Család:
Angelina & James Stanford, a jogász szülők akik mintaszülőnek gondolják magukat, mert elég pénzük volt ahhoz, hogy kitanultassanak és hogy életem első húsz évében többet lehessek dadákkal, mint a családdal.
Wade Stanford, az öcsipók aki imád a nyakamon lógni, az idegeimre menni és a kerítőt eljátszani. Szerinte nekem pont az ő egyetemista csajainak kellene, hogy be jöjjönek és már kezd arra a következtetésre jutni, hogy tuti meleg vagyok, másképp nem lehetnék még mindig hajadon.
Jayla Haynes, az unokatestvér akire mindenki vágyik. Aki testvérem helyett volt testvérem és aki anyám helyett volt anyám. Olyasvalaki, akire mindig számíthattam és mindig támaszkodhattam. Az ember aki ha tudta, hogy szükségem van rá, kérdés nélkül volt mellettem és bár anyáskodó énje néha a fejem tetején jött ki, mégis az egyik legkedvesebb személy az életemben, olyasvalaki akivel az ágyamon -máskülönben szépen is néznénk ki- kívül mindent megosztok.
Dorothea Haynes, a Tökmag unokahúgi aki túlságosan hozzászokott ahhoz, hogy Ben nagybácsi túlságosan is laza és mindent megenged, még a whisky készletét is megcsapolhatja ha nagyon akarja. Legalábbis addig amíg az anyja erről nem szerez tudomást (bocsi Jayla).

Szerelmi élet:
Nem kimondottan nevezném magam egy hős romantikusnak. Nem én leszek az aki fehér lóháton jön, egy vörös rózsával ajkai között és megmenti a hercegnőt. Az én világomban nincsenek hercegnők, az én világomban csak nyakamban lihegő libák vannak, akik legjobb esetben is csak azután szólnak hozzám, hogy meglátták a kocsimat. Bizalmatlan vagyok, túl sokszor megégettem magam, így aztán eldöntöttem, hogy jobban járok ha nem próbálkozom. Így fájdalom sem érhet. Az élet is sokkal egyszerűbb. Arról nem is beszélve, hogy túl sok rossz véget láttam már. Túl sok válási ügyben volt már részem ahhoz, hogy egyáltalán bízni tudjak abban, hogy nem minden a pénzről szól. A végén mindenki csak a saját javát akarja szolgálni, mindenki többet akar nyerni. Mintha a jó évekről már meg is feledkeztek volna.

Erősségek:
A beszélőkém. Az egyik legnagyobb erősségem, amit überelni aligha tud bárki is. Mondjuk ügyvédként erre nagy szükségem is van, hiszen nekem mindig tudnom kell, hogy mit kell mondanom, mindegy, hogy milyen szar helyzetben is vagyok. Mindig meg kell találnom azt a bizonyos arany középutat, amivel helyesen válaszolok, de nem tolakodóan, nem bántóan, nem gyanakvóan és nem is vádlón. Okos és gyors az észjárásom. Gyorsan tanulok és ha valamire nem is tudom a választ, tökéletesen el tudom humorizálni a helyzetet, lazaságommal pedig még inkább tudok a saját javamra hajtani. Könnyen barátkozom, kedves, laza és könnyed személyiséggel rendelkezem, az emberek hamar megbíznak bennem, bár én sajnos nem mondhatom el ugyanezt. Csak nagyon kevesekben bízom meg, de értük viszont a végletekig is elmegyek ha kell.
Bár nem tudom mennyire számít erősségnek, mert sokszor igazából a vesztem lelem benne, de hatalmas versenyszellem lakozik bennem. Imádok versenyezni, imádok győzni... Utálok veszíteni. Talán éppen ezért is élvezem a munkám, ami bár nem verseny, legtöbbször mégis olyan mintha az lenne.

Gyengeségek:
Érzelmek. Néha túlzottan az érzelmeimre hagyatkozom és hagyom, hogy irányítson. Keményfejű vagyok és egyszerűen utálom ha valami nem úgy végződik, mint ahogyan én azt megálmodtam. Hajlamos vagyok órákig mormogni magamban, amíg megemésztem a veszteségem. Az alkohol hatására rengeteget káromkodom, amit józan ésszel viszont nem teszek. Bizalmatlan vagyok még a saját szüleimmel szemben is. Hajlamos vagyok a lustaságra, néha két napig állnak a mosatlan edények a mosogatóban, mielőtt ráveszem magam, hogy rendet rakjak. A ruhákról meg ne is beszéljünk. Mondjuk úgy, hogy mosodába járok, mert az tutibiztos, hogy nem fogok naphosszakat ingeket vasalgatni. A munkám meg ugyebár megköveteli a tökéletességet.

Vágyak:
Család, gyerekek bár már rég lemondtam erről a vágyról. Mivel imádom a gyerekeket és talán túlzottan is szívemen viselem a sorsukat, sokszor elgondolkodtam az örökbefogadás gondolatán. Aztán eszembe jutott az én gyerekkorom, amikor a szüleim mást sem csináltak, csak dolgoztak és konkrétan tojtak a fejemre. Tudom, hogy én sem lennék különb apa.
Nevet keríteni magamnak, gyermekvédelmi ügyvédként. Harcolni azok jogaikért, akik még nem tudnak saját magukért kiállni és még csak pénzük sem lenne arra, hogy más tegye meg azt értük.
Az öcsém lediplomázását megélni, hiszen a dilinyósom úgy gondolja, hogy bulizni többet ér, mint tanulni. Őszintén szólva nem szeretném ha ő lenne a család szégyene a szüleink szemében. Ami természetesen akkor sem lenne úgy, ha otthagyná az egészet a francba, ám mégis tény és való, hogy az esze megvan az öcskösnek, csak az akarata vándorol el inkább egy jó házibuliba a tanórák helyett.

Félelmek:
Szégyen vagy nem szégyen, de egyik nagy félelmem a magasság. Tériszonyos vagyok, utálom a magasságot, de érdekes módon a repüléssel semmi gondom nincs. Sőt, még imádok is repülni, kivéve ha az ablak mellett kell ülnöm.
Egy másik nagy félelmem a szeretteim, családom és barátaim elvesztése, ami talán valahol egy normális félelem, ami ha jól sejtem, minden emberi lényben ott lakozik. Mindenki fél a magánytól. Attól, hogy előbb vagy utóbb egyedül marad.  

Egyéb:
Az első három dolog a bakancslistán: Egy világkörüli utazás (tudom slampos, de ez van). A magasságtól való félelmem legyűrése. Főzőtanfolyamra menni, mivel átkozottul unom a rántottát és a pizzát is.
Amivel elégedett vagyok magamon: Az eszem.
Egy tökéletes nap nem végződhet enélkül: Edzés.
Kedvenc kisállat: Kutya.
Kedvenc ital: Whisky.
Ész vagy szív: Ész(próbálkozom?).
Szigorú vagy engedékeny: Engedékeny.
Netflix vagy mozi: Netflix.
Kávé vagy tea: Kávé.
Kedvenc szín: Zöld.
Kedvenc étel: Bolognese spagetti.
Utált étel: Gomba.
Idegennyelv ismeret: Német

Elégedetten kortyolok a forró kávéba, miközben magam elé veszem a reggeli újságot, amit aztán ki is nyitok a jog feliratot megkapott részlegen. Mindezt persze én sem csak hobbiból teszem, hiszen múlt héten, az egyik nyereségem után, én magam adtam nekik interjút, ezzel pedig egyben elindulva azon az úton, aminek a végén ismert gyermekvédelmi ügyvédként jövök ki, ami ugyebár egyik legnagyobb vágyam lenne. Egyre több szociális munkás jelentkezik nálam, egyre többen fordulnak felém bizalommal, ami mindenképpen örömmel tölt el. Családügyisként ugyan sokkal több pénzt hoz a zsebembe ha válásokkal foglalkozom, évekig tartó pereskedéssekkel, mégsem ez az ami örömet hoz számomra. Sosem tette. Nem akarok mások szenvedésén táncolni és minél többet kifacsarni belőlük. A gyermekvédelmi része sokkal inkább az ami vonz és azt érezteti velem, hogy valamit adok a világnak és nem csak elveszek belőle. Egy nyereség ténylegesen mosolyt tud csalni az arcomra. Egy nyereség, egy teljesen új életet adhat valakinek, akinek szüksége volt rám és arra, hogy képviseljem őt.

- Milyen volt felnőni két ügyvéd idősebbik gyermekeként? - A kérdéséből süt az elfogultság. Kétségkívül azt gondolja, hogy a gyermekkorom csodás volt és azt várja, hogy szüleimet kezdjem el fényezni. Amit semmiképp sem tudok megtenni, ugyanakkor az ő hírnevüket sem rombolhatom le, így aztán néhány másodpercnyi hatásszünet és egyben gondolkozás után válaszolok a kérdésre, sokkal inkább ésszel, mint szívvel.
- Mondjuk úgy, hogy voltak hullámvölgyek. A szüleim rengeteget dolgoztak azért, hogy megteremtsenek mindent amire szükségünk volt az öcsémmel együtt. És tény, hogy mindenünk meg is volt, de néha iszonyatosan magányos volt. - Igyekszem nem hazudni, de mégis legalább valamilyen szinten elárulni, hogy végülis miért viselem szívemen a gyermekek sorsát. Persze az én gyermekkorom koránt sem volt olyan szörnyű, mint azoké akiket erősen bántalmaznak, vagy az utcára dobtak megszületése után. Az én életem azokhoz képest csodás volt. De nem azért vagyok itt hogy hasonlítgassam magam hozzájuk. Én csak azt akarom, hogy mindenki hangja meg legyen hallva, azok hangja is, akik el vannak nyomva.
- Miért pont a családjogot választottad? Nem a legegyszerűbb irányzat, azt mondják, hogy lelkileg nagyon a toppon kell, hogy legyen az ember. A szüleid ha jól tudom tanácsadásban vannak? - Igaza van. A családjog nem a gyengébbeknek való. Attól függetlenül, hogy erősnek képzelem magam, máris sokat elvett tőlem is. A bizalmat az emberekben. A szerelemben. A házasságban. Az emberek mindenhol a hasznot keresik, kilöknek pár gyereket, aztán szarnak mindenre. Váláskor már semmit sem akarnak, még a gyerekeket is úgy lökdösik egymás között, mintha valami vírusról lenne szó, csakis a hasznot várják belőlük is. A gyerektartásért már nagyon tudnak mosolyogni. Pontosan úgy, mint ahogyan én mosolygok most, hogy ne üljön ki az arcomra, hogy mit is gondolok.
- Igen, mindketten vállalati jogtanácsadóként dolgoznak. Engem mindig vonzott a családjog, azon belül pedig a gyermekek segítése. Lelkileg tényleg nem mindig egyszerű, hiszen sok esetben meg van kötve a kezünk és nem mehetünk el a végletekig, még akkor sem ha szeretnénk, elvégre a szülőknek sok esetben mindig sokkal több joguk van tulajdonképpen bármihez. Bizonyítani pedig sokszor nagyon nehéz. - Főleg ha a szóban forgó gyermek meg van félemlítve és mindent tagad. Mindenesetre igencsak büszke vagyok a mindent és egyben semmitmondó válaszomra, ami végülis nem árulkodik a saját gyermekkoromról, nem feketíti be senki nevét sem, mégis megmutatja, hogy kinek az oldalán is állok.
- Értem. Szóval ha ennyire odáig vagy a gyerekekért, miért nincs sajátod? - Őszintén szólva egyáltalán nem értem a nagy ellenszenvet. A nő úgy tesz mintha én lennék a főgonosz, pedig valójában éppen az ellenkezője próbálok lenni.
- Még nem találtam meg az illetőt akivel szívesen gyereket vállalnék. Egyedül ugyebár nem a legegyszerűbb. - És még mindig csak kedvesen mosolygok rá. Iszonyatosan jó vagyok az érzéseim elrejtésében, ugyebár erre nagy szükségem is van a munkámban, bár ez nem azt jelenti, hogy nem förmednék már rá a hölgyre.
- Ha jól tudom a jövő hónapban egy jótékonysági bál kerül általad megrendezésre, aminek a bejövetelét az egyik gyermekotthonnak tervezed adományozni. Tudjuk már, hogy melyik otthon lesz  a szerencsés? -
- Igen, a St. Joseph's árvaházra esett a választás, nagy szükségük van felújításra, máskülönben kénytelenek lesznek bezárni az épületet. Szóval mindenki aki teheti segítsen nekik. - Vágom is rá a választ szinte bármilyen gondolkozás nélkül, és ezúttal még örülök is a kérdésnek, hiszen ezt a javamra tudom fordítani. Annak javára, hogy minél többen megjelenjenek majd a bálon és adományozni tudjanak az árvaház számára.

Végül mosolyogva teszem le az újságot, elégedett vagyok az interjúval, még akkor is ha Miss Wattson nem éppen volt kíméletes velem szemben. A lényeg, hogy én helyesen válaszoltam mindenre és megtettem minden tőlem telhetőt arra, hogy mások is helyesen tudjanak cselekedni. És bár ebből úgy festhet, hogy én vagyok maga a megtestesült angyal... Nem, nem vagyok az. Korántsem vagyok az. Csupán próbálok hasznos hangyája lenni a társadalmunknak.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Az egész életünket meghatározza a gyerekkorunk és az, hogy a szüleink miképpen viszonyultak hozzánk. Épp ezért teljesen érthető az, hogy félsz a család alapítástól és attól leginkább, hogy olyan szülő lennél, mint amilyenek a tieid voltak. Nem lehetett könnyű dadákkal felnőni, de ez nem biztos, hogy azt jelenti, hogy a szüleid rosszak voltak... ha nem igyekeztek volna meg mindent megtenni azért, hogy mindened meglegyen és, hogy tovább tudj tanulni, akkor lehet, hogy most te sem lennél ilyen sikeres. Persze ez nem mentség, hisz a szeretetet a pénz sosem pótolhatja. De had áruljak el egy titkot: minden ember arra törekszik, hogy sokkal jobb legyen a saját szüleinél, így azt gondolom, hogy a te félelmed is alaptalan, hisz aki ennyire szereti a gyerekeket és árvaházakat támogat, az egészen biztos, hogy tökéletes szülő is lenne  szóval én szívből remélem, hogy majd egyszer megtapasztalhatod a szülővé válás csodáját  mint minden írásodat, ezt is imádom, így nem is tartalak fel, mert sokan várnak már rád    
Színt és rangot majd egy admintól fogsz kapni, de addig is érezd jól magad a dilised és a családod mellett. Köszönöm, hogy olvashattalak  

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!