Mi, Duvalok mindig is egy furcsa, szokatlan mozaik család voltunk. De ez engem sose zavart igazán, hiszen ebbe születtem bele. Ez volt a megszokott, mondhatnám úgyis, a természetes. Minden második hétvégén együtt ebédeltünk, megbeszéltük az épp aktuális újdonságokat, kivel mik történtek mióta nem találkoztunk. Általában papáéknál ejtettük meg ezeket a közös nagy összeröffenéseket, náluk minden adott volt egy kertipartihoz. Pierre anyja általában minden hónapban más pasival jelent meg, olykor elpotyogtatott még egy-két zabi tesót akik fölött Pierre kedvére atyáskodhatott, de nagyjából minden normális volt. Fogjuk rá. Egyedül anyának feszültek pattanásig az idegei valahányszor újabb találkozásra került sor Pierre anyjával. Ezeken az összejöveteleken Pierre és Lucas, a két rangidős, általában azonnal megtalálták egymást, engem többnyire kiközösítettek, én voltam a lány. A lány, aki nem jöhet be a bunkiba. A lány, aki mindig csak macska lehetett a macska-egér labda játékban. A lány, aki nem mehetett velük kacsázni a nagypapáék kerti tavához. Ez a fajta gyerekes kiközösítés sokáig mély nyomot hagyott bennem, aztán elkezdtem nőni, idősödni és már sokkal szívesebben töltöttem az időmet a felnőttek társaságában, mint a két bátyámmal, akik örökké gyerekes hülyeségeken törték az agyukat. Ahhoz már túl idős voltam, hogy játékbabát dajkáljak, ahhoz meg túl fiatal, hogy sminkeljek, popsztárokról szóló magazinokat olvassak. Azért mindig próbálkoztam, ahogyan azzal is, hogy legalább csak egy kicsit közelebb kerülhessek Pierrehez és Lukehoz. Valójában ezen a téren mondhatni csak félsikert értem el. Lucas valahogy mindig levegőnek nézett, gúnyolódott rajtam, Pierre azonban egy ponton, egy bizonyos életkoron túl megugrotta ezt a gyerekes, idióta viselkedést, és szépen lassan már több időt töltött velem, mint a korban hozzá jóval közelebb álló öcsével. Visszagondolva, sose találtam ezt gyanúsnak... Úgy tűnik okosabbnak, megfontoltabbnak kellett volna lennem.
-Talán valami más van a háttérben. Valami mélyebb, sötétebb. - Mérem végig rezzenéstelen arccal, enyhén összeszűkített szemekkel, mint aki épp készül megvádolni valami igazán aljas, büntetendő dologgal. Ki tudja? Még ez a pillanat is eljöhet egyszer... De mindezekkel majd ráérünk akkor foglalkozni, most egyszerűen csak szeretnék elveszni kicsit a mában, a semmiben, abba ahogy hajamba kap a szél, ahogy több témát is érintve, szabadon és nyíltan beszélgetünk mindenről. Mintha az a tíz év meg se történt volna.
Csukott szemmel egy keserédes mosoly fut végig arcomon, amint arról beszél, hogy egyszer megfestene ahogyan a mentális állapotom két véglete közt libikókázom épp. Micsoda páratlan ötlet! Minél többször merül fel köztünk beszédtémaként az állapotom, annál inkább azt érzem, megbántam, hogy ennyire könnyedén és nyíltan beavattam őt az intim részletekbe. De hát Pierre mindig is ilyen volt. Szinte az ember veséjébe lát, a másiknak még csak meg se kell szólalnia, hogy szavak nélkül is levágja, éppen mi játszódik le benne. Neki kellett volna pszichológusként praktizálnia... Sikeresebb lenne, mint Lucas.
-Profi színész vagyok. Habár ehhez azért anyuék érdektelensége is szükséges volt. Túlságosan elfoglaltak, már ami a saját problémáikat és a romokban heverő házasságukat illeti. Mondhatjuk, hogy nem ők az elsőszámú emberek, akiknek feltűnik, ha valamelyik gyerekük bajban van. Aztán persze elkezdenek kapkodni és rohadtul nem értik, hogy mi történhetett, hiszen a mi családunk annyira harmonikus. A külsőszemlélők legalábbis mind ezt látják. De hát tudjuk, hogy az alma is lehet kívülről akármilyen szép, fényes, ha belülről meg rohad... - Beletörődően sóhajtok a végén, vállamat is megvonva. Már nem tud földhöz vágni ez a téma, a szüleink teljes érzelmi elhanyagolása. Azt hiszem az lenne a furcsa, ha saját magukon kívül mással is törődnének. Szinte teljesen letaglóz ahogy hallom őt a gyerekkorában megélt traumáiról beszélni. Jobban mondva az akkori lelkiállapotáról. Hogy ő is ugyanazokon a hullámhegyeken-völgyeken verekedte át magát nap, mint nap amiken manapság én magam is vánszorgok teljes céltalanságban.
-Sajnálom. - Nesze semmi fogd meg jól. Legszívesebben a sárgaföldig aláznám Mitchelle Duval nevét amiért ilyen frankón tönkretette mind a négy gyereke életét, de inkább visszanyelek minden további epés megjegyzést. Az eddigiek alapján úgy vettem észre, hogy Pierre személyében nem igazán találnék partnerre. Már ami a szent és sérthetetlen apjának szapulását illeti. Hogy bálványozhatja ennyire???
-Azt hiszem én csak akkor tudnék meggyógyulni, ha mindent felégetnék magam mögött, és soha többé nem néznék hátra, nem érdekelne, hogy kiket hagyok itt. - Elég kétértelműen hathat ez a költői megfogalmazás, legfőképp az utolsó szavak. Korábban voltak már suicid gondolataim, minden bizonnyal a hajlamom is megvan rá, de ameddig látom magam előtt a célt, ami hajt előre egy jobb élet felé, addig még biztosan kitartok. Valójában csak a költözésre gondoltam az imént. Jó távol New York-tól, a családomtól. Egy olyan helyre ahol nem ismernek, ahol tiszta lappal kezdhetnék mindent. De az még nagyon messze van. Talán sose jön el.
Mindazok ellenére, hogy valahol megkönnyebbültem amiért kiadhattam magamból azt a sok szart, amik eddig mérgeztek belülről, most mégis jó egy kicsit felszabadulni a komoly témákat érintő beszélgetés terhe alól, és ha már nosztalgia, úgy viselkedni, mint régen, amikor még gyerekek voltunk. Habár a vér aligha volt belekalkulálva ebbe a könnyed szórakozásba, ahogyan a pánik sem... Nem a vér látványa borít ki, nem is maga a sérülés. Sokkal inkább a tény, hogy ha most idejön, hogy szemrevételezze mekkora is a kár, fény derül majd mindenre. Az önbántalmazásom minden egyes nyoma ott virít a combjaimon, és képtelen vagyok elrejteni őket. Nem tud róluk senki, nem látta őket senki, még Josienak, a legfőbb bizalmasomnak sem dicsekedtem velük. Azt hiszem ez már az a pont, amit ő sem tudna szó nélkül hagyni és azonnal rohanna apuékhoz. Teljesen elnyel a pánik, átveszi józan eszem felett az irányítást, és úgy érzem, már egyáltalán nem vagyok ura a kimondott szavaimnak, s tetteimnek.
-Jjjjól v-v-vagyok! Csak haladjunk már! - Szinte teljesen kontrollálhatatlanul lesz úrrá testemen a remegés, fogaim egymáshoz koccannak beszéd közben, hangom a kelleténél ingerültebben csendül. Már-már vádlón figyelem kezeinek minden mozdulatát, azt ahogyan letérdel elém, meztelen combjaim izmai már-már fájdalmasan megfeszülnek, amint hozzám ér, hogy a segítségemre legyen. A fejemben fülsüketítően zúgnak a vészjelzők, szinte azonnal élesíti magát a menekülési ösztönöm, és azon kezd kattogni az agyam, hogy vajon van-e valaki a közelben, aki meghallhat ahogy segítségért kiáltok. Hogy mennyire kellene gyorsan szaladnom ahhoz, hogy előbb érjek oda a kocsihoz, mint Pierre, és kövér gázt adva elmeneküljek. llyen és még számtalan, ezekhez hasonló gondolat cikázik az agyamban össze-vissza, a legkínzóbb az egészben, hogy fogalmam sincs róla miért nyomódott be a pánikgomb. Valami oka biztos van... Aztán amint a vérző vágás eltűnik, mintha hirtelen újból minden a régi kerékvágásban folytatódna tovább. A kontrasztok újra kiélesednek, a vér lassan visszaáramlik zavaros elmémbe, és én egyszerűen csak el akarom felejteni az imént történteket.
-A kajálás jól hangzik, csak végre húzzunk innen. - Bólogatok helyeslően, s ha nem bánja, akkor a kocsiig hátralévő rövid távot belé karolva teszem meg. Útközben teljesen kikapcsolok, ez igaz az agyamra és a beszélőkémre is. Csak bólogatok, néha egyet-egyet hümmentek Pierre épp aktuális beszédtémájára, csakhogy biztosítsam arról, hogy figyelek. Valójában már nagyon messze járok gondolatban. Hamarosan az álom is elnyom, és legközelebb csak egy út menti, elég szerény, retro stílusú étterem parkolójában térek magamhoz. Nem igazán van étvágyam, így csak egy viszonylag szerény menüt rendelek. Vacsora alatt sem vagyok túl beszédes, és ez elmondható a következő napokról is. Teljesen bezárok, elzárkózom előle, pedig nem tett semmit amivel mindezt kiérdemelhette volna, de most lent vagyok. A feneketlen mélység alján, fölöttem és körülöttem koromfekete sötétség honol, a remény, a fény csak halványan pislákol valahol a feketeségen túl. Haza vágyom. New York-ba. A szobámba, ahova pár nap múlva megérkezve, végre újra egyedül lehetek, biztonságban.

Egy vérből vagyunk. Annyira egyszerű, annyira jelentéktelen, mégis súlya van ezeknek a szavaknak, akárhányszor csak kimondja őket. Egy olyan kötelék ez kettőnk közt, ami nem korlátoz a szabadságomban, valahol mégis gyakran az az érzésem támad, hogy lassan, alattomosan kebelez be, mígnem egyik nap majd azon kapom magam, hogy végleg a hatalma alá kerített. Bezárt egy üres, steril, ablaknélküli szobába, aminek eldobta a kulcsát, nincs többé menekvés. Ezektől a téveszméktől, amiket az agyam gyárt, kiráz a hideg, hevesen dobogni kezd a szívem, és újfent elgondolkozom azon, jó ötlet volt-e átszelni vele a fél világot. Pedig az igazság az, hogy egy egészen kicsit sem toxikusabb, mint mondjuk a családom bármely tagja. Ha számba vesszük eddigi tapasztalataimat, talán még azt is megmerném kockáztatni, hogy ő a legjobb mind közül...
Egy unott szemforgatással nyugtázom ama roppant őrült ötletét, hogy majd ő beszél Yvonne fejével. Fogalma sincs, mire vállalkozott. Amennyiben azért akar most New York-ba költözni, hogy újból egyesítse a családot, akkor engem rakjon ki a legközelebbi repülőtéren, ő meg szépen fogja magát és forduljon csak vissza nyugodtan, mert a lehetetlenre vállalkozik.
Némán, szorosan egymáshoz préselt ajkakkal, nagyokat bólintgatok, mintegy helyeslően arra az elméletére, hogy a depresszió kialakulásához nagyban hozzájárul a stressz, az állandó megfelelési kényszer, a megromlott emberi kapcsolatok.
-Ez nem csak erről szól. Mármint, nem ennyire egyszerű ez az egész. - Aggódó ráncok jelennek meg homlokomon, amint felnézek rá. Szégyellem magam, leginkább azt a semmirekellő embert, akivé lettem az évek alatt. Hányni tudnék valahányszor tükörbe nézek, minden egyes rohadt kimondott szavam után legszívesebben bevarrnám a szám, hogy soha többé ne kelljen hazudnom senkinek.
-Gyenge vagyok. Bármilyen nehézséget az utamba gördít az élet, nem vagyok képes megbirkózni vele. Pedig egyszerűen csak arrébb kellene pöccintenem, és haladni tovább... - Jobb kezem mutató és hüvelykujját használva bele is pöckölök a levegőbe, hogy szemléltessem miről beszélek. Bárcsak tényleg ennyire egyszerű lenne minden. Mielőtt félreértené, nem, ez nem egyfajta szar, önsajnáltató klisé, azokon már réééges rég túl vagyok. Nem kell, hogy megpaskolja a vállamat azzal az unalmas dumával, miszerint minden rendben lesz, arra sem vágyom, hogy az önbizalmam fényezése érdekében mindenféle lelkesítő, az iménti szavaimra rácáfoló magasztos szónoklatokba kezdjen. Nem is tudom mit akarok valójában. Néha csak úgy feladnám, és kiszállnék, de hát ez nem egy rohadt játék amit bármikor újrakezdhetsz az utolsó checkpoint-tól, ez az élet, és ha egyszer elbaszod, már nem tudsz visszamenni, hogy kijavítsd. Az anyámban legalább van némi tartás, ő Oscar díjas színészként játssza mások előtt a boldog, kiegyensúlyozott családanyát, feleséget, az én alakításom legfeljebb egy Arany málnát érdemel... Pff csődtömeg!
Összerezzenek mikor gondoskodóan kézfejemre simít. Legszívesebben máris heves ellenkezésbe kezdenék, és ész érvekkel megpróbálnám rávilágítani arra, hogy miért nem fog tudni rajtam segíteni, végül aztán belém fagynak a szavak és úgy bámulom oldalprofilját ameddig ki nem szállunk az autóból, mintha meg akarnám fejteni őt. Úgy érzem, hogy Pierre örök talány marad a számomra.
-Szóvak eddig én vagyok az egyetlen megfejthetetlen nő a közvetlen környezetedben. - Nevetek fel, nagyokat bólogatva közben -mint akit épp rávilágítottak valamiféle világmegváltó igazságra-, csak hogy elvegyem egy kicsit ennek az igen komoly vizekre evezett beszélgetésnek az élét. Ha már én vagyok az egyetlen nő, aki érdekli. Nyilván a zavaros elmém érdekli, erre akart kilyukadni. Napestig tudnám Pierret győzködni afelől, hogy fölöslegesen töri magát, már ami anyát és apát illeti, de jobbnak látom az út hátralévő részében inkább hallgatni a témában, és attól a pillanattól kezdve, hogy kiszállunk az autóból, majd derékig gázolunk a tóban, elfelejtek mindent ami eddig mázsás súlyként telepedett az agyamra. Egyszerűen csak kiélvezem, hogy úgy viselkedünk, mint két testvér. Nem azok, akik már tíz éve nem látták egymást, hanem akik a születésüktől kezdve elválaszthatatlanok. A felém irányzott kagyló azonban hamar véget vet az idilli pillanatoknak, és miután én kishíján beleájultam a vízbe a körülöttem hullámzó vörös, szétterülő testnedvem láttán, hamar távozóra fogom, s egyfolytában csak azon kattogok, hogy hogyan tudnám elrejteni a combomat gyakorlatilag mindenfelől behálózó öncsonkításom hegeit. Olyan hangosan kezd dobolni dobhártyámon a gyorsvonatként száguldó vérem, hogy csupán tompa morajlásként hallom Pierre hangját, annyira sokkban vagyok, hogy képtelen vagyok értelmezni a szavait. Mintha egy teljesen más nyelven beszélne. A kagyló okozta vágás önmagában nem túl mély, és koránt sem néz ki úgy, mint ami azonnal szakszerű orvosi ellátást igényelne, nem is ez kétségbeesésem oka.
Hogy ne veszítsem el az önkontrollt, a józan eszemet, néhány másodpercre behunyom szemem, és mély légvételekkel próbálok felülkerekedni a pánikon, ami sikeresnek bizonyul, ugyanis lassan újra kitisztul előttem a kép, a zsongás az agyamban lecsillapodik, így végre újból képes vagyok értelmezni a Pierre által mondottakat, amiket először fel sem fogok.
-Mivan?! - Sipítom döbbenten, fejhangon, és hirtelen nem is tudom, hogy sírjak vagy inkább nevessek,
-Te... te komolyan azt hiszed, hogy...? Baszd meg, hagyjuk inkább! - Félig felé fordítom a fejem, vállam fölött nézve rá, kezeimmel jól láthatóan combomat szorongatva.
-Bahh nem kell zoknival kitömött alsónadrág meg tampon se te hülye. Csak... csak hozd ide nekem azt a dobozt! - Hangom meg-megremeg, néhol indulatosan cseng, amint azon jár az eszem, hogy mégis hogyan tudnám őt távoltartani, hiszen azok után, hogy képes volt reggel egyszál faszban járkálni előttem, nem tudom elképzelni róla, hogy ne akarna a sebem ellátásába is beleokoskodni, ami nem mellesleg elég kényes helyen van, bár aligha hiszem, hogy őt bármivel is zavarba lehet hozni. Ha közben végre ideért az elsősegély dobozzal, úgy remegő kezekkel, kapkodó mozdulatokkal, és elég bénán nekikezdek a műveletnek.

Szemöldökeim kíváncsian ugranak homlokom közepére, és a komolyabb irányt vett téma ellenére nehezen bírom magamban tartani a nevetést, mikor egyértelműen Michelle Duval mély, öblös hangján kezd okítóan beszélni hozzám. Ők ketten le se tagadhatnák, hogy apa-fia páros. Egy meglehetősen furcsa, groteszk apa-fia duó. Távolabb nem is állhatnának egymástól. Michelle a realisták legrealistábbja, a befásult, "elegem van a szaros életemből" rendőrnyomozó, aki szinte már csupán árnyéka régi önmagának, olyan mintha az elmúlt egy-másfél év alatt vagy tíz évet öregedett volna. A homlokán, szemei körül elmélyülő ráncok állandó aggódásról, feszültségről árulkodnak. Michelle Duval olyan harcot vív, amelyből sosem kerülhet ki győztesként. Hogy is nyerhetne, amikor saját maga ellen küzd?! Pierre pontosan olyan, mint régen az apja is volt. Kíváncsi, életigenlő, aki nem riad vissza az ismeretlen helyzetektől, és a jelek szerint bármiről lehet vele beszélni, mert meghallgat, és nem ítélkezik. Apa is pont ilyen volt régen. Nem véletlen hát, hogy vele mindent könnyebben, mélyebben megtudtam beszélni, mint anyával. Hiányoznak azok az idők, hiányzik apa.
Mikor arról papol, hogy ő nem egy idegen, az arcomra felfestett mosoly hirtelen lelohad, helyét sajnálattal vegyített zavartság veszi át, ahogy egymáshoz préselt ajkakkal inkább az ölembe ejtett kezeimet kezdem pásztázni helyett.
-De. Voltaképpen az vagy. Pierre, tíz éve nem láttuk egymást. - Aggódva vonom össze szemöldökeimet, s nézek fel rá végre egy gondterhelt sóhajjal.
-Nekem pedig minden bizonnyal nincs ki mind a négy kerekem, mert egy tíz éve nem látott idegennel szelem át épp a fél világot, hogy hazajussak. - Ennél a résznél azért már visszatér az élet, a huncut csillogás szemeimbe, és harsányan felnevetek, fejemet is nekivetve a támlának. Még mindig nem vagyok képes felfogni, hogy belementem ebbe. Legalább szereztem egy kis örömöt Michellenek azzal, hogy a csúfos kezdés után megpróbálok jól kijönni a legidősebb Duval örökössel.
-Majd apa egy pofa sör mellett úgyis mindent elmesél. Gondolom. - Nemtörődöm stílusban megrántom a vállam. Az már igazából nem az én dolgom lesz, hogy mégis hogyan fogja Pierrenek felvezetni a zátonyra futott házasságát. Nyilván anya lesz a bűnbakk. Mintha egy kapcsolatban minden csak az egyik félen múlna...
A "szemléljük pozitív oldaláról az életet" témájú monológja hallatán egy szomorkás, talán keserűnk nevezhető félmosoly szökik ajkam egyik szegletébe. Bárcsak minden olyan egyszerű lenne, ahogy azt ő is állítja. Ha a depresszió nem mentális betegség lenne, amiről az egyén nem tehet, ami felett nincs különösebb hatalma...
-Azért ne gondold, hogy a depresszió hozzáállás meg tudatosság kérdése. Bipolárisnak lenni olyan, mintha az óceán közepén hajótörést szenvedtél volna, és nincs a közeledben part, ahova kimászhatnál. Egyik pillanatban maguk alá gyűrnek a hullámok, és azt kívánod, bárcsak végre meghalnál. A következőben pedig nyugodtan lebegsz a sós víz felszínén, élvezed ahogy a nap sugarai felmelegítik a bőrödet, és azt gondolod, hogy ennél jobb dolog nem is történhetett volna veled. Szóval, ilyen hullámzó. - Ahelyett, hogy őt nézném, inkább a visszapillantó tükörben magunk mögött hagyott tájat bámulom. Ez mégis csak egyszerűbb, mint szembe nézni a valósággal. Igazából ez az első alkalom, hogy ennyire nyíltan beszélek a depressziómról, hogy egyáltalán felvállalom, s hangosan ki is mondom. Nem tudom mikor beszélgettem utoljára ennyire nyíltan valakivel, de már-már félelmetes mennyire könnyedén adok hangot az elmémben örvénylő gondolataimnak. Az pedig még ijesztőbb, hogy rendre meg is könnyebbülök, amint kimondom őket. Nem is tudom mit várok ettől az úttól. Elsősorban nem miatta, a fura testvéri kapcsolatunk szorosabbra fűzése céljából vagyok most itt. Inkább csak egyfajta bizonyítási vágy hajt, megkísérlem azt, ami az apámnak eddig még nem sikerült. Le akarom győzni saját magam, ki akarok zökkenni a burokba zárt, igen csak szűkös komfortzónámból. Hogy elengedhessek mindent, ami rossz hatással van rám. Mert csakis így lehetek szabad. A szüleim pedig minden bizonnyal akkor könnyebbülnének meg, ha végre pontot tennének ennek az értelmetlen huza-vonának a végére kettejük között. Igaza lehet Pierrenek.
-Yvonne és Michelle kapcsolata nagyon bonyolult. A maguk módján egyszerűnek tűnnek. Egy több gyereket nevelő házaspár, akik már évtizedek óta együtt vannak, semmi nem történik velük, minden napjuk ugyanolyan, ráadásul a kapuzárási pánik is már a hátsóajtón kopogtat... nyilván az évek alatt belefásultak ebbe az egész családosdiba, és ráuntak egymásra. Tudod, hogy hányszor hallottam éjszakánként, ahogy a hálószobájukban veszekednek? Hogy hányszor találtam meg reggelente apát a kanapén, mellette egy bőrönddel, amivel aztán végül sosem lépte át a küszöböt? Igazad van, hogy ha ennyire nem működik közöttük a dolog, akkor talán mindenkinek az lenne a legjobb, ha végérvényesen is szétmennének, de van valami láthatatlan erő, ami minden nehézség ellenére még mindig összetartja őket. - Egy mély sóhajjal zárom igen csak hosszadalmasra sikerült gondolataimat, amikkel meglehet nem ért majd egyet.
-Ha egy dolgot ki kellene emelnem a kapcsolatukból, ami pozitív, akkor ez az ismeretlen összetartó erő lenne az. Ami köztem és Josh között sose létezett. Különben valószínűleg még mindig együtt lennénk. Tehát, a kérdésedre a válasz, igen, volt már komolyabb kapcsolatom. - Teszem még hozzá, ezzel együtt megválaszolva kérdését is. Ha igazán őszinte akarok lenni, azt is mondhatnám, kicsit irigylem tőlük ezt az egymáshoz való ragaszkodást. Joshval jó ideje vége van közöttünk mindennek, már azelőtt is vége volt, hogy végérvényesen kimondtuk volna, de egy szakításra sose gondol vissza jószívvel az ember, még ha később már be is látta, hogy ez volt a legjobb végkifejlet mindkét fél számára.
-Semmi olyan, ami ne érintene a világon kábé minden ötödik nőt. Miómám van. A petefészkem pedig valószínűleg genetikai rendellenességből adódóan nem működik. Valószínűleg sehogy, vagy nagyon nehezen, orvosi beavatkozással fogok tudni csak teherbe esni. De nem bánom. Te akarsz majd családot? - Könnyedén vállat vonok. Sose erősítettem a nők azon táborát, akik eltökélten, minden áron népes nagycsaládra vágynak. Ebből a szempontból mondhatjuk, hogy anyám lánya vagyok. Az örök karrierista. Aki túl önző ahhoz, hogy a világra hozzon egy emberi lényt, aki miatt aztán fel kell adnia az addigi életét, a vágyait. Annyit beszéltem neki a nyomoromról, hogy észre se veszem mikor érkezünk meg erre a csoda helyre, melynek már csupán a látványa is egy valóságos gyógyír megcsömörlött lelkemnek, nem csoda hát -hideg víz ide, vagy oda-, hogy rögvest, gondolkodás nélkül Pierre után eredek, bár így utólag belegondolva, mégsem volt ez annyira jó ötlet. A tengerbe sokkal könnyedebben belevetettem magam, hiszen addigra már jócskán beütött a hangulatjavító, és az alkohol mámoros keveréke. Ezen felbuzdulva jut eszembe a tegnapi fehér por. Mert miért is ne nyúlhatnánk egy kis pluszhoz, ami segíthet az ellazulásban? Azt mondta nem okoz függőséget, hogy ez nem minősül drognak, nekem mégis felcsillannak szemeim, s egyszerre izgatottá válok, mikor megemlíti, hogy még mindig akad nála belőle.
-Kockázat nélkül nincs nyereség, vagy mi... - Húzom el előtte azt a bizonyos mézesmadzagot, és így, a hátán csimpaszkodva, a füle mellett búgva okkal mondható rám, hogy olyan vagyok, akárcsak a kisördög, aki a válladon ül, és tiltott, büntetendő dolgokra csábít.
-Gondolom ezt nem mutatja ki semmilyen szonda, vagy gyorsteszt, ami rendőrnél lehet. Én meg bízom benned annyira, hogy beüljek melléd. Túlságosan is félted azt a kocsitahhozhogyÁÚÚÚ... - Mielőtt befejezhetném mondandóm, egy sikkantással adom tudtára nemtetszésemet, ami a combomba maró körmeinek szól.
-Inkább őrült. - Javítom ki egy, az övéhez hasonló csintalan, sunyi mosollyal, és sikoltva felnevetek, mikor érzékelem, hogy dőlni kezd a víz felé, ezzel magával rántva engem is. Miután először felbukkanok, immáron csuromvizesen, össze-vissza csapkodok a kezeimmel, szaporán zihálva, de nem a pillanatnyi oxigénhiány, sokkal inkább a víz jeges érintése miatt.
-Én mondtam! - Reszketeg nevetést hallatok, fogaim egymáshoz koccannak beszéd közben.
-Mi az?! Ugye nem valami nevesincs, undorító állatka, amitől a hideg ráz?! - Kérem számon rajta a kezében tartott akármit, a feltételezésem miatt hangom vagy két oktávot feljebb ugrik, mimikám undorba torzul, és én ugyan próbálnék arrébb iszkolni, de ugyebár a fizika törvényei felett még nekem sincs hatalmam, és először meg sem érzem a hasító fájdalmat valahol combom tájékán. A hideg víz, és a felfokozott jókedv elég adrenalint pumpálnak az ereimbe, hogy a kagyló okozta vágás elkerülje a figyelmem. Helyette inkább próbálok minél fürgébben eliszkolni Pierre elől, ami nyilván nem sikerül, így mikor érzékelem, hogy egyre közelebb van, már nem tiltakozom, egyszerűen csak befogom az orrom és megadom magam, hogy újból a víz alá kerüljünk.
Ekkor érzékelem először a combomba hasító éles fájdalmat, s mikor lenézek, magunk körül némi vért látok, ami mostanra már pirosra színezte a víz egy részét. Automatikusan az érintett részhez kapok, s mikor tenyeremen is megpillantom a vöröslő testnedvet, lassan eljut a tudatomig, hogy ez bizony belőlem jön.
-Valami nem oké... - Mondom, megjegyzésem kínos nevetésbe fúl. Úgy teszek, mintha nem lennék kétségbeesve, pedig rohadtul pánikolok. Nincs biztosításom, egy vagyon lesz, ha kórházi ellátásra szorulok, de ami ennél is inkább kétségbe ejt, az maga a tény, hogy véletlenül se láthatja meg, milyen állapotok uralkodnak a combomon. De ha nem lenne tele régi vágások hegeivel, akkor sem biztos, hogy egy ennyire intim területet pont neki mutogatnék.
-Ki kell mennem. - Még mindig úgy beszélek, mintha nem pánikolnék, ám a felgyorsult légzésem, hangom bizonytalansága, remegése könnyen elárulhatnak. Enyhén szédelegve, mintha nem is a valóságban lennék, kissé botladozva megindulok a part felé. Szó sem lehet arról, hogy ölbe cipeljen ki!
-Ne gyere ide! - Ezt már akkor mondom, mikor végre újból homokos part éri a talpamat. Hangom egyszerre utasító és ingerült, a lehető legtávolabb megyek tőle, felhúzva kicsit combomról a szoknyát, természetesen mindezt háttal neki, hogy felmérjem mekkora is a kár. Nem tűnik vészesnek, azért vérezhet ennyire, mert egy felszíni vénát érhetett, de ha kellően be van kötve, a vérzés is eláll se-perc alatt.
-Van... őőő... van elsősegély doboz a kocsiban? - Makogom dadogva, továbbra is úgy csinálok, mintha egy kis semmiségről lenne szó, és már nem tudom eldönteni, hogy a pániktól, vagy inkább a rám tapadó hideg, nedves ruha miatt reszketek.

-Nem is gondolnád. - Sóhajtok bele gondterhelten a langyos menetszélbe, egy visszafogott, nem épp őszinte, annál is kevésbé vidám mosollyal. Olyan ez, akár egy néma segítségkérés. S ha másból nem is, a szemeimből talán képes tájékozódni. Kiolvasni azt, amit csak kevesen képesek, amit egy évvel ezelőtt szégyenkezve besepertem a szőnyeg alá, azt gondolva, hogy így megszabadulhatok végre eme átkozott stigmától. Később persze rájöttem, ez koránt sem így működik. A múltad, akár az árnyékod. Mindig veled van, akkor is, ha épp nem látod, és ezer közül is felismered... Pierre olyan, mint egy parazita. Az a fajta, ami nem a beleidben, az agyadban telepszik meg, ő egyenesen a lelked legmélyébe fúrja be magát, és kíméletlenül rágja le róla a húst, mígnem már csak egy üres, porhanyós csontokból álló váz marad. Van benne valami sötét, valami rejtélyes. Valami, amitől igyekszel távol tartani magad, mert megrémiszt, mégis úgy vonzz magához, mint mágnes a vasat, körbe fon a tüskés, szúrós indáival, észre se veszed, már meg is fojtott. Azt hiszem már tudom, miért akartam annyi éven keresztül távol maradni tőle, szinte  tudomást sem venni a létezéséről, mintha egyszerűen csak úgy leradíroztam volna a családfánkról. Persze apa néha megemlítette, de én olyankor általában feltűnően elvonultam, s mindenki tudta nélkül napokig tartott, amíg a vele kapcsolatos minden rossz érzésem, emlékeim végre elengedtek. Most mégis itt ülök Pierrevel egy kocsiban, és arról az emberről beszélgetünk, aki valahol mindkettőnk életét megnyomorította... Talán jobban hasonlítunk, mint azt gondoltam. Talán ennek tudható be az az agresszív elutasítás részemről, amit rendszeresen tanúsítok az irányába. De most, hogy nem szedem azokat a rohadt gyógyszereket, amiket a pszichiáter felírt, amik csak mérgezték az elmémet, és olyan voltam tőlük, mint egy tudathasadásos hisztérika, végre esélyem lehet meglátni az igazságot. Zavaromban, de főleg inkább meglepettségemben, hátradöntött fejjel, teliszájjal elnevetem magam.
-Le akarsz kenyerezni?! - Olyan döbbenettel az arcomon, tettetett előítélettel mérem végig, amitől újfent nevetnem kell.
-Te egy igazán rendes nagytesó vagy! De nem, nem kérem. A saját lábamra kell állnom, és megmutatnom, hogy képes vagyok önállóan döntéseket hozni. - Fújom ki a bent ragadt levegőt. Mintha ezzel a sóhajjal kiűztem volna most minden rosszat, negatív gondolatot, érzést magamból. Aztán megforgatom a szemeimet, és gyorsan kijavítom magam, amíg még nem késő...
-...JÓ döntéseket. - Ez fontos! Mert szarból már van egy, sőt! Rögtön két életre való is! Azt hiszem be kéne őket zárnom egy befőttes üvegbe, és garázsvásárt tartanom. "Akinek már-már unalmasan pazar az élete, jöjjön és vegyen egy üvegnyi szart a nyakába, a siker garantált!" Egész jó biznisz, lehet kipróbálom, ha hazaértünk.
Ahogy a nyalóka fanyar, kissé savanykás részéhez érek, úgy kezd a beszélgetésünk is egy kellemetlen irányba terelődni, amitől rosszul kellene éreznem magam, mégis valahol jólesik beszélnem róla. Végre valaki, aki megérti! Aki nem csak az elkényeztetett, örökké drámázó csitrit látja. Aki anélkül lát át a rózsaszín, mézes-mázas függönyön, hogy bármit is bizonygatnom kellene neki.
-Tudom, hogy kimaradt tíz év, de azért emlékeztetnélek rá, hogy egyetemista vagyok Pierre. Ha jó lenne a viszonyom a szüleimmel, akkor is ciki lenne már ebben a korban a "mi volt a suliban?" témát feszegetni. - Vonom fel kérdőn egyik szemöldököm, szám sarkában játékos mosoly bujkál. Ez volt a jópofa része...
-Mitchell mostanában korán lelép a munkába és rohadt későn jön haza, keveset találkozik vele bárki is, szerintem megint van valakije. - Ezen a ponton unottan körbe forgatom a szemem. Mikor kiderült az első megcsalás, nem csak anya, mi is összetörtünk egy kicsit. Aztán jött a könyörgés, a terápiák, a sírásba torkolló ordibálások, veszekedések sora, majd a kibékülés. A második, harmadik és ki tudja hányadik félrelépésénél már senki nem borult ki. Persze anya biztos őrlődött legbelül, ő mindig, mindenen rágódik. De minket valahol már annyira nem érintett meg. Valószínűleg azért, mert addigra már elég nagyok lettünk ahhoz, hogy a saját problémáinkat helyezzük előtérbe a szüleink vívódása helyett, és mert anyával ellentétben mi nagyon jól tudtuk, kutyából nem lesz szalonna.
-Yvonne a munkájába és azt hiszem a depressziójába, önsajnálatba menekül. Biztos sokszor megbánja, hogy apánk mellett kötött ki. Hogy gyerekei lettek, ráadásul három is. Azt hiszem az olyan karrierista, dekoratív nőknek, mint anya, soha nem szabadna magukat elkötelezniük. Komolyabban legalábbis semmiképp. - Anya depressziójából adódóan soha nem volt közöttünk olyan igazán mélyreható, bizalmas anya-lánya kapcsolat. Mindig inkább apához menekültem, őt avattam be a titkaimba, neki mondtam el, ha baj volt. De mióta Mitchell Duval teljesen kifordult magából, és Yvonne lelkét elkezdte marni a bűntudat az ügyem végett, azt hiszem egyfajta önostorozásba kezdett, s talán fordult a kocka. Meglepő lehet Pierrenek szembesülnie a valósággal, hogy amit az elmúlt napokban látott a családunkból, az koránt sem az igazság volt. Bár van egy olyan érzésem, hogy nem érték meglepetésként a hallottak. Váratlan kérdésére erősebben kezdem szorítani a nyalóka pálcikáját, s ahelyett, hogy ránéznék, inkább meredten bámulom a jobboldali visszapillantó tükörben a magunk mögött hagyott tájat.
-Lehetne, hogy ne beszéljünk most erről? - Nem a legfrappánsabb válasz, koránt sem a legokosabb döntés, hogy ismét beseperjük a szőnyeg alá a problémákat -ha valamit, hát ezt az egyet tökéletesen elsajátítottam a szüleimtől-, de nem akarok újabb mélypontokat megélni. Ma nem!
Ajánlatát követően -miszerint az esőnek is megvannak a szép oldalai, és talán jót tenne egy kicsit kimozdulnom otthonról-, hosszas csend van porondon, csupán a hajunkba kapó menetszélnek, a rádióból szóló zenének köszönhető, hogy nem telepszik ránk egyfajta kínos, mérgező csend.
-Emlékeztetnélek, egy nincstelen egyetemista vagyok. - Felnevetek a szánalmas öniróniámon. Amint visszamentünk New York-ba, tényleg keresek valami melót, és az első fizetésemből elmegyek egy wellness hétvégére!
-Egy dolog miatt irigyellek. - Pillantok felé egy szelíd, kissé talán keserű mosollyal. -Az életfelfogásod. Hogy csinálod?! Hogy vagy képes ezt a már-már undorítóan ragacsos, mindenkit megfertőző pozitivitást sugallni magadból null-huszonnégyben? - Érdeklődően mérem végig, és még csak most tűnik fel, hogy mennyire jól áll neki ez a szerelés. Mintha valami címlapról lépett volna ki. De nincs ebben semmi rossz, nem?! Miért ne tarthatnám a mostohatesómat jóvágású pasinak?! Ahogy abban se, hogy egy hirtelen ötlettől vezérelten elkezdek róla egy skiccet vésni a füzetembe, amit majd otthon, nyugodtabb körülmények között tökéletesítek. Elvégre sunyiban anyáról és apáról is rajzoltam egyet, ahogy a hajó tatján beszélgettek, anya apa ölében ült, és úgy néztek egymásra, mint még talán ezelőtt soha...
-Az titok! - Kapom mellkasomhoz a füzetet, s úgy vonom fel az orrom, mint egy sértett kislány, akiről lesett dolgozatírás közben a padtársa.
-Nem tudom. Mert te már akkor is Picasso voltál, az én rajzom pedig nem volt elég tökéletes ahhoz, hogy csak úgy mutogassam egy ilyen neves művésznek. - Félig-meddig elviccelem a dolgot, mert valóban volt bennem nem kevés hiúság, önbírálat az alkotásaimmal kapcsolatban, hiszen koránt sem voltak tökéletesek, sőt, még most sem azok. De az igazi ok annál sokkal mélyebb, hogy csak úgy beszéljek róla. Főleg neki. Ő bezzeg könnyedén, gátlások, látszólag mindenféle rosszérzés nélkül beszél az elbaszott apánkról. Érzem magamon a tekintetét, de szándékosan nem pillantok felé. Miközben hallgatom őt, lefüggesztem a fejem, az ölemben egymást piszkálgató kezeimet figyelem. Azt hiszem apánk helyett szégyenkezem. Belegondolni abba, mennyire elkúrta az életét, ezzel együtt további hat emberét is... Hát, minimum életfogytiglan járna neki a hibáiért.
-Én soha nem tudtam volna neki teljesen megbocsájtani. Mármint, egy idő után a gyűlöletem biztos apadt volna valamennyit, de nem tudnék csak úgy fátylat dobni a múltra. Szerintem nem tudtam azután sem, hogy megcsalta anyát. - Persze tudom én, hogy ez az ő kettejük dolga, hogy mindkét félen sok múlik, de azt hiszem ott hibázták el ők ketten a leginkább, hogy az első félrelépés után adtak még egy esélyt egymásnak. Nem kellett volna. És ezzel tulajdonképpen burkoltan azt mondom, hogy Josie is hiba volt, mindazok ellenére, hogy jelenleg ő a legnagyobb bizalmasom a családban, ugyanakkor az egyetlen barátom is.
-Azt hiszem bőven. - Most először pillantok felé, hogy beszélni kezdett apánkról, az érzéseiről, arról, ő miként élte meg, mikor Mitchell Duval lelépett.
-Hány éves is voltál? - Nem igazán tudnám megmondani miért feszegetem a témát. Mintha azt várnám, hogy találok kettőnk sztorijában valami hasonlót, amitől majd kevésbé érzem magam ilyen nyomorultul, ami talán segíthetne abban, hogy végre ne gyűlöljem apát. Mert ez a rengeteg keserűség, undor, harag ami bennem van, nekem árt a legtöbbet, nem is annak, akinek szánom.
-Azt hiszem néhány tipp jól jönne. - Bólintok helyeslően, s miközben beszélni kezdek a két nappal ezelőtti kis névtelen afféromról, hamarosan megérkezünk a kitűzött célunkhoz, és a hot-dog is elfogy.
-Most mondjam azt, hogy nem vagyok ilyen, nem ezt a nevelést kaptam és a többi álszent szarság? - Zavaromban felnevetek.
-Azért megnyugodtam, hogy annyi eszünk legalább volt, hogy óvszert használjunk. Bár egy esetleges, nem kívánt terhességtől aligha kell tartanom. Az egyik petefészkem nem üzemel, a másik is alig már... - Ezzel tulajdonképpen rövidre is zárom ezt a kérdéskört. Már így is túúúúl sokat osztottam meg vele a témával kapcsolatban. Kicsit el is szégyellem magam. Talán csak az ment meg a magamba fordulástól, mikor a következő lehajtó után elénk tárul az a páratlan csoda, amihez hasonlót New York-ban nem fog látni soha. Alig áll meg az autó, már ugrom is ki belőle, a napszemüveget feltolom fejem búbjára, hogy végre a saját, természetes színeiben csodálhassam a tájat, ahogy a nap sugarai narancssárgára festik a vízet, s a flamingók kecsesen hajolnak be a tóba eleség reményében. Csaknem könnyekig hatódom, mondhatnám, hogy tökéletes lenne az élmény, ha valaki olyannal lennék itt, akivel a világot jelentjük egymás számára, de miért kell hogy minden, mindig tökéletes legyen?! Pierre példáját követve, magam is megszabadulok szandálomtól, lábujjaim mélyen túrják végig a meleg homokot, ettől az érzéstől élvezettel felnyögök.
-Hééé, ne menj be! Lehet figyel valahonnan valami őr, és leszed egy vadászpuskával. - Elvége, ez valami természetvédelmi terület akar lenni. Nem is értem miért nem védik akkor...
-Pieeeerree! - Sipítok utána, majd körbe nézek, és rövid hezitálás után magam is követem.
-Baszkiii! Azt nem mondtad, hogy ez ilyen hideg. - Torpanok meg, mikor már nagyjából térd fölé ér a víz, majd mögé settenkedve felkapaszkodom a hátára, úgy ahogy tegnap is tettem. Karjaimmal szorosan kulcsolom körbe mellkasát, lábaimmal pedig csípőjét.
-Tudod mikor látnánk azt a medvedisznóembert? - Sejtelmesen, pajkos éllel hangomban suttogom fülébe, mintha bárki is meghallhatná.
-Ha lenne valami, amit felszívhatnánk. - A tegnapi fehér porra gondolok. Ami állítása szerint nem több, mint hangulatjavító. És ha már ilyen közel vagyunk, nem vagyok rest a fülcimpájába harapni, bele se gondolva, hogy ezzel talán most átlépek egy határt. De hát az élet mégis csak túl rövid ahhoz, hogy mindig véresen komolyan vegyük.

Elmélázok az egyébként abszolút jogos kérdésén. Mi bajom van azzal a várossal? Lehet nem is New York a legnagyobb baj, inkább a felfogásom, a problémáim, ÉN. És ezen baromi nehéz lesz csak úgy, egyik percről a másikra túllendülni.
-Azt hiszem egyszerűen csak kinőttem belőle. Egy nyugodtabb életre vágyom, amit biztos, hogy nem New York örökké szirénáktól hangos, utcai lövöldözésektől egyáltalán nem mentes, zajos forgataga fog megadni. Amikor még gimibe jártam, el se tudtam volna máshol képzelni az életem. De komolyan. Imádtam a pörgést, hogy ennyiféle-fajta, sokrétű ember van az utcákon, minden idegenbe megpróbáltam beleképzelni, hogy vajon mi lehet a foglalkozásuk, van-e családjuk, és ha van, gondtalan-e a házasságuk, hány gyerekük van... Még az aluljárókban hesszelő hajléktalanokról is elgondolkodtam, hogy mi juttathatta őket odáig, hogy az utcán kolduljanak. - És akkor még volt pasim, akiről szentül állítottam, hogy vele fogom leélni az életemet. Voltak barátnőim -még ha nem is igaziak, ahogy az később megmutatkozott-, akiket a koszorúslányaimnak szántam, a már számtalanszor elképzelt, de soha be nem teljesült tengerparti esküvőmön. Talán az életem felfordulása, gyökeres változása magával hozta azt is, hogy sokkal borúsabb, szürkébb módon lássam ezt az egész nyüzsgő forgatagot.
Számomra is meglepő, hogy milyen nyíltan, könnyedén kitárulkozom neki a személyesebb hangvételű, családi üzelmeinkről, hiszen már vagy tíz éve nem láttuk egymást. Azt hiszem valahol mélyen, legbelül talán egy kicsit a vágy is hajt. A vágy, hogy belásson végre az örök, rohadtul idegesítő optimizmusának tejfehér ködje mögé, és magától rájöjjön, hogy a családunk elbaszottabb, mint a Jerry Springer show. De komolyan! Kérdésére hitetlenkedve felkacagok, és amolyan "te tényleg ennyire hülye vagy?" szemforgatással meg is válaszolom...
-Tudtam, hogy családi botrány lenne belőle, ha folytatnám, szóval én magam döntöttem úgy, hogy abba hagyom. - Vonok vállat könnyedén. Azt hiszem anyát nem igazán zavarta volna, de Mitchell Duvalnak egyenesen sértette, kivéreztette a becsületét, önérzetét a gondolat, hogy a gyerekének valami problémája van, amit inkább egy idegennel beszél meg, mintsem leülne a tökéletes, megértő szüleivel. Vágyakozó sóhajom tölti meg a szobát, ahogy egy pillanatra belegondolok, hogyan is alakulhatott volna az életem, ha mondjuk felveszem Pierrevel a kapcsolatot, és még azelőtt visszaköltözöm Párizsba, hogy ennyire elszaródik minden New York-ban.
-Hát, ami történt, megtörtént. Már nem érdemes azon filozofálni, mi lett volna, HA. - Amennyiben most gondolnám meg magam, már akkor is késő lenne, hiszen Pierre New York felé tart, és a jelek szerint semmi, senki nem tudja őt eltántorítani a céljaitól. Kezdem irigyelni a végtelen optimizmusát, azt a szabad szellemet, amivel gondolkozik, és megmeri lépni azokat, az olykor nem mindennapi dolgokat, amiktől mások inkább visszakoznak. Például a meztelen testét az ezer éve nem látott féltestvére elé tárja a reggeli merevedésével együtt.
Szerencsére hamar túllendülünk az érzelmes búcsún, bár ez Pierrenek nyilván nehezebben megy. A Párizs és New York közti táv nem olyan, mintha átugranál New Jersey-be. Onnan nem fog tudni bármikor hazaszaladni, ha egy kis anyai babusgatásra vágyna.
Első pihenőnk egy benzinkúton ér minket, és nekem más vágyam sincs, mint az a nyalóka, amit már vagy tíz éve nem ettem. Hot-dog ide, vagy oda, a nyalóka az, amit először benyomok a számba, bár jobban belegondolva, tanácsosabb lett volna mással kezdeni a sort.
-Igenis kapitány, vettem! - Szalutálok, bár aligha csinálhatom szabályosan, de azért dicséretreméltó a próbálkozásom, azt hiszem. Ezzel összehajtogatom a térképet, és egy rögtönzött AC/DC koncert után, kavargó fejjel ugyan, de túrni kezdem telefonomat egy épp útba eső látványosság reményében.
-Manapság vadonatúj, szalonautót is kész deficit vásárolni. Mármint, mire lepapírozod, megtörténik a névre írás, ott vagy, hogy több száz eurót elvertél még ezekre a hivatalos marhaságokra pluszban. - Beszélek teliszájjal, a nyalókát ide-oda forgatgatva közben nyelvemmel. Szeretem a régi, retro rockot, de most igazán hálás vagyok amiért lejjebb halkította. Legalább a gondolataimat is hallom végre, bár néha igazán jó lenne, ha elcsitulnának...
-Hahóó nagy okos! Elmúltam tizennyolc, már megkaptam azt a pénzt. De még nem döntöttem el, hogy mihez kezdek vele. Azt hiszem, ha visszaértünk New York-ba, keresek az egyetem mellé valami munkát, gyűjtögetek még hozzá egy kis pénzt, aztán meglátjuk. Talán veszek magamnak egy pofás kis garzont az Upper East Side-on. De az is lehet, hogy végül én is kocsira költöm. Meglátjuk. Attól függ mennyire akarom majd apát idegesíteni. Azt hiszem ő a külön költözést és a kocsi vásárlást sem preferálná. - Apa mindig is túlságosan konok volt ahhoz, hogy engedjen akárcsak egy hajszálnyit is az elveiből, én pedig az OnlyFans-os kis közjátékommal azt hiszem csak rontottam a helyzeten. Amint felhajtunk az autópályára, Brian Johnson rekedt énekhangja is elcsendesül, és egy meredek váltással, valami igazán andalgós, álmosító francia zene következik, amit a menetszéllel egyetemben, csupán az én fellelkesült sipítozásom harsog túl.
-Mmmm!!! - Mormogom, mintegy figyelemfelkeltés céljából, nyalókával teli szájjal.
-Mit szólsz aaa Vaccarés-tóhoz? - Egy cuppanással húzom ki a Chuppa-chups-ot a számból, és annyira lázba jövök, hogy észre se veszem, de a nyalóka gömbfejével kezdek tapogatózni telefonom kijelzőjén, miközben olvasom azokat az információkat a tóról, amiket feltétlenül érdemes tudni.
-Ez egy sekély, sós tengermelléki tó, és... váóó! Vannak rózsás flamingók is. Sőt, a néphiedelemben megemlítenek valami vaccarési bestiát, aminek ember és kecske keveréke a teste. Oké, ide megyünk! - Jelentem ki határozottan, nem foglalkozva azzal, hogy vajon hány kilométerre lehet innen. Végül úgyis ott fogunk kikötni, Pierrenek nincs más választása, és tudom, hogy a kedvemre akar tenni. Ez a szerencsenapom! Lucas mellett sose volt lehetőségünk megtapasztalni, milyen egy gondoskodó báty. Pierre egész jó rendes nagytesó alapanyag. Már csak a kezdeti "nehézségeken" kellene valahogy túllendülnöm, és azon, amit a viszontlátáskor éreztem... Nem lesz egyszerű dolga megtörni a jeget, de fogjuk rá, hogy jó úton jár. Basszus, épp egy több napos autóútra adtam vele a fejem! Az azért elég nagy előrelépés szerintem.
-New York-ban esik. Pff de utálom! Olyan, mint Anglia, állandóan esik az eső ilyenkor ősszel... - Bosszankodom szemeimet forgatva, majd elrakom a telefont, és rövidesen előkerül a kesztyűtartóból a ceruzám egy rajzfüzettel együtt, aminek megannyi lapját elfoglalja már valami vázlat, vagy épp befejezett alkotás. Felhúzom lábaimat, sarkaimmal támasztva meg az ülést, a jegyzettömböt a térdemnek támasztom, és így kezdek hozzá a következő skiccnek, ami Pierre-et ábrázolja vezetés közben, szájából kilógó nyalókával. Még koránt sem tökéletes, nagyobb körvonalakkal kezdek csak, amiken aztán úgyis még ezerféleképpen fogok változtatni, alakítani, de szerencsére kifogástalan a fotografikus memóriám, így azzal se lesz baj, ha nem készülök el vele még az út során. Nagy vonalakban felfirkantom arcéleit, kissé elálló füleit, amik állandó mosolygásra késztetnek, orrát, szemeit... Ekkor eszembe jut egy régi rajzom, aminek a történetét úgy gondolom, hogy muszáj megosztanom vele is.
-Még a gimiben, amikor jártam külön rajzórára, volt egy feladatunk. Családtagokat kellett rajzolni. De ez nem csak  egy egyszerű portré volt. Mindkét arcfél megrajzolásához két családtag arcát kellett felhasználni. Anyát és magamat együtt rajzoltam, és hihetetlen, hogy mennyi apróságban hasonlítanak a vonásaink, olyanokban is, aminek az ember a hétköznapokban nem tanúsít sok figyelmet. Lukenál és Josienál ugyanezt vettem észre, Josie csecsemőnek ugyanolyan volt, mint Lucas. Anyuék szerint legalábbis. - Ezen a ponton váratlanul elhallgatok, a ceruzámat felváltja a radír, és a kérdéses részeket eltüntetem, hogy aztán újrakezdhessem. Akárcsak a hosszasra nyúló elbeszélésemet.
-Apa arcát a tiéddel összehasonlítva rajzoltam le. És kísérteties volt a hasonlóság. Mintha egy az egyben ő lett volna a te oldalad is, csak néhány évvel fiatalabb verzióban. - Visszagondolva arra a rajzra, már-már horror filmbe illő volt közöttük a hasonlóság. Azt hiszem egyszer még álmodtam is vele.
-Apa meg akarta mutatni neked skypeon, videóhívásban, de addigra megsemmisítettem. - Némiképp talán szégyenkezve hajtom le a fejem, nem nézek rá, ceruzámmal ugyanazt az egy pontot satírozgatom, már-már a papír is átlyukad tőle. Nem tudom miért tettem. Azért, mert valahányszor a portréra néztem, rossz érzés fogott el, vagy valami személyesebb oka volt...?
-Kérdezhetek valamit? Ha nem akarsz, nem muszáj válaszolnod rá. De valamiért ez mindig foglalkoztatott. Hogy van az, hogy nem haragszol, vagy soha nem haragudtál apára azért, mert másik nőt, másik gyereket választott annak idején helyettetek? Én biztos, hogy szóba se állnék vele, szerintem azt is letagadnám, hogy ő az apám. És most ne gyere a: "Mindenki követ el hibát az életében", és a: "Nem hagyott el, mindig gondoskodott rólam, csak nem éltünk együtt" hülye sablonos dumákkal. Azt mondd, amit valójában érzel ezzel kapcsolatban. - Szándékosan elmélyítem hangom a példálózásoknál, mintha csak Pierre-et akarnám utánozni. Azt hiszem mindig is sajnáltam őt, és túlságosan is magamra vettem apa ballépéseit, mintha én követtem volna el őket.
-Nah, de lapozzunk! Milyen ez a hot-dog?! - Teszem félre a füzetet mielőtt az egészet összekenném, bár az se lenne túl szerencsés, ha a ruhám jutna hasonló sorsra.
-Oké, mától a kihűlt, benzinkúti hot-dog a kedvenc kajám! - Jelentem ki teliszájjal, el is nevetve magam, s amint meghallom a soron következő zenét a rádióból, rögtön énekelni kezdem. Mire a szám véget ér, a hot-dog is elfogy, én pedig csendben visszatérek a rajzhoz. Ahol szükséges, ott javítok, radírozok, vagy épp ujjbegyemmel satírozok bizonyos pontokat, s közben minduntalan az elmúlt két nap eseményei pörögnek a fejemben. Kezdve a csúfondáros viszontlátással, a majdnem tragédiába fúlt hajóúttal, végezetül pedig a happy end-el.
-Még soha nem csináltam olyat, amit tegnapelőtt. Hogy felmentem egy vadidegennek a lakására, és... tudod, lefeküdtem vele. Még csak a nevére sem emlékszem. - Újfent elönt az olthatatlan szégyenérzet, de valamiért úgy gondolom, hogy beszélnem kell róla. Itt és most. Hogy utána New York-ban soha többet ne kerüljön szóba.

-Engem nem, apát sokkal inkább aggasztja! - Válaszolom még meg a családkérdést, gúnyosan öltve ki rá a nyelvem. Igazából hálás lehet amiért előre figyelmeztetem, hogy apa hamarosan el fogja kezdeni boncolgatni a családtervezés, unoka témát. Legalább tudja mire számítson, ha visszaérünk New York-ba. Azt hiszem, hogy a vártnál hamarabb meg akar majd szabadulni tőlünk...
A másnapnak mindannyian tiszta lappal indulunk neki, bár nehéz lesz csak úgy, egy legyintéssel magunk mögött hagyni a történteket, ez érződik az összes jelenlévőn, így nem is szándékozom túl sok időt eltölteni ezzel a búskomor, gyászos tekintetű bandával. Hamar Pierre szobájában találom magam, ami különös érzéseket generál mellkasomban. Valami vészjelzőként sipít az agyam hátsó szegletében. Felrémlik egy emlék, amit átláthatatlan szűrőn keresztül szemlélek, és bár próbálom meglátni a valóságot, az agyam leblokkol, nem enged tovább, olyan ez, mint valami védelmi reakció. És ettől kiráz a hideg. Akárcsak attól, ahogy a hajammal kezd játszadozni. Eme gesztustól apró, áramütés szerű csipkelődést érzek tarkómban, melyet egy mély sóhajtással igyekszek elűzni, szemeimet is hosszasan hunyom le mellé, majd keze után nyúlok, és egy bizonytalan torokköszörüléssel egyetemben eltolom magamtól.
Kissé ledöbbenek, hogy mennyire könnyelműen beszél az egész esetről. Szeretnék rácáfolni mondandójára, hibáztatni akarom, talán még fel is képelni, hátha az jobban észhez térítené, mint az anyja kávéja, de épp az imént bukott ki számon mindezek szöges ellentétje, így inkább csak ráharapok nyelvem hegyére, és megpróbálok túllendülni. Ami nyilván néhány óra alatt akkor sem fog sikerülni, ha belevezetem a kettőhúszat az agyamba, de engedjük is el végre...
-Mégis miért akarnék hamar hazaérni, amikor utálom azt a várost, és van egy őrült bátyám, aki becuccozva a fejébe vette, hogy kocsival teszi meg az utat a világ egyik végéből a másikba?! - Sandítok fel rá, szemeimben játékos csillogással, hangomban némi cinizmussal, ami nyilván csak a tökéletes színjáték szerves része, akárcsak a lábai között fellelhető khm... jelenség... khm...
Automatikusan húzom összébb magam, és araszolok arrébb, már amennyire erre helyem, és lehetőségem akad az éjjeliszekrénytől. Az ágy nyikorgására összerezzenek, s egy megkönnyebbült sóhajt hallatok, mikor megpillantom az ablak felé távolodó alakját. A reggeli, gyér fények buján világítják meg a testét, s ahogy itt ülök a padlószőnyegen, teljesen megsemmisten, ha lehunyom a szemem, szinte érzem magamon a követelőző érintéseit, ujjai görcsös szorítását a hajamban, ahogy dominánsan térdre kényszerít maga előtt... Mi a fasz?! Kezdek megőrülni, ez már egészen biztos! A rohadt életbe!
Mintha nem most zökkentem volna vissza egy rohadtul nem helyénvaló, túlfűtött képzelgésből, igyekszem elkapni a beszélgetés fonalát, úrrá lenni valahogy ziháló légvételeimen. Akárcsak egy idióta, a tervezettnél hangosabban felröhögök, mikor azt mondja, nincs előre szállás foglalva.
-Carpe diem. - Vágom rá, hangom még mindig bizonytalan, lelkiszemeim előtt nehezen akar halványodni, szűnni a kép kettőnkről... Ezer szerencse, hogy végre valami értelmes beszédtémát kezdünk boncolgatni.
-De, nagyon is! A költözés örökké egy fájó, traumatikus pont marad az életemben. Apuék persze válltig állítják, hogy jót tett a családunknak, hogy Lucas és én sem éltük meg olyan nagy tragédiának, mint ahogy én arra emlékszem, de tudjuk jól, hogy ők szeretik azt a látszatot kelteni, hogy minden rendben van, és a problémákat inkább a szőnyeg alá seprik, minthogy beszéljünk róluk. Mert ez nálunk így szokás. Mikor elkezdtem New York-ban a gimit, nem a külön órák miatt értem keddenként később haza, hanem mert akkor jártam a suli pszichológushoz. - Erről anyuék csak azután szereztek tudomást, hogy az egyik szülőiértekezleten Mrs.Wattson szóvá tette nekik. Soha nem mentem többé az iskola pszichológusnak még csak a közelébe sem...
-Még mindig őrültnek tartalak, hogy pont egy olyan unalmas, szürke, semmit mondó városba költözöl, mint New York. Párizsnak lelke van, olyan, mint a sakktáblán a királynő, New York pedig a paraszt... - Mindamellett, hogy valóban ez a véleményem a Nagy Almáról, azt hiszem leledzik némi önös, önző érdekem is abban, hogy megpróbáljam őt lebeszélni a költözésről. Akárhányszor belegondolok, hogy Pierre ezentúl mindig a közelünkben lesz, elkap az a furcsa vihar előtti csend érzet, amitől rendre szorongni kezdek...
-Jézusom baszki! Csak szólok, New York-ban nincs akkora kultúrája a nudizmusnak, mint itt! - Mintha valaki egy pókot akarna a hajamba dobni, úgy ugrok arrébb ültömben, fintorogva csípve mutató, s hüvelykujjam közé a felém röpített textíliát, amit aztán egy laza mozdulattal arrébb hajítok. Már épp megkönnyebbülnék, hogy végre megszabadulhatok kicsit fojtogató közelségétől, mire eszébe jut az a rohadt kávé. Úgy kapom el zavaromban a pillantásomat róla, mintha valami vakító atomrobbanástól akarnám menteni a látásom.
-Végre rávettem magam arra az elmebajra, hogy veled megyek haza kocsival, erre az arcomba tolod a golyóidat?! Mi van, most mégse akarod, hogy menjek, és így akarsz elijeszteni?! - Pampogom, hangomban némi felháborodással, s mindkét tenyeremmel takarom arcomnak azt a felét, ami épp veszélyben van...
-Nem kösz, ma már ittam kettőt. Inkább megyek megnézem az ősöket... - Tápászkodom fel egy nyögéssel egyetemben, s amint eltűnik a fürdőszobában, úgy lassacskán én is leeresztek. Bár azt mondtam, hogy visszavonulót fújok a "vének tanácsához", mégsem visznek lábaim előrébb olyan könnyen, az íróasztalán lévő vaskos dosszié megakaszt minden további mozdulatomban. Pierre neve szerepel a borítóján, az ő kézírásával. Lopva elnézek a fürdőszoba felé, ahol még hallom a víz csobogását, majd a dossziéra, végül a szobaajtó irányába. Ezt a "bermuda háromszöget" még kétszer megismétlem, végül csak a kíváncsiságom győzedelmeskedik, és úgy nyitom fel a mappát, mintha maga a Szent Grál tárulna a szemeim elé. Megannyi festmény, félbehagyott portrék, vázlatrajzokat rejtenek a papírhalmok, egy mégis kiemelkedik a sok közül. A fehér, kétfejű róka, amit már gyerekkorunkban is rajzolgatott. Ez nem lehet olyan régi, mert sokkal aprólékosabb, kidolgozottabb, profibb, mint amiket kamaszkorában is rajzolgatott. A papír jobb alsó sarkában lévő, alig három hónapra visszanyúló dátum végül megadja a választ a kérdésemre. Kicsit ijesztő, hogy még mindig itt tart... Ujjbegyem végig simít a rajzon, minden körvonalán, a legjelentéktelenebb részleteket is alaposan leköveti. Furcsa, hogy gyerekként mennyire ijesztőnek tűnt ez a kompozíció, mennyi szorongást, álmatlan éjszakát okozott. Nem is tudnám megmondani, hogy most milyen érzéseket vált ki belőlem, de sokáig nincs is időm nézegetni, ugyanis amint a víz zubogása abba marad, én kapkodva visszateszek mindent a mappába, és kiosonok a szobájából. Mire Pierre is becsatlakozik hozzánk, addigra már mindenki a megterített asztalnál ül. Akad, aki a hagyományos, édes Francia reggelit burkolja, de olyan is van, aki jobban preferálja a rántottát, vagy épp a sült bacon-t. Igazából panaszra nem lehet oka senkinek, bőven van választási lehetőség, mindenki megtalálja azt az ételt, ami épp a fogához fűlik. Viszonylag csendben -szokatlanul nagy csendben-, telik a reggeli, csupán váratlan bejelentésem miatt -miszerint Pierrevel megyek haza-, keletkezik némi nyugtalanság, feszültség a jelenlévők közt. Anya finoman próbál lebeszélni róla, Luke nyilván hozza a szokásos formáját, és röhögve gúnyolódik egy sort, apa pedig, legnagyobb megdöbbenésemre beleegyezik, bár a megfeszült állkapcsa, és az, ahogy közben a villát markolja, némi feszültségre utal a részéről, de végülis senki nem beszél többet a dologról, legközelebb már csak akkor említjük, amikor a kocsinál búcsúzkódunk, és mindenki jó utat kíván.
Ide, s tova két órája vagyunk úton, de hála annak, hogy nincs forgalom az utakon, jól lehet haladni, és a két órából legalább egyet végig aludtam, nem is érződik olyan soknak. Lábaim mezítláb keresztezik egymás bokájuknál a műszerfalra felpakolva, ujjaim ritmusosan dobolják combomon a rádióból szóló dalt, és egyszerűen csak, a napszemüveg mögött lehunyt szemekkel élvezem az ősz talán utolsó, meleg sugarait az arcomon, a Francia szellőt a hajamba. Még úgyis csodásnak találom, hogy épp egy benzinkúton állunk, és várom, hogy Pierre végezzen a fizetéssel. Mikor aztán nyílik a sofőr oldali ajtó, egyszerűen csak letámadom:
-Hoztál Chupa Chups nyalókát?! - Hangom már-már számon kérő, és ajánlom neki, hogy ott legyen a kezében, különben visszaküldöm érte. Amint megkaparintom a vágyott édességet, valósággal letépem róla a papírt, és úgy élvezem az ízét, mint aki még soha nem evett ennél jobb dolgot. Mióta elköltöztünk, nem ettem ilyen nyalókát. Az ellopott gyerekkoromat idézi. A nagyiéknál töltött nyáriszüneteket.
-Ez a legjobb dolog a világon! - Hümmögök, cuppogok jóízűen, majd feltolom a szemüveget a fejemre, lábaimat lepakolom a műszerfalról, és széthajtogatom a térképet, aminél retróbb dolog aligha létezik már a világon.
-A kesztyűtartóban találtam. Ez mikori? Nem járnánk jobban a navival? - Kérdezem elbizonytalanodva, felvont szemöldökkel forgatva össze-vissza a térképet. Amennyiben ragaszkodik a papírformához, úgy elől hagyom, ám ha inkább a GPS-re bízná magát -ami számtalan okból kifolyólag jobb ötletnek tűnik-, úgy nagy nehezen összehajtogatom, majd indulásra készen bekapcsolom a biztonságiövem.
-Miért pont kocsi? - Szólalok meg váratlanul -a nyalókát közben jobbra-balra forgatva a számban, természetesen-, célozva ezzel arra, hogy miért nem valami hasznosabb, maradandóbb dologba fektette bele az apától kapott pénzt. Míg a válaszát várom -vagy éppen már hallgatom-, a rádióban véget ér az aktuális zeneszám, és a műsorvezető felkonferál egy igazán retro, mégis örök klasszikus számot, AC/DC Thunderstruck.
-Neeee, ez nem leheeeet! - Ugrok egyet ültömben, és feljebb tekerem a hangerőt, úgy rázva a fejem, hogy abba majd' beleszédülök.

-Semmi közöd hozzá! - Vágom rá, s közben úgy ráncolom az orrom, mint egy dacos, sértett kislány, aki nem kapott édességet ebéd előtt. Semmi köze hozzá, mint ahogy ahhoz sem az égvilágon, hogy ide, s tova egy éve azért egész könnyedén levetkőztem egy ócska webkamera előtt azokat a fránya gátlásaimat. Meg is lett az eredménye. Mintha J.J044 halála egyfajta intő jel, büntetés lett volna amiért illegális "üzletbe" kezdtem... Soha nem tudhatja meg, soha nem tudhatják meg! Bár van egy olyan érzésem, hogy miután az egész napvilágot látott, és a sajtó hónapokig csámcsogott az ügyön, apáék körbe telefonálták a családot, hogy tőle tudják meg, micsoda szégyenletes netes ribanc lett a lányából, minthogy ők botoljanak bele a kész tényekbe a rólam szóló hírek láttán. Egyszerűen csak senki nem beszél róla. Ahogyan otthon, közöttünk is abszolút tabuk övezik a témát. Anya nem beszél róla, mert azt hiszi, ez a könnyebb út. Világéletében ilyen volt. Ha csak a tövét szakítod ki a gaznak, attól az még a földben tovább gyökerezik, és újabb hajtásokat hoz. Apa pedig... nos, ő azt hiszem, hogy nem áll készen rá, és soha nem is fog, hogy egy kávé mellett könnyedén, természetesen elbeszélgessen velem a meztelen botrányaimról.
-Jesszusom baszki, kösz inkább nem! - Zavaromban elröhögöm magam, s dorgálóan a fejemet bökdöső kezére csapok. Ettől a ponttól kezdve elmerengve mosolygok magam elé, amint azt ecseteli, hogy ő pénzt, de még szexet sem kér a munkájáért cserébe.
-Kövezz meg, de ezzel a hozzáállással, szemlélettel hogy van az, hogy itt vagy a harmincas éveid elején, és nincs egy valamire való feleséged meg vagy egy focicsapatnyi kölyköd?! - Kérdezem viccesen, aztán egyszeriben eszembe jutnak a régi, akkori gyerek fejemmel ijesztő dolgai, és hirtelen elkomorodom. Talán nem kellene ötleteket adni neki...
Eleinte nem tűnik túl jó ötletnek bevállalnom vele azt a több napos utat, amit kocsival tennénk meg New York-ig, de a híres-neves járgányának említésére már-már csaknem kedvet kapok a dologhoz. Kíváncsi vagyok mit tudhat az a kocsi, amit apa szerintem élete végéig gyűlölni fog, amiért Pierre a tizennyolcadik születésnapjára kapott pénzt arra a verdára herdálta el. Hozzáteszem, nem kis összegről beszélünk...
-Micsodaaa??? Profin vezetek! Mondjuk a párhuzamos parkolás nem az erősségem, és van, hogy betolatni is csak sokadik próbálkozásra tudok szűk helyekre, de simán átmentem a forgalmi vizsgán. - Szemléltetem neki az első hallásra nem túl bizalomgerjesztő vezetési szokásaimat, ezután már nem nyílik több lehetőségünk a pletyizésre, hiszen a késői ebédnél, ekkora létszám mellett mindenki össze vissza beszél mindenkivel, olykor belevágva a másik ember szavába. A vacsora után pedig jól esik némi egyedüllét, ami akár kellemesen is telhetne, ha nem szúrnám ki a vízben fuldokló húgomat. Nincs időm gondolkodni, arra várni, hogy valaki végre felfigyeljen a kiabálásomra, szorít az idő, és ha Josie nem kap rövid időn belül segítséget, félő, hogy többé nem látjuk őt élve. Gondolkodás nélkül ugrom utána, bele se gondolva, hogy fuldokló embert menteni nem épp sétagalopp, s ez már csupán akkor tudatosul bennem, mikor elérem Josiet, akin ekkorra már annyira eluralkodik a pánik, hogy ahelyett, hogy együttműködne, és realizálná, nincs egyedül, nem fog megfulladni, még intenzívebben küzd az életéért, ezzel engem a víz alá nyomva. Ennek ellenére, ameddig erőm engedi, még teszek néhány gyenge próbálkozást annak érdekében, hogy felülkerekedjek rajta, és a halálfélelmén, de mostanra már belátom, kevés vagyok ide. Ahelyett, hogy megmenteném a húgomat, már ketten küzdünk teljes kilátástalanságban az életünkért. A szememet elhomályosító, csípő sós vízen keresztül nem vagyok benne biztos, hogy jól látom, de mintha valaki gyorstempót diktálva közeledne hozzánk. Először azt hiszem, hogy a pániktól, adrenalintól csak hallucinálok, de hamar rájövök, hogy amit, jobban mondva, akit látok, nagyon is valóságos. Hogy Pierre volt az egyetlen ennyi ember közül, aki meghallotta a kiabálásomat, és utánunk vetette magát. Josiet rábízom, s tekintettel az erőviszonyokra, hozzám képest ő könnyedén elbánik a húgommal. Én -valamivel lassabban-, de követem őket, miután sikerült annyira lecsillapodnom, hogy egyáltalán azzal tisztában legyek, merre is kell pontosan indulnom. Örökkévalóságnak tűnik mire elérjük a hajót, ahol már mindenki pánikhangulatban várja, hogy épségben felhúzhassanak minket. Anya és apa úgy vonják ölelésükbe a húgomat, ahogy korábban szerintem, a tizenhét éve alatt még soha nem tették, és ettől a látványtól valamiért kicsit megszakad a szívem. Hogy Josienak ennyit kellett várnia egy ilyen őszinte pillanatra. Ők hárman rövid időn belül eltűnnek a fedélközben, én pedig kimerülten adom át magam a nagymama ölelésének, miután rám terített egy törülközőt. Aggodalmasan hadar valamit franciául, de én ezen a ponton már nem is figyelek, válla fölött a látszólag nem túl jó állapotú Pierre-et pásztázom, s ha észrevesz, leolvashat ajkaimról egy néma köszönöm-öt. Sosem lehetek neki elég hálás!
A történtek után apuék úgy döntöttek, hogy nem töltjük a tengeren az éjszakát, bár látszólag mind a hárman jól vagyunk, biztosabbnak gondolták, ha kórház közelben maradunk. Mivel a szálláshelyünk továbbra sem tudott még egy plusz szobát biztosítani, ezért apa és Josie Pierreéknél töltötték az éjszakát. Remélem azért ők jobban és többet aludtak, mint én, vagy épp anya, akit gyanítom egész éjjel evett az ideg a húgom miatt, plusz még a fejében felszólaló hangokkal is meg kellett küzdenie, amik sejtéseim szerint kétes, félreérthető helyzetekben emlegették fel apát Pierre anyjával. Mivel úgyis mindannyian korán keltünk, viszonylag hamar összeszedtük magunkat -bár Lukeot azért noszogatni kellett, ő még reggel is a tegnapi Long Island Ice Tee-t nyögte-, és az első taxival, amit sikerült fognunk, Pierreékhez furikáztunk. Eredetileg is ez volt a terv, ugyanis négy óra múlva indul vissza a gépünk New York-ba és a nagyiék ragaszkodtak hozzá, hogy még egy utolsó, közös reggelit töltsünk el így együtt, hiszen nem lehet tudni, mikor látjuk egymást utoljára. A tegnap estéhez képest érezhetően ridegebb a hangulat. Anya és Pierre anyja csak a legszükségesebb esetben állnak szóba egymással, a nagymama csendben, látszólag még mindig a tegnap este hatása alatt, szinte teljesen magába roskadva sürög-forog a konyhában. Gaspard valamit mókol a tűzhely körül, a nagypapa kávézik, én meg épp megterítem az asztalt, amikor nyílik az egyik szobaajtó, ahonnan a kócos, nyúzott húgom lép ki. Anya máris eldob mindent, ami eddig a keze ügyében volt, és a karjaiba vonja, amit látszólag Josie nem igazán tud hová tenni, ugyanis értetlenül, már-már segítségkérő arckifejezéssel pislog rám anya válla fölött. Ő minden bizonnyal nem, vagy csak alig emlékszik a történtekre. Azt hiszem nem is olyan nagy baj ez.
-Szerinted zavarná Pierre-et, ha felkelteném és vinnék neki egy kávét? - Pattan ki fejemből váratlanul az ötlet, amit alighogy kimondok, legszívesebben már vissza is szívnék, de ekkor már nyomja is kezembe a kávéscsészét az anyja, és kishíján erőszakkal betuszkol a szobájába. Odabent félhomály uralkodik, csak a sötétítő függönyök közötti réseken szűrődik be némi reggeli napfény. Ezer éve nem jártam itt, de a fura, baljós érzés, ami gyerekként is elfogott, valahányszor betettem ide a lábam, még mindig ugyanaz. Meglepetésemre irigylésre méltó rend uralja a szobát, csupán a fal színe, a bútorok változtak, és már nincsenek tele a falak a kedvenc fantasy filmjeinek a szereplőivel. Egy jó ideig csak állok a szoba közepén, tenyereim közt szorongatva a kávéját, és elmélázva bámulom őt, mire lassan rájövök, hogy ez koránt sem helyénvaló, ráadásul nem is illő dolog, így hát az ágy mellé lépek, a csészét az éjjeliszekrényére helyezem, s bár nem vagyok benne biztos, hogy jó amit teszek, de meztelen hátára simítom egyik tenyerem, kicsit meg is lökdösve őt.
-Jó reggelt! Anyukád küldött kávét. - Próbálkozom, mit ne mondjak, elég szánalmasan, majd jobb híján leülök az ágy mellé, hátamat az éjjeliszekrénynek vetve, térdeimet felhúzva, átkarolva azokat. S hirtelen csak úgy kibukik belőlem.
-Nem te tehetsz róla. Arról ami tegnap este történt. Nem tudhattad, hogy inni fog Luke poharából. Igazából én vagyok a hibás, mert ha bosszúból nem tolom túl a cuccot, akkor talán Josiera sem hatott volna ennyire durván. - Kezdek bele, akkor is, ha nem hallja, mert még alszik, akkor is, ha még félálomban van. Amint elindulunk haza, azt ami Párizsban történt, itt akarom hagyni. Így hát jobb még most tisztázni mindent, többek között azt is, hogy:
-Úgy döntöttem veled megyek haza. -

-Oké, de ragaszkodom hozzá, hogy ebben a matróz szerkóban gyere! - Jegyzem meg egy gunyoros félvigyorral. Az első adandó alkalommal össze fogom kenni azt az inget kutyaszarral, úgy hogy azon már csak az ecetes olló segíthessen. Vagy még az sem.
Nehéz elhinni, vagyis, inkább hozzászokni a gondolathoz, hogy New York-ba költözik. Ide, s tova tíz éve nem láttuk egymást, nem is beszéltünk, csak annyit tudtam, tudok róla, amit apa egy-egy telefonbeszélgetésük után kurtán elejtett, igaz, sosem volt valami bőbeszédű, ha Pierreről volt szó. Épp csak annyit tudtunk a féltestvérünkről, hogy él. Talán anyára való tekintettel nem vitte túlzásba az áradozást, gondolom nem mert kockáztatni, hogy a felesége állandó jelleggel pattanásig feszülő idegeivel játsszon. Milyen kár, hogy a családját nem válogathatja meg az ember!
Bár Pierre, velem ellentétben, egész biztos, hogy elégedett az életével, akárcsak a családtagjaival. Mi sem bizonyíthatja ezt jobban, mint a hozzáállása, az ahogyan a családjáról beszél. Mintha csupa makulátlan, szent emberekkel lenne körülvéve, akiket tisztelni kell. Milyen kár, hogy mindannyian rohadunk belülről, hogy csupán színleljük a tökéletes, harmonikus család képét.
A felnőttkoromra, photoshopp használatra tett viccelődése hallatán eddigi töretlen, jókedvű mosolyomat már csupán erőszakkal tudom fenntartani. A felnőtt éveimről csak annyit, hogy legszívesebben az egészet becsomagolnám egy kukászsákba, amit aztán olyan helyre dobnék, ahol soha, senki nem találhatja meg. Semmi okom büszkének lenni arra akivé váltam, s hogy milyen módon jutottam oda ahol most is vagyok, arra meg pláne nincs.
-Ja, aha, szeretek veszélyesen élni. - Viccelem el én is a témát, koránt sem olyan felhőtlenül ahogyan ő is teszi, de legalább próbálkozom. Egy fél évvel ezelőtt nem álltam volna ilyen jól a sarat. Valószínűleg egy pánikroham kellős közepette hagytam volna Pierret faképnél. Egész jól haladok!
-Gondoltam már rá. De ezt a bizonyos határ feszegetést nem úgy képzeltem soha, hogy pőrére vetkőzöm a féltestvérem előtt, csakhogy készülhessen rólam egy meztelen portré. - Nevetem el magam a felvázolt helyzet abszurditásán. Nem is értem miért fecséreljük az időnket egy olyan dologra, ami soha nem fog megtörténni. Ha rajtam múlik, egész biztosan nem!
-Majd egy bunjee jumpingolás, vagy repülőből történő kiugrás közben elengedem azokat a fránya gátlásokat, nem kell aggódnod! - Rákacsintva megpaskolgatom a vállát, ezt veheti továbbra is egy határozott nemnek. Jó volt az a cucc amit adott, de annyira még nem kapcsoltam ki tőle, veszítettem el a maradék józan eszemet is, hogy rábólintsak ilyen perverz dolgokra.
-Majd meglátod, New York tele van fiatal, bevállalós, karizmatikus csajokkal, akik egy kis kokóért cserébe bátran modellt állnak meztelenül. Talán még be is kapják neked miután végeztél az utolsó ecsetvonással. - El se tudja képzelni, mennyire adakozóak tudnak lenni azok a szegény főiskolás lányok... Habár Pierre nem az a típusú ember -már ha csak a külsőségeket vesszük alapul-, akinek hónapokon keresztül űznie kellene egy nőt, hogy amaz végül beadja neki a derekát. Mire visszakászálódunk a hajóra, már egészen más véleménnyel vagyok erről az egész modellt állás ügyről, bár ahhoz továbbra is rendíthetetlenül tartom magam, hogy nem vetkőzöm! Még egyszer biztos nem... Habár, apa is ugyanezt mondta tavaly hálaadáskor, amikor magára vállalta a vacsora elkészítését, ami után olyan gyomorrontást kaptunk mindannyian, hogy majdnem hívni kellett a duguláselhárítókat. Ennél mélyebben nem mennék bele... Azzal a balul sikerült vacsorával ellentétben ez a mai valóban ígéretesnek tűnik. Az illata, kinézete mindenképp megnyerő. Bízzunk benne, hogy mindenki túléli! Nem úgy, mint én apánk újfent túlzásba vitt érzelgős ömlengését, amivel Pierret ajnározza. Már megint. Nincs ezzel semmi baj, egy percig sem irigylem tőle, sőt! Jelenleg egyik porcikám se kívánja azt a fajta érzelmi cunamit amivel apa -a tegnap estéhez hasonlóan-, újfent ellopja a showt, és szinte a szuszt is kipréseli elsőszülöttjéből. Nem vágyom másra, minthogy végre legurítsam a poharamba kitöltött bort, ugyanis lassan kiszáradok. Csak hát ugye azok a fránya formalitások... Végül a sors csak megjutalmaz amiért ilyen türelmesen végig hallgattam az iménti színjátékot, olyannyira sikerül csillapítani szomjamat, hogy a nagypapa konyakját is lehúzom, igaz, az ő poharát egészen más céllal ürítem ki, mint amiből a sajátomat. Csábító az ajánlata, már ami a hazautat illeti. A bakancslistámon szerepel minél több európai országba eljutni, és hát Londonnak még szép, hogy dobogós hely jutott. Mindenesetre, a tegnap este történtek fényében ezt az egészet még alaposan át kell gondolnom, meg kell rágnom, hiszen nem csupán egy két órás repülőútról beszèlünk. Itt napokról van szó. Elég merész húzás lenne ilyen hosszú időre összezárni magam a bátyámmal, akivel már egy évtizede nem találkoztam, és hát a viszontlátás sem épp úgy sikerült ahogy az a normális családokban lenni szokott.
-Alszok rá egyet. És ha még holnap reggel is csábítani fog a dolog, amikor már a szer hatása is elmúlt, visszatérhetünk rá. DE! Én is akarom majd vezetni azt a csoda járgányt! Tizenhét évesen megszereztem a jogsimat, szóval vetheted a kereszteket már most. - Úgy beszélek, mintha már most eldöntöttem volna, hogy vele megyek holnap. Őrület!
Nem mondhatnám, hogy túlságosan megnyugtatott, de elnézve Josiet, nem tűnik úgy, mint aki bármelyik pillanatban felfordulhat. Csupán többet nevet, és mosolyog, mint amit megszokhattunk tőle... Ennyi az egész. Legalábbis ezzel nyugtatom magam.
-Azért ne próbáljuk ki. - Jegyzem meg egy igen enyhe, rosszallásról árulkodó fejcsóválással együtt.
A vacsora ezután viszonylag csendben telik. Csak néha szólal fel valaki, hogy biztosíthassa apát és Gaspardot -akinek a tekintete a normálisnál jóval többször kalandozik el felém-, afelől, hogy jó munkát végeztek a rákokkal, kagylókkal, s egyéb tengeri herkentyűkkel. Az emberek szépen, sorjában állnak fel az asztaltól, s lassan mindenki elvonul a maga kis dolgára, én pedig végre megkönnyebbülten felsóhajthatok. Csupán a nagymama csatlakozik hozzám ameddig ketten leszedjük az asztalt, de ő nem zavar túl sok vizet. Csupán kedvesen mosolyog, ahogy ő mondaná, gyönyörködik bennem, hogy egy szempillantás alatt váltam abból a szeplős, bongyor, vörös hajú kislányból érett nővé. Aztán lassan mama is eltűnik, én pedig annak rendje, s módja szerint megcélzom a hajó farát egy stresszlevezető cigaretta erejéig, közben pedig elmélázva bámulom a lassacskán eltűnő horizontot, ahogy a nap utolsó sugarai vérvörösre festik az eget, míg az alkonyat át nem veszi minden fölött az uralmat. Egészen szürkületig ülök itt, egymás után gyújtva rá egy újabb és újabb mentolos szálra, mikor megakad valamin szemem a vízben. Valamin, ami eddig nem volt ott, és ami természetellenes módon hullámzik a tengeren. Hol eltűnik, hol felbukkan. Jobb híján belépek a telefonom kamerájába, és mivel tőlünk nem olyan messze helyezkedik el, ránagyítok. Ekkor a vér is megfagy bennem. Valaki fuldoklik!
-Apa... - Kiabálni akarok, torkom szakadtából ordítani, de a rémülettől csupán egy elhaló nyöszörgésre futja.
-APA! ANYA! - Robban ki belőlem végre a megfelelő hangerővel, majd még párszor megismétlem, végül a késégbeesés homályából sikerül annyira feleszmélnem, hogy rádöbbenjek, minden perc számít, így hát legyőzve félelmem, úgy ahogy vagyok, ruhástól vetődöm a vízbe. Mint az őrült, csapkodni kezdek lábaimmal, karjaimmal, s ahogy közeledem, úgy egyre bizonyosabbá válik, hogy a húgom az. A nevét kiabálom, már amennyire érthető, és jól hallható a közben az arcomba csapó hullámoktól. Van egy pont, amikor szentül meg vagyok győződve róla, hogy megfulladt. Ekkor kétségbeesésemben még gyorsabb tempóra kapcsolok, az adrenalin a tetőfokára hág az agyamban, s amint elérek a levegő után kapdosó húgomhoz, ösztönösen karolom át, hátát mellkasomra fektetve, ahogy a vízimentők is el szoktak járni.
-Itt vagyok. Itt vagyok Josie! - Lehelem az utolsó szusszal, ami még maradt bennem, csakhogy megnyugtassam, ő azonban olyan szinten pánikol, annyira erősen küzd benne a túlélési ösztöne, hogy ahelyett, hogy lassan megnyugodna, realizálná a helyzetet, még kezelhetetlenebbé válik, könnyedén kitépi magát a karjaimból, és rám támaszkodva igyekszik a felszínen maradni, úgy hogy engem mindeközben a víz alá nyom.

Hálálkodva rámosolygok, amint önzetlen vendégszeretetét bizonygatva felajánlja, bármikor szívesen lát majd újdonsült, New York-i lakásában. Ez elég kecsegtető, mindenek előtt nagyon kedves dolog részéről. Ha félreteszem azt a számtalan fura dolgot, amik tegnap este, szigorúan csak kettőnk között hangoztak el, akár még a lelkiismeretem is bekapcsolhat, amiért olyan őrült picsa módjára viselkedtem vele szemben.
-A menhely alapterülete viszonylag nagy, de néha annyira túlnépesedünk, hogy a nagyobb mozgásigényű kutyákat, vagy épp azokat, akiket olyan durván bántalmaztak, hogy kialakult bennük egyfajta szorongás, bizalmatlanság az emberek felé, el szoktuk vinni egy-egy körre pórázon, szigorúan szájkosárral. Néha felbukkannak új önkéntesek, de a legtöbben lemorzsolódnak, amikor szembesülnek vele, hogy nem csak az állatok babusgatásáról szól ez az egész, hanem vannak kőkemény feladatok is. A kenneleket mindennap takarítani kell, az újonnan összeszedett kutyákat mi fürdetjük, parazita mentesítjük, legyen szó kullancsról, bolháról. - Szemléltetem vele a valós körülményeket, csakhogy ne érjék váratlanul az ottani feladatok, ha úgy gondolná, hogy tesz egy próbát. Bár őt ismerve, a festésen kívül még annyi más dologba bele fog kezdeni, hogy a menhelyre már nem lenne ideje. Ahhoz minimum osztódnia kéne, az meg ugye a tudomány mai állása szerint lehetetlen. Kérdésére némi cinizmussal felnevetek.
-Szerinted miért akarok megpattanni onnan minél hamarabb?! - Igazából az égadta egy világon semmi bajom nincs a padlásszobámmal. Mondhatjuk úgy, hogy hármunk közül talán még én jártam a legjobban, akárhogy is nézzük, az én birodalmam a legnagyobb az egész házban. Jól megvagyok én ott fent, egyedül. A mérgező légkör, a családtagjaimból áradó negatív energiák viszont menekülésre késztetnek. De ezt majd neki is lesz szerencséje megtapasztalni idővel...
Egy olyan jóvágású, bugyi lohasztó -hiába a féltestvérem, nem vagyok vak-, pasiról, mint amilyen Pierre is, az utolsó dolog, amit feltételeznék, az az hogy comic con-ra jár, ahol Harry Potternek öltözik.
-Azt gondolod, hogy egésznap befásulva ülök a szobámban a tankönyvek, beadandók fölött, és nem is szól másról az életem?! - Ugrok neki a torkának tettetett sértettséggel. Hát, ha igazán őszinte akarok lenni, nem lőtt mellé...
-Szeretek festeni, rajzolni, photoshoppal kísérletezgetni, sőt, a koktél készítést is egész profi szinten űzöm már, mint ahogy láthattad. - Ne bírom ki, hogy ne nevessem el magam ismét, ha arra gondolok, Lucas milyen jóízűen kortyolgatta a koktélját, amibe a Pierre által beszerzett gyorsító mellé a nyálam is bekerült. Amúgy meg, jobban belegondolva, szánalomra méltó, hogy nincs életem. Hogy csak tengek-lengek egyik napról a másikra, nincsenek különösebb céljaim -egyet kivéve, de hát azt megvalósítani igazán hosszadalmas, küzdelmes folyamat lesz-, és egyszerűen csak várom, hogy mikor lesz jobb. Várom, hogy más oldja meg helyettem a problémákat. Ideje lenne végre feléledni ebből a hosszúra nyúlt, rideg, szürke téliálomból.
-Pff nem vagy normális. - Rázom a fejem, továbbra sem értve egyet vele abban, hogy ő az a fajta művész, akinek nem tudnak olyat mondani, mutatni, amit ne vállalna el. Azért a pénz sem minden. A különböző alakokat öltő bárányfelhőkről egy pillanatra felé fordítom a fejem, hunyorogva, elgondolkodóan hallgatva felvetését, miszerint van egy pályázat, és ha jól értelmezem, örömmel venné, ha modellt állnék neki a témában.
-Ha nem kötne minket egymáshoz a vér, most tuti azt gondolnám, hogy ez valami kamu, és csak akarsz magadnak egy meztelen Rose imitátor portrét, hogy utána megfektess a kanapén. Beszéljünk még róla később, oké? De semmi meztelenkedés! Abba nem megyek bele. - Koppintok játékosan az orrára, s eme rendkívül bizarr felvetésem ismét nevetésre késztet. Remélem érti a viccet, és ő is legalább annyira jót fog szórakozni rajta, akárcsak én. Nem is tudnám megmondani, hogy mikor nevettem utoljára ennyit. Hogy mikor ültem le valakivel csak úgy a nagy büdös semmiről beszélgetni, olyan témákat is érintve, amiket józan fejjel egész biztosan fel se vetnék senkinek. Olyan vagyok, mint egy, az északi sarkon rekedt turista, akit megtaláltak a mentőcsapatok, meleg helyre vittek, és annyi idő után végre elkezdhet kiolvadni, felmelegedni. Fura, de pont ezt érzem Pierre mellett. Bár a körülöttünk hullámzó, hideg tenger nem épp ezt az érzetet kelti. Mindenesetre, a revansom nem maradhat el, s kétségbeesett, profi színészi jajveszékelésem hamarosan sikongató nevetésbe csap át, ahogyan a víz alatt végig tapogatja mindkét lábamat, eredménytelenül keresve azt a valamit, ami állítólag elkapott. Rohadt csikis vagyok!
-Mégsem én vagyok lemaradva! - Kiáltom hátra neki, továbbra sem lassítva a tempómon. Nekem kell az elsőnek lennem. És ez most nem a nyereségvágyról, a versengésről szól. Csak akarok magamról egy portrét, ami igazán tükrözi a valóságot. Illetve, inkább azt akarom tudni, hogy ő, mások milyennek látnak. Azt hiszem erre szükségem van a gyógyuláshoz.
-Háhh nyertem! Winner, winner chicken dinner. - Cukkolom egy kicsit, már újból a hajón, s amikor az első hűvösebb fuvallatot megérzem, máris visszább veszek az arcomból, karjaimat szorosan fűzve össze mellkasomon. Cameron hülye ötletet volt, hogy ez alá a felső alá vétek lenne melltartót venni!
-Ebéd?! De hát már négy óra van. - Nevetek fel, fogaim össze-összekoccannak beszéd közben, meg is kell dörgölnöm karjaimat, ettől várva némi felmelegedést.
-Kiváló ötlet! - Bólintok helyeslően, és már el is tűnök a hajó belsejében. Anya csomagolt valamennyi ruhát nekem is, így szinte pillanatok alatt átöltözöm, hogy aztán visszatérhessek a díszes társasághoz.
Némi viszolygással nézem a tányérom tartalmát, ami egyébként a várttal ellentétben, meglepően jónak tűnik, és még az illata is hasonlít ahhoz a fajta tengeriherkentyűhöz, amit az éttermekben adni szoktak.
-Szerinted ezután rögtön hívjuk magunkra a mentőket, hogy megfigyelés céljából azonnal szállítsanak mindenkit kórházba, vagy még várjunk vele? - Súgom oda a mellettem ülő bratyómnak szórakozottan kuncogva. Soron következő kérdése némiképp váratlanul ér, így kissé hátrébb is hőkölök tőle, gyanakvóan kezdve őt méregetni.
-Na jó, hol a csapdba? - Kérdésre kérdéssel válaszolok, s mivel úgyis elég nagy a hangzavar az asztalnál, nem fecsérlem az energiámat holmi suttogásra.
-Meglátjuk. Attól függ, megtudsz-e győzni. Azt hittem, hogy szeretett öcsédet fogod felkérni eme nemes feladatra. - Viccelődöm tovább. És, ha már a bátyám is szóba jött...
-Hol van Lucas? - Teszem fel a száz pontot érő kérdést, úgy hogy mindenki hallja.
-Lucas elég hamar beájult a piától, amit kevertél neki. - Válaszolja apa, mire mindenki röhögésben tör ki.
-Hát, akkor igyunk Lukera! - Tör ki belőlem, magam se tudom, hogy miért, majd kicsit megemelem a poharam, és belekortyolok.
-A piájának úgy kábé a negyedét a húgod itta meg. - Nevet fel anya, s szinte rögtön leesik amit mond, így annak rendje, s módja szerint fuldokolni kezdek a poharam tartalmától, orromon, számon egyaránt prüszkölve vissza a Rosémat, nem kevéssel megjutalmazva belőle a mellettem ülő Pierret is. Ezen mindenki egy emberkén nevetni kezd, én meg kissé aggódva nézem az asztal másik végében, teljesen önkívületi állapotban viháncoló húgomat.
-Igyál rá valamit még mielőtt megfulladsz! - Csendül apa hangja, s jobb híján a másik oldalamon ülő nagyapám feles pohara után nyúlok, amibe a szokásos konyakja van kitöltve. Fintorogva megrázkódom a keserű ital utóízétől.
-Ejha! Az életemet is odaadnám érted Szépség, de a konyakomon senkivel nem osztozkodom! - Rikkantja nagypapa franciául, majd elneveti magát, én pedig nem vagyok rest bocsánatot kérni tőle anyanyelvünkön.
-Gyerekre sem veszélyes ez a cucc, ugye? - Súgom oda Pierrenek, közben egy szalvétával törölgetem magamat.
-Figyelnünk kell Josiera. - Azért ezt jobb még most tisztázni. Ha valami baja lesz, az egyedül a mi lelkünkön szárad.
-Mielőtt nekilátnánk, szeretnék tósztot mondani. - Kezd bele apa az érzelgős ömlengésbe, mire mindannyian egy emberként hördülünk fel. Megforgatva szemeimet, dőlök hátra a székemben, teletöltve a poharam, mert érzem előre, hogy ez hosszú lesz.
-Csak el akarom mondani, hogy amiken az utóbbi időkben keresztülmentünk, az talán sok családot szétszakított volna, de büszkén ki merem jelenteni, hogy minket, Duvalokat csak még erősebbé tett, még inkább összekovácsolódtunk. - Megforgatom a szemeimet, unottan, látványosan szenvedve vetve hátra fejem a műanyag szék támlájának. Na persze...
-Egy új fejezet nyílik mindenki életében. Biztos hogy nehéz lesz Pierre fiam számára az elválás az otthonától, de abban is biztos vagyok, hogy New York új célokkal, reményekkel várja, amik majd talán egy kicsit kárpótolhatják őt. - Apa szívbe markoló, igazán mélyreható szónoklata közben nem bírom nem a fejét, jobban mondva, inkább a haját bámulni.
-Észrevetted már, hogy ott elől ilyen dupla V alakban kopaszodik? Még egy-két év és úgy fog kinézni, mint Mr.Bean. - Súgom oda Pierrenek, minden erőmmel azért küzdve, hogy visszatarthassam a röhögésem.
-Fiam, bár sokat voltam távol tőled, és talán nem mindig éreztettem veled az önzetlen, apai szeretetemet, gondoskodásomat, de sose telt el úgy nap, hogy ne jutottál eszembe. Hogy nem gondoltam arra, milyen nagyszerű fiút nevelt belőled édesanyád, és hogy olykor mennyire sajnáltam, bántam, hogy nem lehetek ott életed nagyobb eseményein. - Ekkor anyára nézek, akinek az arcáról lassan lefagyni látszik eddigi töretlen mosolya.
-Vihart érzékelek a paradicsomban... - Súgom oda vészjóslóan, ugyanakkor szórakozottan a bátyámnak, s a nyakamat merném tenni rá, hogy anya lesz az első, aki ma illedelmesen, mégis vérig sértve távozni fog az asztaltól. Megemelem mindenki felé a poharamat, abban a tudatban, hogy vége ennek az egész túlzásba vitt színjátéknak, és végre ihatunk, de ekkor apa könnybe lábadt szemekkel feláll a helyéről, és megindul Pierre felé, én pedig egy unott szemforgatással visszahelyezem a poharamat az asztalra. Szorosan összeölelkeznek, valamit még oda is súg Pierre fülébe, majd mindenki visszafoglalja a helyét, és végre ehetünk, ihatunk.
-Ez meg mi a fasz volt? - Súgom Pierre felé, miközben egy garnélát üldözök villámmal a tányéromban.

-Vao, Lukeot is ezzel édesgetted magadhoz? - Vonom fel gyanakvóan egyik szemöldökömet, majd egyszerűen csak elnevetem magam, s amolyan "csak vicceltem" jelleggel megpaskolgatom a vállát.
-Még az is lehet, hogy nem bírom sokáig tovább az otthoni nyomasztó légkört, és egyik nap beállítok a cuccaimmal, hogy pár hónapig elszállásolj. Nyugi, elmosogatok magam után, és a tükröt sem köpdösöm össze fogmosáskor. De a főzést nem vállalom! - Vetem fel az összeköltözést, mint botrányosan szar ötletet. Nyilván csak viccelek. Ha oda akarnék költözni, azt máshogy közölném, legfőképpen teljesen józan, beszámítható tudatállapotban. Amúgy nem áll szándékomban kihasználni, hogy a féltestvéremnek saját lakása lesz, ahol nem kell elviselnie a családom frusztráló jelenlétét. Bár, azt mondják, minden "csak vicceltem" mögött van némi igazság...
-Egyébként, ha nagyon egyedül éreznéd magad, a menhelyen ahol önkénteskedni szoktam az egyetem mellett, rengeteg a gazdisodásra váró kutya, macska. El se tudod képzelni mennyi idős kutyánk van. Ha valaki örökbefogadáson gondolkozik, mindig az idős állatokat szoktam ajánlani. Szerintem kevés szebb dolog van annál, mint magunkhoz venni őket, és az utolsó néhány hónapjukat, évüket csodálatossá tenni. - Gyönyörteljes, elégedett sóhaj szakad fel mellkasomból a menhely említésére. Rég nem jártam már arra, de amikor csak tehetem ellátogatok, olyankor reggeltől estig képes vagyok ott tenni-venni. A tavaly nyáron történtek után jó ideig nem mentem feléjük -és máshova sem-, majd eltelt pár hónap, s mikor rászántam magam, hogy visszamenjek, nem kevés aggodalommal, fenntartással viszonyultam a dologhoz. Anyuék pedig egyenesen ellenezték. Legnagyobb meglepetésemre mindenki örömmel fogadott, mintha mi sem történt volna. Soha, senki nem faggatott a dologról, még a hátam mögött se súgtak össze, pedig elég sokan dolgoznak ott ahhoz, hogy akadjon közöttük rosszakaróm. Annyira elragadtattam magam, hogy bele se gondoltam, talán nem a legjobb személynek ajánlgatom az idős kutyákat, tekintettel arra a néhány évvel ezelőtti esetre, amikor már-már rajongással imádta annak az elejtett szarvasnak a tetemét. Kiráz a hideg, ha arra gondolok, mit tenne egy olyan állatnak a halott testével, akihez érzelmi kötelék fűzi... Remélem ebből már kikezeltette az anyja!
-Amikor New Yorkba költöztünk, és később megszületett Josie, sokáig egy szobán osztoztunk, amikor már elé nagy volt ahhoz, hogy leváljon anyuékról, ugyanakkor elég idegesítő ahhoz, hogy kiverjem a balhét egy külön szobáért. Szóval, jobb megoldás híján kidobáltunk minden felhalmozott kacatot a padlásról, és kialakítottunk nekem ott egy egész hangulatos padlásszobát, így mindenkinek volt végre egy külön helye. Tehát esélyem sincs egy festő kuckóra, a háznak  minden szeglete foglalt. Általában a szobámban alkotok, vagy kimegyek a Central Parkba, és ha elkap az ihlet, akkor ott. De még mindig jobban mennek a szénceruzás portrék, mint mondjuk akrillal alkotni valamit. - Elég régóta New Yorkban lakom már ahhoz, hogy okkal merülhessen fel benne a kérdés, hogy tudok még mindig újat és újat alkotni a Central Parkról, hiszen már több százszor végig jártam, de az igazság az, ha elég jó a szemed, megannyi apró részletet észre lehet venni, amik esetleg eddig elkerülték a figyelmedet, mégis érnek annyit, hogy vászonra vidd őket. New York nagy, éppen ezért rengeteg lehetőség rejlik benne alkotás terén. Majd ő is megtapasztalja.
A matrózmintás kérdést illetőleg csak mosolyogva megrázom a fejem, Harry Potter említése viszont őszinte meglepettséget fest arcomra.
-Jééézusom! Nem tudtam, hogy ekkora kocka vagy. - Rikkantom jóízűen, kezeimmel hátam mögött támaszkodva meg, az ég felé nevetve. A kudarcba fulladt szivarozás után érzem csak igazán, ahogy lassan, de biztosan beüt a Pierretől kapott fehér por, és már a felhőkben is olyan alakzatokat vélek felfedezni, amik valószínűleg nincsenek is ott. Vagy teljesen mást ábrázolnak, mint amiről én beszámolok.
-Csak ne annyira közel, mint Lukehoz. Még a végén féltékeny lesz. - Húzogatom meg pajkosan szemöldökömet, majd ismét elkap a vihogásba fúló röhögőgörcs, ami nem rég kishíján a halálomat okozta. Sose tanulok. Azért igyekszem moderálni magam, amint valami őrületesnek hangzó sztoriba kezd. Kezeimet kényelmesen összekulcsolom hasamon, és miközben hallgatom, össze vissza forgatgatom a fejem, értetlenkedő ábrázattal hunyorogva, hátha meglátom a szarkupac formát az Utolsó vacsorában. Egészen nyugodtan, mit sem sejtve hallgatom, de amikor a történet csattanójához érünk, egy undorodó, viszolygó kifejezéssel az arcomon, halálra váltan fordítom a mellettem fekvő testvérem irányába fejem.
-MIVAAAAN?! ILYEN LÉTEZIK?! - Szakad ki belőlem őszinte döbbenettel, undorral, s zavaromban újfent röhögni kezdek, persze csak miután a sokkból magamhoz tértem.
-Te se vagy normális, hogy elvállaltad. Azért remélem szép summát kértél érte. - Ne ítélkezzek, még nem vagyok benne elég régóta -helyesbítek, egyáltalán nem vagyok benne-, a művésziparban ahhoz, hogy bizton állítsam egy megrendelésről, hogy az vállalható-e. Sokféle ember létezik, jópáran nagyon groteszk, undorító fétissel. A művészet olyan, mint a prostitúció. Végtére is másokból élsz, és ha fenn akarod tartani magad, ahhoz néha nagyon furcsa, szokatlan, olykor gusztustalan dolgokat is el kell vállalnod. Nem tudom mi volt ebben a cuccban, de jó lenne belőle a ZH-k alkalmával is bekapni, az agyam egyszerűen brillírozik.
-Hol vannak már azok az idők, amikor a meztelen portrék voltak a legbizarabb megrendelések? - Sóhajtok fel, közben újabb és újabb dolgokat látok meg egy-egy bárányfelhőben, de ezeknek az észrevételeimnek már inkább nem adok hangot, még a végén előrukkol egy újabb gusztustalan sztorival.
-Tudom, hogy az unalmas filmes klisék közé sorolható, amikor a Titanicban Jack lerajzolta Roset az Óceán szívével a nyakában, mégis annyira ikonikus és egyedi volt az egész jelenet. "Jack, azt akarom, hogy engem is úgy rajzolj le ahogy azt a lányt. Ezzel a nyakamban. Nem lesz rajtam más, csak ez." - Filozofálásom végén képtelen vagyok ellenállni a csábításnak, hogy ne idézzem az egyik kedvenc részemet a filmből.
-Kicsit elragadtattam magam. - Fordítom oldalra a fejem, s ahogy váratlanul szembe találom magam jégkék tekintetével, a mindig fültől fülig érő mosolyával, amiben van valami megmagyarázhatatlan, valami igazán lehengerlő, elakad a szavam. Szerencsére időben előáll azzal a roppant őrült ötlettel, hogy mártózzunk egyet még azelőtt, hogy kikötnénk. Én hülye meg nyilván adom alá a lovat, az ötleteket, pedig csak határozottan nemet kellene mondanom, de már koránt sem vagyok olyan állapotban, hogy ezt megtegyem, így csupán egy egész kicsit ér meglepetésként, amikor szinte légiesen könnyedén felkap a karjába.
-Várj várjvárjvááárj! Legalább a telefonomat had vegyem ki a zsebemből. - Kezdem pánikszerűen tapogatni nadrágom zsebeit, közben jóízűen, fennhangon nevetek, majd torkom szakadtából sikítani kezdek, amint a víz felé tartok. A mobilt még időben a hajó padlójára hajítottam, így az miatt már nem kell aggódnom.
-Istenem mekkora barom vagy! - Kiabálom, ám a dicséret végét már újból elnevetem, aztán hirtelen éles fordulatot vesznek az események.
-Pierre, valami elkapta a lábam. - Nézek rá halálra vált arccal.
-Valami elkapta a lábam! Istenem, Istenem, Istenem! - Hangom több oktávot feljebb ugrik, ahogy pánikszerűen, remegve realizálódik bennem a helyzet. Ha a segítségemre siet, egy ravasz félmosollyal adom tudtára, hogy belesétált a csapdámba, és megállás nélkül, nagy hévvel fröcskölni kezdem az arcába a vizet.
-Ezt megszívtad! - Diadalittasan felnevetek, s míg igyekszik kidörzsölni a vizet a szeméből, én kihasználom az alkalmat, és megragadva vállait, hátára kapaszkodom, lábaimat körül fonva derekán. Hogy stabilabb maradhassak, egyik kezemmel átfonom hátulról a mellkasát, másikkal pedig a Jacht irányába kezdek mutogatni, ahol apuék épp az imént eresztettek le egy mentőcsónakot, ami a hajó oldalához volt rögzítve. Mintha azt kiabálnák, hogy menjünk utánuk, közben hevesen mutogatnak az egyik irányba.
-Verseny? Ha én érem el hamarabb a csónakot, le kell festened engem. DE NEM ÚGY, MINT JACK ROSET! Semmi meztelenség! Ha viszont te leszel az első, akkooor... te kérhetsz tőlem valamit. DE! Nem lehet semmi megalázó, vagy perverz, gusztustalan! - Miután szemléltetem a játékszabályokat, leugrom a hátáról, és gyorsúszásban elrajtolok.  

Kérdésére elakad a szavam, a mosolyom groteszk módon ráfagy mimikámra, majd hogy pillanatnyi zavaromon enyhíthessek, halkan felnevetek, idegesen tűrve egy vöröslő, göndör fürtöt fülem mögé.
-Öngólt rúgtam, igaz? - Takarom el tenyereimmel arcomat zavaromban, végül éppen csak annyira széttárom ujjaimat, hogy kileshessek a közöttük lévő réseken.
-Na jó, nem bánom, egy kis ideig talán megtűrjük páratlan személyed. - Szívom a vérét. A tegnap estéhez képest, mintha mára száznyolcvan fokos fordulatot vett volna kettőnk kapcsolata. Nagyobb részt én vagyok okolható azért, hogy csúfos kudarcba fulladt a nagy, megható családi összeborulás, de valahol Pierre is tett azért, hogy rossz szemmel nézzek rá. Mondott néhány gyanús, paranoiára okot adó dolgot, amiket csupán én hallottam, ő ugyanis mindvégig precízen ügyelt arra, hogy azok másokhoz ne juthassanak el. Elég ijesztő, hogy mennyire kontrasztos a személyisége. Én meg csak inkább maradjak csöndben...
A tény, hogy ennyire a védelme alá vonta Lucast, egyszerre dühítő, ugyanakkor sajnálatos is. Lehetnek ők ketten akármekkora kebelbarátok, kétlem, hogy Luke bármikor is őszintén kiöntötte volna a sérült kis szívét Pierrenek arról, hogy neki milyen rossz élete van. Azt viszont már sokkal inkább el tudom képzelni, hogy Pierre figyelméért összehazudgált mindent, amiknek a fele sem igaz.
-Hát, akkor nagyon úgy néz ki, hogy ez alól Lucas az első számú kivétel. Szerintem, ha a DNS-ét mikroszkóp alá raknánk, az rajzolódna ki, hogy: SEGGFEJ. - Azt hiszem ezzel elmondtam mindent, és ettől a perctől kezdve nem vagyok hajlandó tovább Luke összetiport, érzékeny kis lelkivilágáról beszélni, aminek nem mellesleg a létezése még a legközelebbi családtagjai előtt is ismeretlen, de bezzeg az alig látott féltestvére mindent tud róla. Ezt nem veszem be. Megvezethető vagyok, de csupán egy bizonyos szintig.
Továbbra sem értem, miért vágyódik el egy olyan páratlan országból, mint a szülőhazánk, ettől függetlenül inspiráló az az életfelfogása amivel rendelkezik, amivel szemléli a világot és a jövőjét. Nem törődik semmivel és senkivel, azzal hogy az embereknek, főképp a körülötte élőknek, mi a véleményük arról ahogyan él. Hogy hogyan öltözködik, beszél, milyen a stílusa. Bassza meg, ő egyszerűen úgy éli az életét ahogy az számára jó, nem pedig akképpen, ahogy azt a társadalom elvárja tőle. Hiszen csak egy életünk van. Miután meghalunk, lassan mindenki megfeledkezik rólunk, hát akkor miért ne csinálhatnám azt amiben valóban örömömet lelem, még akkor is, ha furcsa szemmel fognak nézni rám miatta az emberek?! Bárcsak lenne elég bátorságom ezt meglépni! De talán majd egyszer én is eljutok erre a szintre.
-New York valóban teljesen más éjszaka, mint nappal. - Értek egyet vele, most először nyilatkozva a városról pozitív értelemben, mióta a költözés téma felmerült közöttünk.
Egy kicsit sem lettem nyugodtabb a ténytől, hogy ami abban a kis üvegcsében rejtőzik, nem valami szintetikus úton előállított drog, aminek a fogyasztásába akár bele is lehet halni, de a mozdulat, amivel megráz, kizökkent annyira a rémképek koszorújából, hogy hamarosan -saját magamat is meglepve-, már én adagolom a kedélyjavítót a felnőttek poharaiba. Lucasnak tripla adag jár.
-Nem csodálkozom rajta, hogy nincs egyetlen barátja sem, egyedül magának köszönheti. A közös, sörözgetős kanbulitokhoz pedig jó szórakozást kívánok! - Nézek rá egy rendkívül nyájas, koránt sem jóindulatú mosollyal. Ők ketten tényleg nagyon összenőttek, jobb, ha nem gondolok bele, milyük nőhetett össze még, amikor esetleg titkon beiktattak egy-egy találkozót... Nem is értem hogy jutott egyáltalán eszembe ilyen. Te jó ég! Valamiért úgy érzem, hogy amint elkezd a szer hatni, már cseppet sem fog érdekelni. Ahogy talán más sem. A családom, a morális kérdések, hogy mi helyes, és mi nem.
-De, érzek szagokat, illatokat. A kettőnek semmi köze egymáshoz. Ez pedig eeeegggy... - Elgondolkodva szűkítem összébb egyik szemem, majd egy lelkes csettintéssel kinyögöm a tippem.
-Armani? - Belekezdhetnék a találgatások végeláthatatlan sorába, de akkor tényleg itt ülnénk jövő karácsonyig, én meg nem érek rá erre, alig várom, hogy végignézzem, ahogy Luke elszürcsölgeti a piáját a benne keringő nyálammal, és szépen kidől tőle, hogy ma már látnom se kelljen őt többet.
Sejtelmesen összenézünk Pierrevel, és valahol izgatottsággal tölt el, hogy van egy közös titkunk. Beleköpni Lucas poharába, a legmerészebb húzásom volt, amit ellene elkövettem eddigi életem során. Abban, ahogy Pierre készséggel belekóstol a koktélba, pedig van valami bizarr, mégis... izgalmas. Azt hiszem. Bár talán ez utóbbi mégsem a legmegfelelőbb kifejezés arra, amit csinál, hiszen pontosan tudja, mik úszkálnak abban a pohárban... Egy rendkívül nyájas, fültől-fülig érő, összezárt mosollyal felmutatom Lukenak a hüvelykujjamat, majd eltűnök a hajó tatján, némán invitálva magammal Pierret is. Furcsa izgatottság fog el, mikor úszónadrágra vetkőzve lehuppan mellém. Nem szexuális értelemben. Ez inkább olyan jellegű, mint amikor még gyerek voltam, közeledett a karácsony, és szinte a másodperceket is visszaszámoltam a Mikulás érkezéséig.
-A nadrágod szándékosan néz ki úgy, mint a pólód? - Mérem végig oldalra biccentett fejjel, félig felvont szemöldökkel, majd jóízűen felnevetek. Nem tudom mi volt az a por, amit adott, de eddig határozottan pozitív hatásai vannak. Se émelygés, rosszullét, látászavar, hallucinációk...
Hogy fokozzam az élvezeteket, kisvártatva az apától csórt szivar is előkerül, melyet hezitálás nélkül nyújtok át neki, hiszen fogalmam sincs, hogy mit kell vele kezdeni. Azonkívül, hogy meggyújtják és szívják. Mindig olyan mélyen és sokáig szívják, pöfékelik, biztos hogy nem annyira egyszerű, mint rágyújtani egy szál cigire. Apa mindig azt mondja, hogy a szivarozás, pipázás egy külön életérzés. De azért ne szokjunk rá semmire. A cigiről se tudnak. Csak az ízesített Vipe-ról. Elmerengve figyelem mit bűvészkedik össze a kezébe nyomott szivarral, lábaimat behajlítva, át is karolva azokat, fejemet térdeimre helyezve, nyilván Pierre irányába fordítva. Figyelmesen tanulmányozom ahogy szájához emeli, mellkasának mozgását lesem, mikor beleszív, majd letüdőzi a dohányfüstöt. Egész egyszerűnek tűnik. Határozottan illik hozzá a szivar. Pierre-vel kapcsolatban néha az a meglátásom támad, mintha a múltkórból ragadt volna itt. Igazából jól áll neki. De majd New York úgyis csiszol rajta, átformálja. Az a város mindenkit megváltoztat.
Egészen fellelkesülök, mikor végre rajtam a sor, azért titkon a hátam mögé lesek, megbizonyosodva arról, hogy nem közeledik semmiféle veszélyforrás, végül törökülésbe vágódom és egy kicsit ki is húzom magam. Igazából annyira gyorsan történnek az események, hogy mire kettőt pislogok, a szivar már ajkaim közt van, Pierre pedig a kelleténél talán egy kicsit jobban ügyel arra, hogy tökéletes legyen az első slukk...
-Oké, ez nagyon fura... - Mormogom, bár nem vagyok biztos benne, hogy érti is amit mondok, elég nehéz úgy beszélni, hogy tele van a szám... Mindenesetre, a Pierre ujján maradt édeskés narancs íze valamennyit tompít a szivar meglepően kesernyés, férfias aromáján. Átveszem Pierretől.
-Jól tartom? - Kérdezem, abban bízva, hogy értette minden szavamat, és nem kell elismételnem. Ezután figyelmesen hallgatom instrukcióit arról, hogy hogyan tüdőzzem le a füstöt, anélkül, hogy belefulladnék. Tekintetem mellkasomra simuló tenyerére vándorol, majd vissza az arcára. Egyik kezemmel elemelem ajkaimtól a szivart, másikat kézfejére csúsztatom.
-Ezt inkább ne... - Hangom kérlel, mégis utasít egyben, miközben szemeit fürkészve suttogok. S amennyiben eleget tesz kérésemnek, illetve, ez a néhány pillanatig tartó feszültség, ami kialakult közöttünk a helyzetnek köszönhetően, tovább illan, úgy számhoz emelem a szivart, és igyekszem úgy szívni belőle, ahogy Pierre tanította. Próbálom visszatartani az érdes, öklendezésbe fulladó köhögést, ami egyértelmű jele annak, hogy ezen megbuktam, de hát a hörgőinknek nem tudunk parancsolni, így hamarosan fulladozni kezdek az első slukktól. Öklömmel megütögetem mellkasomat, mintha ez bármit is enyhítene a kellemetlen érzésen.
-Majdnem meghaltam. - Nézek rá könnyes szemekkel, s mikor már elég levegőhöz jutok, nevetni kezdek. A semmiből. Annyira intenzíven, jóízűen, hogy el is vágódom, immáron hátamon fekve, hasamat fogva akarok megfulladni, ezennel nem a füsttől, sokkal inkább a nevetéstől. Ebből a helyzetből minden másnak tűnik.
-Vóóó! - Kapom el a kezét.
-Nézdnézdnéééézd! - Csapkodom meg kézfejét izgatottan, majd az ég felé mutatok.
-Az a felhőkupac úgy néz ki, mint Leonardo da Vinci Utolsó vacsorája. Mármint... nem az amit életében utoljára kajált... hanem a festmény. - Javítom ki magam, amennyiben nem voltam elég egyértelmű, majd finoman megrángatom felém eső karját, ezzel jelezve, hogy feküdjön mellém. Akár csatlakozik, akár nem, én innen nem mozdulok, amiről leginkább a tengeribetegségem tehet, mely elég furcsa kölcsönhatásba kerül a kedélyjavító porral. Az eddig a fejemet díszítő napszemüveget a szememre húzom, kérdésére úgy nézek rá, mintha komplett őrültnek tartanám.
-Most??!! De hát nem sokára odaérünk. Azt hiszem Étretatnál akarnak kikötni. - Válaszolom meglepetten, majd visszafordítom arcomat az ég felé, szemeimet behunyva a napszemüveg mögött.
-Hacsak nem vagy elég meggyőző... - Teszem hozzá sejtelmesen, egy ravasz félmosollyal.
-Bonne chance! - Kívánok még neki sok szerencsét franciául.

-Nos, mivel az elkövetkezendő időkben nálunk fogsz lakni, biztos, hogy előbb utóbb majd te is látni fogod. - Válaszolok a "mi folyik otthon?" kérdésre, elég szűkszavúan, nem mondhatnám, hogy épp részletekbe menően. Pierre közel sem olyan hülye, hiszékeny, mint amilyennek nagyon sokszor mutatja magát. Csak tudnám mire föl ez a színjáték?! Mintha készülne valamire, mintha már előre eltervezte volna. Hogy elsőlépésként megvezet mindenkit, a sajátos módszereivel beédesgeti magát a szívünkbe, aztán BUMMM robbantja a bombát. Ha ez valóban így van, ha a megérzéseim nem csalnak, és komolyan készül valami aljas húzásra, annak sok halottja lesz. A Lucasért indított kampányszövege hallatán egy fancsali, hitetlenkedő félmosoly szökik az arcomra, még a fejemet is megrázom. Jól hallok?!
-Lucas pszichológus, oldja meg a lelki problémáit. Saját magán kívül senkit nem okolhat értük. Egész életében görényül viselkedett Josieval és velem. Sőt, apát is állandó rendszerességgel kihasználja. Hát egye meg amit főzött. - Érdektelen vállrándítással jelzem, hogy a Lukeról, s a szomorú életéről folytatott diskurzust itt én most be is fejeztem. Brü-hü-hü. Szegénykém! Ha lesz egy kis időm, esküszöm megsajnálom.
A Svájci-Alpok említésére jól láthatóan felcsillannak szemeim, egészen kivirulok. Na, ez egy olyan téma amiről ezerszer szívesebben beszélek, mint az idióta bátyámról.
-Imádom a hegyeket, a friss levegőt, a hideget, a havat. El tudnám képzelni az életemet egy ilyen helyen. Szigorúan fatüzelésű kandallóval! Ülnék kint a rönkházam tornácán egy hintaszékben, pipáznék és gyönyörködnék a tájban reggeltől estig. - Sóhajtom vágyakozóan, de a pipa említésénél azért halkan, röviden elnevetem magam. A pipa nem épp egy nőies dolog, de a régi asszonyok is azt szívták, amikor még nem volt más. Szóval, miért is ne?! Igazából semmi bajom nem lenne, ha ennyiről szólna csupán az élet. De valljuk be, ennél azért kicsit bonyolultabb a szitu. Sokkal bonyolultabb.
A jacht belsejében, amikor végre egyedül maradok, hirtelen földöntúli nyugalom lesz úrrá rajtam. A  hajó lágy ringatózása és Lana páratlan, selymes hangja valóságos terápia együtt. Nem véletlen hát, hogy viszonylag könnyen átszellemülök, s Pierre váratlan felbukkanása a lelket is kiijeszti belőlem. Hirtelen azon kezdek gondolkodni, mióta lehet itt, úgy hogy én még csak észre se vettem?
-Néha jobb egyedül, mint olyanokkal, akik kint is vannak... - Bökök fejemmel a jacht nyílt része felé. Kezeink véletlen találkozása, Pierre nevetésének hallatán kevésbé tűnik kínosnak, mint néhány pillanattal ezelőtt. A furcsa póz láttán pedig, amibe vágja magát, egy zavart nevetéssel megrázom a fejem, szemeimet is eltakarva.
-Ahhhaa... profi táncos, de ezek szerint nem tudod, hogy a latin táncok még csak köszönő viszonyban sincsenek a keringővel... - Vádaskodom szórakozottan, szemeimet gyanakvóan húzva összébb. Ez a hunyorgás pedig olyannyira kitartó, hogy a drogozzuk be a családot ötletét is ezzel az arckifejezéssel, és nem kevés aggállyal fogadom.
-Furcsa, hogy erre azután kérsz, hogy tudatmódosító szert akarsz a családtagjaid poharába tenni. - Célzok arra a bizonyos mondatára, amiben arra kér, bízzak benne. Tőlem aztán hívhat maradinak, beszarinak, hisztisnek, aminek csak akar, ezt akkor sem fogom tudni egykönnyen megemészteni, s egyre inkább azon kattogok, hogy vajon a szórakozóhelyeken is beveti-e ezt a fajta trükköt, hogy így csábítson el ártatlan lányokat magával?! Nem csoda hát, hogy fenntartásokkal kezelem a témát. Talán pont ennek köszönhető, hogy életemben először mesélek valakinek a tavaly télen történtekről. Őszinte aggodalmat olvasok le az arcáról, szemeiből, ami meglehetősen groteszkül fest, ha arra gondolok, hogy percekkel ezelőtt még titokban be akart drogozni mindenkit.
-Nem, nem lett meg. És semmi bajom, jól vagyok. - Azt már inkább nem teszem hozzá, hogy végül az az ember sietett a segítségemre, és juttatott kórházba, akinek minimum börtönben lenne a helye. Jobb nem felszakítani a régi hegeket. Mert az nagyon sok vérrel, és fájdalommal jár. Váratlan közelségére összerezzenek, állkapcsom, vállaim görcsösen megfeszülnek ahogy hozzám ér.
-Oké, de csak egy kicsi. Egy egészen kicsit. Éppen csak annyi, hogy lelazuljanak, és helyettem mondjuk inkább magukkal meg egymással legyenek elfoglalva. - Figyelmeztetem, emlékeztetem őt újfent a szóban kötött megállapodásunkra, s amikor közelebb hajol, egy pillanatra a vér is megfagy bennem, olyan gyorsan történik minden, hogy esélyem sincs kitérni. Ajkai gondoskodóan érintik homlokomat, ami teljesen összezavar. Tudom, hogy Pierre olyan fajta ember, aki nagyon mélyen, intenzíven éli meg az érzéseit, és nem is rest azokat kimutatni a másik fél felé. Egyszerűen csak túl rég nem találkoztunk, hogy ne legyenek ezek a fajta megmozdulásai szokatlanok, és furcsák. De azt hiszem itt az ideje hozzászoknom, ugyanis az elkövetkezendő időkben többet fogunk találkozni, mint valaha...
A nagy, testvéri összeborulások, lelkizés után hamar visszakanyarodunk a félbehagyott koktélokhoz. Lucast érintő kérdésére fanyalogva elmosolyodom, s mialatt beszélek, egyszer sem nézek fel Pierre-re, az épp aktuális koktél díszítésével foglalatoskodom.
-Nos, Lucas egy igazi, öntelt, alattomos szemétláda. És ez nem csak azóta van így, hogy New Yorkba költöztünk, bár érezhetően magasabb piedesztálra emelte magát a seggfejek sorában, mióta amerikai állampolgár lett. Ő gyerekként is ilyen volt már. Tudod, vannak akik eleve gonosznak születnek. Na, hát Luke nem csak szimplán gonosz, ő egyenesen az ördög. Komolyan! - Válaszolom meg drámai kérdését, hangommal, mozdulataimmal közben nem kevés indulatot tükrözve. És nem, egy egészen kicsit sem érzem magam rosszul amiért így beszélek a testvéremről. Elég szart elkövetett már ellenem, hogy jogom legyen így nyilatkozni róla. És itt most koránt sem az ártatlan, gyerekkori csínytevésekről van szó...
-Ha már itt tartunk, te miért kedveled őt ennyire? És ne gyere az "egy család vagyunk" meg az "ő a testvérem" érzelgős szövegekkel. - Hajolok le a pultra, egész közel az épp aktuális koktélhoz, hogy a pohár szélére a legmegfelelőbb szögben ráhúzhassam díszítésként a háromszög alakúra vágott ananász szeletet.
-Mit kedvelsz benne? - Egyenesedem fel, kezeimet megtörlöm a legközelebb eső rongyba, és kíváncsian fürkészni kezdem az arcát. Aztán ez a kíváncsiság döbbenetbe csap át, ahogy látom felszippantani abból a cuccból, amit az előbb még a felnőttek koktéljaiba kevertem.
-Jaj nem, én nem, kösz! - Vonakodóan szemezek a fiolával, el is tolva magamtól kezét. Suttogása furcsa borzongást idéz elő a tarkómon, s csupán csak helyeslően bólintok szavaira.
-Hé, állj már meg egy kicsit! Van olyan koktél amiből több is van. Nehogy összekeverjük őket! Amikbe piros szívószál van, azok a felnőtt koktélok, a fehér szívószál Josieéké. A fekete Lucasé. - Azt hiszem egyértelmű, hogy a piros szívószál mit is akar jelképzeni, szerintem a fehéret se kell magyaráznom, na de a fekete... Hát, abba kerül mindjárt egy kis extra. Ezzel összegyűjtök némi nyálat a számba, és ildomosan beleköpök a Luke számára készült koktélba, majd magamat is meglepve, Pierre felé nyújtom a tenyerem, persze csak miután alaposan elkevertem Lucas poharában a titkos hozzávalót. Amennyiben veszi a lapot, hogy miért is nyújtom felé a tenyerem, s a fiola végül nálam végzi, úgy lepattintom a tetejét, szagolgatom, körbe forgatom, mintha legalábbis abban reménykednék, hogy ennyiből megállapíthatom mi is lakozik az üvegben. Bátorság! Egy keveset aztán kiszórok mutatóujjam begyére, s ahelyett, hogy felszívnám, inkább lenyalom róla.
-Ouuu... a filmekben mindig úgy szopogatják mintha porcukor lenne. - Fintorgok, mint aki citromba harapott, majd a kellemetlen utóízt gyorsan leöblítem a Mojitommal.
-Nagyon durva orrsövény ferdülésem van, orrsprayt se tudok használni... - Osztom meg eme intim, féltve őrzött titkomat, ha esetleg nem értené, miért nem orron keresztül pusztítottam el.
-Itt még maradt valami. - Nyúlok orrcimpájához, hogy lesöpörjem az árulkodó részleteket, majd egy ravasz félmosollyal megpaskolgatom mellkasát.
-Mehetünk bratyó. Vagyis, nem! Várj még egy percet. - Jut eszembe, ahogy a bárpult egyik eldugott fiókjára nézek, ahol apa a szivarjait szokta rejtegetni anya elől. Egyet gyorsan be is dugok rövidnadrágom farzsebébe, majd felnyalábolom a "fehér szívószálas tálcát", hogy megkínálhassuk a díszes társaságot egy kis frissítővel.
-Már azt hittem, hogy hagysz minket szomjan halni! - Rikkantja apa jóízűen, amint előbukkanunk a tálcákkal. Elmosolyodom, majd szétosztom a lányok között az alkoholmentes koktélokat, ameddig Pierre a felnőttek italait szortírozza.
-Remélem nem köptél bele, húgi! - Röhög fel Lucas, én pedig készségesen vele együtt nevetek, elkapva közben Pierre tekintetét, észrevétlenül rákacsintva. A szívem hevesebben kezd verni, amint végig nézem, ahogy mindannyian lenyelik az első kortyot a megspékelt piájukból. Csak remélni tudom, hogy Pierre igazat mondott, és tényleg senki nem fog fölfordulni. Apa és Gaspard közben hozzá is látott egy elektromos főzőlapon a tengericuccos készítéséhez, meglepően jó illatok terjengenek. A hűtőtáskából kikapok két sört a nagyiéknak, akik hálálkodva fogadják a frissítőt, majd próbálom elkapni Pierre tekintetét, s amennyiben sikerrel járok, a hajó fara felé intek szemeimmel, hogy még addig tűnjünk el, ameddig mindenki mással van elfoglalva. Leveszem a szandálom, majd kiülök a hajó farára, lábamat belelógatva a vízbe. Jobban mondva, csak a víz fölé.
-Te tudod hogy kell ezt használni? - Forgatom meg elgondolkodva a lopott szivart. Alaposan szemügyre veszem mindkét végét. Azt hittem hasonló lesz, mint a cigi, de valamiért másnak tűnik.
-Tudod mit? Tiéd az első slukk lehetősége. Legyen ez amolyan békepipa a tegnap estére. - Nyújtom át neki egy öngyújtóval együtt.

-Nem erre gondoltam, és ez az egész bonyolultabb, mint amilyennek te külső szemlélőként látod, Pierre. - Próbálom bizonygatni a saját igazamat, amellett, hogy ha mélyen magamba nézek, és visszagondolok a tegnap estére, ami akár egész kellemesen is telhetett volna, én mégis pokolivá tettem mindenki számára, valahol talán igaza lehet neki is. Egy egész kis részben. Tényleg csak egy kicsit. Mert ő nem tudja mi is lapul a felszín alatt. S ennek nem vagyok rest hangot is adni, épp csak annyira harciasan, hogy ha másban nem is, legalább ebben meglássa az igazamat.
-Te nem tudod mik folynak otthon, oké?! Évente kétszer, amikor a születésnapodon és karácsonykor beszéltek pár percet apával telefonon, biztos nem dicsekszik az itthoni dolgokkal. - Nem fogom elkezdeni neki pontosan részletezni, hogy mikre is gondolok. Nem posztom kiteregetni a családi szennyest amiből összegyűlt már egy igen nagy kupacra való, csak sajnálatos módon, se anya, se apa nem tesznek azért, hogy eltűnjön, vagy legalább részben csökkenjen. Inkább csak újabb és újabb adagokat pakolunk a már meglévőkre. Mintha a régi dolgok ennyitől elavulnának.
-Bár, ahogy nézem, ti ketten Lucassal elég szorosan össze vagytok nőve. - Nyugodtan veheti egyfajta burkolt célzásnak, ami pontosan arra irányul amire ő is gondol. Hogy Pierre talán nem is annyira informálatlan, mint amilyennek mutatja magát, biztos vagyok benne, hogy Luke mindenről rendszeresen beszámol neki ami épp a családunkban történik. Ezzel felmerül bennem a kérdés, hogy mit és mennyit tud az OnlyFansos múltamról... Valószínűleg mindent.
A többire már nem is válaszolok. Túl másnapos vagyok az ilyesfajta magaslatokhoz.
Szerencsére hamar kellemesebb -részben kellemesebb-, vizekre evickélünk. Mindegy, beérem ezzel is, legalább végre nem én és a minősíthetetlen viselkedésem van a középpontban.
-Te jó ég! Ne is folytasd, minél többet megtudok Gaspard főzési szokásairól, és ha ezt összevetjük apa... hát... nem létező főzési tudományával, egyre biztosabb vagyok benne, hogy ma koplaló napot kell tartanom. - Azért bízom benne, lesz annyi gógyijuk, hogy nem hozzák rá az ételmérgezést az egész családra, bár a sokadik whiskey kóla után már nem gondolnám, hogy ilyen kis semmiségekkel foglalkozni fognak egyáltalán. Szóval az lesz a biztos, ha egy józan embert odaállítunk melléjük. Reméljük valaki akad majd a családból.
Mikor a költözős, az "új élet" témát kezdjük boncolgatni, egészen meglepődöm azon, hogy mennyire őszinte, és érzelmes tud lenni.
-De. Jelenleg is ezt érzem. Ha elvégeztem az egyetemet, és már biztos lábakon állok, nem függök senkitől, amint lehet, magam mögött akarom hagyni amerikát, mindenkit. Nem kell férj, nem kellenek kölykök, akik csak hátráltatnak, visszahúznak a céljaimtól. Csak én, egy bőrönd a cuccaimmal, és meg sem állok Európa egyik kevésbé ismert országáig. Mondjuk Ausztria, Magyarország, vagy talán még Svájc is szóba jöhet... - Szemléltetem vele hosszútávú terveimet a jövőre nézve, ezzel együtt csak most jut el igazán a tudatomig, hogy ő az első, akinek ennyire őszintén, kertelés nélkül beszélek a vágyaimról. És hogy életemben először nem úgy tervezem a jövőmet, ahogy azt a szüleim elvárnák. Legyen egy jól fizető állásod, találj egy gazdag férjet, aki a tenyerén hordoz, és szülj pár gyereket, mert az azért sosem árt... Hát persze! Szóval, kedves Pierre, kérdésedre a válasz, de, állandóan ezt érzem, nincs nap, hogy ne gondolnék arra, hogy menekülnöm kell abból a mérgező közegből amiben élek, egyszerűen csak az alkalmas pillanatra várok. Remélem meg is élem...
Mondjuk, ha abból indulok ki ahogy anya fogad már a jachton, azt mondanám, hogy nemhogy a távoli jövőt, de még a holnapot sem élem meg. Szerencsére Pierre menti a menthetetlent, amin nem kicsit meg is döbbenek, bár ettől még egy kínos bemutatkozás hátra van, amit többek közt apa bonyolít le helyettem. Úgy érzem, mintha senkinek nem számítana a véleményem, mintha nem lenne saját akaratom. Kuss a nevem, kétség sem férhet hozzá. Így hát megkönnyebbülés amikor elküldenek mixerkedni. Szeretek koktélokat keverni, kidekorálni. Kikapcsol, megnyugtat, eltereli a figyelmemet.
A Jacht belsejében egyszeriben eláraszt a földöntúli nyugalom, szinte vakon, csupán az üvegek alakjából is tudom, hogy mi micsoda.
-Alexa, játssz valamit Lana Del Reytől! - Szólok a modern hangszóróhoz, ami ezek után máris játszani kezdi a Born to die-t, amitől rövid idő alatt a megfelelő hangulatba kerülök. A Mojitóval kezdem, ami az egyik legegyszerűbb koktél. Eleinte csak halkan dúdolom az ismerős, eléggé melankólikus, andalgós dallamokat, de a refrénnél nem vagyok képes tovább csendben maradni, félhangosan éneklem Lanával együtt, aki nem mellesleg egy valóságos ikon.
-...choose your last words, this is your last time. 'Cause you and I, we were born to die... - Perdülök-fordulok is néhányat, lassan mozogva a zene ritmusára, közben persze járnak a kezeim, mindig felkapom az épp aktuális üveget a pultról, vagy a mögöttem tornyosuló polcról. Épp így teszek most is, a hátam mögötti polcon lévő whiskey után nyúlok, s amikor pördülök vissza, meglepetten farkasszemet nézek Pierrevel, aki a pult túloldalán támaszkodik.
-Jézusom baszki! A szívbajt hozod rám. - Kapok annak rendje, s módja szerint mellkasomhoz, majd halkan elnevetem magam.
-Neee, az instant halál! A koktélokhoz értek, egyébként borzasztó szakács vagyok. - Vakarom meg zavaromban a tarkómat, majd figyelemmel kísérem ahogy rendszerezni kezdi előttem a poharakat. Automatikusan nyúl kezem a kecses martinis pohárért, ám ujjaim hamarabb érintik a poháron felejtett kézfejét, mint az üveget. Egy pillanatra ott is felejtem bőrén ujjbegyeimet, lassan húzva végig rajta, hogy végre a pohár nyakát érinthessem.
-Bocs. Ez nem fog kelleni. Inkább.. khm... inkább olyanokat adj még. - Bökök az egyik, színes üvegű, kábé öt decis pohárra, megpróbálva kiverni a fejemből az iménti, kissé kínos jelenetet, bár ezen váratlan közelsége, ahogy szinte kishíján összeér arcélünk, koránt sem segít. Sőt, csak még jobban összezavar. A zsebéből előkerülő kis üvegcse meg aztán pláne! Egyik kezem ujjbegyei elfehéredésig szorítják a bárpult szélét. El se akarom hinni amit látok, hallok. Ahogy feleszmélek, védekezően hátrébb hőkölök, ítélkező szemekkel mérve végig Pierret.
-Ez... ez most komoly?! - Értetlenkedve rázom fejem, szemeimben csalódottságot vélhet felfedezni.
-Mi ez? - Veszem ki kezéből az üvegcsét, elsősorban azért, hogy alaposabban szemügyre vehessem, másrészről, hogy biztosan ne kerülhessen belőle senkink a poharába.
-Te be akarod drogozni őket? - Suttogom, hogy csak ő hallhassa, na nem mintha lenne itt rajtunk és Alexán kívül bárki más is. A fiolát minél messzebb helyezem el magunktól, s ameddig emésztem a dolgokat, csendben folytatom a koktélok, italok keverését.
-Vágnál nekem még ide egy pár citromot? - Bökök fejemmel a deszka irányába, próbálom kerülni a témát, de nyilvánvalóan nem sikerül.
-Figyelj, én csak... nem tudom hogyan is kezdjek ebbe bele. - Hebegem teljesen bizonytalanul, majd félbe szakítom a következő mozdulatsoromat, kézfejemmel kisöprök egy göndör tincset az arcomból, kezeimet elzárkózóan összefűzöm mellkasom előtt, csípőmmel a pultnak dőlve.
-Na jó... elmondom. Tavaly télen, karácsony előtt nem sokkal, egy szórakozóhelyen valaki GHB-t tett a poharamba. A GHB egyfajta randi drog. - Hagyok pár pillanatnyi szünetet, hogy meg tudja emészteni a hallottakat, és hogy legyen elég merszem folytatni.
-Hallucinációim voltak, nagyon durva, horrorisztikus hallucinációim, majdnem kiszaladtam egy busz elé, annyira nem voltam ura a tetteimnek. - Miközben beszélek, nem nézek rá, egy sörös üveg kupakjával játszadozom a pulton. A szégyenérzet túlságosan is erős bennem még mindig. Pedig az igazság az, hogy nem nekem kéne így éreznem magam, hanem annak, aki beletette a drogot a piámba.
-Érted, hogy mi a baj, ugye? - Pillantok felé, majd lassan visszatérek a félbehagyott koktélhoz, és próbálok megfeledkezni az előbbiekről, bár elég nehezen megy, kétség sem férhet hozzá. Eltelik jó pár perc így, némaságba burkolózva, közben többször is a fiola felé nézek.
-Oké... megpróbálom azt hinni, hogy nem akarsz kiütni és megölni senkit. Bár páran megérdemelnék. Ha ez nem valami szintetikusan, higítóból meg mindenféle szarból összeállított cucc, hanem teljesen tiszta anyag, amitől maximum kicsit jobb kedvük lesz, akkor... - Még most se hiszem el, hogy erre rá tudott venni. Talán csak a másnaposságtól nem látok tisztán, talán a bosszúvágy beszél belőlem.
-Akkor megengedem, hogy egy csipettel rakj mindenkinek a piájába. Kivéve Josiet, a húgaidat és a nagyiék! - Hangom szigorúvá válik, mikor a kikötésemhez érek.
-Lucas mindig Long Island jegesteát iszik. Az önmagában is elég ütős. Neki megengedem, hogy az az egy csipet, két csipet legyen, vagy inkább három. - Sandítok fel rá egy ravasz félmosollyal.
-Ugye azt tudod, hogy ha velem jóban akarsz lenni, akkor Lukeot le kell pattintanod magadról?! - Mialatt beszélek, tenyeremet az üvegcse felé csúsztatom a pulton, s beharapott alsóajakkal lepattintom a tetejét, közben végig Pierre reakcióját mustrálom. Majd a fiolát enyhén megdöntöm a Lucasnak szánt ital fölött, kicsit többet szórva bele a porból, mint egy-két-három csipet.
-Hopp... - Sóhajtom egy laza vállrándítással.