annál viszont több eszem van, minthogy még vitatkozni kezdek vele, ezért is ugrok inkább a következő témára, hogy újabb kapufába fussak. Nem tagadom, érdekelne, hogy miért nem szereti a szülinapját, de talán ez most nem a legjobb pillanat, hogy megkérdezzem, így csak egy bólintással nyugtázom. Akkor nem szülinapozunk. -Még nincsenek terveim. De szőhetek néhányat. - vigyorodom el. Mint mondtam, rám fér egyébként is a kikapcsolódás, így aztán nem lenne kifogásom az ellen, hogy kirúgjunk a hámból. -Elmehetnénk valami táncosabb helyre mondjuk. - pillantok rá, elvégre táncolni mindketten szeretünk, itt viszont nem kimondottan van mire. Persze, van némi háttérzene, de azért nem pattannék fel az asztal közepére, hogy felrázzam a társaságot.
A mennyire nem akartam eljönni, annyira kellemes csalódás volt az este, nem mindig szeretem a nagy társaságokat, mert általában túl sok a kérdés, amikre nem akarok válaszolni, egy tetves randi app-ban érzem olyankor magam, amit messziről hanyagolnék, a randit is, nemhogy az applikációkat hozzá, de ma este egy olyan banda verődött össze akiket pont nem érdekelte, hogy ki vagy és honnan jöttél, van nálad elég sör? Van? Akkor jó barátok leszünk... Több ilyen embert szeretnék megismerni... Mimit már így is túl közel engedtem, és hiába próbálom kivakarni az életem mocskos szennyese közül, mégsem akar elmenni, olyan, mint egy kis kukac, beette magát a húsomba. - Ami túl nyilvánvaló, az általában unalmas is, merj ritka és változatos lenni. Kívülről ez csak egy sör, belül viszont, nos elég pocsék, mégsem csak sör. Uh, filozófusra ittam magam? Persze, szeretem a rejtélyeket, és ha valami más, mint aminek mutatja magát, hisz mindannyian állarcot viselünk, nem? Megmondanád, hogy a műmosoly mögött több fájdalom van, mint amennyit egy emberi élet érdemel? De, egy anya gyilkos ezt érdemli, ezt megkaptam már épp elégszer, pont annyiszor, hogy el is higgyem ez jár nekem. - Egy őszinte rajongó. Kuncogtam ahogy elváltam a mutogatós nénitől, nos bátor lány azt meg kell hagyni, de hát nem hiába Ő az egyetlen akit túl közel engedtem magamhoz, valahol magamat látom benne, azt akivé válhattam volna, máshol, más körülmények között, egy másik életben... - Ne szabadkozz, túltárgyaltuk. Dobolok az ujjaimmal a pulton amíg megérkezik a második italom és bele tudok kortyolni, nem kérhetném ebből inkább csak a töményet? Bár akkor hamarabb érne véget az estém, nem, nem azért mert rosszul bírnám az alkoholt, sokkal inkább azért mert van egy ennél is éhesebb énem, amit a józanság lakata tart fogva. - Mimi küldött egy címet, ahol after parti van, ha jól nézem lakónegyed, szóval házibuli. Zene, pia és társaság egész biztosan lesz. Ha szeretnél velem tarthatsz, meglepődnél, hogy nem csak a táncosok vadulnak hanem ti is. Böktem mutató ujjammal a mellkasára, több ilyen házibuliban akadtam már össze ismeretlen ismerősökkel, akik pár órája még öltönyben húztok, vonták, pergették, sajnos pont ennyit értek hozzá.
Hát, a fene az ízlését Nadinak, de mindig a derűs oldaláról nézem az ilyet: nem nekem kell meginnom. Meg aztán más dolgokban legalább jó ízlése van, szóval ennyi még igazán elnézhető. Legalábbis addig, amíg velem nem akar ilyeneket itatni. Én amolyan unalmas csávó vagyok, aki unalmas, szimpla dolgokat iszik, tisztán. -Hát ez… baromi mély. - pukkad ki belőlem a röhögés. Bár tény és való, igaza van. Az egyetemen még voltam elég tapasztalatlan, hogy adjak egy esélyt ennek a förmedvénynek. Azt ugyan már nem értem, hogy mi visz rá valakit, hogy önként rendeljen, pénzért, de mint mondtam: fene az ízlését. Meg aztán nem is nagyon érek rá ezen tűnődni, ahogy hirtelen mellek villannak a képembe. Sok mindenre számítottam ma este. Na, ez pont nem volt a listán és noha aláírom, még jó ideig meghazudtolom a nyugatiak által felállított egyébként rettentő pontatlan sztereotípiát, miszerint csíkszemű volnék. Ezúttal inkább tányérszerűek, amiket valószínűleg bármelyik séf szívesen fel is kapna, hogy tálaljon rajta. -Hát most azért meg kell gondoljam, hogy szeretnék-e belőlük még többet. - motyogom. Mármint hogy őszinte rajongókból. Egy dolog csodálni a női testet, de azért abban nem vagyok biztos, hogy hozzá tudnék szokni, hogy félmeztelenül szaladgálnak körülöttem. Ha meg tudnám, akkor nyilván nem csellista, hanem pornószínész lennék. De az is lehet, hogy bennem van a hiba, amiért az ilyesmi még ennyire meglep, legalábbis erre utal nadi felhúzott orra is, amit hirtelenjében nem is tudok mire vélni. Már csak azért sem, mert az azért egy kicsit más helyzet volt. Az ő esetében elég nyilvánvalóan kevésbé volt ellenemre a dolog. De hát na… nekem valahogy a meztelenkedés sosem volt ennyire könnyed és természetes. Még akkor sem járkálok meztelenül, ha otthon vagyok és egyedül. -Hát jó… - tartom fel a kezeimet és fújok visszavonulót. Mert aztán egy nő haragjához képest Zeuszé piskóta, úgyhogy ha megtehetem, elkerülném a dolgot. Főleg ma este, amikor amúgy is ünnepelni kéne. -Miből gondolod, hogy ez engem annyira meglep? - sandítok rá. Ami azt illeti, én vagyok az, aki több időt tölt azokkal a mamlaszokkal, csak általában az én barátaim a táncosok helyett a fuvolistákat szeretik bűvölni. Mindenkinek megvan a maga preferenciája. -Jól hangzik. - teszem hozzá, mielőtt lehúznám a sörömet egy hajtásra. -Egy percre, ha megbocsátasz… - kelek fel a székemről, mert azért köszönés nélkül nem távoznék. Gyorsan elbúcsúzom Miától és a zenekar többi tagjától, részemről marha nagy hálálkodások közepette ráadásul, hogy aztán néhány perc múlva visszatérjek Nadihoz. -Mehetünk. Művésznő, maga a főnök! - Már csak azért is, mert ő tudja, hová megyünk, nekem meg fogalmam sincs.
Kezdőlap
