A gyomorgörcsöm csak nagyon lassan akar feloldódni. Olyan, mintha tíz körömmel ragaszkodna hozzám a szorongás. Felnőtt férfi létemre úgy viselkedek mint egy gimnáziumi létét először megkezdő tizenéves fruska. Röhejes. Szeretném levetkőzni megannyi év rossz tapasztalását, a negatív élmények súlyát a vállamról lerázni, de ez nem egyszerű. Nekem legalábbis nem az. Az emberek azt hiszik, a szakmai sikeresség, a kegyetlenkedés, a gorombaság megkeményítette a szívemet, és sebezhetetlen lettem. De valójában épp ellenkezőleg: csak megtanultam a sebzettségemet álca mögé rejteni. Mert minden kudarc, minden bántás, minden bűn, amit elkövettek ellenem és amit elkövettem, csak még meztelenebbé tette a sérült szívem és lelkem. Ha valaki képes lenne az álcák mögé látni, észre tudná venni, hogy a hatalmam épp annyira nagy, mint amennyire a haragom azzá képes tenni. Mint amennyire hangosan kiáltani tudok, mint amilyen mélyen bele tudok vágni valaki másba. Mert amíg a saját sérüléseivel van elfoglalva az ellenfél, nem veszi észre az enyémeket. Így még erősnek látszódhatok.
De meddig tart az erőm, ha fölénnyel szembesülök? Mit ér, ha egy olyan közegben kell lennem, amelyik keselyűkként köröznek fölöttem, hogy végre csiszolhassák rajtam a nyelvüket, ha elbukom? Szeretem a családomat. Szeretem a bolondos nagybátyámat, aki Tessához hasonlóan, egy igen neves pszichiáter. Kissé habókos, de amúgy nagyon is segítőkész és kifejezetten érdekes személyiségnek találom. Szeretem a folyton zsörtölődő nagymamámat, aki a vér szerinti nagyimtól eltérően egy teátsem lenne hajlandó megcsinálni magának. Hatalmas, impozáns háza van Bostonban, a konyhájába beférne a nappalim, de hogy minek? Arra még sosem találtam meg a választ. Sosem főz, és nem is eszik otthon, inkább étterembe megy, vagy kávézóba, attól függ, mihez van kedve. Igazi díva. A mosolyt nem osztogatja akárkinek, a lesújtó pillantásától azonban még a vér is megfagy az ereimben, és olyan kíméletlenül őszinte, hogy az már gyakran elmegy sértőnek is. De szeretem, mert egyben mindig megmondja a véleményét, és ha úgy látja jónak, a segítéség nyújtása határa a csillagos ég. Egyszer Peter gimnáziumi igazgatóját megvesztegette, mikor egy nagyobb baromságot csinált a kisöcsém, és mikor elfogadta a pénzét és megpróbálta másodszor is kirúgatni az öcsémet, a polgármesternél feljelentette zsarolás miatt. Bámulatosan fondorlatos nő, mert sosem kapták el emiatt, de az igazgató urat azonnal kirúgták és azt hiszem el is ítélték vesztegetés vádjával. És az anyám...hát, ő ugyan beházasodott a Woodward famíliába, de le sem tagadhatná, hogy pontosan ott van a helye, ahol most van. Tökéletes elegyét képezi az anyatigrisek harciasságának, a legravaszabb bűnözők alattomosságának, a gyengéd, szerető édesanya melegségének és a hozzá hasonló látásmódú emberek ridegségének. Hatalmas elvárásai vannak, és tudom, hogy az egész család borzasztó maximalista. De ha ők nincsenek, nem lehetnék ma a legjobb orvosok között is élvonalban. Lehet, hogy nem épp a legideálisabb körülmény, de ha néha bánt is amit mondanak, azért tudom, hogy a maguk módján szeretnek engem. A kérdés bennem mégis ott kering: vajon mindenki tudta eddig is, hogy csak örökbefogadtak? Hisz anyám nem hajlandó mondani erről semmit. Megjátszotta, hogy terhes velem, hogy ne kelljen szégyenkeznie? Vagy mindenki tudta, és azért bántak így velem, mert attól féltek, nem lennék egyébként elég jó vagy okos ahhoz, hogy egyedül elérjem a céljaimat? Túl sok kérdés, túl sok alternatívával. Nem tudom, most miként áll hozzám a tágabb értelemben vett családom.
Peter és Angie közvetlen köszöntése után már én nem lepődöm meg azon, hogy Angie bokán rúgja az öcsémet, ahogy az sem, ahogy Peter Tessát köszönti. Nálunk valahogy működik az a fajta kötelék, ami Oliverrel még mindig csak nehezen található meg. Kedvelem Ollie-t, de igazság szerint néha képen tudnám verni egy lapáttal. Egyik pillanatban még ő a legszuperebb tesó, a mindenben támogató, a befogadó, aztán meg megtiltja, hogy Chloé közelébe menjek, és leszid amiért felajánlottam a segítségem? Ki a fene érti ezt az egészet? Texas egy klassz kirándulásnak indult, de aztán anyám magyarázkodása, meg az, ahogy méregettek, mintha valami vágóhídra szánt marha lennék...hányszor vágták a fejemhez, hogy a pénz az ő családjukban nem számít, csak a szeretet meg az összetartozás? Micsoda képmutatás! Az a farm többet ér, mint az összes vagyonom együttvéve, és Oliver is hiába játssza meg magát, nagyon is tisztában vagyok vele, mennyit keres, mennyi vagyona volt előtte is, és hogy micsoda kártérítést kapott. Chloénak saját étterme van, az apja is híres szakács, és neki is neve van a szakmában, ahogy Joelnek, a pasijának is. Az anyám meg világhírű festőművész, milliókért kelnek el a képei. Szóval köszi Storm família, hogy bebizonyítottátok, hogy a pénz nem számít. Legalábbis akkor nem, ha az egy Woodwardtól van, és nem egy Stormtól. Úgyhogy az az utazás...csak remélni merem, hogy ezeket a dolgokat sikerült Tessa elől eltitkolnom, és őt talán nem érte sérelem, mert az előre megmondtam Olivernek, ha Tessát bárki meg meri bántani azon a hétvégén, akkor annak személyesen tekerem ki a nyakát, és leszarom, hogy kiről van szó. Ha volt ezen a hétvégén valami jó, akkor az számomra tényleg csak a vérszerinti nagyszüleim voltak, mert ők tényleg igazán édesen fogadtak, és Tessa. Nem mondom, hogy örültem, hogy látja, mennyire nem vagyok egy lovag típus, és annak sem örvendtem túlzottan, hogy meg kellett osztanom vele a lovaktól való félelmemet, és az esetet, amikor Leonard lova rám támadt, de legalább már fel mertem ülni egyre ( órákig tűnt a győzködés, mire meg mertem tenni) és csak az út háromnegyedén hasaltam a nyeregben a nyakára az ördögi bestiának, míg Tessa kénytelen volt vezetőszáron vezetni a lovamat míg én az életemért rimánkodtam. Tessa kegyetlenül röhögött rajtam, de azt ígérte, ha kitartok, az út végére már nem is fogok annyira félni. Végülis igaza lett. Legalább kétszáz méteren keresztül sétáltunk enélkül, hogy meggyőződésem lett volna arról, hogy a ló meg akar ölni.
Ezek után Peter közvetlensége és Angie kedvessége kicsit jobban megnyugtatott. Örülök, hogy ilyen kedvesek Tessával. Peter és köztem pedig...hát Pete nem Oliver, ez már biztos. Hiába ő az ikertesóm, Peter mégis közelebb áll hozzám. Hisz együtt nőttünk fel, én tanítottam meg bekötni a cipőjét, én adtam a hintőport a feneke alá. Én tanítottam meg csajozni, jóformán én formáltam férfivá. Tulajdonképp a tükörképem lenne, ha nem történt volna velem annyi minden. Legalábbis azt hiszem, ez nagyban meghatározta, hogy az egykori vidám, felhőtlen személyiségem miként vált egy tartózkodó, távolságtartó, álarc mögött rejtőző alig élő félemberré. Vajon ebből valaha lesz kiút? A berendezkedés után Angie és Peter elmentek a belvárosba, azonban nekem nem volt kedvem velük tartani. Tessa lepihent, és nem szerettem volna, ha úgy érzi, kizárjuk valamiből, így inkább kiültem a teraszra gitározni. Ez egy kicsit úgy látszik, enyhített a mellkasomon lévő nyomáson, így mikor Tess megjelenik az ajtóban, elengedve az órákkal ez előtti morcosságomat, kedvesen rá is mosolygok. Persze először megijeszt, ahogy majdnem hasra esik, de úgy látom csak egy kisebb botlás volt.
- Helló idegen. Jól vagy? - kérdezem, látva sápadt arcát, és kissé gyanakodva mérem végig, de az ötletére bólintok - Persze, menj csak. Érezd jól magad.
A gitáromhoz visszafordulva néhány akkord után azonban mégis meggondolom magam, és felugrok a székből, majd Tessa után lépek. Az előtérben kapom el.
- Tessa, várj! - szólok utána, és mikor megfordul, nagyot nyelek. Hú, ez a szerelés...a fene egye meg, még sortban és egy egyszerű felsőben is olyan szép, hogy az arcom tudnám lekaparni. De aztán észbe kapok és a combjai mustrálása helyett inkább a szemeire fókuszálok.
- Öhm...esetleg...nem bánnád, ha veled tartanék? Ezer éve nem voltam a tengerben, és nagyon szeretnék szörfözni. Ha van kedved, neked is tudok adni egyet, az öcsém megtartotta a cuccaimat. Persze, ha egyedül szeretnél maradni, azt is megértem - mosolygok rá és reménykedem abban, hogy nem utasít el. Amikor végül mégis beleegyezik, szélesen elmosolyodom, és a szobám felé intek.
- Akkor egy perc és jövök, csak átöltözök. - mondom, majd ugrok egyet, és futva sietek a szobám felé. Előhalászom a neon-narancssárga szörfnadrágomat, a napszemüvegemet és a baseball sapkámat, egy strandtörölközőt és persze a naptejet, mert a bőröm hajlamos a leégésre, és beleugorva a papucsomba gyorsan visszatérek.
- Itt is vagyok. Gyere, megmutatom a leggyorsabb utat a partra. Kérsz akkor te is deszkát? Szívesen megtanítalak szörfözni, ha eddig nem tanultál esetleg. Nagyon egyszerű, csak egy kis bátorság és kitartás kell hozzá. De én kezdőként napokig csak azzal szórakoztam, hogy felültem a deszkára, is ide-oda úsztattam magam. - vigyorgok, mert tényleg nem volt egyszerű egy Seattle-i gyereket rávenni arra, hogy deszkára álljon.
Ha kér deszkát előszedek neki is egyet, mert a garázsban többféle méretűt is tartottam, direkt arra az esetre, ha vendégeim lennének, és szörfözni szeretnének, hogy ezért már ne kelljen rohangálni. Mayának és Shane-nek is itt volt tárolva, mivel az én házam állt a parton, nyilván nem cipelte a belvárosi lakásába egyik sem, ha úgyis nálam volt a gyülekező, meg kulcsuk is volt a házhoz, ha én épp dolgoztam akkor is jöhettek bármikor. Amint kiérünk az utcára, ahol Peter és Angie köszöntöttek minket, az út felé mutatok.
- Arra is le lehet menni, de az kerülő, mert a főút mellett vissza kell sétálni a biztonságos partszakaszra. Egyszer bekeveredtem véletlenül oda, és a vízi mentőknek kellett kiszedniük. Az a rész tele van sziklákkal, meg tengeri sünökkel, bár azok úgy tudom ilyenkor inkább a belsőbb részeken vannak, nem a part mentén. - magyarázok, majd a ház mellett felfelé vezető lépcsősorra mutatok. - Látod, erre rövidebb. Igaz, a meredekség miatt kicsit jobban megdolgoztat, de legalább megvan a bemelegítés szörfözés és úszás előtt. - magyarázom kissé oldottabban, és amerre szeretne, arra indulok el. Nem akarom, hogy túlerőltesse magát, ha a lankásabb részén akar sétálni, nekem végül is tök mindegy. Ahogy sétálunk, igyekszem hozzá igazítani a lépteimet. A nap éget, de a tenger felől érkező szél kellemesen hűt annyira, hogy az ember ne ájuldozzon.
- Most közepes hullámok vannak, úgy látom. Te mennyire vagy jó úszó amúgy? Csak azért kérdezem, mert a tenger, bár gyönyörű, elég szeszélyes, nem olyan, mint egy medence.
Ahogy kiérünk, és a végtelen óceán a szemünk elé tárul, ismét hálát adok azért, hogy milyen szerencsés helyzetben vagyok. Egy pillanatra megbabonázva nézem a vizet. Más a teraszról, és más, amikor az ember tudja, hamarosan megmártózik a gyönyörű hullámok között. Egy pillanatra a mellettem álló gyönyörű nőre nézek, és a szívem belesajdul, amiért falakat kellett magunk közé húznunk. De az élet olykor kegyetlen, és talán jobb is, ha Tessa távol marad tőlem. Igazából kezdem megérteni, miért alakult így az élet, és furcsa mód Oliver döbbentett erre rá. Chloéra vonatkozott amit mondott, de rá éppúgy igaz. Azt mondta, nincs szüksége az életében arra, amit én képviselek. És be kell látnom, igaza van. Szeretem annyira, hogy belássam, az lesz neki a legjobb, ha valaki más oldalán találja meg a boldogságot. Elcseszett vagyok, és ő jobbat érdemel annál, amit én adni tudnék neki. Cory esete az ékes bizonyíték. Mi ketten azért értjük meg olyan jól egymást, mert tökéletesen át tudjuk érezni min ment keresztül a másik. De Tess sosem fogja tudni, ahogy én sem fogom tudni megérteni, ő min ment keresztül. És szeretem annyira, hogy magam feláldozva szabadon engedjem, és ha az kell, hogy az előmenetele érdekében tényleg elfogadjam amit segíteni tud, akkor azt fogom tenni. Még akkor is, ha belepusztulok közben. Ezt Cornelia érti meg a legjobban, azt hiszem. Hiszen ő is ezért mondott le a kisfiáról. Mert úgy érezte, az édesapja jobbat tud neki nyújtani. Rohadt önfeláldozás. Agyon tudnám csapni, aki kitalálta a lelkiismeretet.

Az ötlet, hogy vele tartsak a semmiből érkezik. A gitárom után elfog a vágy, hogy az ausztrál partok mentén hullámzó óceánban is megmártózzak. Millió éve volt már annak, hogy így kapcsolódtam volna ki. Ha éjszaka lenne, talán emlékeztetne egy csodálatos, megismételhetetlen éjszakára Rió partjainál egy lánnyal, aki közel állt a szívemhez. De most nem ott vagyunk. Onnan eljöttünk, és a közösen választott csillag már csak egy égitest az éjszakai égbolton, ami arra emlékeztet, ami sosem lehetett volna az enyém.
Amikor rábólint arra, hogy együtt menjünk, sietve a szobámba megyek, hogy világító narancssárga nadrágomba ugorjak, és felszerelkezzek mindennel ami a partra kellhet. A neki szánt deszkáról sem feledkezem meg, és remélem, hogy egy kicsit oldottabb, nyugodtabb napban lehet részünk. Visszatérve hozzá épp egy hógömböt tanulmányoz, és úgy látom kicsit meg is ijesztettem a hirtelen felbukkanásommal. A nadrágomra tett megjegyzésére megjátszott sértettséggel pislogok végig magamon széttárt karokkal.
- Most azt mondod gáz vagyok? Szerintem ha lebarnulok és nem nézek majd ki úgy mint egy twilight adaptáció főhőse, még dögösnek is képzelhetem magam. - vigyorgok rá, aztán elindulok felé.
Szedek elő neki is deszkát és már indulhatunk is. Tudom, hogy azelőtt nem tudott sok mindent csinálni, mert a szíve miatt nem élhetett normális életet.
- Ne izgulj, sosincs késő. Már rég túl voltam a sokadik ikszemen, mikor először deszkára álltam, és mondhatom, igen hamar ráéreztem, és azóta ha akarnám akár profi is lehetnék - indulok a garázs felé, és nem teszem hozzá a csúf igazságot, hogy valójában többször borultam be a vízbe, mint egy kutya akit a deszkára kényszerítenek. Szeretek szörfözni, mert jó móka, de azért messze nem vagyok profi szinten, inkább csak a "közel jár az elviselhetően ciki" és az "ez meg eddig hogy maradhatott életben" kategóriák között mozgok. Ma igyekszem majd többet kitenni magamért, nem szeretnék nagyon lebőgni Tessa előtt. Ahogy előveszem a deszkákat már irányba vehetjük az óceánt. Közben igyekszem vele cseverészni, megosztani érdekesnek nem mondható információkat, mert őszintén szólva nem tudom miről beszélgethetek vele. Faggatni nem akarom, és a kapcsolatunk már túlmutat a bonyolult jelzőn. Magam sem tudom miért osztom meg vele az egyik legcikibb sztorit magamról, de megteszem. A kérdésére bólogatok.
- Szégyenszemre. Aztán elmondták, hogy gyerekeket szoktak gyakrabban kihalászni onnan, nem életerős férfiakat. Nem röhögtek ki nagyon, ezt abszolút értékeltem. Szerintem azóta is arról az idiótáról beszélgetnek, aki képes volt segítségért kiabálni húsz méterre a part szélétől. De mit tagadjam, tényleg beparáztam. Nem terveztem akkoriban még tengerbefulladással véget vetni az életemnek - húzom meg a vállam. Hogy pár hónapja miért fordult meg a fejemben ez a lehetőség ott a tetőn, és aztán a parkban...máig nem tudom a választ rá igazán. Pedig nem jellemző rám ez a fajta gondolkodásmód. Azt hiszem akkoriban kicsit kilátástalannak tűnt a helyzetem. Most pedig azt gondolom, amit előtte is: nem számít, hogy én mennyire szenvedek, nem tehetem meg, hogy fájdalmat okozzak a szeretteimnek. A lépcső felé indulunk el, és én igyekszem hozzá igazítani a lépéseimet, amikor félreállva leveszi a felsőjét viszont majdnem hasra esek a saját lábamban. Fájdalmasan harapom be a számat, és mikor a felsője alól előbukkannak azok a tökéletes domborulatok, megerőszakolva magam inkább elfordítom a fejem. Rettenetesen ingerel a látványa, és a kínok kínját élem át mellette, de megbeszéltünk valamit, és én igyekszem tartani magam. Férfi vagyok, nem holmi őserdei vadállat, aki nem bír magának parancsolni. A nap égető ereje megizzaszt, a hegymenet szintén nem hagy pihenőt, de Tessa vetkőzős jelenete után szabályosan ömleni kezd rólam a víz.
Tovább haladva a nő az úszási tudományára is választ ad, ami egy kicsit megnyugtat. Komolyan nem hiányzik John esete után, hogy most engem ültessenek le amiért a tengerbe fullad. Morgan lenne az első, aki rám sütné, hogy én akartam megölni. És őszintén szólva szerintem a tulajdon anyám sem hinné el, hogy ténylegesen nem én fojtottam vízbe.
- Remek, akkor nem kell minden pillanatban a nyomodban lennem. Hamar belejössz, és élvezni fogod az óceánt.
Izgatottan állok meg a domb tetején, amelynek oldalába a házam is épült, és a medence egyik részét a sziklái dekorálják. Az óceán hullámzó habjai épp tökéletesek ahhoz, hogy megpróbáljak talpon maradni a deszkán, és talán Tess sem fog unatkozni. Ránk fér a kikapcsolódás. Egy pillanatra elmerengek azon, miért vonzódom hozzá, és nagy általánosságban olyan nőkhöz, akik nem illenek hozzám, vagy hogy miért lesz neki is jobb nélkülem, épp úgy, mint Oliviának. Aztán csak elindulok lefelé a dombon, hogy viszonylag gyorsan áttérjünk az ösvényről a betonútra, majd átkelve az úttesten a homokba lépjünk. Míg a nő a törülközőjét teríti a homokba, én naptejjel kenem be gyorsan magam, amint megszabadultam a deszkától. A tenger habjai csábítóan hullámzanak, és most nincs is akkora tömeg, mint szokott lenni. A vállamat és az alkaromat már bekentem, épp a mellkasom és a hasam varázsolom csillogóvá a naptejjel, és mikor Tessa felém fordul, neki is felmutatom, hogy ha akarja, szívesen odaadom a flakont. A napvédelem fontos, és mondanom sem kell, hogy legszívesebben én kenném be a homlokától a bokájáig mindenütt, de aztán másodlagossá válik a dolog. Minden igyekezetem ellenére a hátam sajnos nem érem el teljesen, de talán ez sem lesz túl problémás. Ledobom a napszemüvegem és a sapimat, és már kapom is fel a deszkámat. Ahogy szívem nője a víz felé indul, én is igyekszem lépést tartani vele. Mellé érve meglepve hallom meg amit mond.
- Valóban? - húzom fel a szemöldököm, és megcsóválom a fejem - Még jó, hogy időben szóltál róla, nem akkor, amikor már teljesen besodort a hullámzás. - sóhajtok, aztán ledobom a saját deszkámat a homokba, hogy ne sodorja el a víz, és vissza megyek Tessához. Lehajolok és megfogom a deszkát számára.
- Na, most ülj rá. Ne izgulj, tartani fogom - intek neki a fejemmel, és megvárom, hogy ráüljön, aztán gyengéden megfogom a csuklóját és felemelem - Tartsd így. - kérem, és a biztonsági karszalagot rácsatolom a csuklójára. Ez hozzáköti a deszkához, így biztos nem fogja elveszíteni akkor sem, ha esetleg lepottyan róla. Míg a deszkát fogom, óvatosan elkezdem befelé húzni a mélyebb rész felé.
- A karperecből ne bújj ki, mert így bármikor vissza tudod húzni magadhoz a deszkát. Ha véletlenül elsodródnál, a legfontosabb, hogy ne ess pánikba. Csak maradj a deszkán, vagy legalábbis kapaszkodj meg benne, ez nem hagyja, hogy elsüllyedj. De légy nagyon óvatos, mert ahol hullámverés van, vagy esetleg nagyobb csapások keletkeznek, a víz feletti permet akár egy méteres magasságú is lehet, ott nincs levegő. De nem kell megijedni, ezek a hullámok nem olyan erősek. Eddig világos? - kérdezem, és megfordulok, immár a derékig érő vízben, A szörfnadrág már teljesen a víz alatt van, homok csiklandozza a talpam a kristálytiszta víz alatt. Hullámok jönnek és távoznak, mikor odaérnek hozzám, igyekszem az óceánnal együtt létezni. Ha Tessa érti, akkor megállok, és kicsit messzebb mutatok a homok és a tenger találkozásához.
- Látod ott azt a furcsa törést a fehér tajtékban? - kérdezem, és ha látja, folytatom - az az úgynevezett szakítóáramlás. A tengervíz ott sokkal gyorsabban folyik vissza a nyílt óceán felé. Ha azt veszed észre, hogy hiába úszol, nem haladsz előre, valószínűleg egy ilyen áramlat kapott el. A legfontosabb, hogy ne kezdj el pánikolni, hanem próbálj meg a parttal párhuzamosan úszni. Érted? Ne próbálj meg ellenúszással visszajutni a partra, mert nem fog menni, csak kifáradsz és elmerülsz. Ülj fel a deszkára, vagy kapaszkodj meg benne, és próbálj oldalra úszni. De ha nem teszel semmit, az áramlat egy idő után megszűnik, és már könnyedén vissza tudsz úszni, érted? De nyugi, ezeket csak azért mondom el, hogy tudj róla. Itt leszek a közeledben, és vannak vízi mentők is. Ha baj van, itt lesznek, oké?
A biztonsági óvintézkedések után pedig kicsit mellé lépek, és a derekára teszem a kezem.
- Most pedig feküdj fel a deszkára hason, és próbálj meg kievezni a partra. - mosolygok rá, aztán ellépek mellőle, és hagyom, hogy megmutassa mit tud. A hullámok kellemesen csiklandoznak, és mikor Tessa elúszik pár métert, lebukok a víz alá. A víz alatt békés csend lel rám, és mellúszásban utána úszok. Épp a deszkája mellett bukok ki a vízből, de ettől hirtelen úgy megijed, hogy sikoltva azonnal leesik a deszkáról.
- Jesszus - ugrok utána, és épp sikerül elkapva kiemelnem a vízből, mikor prüszkölve levegő után kap. A csípőjénél fogva tartom, el ne vigye a hullámzás.
- Jól vagy? - kérdezem, de a haragos kitörésére nem számítok. Nekem esik és duzzogva csapkodja a vizet, amiért eltűntem a szeme elől aztán meg a szívbajt hoztam rá, de annyira aranyosan hisztizik, hogy nem tudok mást tenni, mint vigyorogni.
- Ne haragudj, csak utánad akartam úszni - vigyorgok, aztán szemtelenül a füléhez hajolok - Most pedig kedvem lenne megcsókolni - suttogom, aztán visszaegyenesedek. De ekkor egy ismerős hang szólal meg a hátam mögül.
- Jamie? Te vagy az?
A mosolyom azonnal lefagy az arcomról. Megfordulok, bár zavaromban még mindig Tessát ölelgetem. Alig pár méterre nem más áll, mint az egykori barátnőm, Olivia Montgomery. Derékig érő barna haja vizesen omlik a hátára, csokoládészín íriszei kedvesen, boldogan ölelnek át. Megindul a vízben, és nevetve, szó nélkül omlik a nyakamba.
- Uram atyám, Jamie Woodward, hát azt hittem már sosem láthatlak viszont. Úgy bánt az, ami történt, és nagyon szerettem volna veled megbeszélni, de te gonosz kis manó, úgy el tudsz tűnni, egyik pillanatról a másikra, akár a kámfor. Szégyellheted magad, fiatalember! Csak nem az esküvőre jöttél? Reméltem hogy így lesz, én...- ekkor feltűnik neki, hogy más is van a közelben. Tessára mosolyog, és elenged végre, én meg meg sem tudok nyikkanni.
- Ó, helló, de modortalan vagyok. A nevem Dr. Olivia Montgomery. Benned kit tisztelhetek? - nyújtja a kezét, én meg nem tudom eldönteni, hogy közbeszóljak-e vagy sem. Ha Tess nem lép gyorsan, nyilván bemutatom, de ha rajtam múlik, akkor úgy, mint a feleségemet, vagy a menyasszonyomat, leendő gyermekeim anyját, vagy bármit, csak ne kelljen Olivia előtt kimondanom azt, hogy a terapeutám. Hirtelen csábítóvá válik a tengerbefulladás.

A tengerpartra érkezés pillanatában gyermeki izgatottság lesz úrrá rajtam, s bár szellemes megjegyzése a házban, miszerint a Twilight szereplőknek a szexis megjelenését a gyémánt csillogású bőrük adta és nem az, hogy úgy néztek ki mint egy Calvin Klein alsógatyareklám megjegyeztem és ne értek vele egyet, azért valamilyen szinten talán mégis bennem van a tudat, mennyivel jobban kirajzolódnak az izmok a hátamon és a karomon, ha egy kis olajos csillogást kap a bőröm a naptejtől. Nem mondom, hogy nincs benne tényleges félelem a leégéstől és a bőrráktól, de be kell valljam, azért kicsit ott motoszkál bennem a kisördög, hátha egy kicsit legalább megsajdítom a szívét a kiszemeltemnek, ahogy kéjesen kenegetem magam, mint egy karácsonyi pulykát szokás a sütőbe tevés előtt. Azért felvésem magamnak azt is, hogy meg kell néznem az eddig kimaradt filmeket, és el kell merülnöm a romantikus vámpír, vérfarkas és egyén mitikus lényekkel teli filmekben, mert a jelek szerint Tessát ez is érdekli.
Mire végzek a kenegetéssel, a nő már faképnél is hagy. Kicsit csalódott vagyok, mert szívesen segítettem volna őt is bekenni. A hátát, a vállát, a derekát, a csípőjét, a fenekét, a mellét, a...hát, igen. Ettől a ponttól a fejemben már bekapcsolható lett a tizennyolcas karika, de ebből a falatból sajnos most nem eszek. Nem baj, a fantáziám még jól működik, és szerencsére sok fürdőszobám van, azt hiszem este egyet le is foglalok egy kicsivel hosszabb időre. A vízbe érve épp elindulnék a saját deszkámmal, amikor a drága nőszemély csak kinyögi, hogy valójában úgy úszik, mint egy nyeletlen balta. Nem lep meg, de kicsit átfordítja a terveimet. Hát, ebből se lesz ma szörfözés, az tuti. Mert a víz veszélyes, még egy gyakorlott úszónak is, hát még egy kezdőnek, és az biztos, hogy nem akarom, hogy baja essen, na meg én sem akarok életem végéig a sitten csücsülni amiért hagytam megfulladni. Tudom mi megy a börtönökben. Egy ilyen jóképű és szexi pasinak mint én...előbb leszek Jamieből Jessica, mint hogy kimondanám azt, hogy nőt akarok, nem pasit.
Kezdetnek ráül a deszkára, és én miközben befelé húzom, magyarázni kezdek neki. Látom rajta, hogy bizonytalan, de azt is tudom, hogy érti amit mondok, csak még a gyakorlatlansága miatt félénk, de bízom benne, hogy majd belejön. A szellemes megjegyzésére elnevetem magam.
- Édesem, én egyszerűen lenyűgöző tanár vagyok. Nem lesz itt hiba - nevetem el magam, és való igaz, ha elbaltázza, tényleg van rá esély, hogy nem jól magyaráztam. De arra is van lehetősége, hogy szóljon, ha valamit nem ért, szóval...De remélem nem lesz szükség arra, hogy azt boncolgassuk, ez kinek a hibája és miért, mert nem adok esélyt arra, hogy bajba kerüljön. A deszkára fektetem, és megkérem, hogy evezzen a part felé. Kíváncsi vagyok, mit fog összehozni a dologból, és persze arra is, mennyire figyelt. Az első karcsapások után már látom, hogy ügyesen lovagolja meg a hullámokat, így én is a víz alá merülök. Jó érzés ennyi távollét után az ismerős, megnyugtató morajlásba merítkezni. Csend van és békesség, a fülemben az óceán éneke, és a szívemben ismerős, lemondó sajgás. Már kezdem megszokni az érzést, bár ettől még szemernyit sem lesz kedvesebb nekem. Ugyanezt éreztem annak idején Oliviánál is. Lemondtam róla, mert jobb volt neki nélkülem. Tessánál pedig ha lehet, százszorta erősebben érzem azt, hogy jobb lesz neki, ha valaki más harcol a kegyeiért. Hisz mit adhatnék én neki, amit mástól nem kaphatna meg? Nálam százszor kiegyensúlyozottabb, lovagiasabb, kedvesebb, toleránsabb férfiak ölnének érte. Miért akarna épp engem? S nekem miért lenne jogom bánatot és zavart hozni az amúgy is stresszes életébe?
Pár víz alatt megtett hossz után kibukkanok mellette, és szegényt jól meg is ijesztem, mert a vízbe pottyan. Azonnal utána kapok, és ahogy felsegítem a vízfelszín fölé, azonnal nekem esik. Megijesztett, de egyben röhögnöm is kell azon, ahogy kiborul.
- Jól van, jól van, bocsánat. Azt hittem láttál lebukni - vigyorgok - A végén még kiderül, hogy aggódsz értem? - röhögök, és elviselem a felháborodásának csapásait, aztán ahogy tovább csapkodja a vizet és durcásan villogó szemmel küld el melegebb éghajlatra, eszembe jut megannyi eset, amikor mi ketten együtt voltunk. A lakásomban, láztól égő testtel, és Rióban, és a hotelban...azóta sem tudok egyetlen virágágyás mellett sem elmenni bűnös gondolatok nélkül. Pajkosan suttogok a fülébe illetlen megjegyzést, bár tudom, hogy azt ígértem, jó fiú leszek. De ahogy a bőréhez érek, és a hűvös tengervíz alatt is megérzem a forróságát, nem hazudtolom meg önmagam. Nem igazán szokásom ugyanis betartani mindent, amit kiejtek a számon. Sokan hajlamosak rám sütni a szent és a tökéletes jelzőket, de messze nem vagyok az. Romlott és aljas vagyok, és cseppet sem bánom ezt. Mi sem bizonyítja jobban annál, mint hogy lefeküdtem a volt rezidensemmel abban a pillanatban, amint kikerült az irányításom alól? Szabadott volna? Nem vagyok benne biztos. Megbántam? Szemernyit sem.
Már majdnem azon vagyok, hogy valahogy mégis az ajkai közé tudjam fúrni a nyelvem, de mielőtt megtehetném egy ismerős hang belém fagyasztja az utolsó gondolatot is. A szex és az ehhez vezető kéjesen pajzán gondolatokat valami egészen más gondolat űzi el: kétségbeesés. Olivia feltűnése cseppet sem ért felkészülten, és ez az arcomra van írva. Ahogy a nyakamba veti magát, hirtelen azt sem tudom mit mondjak. Kidobott, mint egy koszos macskát, és új életet kezdett, aztán leléptem Maya után, most pedig úgy csinál, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne az, hogy ölelget. A helyzet komikuma azonban, hogy bármennyire is szeretnék, nem igazán tudok megszólalni, pedig ez rám igazán ritkán jellemző. Fogalmam sincs mit mondhatnék. Már majdnem bemutatom Tessát, de megelőz, és hiába reménykedek abban, hogy lesz annyira rendes hozzám, hogy nem aláz porig az előtte már hallomásból ismert exem előtt...de igen. Simán a képébe vágja, hogy a terapeutám. - Miért nem plakátolod ki a város minden pontjára? - sziszegem a fogaim között, és fülig vörösödve kényszeredetten mosolygok, de mikor azt mondja, csodálom a munkásságát, felháborodva villantom zöld íriszeimet Tessára.
- Hé, ez nem is igaz. Rosszul emlékszel, ő csodál engem. Hogy csodálhatnék egy rezidenst?
- Jamie, nem vagyok már rezidens. - figyelmeztet Olivia, de csak leintem.
- Pfff....tacskó vagy, és az is maradsz, mert én neveltelek. Szokj hozzá. - morgom, de hiába, ezt már látom, hogy le nem mosom magamról. Olivia ezzel a mondattal olyan önbizalomra tesz szert, amivel valószínűleg sok-sok gyerek halálát fogja majd okozni. Gratulálok Wilson kisasszony, kiérdemelt egy térdemre fektetős fenekelést. Megint. Ennél már nem is lehetne pazarabb. De tényleg. Tessa leüvölti a fejem, nincs szex, aztán feltűnik Olivia, és ha esélyem volt szexre, na az most a deszkámmal együtt úszik el az óceánba. Summa sumarum: nincs szex és rohadtul nem is lesz. Tessa a part felé veszi az irányt, és én hiába kapnék utána.
- Várj, én...Nem, dehogy, nekünk nem....- szólok utána, de Olivia a karomba csimpaszkodik és belém folytja a szót.
- Jamie, veled meg mi van? Edzeni jársz? Vagy mikor együtt voltunk, akkor is ekkora bicepszeid voltak, nagyfiú?
Kétségbeesetten nézek Tessa után, de az már a homokot tapossa.
- Nézd, Olivia, kedves vagy, hogy nem fordulsz el, ha meglátsz, de nekem mennem kell. Tess nem ismeri a környéket, és...
Nincs időm kifejteni, hogy kurvára nincs kedvem vele bájcsevegni, mikor tudom, hogy jár valakivel, és a mi lemezünk rég lejárt. Új dal után vágyom, aki épp most szedi össze a cuccait, és ahogy egy közeledő alakot megpillant, Olivia is mosolyogva integet ki a partra. Alig kapok szikrát, és már indulok ki a vízből, szorosan mögöttem Oliviával, mikor lassacskán realizálódik a helyzet. A nő, aki mellettem jön, az excsajom. A nő, aki épp nekimegy annak a pasasnak aki lelkesen integet, a másik excsajom. És a pasi...
- Jared? - kérdezem, és alig hiszek a szememnek. A pasi, akinek nekiment, Jared Woodward, az unokabátyám. Az egyetlen, aki valamilyen oknál fogva minden csajomra rámászott, aki csak élt és mozgott, és az sem számított neki, hogy épp együtt voltunk-e vagy szakítottunk. Ezek szerint az újabb áldozata Olivia volt. Már majdnem köszönnék is, amikor Tessa hirtelen összecsuklik a lábai előtt, és Jared az utolsó pillanatban kapja el.
- A francba! - morgom, és lerázva magamról Oliviát azonnal kirohanok a vízből. Ahogy odaérek, azonnal igyekeznék munkához látni, de Jared megint okoskodni kezd, és majdnem szívmasszázsba kezd nála.
- Mit csinálsz, te barom? Nem látod, hogy szívműtétje volt korábban? - rivallok rá, és ellököm a kezét, mire ő megsértődve ül a sarkaira, miközben én Tessa mellkasára hajtom a fejem és hallgatom a szívverését.
- Honnan kellett volna....- kezdi, de lehurrogom.
- Sssss, az Istenit. Így nem hallok semmit - morgom, és az izgatott feszültséget pár másodperc múlva oldom csak fel egy megkönnyebbült sóhajjal - Hála az égnek, csak elájult. Talán a meleg, vagy az éhség - mondom, és végre felegyenesedek. Jared hosszan mélyed a szemembe. - Jamie, te semmit nem változtál. Ugyanaz az arrogáns, beképzeld bunkó vagy, aki voltál. - mondja szigorúan, és fölényesen végigmér - Azt hiszed én nem tudtam volna ellátni? - kérdezi, mire elhúzom a számat.
- A plasztikai sebészetet nem nevezném éppenséggel csodálatraméltó orvosi ágazatnak.
- Mert babapopsikat törölgetni annyival királyabb, mi? A világ egyik legelismertebb plasztikai sebésze vagyok, seggdugó, és előbb voltam orvos, minthogy kimondtad volna az első szavad.
- Orvos? - térdelek fel a homokban, és vállam kiszélesítve igyekszem harcias állást felvenni - Egy évvel előttem tetted le az esküdet, úgyhogy nem tudom mire vágsz fel. Azóta meg nem csinálsz mást mint ráncfelvarrást, zsírleszívást meg mellnagyobbítást.
- Ráncfelvarrást? Sokkal többet csinálok ennél, hallod? A kezem aranyat ér, a világ legismertebb emberei köszönhetik nekem a szépségüket. Te...nem vagy több, mint egy óvóbácsi szikével a kezében.
- Te meg nem vagy más, mint egy túlfizetett kozmetikus.
- Seggfej.
- Barom.
- Fiúk, fiúk! Elég lesz! - szól közbe Olivia, és hirtelen észreveszem magam. Jared és én, jó szokásunkhoz híven majdnem ölre megyünk, amint meglátjuk egymást. Pofátlanul jóképű a csávó, és csak az különbözteti meg tőlem, hogy szélesebb az állkapcsa, és kék a szeme. Tipikus Woodward amúgy, magas, jóképű, gazdag és persze ott díszeleg egy csodás Dr. jelző a neve előtt. Tekintve azt, hogy én vér szerint nem vagyok az...hát fogalmam sincs mégis honnan ez a hasonlóság. Mit mondjak, talán ki is tagadnának minket, ha valaha szakmát váltatnánk. Amióta az eszemet tudom, Jareddel folyton martuk egymást. Érdekes módon Peterrel nagyon jól kijön, de én mindig tüske voltam a szemében, és nem volt olyan karácsonyi vacsora, party, vagy összejövetel, amin ne estünk volna szóban hasonlóképp egymásnak. Régebben volt több is, a szívatás egy időben igazán durván játszott kettőnk közt, de egy csodás éjszaka előzetes letartóztatásban végül meghozta a viszonylagos békességet kettőnk között. Azóta neki kinőtt a haja, nekem pedig van fék a kocsimon. Még egyszer utoljára fújtatok egy erőteljeset, csak hogy azért is az enyém legyen az utolsó szó a dominancia jegyében, és Tessához fordulok vissza.
- Jól vagy? - kérdezem, ahogy felpillant, és aggódva fogom meg a kezét. A másik oldalon pedig Jared adja elő magát.
- Ki ez a tünemény, Jamie? Vak talán, süket, néma és szellemi fogyatékos, hogy veled mutatkozik? - kérdezi, mire Olivia felháborodva teszi csinos csípőjére a kezét.
- Hé, nem zavar, hogy én is itt vagyok? - kérdezi, egyértelműen utalva arra, hogy bizony, egykor nagyon is odavoltunk egymásért. Jared csak legyint egyet.
- Ugyan, azt már mondtam neked, megértem én, lehetett felszívódott ciszta az agyadban, vagy egy nem kezelt agyrázkódás következménye is.
Döbbenten pislogok, és kicsit agresszívan torzul el az arcom.
- Jared, az ég szerelmére, kussolj már - durrogok, de ő csak pofátlanul vigyorog, mint a vadalma, és ezzel azt hiszem mindkét nőt sikerül levennie a lábáról. Ők azt hiszik, csak viccel, de én tudom, hogy Jared meggyőződése, hogy épelméjű nő a közelembe se jönne. Csak valamiért az összes nőnemű lény a közelében meghülyül, és olyan lesz, mint egy elbódított páva. Sóhajtva forgatom meg a szemem. Miután úgy tűnik, Tessa csak ideiglenesen veszítette el az eszméletét, én is visszahuppanok a térdemre.
- Ő itt Tessa Wilson, a...
- A pszichológusa, nem a barátnője - csacsog bele Olivia, mire Jared elkapja a nő kézfejét, és szemtelenül kacérkodva vele a szájához emeli és megcsókolja.
- Enchanté, kisasszony, így már értem, miért lóg a balfék unokaöcsémmel. Engedje meg, hogy bemutatkozzam, Dr. Jared Woodward, főorvos, plasztikai és égési sebészeti osztály, St. Claire Hospital. Örvendek.
Felszívom magam, mint egy gorilla, aki épp támadni készül, de őszintén szólva, ötletem sincs, mit kéne mondanom. Így inkább elkapom azt a kezét Tessának, amelyiket Jared fogja, és ellenőrzöm a pulzusát, aztán elengedem.
- Gyere Tessa, hazaviszlek. Olivia és Jared biztos jól elvoltak eddig is nélkülünk - mondom, és felállok a homokban, aztán a kezem nyújtom felé. Olivia kissé kábán néz fel rám, és Jared is feláll, és engem utánozva ő is a kezét nyújtja Tessa felé.
- Hadd segítsek, Dr. Wilson. Az autóm itt áll, szívesen elfuvarozom, ahová szeretné. Olivia és én pedig itt futottunk össze, nem együtt jöttünk, csak hogy tisztázzuk.
Jelentőségteljes pillantások kereszttüzében állunk, és rajta áll, melyikünk segítségét fogadja el. Tényleg örülök, hogy Tessának nincs nagyobb baja, de tényleg jobb lenne, ha haza tudnám vinni. Ha kell, a hátamon is elviszem, de a rosszullét kerülget engem is, ha arra gondolok, Jared most őt szemelte ki áldozatául. Ha eljátszanám, hogy valójában előbb dugnék meg egy tengeri sünt, mint Tessát, vajon Jared bevenné, és elkezdene tengeri sünökre hajtani? Úgy érzem szívesen kipróbálnám, beválna-e a kísérlet...

Olivia feltűnése megakasztja a dallamot, amelyet az óceán habjai közt dalolunk. A vízcseppek hűvöse azonban most nem borzolja amúgy is felhergelt idegrendszerem, a vágy amelyet az iménti percekben éreztem, messze fut tőlem. Ismerős idegen karolja át a nyakam. Egykor ez az ölelés volt a legszebb ékszer, amit viselhettem. Most nem jelent semmit, csak azt, hogy egykor közöm volt hozzá, neki adtam a szívem, de ő az első nehézségnél feladta. Ráadásul egy olyan helyzetben amikor a legmegértőbbnek kellett volna lennie. Ahogy e két nő beszélgetni kezd egymással, elnémulok, és csak akkor térek magamhoz, amikor ismét kimondja az olyannyira gyűlölt szót. Nem igazán tetszik, hogy bárhol jelenek meg vele, mindenütt azt hangoztatja, hogy a pszichológusom. Komolyan nehezére esne annyit mondani, ha kérdezik, hogy a vendégem, vagy esetleg a barátom? Tőlem azt is kamuzhatja, hogy az üzlettársa vagyok, vagy jó haverok lettünk a kantinban, plusz egy kozmetikushoz járunk, de ez a pszichológusa vagyok kifejezés az agyamra megy. Én sem úgy mutatom be mindenütt, hogy a nő aki megőrjít, vagy a betegem akit kidobtam a rendelőből mert cseszik betartani az utasításimat. Persze tudom, hogy arról az esetről lenne még mit mesélni, mert azért abban nekem is benne volt a kezem, hogy így elmérgesedett, de akkor is bosszant, hogy világgá kürtöli, hogy terápiára vagyok kötelezett. A csattanós kifejezésére csak felhúzom az orrom, és már biztos lehet benne, hogy valahol, valamikor, de még tutira kínos helyzetbe fogom hozni bosszúból. Sajnálom, már megmondtam párszor, hogy igyekszem jónak lenni, de korántsem vagyok szentéletű. Olivia dicséretére, ami nem is hangzott el az én számból soha a büdös életben azonban jobban felháborodok, mintha azt mondta volna, apróért térdelek sikátorokban rosszéletű pasasok elé. Kikérem magamnak, nekem nem szokásom csak úgy osztogatni a dicséreteket, és nem sok orvos mondhatja el magáról, hogy felnézek arra, amit csinál, még a tulajdon családomban sem és bármikor vitába szállok bárkivel aki orvosilag megpróbál kioktatni. De egy frissen végzett kezdő orvosnak biztos nem mondanám azt a semmire, hogy csodálom. Saját magamat szoktam csodálni a tükörben Superman pózban, de nem Oliviát. A tacskó kifejezésre Tess felháborodik, Olivia meg röhögni kezd, ami talán meg is mutatja gyönyörűen azt, milyen a viszonyom a két nővel. Olivia nem vesz már komolyan, Tessa pedig semmi mást nem lát bennem, csak a beteget akit helyre kell raknia. Ez pedig eléggé elveszi a kedvem nagyjából még az élettől is. Azt említettem már, hogy szex sem lesz ma már tutira? Ahogy a nő magunkra hagy minket, háborgás ide vagy oda, egyetlen gondolat sikolt a fejemben, ahogy utána nézek: Ne menj el!
Kétségbeesetten vágyom arra, hogy elismerjen, hogy kedveljen és jó véleménnyel legyen rólam, miközben tudom, hogy nem szabadna erre törekednem, mert ez a karrierünkbe kerülhet, ezért talán tudatosan, talán tudat alatt, de nem hazudtolom meg önmagam, és mindig sikerül valamivel kiborítanom. És a szex...Na, erről inkább ne is beszéljünk. Ahogy Liv a kezembe kapaszkodik és érezhetően flörtölni próbál, idegesíteni kezd, és már otthagynám, hogy Tessa után siessek, amikor észreveszem, hogy nekiütközik egy felénk integető pasinak, és aztán összecsuklik. Mellette teremve egyik unokafivéremmel kerülök összetűzésbe, mint minden alkalommal, amikor találkozunk. Jared és én, akár két szomszédos oroszlánfalka vezérei, folyton egymást szekáltuk már gyerekkorunk óta. Ő a bátyám, és elismerem, sikeres a maga területén, de akkor sincs szakmailag azon a szinten, mint én, hiába dumál. Tessa ájulása azonban azonnal kihozza belőlem az aggódó orvost és az aggódó szeretőt is, Jared megnyilvánulásai pedig a féltékeny exet. Szép lassan azt hiszem kezdem elveszíteni a józan eszem is, és úgy hiszem, el vagyok átkozva. Tess magáhoztérése kicsit megnyugtat, de amíg ki nem vizsgáltam tetőtől talpig azért még messze nem alszik el bennem az aggódás. Én tudom mi a kórelőzménye én ismerem őt, ismerem a határait, nem pedig ők. Még Tess sem ismeri úgy magát, mint én. Ezen pedig nincs is mit vitázni, ez puszta tény. Felállva javaslom, hogy Jared húzzon a picsába, Oliviát vigye magával nyugodtan, én pedig szívesen hazacipelem a terapeutámat a hátamon is ha kell, de Jared észérvei ledöntik az ellenállásom falait. A party említése a haragos ellenkezésemet is elmossa.
- Hogy...mi? Bulit tart? - kérdezek vissza, és látva az elégedett fejét nem mutatom, hogy ez rosszul esett. Az én házam, az én barátaim voltak először, és engem nem hívott meg? A saját öcsém? Meghívta az exemet és Jaredet, meg még ki tudja kit, és nekem még csak nem is említette? Nagyot nyelek és megfeszítem az állkapcsomat, acélosan pillantok Jared szemébe.
- Mit mondjak erre? Az ő bulija, nem az enyém, én sem hívtam fel minden pénteken se Seattleből, se New Yorkból, se Bostonból, hogy jöjjön át vagy nem megyek bulizni én sem. Nem vagyunk összenőve.
Jared végül felemeli a kezét és engedi, hogy Tessát talpra segítsem, de az arcán látszik, hogy tudja, hogy elevenembe talált. Mindig is utáltam azt, ahogy Peter körül legyeskedett, mintha el akarná venni tőlem az öcsémet. Talán már sikerrel is járt? Megfogom a még gyengécske nő kezét és segítek neki felállni, de majdnem visszahanyatlik, és Jared gyorsan el is kapja. A deszkákat én letojnám, de Liv beelőz. Nincs mit tenni, bólintok, és elindulok az exemmel, miközben Jared kettesben marad Tessával.
- Igazán kedvesnek tűnik Tessa. Ezek szerint hatásos terápiával tud segíteni neked, ha még ide is elhoztad, ugye? - kérdezi miközben lehajol összeszedni Tessa deszkáját. Én felkapom a baseball sapkámat, a napszemüvegemet, a naptejet és a törölközőt, majd a deszkával együtt elindulok visszafelé. - Jó orvos lehet majd belőle - vonom meg a vállam, és nem kívánok erről többet beszélni. Gombóc van a torkomban ahogy Jared után nézek, ahogy besegíti a kocsiba.
- Tudod, már korábban akartam veled beszélni egy fontos dologról, csak nem akartam írásban, vagy telefonon...reméltem, hogy visszajössz, és megbeszélhetjük. Tudod, mikor Dr. Cairns...
Az autóhoz közeledve megtorpanok, és felé fordulok. Liv láthatóan meglepődik, és zöld íriszeimben a napszemüveg miatt nem láthatja a dacos ellenállás lángjait. Szívem szerint ordítanék, de csak megrázom a fejem.
- Nem, Liv. Arról soha többé nem beszélünk. - szögezem le, aztán mintha mi sem történt volna, az autóhoz lépek, bevágom a csomagtartóba a két deszkát meg a többi cuccot a kezemből, és illendően kinyitom Liv előtt az ajtót, majd becsukom, és a lehető legtávolabb tőle én is helyet foglalok. Némán bámulok ki az ablakon addig, míg hazaérünk. A ház előtt megállva kiszállok, és míg a többiek bemennek, a deszkákat igyekszem a helyére rakni. Jared visszatér hozzám, valamit matat a kocsijában míg én lecsukom a csomagtartót.
- Amúgy nagyon szívesen, hogy hazahozhattam a terapeutád és engedtem, hogy összevizezd a kocsimat. - veti oda, mire felkapva a vizet felgyorsítom a lépéseimet.
- Nagyon szívesen, hogy a házamban bulizhatsz és még szállodába sem kell menned egy tengerparti kiruccanásért.
- Én inkább azért hálálkodnék, hogy nem bírtad a nyomást, összeroppantál és egy ilyen dögös pszichológust kell magaddal vinned még bevásárolni is. Mondd csak, nem ciki, hogy a saját öcséd esküvőjére sem tudtál összeszedni egyetlen épkézláb nőt sem, amelyik el akart volna veled jönni? Tessának mennyit fizettél, hogy itt legyen? Remélem megéri neki, bár szerintem nincs az a mennyiségű pénz, ami kiválthatná azt, hogy téged kell bébiszittelnie. Ne izgulj, majd én kicsit megvigasztalom sanyarú sorsában.
A szavaival akkorát rúg belém, hogy a gyomrom mazsola méretűre zsugorodik össze. Mennyire igaza van. Igaz, hogy nem tudja, hogy többet érzek Tess iránt, és azt sem, hogy mennyire sokrétű a mi kapcsolatunk, de akkor is fájnak a szavai. Azonban kiérzem belőle a szándékot is, és ez most annyira felháborít, hogy eldobom a deszkákat és szabályosan neki ugrok. Elkapom a torkánál és felnyomom a falra. Még nem fulladozik, de egy pillanatra érezheti milyen az, amikor egy eszement őrült elveszti a kontrollt a tettei felett.
- Ha csak hozzá mersz érni, én esküszöm, megöllek, Jared. Komolyan beszélek, ne merd bántani ezt a nőt, vagy esküszöm, kicsinállak. Ő nem egy trófea, akit kitűzhetsz a falra, világos?
Eltorzult arccal támadom, de mikor elengedem, már tudom, hogy ez volt a lehető legrosszabb döntés. Nem szól semmit, csak pár pillanatnyi légvétel után rám villantja kék tekintetét. S én tudom, hogy nekem végem. Ezzel, hogy kimutattam, hogy érdekel, ezzel tettem a legvonzóbb prédává a szemében. Szó nélkül otthagy, én pedig önmagam szidva magamban elpakolom a deszkákat. A házba érve kisebb társaság fogad. Angievel futok össze leghamarabb, aki mosolyogva köszönt.
- Ha Tessát keresed, Peter épp vizsgálja. - mondja, majd mielőtt elrohannék, megérinti a kezem, amivel megállásra késztet -  Nem akarlak feltartani, de...nézd, Jamie, tudom, hogy neked mostanában kijárt a szekered alól a kerék, hogy fogalmazzak ilyen...
- Szemléletesen? Azt is mondhattad volna, hogy mostanában elment az eszem. - sértődök meg, de kicsit haragosan villantja rám kéklő szemeit, és elhallgatok. - Nem azt értettem ez alatt. De sok veszteség ért és voltak igen nehéz napjaid. Csak azt akarom mondani, hogy Jared egy barom tud lenni néha, ezt mondta Peter is. De családtag. És örülj annak, amíg a családod körülvesz, mert nem tudhatod, holnap is itt lesznek-e még. Nekem elhiheted. Oké? Légy egy kicsit...kedvesebb. Ne fojtogasd és nem akard felvágni egy szikével. Legalább addig, míg az esküvő le nem zajlik. Kérhetek ennyit tőled?
Meg kéne sértődnöm azon amit mond, de csak sóhajtok, és közelebb húzom magamhoz, majd homlokon csókolom. Ezek szerint látta a kint zajlott jelenetet. Angie éles szemei néha ijesztőek tudnak lenni, mert olyat is észrevesz amit más nem igazán.
Nem felelek, de a hallgatásom felér egy igennel. Angie olyan, akár a húgom, bármit megtennék érte, épp úgy, akár Cloéért. Ha ez a kívánsága, csak két hét múlva ölöm meg Jaredet, ha ráhajt Tessre. Otthagyom Angiet, és a lassan gyülekező nép között elsuhanva intek pár ismerős arcnak, majd eltűnök a vendégszoba irányába. Ahogy bekopogok és benyitok, megnyugtató látvány tárul elém. Az öcsém gondos kezei között van a nő, akiért az előbb majdnem ölre mentem a családom egy tagjával. Peter hangja meg nyugtatja felborzolt idegrendszeremet, de akkor is belépek.
- Kösz, tesó. Értékelem - veregetem meg a vállát, miközben tartom a szemkontaktust a nővel. Közelebb megyek és én is vetek azért egy pillantást az eredményekre, megfigyelem aztán közelebb megyek.
- Innen átveszem, még egyszer kösz. - mondom, de nem akarom ezzel kizavarni csak szeretném én befejezni a vizsgálatot. A szekrényhez lépek, és a sztetoszkópot kezdem keresni.
- Hová tetted a sz...
- Sztetoszkóp? Ott van a legfelső polcon a bal oldalon. Még a dobozában van. - pakolja el a vérnyomásmérőt, én pedig kibontom a kis csomagot és gyorsan megfordulok és a fülembe teszem a két végét. A nőhöz lépek és kérlelhetetlenül teszem a mellére a hallgatóját.
- Sóhajts. - teszem jobbra, aztán balra, lejjebb, és hallgatok meg mindent, amit szükséges. A hátán ugyanezt a műveletet elvégzem, majd kiveszem a fülemből, lehajolok és egészen közelről a pupilláit is megvizsgálom. Úgy tűnik minden rendben, de azért még aggódom egy kicsit.
- Na, szerinted is megmarad, szuperdoki? - kérdezi az öcsém epésen, de csak leintem.
- Fogd be, nem téged ellenőriztelek, csak biztosra akartam menni. - mosolyodok el, és akaratlanul simogatom meg a nő arcát, és gyengéden pillantok le rá, mire az öcsém hirtelen megvilágosodik.
- Ó, bassza meg, hát miért....Jesszus, Jamie! - kiáltja el magát. Meglepődve fordulok felé, de akár egy szélvész, elkap és hirtelen kivonszol a folyosóra.
- Pete, neked meg mi a....- kezdeném, de ahogy becsukódik az ajtó, a szavamba vág.
- Te kúrod a pszichológusod? - kérdezi hangosan, de fojtott hangon.
A döbbenet úgy ül ki az arcomra, mintha leforráztak volna. Fülig vörösödök.
- Én....hogy...Peter, te...
- Te kúrod a pszichológusodat és még csak nem is tagadod? Jamie, te megbolondultál?
A hangoskodására már muszáj vagyok reagálni. - Ssss, te meghibbantál? Miért nem plakátolod ki rögtön Sydney-t vele? - kérdezem joval csendesebben és feszülten túrok a hajamba - Igen, lefeküdtünk néhányszor, de hangsúlyozom, nem "kúrom" Tessát. Ő ennél többet jelent és többet is ér. Nem csak egy kóbor numera.
Peter egyszerre röhög és érzem rajta a mérhetetlen aggodalmat.
- Ha ez kitudódik, mindkettőtöknek repül az engedélye, a nyilvános megaláztatásról és meghurcoltatásról ne is beszéljünk. Hallod, ezt helyre kell hoznod, különben ebből akkora botrány lesz, amekkora még Clinton és Lewinsky afférja sem volt. Az égre kérlek Jamie, most ne a farkaddal gondolkozz, oké? Ha anya észreveszi rajtad azt, hogy epekedsz, tönkre fogja tenni ezt a nőt és csak azért, mert megegyeztek. Ha nem tartja a szavát, tudod, hogy anya rosszabb lesz mint egy feldühödött muzulmán hadsereg. Fejek fognak hullani.
Perceken át fojtott hangon győzködött arról, hogy mit kéne tennem, én pedig próbáltam meggyőzni arról, hogy nincs miért aggódnia, mindent kézben tartok. Végül arra a döntésre jut hogy ha felbosszantom anyát és tönkrevágom az esküvőjét, megöl és megetet a cápákkal.
A szobába visszatérve a másik szekrényhez megyek, és keresek magamnak egy tiszta pólót, amit gyorsan magamra kapok, hogy ne szaladgáljak már meztelen felsőtesttel, aztán türelmet erőltetek magamra és visszatérek Tessához.
- Ne haragudj az előbbiért, Peter egy kicsit feszült az esküvő miatt. Jobban érzed magad? Hozzak esetleg enni vagy inni valamit? - kérdezem, és leülök az ágy végébe a lábához. Szeretném a kezembe venni a talpát és megmasszírozni, de tudom, hogy nem lehet. Még utoljára sem. Távol kell tartanom magam tőle. Így szól az egyezség. És én nem leszek az, aki megfosztom a fejlődés lehetőségétől. Azt sosem bocsájtanám meg magamnak. Még akkor sem, ha minden valószínűséggel szó nélkül kell végignéznem ahogy Jared majd megpróbálja magába bolondítani, mert ha ellene mennék, azzal nyíltan elárulnám mindenkinek, hogy mit érzek iránta.

A falra kenni Jaredet az eddigi egyik legagresszívabb megnyilvánulásom felé, de érzem és tudom, hogy egyben annyira feltüzeltem ezzel, hogy ha táblát akasztottam volna Tessa nyakába SZABAD PRÉDA felirattal, akkor sem lehetne csábítóbb Jared számára. Hogy Olivia és közte mi van, arról fogalmam sincs, de a jelek szerint nincs is jelentősége. Az affér után megkeresem az öcsémet és Tessát, és csak kicsit kellemetlen Angie figyelmeztetése. Erről egyből eszembe jut Texas, és az a fantasztikus hétvége, amikor szintén ehhez hasonló figyelmeztetésekben részesített jószerével mindenki, akivel csak találkoztam. Miért gondolja mindenki azt rólam, hogy egy neveletlen őstulokvagyok, aki nem képes moderálni magát társaságban? Csak azért, mert olykor megmondom a véleményem, és nem csipkés kesztyűvel fogom meg a saját farkamat, attól még tudok illedelmes és jól nevelt lenni. Nem szeretek, ez igaz, de tudok. Nem fejtem ki ezt most a leendő sógornőmnek, inkább elmegyek és megkeresem a gyengélkedő nőt és az öcsémet. Amint a szobába érek, elfoglalom a megszokott trónomat, és azonnal átveszem az irányítást. Nem tehetek róla, tudom, hogy Peter jó orvos, de ettől még orto-sebész nem pedig kardiológus, és egyébként sem tud sok mindent Tessáról, így a zsörtölődését figyelmen kívül hagyom. A nő is ellenkezni próbál, míg vizsgálni kezdem, de persze ő sem megy sokra vele. Nem gondolhatja komolyan, hogy elájul a parton és csak úgy hagyom sétálgatni kedve szerint? Az életben nem bocsájtanám meg magamnak, ha baja esne, és ezzel az emlékkel térne haza. Vagy még inkább, ha hullazsákban kéne hazaszállíttatni. Az izgalmak, a harc Jareddel és a váratlan találkozás Oliviával azonban kizökkentett a komfortzónámból. Annyira jó volt a vízben, ahogy oktatni próbáltam Tesst. Jó volt újra hozzá érni, érezni, hogy egy kicsit talán aggódott értem, mert fontos vagyok még neki. Nem tehetek róla, megszerettem, és erről a kötelékről nem szívesen mondok le, még akkor sem, ha tudom, hogy ezt kell tennem, az ő érdekében. Így történhet csak meg, hogy gyengédebb oldalamat mutatom meg, és ezt épp az előtt. Peter nem tudja, hogy több is volt köztünk orvos-beteg kapcsolatnál, maximum arról értesülhetett, hogy a kapcsolatunk bonyolulttá vált. Ha messzire akarok menni, talán a hotelben történteket megtudhatta a lepcses szájú Morgan dokitól, de ennyi és nem több. Az ajtó elé rángat, és aztán fel is világosít arról, mennyire átlát rajtam. Ilyenkor tudom utálni, hogy az öcsém ennyire ismer. Hiába győzködöm, őt maga alá temeti a féltés és a kétségbeesés. Tudom, hogy félt, és azt is, hogy Tessának sem akar rosszat, de nehezemre esik nem beverni neki egyet. Kezd elegem lenni abból, hogy mindenki megmondja mit tegyek és mit ne tegyek, mintha egy pelenkás bajkeverő lennék. Lassan közel leszek a negyvenhez, mégis mindenki úgy kezel mint egy komplett idiótát. Emberek, nem gyerek vagyok, hanem csak idegösszeroppanásom volt, az ég szerelmére. Jó, hogy nem záratnak rögtön zárt osztályra mindjárt. Ahogy visszatérek a Peterrel való beszélgetésből reménykedem benne, hogy ebből Tess nem hallott semmit, ezért elnézést kérek. Amit felel azonban egy kicsit meglep.
- Attól még az esküvő miatt idegbajos, ezen a téma nem változtat semmit - mondom, és azért eléggé szégyellem magam - Bocs, nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni.
Mit mondhatnék még? Hogy bocs, hogy állandóan megdugtalak és most az anyám hadjáratot indíthat ellened? Vagy igazán sajnálom, hogy még mindig utánad csorgatom a nyálam, de a szememben olyan vagy, mint egy kutyának a velőscsont? Őszintén sajnálom, de hosszú távon a megjátszás nekem nem igazán megy. Nem tudom mások hogy csinálják, nekem ebben nincs gyakorlatom. Ezért is lógok ki a Stormok közül is, és a Woodwardok közül is. Már azt sem tudom, ki is vagyok valójában. Talán ideje lenne saját családot teremtenem.
Leülök Tessa lábához, és megkérdezem hozzak-e neki valamit, de elhárítja a segítségemet. Tanácstalanul ücsörgök tovább. Az az érzésem, mennem kéne, hisz odakint vendégek vannak, és ez az én otthonom részben, mégis inkább itt maradnék még kettesben vele. Szeretnék vele beszélgetni, elmagyarázni Jareddel a viszonyomat, és azt, miért félt az öcsém ennyire minket. A pszichológusom, talán ezekről is tudnia kéne, és arról is, hogy tudja, Olivia nem jelent számomra mást, mint a múltat. De mielőtt belekezdhetnék, leül mellém a szőnyegre. Ahogy magyarázni kezd, elhúzom a számat. Jared nem jelent veszélyt? Tényleg nem? Mert én úgy láttam, az első adandó alkalommal átpártolt hozzá, és nem titkolom, hogy emiatt fel tudnék robbanni a féltékenységtől. De aztán úgy kezd el beszélni, ahogy sosem akarnám hallani, és ahogy gyűlölöm is, mikor beszél. Pszichológusként. Ahogy hallgatom, egyre tisztábban körvonalazódik az, amit mondani akar. Nem vágok közbe. Csak hagyom, hogy a szárnyaim ólommá váljanak a szívemen, aztán láncot verjen rá egy olyan lakattal, amelyet semmilyen kulcs többé ki nem nyithat. A kéklő szemekbe merülök el, de egyre távolabb érzemmagamtól, pedig karnyújtásnyira van. Amikor megszólalnék, hogy kicsit vitába szálljak, elhallgattat. Puha ujja a pecsét, amellyel megszeghetetlen esküjét aláírja. Nem kér belőlem.
Hitetlenkedve húzom el a számat és elfordítva a fejem kibámulok egy pillanatra az ablakon. Feszültté és idegessé tesz az, amiket mond. Semmit nem tud rólam és Oliviáról, és annak ellenére amit elmondtam, mégis inkább átpasszolna neki? Haragom egyre nő, ahogy hallgatom. Szóval így állunk? Feltűnt Jared és hirtelen tökéletes leszek Oliviának és ő nekem? Hol van az, amikor azt mondta, adjak időt magamnak arra, hogy kitaláljam mit akarok? Hol van a meghitt beszélgetés azután, hogy letepert a virágágyásban? Hol van Rio és a csillag, amelyet kiválasztottunk? Hát eddig tartott a nagy ígéret, hogy találjunk mindig vissza egymáshoz? Most meg szaladjak Livhez, csak mert neki ez így lenne kényelmesebb? Aztán hirtelen bevillan. Nem az a lényeg, hogy Livvel vagyok-e vagy sem. Ő tőlem akar megszabadulni. Azt gondolja, hogy ha most eljöttünk ide, a rajongásom a ház iránt egy adu ász lesz a kezében. Ha ezt megspékeli azzal, hogy kibékít Livvel, az csak még egy indok arra, hogy visszaköltözzek Sydney-be, főleg úgy, hogy az öcsém is itt él.
Némán összeszorított fogakkal hallgatom a monológját, és ahogy puszit ad az arcomra, rezzenés nélkül tűröm. Mikor azt mondja, jó ember vagyok, már nem is szólok semmit. Jó ember? Ez mégis mit jelent? Jó orvos vagyok? Vagy szuper beteg? Ha annyira jó vagyok, miért nem harcol értem ő is?
Elmegy.
Maradok.
A végtelen óceánt nézem az ablakon át, és nem tudom, hogy vagyok képes arra, hogy a bennem tomboló csalódott tüzet kordában tartsam. Azt hiszem most szakított velem. Már megbeszéltük a távoltartást, de azzal, hogy felkínált Livnek....a karjaiba lökött. Számomra ezzel vált egyértelművé a szándéka. Szabadulni akar tőlem. Ha pedig ezt akarja...


*pár nappal később*

- Gyerünk, srácok, m...már nincs sok hátra! Te meg ne gurulj állandóan vissza, te gyökér, így sose viszlek..hukk...haza...nya, azé' - rúgok egyet az öcsém tolószékén, amiben félájultan terpeszkedik. feje hátra csuklik, és alig ad életjelt magáról, de nem baj, méltón búcsúztattuk a legénységét, amire holnap csak a digitális kamera fényképei fognak majd emlékeztetni. Hűvös szél fúj át a vékony kabáton, ahogy alig száz méterre próbálom felrugdosni az öcsémet és még pár megmaradt szépreményű havert az emelkedőn amely a házamhoz vezet. A kezemben tequilás üveget lóbálok, és egyre nehezebben megy a legénybúcsúból a hazajövetel. Ahhoz képest, hogy azt ígértük, éjfélre itthon leszünk és szolidak maradunk...
- Jamie, bazd meg, melyik a te házad? - kérdezi négykézláb mászva a betonon az egyik ex-kollégám, miután feladja a hasztalan próbálkozást, hogy a székkel együtt mozduljon előre. Derek River igazából Peter haverja, de mikor együtt dolgoztunk, nem volt bajunk egymással. Szakterülete szerint vagy nőgyógyász, vagy urológus, vagy érsebész, igazából elmondta, de elfelejtettem, mert épp nagy versenyben voltunk az alagsorban. Büszkeségem, a tolókocsis gyorsasági futam nem maradhatott el a hülye ötletek tárházából, amit azután kezdtünk összeírni, hogy legurítottuk azt a felest, ami már nem kellett volna, hogy lemenjen. Így lehet, hogy az öcsémen rózsaszín boa van, hercegnő fejpánt, és vadul ölelget egy vörös szájú guminőt, akin piros bikini feszül. A többiek csak mérsékelten néznek ki ennyire gázosan, de tény, hogy rohadtul elfáradtunk, mert egyrészt totálisan részegek vagyunk, és ennek folyományaként elhagytuk az összes kocsinkat, viszont elmúlt hajnali 3 és vagy ötven kilométert gurultunk csapatosan tolószékben hazáig. Elvégre menni egyikünk sem tudott volna, ésszerűtlen volt, hogy a kórháztól alig hatszáz méterre lévő kolléga lakásába menjünk aludni, ehelyett felelős állampolgárokként nekivágtunk a kerekesszékes konvojnak. A karom leszakad, és a gondolkodás mellett a beszéd is igencsak nehezemre megy már. Jobb is így, kicsit könnyebb elviselni a tényt, hogy Tessa és Jared a legutóbbi partyn igencsak látványosan érezte jól magát, miután a nő értésemre adta, hogy nem hogy nem kér belőlem, de leginkébb annak örülne, ha nem várost, hanem egyenesen kontinenst váltanék. Megölt a féltékenység, ahogy Jared tette neki a szépet, de a harag bennem akkora volt, hogy képes voltam visszafogni magam. Sőt, annyira jól csináltam amit kért tőlem, hogy mire az este ránk köszönt, elég részeg voltam ahhoz, hogy Liv az ölemben kössön ki és vadul harapdálja a számat. Ha akartam volna, akár meg is húzhattam volna, de azért volt bennem tartás. A nagy volumenű beszélgetés ugyan nem történt meg, de addig eljutottam, hogy azt ígértem, gondolkozok azon, hogy átbeszéljük a múlt eseményeit. Tizenhat húzónyi rövid után meg már nem voltam ura a tetteimnek. Csak az bosszantott, hogy a hiánya sosem akart szűnni, és bár jól játszottam a rám szabott szerepet, képtelen voltam magammal elhitetni, hogy amit érzek, az nem valóság.
- A legnagyobb...akárcsak a farkam. - vágom rá, mire elvigyorodik és maga előtt lökdösve a tolókocsit elindul egyenesen az ellenkező irányba. Nagy nehezen eljutunk némi kiabálás meg csendre intés közepette a házig, és még a székből is sikeresen kimászok, de akárhogy nyomkodom a kocsinyitógombot a kulcscsomómon, az ajtó egyszerűen nem akar kinyílni.
Zavartan állok meg és vadul nyomom a gombot. Amerikában az autóm már visítva tiltakozna, de szerencsére a jel nem ér el addig, viszont nekem sem tűnik fel, hogy az hiába nyomkodom, mert az ajtóba be kell dugni a kulcsot hogy nyíljon, nem esik le.
- Csessze meg, nem akar kinyílni. - szomorkodok.
- Nincs másik bejárat?
Az ötletet Leonard Washington adja, aki szerencsére most otthon hagyta a fekete vérlovát. Egyenesen rámutatok.
- Washington, te...hukk...vagy az én emberem. Már ki is találtam, hogy...hukk...jut...jaj, a gyomrom...hogy juthatunk be a legnagyobb biztonságban. Kövessetek ifjú padavanok. - intek nekik, és az öcsém székét megfogva a lépcső aljához vezetem őket. A vőlegényen és rajtam kívül lévő hat pasas szó nélkül követ. Az öcsémet felkeltem, és diszkrét anyázás közepette felcipelem a lépcsőn át a garázs tetejére, ahonnan egy kis zöldövezeti részen átvonszolva mind a nyolcunkat plusz a tolószékeket egyenesen a medence oldalánál lévő sziklafal tetejére sikerül feljutnunk, röpke fél óra alatt. Ki négykézláb, ki félúton kidobva a taccsot érkezik meg. Diadalittasan állok meg a medence vizét bámulva, mire Frank, a radiológiáról széttárja a kezét.
- És most?
Vakító kék szemeibe próbálok nézni, de hirtelen ketten lesznek.
- Idefigyeljetek Frankek. Nem egyér...jaj...telmű? Le kell...hukk...most figyelj...ugrani. Mi lehetne ennél biztonságosabb?
- Bazd meg, Jayjay, ez kurva magas. Nem fogunk belehalni? - kérdezi Leonard, mire legyintek.
- Á, ne legyetek már ennyire nyulak. Gondol...kozzatok. A testünk nyolcvanöt százaléka víz. Odalent ami van, víz. Ergo...szépen elvegyülünk a medencében. Hukk. Tök logika. Nem? - kérdezem, de látva a tétovázást, nagyot sóhajtok, és az egyik tolószéket elkapva egy mozdulattal belehajítom a medencébe. Az nagyot csobbanva merül el.
- Mit mondtam? Nem veszélyes. Ez is túlélte. Ki kezd? - kérdezem vigyorogva, és Frankek, Peterek, Leonardok, Gregek, Shanek, Billek és Jaredek tapsolják hatalmas értelmi képességeimet. Shane mellém lép és átkarolja a vállamat.
- Hajrá, Woodward, tiéd az elsőnek járó megtiszteltetés. Ugorj! - lök egyet rajtam, mire majdnem lezuhanok a szikla tetejéről, utolsó pillanatban nyerem vissza az egyensúlyomat.
- Whoa...hukk...oké. Akkor kezdem. - lépek a szikla szélére, amikor hirtelen hangokat hallok meg a fejem fölül. A terasz üveglapjánál hirtelen végtelen mennyiségű csaj jelenik meg, élükön a drága leendő sógornőmmel.
- Jamie, ti meg mi a jó francot csináltok? - kérdezi, jól hallhatóan eléggé kibukva, és hátra nézve már látom, hogy Peter kiterülve a szikla tetején alszik. Meghúzom a tequilás üveget és meghajolok.
- Drága sógornőmhúgom...virágszál vagy a...hukk...éjszakában. Vagy valami ilyesmi. Hazaértünk, csak nem tudunk ...ó, de szédülök...bemenni az ajtón. Hát most itt jövünk. - intek a medence felé. - Jössz te az ajtóhoz, te anyaszomorító...- hadarja paprikás hangon, de ekkor Peter gondol egy merészet, felül, és mikor ezt megteszi, reflexből lök egyet rajtam. a lendület kicsi, és egyetlen oka van annak, hogy nem töröm szilánkosra az összes csontomat, méghozzá az, hogy a hatalmas méretű gumikacsa amit annak idején Mayának vettem ajándékba épp alattam van. Arra esek rá, és onnan pottyanok át egyenesen a medence meglehetősen hideg vizébe, hangos röhögés és sikoltozás közepette, amit addig hallok, míg el nem merülök a vízben. Csodás és méltó büntetés ez, amiért...túl sok minden van a rovásomon, nem tudnám megállapítani ez épp miért is lett a büntetésem. A francba. Hiányzik Tessa.

Búcsú.
Legénységtől, felelőtlenségtől, szabadságtól. Az öcsém sosem volt ennyire elszánt még nő miatt, mint most, de tudom, és érzem rajta, hogy ez nem egy fellángolás, amit a nyakába akasztottak. Szerelmes, mint a nagyágyú, és ez az esküvő fontosabb neki mindennél. Mindent meg akar adni Angelicának, amit csak adni tud, és talán sokan azt gondolják, túlzásba esik, mert Angien látszik, hogy neki ez túl sok és túlságosan erőltetett. De ismerem az öcsémet és a gondolkodásmódját. Ő előre gondol. Mindig előre. Tudja, hogy Angienek ez kellemetlen most és kívül esik a komfortzónáján, de hisz benne, hogy később, amikor majd tucatnyi loboncos hajú kölyök rohangál körülöttük, büszke lesz az esküvői fotójukra és arra, hogy bár a családja ellene fordult, mégis volt egy olyan esküvője, amelyre büszke lehet. Amelyre a vőlegény nem érdekből jött el, hanem azért, mert tényleg őt akarta elvenni felségül és senki mást. De míg az este csak erről szól a fiúknak, nekem más jelentőséget is hordoz. Egy lezárást, amit sosem akartam, és amit most sem akarok. Amit nem én kértem, nem én akartam. Amiért haragszom és magamban dühöngök és fortyogok, és amit nem tudok megbocsájtani. Megértem, és felfogom. De megbocsájtani akkor sem tudom. Legalábbis még nem.
A részegség segít tompítani a fájdalmat és az elkeseredést, és újabb erővel ruház fel. A nyolcadik tequila környékén már egészen határozottnak éreztem magam, mostanra pedig kifejezetten elszánt lettem abban, hogy ha Tessa ezt akarja, akkor meg is kapja amit kért. A hazaérkezés cseppet sem zökkenőmentes pillanatait a bejárati ajtó kellemetlenkedése teszi még rosszabbá, de a kellő mennyiségű ital elfogyasztása után jobbnál-jobb ötleteim támadnak. A tengerparton alvást és az egyéb megoldásokat azért vetettem el, mert ha nem hozom haza az öcsémet, az biztos, hogy nem érem meg a menyegzőjüket. Angie apró és bájos, de őszintén mondom, hogy félek tőle. Az a nő ötven kiló, de veszett. Egy terepnadrágos Cornelia Jones. A sziklafal tetejére érve felvázolom az ötletemet, és nem értem, egy csapatnyi orvos miért nem érti azt amit mondok, mikor tökre világos mit kell csinálnunk. Bizonyításképp dobom be a vízbe az egyik lopott tolókocsit, és Shane majdnem bele is lök, de még sikerül megállnom. Angie megjelenésére nem számítottam, azt hittem nagyon csendesek vagyunk, de a kiakadása kicsit szerintem indokolatlan. Egyesek sápítoznak, míg Allegra, Tessa fura de amúgy kedves és meglehetősen dögös barátnője ujjongva biztat minket, hogy ugorjunk. Már épp meggyőzném arról leendő sógornőmet, hogy hagyjuk már ezt a parancsolgatósdit, és higgye el, ha mondom, hogy a vízbe ugrás az eddigi legjobb ötleteim közé tartozik, de ekkor az eddig kába öcsém magához tér és reflexből meglök, aminek következtében a hatalmas gumikacsára zuhanok, majd onnan a hideg vízbe.
Elmerülök. A szívem amint a vízbe esek összeugrik, görcsölni kezd, de hála annak, hogy nem rögtön a dombmászás után estem bele, megúszok egy szívrepedést és kicsit nehezen, prüszkölve de sikerül a vízfelszínre úsznom. Egy kicsit magamhoz térek, és ahogy kibukkan a fejem, tapssal és ujjongással közeledek. Vigyorogva emelem fel a kezem, mert a tequilás üveget ugyan valahol elejtettem, de én még élek és nagyobb bajom sem esett, ám hirtelen mintha megállt volna az idő. Ahogy Tessa feltűnik a sziklák tetején lévő fövenyen és kecses csípőringással Jaredhez sétál a szívem összeszorul. A vigyor abban a pillanatban lelohad az arcomról, ahogy az unokabátyám magához húzza, és a csókjuk pillanatában szinte hallom, ahogy kristályszívem darabokra hullik. Hiába az üdvrivalgás, ami már nem is tudom, hogy nekem vagy nekik szól, a keserű íz a számban méreg erősségű lesz. Nem nézem végig. Szótlanul fordulok sarkon, és a medence széléhez vonszolva magam ruhástól próbálok kimászni a partra. Borzasztó hideg van, mert fúj a szél és hajnalban itt sincs olyan meleg, de már nem érdekel ez sem. Nem akarom végignézni, ahogy az rohadék unokabátyám ismét diadalt arat felettem.
- Hé, Jamie, most meg hová mész? - lép elém váratlanul Allie - Jöttem segíteni, hátha nem tudsz kijönni a medencéből. Azért elég gáz lenne egy temetéssel egybekötött esküvő nem? - kérdezi mosolyogva, én pedig nem tudok most nevetni a poénján. Észre sem vettem, hogy lejött. Úgy tűnik neki jóval érdekesebb az, hogy én hogy jutok ki a partra, semmint az, hogy Tess hogy nyalakodik Jareddel. Némán bólintok, mert a torkom össze van szorulva, de csak pár pillanat kell még és magamra találok, de most még nem megy. Együttérzően nyújt át egy vastag fürdőlepedőt.
- Tudom, hogy közel állsz hozzá, de hidd el, nem akar neked rosszat. - mosolyog rám, én pedig veszek egy nagy levegőt, kifújom, és elveszem tőle. Víz csorog a hajamból az arcomra, és most kifejezetten örülök neki, mert így a sötétben nem látszik, hogy könnyezek.
- Ja. Tudom. Gratulálok nekik.
Nem tudom mit mondhatnék erre. Allie azonban közelebb lép, és kissé bizalmaskodóan megérinti a vállamat.
- Túl sok rajtad a vizes ruha. Le kéne vetkőznöd. Esetleg szükséged van segítségre? - kérdezi, amivel teljesen meglep, mert eddig nem vettem észre rajta azt, hogy közeledni akarna. A törülközőben megtörlöm az arcom, és igyekszem meggyőzően mosolyogni.
- Allie, ez igazán kedves tőled, de megy egyedül is.
Visszanézek a sziklák tetejére, ahogy Jared büszkén puszilgatja Tessa arcát és ölelgeti, aztán látva, hogy a lányok már ott vannak, hogy segítsenek a fiúknak lemenni az ajtóhoz és levinni Petert is, inkább oda kiáltok.
- Rendben srácok, átöltözöm, és aki akar, még csatlakozhat egy kis afterpartyra! Mindjárt visszajövök! - kiáltok, és elsuhanok, hogy valami szárazabbat vegyek fel. A fürdőben megszabadulok a vizes cuccoktól, majd megszárítkozva egy sötétvörös ing és egy lenvászon nadrág mellett döntök és így térek vissza a vendégekhez, akik a lányokkal elvegyülve a nappaliban időznek. Azonnal Tessát keresem a tekintetemmel, amint belépek, és szívfacsaró látványt nyújt a kép, ahogy a kanapén elnyúlva Jared az ölében fekszik és az arcát cirógatja. A szédülés fog el, és megugrik a gyomrom, de Allie kezéből kikapom a felém nyújtott poharat, és akármi is van benne, lehúzom. Majd még hármat. Amire innentől emlékszem, az az, hogy a biliárdasztalra felül egy csaj és a lábai alatt kell beletalálni a golyókkal a lyukakba, de hogy ki az, meg ne kérdezze senki. Aztán valaki felhívja Oliviát, hogy jöjjön át, pedig tiltakozom ellene kézzel-lábbal, de végül tényleg megjelenik, majd Allie a kezembe nyom még egy poharat valami színes löttyel, aminek a vége az lesz, hogy a fürdő padlóján ölelgetem a wc kagylóját nagyon lelkesen míg kirókázom magam és valakik beszélgetnek a fejem felett. Aztán borzalmas íze van a számnak, ezért csak úgy tessék-lássék, de fogat mosok, azt hiszem az öcsém fogkeféjével, és végül nem tudom hogy de az ágyamba kerülök. A párnák közt alkoholmámoros álomba merülök, mikor Tessa egyszercsak megjelenik, akár egy jelenés, vagy egy angyal és bebújik mellém az ágyba. Megnyugodva, hogy az egész Jared ügy egy kis semmiség, az ölébe tornázom magam.
- Úgy örülök, hogy visszajöttél. Nem akarom, hogy elmenj. Soha többé ne menj el.
- Nem megyek sehová, Jamie. Itt vagyok. Aludj csak.
- Szeretsz még? Mondd, hogy szeretsz! - kérlelem, és érzem, hogy közelebb húz magához.
- Hát persze, hogy szeretlek. Mindig szerettelek.
- Én is szeretlek, Abigail.

Az álom súlyos szárnyakkal terít be, és egy olyan világba repülök, ahogy nem fáj semmi. Csak néha emlékeztet egy szorító, nyomasztó érzés arra, hogy a szívemet nem tudom becsapni. Mert az újra összetört.

*Az esküvő reggele*


Kora hajnal van, még félhomály időz a tenger felett, amikor az utolsó métereket futom le Curl Curl Beach homokjában. Lihegve állok meg nem messze a házamtól, és rövid, de intenzív fekvőtámaszozás és térdemeléses felülés után csatakosan, piszkosan térek vissza az otthonomba. Képtelen voltam aludni, miután a tegnapi napot intenzív fejfájással és gyomorforgással majdnem végigaludtam. Ideges is vagyok, mert az öcsém házasodik, és persze azért is, mert tényleg borzalmasan berúgtunk a legénybúcsúján, és Angie meglehetősen haragszik rám emiatt. Valahogy úgy éreztem tegnap este mikor mégiscsak kimerészkedtem hogy együtt vacsorázzunk, hogy nemkívánatos személy vagyok, és ez eléggé bántott. Talán elkövettem valamit, amit nem kellett volna? Peter nem emlékszik semmire, mivel ő végigaludta az egész after partyt, Allie csak sandán vigyorgott mikor megkérdeztem mit tettem, hogy mindenki olyan csúnyán néz rám, Tessa pedig...hát, róla aztán már tényleg fogalmam sincs mit gondoljak. A sziklák tetején még Jareddel enyelgett, aztán bejött hozzám a szobámba és ölelgetett meg puszilgatott és azt mondta szeret, tegnap meg egyedül ébredtem és úgy nézett rám, mint a véres rongyra. Ez pedig teljesen kiborít, mert nem tudom mégis mi a jó francot kéne tennem.
A házhoz érve beszaladok, és úgy, ahogy vagyok, izzadt trikóban és edzőnadrágban a konyhába megyek, hogy elkészítsem a reggeli turmixomat, és bekapcsoljam a kávéfőzőt. Hamarosan ébred a menyasszony és a vőlegény, és kelleni fog nekik a koffein. A konyhában tevékenykedve háttal állok, mikor hangokat hallok. Megfordulva épp Tessát pillantom meg. Érzelemmentes arccal nézek rá először de aztán próbálok mosolyt erőltetni az arcomra.
- Jó reggelt. Mindjárt kész a kávé, ha kérsz. - mondom, majd a gyümölcsökből és zöldségekből álló kavalkádot lezárom a turmixgépben, és elindítom. A gép modern, ezért kellően hangtalan, és a zaj szerencsére csak rövid ideig tart, így nem ébred fel rá senki. Aztán a végtelen mennyiségű esküvői kellékre siklik a tekintetem, amelyek beborítják a teljes nappali minden szegletét, az öltönyökre és alkalmi ruhákra, amelyek egy állványon lógnak, és sóhajtva iszok bele a turmixomba. Tessát látva viszont most először nyílik alkalmam kettesben lenni vele napok óta, ezért felé fordulok.
- És mondd, hogy tetszett a St. Claire? Úgy hallottam Jared végigvezetett az egész intézményen. Mi a véleményed? - kérdezem, és amint kimondom, meg is bánom a kérdést. Micsoda idióta vagyok. Mi a véleményed? Hogy lehet ilyet kérdezni? Ilyet senki nem kérdez, csak az, aki hazudik. Főleg, mert nagyon is jól tudom, milyen a St. Claire, és mik a hátrányai, előnyei. Ellenben nyilvánvaló, hogy a valódi kérdésem nem a kórházra, hanem sokkal inkább Jaredre vonatkozik.
- Úgy látom nagyon jól kijöttök ti ketten - komolyodok el, bár nem akarok sértő lenni, habár a számon van, hogy rohadtul nem tetszik. De emlékeztetnem kell magam arra, hogy hiába nem tetszik, ő akkor is itt van, és Tessa végleg ellehetetlenítette a kapcsolatunkat. A konyhapultnak támaszkodok, és elmerengve nézek ki az ablakon. Nincs jogom számon kérni, mikor kivel mit csinál. Ahogy én sem tartozom neki elszámolással. Mégis van valami ami piszkálja a fantáziámat, így felteszem a kérdést.
-Mondd, tettem amúgy valamit amiért mindenki haragszik rám? Este az volt az érzésem, hogy mindenki neheztel, csak nem tudom miért.

Kíváncsian várom, hátha választ kapok arra, mi is a bűnöm.

Kora reggel sok mindent el tudtam volna képzelni, de egy hajhálós, hajcsavarós, kómás Tessa igencsak meglepett. Korán is volt még, és ez a megjelenés...De nem szóltam semmit. Csak kávéval kínáltam, amit elutasított, így nem erőltettem a dolgot. Mmegcsináltam a saját zöld trutyimat, ami elsőre borzalmas volt, de a túl sok gyorskaja elkezdett meglátszani az elmúlt hónapokban, így kénytelen voltam egy kis szálásításra rávenni magam. Most már nincs okom aggodalomra, a box és a rendszeresebb edzések szépen lefaragták rólam a nem kívánatos puhaságot, izmaim megkeményedtek, hasfalam feszesebb és jobban kidolgozott lett, mellkasomon jobban feszül a póló is a vállaim is kikerekedtek, de az edzés mégsem hagyom abba. Többek között azért sem, mert élvezem gyötörni magam.
Abba kéne hagynom a pofázást, de őszintén szólva fojtogat a féltékenység és a kíváncsiság, így csak rákérdezek arra, hogy tetszett neki a St. Claire. Életem jelentős éveit töltöttem itt, megannyi csodás és kevésbé jó emlékkel gazdagodtam. Igaz, örültem volna, ha én vezethetem körbe, de miután Jared már felajánlotta és igent is mondott a meghívásra, nem volt pofám odamenni, hogy én is felajánljam. Pedig talán sokat megtudhatott volna rólam, de mindegy, ha érdekli majd rákérdez úgyis. A válasza nyugodtnak tűnik és bár szerintem köze nincs Ausztrálinak ahhoz amit ő állít, hisz az emberek itt is épp olyan gondokkal küzdenek mint a világ bármely pontján, azért örülök, hogy tetszett neki. Bólintok hát és elmerengve nézek ki az ablakon. Nincs semmi különös, de a viszonyunk az elmúlt napokban érezhetően megváltozott. Az az érzésem, az ötlet, hogy elhozzam ide magammal, életem egyik legrosszabb döntse lesz majd. Pedig olyan lelkes voltam amikor igent mondott! Hogy változhatott át a kezdeti jó indítás egy ilyen groteszk pszichodrámává? Ha azt gondolhattam volnavalaha, hogy esélyem lenne rendbe tenni azt a nem meghatározható valamit, amit elrontottam, a következő kérdésemre adott epés megjegyzése azonnal elmetszi a remény torkát. Alig kapok szikrát, amilyen hangnemet megüt velem szemben. Összeráncolom a homlokomat és kissé eltátom a számat, miközben jobbommal erősen rámarkolok a konyhapult szélére.
- Whoa...hát ez...bocs, hogy mertem érdeklődni, ígérem nem esek többé ebbe a hibába - mondom gúnyosan és érezhető sértettséggel. Értem én, hogy nem akar tőlem semmit, de bassza meg, ettől még én hoztam ide, én vállaltam felelősséget is érte, és ez egyelőre még az én házam, talán jobban meg kéne válogatnia a szavait. De kezdem kiismerni Tessát, és már tudom, hogy ha valamiért elborul az agya - érdekes módon hozzám hasonlatosan - nem rejti véka alá a kendőzetlen véleményét.
Utolsó próbálkozásként most már akkor rákérdezek arra is, mégis mi a jó istent követtem el, amiért hirtelen én lettem az egyes számú közellenség, de amit aztán kapok, az jobban meglep, mint amit elsőként gondoltam volna.
- Következményei? - kérdezem, és kezd elborulni az agyam - Te mondod mindig, hogy beszéljek, most meg baj, hogy megteszem? Én...
Nem értem mi a franc történik, de Angie ránk ront, és mielőtt még jobban rákérdezhetnék, hogy mi a fenéről beszél konkrétan, elvonszolja mellőlem.
- A picsába - morgom kicsit sem higgadtan, aztán lehajtom a turmixot és a mosogatógépbe hajítom a poharat. Aztán szó nélkül megyek a szobám felé, és kicsit sem puhán vágom be magam után az ajtómat. Agyamban lázas gondolatok követik egymást, és egyre inkább azt érzem, hogy óriási hibát vétettem. Megint olyan szekér után futottam, amelyik nem akart felvenni, és megint olyan után, amelyikre nem vagyok odavaló.
- Jó reggelt, Seggfej. De jó lett volna, ha nem baszkodod az ajtót kora hajnalban, még aludhattam volna húsz percet. - hallom odakintről az öcsém álomittas morgását miközben kettőt ráver az ajtómra. - Főztem kávét. kupáld ki a képed, mert készülnöd kell. Egy óra múlva indulok Angievel meg a lányokkal, fél órán belül itt lesznek a srácok is. - kiáltom ki, és próbálok meggyőző lenni, hogy minden rendben. Angiet ugyanis Leonard házában kell majd kikérnie Peternek a szokásokhoz híven, mivel a szülei el sem jönnek, Leo is fogja az oltárhoz kísérni. Evidens, hogy ott is fognak majd átöltözni a lányok, akik Angievel fognak menni. Ám hiába minden erőlködésem, egyszerűen nem tudok napirendre térni afelett, hogy Tessa miért és hogyan beszélt így velem, mikor én igyekeztem mindent megtenni azért, hogy kényelemben és jól érezze magát. S ha valaki ismer, tudja jól, hogy én semmit nem hagyok szótlanul vagy megtorlatlanul. Elvonulok a tusolóba, és gyorsan lefürdök, borotválkozok és fogat mosok, majd egy szál törülközőben még mindig fortyogva sietek vissza a szobámba. Felkapkodom magamra a szürke öltönynadrágot, a hozzá tartozó vajszínű inget és a nyakamba vágom a nyakkendőt, de pár percnyi idegbajos próbálkozás után feladom. Nem tudok a mai napra koncentrálni, így legalábbis semmiképp. Felkapom a telefonomat amit ide vettem, és míg egy számot keresek a telefonkönyvben, a nappali felé indulok. Angie és Tessa is itt vannak, ahogy Peter is, a kép majdhogynem idilli. Ahogy beérek, Peterre nézek.
- Küldd át nekem Jared számát. Most. - mondom neki ellenmondást nem tűrő hangon, mire meglepett tekintetek kereszttüzében találom magam.
- Jamie, mi a baj? - kérdezi aggódva Angie, de összeszorított állkapoccsal nem válaszolok neki. Peter értetlenül mered rám.
- Miért kell neked Jared száma? - kérdezi. - Most átküldöd, vagy kérjem el valaki mástól? - kérdezem felcsattanva, mire bólint, és pillanatokon belül meg is érkezik a kért szám. Azonnal tárcsázom, és miközben várom, hogy kicsengjen, Tessára nézek.
- Ne menj sehová. Én...- kapcsol a telefon, így picit elvonom róla a tekintetem - Helló Jared, itt Jamie. Figyelj, egy kis változás állt be a tervbe. Megtennél valamit? Kivel jönnél az esküvőre? Aha, értem. Tök mindegy. Megtennéd, hogy helyette inkább Tessát kísérnéd? Átrakatom a kártyádat az asztalnál mellé, ha nem probléma....Az tök mindegy. Jó ez így neked? - kérdezem, és közben Tessára nézek. - Neked is megfelel így Dr. Wilson? - kérdezem, majd mikor Jared örömmel beleegyezik, a fele mondatánál rácsapom a telefont. Most már csak én vagyok, a döbbent vőlegény és menyasszony, és a falfehéren tátogó Tessa.
- Jayjay, ez meg most mire volt jó? - áll fel feszengve az öcsém. Leintem.
- Ebbe ne avatkozz bele, Pete, világos? - vágom oda keményen. Angie csak türelmetlenül fújtat egyet, érezhetően nincs hangulata kora reggel ezzel foglalkozni, amit csinálok, de őszintén leszarom a véleményét meg azt is, amit akar. Tíz perc múlva minden mehet a maga kerékvágásában, de ezt most lerendezem egyszer és mindenkorra.
- Én foglak titeket elvinni Leonard házába, mert én leszek a sofőr. De attól a perctől Dr. Wilson, azt szeretném, ha a lehető legtávolabb lennél tőlem. Érezd jól magad, egyél, igyál, szórakozz. Jared kitűnő társaságot fog nyújtani, a kollégáim mind nagyszerű emberek.
- Jamie, de neked kell Tessával jönnöd...- vág közbe rémülten Angie, mire felé fordulok és haragosan villantom a szemeimet.
- De nem akarom, Angie! Értesz engem? Nem akarok vele menni az öcsém esküvőjére!
Néma csend telepszik a szobára, a légy zümmögését is hallani lehetne, a feszültség a tetőfokára hág. Feszülten sóhajtok és lehunyom a szemem, majd újra kinyitom és sóhajtok.
- Sajnálom, tudom, hogy ez a ti napotok, és ígérem, példásan fogok viselkedni öt perc múlva. Mosolyogni fogok, és igyekszem a lehető legjobb formámat hozni. Nem rendezek jelenetet, nem leszek lekezelő és mindent megteszek, hogy életetek egyik legcsodásabb napja legyen a mai. De nem vagyok hajlandó fülem-farkam behúzva, akár egy kivert kutya kushadni az öcsém menyegzőjén csak azért, mert elkövettem egy ostobaságot, és ne kérdezzétek mi az, mert teljesen mindegy már. Tessának érezhetően teher vagyok, és köszönöm, de nem kívánok a sarokban ücsörögni míg kegyeskedik egy normális mondatot hozzám vágni. Értésemre adta már, hogy köztünk csak orvos-beteg kapcsolat van, és ezt tiszteletben tartom. Most pedig ő fogja tiszteletben tartani, hogy én pedig egy férfi vagyok. Egy férfi, aki nem kíván olyan nő mellett mutatkozni, aki más után ácsingózik, és akinek csak bajt és bosszúságot hoz az életébe. Nekem is van önbecsülésem, és talán nem sok, de azt hiszem ennél egy kicsit többet érdemlek - mondom, majd visszafordulok Tessához.
- Ha neked megfelel, Jared elkísér az esküvőre, jól hallhattad, örömmel vállalta. A nap további részében pedig ígérem mindent megteszek, hogy színemet se kelljen látnod. A hét további részében pedig leköltözök az alsó szintre, így még csak beszélned sem kell velem. Mint orvos, állok rendelkezésedre. De amint hazaértünk, Dr. Wilson...ha hazaértünk, mi nem leszünk tovább kapcsolatban.
Hangom úgy vág a levegőben, akár a kés. A szívemet pedig újra vastömlöcbe kényszerítem. Ha ez kell neki, hát legyen így. Én nem erőltetek semmit, ami nem megy. Néma csend telepszik a szobára, és a levegő sem mozdul, mikor váratlanul zaj üti meg a fülemet. Mindenki a bejárat felé kapja a fejét.
- James Dylan Woodward! - csattan ezzel egy időben Virginia Woodward kétségbeesett és elképedt hangja. Tudom minek szól ez, de most az egyszer felszegem a fejem, úgy nézek szembe vele.
- Szia Anya. Remélem így most már tökéletesen elégedett leszel a dolgok alakulásával. Hisz ezt akartad végső soron, nem? - vonom fel a szemöldököm.
- Jamie, hogy mondhatsz ilyet? Hisz én...- kezdi, de gyorsan odamegyek és arcon csókolom.
- Ne túráztasd ezen magad, Anya. Teljesen felesleges. - mondom - Örülök, hogy láthatlak. Érezd magad otthon. - mondom, majd visszafordulok Tessához és Angiehez - Fél óra múlva kint várlak titeket a busznál. Indulunk a többiekért.
Otthagyom a díszes bagázst, és vissza se nézek. A folyosóról kiérve mégis könny szökik a szemembe. Megint gyászba borult a szívem, mert olyan dolgokra pazaroltam az időmet, amelyekre nem szabadott volna. A kétségbeesett próbálkozásaim arra vonatkozóan, hogy valamiképp pótolni tudjam Victoriát, már sokadjára vallottak kudarcot. Az egész értelmét vesztette számomra. Ha a szerelem csak fájdalommal és megszégyenítéssel jár, akkor köszönöm alássan, de nem kérek belőle. Harmincas éveim végén járok, és itt állok az öcsém esküvőjén ismét tök egyedül. Oliverén is ugyanez volt, és ez...ez nekem túl sok. Nem így akarom leélni az életem, küszködve, kínlódva, mindig csak várva és vágyakozva egy olyan élet után amit úgysem kaphatok meg. Ilyen az élet. Nekem nem jár minden, amit szeretnék.

*később*

Némán, de rendezett arcvonásokkal vártam a lányokat, hogy a bérelt kisbuszhoz jöjjenek. Már bepakoltam a ruhákat a biztonságos tartórudakra, így biztos lehettem benne, hogy nem fognak összegyűrődni. Kerülve Tessa tekintetét is mosolyogva segítettem be a sógornőmet az ülésre, majd ültem a vezető ülésbe, és indultam el, hogy a megadott címekre fuvarozva mindenkit összeszedjünk. Allegra kutató tekintete szinte lyukat égetett a homlokomba, úgy szuggerálta a visszapillantó belső tükröt, de figyelmen kívül hagytam. Nem kívántam senkivel beszélni, senkinek nem akartam semmit mondani.
- Minden rendben, Jamie? - hajolt oda Angie, de csak megfogtam a vállamra simított kezét, és finoman megemelve a tenyerébe csókoltam.
- Ne aggódj, drágám. Ez a te napod, élvezd ki. Minden a legnagyobb rendben lesz. - mosolyogtam rá, és szándékosan elfordítottam a tükröt, hogy ne is lássam Tessa tekintetét. Az út további részében az egyre bőbeszédűbb, vidámabb női egyletet hallgattam, majd zenét kapcsoltam, és igyekeztem a lehető legvidámabb arccal énekelni az aktuális slágereket a rádióval együtt. A napszemüvegen át úgysem láthatta senki, hogy mikor épp nem énekeltem, megremegett a hangom és könnyek csípték a szemem. S ez így volt jó.
A farmra érve kisegítettem a lányokat, köztük Tessát is, majd felvettem Leonardot, aki könnyek közt ölelgette Angiet, és elhajtottam, hogy az öcsémmel legyek. Féltem, hogy talán visszamondja majd a tanúi felkérést, de nem történt ilyen. Mire visszaértünk, anya elment, hogy ellenőrizze a lagzi helyszínét és a templom díszítését, mi pedig egyetemlegesen nem szóltunk semmit arra vonatkozóan ami reggel történt. *A templomnál*

- Jamie, de most tényleg, mi a franc volt ez? Biztos nem akarod elmondani? - kérdezi már vagy hatodjára Jared, de csak megrázom a fejem.
- Hagyjál már, Jared, nem akarok róla beszélni. Felfognád végre? - dörrenek rá a templom előtti téren várakozva, majd mikor begördül Shane, aki elment a lányokért a busszal magam előtt összefűzve a kezem megállok. Mosolyt erőltetek az arcomra, mikor Olivia és Allegra kiszállnak a kocsiból negyedikként, és közéjük lépve felajánlom a karomat.
- Hölgyeim, lélegzetelállítóan gyönyörűek ma! Micsoda szerencsés flótás vagyok, hogy én kísérhetem Önöket erre az örömteli eseményre - indulok karonfogva a vidáman nevetgélő lányokkal a templom felé, hogy elfoglalhassuk a helyünket. Szerencsére Olivia, aki eredetileg Jareddel jött volna, szívesen átengedte a bimbózó románcuk hajnalán álló szerelmeseknek a lehetőséget, hogy együtt jöjjenek, és volt annyira jófej, hogy abba is beleegyezett, hogy ha már Allegra a véletlen folytán vendégünk lett, ő is csatlakozzon hozzánk az esküvőn. Lesz ott úgyis annyi facér pasi, hogy úgysem fog unatkozni. Szándékosan nem foglalkozom Tessával és azzal, hogy érkezik meg, vagy eljön-e egyáltalán. Megmondtam, hogy nem fogom ezt a játékot űzni vele, és senkivel sem. Hülye voltam, amikor belelovaltam magam abba, hogy lehet köztünk valami. Láthatóan életem legnagyobb baklövését követtem el azzal, hogy elhittem neki, hogy számíthatok rá, és hogy törődik velem. Ahogy neki, úgy nekem sem szabadott volna átlépnem azt a bizonyos határt. Sajnos én messzebb mentem, mint kellett volna. De ezt a hibát soha többé nem fogom elkövetni.
A padsorok között bevonulunk, majd a helyére kísérem a bájos hölgyeket, akik láthatóan jól elvannak egymással, és az oltárhoz sétálok. Egyre erősödik bennem a para, és fogalmam sincs miért, hiszen nem is én nősülök. Sosem voltam nagy hívő, de ez a hely most egy kicsit megihlet, így letérdelek és keresztet vetve pillantok fel a megfeszített Jézusra, majd az oldalhajóba megyek és a gyomrom szorongatva igyekszem nem kidobni a taccsot. Az öltözőként funkcionáló kis helyiségtől nem messze toporgok, és erősen fújtatok, majd új ötlettől vezérelve megállok és lehunyt szemmel összekulcsolom a kezem és halkan beszélni kezdek.
- Uram? Öhm...helló...mármint...dicsértessék, vagy mi a szösz. Szóval...én tudom, hogy mi...hát, lássuk be, haver, sosem voltunk nagy cimbik. Talán az az oka, hogy általában a te terveidet én szoktam keresztül húzni, szóval...ezért nem kérek bocsánatot, de...hát nézd, tudom, hogy nem vagyok a kedvenced, de ha esetleg megtennéd, hogy az öcsémnek elintéznéd, hogy...érted...az ara ne szökjön meg, és lehetőleg senki ne hányja el magát éjfél előtt, na és persze, hogy...szóval, hogy minden klappoljon, azért irtó hálás lennék. Kösz, áldás, béke a világra meg minden. - mondom, majd meggondolom magam és egy fél keresztvetés után újra imára emelem a kezem - És bocs, de....tudom, hogy szemétláda vagyok, de...kérlek, vigyázz Tessára. Megtennéd? Tudom, hogy semmi közöm hozzá, de mégis...azért nem akarom, hogy rossz legyen a sorsa, oké?
Imám végeztével izzadt tenyeremet elengedem, nagyot fújok és a nadrágomba törölve indulok el, hogy megnézzem, minden rendben megy-e mindenhol. Pár perc, és Peter bevonul, aztán követjük mi, majd jönnek a koszorúslányok és a menyasszony. Szívfájdító arra gondolni, hogy nekem sosem lesz ilyenem.
Már épp elmennék a kis helyiség ajtaja előtt, mikor kinyílik az ajtó, és egy kéz egy hirtelen rántással beránt. Az ajtó csapódása után pedig nem jutok szóhoz sem...a menyasszony láthatóan teljesen kiborulva járkál fel s alá. Azt hiszem, rám férne egy whiskey. Úgy egy üveggel...

Örvénybe kerülök. A ki nem mondott szavak, amelyeket már akkor érzek, amikor jelei sincsenek. Mindenütt ellenségek. Mindenütt hazugság, csalás, ámítás. Tudom, hogy mit beszéltünk meg, de be kellene már látnom, hogy ez nekem nem megy. Nem tudom eljátszani a kedves, illedelmes beteg szerepét, aki bejön, és a problémáiról beszél. Mert a problémám ő maga. Ismételgethetem, amit hallani akarnak, ő is, a felettünk kardoskodók is, de nem az a fajta férfi vagyok, aki csak úgy hagyom, hogy történjenek a dolgok. Beleszólásom van az életembe, és elegem van abból, hogy valaki mindig meg akarja mondani, mit tegyek. Nem tudok csak betegként tekinteni Tessára, bármennyire fáj, nem tudok tőle távol maradni, mert olyan leszek, mint egy láncra vert kutya, aki megbolondul és harap. Harapok hát. Nem nagyot. De eleget ahhoz, hogy még utoljára megérezzék, van tőlem félnivalója mindenkinek. Hatalmaskodó vagyok? Kicsinyes? Vérlázítóan szemtelen és akaratos? Igaz. Minden szó igaz. De ez vagyok én. Megpróbáltam megváltozni, minden módon megpróbáltam. De a bőrömből nem tudok kibújni. Tessa még fiatal, más célok vezérlik. Én türelmetlen vagyok, és túlzottan érett ahhoz, hogy az általa felállított korlátokat kerülgessem, mégis bennem van a gyermeki értetlenség, ha valamit nem kaphatok meg, amit nagyon de nagyon akarok. Megértem, min ment keresztül, bár talán elmondható, hogy alig tudunk a másikról valamit, mégis megértem. Talán egyszer ő is megért majd engem. Volt pár szenvedélyes éjszakánk, és Isten a tanúm, amíg élek, nem felejtem el. Mindig hiányozni fog egy részemnek, és a szívem egy darabját nála fogom hagyni. Beleszerettem, mielőtt észbe kaphattam volna. Beleszerettem a szemébe, a szájába, a válla ívébe. Beleszerettem a szívébe, a sebeibe, amiket takargat, és amitől ő gyengébbnek, erőtlenebbnek hiszi magát, de épp ezek adják meg az ő erejét, a lelke teherbírását. De képtelenek vagyunk egy szobában megmaradni, köztünk mindig ott szikrázik az a fajta elektromosság, a vágy, az akarat összemosódott egymásnak feszülése, amitől sosem nyugodhatunk meg. Talán egyszer képes leszek ezt belátni magam is. Addig marad a harag és a fájdalom.
Keserves percek, amelyeket nem forgathatok már vissza. De ha el akar magától dobni, megelőzöm. A büszkeségem nagyobb, semmint eltűrjem a taktikázásait. Ha nem akarja, hogy a közelében legyek, hát legyen, de ezért a játékért nem fogom feláldozni az öcsém esküvőjét. A veszekedés gyors, akár egy szike vágása a szívkamrába. Épp annyi ideig tart, míg a vér a mellkasüregbe ömlik, és aztán sípol a gép…
Halott.
A kapcsolat, a bizalom, a törékeny szál, amely összekötött vele úgy pattant el, akár egy túlfeszített zongorahúr, és rántott magával mindent, amit csak lehetett. Sziklaszilárdan álltam a zavart, majd fájdalommal telt tekintetet, amely végül a teljes megalázottság és eltiportság leplében az arcomba robbant. Nem tudsz te semmit, Jamie…Hát hogyne. Sosem szoktam. Ha nem beszélnek velem őszintén, nem is tudhatok mindent. Hiába mondtam el ezerszer, hogy a bizalom nálam milyen nehéz kérdés, úgy látszik, ez még mindig nem jutott el az ő tudatáig. Kiviharzunk, anyám felbukkanása után magukra hagyjuk a döbbent családomat. Sírok. Talán most ő is sír. De így lesz a legjobb mindkettőnknek. Felette nem lebeg többé a szakmai előrejutására vetülő árnyék, én sem tartozom többé felelősséggel azért, ami történt.

*A szobában eközben*

Virginia: - Mégis mi a jó Isten történik itt?
Angie: Szervusz, Virginia. Mint látod, csak a szokásos esküvői előkészületek.
Peter(az orra alatt morog): Csak amitől a kezdetektől fogva féltem, az.
V: Ezt meg hogy érted, kisfiam?
P: (feláll a székről és kihúzza magát): Könyörögtem neked, hogy hagyd békén a bátyámat, ne avatkozz a dolgaiba.
A: Peter, ne beszélj így édesanyáddal.
P: De…
A: Akkor sem beszélhetsz így vele, ha igazad van.
V: (felháborodottan néz Angiere) Ezt meg hogy érted, Angelica?
A: (szemrebbenés nélkül) Ne haragudj, Virginia, de a fiadnak igaza van. Tiszteletlenek voltak veled, de ezt be kell ismerned, részben a te hibád. Állandóan beleszólsz abba mikor mit csinálhatnak, mikor, hogyan és kivel.
V: Ezt kikérem magamnak, Angelica Washington. A ti életetekbe sem szóltam bele, és Jamie…
P(felröhög): Pffff….Anyám, te hallod néha magad? De komolyan! Félre ne érts, imádlak. Csodálatos anya vagy, mindent megteszel a fiaidért, a családod az életed. De…komolyan, nem vennél magadnak mondjuk egy kutyát? Vagy egy kismajmot?
V: Peter, hogy mondhatsz ilyet? Méghogy én? Én aztán soha az életben…
A: (felhúzza a szemöldökét és összekulcsolja a mellkasa előtt a kezeit) Tényleg? Soha? Az első igazi randink alkalmával beállítottál a rendőrkapitányságra és megfenyegetted a főnökömet, hogy kidobatod a székéből, ha nem tilt el a fiadtól. Peter fél évig nem merte neked elmondani, hogy valóban együtt járunk. Aztán mikor mégis megtette, minden héten rendőri razziát tartottak nálam drogkereső kutyákkal. Sőt, ha az apám kapható lett volna rá, még őt is bevonod abba, hogy eltávolíts a fiad mellől. Így volt, vagy nem így volt?
V: (szívéhez kapva nyeli a könnyeit) De én mindig csak jót akartam…
P: (édesanyjához lép, és elé térdelve megfogja a kezét) Tudom, anya. Tudom én. Csak nem látod be, hogy mióta apa meghalt, te csak az alapítványért, Jamiért és értem élsz. De valójában nincs életed, érted? Nem teheted meg, hogy irányítod a miénket, csak mert nem akarod észrevenni, hogy boldogtalan vagy. Mert magányosnak lenni ezt jelenti, anya. Hogy boldogtalan vagy. De hidd el, Jamie is meg fogja találni az ő Angie-jét, akárcsak én. Olyan hosszú ideig vártam rá, de szeretem, úgy, ahogy van. A hibáival, a bolondságaival, azzal, hogy aggódnom kell érte minden pillanatban, mikor kiteszi a lábát az ajtón. És tudom, hogy a munkája veszélyes, de ez az ő keresztje, az ő szenvedélye, és ez tette azzá, aki. És én minden percet ajándéknak tartok, amit vele tölthetek el, értesz engem? Megküzdöttünk egymásért. Hagyd végre Jamie-t is egyedül leszámolni a démonjaival. Ha Tessával akar lenni, ha szeretik egymást, minek kell beleszólnod abba, mit csinálnak? Felnőtt emberek mind a ketten. Nehezebb eset, többet veszített, mint én. De ha nem engeded, hogy rátaláljon a saját útjára, el fogod őt veszíteni. Amúgy tényleg nem értem mi bajod Tessával. Kedves, csinos, ő is orvos, és ambíciózus is. Jót tesz Jamienek, ha vele van, látom rajta, milyen összhang van közöttük. Jamie talán tudatában sincs annak, hogy minden mozdulatán érződik, hogy viszonyul ahhoz a nőhöz. Szereti őt, érted? Talán jobban szereti, mint Victoriát szerette.
A: (sóhajt) Virginia, elhiszem, hogy ez borzasztóan nehéz neked, de hidd el, mi sem így terveztük az esküvőnk napját. Most azt javaslom, én, mint az egyetlen logikusan gondolkozó emberi lény ebben az őrületben, hogy lépj egy kicsit hátra. Ha szüksége lesz a segítségedre, meg fog keresni, hidd el…
V: (dacosan felszegi a fejét) Te nekem ne adj tanácsokat arról, hogy neveljem a fiaimat. Még egy perce sem vagy a család tagja, Angelica. Én neveltem fel őket, én segítettem megtenni az első lépéseiket, én etettem, pelenkáztam őket, és vittem őket először óvodába! Hogy merészelsz kioktatni arról, milyen anyának lenni, mikor te sosem voltál még édesanya?
P: (feláll az anyja mellől, aki kétségbeesetten pillant csalódott fia arcára)Te neveltél, ez így van. Te adtál életet nekem, és születésétől fogva nevelted Jamiet, bár azért ez még mindig nagyon fáj, hogy így kellett megtudnom, ami megtudtam rólunk. De mindegy, ő a bátyám és kész. De ettől még nem vagyunk a tulajdonaid, anya. És ha így állsz a menyasszonyomhoz, akkor köszönöm a fáradtságot, de nem muszáj eljönnöd az esküvőnkre sem. Ez a mi napunk, nem pedig a tiéd, ezt jól vésd az eszedbe. Ha valami nem tetszik, akkor ott az ajtó és viszont látásra.
V: (míg Peter magához öleli Angit, Virginia büszkén, de könnyekkel a szemében áll fel a kanapéról) Igazatok van, ez a ti esküvőtök. Elnézést a kifakadásért, kedveseim. Ha megengeditek, kicsit lepihennék a vendégszobában. Fárasztó volt az út.
A: (felnéz Peterre) Még mindig hülyeségnek tartod azt, hogy ketten besétáljunk ebédszünetben a városházára és aláírjuk az anyakönyvvezető előtt a papírokat?
P: (mosolyogva tekint le rá) Bolond vagy te, Angelica Raya Woodward! Méghogy városháza…
A: Hé, még nem is vagyok Woodward!
P: És még csak nem is a bolond ellen tiltakozik…(megcsókolja a nőt)
A: Az igazság, ha fáj is, de igazság. Vajon ők ketten mikor fognak kilábalni ebből?
P: Miből?
A: (elfordul) Semmiből. Nem érdekes. Most hess innen, mert még bele fognak kényszeríteni egy borzalmas habcsókba. És ezért még sokkal jössz nekem. Dr. Mancs.

Az autónál várom meg a lányokat. A nemezisem minden pillantását kerülöm, bár úgy érzékelem, ő ugyanerre kényszeríti magát. Én hívtam meg, de sosem gondoltam arra, hogy esetleg ez is lehet majd a vége. Már mindegy, kimondtuk. Ez van. A sydney-i vezetés jól elvonja a figyelmem arról, hogy a haragomra figyeljek. A lányokat Leonard farmján hagyjuk, ide majd Peter jön kikérni a menyasszonyt, hogy Leonard átadja neki, és elvihesse a fotózásra, amely a templomtól nem messze egy kis parkban lesz, majd innen jönnek a templomba. Nekem itt kell rendezkednem, ellenőrizni a foglalást, a díszítést, a parkolóhelyeket. Peter mindent leszervezett az esküvőszervezővel, Judy Millers-szel, aki most is lélekszakadva hagyta itt a helyszínt, mert az étteremben, ahol a lagzi lesz, valami galiba van. Mindegy, én már elrendeztem mindent, már csak a vendégeket kell várnom, vagyis az időközben megcsereberélt kísérő hölgyeket. Tessa Jareddel jön, én pedig Livet és Allegrát. Örülök neki? Hát, mint ne mondjak, nem igazán repesek az örömtől. De ha Tessa ezt akarja látni, legyen így. Akkor Oliviával fogok beszélgetni, vacsorázni, és persze ha már váratlanul megjelent, Allegrával is, akit meghívtam önkényesen. Miért tettem? Csak nem fogom egy teljes napra ignorálni a jelenlétét csak azért, mert az esküvő lesz? Szóltam Peternek, hogy számoljanak plusz egy fővel, ami szerencsére nem okozott gondot, mert eleve plusz öt főre lesz teríték, pont az ilyen esetek miatt.
Jared unszolására sem mondok semmit, pedig tudom, hogy eszi a penész, hogy megtudja, mitől kaptunk így hajba. De nem mindegy? Ez úgyis csak az ő malmára hajtja a vizet, nem? Hát akkor meg? Azt, hogy mekkora bunkó voltam, meg ráér megtudni holnap is. Legalább a templomban lesz időm megnyugodni és bocsánatért folyamodni előre is, mert ha beszól valamit, kiviszem a lagziról, és addig ütöm, míg van benne szusz, ez tuti. Nem ma lesz a napja, amikor megbékélek Jareddel.
A lányokat bekísérem a templomba, és kedélyes cseverészés után az oltárhoz megyek, hisz nekem ott kell majd állnom. A násznép gyülekezik, és mindenki nagyon jól érzi magát. Tessa sehol még, de feltételezem Jareddel társalog odakint. A gyomorgörcsöm egyre nyugtalanítóbb alakot ölt, a mellkasomban a szorítás kínzó véghez próbál sodorni. Pánikolok. Pedig nem is én házasodok. Haha, hát én az életben nem fogok megházasodni, nem is értem mit parádézok! Nincs nő, akit el tudnék venni, mert senki nem lenne olyan őrült, mazochista, lelketlen idióta, hogy pont engem akarjon. Ráadásul, amilyen szerencsém van, még ha meg is találnám azt a nőt, akivel szexuálisan és intellektuálisan is legalább közel jó lehetne a viszonyom, és még akarna is velem komolyabb kapcsolatot, amilyen elbaszott, szar alak vagyok, hát nekem nem kéne. Mert ha valami jó van az életemben, már előre tudom, hogy tartson két hétig, egy hónapig, fél vagy egy évig, utána biztos jön valami, ami miatt az egész összeomlik, akár egy kibaszott kártyavár. Én pedig belefáradtam abba, hogy ezt a játékot űzzem az ördöggel. Megadom magam. Nem kell nő. Nem kell szerelem. Nem kell az a kurva szex sem. Ha kanos leszek, majd felhívom Corneliát, vagy bárkit, akit megdönthetek. Mert ennél több nekem nem kell. Csak szex, és semmi más. Semmi kötöttség, semmi fix. Ha jön, jön, ha nem, nem érdekel. Más célokat kell találnom az életemnek, mielőtt minden lehetőségemből kifogyok. Az oldalfolyosón elmormolok egy imát, vagy valami ahhoz hasonlót. Az Urat arra kérem, óvja meg az ifjú párt a csalódástól, és vigyázzon Tessára. De mintha így akarna üzenni az ég, egy pillanattal később az aggódó ara elé vet egy kéz, és én megint egy olyan problémával találom szembe magam, amivel nem tudok megküzdeni.
- Én nem…nem ezt akartam…az Istenit, nézzetek rám, olyan vagyok, mint egy kurva cukormázas muffin…
- Angie, életem, gyönyörű vagy. Akár egy barbie baba!
- De én kibaszottul nem vagyok egy rohadt, tökéletesre maszkolt baba, Barb, fel tudod ezt fogni? - sikolt az ara toporzékolva, aztán fel-alá járkálva a hajába kap, majd a mellkasához – Nem kapok levegőt. Vágjatok ki ebből a szarból, én nem…nem megyek férjhez, ez nem én vagyok! Denis után megfogadtam, hogy soha többé nem teszek ekkora őrültséget, mi a francot….
Metsző kék tekintetek vádló sugarába kerülök. Dejavu érzésem támad. De a mindig szomorkásan mosolygó pillantásban most nem együttérzésre, hanem félelemmel vegyes dühre lelek.
- Hogy hagyhattad, Jamie…hogy engedhetted, hogy belém szeressen? – apró ökleivel támad nekem. Be akar verni egyet, de a ruhája túl nagy, túl széles, hogy elérjen rövid karjaival, és rúgni sem tud tőle, így marad az, hogy ahol eléri, a mellkasomat püfölje – Te vagy a hibás, te istenverte, átkozott, önző rohadék! Miattad jött ide, miattad maradt itt, mert életképtelen vagy egyedül, és megpróbált neked segíteni, erre mit műveltél vele? Ahelyett, hogy gondtalanul döngetné a seattle-i csajokat, megtalált, és most engem akar elvenni! Van fogalmad róla, minek teszed ki ezzel az öcsédet? Én nem akartam megszeretni, nem akartam Virginia Woodward kegyeiért harcolni, ami láthatóan hiábavaló próbálkozás, aminek majd az lesz a vége, hogy közéjük fogok állni, vagy félreállok, de Peter mindenképp valakit hiányolni fog az életéből, amiért majd hibáztathat valakit, aki persze nem te leszel, mert te tökéletes vagy az ő szemében! Én nem akartam beleszeretni, nem akartam fehér ruhát, nem akartam újra férjhez menni, de a francba…a francba, a francba, a francba…
- Talán a családját hiányolja, nem? … Drágám, esetleg felhívjam a szüleidet? – kérdezi bátortalanul egy másik jelen lévő lány, de ekkor Angie arcán egy furcsa grimasz fut át, majd egy szempillantás alatt felrántja a szoknyáját és a combjára erősített fegyvertokból előránt egy fekete maroklőfegyvert. Nem mondanám, hogy túlzottan meglep. Egyenként a fejünkre céloz, és acélos, már-már tébolyultan rideg hangon mélyet szippant orrlyukain át a kissé poros, áporodott levegőből.
- Aki megpróbál kapcsolatba lépni a családommal, azt úgy lepuffantom, akár a veszett kutyát szokás, amelyek a gazdája kezébe harapott, érthető voltam?
Mindenki rémülten bólogat, és épp farkasszemet nézek azzal a stukkerral, ami egy másfajta dejavu érzést idéz fel bennem, ám Angie szerencsére inkább tovább tombol, leereszti a fegyvert. Hadonászik tovább, és csak remélni merem, hogy visszabiztosította.
Hagyom, hogy dühöngjön és sírjon. A sminkje elkenődik, és a döbbent koszorúslányok hada is csak nyeli a könnyeit. Megértem Angiet. Hátrafordulok.
- Valaki hívja ide Dr. Tessa Wilsont, azonnal. Ő pszichológus, majd ő segít.
Aztán visszafordulok Angiehez, és amikor megáll végre és átengedi magát az érzelmeknek, mellé lépek, és a némán rázkódó vállait átkarolva megölelem.
- Ugyan, Angie, te is tudod, és hidd el, Peter is, hogy nem vagyok tökéletes. De ti azok vagytok. Badarság lenne amiatt bánkódnod, hogy egymásba szerettetek. Ti egymásnak lettetek teremtve. Mindketten a világot átutaztátok, szó szerint, hogy egymásra találjatok. Ez így volt megírva, drágám, és az a pasi ott kint, az az égimeszelő, zagyvaságokat beszélő őrült doki mindent egyes porcikája egész életében azon lesz, hogy téged boldoggá tegyen, hogy ezáltal ő is boldog lehessen. A Woodwardok ugyanis bármilyen bután hangzik, valójában ebben mérik a vagyonukat. Hogy a szeretteiknek milyen boldog és elégedett a mosolya. Peter imád téged, és tudom, hogy te is őt. Tudta mit választott, amikor melletted döntött, és te is tudtad, nem volt titkotok. Lélegezz mélyeket, nem lesz semmi baj.
- Utállak.
- Utálj csak. Nem te vagy az első és nem leszel az utolsó sem.
- Ezen azért a helyedben elgondolkoznék…
Kopogás szakít félbe, és egy fiatal srác dugja be a fejét.
- Dr. Wilsont nem találtam, de…
Kivágódik az ajtó, és kedvenc nagybátyám, Dr. Maxwell Woodward szélesen mosolyogva libben be. Egészen hosszú, aranyszínű kabátja alatt szintén aranyszínű öltönyt visel, hozzá illő bordó inggel és csokornyakkendővel. Borotválkozni megint nem borotválkozott, és kerek, kicsi szemüvege oldalára színes gyöngyöket fűzött fel, amitől az egész megjelenése rémesen stricis lett, de ahogy néz és a beszéde után már inkább bohókásnak mondanám, persze az én szememben mindig Max bácsi lesz, de a világ szemében egy szeszélyes, jó kedélyű, kicsit talán bolondos tudós zseni, aki a lélek rejtelmeit úgy ismeri, mint más a tulajdon családját sem.
- Max bácsi, már meg is jöttél?
- Édeseim, drága kis kakaduim, mi ez a ramazuri itt?
Szabályosan elragadja tőlem Angie kezét, és magához öleli.
- Te gyönyörű angyal, aki leszálltál a égből, hogy az unokaöcsém kezét fogva végigvezesd élete útján, így biztosítva, hogy megéri a harmincötöt, amire én már öt éve letettem a voksomat, hogy nem így lesz.
- Mi?
- Semmi, semmi. Kiscsibém, gyere, ülj le egy percre, mondd el Max bácsinak, mi a pánik tárgya, mert aztán férjhez kell adjalak, csillagbogaram. Jamie, te pedig menj, és nyugtasd meg az öcsédet, azt hiszem mikor legutóbb láttam, az egyik segédlelkésztől arról érdeklődött, mi jár annak a bűnösnek, aki egy templomban köti fel magát a cipőfűzőjére…

Órákkal később

A pánik csak lassan csillapodott le. Petert meggyőztem, hogy Tessát nem találtuk, de Max bácsikánk kezelésbe vette Angiet, aki ettől a pánik hangulatból az ájulás szélére került, de végül sikerült valahogy összevakarnunk. Röpke fél órás késés után pedig Max visszajött, és szerényen közölte, hogy nélküle ez az esküvő meg se lett volna tartva, ám megnyugodhat mindenki, az ara már nem akar minden jelenlévőt megölni, és hajlandó oltár elé vonulni. A menyegző megtartásra kerülhet. S pár perccel később valóban, felhangzott az orgona, és Angelica, akár egy tündöklő angyal, mosolyogva és szerelemtől ittasan vonult be Leonart Washington oldalán a templom hosszú folyosóján.
S most itt állok, és hallgatom, ahogy a legjobb tesó a világon végre megtalálja a helyét. Mindenki csendben hallgatja a papot. Épp eljutnának oda, amikor a pap megkérdezi, akarja-e az itt megjelent….amikor Peter feláll.
- Egy pillanat, Atyám – mondja, majd Angiere néz, és felállva hozzám lép. Megnyikkanni sem bírok, de szó nélkül maga után rángat és az egyik szemben lévő ajtó mögé rángat.
- Peter, minden rendben? Ugye nem akarsz meglépni…
- Figyelj, mert ez fontos. Angie megkért, hogy semmit ne titkoljak el előle, és bár nem akartam, de őszintén megmondom, félek ettől a nőtől, hogy ha tényleg hazudnék neki, megölne álmomban.
- Mi van?
- Mindegy, nem fontos. Szeretem őt, Jamie, jobban, mint magam valaha szerettem, és jobban, mint ahogy megérdemlem, hogy ő szeressen engem. De be kell vallanom valamit, amiről azt mondtam neki, hogy már elmondtam korábban. De nem tudok úgy igent mondani, hogy előtte nem könnyítek a lelkiismeretemen.
- Peter, megrémítesz, mi a franc bajod van? Megöltél valakit? Vagy eladtad a házam és elsikkasztottad a pénzem az alapítványból? Kizárattál a végrendeletből? Vagy mi van?
- Bárcsak erről lenne szó…Jamie, mielőtt elmondom, tudod kell, hogy soha nem tervezte ezt egyikünk sem. Soha nem gondoltuk volna, hogy megtörténhet, de azon az estén te már zsinórban a negyedik hete nyomtad egyhuzamban, és én megbuktam az egyik vizsgámon, és…
A rémületemet lassan elmossa a felismerés, és az értetlen arckifejezésem lassan, sejtről sejtre vált át hitetlenkedő döbbenetté. Nem akarom, hogy kimondja, amit sejtek, de mégis megteszi.
- …és akkor megtörtént, de tudnod kell, hogy Victoria és én soha többé azután még csak egymáshoz sem értünk. És mielőtt megfordulna a fejedben, jóval azelőtt volt, hogy megfogant volna a gyereketek. Jamie, én…nem tudtam, hogy mondhatnám el. Hisz megkérted a kezét, és babát vártatok, aztán ők meghaltak, és…én azért jöttem Sydneybe, hogy valahogy kárpótoljalak. Sajnálom…kérlek, őszintén kérlek, hogy bocsáss meg nekem.
Némán, kiszáradt torokkal állok szemben vele. Az öcsém, akit segítettem, akit védelmeztem. Akinek leszereltem a bicajáról a pótkereket. Vérszerződést kötöttünk a nyári táborban, és megígértük, hogy soha, semmi nem választhat majd el bennünket. Fedeztük egymás csínytevéseit, aztán mikor nagyobbak lettünk, a nagyobb kihágásokat. És most kell ezt megtudnom? És Victoria…
Öcsém a tekintetem kutatja, és érzem, hogy az áldásomat kéri. Legszívesebben bevernék neki egyet, de…ez élete nagy napja. Angie azt mondta, miattam jött ide, hogy rendbe rakja az életemet. Miattam áldozott fel annyi mindent, szinte az egész életét. Nem vethetek a szemére egy évekkel ezelőtti nagy botlást épp most. Kikényszerítek magamból egy mosolyt.
- Persze, persze. Régen történt. Csak…eléggé megleptél. De most menj, és vedd végre feleségül azt a csodás nőt, te hatökör.
Peter boldogan, megkönnyebbülve ölel magához, én pedig automatikusan veregetem meg a vállát. Nem tudok mit mondani, hát kifordítom az ajtó felé, és taszigálni kezdem az oltárhoz. Csak amikor kimondják az igent, akkor tudok elvonatkoztatni a gondolataimtól. De aztán, hogy miképp is jutok el a lagzi helyszínére? Fogalmam sincs…

Hosszú órákkal később

A lagzi helyszínére érve egyszerűen száműzöm a nyomasztó gondolatokat. Nem iszom túl sokat, de kellően ellazulok ahhoz, hogy ne mutassam ki, mi járhat a fejemben. Hátrahagyom a rossz emlékeket, és csak arra koncentrálok, hogy feledni tudjak. Feledni Tessát, Victoriát, az elképzelt jelenetet, amelyben csak azért, mert életeket mentettem meg, csalás és hazugság lett a jutalmam. Az anyám folyamatosan köröz körülöttem, de néhány mosolygós fotón kívül nem vagyok kapható a hegyibeszédére. Azonban egyre jobban nyugtalanít az, hogy Tessát órák óta nem látta senki. Este kilencet írunk, és se Jared, se Tessa nincs sehol. Persze tudom, semmi közöm ahhoz, mit csinál és hogyan. De akkor is irritál, hogy nem tudom, merre lehet. Felelősséggel tartozom érte.
- Nem láttad Jaredet véletlenül? Esetleg Dr. Wilsont? Öhm...sötét hajú, vékony, magas...gyönyörűszép szemei vannak...
- Engem keresel? - hallom meg a hátam mögül Liv hangját. Megfordulok, s ő éppen sötétgesztenye haját dobja hátra a válla felett - Bocs, csak a gyönyörű szemeket hallottam. Jamie...minden oké?
nagyot nyelek. Nem tudom, mit mondhatnék. Nem, nem téged kereslek, mert azon felül, hogy dögös vagy, és mint pasas, tényleg meg tudnálak dönteni, nekünk nincs már közünk egymáshoz? Hallgatok, és inkább nem szólok semmit arról, mi jár a fejemben. Arcon puszilom.
- Minden rendben, de...nekem mennem kell, ne haragudj. Ha látod Jaredet, üzenem, hogy azonnal keressen meg, vagy hívjon, oké?

11: 37

Az öcsémék még mindig vígan mulatnak, rólam meg folyik az izzadtság. A milliomodik telefonhívást zavarom le épp, de eddig senki nem hallott róla. Kezdek teljesen kiborulni.
- Halló? Igen, itt Dr. James Woodward...igen, igen, én vagyok...nem....hé, figyelne rám? A kardiológiára, vagy a sürgősségire, nem szállítottak be a mentősök egy nőt? Tessa Wilson. Szívtranszplantos. Igen...nem, dehogy, maga agyatlan barom, nem alkoholista! Mi? Te...nem, én...tényleg? Ebben biztos? Honnan tudja? Megnézte az adatbázisban? Á, ezt nem hiszem el! Istenverte idióta! - csapom le a telefont, miközben az étterem előtt járkálok. Jared abban a percben ér oda hozzám. Liheg. A fejemhez szorított mobillal hiperventillálok, és imádkozom azért, hogy jó híreket hozzon.
- Huh, de hosszú ez a feljáró. Most jöttem a reptérről, nem szállt fel egy gépre sem, a szállodában ott vannak a cuccai még, az iratai, minden. Egyszerűen...felszívódott. Nem értem.
A düh bennem akkora, hogy teljesen sikerül általa elnyomnom a rémületemet.
- Hol láttad utoljára?
- Amikor beszállt a taxiba. Nem volt túl jó színben, de nem akart bejönni. Haza akart menni.
- Hogy engedhetted el? Láttad, hogy nincs jól, tudtad, hogy szívbeteg, és képes voltál úgy elengedni, hogy még csak nem is szólsz róla nekem?
- Jamie, ne tégy úgy, mintha...
A vállánál fogom meg és megrázom, mint a rumbatököt szokás. Kikelve magamból ordítok vele.
- Te meg ne csinálj úgy, mintha igazi orvos lennél! Az Istenit, Jared, ez nem farokméregetés, érted? Tessának súlyos cardiomyopathiája van, átesett egy szívtranszplantáción, és az állapota pillanatok alatt válhat kritikussá! Mit nem tudsz azon felfogni, te agyatlan, egoista barom, hogy nem azért tépem a számat, mert ezáltal majd nagyobbnak tűnhetek melletted. Nekem te nem vagy vetélytárs, érted? Viheted a nőt, ha kelletek egymásnak, én feladtam. De bazd meg, ha meghal, én leszek érte a felelős. Fel tudod ezt fogni? Oda kell állnom a szülei, a négy éves unokahúga és a testvére elé, hogy elmondjam, elveszítettem, és ebbe belehalt. Talán már egy árok mélyén fekszik holtan, vagy épp haldoklik valahol, míg itt nekem arra kell fecsérelnem a drága időmet, hogy téged győzködjelek arról, hogy nem őrültem meg, nem vagyok féltékeny, és a legkevésbé sem a sérült egóm az, ami vezérel. Tessa eltűnt, és nekem muszáj megtalálnom őt...
- Tessa eltűnt?
Angie mélyről jövő, döbbent hangja megállít, és megfordulásra késztet. A menyasszony, akit eddig óvni próbáltunk minden áron attól, hogy megtudja, hogy baj van, most férje oldalán elképedt arccal néz rám. Szégyenérzetem támad.
- Miért nem mondtad el?
- De hisz ez az esküvőtök, nem akartam...
- Mit nem akartál? - vág a szavamba, és én nem tudok igazán jó felelettel szolgálni. Semmi nem tűnik jó válasznak.
- Én...hát...hogy emiatt aggódj. Megoldom. Hidd el, menj csak, és...
- Kettőnk közül azt hittem, én vagyok a nyomozó és nem te. Ez pedig ha jól értelmeztem, egy eltűnt személy utáni nyomozás. Igaz? A kérdés: mikor láttátok Tessát utoljára. Pontosan. Hol, mikor, kivel?
Jared részletes leírást ad Angienek, de Peter vádló tekintetétől szinte megfulladok. Megrázom a fejem.
- Ezt ne. Most ne, oké? - mondom, és hátat fordítva nekik a tehetetlenségtől szenvedve csípőre teszem a kezem, úgy indulok meg a megszokott ideges járkálásomra. Feszülten nézem a telefonom kijelzőjét, hátha valaki végre felhív.
- Csak nem értem, hisz azt mondtad, minden oké, és...
- Sokszor mondok olyat, ami nem teljesen fedi a valóságot.
Csend telepszik ránk. Angie az, aki közbelép.
- Mielőtt megölitek egymást, nyugodjatok le, oké? Jamie, innen átveszem.
- De az esküvődön...
- Az esküvő a menyasszony bulija, tudomásom szerint, nem? Akkor? Azt mondjátok, menjek vissza, és csináljam azt, amit ti elvártok tőlem? Nem, kispofáim. Egy kibaszott tejszínes kókuszgolyó vagyok, kilométernyi vakolattal a fejemen, a hajamat valószínűleg le kell borotválni ennyi hajlakktól, és a szempilláim olyan nehezek, hogy minden percben attól félek, még egyet pislogok és többé nem tudom kinyitni a szemem. És nem akarok úgy emlékezni az esküvőmre, hogy az volt az az esemény, ahol Tessa Wilsont cserben hagytuk. Világos voltam? Én vagyok a nyomozó, és ha csak nem fekszik valaki tokától bokáig felvágva, ez az én terepem. Hagyjatok végre dolgozni!
Angie rideg és tárgyilagos hozzáállása mindenkit beleegyezésre kényszerített. Sógornőm pedig hirtelen elvigyorodott, és szélsebesen a férje nyakába ugrott.
- A legjobb esküvő a világon! Juhhééé, mehetek dolgozni! - kiáltja, majd felemeli a szoknyáját és kivillantja alóla a hosszú szárú acélbetétes bakancsát. Peter elszörnyedve néz a feleségére.
- Mikor vetted át a cipődet? És hol van a tűsarkú ami rajtad volt a templomban?
- Az igent már mezítláb mondtam ki, életem. De erre most nincs időnk, valaki adja ide a mobilomat. Intézkednem kell.
S Angie a hosszú, széles, habos-babos menyasszonyi ruhájában máris átvedlik az anyám által kreált tündérbarbiból kommandós barbivá. Valahogy ez jobban áll neki.

1: 12

Futok. A sírkövek közt kísérteties köd lappang, a hideg is kirázna tőle, ha tudnék arra figyelni, milyen ez a környezet. Velem nagyjából egy sorban Angie szalad, hasztalan suttogva, hogy álljak meg, mert lehet, hogy a támadója még ott van. Néhány nyomozó, egy lihegő, ugató rendőrségi kutya, és persze Jared meg Peter. Utóbbi látványosan öregedett tíz évet az elmúlt órák alatt, míg a neje a menyecsketánc helyett hófehér ruhában, a vállán átvetett fegyvertokkal és a mellére tűzött nyomozójelvénnyel intézkedett, fenyegetett, kérlelt, idegeskedett, kiabált és sírt majdnem egy időben. A besúgóinak, kapcsolatainak hála tudtuk meg, hogy láttak egy taxit a Carperdown Cemetery-be megérkezni egy női utassal. Angie a karomba kapaszkodik, és visszaránt.
- Jamie - suttogja - Te itt állj meg. A fiúk szóltak, hogy megvan. Óvatosan kell megközelítenünk, rendben?
Zöld szemeim hasztalan pásztázzák a sírköveket és a köztük elterülő zöld területet.
- De hol van? Nem is látom.
- Azt...egyelőre jobb, ha nem tudod.
Angie int a fiúknak, és elindulnak. A helyszínt elméletileg már biztosították, nekem fogalmam sincs, hogy tulajdonképp mi történik. Percek telnek el, mire visszajön értem a sógornőm, immár kihúzva magát, kissé koszosan, de nagyon büszkén. Arcán azonban aggodalom látszik, és ez nem tetszik. A félelem a mellkasomat szorítja.
- Életben van?
A kérdésre adott válaszra nem vagyok úgy érzem felkészülve. A tenyerem izzad és nyirkos, a szívverésem szapora, a fejem fájdalmasan lüktet. Angie óráknak tűnő pillanatok múlva bólint.
- Igen, életben van. Viszont felkészítelek, hogy amit ott találsz, az...hogy is mondjam? Nem lesz hétköznapi.
Bólintok, hogy értettem amit mond, de azt hiszem nem is igazán fogtam fel mit mondott. Jared velem jön, ahogy Peter is. Amit látunk, mikor a helyszínre érünk, az több, mint sokkoló. Tessa egy sírgödör mélyén, egy felfeszített koporsóban fekvő csontváz mellett fekszik. Tébolyultan ugranék be, amikor meglátom a sírfeliratot.
- Emma? Emma Harrington? - kérdezem, és az első gondolatom, hogy talán miattam bántották.
- Szedjétek ki onnan! Azonnal szedje ki valaki! - lép közelebb Jared, de a mellkasánál fogva megállítom magam mellett.
- Senki ne közelítsen. - mondom halkan, és hirtelen mindenki elhallgat. Egy rendőr épp leérkezik a sírba, de megtorpan. Angie int neki, hogy másszon vissza. Tessa odalent a sötét sírgödörben fekszik, és mintha tudomást sem venne a világról. Óvatosan megközelítem a gödröt, és leereszkedek. Egy takarót dobnak utánam, és hallom, hogy a mentősök éppen megérkeznek. A kezemben tartva a kék leplet, óvatosan odamászok Tessához.
- Hé - szólalok meg nagyon halkan - Hé, Tess, semmi baj. Már biztonságban vagy, oké? Itt vagyok.
Nézz rám, Tessa, itt vagyok. Semmi baj. Most odamegyek hozzád, rendben? Odamegyek, és meg foglak érinteni. Nem foglak bántani, csak szeretnélek kivinni innen, oké?
Bizarr motyogást hallok, de nem vagyok benne biztos, hogy Tessától jön, vagy odafentről. Nedves föld szaga terjeng a levegőben, és meglehetősen hűvös van. Óvatosan közelebb kúszok. Csontok irritáló koccanása jelzi az utamat, miközben óvatosan megközelítem a még mindig fekvő nőt. Sírt, ebben biztos vagyok, bár a félhomályban nem tudom, most is sír-e még, vagy csak nekem van ilyen érzésem. Ahogy közelebb érek, és megérintem a vállát, rémülten pillant rám.
- Ssss...semmi baj. Jamie vagyok. Gyere, kiviszlek innen.
A vállára terítem a takarót, és bármennyire is forog a gyomrom, hogy egykori gyakornokom porladó tetemén teszem ezt, mellé fekszem, és hátulról átölelem. Kell pár perc, míg megnyugszik. Azt hiszem ezzel ártok a legkevesebbet. Bár nagyon szeretném tudni, mégis mi a jó franc történt? Hogy kerülhettünk a vidám szörfözés után egy nyitott sírgödörbe, a lehető legtávolabb egymástól?

A félelem az, amely mozgásban tart. A félelem, hogy az én hibámból történt vele valami tragikus. Valami, amit nem tudok jóvátenni. És valami...amit megakadályozhattam volna. Angievel az oldalamon - aki nevetségesen szürreális látványt nyújt a bakancsban, a menyasszonyi ruhában és a fegyvertartó tokban -, haladok a sírok közt. Megannyi nyughatatlan lélek mintha mind összesúgna a hátam mögött. Az ő hibája! Rohamléptekben menetelek előre. Botladoznék, talán össze is csuklanék, ha az adrenalin nem hajtana előre, és ha a hideg fejfákon nem találna támaszt nyirkos kezem.
Az ő hibája!
Hideg csontok közt járva pánikszerűen közelítem meg a helyet, hiába próbálnak visszatartani. A kiérkező rendőrök egyike sem volt képes onnan kihozni. A sokadik embert küldték le, de aztán azt hallották a mentősöktől, hogy jobb, ha mozdulatlanul hagyják. Talán azért fekszik még mindig odalent, mert azt hiszik megsérült? A kérdések a fejemben úgy csapongtak, akár egy zászló megtépett szalagjai a viharban. Remegve mászok le a mélységbe, ahol egykori ígéretes gyakornokom porladó csontjain táncol az élet és a halál. Tudattalan idézem fel Emma Harrington dús ajkát, bánatos, barna szemeit, és azt a kimerült, izgatott, csillogó, örömteli mégis halálra rémült pillantást, amellyel a műtős maszk felett rám nézett. Életében először végzett el műtétet. Ott voltam vele, és irányítottam, mikor erre volt szüksége. Ott voltam, hogy utat mutassak neki, ha nem találja a hazafelé vezető utat. A gyakornokom volt. S amikor úgy hittem, Maya meghalt, az egyetlen barát is, aki megértett. Támaszok voltunk a nehéz percekben, mint odafent a Blue Mountains sziklaormán, amikor meg akartam halni, végül mégis az életet választottam.
Nem siettetem. Csak egy takaróval a kezemben lassan megközelítem, és átölelem. Emmától nehéz elvonatkoztatni, de minden erőmmel azon vagyok, hogy csak Tessára figyeljek. Halkan suttogok, bár fogalmam sincs, mivel tehetek jót számára. Megerőszakolták? Fojtogatták? Verték? Vagy az életét fenyegették? Bármi történt is, tudom, hogy súlyos traumaként élhette meg, és ezért csak magamat hibáztathatom majd. Ha nem vagyok olyan makacs, ha nem adom át az ütődött unokabátyámnak, én jöhettem volna vele az esküvőre, és ez sosem történt volna meg. Reszkető testét óvatosan, halk beszéd közben húzom magamhoz. Motyog, Emma és Scott nevét ismételgeti.
- Shhh...semmi baj. Scott már elment. Nem bánthat többé.
Nyugtatásom semmit nem ér. Ahogy rátalál utolsó erejére, hadakozni kezd velem. Könnypárás szemmel szorítom dübörgő mellkasomhoz, erős, védelmező karjaim közt megnyugvást próbálok nyújtani neki, akkor is, ha tudom, én lennék az utolsó, aki mellett nyugalmat találhatna.
- Sshhh! Tess, semmi baj, itt vagyok, már nincs semmi baj! - csitítom, és addig szorítom, míg a szimpatikus idegrendszere megadja magát, és végre elernyed. Óvatosan megvizsgálom a pulzusát és a gerincét, nincs-s olyan sérülése ami miatt nem mozgatható, aztán feltérdelek. A cipőm alatt csontok törnek porrá, mikor felállok vele, óvatosan emelve a karjaimban. Minden izmom feszül, és egyensúlyoznom kell a nedves, hideg gödörben. Jared leugrik, de megijeszti őt, és sikoltozni kezd. Jared rémülten, elképedve hátrál egy lépést.
- Hagyd, majd én - villantom rá a tekintetem, mert még mindig nem tudok túllépni azon, hogy elengedte egy számára idegen városban egyedül, ilyen zaklatott állapotban. Hozzám bújik, én pedig még szorosabban húzom magamhoz, mintha attól félnék, valaki kitépi erőszakkal a karjaimból. Egy létrát tolnak le a gödörbe, és óvatosan egyensúlyozva kiemelkedek a kegyhelyből a valóságba a karomban tartva a sápadt, csupa föld és könny Tessával. Világítás homályosítja el a szemem, és már szólnék, hogy kapcsolják le, mikor rájövök, hogy sírok. Könnyek potyognak a szememből, és az arcom meg-megrándul a mély érzelmektől, amelyek a bensőmet feszítik.
- Ide, itt vannak. Hozzatok hordágyat és oxigént! Szóljatok a kórháznak, hogy jövünk!
A beszélgetés körülöttünk tompa zajjá folyik össze, csak a szívem vad dübörgését hallom a dobhártyámon át. Szipogok, pedig erősen görcsölök azon, senki ne vegye észre rajtam a gyengeségemet. Tessát így látni rosszabb, mint bármi más. Nagyokat nyeldeklek, miközben gyengéden lefektetem a hordágyra. A kezem után nyúl, és megszorítom azt.
Az ő hibája! Az ő hibája!
Ahogy a csillag szót kiejti a száján, addig összetartott szívem apró darabokra hullik szét. Ajkam megremeg, és meg kell harapnom, hogy ne bőgjem el magam.
- Igen. A csillagunk. Hogy mindig hazataláljunk egymáshoz.
Nevetséges klisé, ahogy kiejtem a szavakat. Hazugság. Tudja ő is. Tudom én is. Mégis, mikor az elméje önmaga védelmében jótékony öntudatlanságba taszítja, még mindig a kezét fogom. Szorítom míg infúziót szúrnak belé, és felveszik az anamnézisét amelyet kívülről fújok. Szorítom, míg szívmonitorra kapcsolják, és a mentősök elszáguldanak velünk, magunk mögött hagyva az öcsémet, a sógornőmet, és megannyi hőst, akik segítettek abban, hogy megtaláljuk őt. Szorítom, mikor beérkezünk, és egy arrogáns, nagyszájú, de zseniális kardiológus átvesz minket a St. Claire bejáratánál, és akkor is, amikor a pszichiáter jön, hogy felvegye az osztályra, sőt, akkor sem engedem el, amikor végre minden vizsgálat után megállapítják, hogy nagy baja nem történt, csak a szíve rakoncátlankodik, de amúgy rendbe jön. Leszámítva a hisztérikus rohamait, és azt, hogy minden ellátás ellen sikoltozva tiltakozik.
Én pedig csak ülök mellette egy széken, és fogom a kezét. Nem távolodok, nem eresztem, csak néha hagyom, hogy egy nővér bejöjjön, és adatokat jegyezzen fel a kórlapjára, majd újabb nyugtatóval csillapítsa zaklatott elméjét. Olykor, mikor nyöszörög és riadtan motyog, megszorítom a törékeny kis ujjait, hogy érezze, itt vagyok.
- Semmi baj, minden rendbe jön, Tess. Minden jó lesz majd. Rendbe fogsz jönni. Én majd megóvlak minden rossztól. Ígérem.

Napokkal később

Az ágyamban fekszik. A sötétítő függöny jótékonyan takarja el a kintről érkező zajokat. Halk kopogás hallatszik az ajtó felől. Nem moccanok.
- Jamie, engedj be. Már két napja ki sem jöttetek. Muszáj tudnom, hogy mi folyik odabent.
Óvatosan elemelkedek a takaróról és az ajtóhoz megyek. A folyosón Allegra mögött ott áll az anyám, az öcsém, Angie és Jared is. Csak résnyire nyitom ki az ajtót.
- Menjetek el. Mindent kézben tartok. Most pihennie kell. Majd ha akar, kijön.
- Ne szórakozz, Jamie. Nincs jól és te sem vagy jól. Hallom, ahogy sikoltozik álmában. Orvosi segítségre van szüksége. Értsd meg, ez nem mehet így tovább, teljesen magába fog zuhanni. Azt akarod, hogy helyrehozhatatlan károkat szenvedjen? - kérdezi az öcsém, a felesége pedig a szavába vág.
- Szükségünk lenne a vallomására, de ha állandóan gyógyszerekkel szedálod, sosem fog beszélni. Meddig akarod ezt még így csinálni?
Lehajtom a fejem, majd a vállam fölött visszanézek az alvó nőre, ahogy kócosan terül szét a párnámon a sötét hajzuhataga.
- Rendben - sóhajtom, mire mindegyikből egyszerre szakad fel egy megkönnyebbült sóhajtás - Hívjátok fel Dr. Russell Morgant. Skype-on fogok beszélni vele.
Az ajtó becsukódik, kattan a zár. Visszamászok hangtalan Tessához, aki ébredezni kezd.
- Itt vagyok, Csillag. - simítom meg az arcát, majd a fülembe dugom a sztetoszkópomat és meghallgatom a szívét. Nem jó, nem stimmel. Valamiért mindig magasabb a vérnyomása, még alvás közben is, és ezt nem tudom hová tenni. Aztán mikor kezd kicsit éledezni, segítek neki felülni. Itatok vele egy kis levest, amit az imént hoztam, és mivel elég sűrű, de tele van puha zöldségekkel, pár kanállal is belé tudok diktálni. Mikor látványosan eltolja magától, leteszem. Az étvágytalanság a gyógyszerek mellékhatása, ezért állandóan készenlétben tartok olyan ételeket, amiket meg tud enni, akár óránként is. Nem sok, de jobb, mintha napokon át semmit nem enne.
- Szeretnél fürdeni, Csillag? Engedek neked fürdővizet, rendben? Teszek bele illatosítót. Kókuszt, mert annak az illata nagyon tetszett neked Rióban.
Aztán a karomban viszem ki a fürdőszobába, és úgy, mint mikor egyszer nagyon lázasan elraboltam a rendelőjéből, most is levetkőztetem, majd a kádba irányítom. Aztán feltűröm a pizsamanadrágom szárát a térdem fölé, és mögé ülök. Egy szivacsra krémes tusfürdőt teszek, és gyengéden áttörölgetem erőtlen, vékony karjait, a nyakát, a hátát.
- Rendbe fogsz jönni, Csillag. Én tudom. Csak most még időre van szükséged. Hogy pihenhess. Hogy biztonságban érezhesd magad. Én vigyázok rád, Csillag. Megígérem neked. Örökké vigyázni fogok arra, hogy ne bánthassanak többé. Őrizni foglak, és biztonságban tartalak. S ha kell, a legnagyobb áldozatot is meghozom érted. Mert szeretlek, Csillag. Akkor is, amikor épp gyűlöllek, és akkor is, amikor épp te gyűlölöd magad. Ezt tudnod kell. Majd beszélek Morgannel. Neki tudnia kell, mit kell tennünk, hogy jobban legyél. De addig, csak vigyázok rád, hogy aludhass. Rendben lesz így? Csak vigyázok rád.
Nem mond semmit, és talán nem is hall engem. A gyógyszerek elnyomják a tudatát. De nem baj, engem nem zavar. Csak el akartam neki mondani. Halkan duruzsolva beszélek hozzá tovább, míg megmosom, majd bebalzsamozom a haját. Amikor a víz hűlni kezd, kiszedem a kábult nőt a vízből, és gyengéden leitatom róla a vizet. A mozdulat olyan természetes, mintha mindig is erre születtem volna. S ha kellene, tudom, hogy életem végéig képes lennék ebben a házban élni, ha erre van szüksége.
Tiszta pizsibe öltöztetem, majd ráveszem egy fogmosásra, de a fogkefe folyvást kiesik a kezéből, így végül a kád szélére ültetem, és megkérem, hogy nyissa ki a száját, és én fejezem be a tökéletes fogsor ápolását, hogy tökéletes is maradhasson. Aztán az ágyra viszem, leültetem, és elég bénán, de vastag fonatba fonom a haját. Miután lefektetem, elveszem az éjjeli szekrényről a könyvet, amit olvastam, majd onnan folytatom halk hangon a felolvasást, ahol abbahagytam. Ha csak ennyit tehetek érte, hogy hagyom pihenni, és olvasok neki, vagy néha gitározok és énekelek, akkor ezt fogom tenni.
Hát persze, hogy megteszi. Hisz minden sz ő hibája...

Árnyak suhannak át a falakon, akár a lidércek. A jobb szemem tikkel, ahogy hallgatom a durva, már elfajuló vitatkozást. Annyi ember van a szobában, hogy úgy érzem, pár perc, és az oxigénhiánytól mindenki ájultan fog összerogyni. Egy idegsebész, ő lenne Leonard Washington, egy plasztikai sebész, Jared jelenlétében, két pszichológus, három pszichiáter, ebből egy online, egy kardiós és egy traumatológus, az öcsém és az anyám az ortopédia képviseletében, plusz Angie, aki a hatóságot, és Allegra, aki magát Tessát képviseli, legalábbis az én fejemben. Idegesen pislogok a hálószobám irányába, ahol Tessa fekszik és alszik. Órák óta megy a vitatkozás, és már nagyon nincs kedvem hallgatni őket. De csak beszélnek, beszélnek, beszélnek. Én pedig életemben először, nem találom a hangomat.
- Haza kell vinnünk. Nem maradhat itt. Kórházi ellátásra van szüksége, de amerikai állampolgár, értsétek már meg. Itt mit csinálnának vele?
- Ilyen állapotban nem utazhat. Hahó, még ha magángéppel is viszik, félő, hogy rohamot kapna a gépen. Isten tudja mit élt át, ami miatt ilyen állapotban van.
- Talán ide kéne hívni valakit, nem?
- Most akkor hívjunk valakit, vagy mi vigyük el?
- Nem mehet el, amíg a nyomozást le nem zárják, és ki nem zárjuk, hogy valaki újra megpróbálja megölni. Ha ő volt a célpont, odahaza sem lesz biztonságban, a hatóságokat tájékoztatni kell róla. De nem tudjuk ki és miért bántotta. Senki nem tud semmit.
- Nem tudhatjuk milyen traumákat élt át, de csak Jamiet tűri meg a közelében, így ellehetetleníti a kezelését is, vissza kell vinni a kórházba, hogy izolált környezetben meg tudjon nyílni. A bizalmi kapcsolatot közte és Jamie között meg kell szakítani...
- Megszakítani? Elment az esze, kolléga? Egy ilyen trauma után végzetes lehet, ha az egyetlen személyt, akiben megbízik erőszakkal eltávolítjuk mellőle!
- Ne felejtsük el, hogy a szíve sem megfelelően reagál, a stressz miatt, amit kiállt, talán nem megfelelően működnek a kilökődésgátlók sem. Félek, ha nem javul a helyzet, pszichésen fogja kilökni az idegen szervet magából...
- Valahogy ki kéne szednünk belőle, mi történt vele. Még mindig nem beszél?
Hirtelen minden szem rám szegeződik. Max bácsi, ezúttal fehér hosszú ujjú felsőben, bőrmellényben és fekete, szalaggal díszített kalapban, kerek, áttetsző üvegű napszemüvegén át mosolyog rám. Anyám feszesen kihúzza magát, Peter könyörgőn kérlel, Angie hideg, de szeretetteljes együttérzéssel tart fogva. Jared csak áll és a cipőjét nézi, mint aki azt sem tudja mit keres itt. Allegra vakítón kék szeme az, ami mégis teljesen magába szippant. Olyan mérhetetlen érzelemkavalkád ragyog benne, amit megmagyarázni sem tudnék. Egy magasított széken ülök a pult végében, és a tőlem távolabb eső monitoron Russell ül a saját rendelőjében. – Jamie, figyelj rám. És most mindenki hallgasson el végre, az ég szerelmére! – dörren Morgan hangja, és feszülten, idegesen túr a hajába. A gyomrom összeszűkül a gondolattól, hogy miket gondolhat most rólam.
- Tudnom kell, mi történt aznap, hogy segíteni tudjak. Miért hagyta el az esküvőt Tessa egyedül? - kérdezi, nekem meg összeszorul a gyomrom. Szóra nyitnám a számat, de száraz lett. Esdeklőn tekintek a kirakott vizes palackok és poharak felé, de senki nem figyeli a reakcióimat.
- Kolléga, szerintem ez nem tartozik a tárgyhoz - válaszol helyettem Max bácsi, és mivel ő épp a laptop háta mögött van, egyszerűen felmászik a konyhasziget tetejére és négykézláb megközelítve azt, áthajol a képernyő felett. Igaz ugyan, hogy így épp fejjel lefelé van Russell képernyőjén, de ez őt kevésbé zavarja, mint a meglepett pszichiátert - Ha megengedi...Dr. Maxwell Woodward szolgálatára. Szóval, véleményem szerint, ugyan fontos lenne, hogy megtudjuk, miként is került ez a drága teremtés egy sírhantba. De talán a mélyebb összefüggések fényében megvizsgálhatnánk....
Max bácsi képes volt arra, amire én nem. Hogy a leghalkabb hangját használva is magára vonja mindenki figyelmét és órákon is akár fenntartsa az érdeklődést. Újra nagyot nyelek. A torkom még mindig száraz, és borzalmasan érzem magam. Allegra mellém lép, és megszorítja a kezem. Rá pillantok és lágyan rám mosolyodik.
- Tudom, hogy te mindent megteszel azért, hogy jobban legyen.
Hálás félmosolyra húzódnak az ajkaim, és visszaszorítom a kezét, hogy érezze, én is értékelem azt, amit tesz. Talán ő az egyetlen, aki valamilyen érthetetlen oknál fogva, nem engem hibáztat a történtekért.
- Néha az emberek nem tudják mi a jó nekik. Olykor, még ha olyan nagyon tiltakoznak is, nekünk kell meghoznunk helyettük súlyos döntéseket. - mondja elkomorulva, miközben az összegyűlt orvossereget méregeti, majd ismét felém fordul és szelíden rám mosolyog. Olyan lemondó ez a mosoly, hogy a szívem belesajdul. Nem értem, mit akar ezzel mondani.
- Te egy nagyon furcsa ember vagy, Jamie Woodward. Ridegnek, könyörtelennek mutatod magad. De látlak téged. Látlak az álarcod mögött. Tudom, mennyire megvisel az elutasítása. Láttalak az esküvőn is, és a kórházban is. Hiába álcázod, egy mély érzésű, kedves kölyökmackó vagy. Sose veszítsd el a szép szívedet, bárki bármit mondjon ezután. - mondja, majd megsimítja az arcomat, és szótlanul elillan a szobája felé. Értetlenül merülök el ártatlannak ható, de súlyos szavai hullámaiban. Aztán visszafordulok, ahol Max bácsi épp egy fakanállal és egy naranccsal demonstrálja egyik elméletét. Mindenki néma csendben hallgatja, de amint elhallgat, újabb vitafórummá alakul át a konyha. S én nem találom a hangom. Elveszek a tömegben.

*később*

A teraszon csend van, végül mindenki elvonult oda, ahová tartozik. Tessa továbbra is a szobában alszik, ha hátra pillantok, épp belátok a hálóba, hogy lássam.
- Jamie, köszönöm, hogy fogadtad a hívásomat. Tudunk ezek szerint négyszemközt beszélni?
Bólintok az asztalra tett monitor felé. Russell megkönnyebbülten sóhajt, majd közelebb hajol a kamerához. - Tudom, hogy Tessáról van szó, és hogy közel áll hozzád. De most arra felelj kérlek, amit kérdezek, rendben?
Újra bólintok. Kis hatásszünet után folytatja.
- Te hogy vagy? - kérdezi, és meglepetésemet jobban ki sem tudnám mutatni. Döbbenten nézek a monitorra, mire elmosolyodik - Ne nézz így rám. Tudom, hogy nehéz napokon vagy túl. Mindenki hibást keres, te pedig, ha jól sejtem magad okolod a történtekért. Hallottam, hogy összevesztetek aznap, és hogy Jarednek, az unokabátyádnak adtad a lehetőséget, hogy Tessával menjen az esküvőre. Azt is tudom, hogy Tessa megcsókolta Jaredet a legénybúcsún. Haragudtál rá, amiért helyetted őt választotta? Ezért vesztetek össze? - kérdezi, de én csak elfordítom a fejem, és próbálom visszatartani a könnyemet. Mióta csak tart ez a bolondokháza, Tessa a téma. Mindenki szakértő, mindenki mindent tud és tudni akar. De Russell az első, aki azt kérdezi, én hogy érzem magam. Nem válaszolok, ezért hátradől a székében.
- Nehéz lehet neked. Nagy terhek vannak a válladon, mindenki tőled vár megoldást. Talán attól is félsz, hogy nem fogsz tudni segíteni. És megértem, ha így érzel. De Jamie, tudnod kell, hogy én nem hibáztatlak semmiért. Szerintem ezt nem szabad magadra venned. Nem a te hibád, ami történt. - mondja, de nekem már folynak a könnyeim, miközben mereven bámulom az elmosódó tenger hullámait - Nagyon jól csinálod, amit csinálsz, Jamie. Úgy hallottam, fürdeted, megfésülöd, és igazán példásan ápolod őt. Jól csinálod, Jamie. Örülök, hogy te vagy mellette, és ennyire véded, mert most erre van szüksége. Hogy valaki kiálljon érte és megvédje az érdekeit. De ne hagyd, hogy a múlt boxzsákot csináljon belőled, Jamie. Nem ezt érdemled. Nem te tetted abba a sírba, nem te ástad ki azt a lányt és szentségtelenítetted meg holtában.
Feszülten megszívom a mellkasomat, és remegő ajkaim felett letörlöm a könnyeimet, remélve, hogy Russell nem veszi észre. Pár percig néma csendben ülök és bámulom a tengert. Megint nem találok szavakat. Russell szerencsére igen.
- Enni eszik azért rendesen? Vagy legalábbis nem utasítja el az ételt és a folyadékot?
Megrázom a fejem. A helyzet korántsem rózsás, de időnként magától felkel, és ilyenkor tudom, hogy pisilnie kell, hát kiviszem, és segítek neki amiben csak tudok.
- Akkor jó, ez nagyon, nagyon jó Jamie. Azt jelenti, hogy élni akar. Még élni akar, Jamie, és ez nagyon, nagyon fontos nekünk. Érted? Most elküldöm neked e-mailben milyen gyógyszereket kaphat, és lassan el kell kezdeni engedni, hogy magánál legyen. Napokig tarthat, míg teljesen lejön a szerekről, és szorongásgátlókat így is szednie kell majd, de eddig azt hiszem elégedettek lehetünk. Rendbe fog jönni. Hamarosan rendbe jön, meglásd!
Remegő ajkakkal nézek rá és fogalmam sincs ugyanarról a betegről beszélünk-e. Most először megköszörülöm a hangom, és megszólalok.
- Már hogy lehetnénk elégedettek? Egy felnőtt nő, akit fürdetni kell és etetni, mint egy kisbabát, és akárhányszor elmúlik a szedációs gyógyszer hatása, sikoltozva dobálja magát. Hogy mondhatod, hogy rendben lesz? Nem beszélt a kórházban sem, senkit nem engedett a közelébe, pánikrohamai voltak a legkisebb zajra is. Hogy mondhatod, hogy rendbe jön majd? Hogy mondhatod, hogy lejöjjön a szerekről? Ha nincs elkábítva, szenved, Russell, érted ezt? Szenved! Sír, és olyan dolgokat mond....
Elszorul a torkom. Megölte a férjét, megölte a szerelmét, aki kegyetlenül bánt vele. De a démonjaitól sosem szabadulhatott meg. Senki nem segített neki, hogy végre felszabadulhasson a láncai alól. És én is minden nappal csak tetéztem a bajait.
- Nézd, Jamie, tudom, hogy most minden zavaros, de higgy nekem, elmúlik. Tessa erős. Erősebb, mint azt bárki hinné. Erősebb, mint ahogy ő képzeli magáról. Én tudom. Kiáll magáért, de most te vagy a szószólója. Rajtad is áll, miként áll fel ebből a sérülésből. Gondold végig, és tudni fogod, hogy segíts neki. Már most is tudod, csak nem akarod belátni. Kemény lesz, Jamie. De ha rájössz, és megteszed...felszabadulsz. És mindketten fellélegeztek majd. Hidd el nekem.

*másnap délelőtt*

A konyhában állok, és magamba zuhanva kevergetem a gabonapelyhet, ami már trutyivá olvadt az időközben kihűlt tejben. Szemeim alatt sötét karikák, amelyek kiemelik véreres szemeimet. Egész éjjel fent voltam, és gondolkoztam. Tessába új gyógyszereket diktáltam, és nyugtattam, ha újra rémálmok gyötörték. A mai napra várja a megfelelő hatások első jeleit Russell, akivel délelőtt is online beszéltem. Épp egy cikket olvasok hasonló traumákon átesett áldozatok pszichológiai viselkedéséről, amikor meghallom anyám cipőjének kopogását.
- Kisfiam, beszélhetnénk? - kérdezi, de nem felelek. Még mindig nagyon haragszom anyámra, amiért így áskálódott körülöttem. Zavartalanul leül mellém a székre.
- Ha vendégeid vannak, legalább egy pólót felvehetnél. - mér végig, de csak mogorván olvasok tovább.
- Van rajtam rövidnadrág.
- De az egész hátad és a mellkasod kilátszik. Nem illik.
- Nem tetszik a tetoválásom? Ezt már ezerszer megbeszéltük. Nem érdekel.
- Igen, tudom, de Allegra és Angelica...
- Ők az én vendégeim, és ez az én házam. Ha nem tetszik az öltözködésem, ne nézz rám.
Hallom, ahogy anyám felszívja magát, de mégis nyugodtságot igyekszik magára erőltetni.
- Látom, most nem vagy beszélgetős hangulatban. Felfogtam. Elmegyek és bevásárolok, mert a menyem ma is fontosabbnak tartja azt, hogy délig húzza a lóbőrt, mint azt, hogy megtöltse a hűtőt. - mondja, mire az asztalon elé tolok egy cetlit. Egy hirdetés az. Évek óta innen rendelek házhoz mindent. Kihozzák és még a hűtőbe meg a szekrénybe is bepakolják, amit csak kihozatok. Aztán tovább olvasok. Anyám elviharzik a szobája felé, feltételezhetően a táskájáért, mikor csengetnek. Otthagyom a gabonapelyhet és a cikket, amit elölről kezdtem olvasni, hogy kinyissam az ajtót. Arra számítok, Jared az, vagy Leonard. De ehelyett mire észbe kapnék hatalmas pofon csattan a képemen. Molly Wilson sosem rejtette véka alá a véleményét, de sosem néztem volna ki belőle ilyen vehemenciát. A Wilson lányok tele vannak meglepetéssel.
Nem kérdezi, bejöhet-e, olyan természetességgel csörtet végig a házon, mintha csak ide született volna. Szó nélkül húzom be a bőröndjét anélkül, hogy szót emelnék az eljárás ellen amivel illetett. Odabent Tessát követeli, mire kijön anyám és Peter meg Angie is, ők jóval kómásabb fejjel, mint anya. Peter hatalmasat ásít aprócskának ható neje mellett.
Mi van itt? - kérdezi álmosan, de ügyet sem vet rá senki. Amikor anya és Molly összeszólalkoznak, azonban már ő is jobban kinyitja a szemét. Úgy néz Tessa testvérére, mintha egy álomba csöppent volna. Molly szavait hallgatva látom anyámon, hogy felháborodik. - Hagyd, anya - szólok, de hatástalan. Amint megszólal, háborút indít el kettejük között. Mégis, amiket mond, mélyen megsebez vele. Hogy gondolhatja, hogy közöm van ahhoz, ami a húgával történt? Fájdalmasan kutatom a kapcsot, ami nemrég még ott volt Molly és köztem. Bíztam benne, hogy Molly legalább majd elhiszi, amit Russell is mondott nekem. Hisz ha már ketten mondják, lehet benne valami, nem igaz? De Molly hajthatatlan és csak azt bizonygatja, rám bízta a húgát és én bántottam őt.
- Molly, hidd el, nem akartam...
Nem figyel rám, így ismét csendbe burkolom magam. Egyre nehezebben találom az utat hozzájuk. Legszívesebben visszarohannék Tessához, de Morgan azt mondta, hagyjam kicsit egyedül. Amikor Molly azonban azt mondja, anyám megfenyegette Tessát, döbbenten nézek rá. Nem akarom elhinni amit mondott. Anyámra vándorol a tekintetem.
- Hogy micsoda? - kérdezem, de nincs időm válaszok után kutatni, mert hirtelen nekem támad. A gyűlölet, amely felém árad belőle, letaglózó. Szóra nyitnám a számat, hogy megvédjem magam, de Tessa megjelenik a lépcső tetején. Amint a pillantásunk találkozik, nekiiramodok. Kettesével szedem a lépcsőket, és mielőtt lezuhanna, elkapom.
- Itt vagyok. Semmi baj. - mormogom neki lágyan, majd ölbe kapom. Molly odalent fúj továbbra is, ezért megállok és lepillantok. anyámra nézek először.
- Te maradj itt, mindjárt visszajövök. Peter, ne engedd el. Beszélnünk kell. - mondom, majd Mollyra nézek - Te pedig gyere fel, és kérlek, fogd vissza magad. Tessának erre sincs szüksége. - hátat fordítok, és szorosabban magamhoz húzom a gyenge virágszálat - Gyere Csillag. Visszaviszlek az ágyadba.
Molly dohogva siet utánunk, és úgy méreget, miközben visszafektetem a nőt a párnák közé, mintha meg akarnám ölni. Nem hibáztatom, bár egyáltalán nem esik jól az, amiket mondott.
- Hogy tehetted ezt vele? Mikor tudtad, mit élt át, és...
- Nem én tettem, Molly.
- De neked kellett volna vigyáznod rá! Miért ment egyedül a taxival, és miért csak késő este találtátok meg? James Woodward, magasról leszarom, hogy a családod milyen gazdag és befolyásos. De felelni fogtok azért, ami történt. És komolyan mondtam, amit mondtam. Többé nem engedlek a húgom közelébe, mert te leszel az oka annak, ha végül elveszítem.
Könny szökik a szemembe az emlékre, és egy pillanatra elkapom Tessa kéklő tekintetét. Bűntudatom van, mert Mollynak igaza van. Nekem kell volna vigyáznom rá.
- Beszélgessetek csak, bár Tessa kicsit álmos lehet még és zavart. Remélem jót fog tenni neki, ha itt vagy vele. Bármire van szükségetek, itt lesz valaki, aki segít. Bármiben, amit csak akartok.
Tessa kezét a kezembe fogom, megpuszilom a tenyerét, aztán felegyenesedek, és kisietek. Becsukom az ajtót, bár erre nincs igazán szükség. Anyámat sikerül elég halkan, fél órányi beszélgetés után száműzni az életemből anélkül, hogy ő tudomást szerezne róla. Úgy teszek, mintha megbocsátanék neki, a tettei miatt. De ez volt az utolsó csepp a pohárban számára. Amint kiteszi a lábát a házból, a telefonomért nyúlok, és felhívom az ügyvédemet. Alig két órán belül pedig az asztalomon van a terv, amellyel minden eddiginél nagyobb pénzösszeget szerezhetek a saját számlámra csupán azzal, hogy kivonom magam a Woodward Co. égisze alól, és mivel tulajdonosi hányadom egészen pontosan negyven százalék, úgy hiszem, még az ügyvédi költséggel sem kell majd aggódnom azon, mit fogok enni az elkövetkezendő hetekben.