Jonah mindig is szeretett volna egy jó egyetemre bekerülni, s olyan munkát vállalni, ami kissé egyedi, vagy szokatlan, ám jól lehet vele keresni. Habár az egyetem össze is jött és megtalálta a számára megfelelő foglalkozást is, a korai időszakban nem ment minden döccenő mentesen. Hiába voltak tehetségesek a barátaival együtt, nem volt ismeretségük és még kezdők is voltak, így aligha kaptak valami munkát. Jon, már kezdett beletörődni abba, hogy fel kell adnia az álommunkáját és el kell helyezkednie máshova. Ám úgy tűnt, hogy több szerencséje van, mint tapasztalata. A sors összehozta őt, egy számára igen szimpatikus és tehetős úrral, aki meglátta benne azt, amit mások nem. Felkarolta és hajlandó volt pénzt fektetni a gyengélkedő vállalkozásába, valamint ismeretséget is szerzett neki. Csupán pár hét leforgása alatt Mr. Wellington nagyobb csodát tett, mint az egész csapat fél év alatt. Nekik köszönhetik azt, hogy most ott tartanak ahol. Ha, Ő nem lett volna, akkor most ki tudja, mivel keresné a kenyerét Jonah is. Az biztos, hogy akkor nem tehetné meg, hogy bárhova is lelépjen hónapokra, vagy éppen azt, hogy egy drágább lakást béreljen magának, bejárónővel. Ez fiatalkorában csak egy álom volt neki, mára már viszont a valóság, mivel eléggé szépen fellendült a szekér. Emiatt Jon nagyon is hálás neki és szeretné visszatörleszteni a kapott segítséget. Így persze még szép, hogy minden rendezvényen megjelenik, ahova Wellingtonék hivatalosak, még akkor is, ha a háta közepére se kívánja a dolgot. A férfi iránti tisztelete nagyobb a lustaságánál.
Ugyan emlékszik, hogy még anno tett egy olyan megjegyzést, hogy szóljanak neki bátran, ha a Wellington családnak bármiben is a segítségére lehet, de igazából legvadabb álmaiban sem gondolta volna, hogy pont egy ilyen eseményre kérik fel. Mármint, nem akar maga ellen beszélni senkit, de azért mégiscsak egy esküvőszervezőre kéne bízni egy esküvőt, nem? Sokkal jobban menne nekik, az már egészen biztos. De persze, nem merte visszautasítani a felkérést, hiszen még eddig nem nagyon tudta hogyan törleszteni a kedvességüket, és ez egy erre remek alaklom, hogy kicsit egyensúlyba hozza a mérleget. Bár őszintén szólva, mikor először meghallotta a telefonba, hogy miért keresik, azt hitte, hogy rosszul hall, vagy rossz számot hívtak, mert ő életében nem csinált ilyet. Még esküvőn se nagyon volt, csak életében egyszer, a bátyja esküvőjén, de ott még kölyök volt, alig rémlik neki arról valami. Mármint oké, tudja mi zajlik egy ilyen eseményen, de fogalma sincs, hogy ilyenkor mit meg hogy szokás díszíteni. Persze, igyekszik úgy kezelni a dolgot, mintha csak egy színpadi jelenethez kéne alkotnia, így igyekszik mindennek utána járni, de az első és legfontosabb, hogy klienseket is megkonzultálja a helyszín felmérése közben.
Meg is jelenik a megbeszélt helyen és időben, hogy egy percet se vesztegessenek el és legyen elég ideje megálmodnia az egészet, úgy, hogy azt még időben lehessen korrigálni. Hozott is magával egy iPad-et, hogy könnyebben tudjon szemléltetni bizonyos dolgokat, meg hát nem árt, ha valahova tud jegyzetelni is, meg firkálgatni. Belépve a megfelelő terembe illedelmesen köszön is, majd helyet is foglal az egyik üllőalkalmatosságon. –Nos, az első és legfontosabb: van esetleg valamiféle elképzelése, kívánsága valakinek? Esetleg valami kikötése? – kíváncsian pillant körbe a jelenlévőkön, hogy lássa, mennyire engedheti szabadjára a fantáziáját. Persze kezdhette volna azzal is, hogy gratulál a dologhoz és kérdezősködik egy kicsit, de hát nem hiszi, hogy ez annyira rá tartozna, na meg ezt majd esetleg négy szem közt tenné meg Aureliaval, mielőtt bármi rosszat is mondhatna. Ezért kezd is bele rögtön a közepébe, na meg, előbb ezen legyenek túl, utána jöhet a bájcsevej is. –Mikor is lesz pontosan a ceremónia?