An unusual wedding

julian & roman

Félek, baszki.
Pedig aztán elég sor szarabbnál szarabb helyzetben voltam, s ezt még annak sem hívhatjuk. Igazából nem is értem magam. Nem kockáztatjuk az életünk, még csak nem is most először költözünk össze. Sok szarságot megéltünk, szóval nincs is igazán okom aggódni. Az, hogy ünnepélyes esküt teszünk egymásnak... nem tudom, végülis a tettek a fontosabbak. Mondjuk... abban sem igazán jeleskedtem, és idejét érzem, hogy tényleg áldozatot hozzak, ha már Julian is felhagyott élete első szerelmével, csak hát... idővel rájöttem, hogy ez egyedül nem fog menni. A szerelmem csak az övé, ez kétségtelen, de, ami a hűséget illeti... Ráadásul a kísérleti kezelés óta
még nehezebb nemet mondanom magamnak vagy másoknak... Nehezebb? Mire észbe kapok, már Liam vagy valaki más felett izzadok. Elmondanám én Juliannek és hogy ne vegye magára, ez az én egészségtelen problémám, nem az ő hibája, csakhogy féltékeny, ahogy én is. Örülhetek, hogy eddig nem derült ki. Nem szeretném megvárni, míg ez megtörténik. Igen... talán a jövőbeli neki és magamnak tett ígéretek végett félek.
Az öltönyhöz már hozzászoktam, ráadásul tudom, hogy jól is áll. Láttam Webster egykori instáját, szóval tudom, hogy jól áll, és, hogy baromira para, hogy akár egy petéjű ikrek is lehettünk volna a fószerral. Már az oltárnál vártam a pap sráccal, aki hajlandó volt elvállalni az összeadásunk, lévén, hogy a meleg esküvő még sokaknak szemet szúr és a vallásos emberek sem szívesen segédkeznek ebben. Jenna nem lett meghívva, gondolom érthető, bár a lesújtó hírről még egyikünknek sincs tudomása, az ugyanis odahaza vár minket borítékban a leveles ládában. A gyerkőcök izgatottak voltak. Egyrészt, mert részt vehettek életük első esküvőjén, ráadásul kiemelt szereplőjeként, másrészt, mert imádták Juliant. Főleg Julie, aki a koszorús lányok sorát vezette mögötte Lisbethel és Lucyval. Nem ő volt a legidősebb, de ezen nem vesztek össze. Sullivan tanú volt, ő is izgult, míg Leo vállalta a gyűrűk cipelését. Ki akarta venni a részét, de túl bonyolult dolgot nem mertünk rábízni. A hely gyönyörű volt, noha nekem kicsit hűvös, és a hegyek is rossz emlékeket idéztek olykor, de az egész esemény valahogy mindig elterelte figyelmem. Na meg ahogy vártam rá.
Nem csináltunk belőle nagy ügyet, ki mit vesz fel, na meg, én, mint bárban dolgozó senkiházi, jobban is jártam így, mert Julian segített öltönyt választani. A vendégek is elég vegyesen lettek meghívva. Voltak közösek, és voltak, akiket csak egyikünk ismert. Nem akartunk nagy bulit, de akadtak szép számmal, akik fontosak voltak számunkra. Ami a szülőket illeti... én gőzöm sincs élnek e még, vagy merre vannak, szóval ők kimaradtak a dologból. Apám amúgy sem szívlelné az egészet. Ő talpig heteró volt.
De mostantól minden más lesz. Legalább is ezt kell hinnem. Az akadémiára felvettek, és jó eséllyel, hamar le is tudom a vizsgákat. Julian segített az elméletben, a gyakorlat meg... ne már.. hát nézz rám... Ami egyedül aggaszt, hogy a vizsgabizottság ismerősökből állhat össze... mármint, az őrsön szinte mindenki ismer, és nem túlzottan kedvel, szóval, ha pofára megy majd a dolog, azon még elcsúszhatok, de bízom benne, hogy Julian telefonja nagyot nyom az egészen. Szóval próbálok jobb emberré válni. No drogok, kevesebb pia, azt is inkább csak Jujuval. Ami meg a szeretőket illeti... hát... majd arra is kitalálok valamit.
- Ahh... nem kéne már jönnie? - fordulok aggodalmasan Jeremiah felé, halkan beszélve, bár szól valami zene, de azért nem akarom elrontani a dolog varázsát. Persze nincs itt semmi gond, csak idegesen egyhelyben állva a másodpercek is óráknak tűnnek.

öltözék: handsome helyszín: dolomites

An unusual wedding

julian & roman

Voltam már házas, volt esküvőm. Jennát is szerettem akkoriban, bár azt hiszem, vele elkapkodtuk a dolgokat. Főleg a családalapítással... Ugyanakkor attól tartok, ha nem lettem volna elég részeg akkor, sosem kérem meg Julian kezét, noha úgy érzem a sok kaland és negatívum ellenére is egymásnak lettünk teremtve. Elcsépelt, tudom. De így van. Ha nem is teljesen, de mellette tényleg megváltoztam. Igaz, túl nagy áldozatokat nem hoztam. Még... de szeretnék. Ő is megtette. Mellette pedig azt hiszem képes leszek új és valamivel jobb életet élni. Még az akadémiára is felvettek, pedig ássuk be, senki sem hitte volna. Oké, hogy kellett némi telefonálás a részéről, de hé, esküvő után levizsgázom és már kezemben is a jelvény, sőt még legálisan pisztoly is lehet nálam.
Némi aggodalmam fejeztem ki a pap srác felé, s bevallom, egy pillanatra megfogant fejemben, hogy Juliannek megint most akadt valami mérhetetlenül fontos titkos nyomozása és inkább lelépett, de mikor kinyílt az ajtó fellélegezve mosolyodtam el.
- És tényleg... - jegyzem meg halkan Jeremiahra pillantva. - Borzasztó mennyit képes tollászkodni... - somolygom vissza pillantva jövendőbeli férjem felé. Jó, mondjuk meg is éri, bár én akkor is imádom kinézetét, amikor pucéran, kócosan és izzadtan fekszik az ágyban. Nekem ő mindenhogy jó. Megérkeztekor viszonoztam csókját s bár tudtam volna perverznél perverzebb megjegyzéseket tenni mondanivalójára, most az egyszer nem teszem. Még is csak egy pap előtt állunk. Bár ettől függetlenül azért elkezd járni az eszem azokon a pillanatokon, mikor majd kettesben leszünk.
- Ne viccelj... - mosolygom hálásan Jeremiahra. - Mi vagyunk mérhetetlenül hálásak, hogy nem ódzkodsz az ilyesmitől és végül is belementél. A mai napig elég elutasítóak sokan, akik vallásosak. Szóval én a részemről imádlak ezért. Remélem egy nap viszonozhatjuk. - biccentek egyet mosolyogva, mert hát na, tényleg bizonytalan volt az egész, mikor arra került a sor a tervezés alatt, hogy ki adjon össze. Engem alapból sem szeretnek sokan, ráadásul még meleg - pontosabban biszex - is vagyok.
Nem mondom kissé baj jósló volt Julian megjegyzése, ismerve magunk, de végül a ceremónia a lehető legbékésebben és úúúú, de nagyon romantikusan telt. Igyekeztem nem elalélni az egész pillanat okozta érzéstől, és mindig helyesen válaszolni, de már attól libabőrös lettem, mikor ki mondtam, hogy igen, mert ez egy mindenre is kiható, nagyon nagy igen volt. És amikor még a gyűrűt is az ujjára húztam, uhh... a szívem se tudta, hogy most kiugorjon a helyéről, vagy olvadjon el. Az pedig különösen megható volt, hogy a csók közben mindenki, hogy örült, meg tapsolt, meg éljenzett. Mintha a világot mentettük volna meg valami hatalmas nagy támadástól. Jaj, de fura... és szerintem még egy ideig az lesz... A csók pillanatában röpke pillanatok alatt játszódott le bennem az összes emlék a kezdetektől. Persze csak a jók és az éppen csak nem rosszak. Az első találkozásunk, ahogy az asztalnál osztottuk egymást a kis mókussal, a sikátorban ücsörgés, vagy, amikor pimaszul kigáncsoltam, csak, hogy kapjak tőle egy csókot. Amikor ahányszor hülyeséget mondok, mindig kiokosít szem forgatva, vagy zavarba jön, ha nyilvánosan büszkélkedem azzal, amiket az ágyban - asztalon, pulton, székben, medencében és mindenhol máshol - csinálunk. Tudom, hogy neki voltak fenntartásai, amik nem biztos, hogy teljesen elmúltak, bár a jelenlegi helyzet azt mutatja, hogy így van. De tekintve, hogy néhány hónapja még heterónak vallotta magát, és láthatóan tűz és víz voltunk... vagyunk, csodálom, hogy idáig eljutottunk. Mondhatott volna nemet is, el is kerülhetett volna, de nem tette.
- Kurvára szeretlek... - ölelem magamhoz szorosan, puszikkal elhalmozva ajkait a ceremónia után. Aztán elengedem és Jeremiahra néztem, még mindig hihetetlenül hálásan, hogy mindenféle ítélkezés nélkül hajlandó volt összeadni minket.
- Még egyszer köszönjük. - adtam neki is egy ölelést, némi hát lapogatással. - Ha bármire szükséged van, de tényleg, bármire, szólj, a számunk meg van és őszintén szólva elég sok mindenben tudunk segíteni, szóval... jah... aztán, max, ha úgy adódik, majd bepótoljuk egy másik alkalommal, egy kis süti, egy kis bor, akármi. - mosolygom, majd útjára is engedem, mert nem tudom mennyire siet vagy ilyesmi. Ráadásul sok vendég is személyesen jött oda közben gratulálni.
- Gyere, kóstoljuk meg a tortát, aztán irány a táncparkett. Hadd röhögjenek rajtunk... mármint... én nem tudok lassúzni, szóval biztos sokat bohóckodom majd... - nevetek, kézen fogva Juliant és a tortához sétálva vele közben.

öltözék: handsome helyszín: dolomites

An unusual wedding

julian & roman

Tetszett a ceremónia és az azt körbe lengő hangulat. A mosolygós emberek, akik ténylegesen örültek a mi boldogságunknak, az idő is nekünk kedvezett és még pia is volt. Ami egyedül zavart, s erre fura módon csak a torta felvágásánál jöttem rá, mikor hagyományosan megkapta az első falatot villáról a "mennyasszony" azaz Julian, hogy bár érthető módon az esküvőnkön mi vagyunk a középpontban, ez annyira még se jó, mert hát... mi van, ha a nagy szerelemtől rám tör a kangörcs? Még csak sunyizni sem tudunk, mert itt csak olyanok vannak, akik ismernek, és ha el is tűnnénk, mindenki tudná, hogy éppen miben sántikálunk, ami engem nem, de Juliant tuti zavarná. Változott, de annyit azért mégsem. Mindenesetre a torta és pár pohár pezsgő után csak rávettük magunkat a táncra, ami kissé szerencsétlenre sikerült, de alapvetően mindenki jól szórakozott.
- Fura, de miközben a pap srác sorolta a dolgokat, eszembe jutott az első kefélésünk. - mosolyodom el pimaszul. - Mármint nem is maga a dolog, hanem, mikor végre engedtél nekem, össz-visz két nap után, és... emlékszel mire kértél? - mosolyom csak hamar vigyorrá vált. Mindenre még én sem emlékszem, de ez így most hirtelen felelevenedett. - Azt kérted, hogy maradjak veled... ez milyen romantikus már, így visszagondolva... - nevetem el magam zavartan, biztos az alkohol és a nap eseményeinek hatására.
- Attól féltél, hogy a trófeám leszel, pedig most... kibaszottul a férjem vagy... a világ legszexibb, kamu heteró fizikus férj. - húzom közelebb, mivel, hogy közben lassúzunk. - A vitáink ellenére is örülök, hogy végül nem maradtunk csak barátok extrákkal. És ami még ennél is jobb, meg van a rendőr egyenruhám, szóval otthon fel is avathatjuk a bilincset és a gumibotot is. - harapom be lelkes fantáziálgatás közepette széles, perverz mosollyal. Igazából már most el tudtam volna olvadni, mint a vaj, és hajoltam is volna közelebb, hogy nyomhassak egy csókot az ajkaira, de akkor jött a közbelépés.
- Khm! Még egymásnak is estek, vagy most már jöhetek én...? - kérdezte fél mosollyal, de méltatlankodva Julie, csípőre tett kezekkel. Elmosolyodtam a kis türelmetlenen, s mert nem gondoltam volna, hogy a pindúr szuperhősből egy nap valamelyest érettebb felnőtt válik, hogy még egy esküvőn is táncra kérjen fel valakit.
- Hogy miii? Tele van a hely szexi korodbeliekkel, azok miért nem jók? - nyaferáztam, bár akkor még azt sem tudtam biztosan, melyikünkre akar lecsapni. Tök cuki volna, ha az apucijával, de őt ismerve, nem azzal, aki csinálta, mint inkább azzal, akivel meg vannak... vagy voltak a közös témáik. Sokat mondó pillantással biccentette oldalra fejét a leányzó.
- Akiket meghívtatok vagy mindnek van egy féltékeny ribanca vagy te egyszer-kétszer már felpróbáltad őket... - jegyezte meg kissé flegmán, éreztetvén türelmetlenségét, ami közben én megszeppenve pillogtam fejem rázva Julianre. - Ez nem igaz... nem teljesen... régi barátok, régi dugással, és nem is a fiatalok közül... én nem olyan vagyok... - magyarázkodom, s mivel, hogy Julie szépen kipukkasztotta a körülöttünk lévő láthatatlan szívfelhőket, úgy éreztem jobb, ha most inkább tényleg leülök és mondjuk piálok még. Nyilván nem velem szándékozik lassúzni, szóval mielőtt még Julian ideges volna a múltban lévő szeretőim történeteit illetően, odébb állok inni a pultnál. Kurva gyerek... Még pajzán viccelődni sem lehet ma már...

Julie közben, ha Juliannek sem volt ellenére, felvette a tánc pózt - na nem azt az átkarolós, közelebb bújósat, amiben voltunk - és lassúzni kezdett Juliannel. Csak eleinte bájos mosollyal, ami aztán hirtelen tova is száll szépséges pofikájáról.
- Beszélnünk kell. - mondta komolyan, háttal nekem, így ha el is néztem feléjük, csak Julian arcát láttam. - És halálosan fontos, hogy apának ne szólj róla... ez most egy... nagyon titkos, de kalandokat illetően nem egy kirívó eset. - figyelmeztette előre. Julie is tudja, hogy Julian felhagyott a dologgal, haragudott is rám miatta, de nagyjából apja lánya, szóval pont telibe szarja ki mit csinál vagy gondol. Elsandított maguk mellé két oldalra, de végül úgy érezte, hogy a tánc ellenére sem merné felvállalni, hogy ott közölje vele a dolgokat, hisz bárki meghallhatja őket.
- Kellene egy privátabb hely... - pillantott Julianre.

öltözék: handsome helyszín: dolomites

An unusual wedding

julian & roman

Na persze... biztos csak néhány óra miatt nyaferáztál nekem akkor... Tudtam én, hogy egy percig sem bírnád ki nélkülem. - nevettem, persze nem hangosan. Még csak az kéne, hogy valaki meghallja és beleröfögjön valami hülyeséget. Ami pedig a szerepjátékot illeti, magam is egészen jól betudtam volna indítani perverz fantáziám, de azért bőségesen rásegített ő is.
- Ó, igen! És mindkettő. Sőt... mindezek tetejében, még valaki feje is a lábaid között volt, amíg furikáztál, szóval... jár ezért a náspáng... - vigyorgom szélesen már most hol szemeibe nézve, hol ajkait pásztázva. Megdugnám már most is, itt helyben a táncparkett közepén, ha nem volna itt senki. Meg úgy a közelben se. Rá is vetettem volna magam ajkaira, és megmarkoltam volna feszes és általam kisajáított hátsóját, ha a leány nem jelenik meg krákogva, hogy már pedig ő is akar táncolni. Jó, örülök én neki, hogy már nem késekkel és fegyverekkel rohangászik - mert ugye amiről én nem tudok... - de leszállhatna már a második apjáról is. Már ő sem nyomoz, nem keresi a bajt - kár is volna tagadnia az ellenkezőjét -, szóval lehetnénk végre normális család. Már amennyire két apa normális. Mindesetre kellően helyzetbe hozott a meghívott exszeretőkkel, hogy visszavonulót fújjak egy kis időre, így át is adom a terepet neki.
Egy ideig szám húzkodva próbáltam lesni őket a tömegben, miközben a pultnál ültem magamhoz véve egy pezsgőt, de Ellie fiú hamar elterelte figyelmem.
- Tudsz róla? - kérdezett vissza Julie hátra kapott fejjel, összevont szemöldökkel kissé meglepődve a dolgon, bár sejthette volna, hogy Julian előtt semmi sem marad sokáig titokban. Hiába maradt fizikus tanár, azért még mindig élénken él benne a kém fiú, bár én erről mit sem sejtek. Más különben messziről elkerültem volna Liamet és Calet is. Aztán Julienak is leesett, hogy apu csak viccelt, így szemeit forgatta, míg meg nem oldották, hogy kettesben legyenek. Amint elterelődött figyelmem, Julie finoman karon ragadta apját és úgy téve, mintha csak szusszanni lépnének ki a tömegből, azt követően el is vonult vele az egyik üres szobába. Bezárta az ajtót maguk mögött, de előtte még azért kinézett a folyosón, hogy biztosra menjen.
- Ülj le, mert ettől biztos padlót fogsz. - figyelmeztette, miközben előkotorta telefonját.
- Két héttel ezelőtt az új AXSR mesterlövészemet próbálgattam a tetőn, persze titokban, lehetőleg kerülve a feltűnést, mikor kiszúrtam egy gyanúsan siető fickót sapkában. Látszott, hogy követ valakit, mert fel-fel nézett a tömegben, ugyan akkor sokszor hajtotta le fejét, gondolom, hogy ne
ismerjék meg. - kezdett bele, miközben megnyitotta a telefonján a galériát. - Elkezdtem követni a tetőkön keresztül, amennyire tudtam. Az, hogy kit követett, most épp lényegtelen, valami üzleti dolog lehetett. A lényeg, hogy az egyik kanyarnál megállt és igazított a sapkáján. És mikor levette... majdnem leestem a tetőről döbbenetemben... - fordította felé a telefonja kijelzőjét, hogy megmutassa a képet, ahol a fickó épp hátra fordul és jól láthatóan kiköpött én voltam.
- Apa volt az, de... 10 évvel korábban. Ami lehetetlen. Először azt hittem megőrültem és ő tenyerelt megint valamibe, de a haja rövidebb volt. Foghatjuk egy gyors fodrászra aznap, viszont testalkatra sem volt... olyan gorilla alkat, mint most. A vonásai is fiatalosabbak voltak. Mondtam is magamnak, hogy mi a fasz. Elrejtettem a puskát az egyik tetőn, és lementem, hogy úgy kövessem. Egy ideig ment is, de mikor már csak pár méter lett volna köztünk, az egyik parkoló kocsi ajtaja kivágódott, én meg, majd nekimentem és letörtem, de nem is ez volt a legbrutálisabb. Hanem az, hogy TE szálltál ki belőle! - tekerte tovább a fotózott képeket, amikből sok homályos lett, de akadt köztük éles is. - Nem volt nagyon időm megnézni, a képet is csak később csináltam, mert örültem, hogy annyi lélekjelenlétem volt, hogy nem kezdtem el úgy beszélni vele, mintha te lennél, mintha ismerném. Mert az egyik kezében diszkréten ott rejtegetett egy hangtompítós pisztolyt. Biztos kinyírt volna. Ezért inkább elnézést kértem és elhátráltam, útjára engedve. Nem vagyok túl büszke rá, hogy betojtam, de jelenleg nem voltam ura a helyzetnek. Szóval hazamentem és hallgattam róla, de utána néztem, aminek csak lehetett. Hát... róluk igazából semmi infót nem találtam, de az tuti, hogy az idősebbik éned, a fiatalabbik apát akarta megölni. Pár nappal később volt egy komolyabb kocsi kergetőzés, ami alatt történtek balesetek is és a két "versenyző" lerázta a rendőröket is. Na.. hát ők voltak a kormány mögött és épp egymást kergették, csak a rendőrök közbeléptek. Áldom az eget, hogy apát még nem engedik ilyen akciókba, mert gőzöm sincs mit reagált volna, és szerintem nem is kellene tudnia róla viszont... a hasonmásaitok hatalmas szart keverhetnek, aminek ti fogjátok meginni a levét, ha... hát tudod... nem intézkedünk... - magyarázta Julie, láthatóan halálosan komolyan és kissé izgatottan, mert nem volt benne biztos, hogy pont az egyik érintetthez kellett volna fordulnia, de egy maga nem bírna el ezzel az üggyel, Julian meg még is csak tapasztalt.

öltözék: handsome helyszín: dolomites