- Így teljesen érthető, hogy miért is estél ennyire szét. Gondolom, nagyon sok mindent kell észben tartani, figyelni a határidőkre is, meg arra, hogy melyik tanárnak mi a heppje és megfelelni neki. – barátságosan és gyengéden megsimogattam a karját, hiszen jól ismertem ezt az időszakot. Ilyen nálunk is akadt, amikor beadandó hátán beadandó volt, a határidők ott loholtak a sarkunkban és úgy éreztük, hogy soha semmivel se fogunk időben végezni. Ezért se hiányzik annyira az egyetem, mert a valóéletben is akad bőven határidő, amit be kell tartani, itt is éri az embert bőven stresszt, de néha úgy éreztem, hogy ezek szinte semmiségnek tűnnek ahhoz képest, amit az egyetemi éveim alatt tapasztaltam. Ha utóbbit valaki túléli, akkor esélyesen az életben is könnyebben fogja venni a munkával járó stresszt. Persze, ez egyén függő is, de talán szerencsére így alakult. – Természetesen. Nem egyszer a terveim felett aludtam be és reggel amikor felkeltem, akkor eléggé maszatos volt az arcom, a terveim meg volt, hogy kicsit elkenődtek. – meg is ingattam a fejemet, hiszen tényleg néha eléggé bosszús tudtam lenni magamra, amiért a végkimerültségig hajtottam magam, de nem akartam cserbenhagyni senkit se. Magamat és családomat se, ha már annyit segítettek abban, hogy valóra válthassam a lányom mellett az álmomat és be tudjam fejezni az egyetemet. Most pedig, hogy egy igazán híres építész cégnél kaptam munkát, úgy érzem, hogy minden verejtéket megért az idevezető út.
- A sulihoz, vagy más felé kalandozol? – érdeklődve csendült a hangom, majd mosollyal az arcomon bólintottam arra amit mondott. Nem fogok aggódni, vagy csak egy picikét, hogy nehogy esetleg túlhajtsa magát, aztán kórházban kössön ki. Reméltem, hogy tudja hol a határ és tud magára vigyázni. – Rendben, igyekszem nem aggódni. És így még inkább érthetőbb, hogy ennyire hajtasz. Gondolom, úgy érzed, hogy az ösztöndíj miatt kétszer annyit kell teljesítened, mint a többieknek, vagy tévednék? – nyugodtan kijavíthat, hiszen annyira még nem ismerjük a másikat, hogy biztosra vehessem ezt. Egyszerűen csak megérzés volt a részemről, meg én így cselekednék a helyében, aztán lehet, hogy ő teljesen másabb ilyen téren, mint én lennék. – Kitartást és biztosan minden rendben lesz. – egy biztató mosolyt még kapott a szavaim mellé, aztán el is engedtem ezt a témát. Amikor a sorozattal kapcsolatban visszakérdezett, akkor egy pillanatra elgondolkoztam, majd elhúztam a számat. – Igazság szerint nem tudok egy konkrét zsánert mondani. Nagyon hangulatfüggő, hogy éppen mit nézek. De leggyakrabban, a vígjátékok, van a zsarus sorozatok szoktak megfogni, vagy egy kis romantika is szóba jöhet. Meg szeretem a kicsit lélekcincálós történeteket is, nem kell igaz történetnek lennie, azok ritkán szoktam nézni, de vannak olyan filmek vagy sorozatok, amik eléggé hatással tudnak lenni az emberre. Néha annyira, hogy le is húzzák az ember életkedvét, de attól még jó, mert érzi az ember, hogy kicsit hozzá is tett. – nem tudom, hogy ő szokott-e ilyeneket nézni és sejti azt, hogy mire is gondolok, vagy számára teljesen idegen lehet ez az érzés. Néha jó olvasni ilyen történeteket, nem kell mindig mindennek vidámnak lennie, olykor kell egy kis lélekölés is, hogy valami darabokra tépjen, aztán pedig újra összerakjon, miközben esetleg formál is minket.
Szavai megmosolyogtatnak és boldogságtól sugárzó arccal pillantok rá, ami talán kicsit furán hathat, mert nem olyan régen még sírtam.
- Köszönöm, ez nagyon kedves tőled. Azért tudod akadnak fura emberek, akik szeretnek mindenbe belekötni, vagy olyan dolgokat kérni, amiket képtelenség megvalósítani. – a fejemet is megingatom, mert hirtelen nem tudnék erre példát se hozni, így remélem nem fog rákérdezni, hiszen ha ilyennel találkozom, akkor mindig igyekszem hamar elfelejteni a kivitelezhetetlen kérdéseket. Felesleges lenne rajta hosszú ideig bosszankodni vagy rágódni. – Szívesen, van pár kép a telefonom, viszont a terv nincs nálam. Azt bent hagytam az irodában, hogy biztosan ne essen baja. - hiszen foltosan még se vihetem az ügyfél elé. Ha pedig úgy gondolta, hogy séta közben vetne rá egy pillantást, akkor kikerestem azt a három képet, ami a legutóbbi munkáimról készült és megmutattam neki.
- Megértem, én is szívesen befogadnék még állatot, ha lenne rá energiám, vagy olyan helyen laknánk, de szerencsére ismerem a határokat és igen, Fortuna legalább ebben mellénk szegődött. – Hande is szívesen hozott volna haza még egy macskát a meglévő mellé, de szerencsére egyelőre sikerült lebeszélni erről és beérte a három új kutyussal. Bőven akad tennivaló egy kisgyerekkel és négy állattal. Nem unatkozom, az egyszer már biztos, de így legalább annyira nincs időm, se energiám agyalni se. Legalábbis az esetek többségében. – Szobacica. –
- Így már érthető, hogy miért is vállaltad el, vagy miért esett rád a választásuk. Igazán rendes volt tőled, hogy még a jelenlegi helyzetben is elvállaltad. Nem sokan tettek volna így. – elismerően csendült a hangom, mert tényleg így gondoltam. Az emberek ritkán ennyire önzetlenek és segítőkészek, mint ő. – Nem is mindig könnyű. Néha vágyom arra, hogy ne kelljen az időpontokkal lavírozni, vagy a napirenddel, vagy azon agyalni, hogy mit is főzzek, hanem csak leheverednék a kanapéra és élvezném kicsit a semmittevést, vagy a számlák fizetésén kívül ne kellene aggódnom semmin se.  – kicsit még el is nevetem magam a felvázolt ábrándképen, mert tudom, hogy ez már soha nem fog valóra válni. – Ugyanakkor imádom a lányomat, az állatainkat és az életünket is, így semmi pénzért se cserélném el másra. – tisztában vagyok azzal, hogy ez eléggé ellentmondásos, de akkor is így van. Néha mindenki vágyik egy kis lustizásra, semmittevésre, de ez nem jelenti azt, hogy ne szeretné a jelenlegi életét, legalábbis szerintem. Néha mindenkinek kell egy kis off és ebben semmi rossz nincs.
- Ismered a török kávét? Nem sokan szeretik, mert eléggé másabb, mint a megszokott vagy a kedveltebb fajták. – kicsit meglepődve csendül a hangom, miközben a mosoly ott bujkál az arcomon. Kisimítom az arcomra hulló hajamat, majd újra a kiírásra pillantok. – Hmm, akkor adok egy esélyt a teának. Jól hangzik az elmondásod alapján. Van javaslatod, hogy melyiket érdemes kipróbálni vagy mindegyik finom? – érdeklődve csendül a hangom, miközben halad előre a sor. Ha pedig elérünk a pulthoz, akkor leadom a rendelésemet és megtetszik az egyik sütemény is, így kérek azt is. Ezzel pedig el is dől, hogy inkább maradjunk. Míg az ő rendelése készül, addig keresek egy szabad asztalt a sarokban, ahol nem leszünk senkinek se útban és nyugodtan is tudunk majd beszélgetni.
- Bocsi, de annyira jól nézett ki ez a süti és most úgy érzem, hogy kell egy kis extra boldogság. – ártatlanul megrántom a vállamat, majd a villát elvéve meg is kóstolom a sütit. Mennyei. Nem csak a kinézete pazar, hanem ízre is mennyei.
Csak az után szólalok meg, hogy a sütemény fele elfogyott.
- És ma pihenni fogsz, vagy a találka után visszamész a suliba és folytatod tovább a beadandókat, a kutatást? – érdeklődve fürkészem őt, majd a teát kicsit megfújom és óvatosan belekortyolok. Aztán sietve teszem le, mert még mindig túl forró.

- Most nem vizsgák vannak, hanem sok az írásbeli számonkérés, meg iszonyú sok a beadandó, és a projekt munkákat is most ellenőrzik. Persze ezeket még nem a végső formában, hanem az ütemterv szerinti fázisban, de annak is van egy formai követelménye, meg sok adatot most szedünk össze, most értékelünk. A laborok meg túlzsúfoltak, és így sokszor éjjel is ott vagyunk - magyarázok, hogy miért is vagyok most ilyen nyúzott. - Az írásbelik azért jók, mert ezek egy félidős számonkérések, és így a vizsgára már kevesebbet kell készülni, vagy akár meg is ajánlják belőle a jegyet, még akkor is, ha egyébként vizsgázni kellene a tárgyból - bővítem kicsit a dolgot. Ha jól emlékszek, akkor a múltkor ő is érdeklődött az itteni iskolarendszerről, nem csak én a kisebbeké felől. Persze Hande még a főiskolától, egyetemtől távol van, de akár Yasemin is fejlesztheti még magát. Bár azok a sulik, amik olyanok számára van, akik már fő állásban dolgoznak, másabb, mint az enyém. De nekem is van olyan csoporttársam, aki rendesen dolgozik mellette, de nálunk a tanárok ezt tolerálják. Legalább is a mi szakunkon. Máshol már nem mernék ilyet kijelenteni. - De gondolom, nálatok is volt ilyen húzósabb időszak a főiskolán/egyetemen, nem? - érdeklődök kedvesen.
- Néha szokott segíteni, de most nem kötnek le. Valahogy pár perc után mindig elkalandozik a gondolatom - húzom el a számat. - De tényleg ne aggódj! Még pár hét, utána vége ennek az időszaknak, és alszok egy hatalmasat, csak szűnjön meg az időhiányom - mosolygok. - Ez a tanulás ezzel jár. Főleg, hogy én tanulmányi ösztöndíjon vagyok, mert sportra nem tudok jelentkezi, ha nem akarok versenyezni, és nem akarok - erősítem meg mosolyogva mielőtt rákérdez. Utazni, versenyezni, napi szinten edzeni, és mindent feltenni egy lapra, mert a sérülésveszély mindig ott van, nem nekem való. Kicsinek meg egyébként is próbáltam versenyezni, de mindig hamar kiderült, hogy nem az én világom. Szeretek sportolni, és versenyszellemem is van, de nem igazi versenyen. Az persze más, hogy a bátyámmal, a barátnőmmel, a haverommal, vagy a barátommal versenyzek valahol, mert azt sokszor szeretem. De ott nem kell mindent feltenni egy lapra. - Neked milyen sorozatok szoktak ilyenkor segíteni egyébként? - kérdezem. Ha nem is most, talán egy legközelebbi alkalommal lehet, hasznát veszem.
Emlékszem, hogy mondta, hogy tájépítész, talán ezért is volt furcsa, hogy „tárgyalásra megy”, de ahogy beavat, már értem a dolgot. Nem kerüli el a figyelmemet a kisgyerek, aki szerintem teleportált elénk, mert én már csak az láttam, hogy Yasemin kikerüli, de szerencsére senki senkivel nem ütközött. - Én bízom abban, hogy minden remekül fog menni - bíztatom kicsit. - Anyukának is szuper vagy, akkor miért ne lennél szuper tájépítész. Az ügyfél pedig így nem hiszem, hogy csalódna benned - mosolygok kedvesen. - Igazából még engem is kíváncsivá tettél a munkáid iránt. Szívesen megnéznék majd egyet, ha lesz rá lehetőség, hogy megmutass egy nyilvánost - árulom el. Nem tudom, hogy az, ami most van nála publikus-e, de lehet, hogy most jobb, ha távol tartja tőlem az ilyen fontos dolgokat. Most úgy érzem Muprhy dolgozik a közelemben, így jobb a békesség.
Ahogy megyünk a kávézó felé, elárulja, hogyan került hozzájuk a három új lakó, én pedig az orom alatt mosolygok a hallottakon. - Persze támogatom, hogy fogadjunk örökbe menhelyről állatokat, de vannak olyan emberek, akik jobb, ha kerülik ezeket a helyeket, ha nem akarják az összes ott lakót befogadni - adok hangot a véleményemnek. Magamról is beszélek. - De ahogy hallom, ezek szerint Ti szerencsések vagytok velük, és igazól ők is veletek - mosolygok. - A macskátok kijár vagy csak szobacica? - érdeklődök kíváncsian. A cicák szökdösősek, és így sok veszély veszi körbe őket. Főleg nagyvárosban.
- Régen vigyáztam rá, de változtak a beosztások náluk, így alapvetően már más vigyáz rá. Én meg csak be-beugrok. De ma elvileg a szülőkkel lett volna, csak olyan elintézni való volt, ahová nem vihették, és muszáj volt menniük, de a másik babysitter nincs az államban. Az ügynökség, akinél ők is vannak meg én is, meg nem talált megfelelő szabad embert - magyarázom, hogy most tényleg minden összejött, egy részről szerencsétlenül, egy részről szerencsésen. Ha nincs baj a mosógépekkel, akkor nehezebben jöttem volna, de akkor nem tudom ki vigyázott volna a kisfiúra. - Hidd el, én is! - bólogatok nagyon egyetértően. - Igaz, de ezt Te sokkal töményebb dózisban kaphatod, hiszen Neked huszonnégy órás szolgálatod van, bár Hande tündéri kislány - mosolygok kedvesen.
- Ha úgy adódik, akkor be szoktam jönni, de nem a törzshelyem - válaszolok az első kérdésére már a kávézóban. - A valódi gyümölcsből készült teájuk nagyon finom, abból már próbáltam többet is. De, ha kávét szeretnél, akkor Neked talán valami olaszosat javasolnék, mert azok elég különlegesek, és inkább állnak közelebb a török kávéhoz, mint az ittenihez, vagy a mi filtereseinkhez - osztom meg vele a tapasztalataimat. Én is dolgozok kávézóban, és sok, inkább délebbről jött vendég panaszkodik, hogy az itteni kávék nekik túl gyengék, vizesek. A filteres kávé pedig tényleg nagyon más, mint a főzött, így azt szokni kell, ahogy nekem is a főzöttet, bár most valószínűleg azt fogok inni a magasabb koffeintartalom miatt. - Ahogy Neked jobb. Fizikailag jól vagyok, inkább szellemileg vagyok fáradt - mosolygok. Meg Ő most jobban időhöz van kötve, mint én, és nem tudom, hogy lesz a találkozója.

- Vizsgáid vannak, vagy csak egyszerűen egyszerre akar mindent minden tanár? – érdeklődve csendült a hangom, hiszen nem igazán igazodtam ki még ilyen téren az itteni rendszerben. Hande még nagyon nem abban a korban volt, hogy ezeket tudjam, én pedig egyelőre nem iratkoztam be egyetlen szakra se. Jelenleg elegendő volt az, hogy helyt álljak otthon és a munkámban is. Lehet idővel, ha úgy ítélném meg, akkor megpróbálkoznék azzal, hogy tovább képezzem magam, mert mindig is szerettem tanulni, de jelenleg ez nem elsődleges. Ahhoz túlzottan is elfoglalt vagyok, főleg így, hogy még három kutyánk is lett.
Hálás voltam, amiért szólt amiatt, hogy elkenődött a sminkem és a tükör miatt is, mert nálam jelenleg nem volt, ahogy a sminkkészletemet is otthon felejtettem. Kicsit rohanásban voltunk, mert elaludtunk és még így is vissza kellett rohanni Hande táskájáért, amit a barátnőjéhez akart vinni, mert azt is elfelejtettük induláskor. Igen, kicsit káoszos reggelünk volt, de olykor megesik az ilyen.
- Esetleg valami sorozat nem tud ilyenkor segíteni? Nekem az is szokott segíteni, amikor ki akarom kapcsolni kicsit az agyamat, hogy ne mindig egy-egy projekten vagy az életen kattogjak.  – persze nem vagyunk egyformák, hiszen nem is válhat be mindenkinek ugyanaz. Ez csak egy jótanács volt, bár el nem tudtam képzelni, hogy vajon mi az, amin ennyire stresszelhet, vagy kattoghat a sulijával kapcsolatban. Én is tudtam izgulni vizsgaidőszakban, meg akadt olyan nap, amikor jobb volt elkerülni, mert kicsit morcosabb voltam, de ennyire szerintem sose estem még szét, mint ő.
Hamarosan pedig el is indultunk a közeli kávézóba a kérdésére először csak egy bólintással feleltem, hiszen semmi titok nem volt ebben.
- Tájépítész vagyok és ma találkozom az egyik ügyféllel, hogy megmutassam neki a terveket. Remélhetőleg elnyeri a tetszését és maximum kisebb változtatásokat fog csak kérni. – barátságosan csendül a hangom, miközben sietve kikerülök egy kisgyerekeket, aki a semmiből lép elé. Mosollyal az arcomon pillantok a nőre, aki esélyesen az anyukája lehet, aztán ismét Karinra pillantok. – Lehet akár megbeszélésnek is hívni, igazából ha rábólint a tervekre, akkor végre kezdődhet a kivitelezés. – részben azért is neveztem tárgyalásnak, hiszen sok minden múlhat ezen. Ha nem tetszik neki, akkor még az is megeshet, hogy inkább másik céget keres fel, amit nagyon nem akarunk. Kicsit izgultam is miatta, de minden rendben lesz.
- Véletlen keveredtünk el a menhely felé, majd Hande rávett, hogy nézzünk be. – hiszen nem tudatos volt a részemről az, hogy már most szeretnénk kutyát. Felmerült, de neki is mondtam, hogy azért egy kis időnek el kellene telnie. – Ők hárman nagyon jól kijönnek. Elválaszthatatlanok, emiatt is döntöttünk úgy, hogy akkor mind a három kutya velünk jön. Nem akartam elválasztani őket és nagyon örültek a menhelyen is ennek. – mosollyal az arcomon magyarázom neki. – Igen, szerencsére a macskánk is hamar megszerette a nagytestvéreit. Gyakran együtt henyélnek. – tudom, hogy sajnos van olyan is, amikor nem igazán jönnek ki egymással az állatok, de szerencsére itt nem volt ilyen gond. Hamar megtalálták egymással a közösnevezőt, kicsit már túlzottan meseszerű is volt, hogy ennyire könnyedén ment, de nem bántam. Igaz, azért a kutyáknak kicsit szokniuk kellett az új otthonukat, meg a szabályokat is, de egyelőre úgy tűnt, hogy minden rendben lesz és nincs okom aggódásra.
Olykor kicsit a környezetünket fürkésztem, majd ismételten rajta állapodott meg a pillantásom, miközben kíváncsian hallgattam azt, amit megosztott velem. Elmosolyodtam és bólintottam egy aprót.
- Hogy-hogy nem találtak mást? Vagy csak úgy voltak vele, hogy téged már ismer és nem akartak más babysittert keresni? – kíváncsian csendült a hangom, hiszen legutóbb azt mesélte, hogy ő is egy nagyobb cégnek dolgozik, így biztonságosabb és másabb oka is volt. Ezért kicsit meglepett az, amit mondott. – Azért örülök, hogy nem volt gond és minden rendben ment. – bár képzelem, ha alapból fáradt lehetett, akkor egy ilyen felvigyázás még inkább elfáraszthatta őt. Talán tényleg kellene kicsit pihennie, egyedül lennie és töltekeznie, hogy újult erővel tudja belevetni magát a sulis dolgaiba. – Nem csodálom, azért a gyerekek le tudják meríteni az ember energiáját. Főleg, ha kicsit aktívabb gyerkőcről van szó. – megértően pillantottam rá. Amint megérkeztünk a kávézóhoz kinyitottam az ajtót és előre engedtem, majd az itallapra pillantottam, amikor arra mutatott.
- Gyakran jársz ide? Esetleg van olyan, amit érdemes kipróbálni? – akadt egy-két különlegesebbnek tűnő ital is, de lehet csak a nevük az és közben meg semmi extra nincs bennük. Miután beálltunk a sorba kicsit jobban szemügyre vettem a helyet is, majd újra az italok listáján állapodott meg a pillantásom, hogy döntésre tudjak jutni, amikor oda kerülünk. – Itt szeretnél leülni, vagy inkább sétálnál? – nem haladt túlzottan gyorsan a sor, így még simán belefért ez a kérdés is agyalás közepette.

-Ez valóban igaz - gondolok bele, hogy milyen egyszerű is volt még abba a korban barátot találni, amiben Hande van. Lényegében megbeszéltük, hogy mostantól barátok vagyunk, és kész is volt. - Azért megvannak ennek a kornak is a maga előnyei - mosolygok szélesen. A gyerekek tudnak nagyon kegyetlenek is lenni, de ezek szerint Hande egy olyan osztályba került, ahol nincs kiközösítés a származási hely miatt. Bár lehet, hogy inkább az lepett meg, hogy ilyen hosszú időn keresztül ott tud maradni egy idegen helyen, mert én sok olyan gyereket ismerek, akik bár nappal nagyon jól érzik magukat szinte bárhol, éjjel hazasírják magukat a szülőkhöz. Néha még nagyszülőktől, rokonoktól is.
- Nem kell aggódni, csak a suli sok most egy kicsit - nyugtatom mosolyogva, mert tényleg nem kell aggódnia. - Ha lenne időm, remekül tudnék aludni - teszem hozzá hangosan is.
Kedvesen elmosolyodok, amikor ad egy opciót, hogy miért is feltételezhettem bajt, hogy Hande nincs most itt. - Valószínű, hogy valóban ez indított be valamit az agyamban, csak valami menet közben félre ment - szélesedik ki a mosolyom. Sajnos mostanában annyira csaponganak a gondolataim, hogy néha, mire egynek a végére érnék, már el is veszítem a fonalat, mert már más kavarog a fejemben, vagy csak annyira halovány a gondolatfoszlány, hogy csak egy-egy kép, név, benyomás az, ami megmarad, ami később rosszul indokolok magamnak. És valószínűleg jó a megérzés, de túl gyorsan tovaszáll, hogy igazán meg tudjam ragadni.
Lehet, hogy egy elkenődött sminkből sem kellene túl sok rosszra gondolni, mert én is jártam már úgy, hogy azért könnyeztem, és kenődött el a sminkem, mert valamit belefújt egy szellő. - Tessék - adom át neki a megtalált, szétnyitható tükröt, aminek az egyik fele nagyítós, a másik hagyományos. - Óh! Ez természetes - hárítom kedvesen. Nem kerül semmibe egy kedves ismerősnek segíteni, főleg egy ennyire apró dologban, mint kölcsönadni egy türköt, hogy megigazítsa a sminkjét.
Látom rajta, hogy nagyon is egyet ért azzal, amit mondtam az életről. De az is, hogy valami bántja, de nem kérdezem, mert úgy tűnik, hogy nem rám tartozik, én meg nem akarok az életében vájkálni. Ha akarja, elmondhatja, de igyekszek meghagyni neki a döntést, hogy azzal ossza meg, akivel szeretné. Egyébként is rossz szokásom néha, hogy nagyon belefolyok mások életébe.
- Az előbb már meg is történt - vigyorodok el, mert valóban nem igazán tudtam koncentrálni az előző telefonbeszélgetésre. - A ma délutánom szabad, már, ha le tudom kötni az agyam, ami folyton a suli körül forog - mondom. Most tényleg nincs nagyon más, ami lefoglal, most még a pasik sem, mert egyszerűen nincs időm ismerkedni vagy bulizni. Ha az egyik tárgy már nem akar megragadni, akkor előveszek egy másikat, vagy futok egyet a campus területén, hogy felébredjek. Vagy veszek egy hidegzuhanyt, és/vagy iszok egy kávét.
- Akkor induljunk - indulok meg a kávézó irányába. - Szabad megkérdeznem, hogy milyen tárgyalásra mész? - kérdezem kedvesen. A kávézó alig tíz perc kellemes sétára van, csak az út kanyarodása és a fák miatt nem lehetett látni az épületet.
Kicsit meglepődök a hallottakon, de kellemesen. - Nem is tudtam, hogy ennyire állatbarátok vagytok. Boldogultok velük, hogy jönnek ki egymással? - kérdezem kedvesen. Néha nehéz összeszoktatni egymásnak új állatokat, és van, hogy a macska-kutya kapcsolat elég veszélyesre sikerül. Bár nem értek annyira a macskákhoz, azért voltam már nem egy olyan helyen, ahol láttam megoldást, hogy békében tudjanak élni egymás mellett, és tanultam is egy-két hasznos dolgot. De lehet, hogy Yaseminéknek ezekre egyáltalán nincs szüksége, mert kijönnek egymással az állatok.
- Óh! Nekem száz százalékban a sulival. Igazából nem is jártam mostanában a városban, mert lemondtam az összes diákmunkámat átmenetileg. Nagyon sok a beadandó és a számonkérés, és nem tudok még egy rendelésért sem igazán felelősséget vállalni. És ez most nagyon csúnyán fog ezek után hangzani, de ma el kellett vállalnom egy gyerekfelügyeletet, bár a szülőknek mondtam mi a helyzet, azt mondták, hogy nem lesz baj, de nélkülem most egyedül maradna a kissrác, és ahhoz még tényleg nagyon kicsi - mesélek én is egy kicsit. - De minden rendben volt, csak én merültem le a szokásosnál jobban - teszem még gyorsan hozzá. Közben pedig meg is érkezünk a kávézóhoz, ahol Yas az, aki kinyitja az ajtót. Kicsit éberebb, mint én, mert lehet, nélküle, átsétáltam volna az üvegen. - Itt van az étel és az itallap - mutatom meg neki a falra is felrakott itallapot és mellette az ételeket is, ami leginkább sütikből és egyszerűbb szendvicsekből áll. Én tudom, hogy a legerősebb kávéból fogok kérni, lehet, hogy dupla adagot. Innivalókból jóval nagyobb a választék, a normál kávéktól egészen az ízestett különlegességekig, a teák legszélesebb választéka, beleértve a feketét és az igazi gyümölcsteákat is. Meg persze egyéb forró italokat is, mint a forrócsoki, a kakaó, és az egyéb tej alapú utalok.

- Gyerekek könnyedén barátkoznak, meg iskolában nincs nehéz dolga. Szerencsére hamar megkedvelte az osztálytársait és ők is Handet. – boldogan csendül a hangom, mert amikor úgy döntöttem, hogy ide költözünk, akkor ez volt az egyik legnagyobb félelmem, hogy miként is fog helytállni, vajon sikerülni fog hamar barátokat szereznie, vagy nem fog annyira könnyedén beilleszkedni? Viszont a hónapok múlásával egyre inkább megmutatkozott az, hogy felesleges volt minden aggodalmam, mert jól érezte magát. Szerencsére a barátságos, cserfes kislányom könnyedén talált barátokat és nyerte el mások bizalmát. – Semmi gond, de mi történt? Nem jól alszol, vagy csak az iskola túlzottan lefoglal és minden idődet tanulással töltőd? – aggódva csendül a hangom és egyelőre inkább a harmadik opciót megtartom magamnak, mert reméltem, hogy nem arról van szó, hogy esetleg van valami betegsége, ami ilyen kihatással van rá, vagy esetleg a kezelés. – Gondolom azért, mert anya-lánya párosnál ez nem ritka, főleg, ha ennyire fiatal gyerekről van szó. – megrántom a vállaimat, mert ez csak tipp a részemről, lehet teljesen más oka volt a feltételezésének. Igazából nem is lényeges, mert könnyedén a tudtára adtam, hogy kicsit rosszul mérte fel a helyzetet és szó sincs arról, hogy baja lenne a kislányomnak. – Ennyire? Basszus. – sietve nyúlok a telefonomért, hogy szemügyre vegyem magam és lemondóan sóhajtok, amikor a szavai bizonyságot nyernek.  Francba! Tényleg haza kellene mennem, hogy rendbe szedjem magam, így nem mehetek a tárgyalásra. Amikor a tükröt említi sietve pillantok rá. – Azt megköszönném. -  abban azért jobban szemügyre tudnám venni magamat. Míg várakozok a tükörre, addig elrakom a telefonomat is, majd elvéve tőle sietve igazítom meg a sminkeket. Kidobom a szemetesbe a papírzsebkendőt is, a tükröt pedig visszaadom neki. – Életmentő volt. – részben tényleg ez az igazság.
A kijelentésére egyetértően bólintok, bár nekem mostanában ennél rosszabb dolgok is eszembe jutnak az életre. Tényleg nem értem, hogy miért kellett még inkább megkavarnia az állóvizet, hiszen így se volt eseménytelen életünk, de most már, hogy tudom Deniz itt van, aki tudja már a titkomat is, így még inkább megkavarod az egész. Mintha egy olyan áramlat kelt volna életre, ami talán elvisz egy biztonságosabb partszakaszra, de az is lehet, hogy hajótörést fogok szenvedni közben.
- Lehet ki kellene venned egy napot és pihenéssel tölteni. Ha túlzottan kifárasztod magad, akkor nem fogsz tudni koncentrálni a tanulásra se, nem? – legalábbis én ilyen voltam hajdanán. Muszáj volt néha tartanom egy off napot is, mert ha hasonló állapotban voltam, mint ő, akkor már az agyam se igazán fogott, így felesleges volt a könyvek felett görnyednem. Néha kell a töltekezésre is időt szánni, mielőtt még az elemeink teljesen kimerülnének és nagyobb baj lenne belőle. Sietve pillantottam az órámra a kérdését hallva, majd elgondolkoztam. – Bő három órát ráérek, utána mennem kell egy tárgyalásra. Persze, miért is ne. Egy tea most jól fog esni. – kávéra annyira nem vágytam, de az is lehet, hogy végül annál fogok kikötni. Ha elindult, akkor követtem őt, mert nem tudtam, hogy pontosan hova is szeretne menni. – Mostanában nem nagyon voltunk sehol se. Őt lefoglalta az iskola, engem pedig a munka. Meg inkább a lakásunkat csinosítottuk, illetve kellett pár átalakítás is, mert a macska mellé lett 3 kutyánk. Az egyik menhelyről fogadtunk örökbe őket, már nem fiatalok, senkinek se kellettek. Így az időnk nagy részét még a velük való foglalkozás tölti ki, de nagyon imádnivalók. – direkt nem térek még ki arra, ami miatt a sminkem is elkenődött. Nem akarok még róla beszélni, meg terhelni se akarom az ügyes-bajos dolgaimmal. – Neked mivel teltek az elmúlt heteid? – kíváncsian pillantottam rá, ha pedig elértünk a kávézóhoz, akkor kinyitottam az ajtót és előre engedtem.

A fősuli egy fura hely, mert elvileg ide azért kerülünk be, mert van eszünk. De ezt szeretjük a polcra tenni, és most nem a bulikra, és az azzal járó vadulásra, lazulásra értem. Általában, ha megkérdezünk bárkit, az tudja, hogy alvásra szüksége van az emberi szervezetnek, és az agy is ilyenkor pihen, regenerálódik. Viszont, amikor a számonkérések következnek, valahogy ezt kollektíven elfelejtjük, és az „alvást a gyengék betegségének” tartjuk. Én sem igazán aludtam az elmúlt időszakban, és még egy darabig nem is nagyon fogok. Pedig még bulizni sem bulizunk, sem én, sem a többiek. A kávé viszont úgy fogy, hogy néha csak pislogunk a doboz aljára, hogy már megint hová tűnt, amiből főzhetünk. Elvileg a norvégok isszák a legtöbb kávét a földön, amit én is erősítettem már egy ideje, de szerintem, ha megnéznék egy-egy egyetem kávéfogyasztását, mondjuk vizsgaidőszakban… nos, szerintem megdőlne a rekord. Én pedig, mint norvég diákként… csak kardiológus ne lásson. Mintha vizet innék. Mármint mennyiségre.
Délelőtt, amikor vigyáztam a kissrácra csak egyet ittam, de reggel egy duplával indítottam, és mielőtt oda értem, még vettem egyet. Most is, a parkban sétálva megittam egyet, de igazából nem is érzem a hatását. Ezt az is bizonyítja, hogy a projekttársam által megosztott tömény számadatok jó részét azonnal elfelejtettem, az összefüggések pedig ott voltak a nyelvem hegyén, de mégsem úgy jöttek ki a számon, ahogy kellett volna, vagy csak „pislogtam” a telefonba, hogy „ez most miért is fontos?” De szerencsére nem csak én voltam ezzel így, hanem ő is, bár neki ott volt segítségként az írott anyag. De ez a tompultság nem jelentette azt, hogy amikor átküldte a szöveges részt, nem kezdtem egyből azt tanulmányozni. Így már jobban értettem a dolgot, de következtetést, vagy a következő teendőt már nem tudtam hozzárakni, mert ahhoz élesebb elme kellett volna, mint amivel most rendelkezek. Nem is igazán tudom, hogy voltam-e már ennyire kimerülve szellemileg.
Ezzel a tompult tudattal ütköztem össze a feketehajú lánnyal, akinek sikeresen ki vertem a kezéből a dolgokat. Bár én is elejtettem az üres poharamat. Persze egyből segítettem neki összeszedni a papírokat, ez nem is lehetett kérdés. És csak akkor ismertem fel, amikor ránéztem.
- Ez jó hallani. Főleg, hogy még nem régen vagytok itt, de máris van egy ennyire közeli barátja - mosolygok kedvesen, amikor megnyugtat, hogy Hande jól van. - És kérlek, nézd el nekem ez a nyersséget, de ma kicsit lehet, szókimondóbb vagyok a kelleténél, mert elég fáradt vagyok - magyarázkodok. - Azt ne kérdezd, hogy miért voltatok a fejemben annyira együtt, hogy ahol Te vagy, ott egyből keresem őt is, mert nem tudom - mosolygok kedvesen. Az pedig, hogy miért jelentett nálam baj, ha nincs vele, azt még annyira sem tudom. - Viszont a sminked elkenődött, és lehet, én raktam össze rosszul a dolgot, hogy ezt is bajjal hoztam össze - teszem hozzá, hogy miért kérdeztem azt tőle, amit. - Ha gondolod, tudok adni egy kis tükröt, hogy le tudd szedni az elmaszatolt részt - kezdek keresni egyet a kistáskámban. Lehet, hogy kicsi, de a túrák miatt már megtanultam helytakarékosan pakolni.
Kicsit kuszák a gondolataim még, de igyekszek felvenni a beszélgetés fonalát. De úgy tűnik, hogy Yasemin is sokkal jobban hadar, mint a múltkor. De figyelmesen hallgatom most már, hogy ő hogy van, ha már azt is megtudtam, hogy a kislányával minden a lehető legnagyobb rendben van.
- Valóban. Az élet a legnagyobb kártyajátékos - húzom el a számat. Nem is tudom ezt hol hallottam, de nagyon igaz. Mindig az keveri meg a dolgokat, és sokszor úgy, hogy ne is tudjuk, hogyan kerülhetünk ki győztesen az adott helyzetből.
- Persze, csak nagyon sok minden összejött a suliban, és alig alszok, és ez még így lesz egy darabig. Szóval csak fáradt vagyok - mosolygok kedvesen. - Mennyire van időd? Van itt egy kávézó, ha nem sietsz nagyon. Meghívlak, ha velem tartasz - dobom ki a kezemben lévő üres kávéspoharat a közeli szemetesbe. Persze neki nem kell kávét innia, bár nekem ez csak az után jut el a tudatomig, hogy kimondtam a szavakat. Nekem kell még egy, ez biztos. - Elmesélhetnéd, hogy mi jót csináltatok azóta - ajánlom neki kedvesen. Kellene egy olyan beszélgetés, ahol nem csak a tanulásról van szó, vagy nem egy gyerekkel folytatom, mert a kettő ég és föld, és szükségem lenne valamire a kettő között.

Nagyon reménykedtem abban, hogy ez nem egy vihar előtti csend, ami az elmúlt heteket jellemezte. Szeretném, ha minden simán menne, ha nem tarkítaná minden találkozásunk valamilyen vita, vagy esetleg kiborulás, hiszen a történtek fényében elkerülhetetlen az, hogy idővel leüljünk és megpróbáljuk megbeszélni a helyzetet, mielőtt esetleg túlzottan elmérgesedne a viszonyunk. Utóbbival ártanánk a legtöbbet a lányunknak is. Jesszusom, még mindig túlzottan fura azt mondani, hogy „lányunk”, még ha csak gondolatban is teszem. Az elmúlt évek alatt megszoktam már azt, hogy csak ketten vagyunk, erre itt a világ másik felén sikeresen belebotlottam az egykori szerelmembe, aki történesen az apja is a lányomnak. Francba!
Bárcsak tényleg igaz lenne az, hogy New York hatalmas és könnyedén el lehet sétálni egymás mellett. Miért pont most kellett találkoznunk, vagy miért itt? Miért nem maradhatott minden úgy, ahogy volt?
Lemondóan sóhajtottam és megmasszíroztam a halántékomat, mintha az segíthetne abban, hogy kitisztítsam a fejemet. Fontos ügyféllel kell ma még találkoznom, így nem engedhetem meg azt se, hogy teljesen darabokra hulljak. Össze kell szednem magamat, mert nem hibázhatok, nem csak azért, mert maximalista voltam a munkában, hanem mert nem akartam csalódást okozni a többieknek se, hiszen annyit dolgoztunk ezen a projekten az elmúlt hetekben. Sikerülnie kell a mai megbeszélésnek, nem csúszhat hiba a gépezetbe.
Ütközést követően sietve léptem rá az egyik lap sarkára, amit még egyikünk se vett fel és a szél már majdnem távolabb is sodorta. Lehajolok érte, hogy aztán jobban szemügyre vegyem a szőkeséget, akivel sikeresen összekoccantunk, de legalább nem fejeltünk össze, miközben a papírjaimat szedegettük össze és még a kávés poharából se folyt semmi se az egyik lapra. Ez már kisebb mázlinak hatott az ütközést követően, pedig kezdtem azt hinni, hogy kisebb pechszéria fogja kezdetét venni.
– Én is örülök.- őszinte mosollyal az arcomon fürkésztem őt. Kicsit nyúzottnak hatott, vagy olyannak, mint aki nincs teljesen a helyzet magaslatán. Magam sem tudom igazából, de múltkor sokkal élettel telibb volt, mintha most nála se lenne minden rendben, de az is lehet, hogy csak a saját lelkivilágomat vetítem ki rá és ezért gondolom ezt.
A kérdését hallva grimasz kúszik az arcomra, mert tényleg szarul festhetek, ha ennyire könnyedén levágta azt, hogy valami baj lehet. Esélyesen még se volt hülye ötlet a részemről, hogy még haza akartam szaladni a megbeszélés előtt, hogy kicsit rendbe szedjem magamat. Alig észrevehetően végül megingatom a fejemet, mintha semmi baj se lenne, de mielőtt felelhetnék azelőtt ismételten megszólal, mire meglepetten pislogok párat és nem esik le egyből, hogy miért is említi a lányom nevét. Kell pár másodperc, mire leesik és sietve szólalok meg.
- Ő jól van, nincs baj. Éppen az egyik barátjánál tölti a hétvégét. – kicsit hadarva beszélek, ami talán érthető, de közben a hangom megnyugtatóan csendül és egy barátságos mosolyt is villantok, mert tényleg jól van. Szerencsére nincs baj, vagyis ha úgy vesszük, akkor részben miatta keletkezett ez a káosz, hiszen ha ő nem lenne, akkor most nem lenne bennem ez a félsz se, hogy vajon az apjának mi is lesz a következő tette az információk birtokában, de erre gondolni se akarok. Hande számomra mindennél fontosabb és szerencsés vagyok, amiért egy ennyire tündéri kislányom van. A világ összekincséért se mondanék le róla.
- Én is jól vagyok, nincs nagy baj. Csak néha az élet szereti megkavarni a dolgokat. – közben a lapokat rendezgetem a mappában, hogy ezt követően visszarakjam a táskámba, mielőtt megint elejteném. Jelenleg nem igazán tudom, hogy mit is kellene mondanom, hiszen hiába beszélgettünk múltkor jót, attól még idegenek vagyunk egymásnak. Bonyolult az élet és néha pont a legváratlanabb helyzetekben szereti megkavarni az állóvizet. Bárcsak ne így lenne. Ráemelem a pillantásomat és kicsit aggódva fürkészem. – Te jól vagy? Minden rendben van? – amennyiben időközben nem vette még fel a leesett kávéspoharát, akkor lehajolok érte és a közelebbi kukához lépve egyszerűen kidobom.

A fősuli most tényleg felpörgött, mert a félévközi jegyek egy részéhez tartozó dolgozatokat is most íratják meg velünk, és a projektmunkák első prezentációi is most vannak. Persze ezek mellett még sok egyéb beadandó is van, ami elég sok időt elvesz a többitől, főleg, hogy némely anyaghoz nagyon nehéz forrást találni. A kimerültséget pedig néha már kávéval is nehezen tudom elfedni, pedig alvásra nem igazán van most lehetőség. De nem lazíthatok én sem, ahogy a csoporttársaim sem. Az éghajlatkutatási tanszék laborjai korlátozottan állnak a rendelkezésünkre, mert sokan vagyunk, és bár sokszor több csoport is dolgozik egy-egy laborban egyszerre, a belterület miatt korlátozott a lehetőségünk, így nagyon pontosan kell érkezni és távozni a beosztásoknak megfelelően. És bizony van, hogy ezek éjjel vannak, ami nem épp szabályos, de hatékony. Persze vannak olyan kísérletek, amikhez tanár vagy tanársegéd kell, így ezeket nappalra tesszük, így túl nagy kihágást nem követünk el. Meg a tanárok úgy is tudnak róla, még akkor is, ha nem mondják. Ez amolyan „szemet hunyunk felette, és így mindenki jól jár, de… Ne legyen baj!”
Ezzel a pörgéssel együtt viszont a legtöbb diákmunkámat átmenetileg le kellett mondanom. Sőt! Igazából az összest lemondtam, mert időm sem volt rá, főleg utazással együtt, de nagyon felelősséget sem mertem vállalni, igazából még azért sem, hogy jó rendelést viszek ki a kávézóban. Nem igazán tudtam koncentrálni a sulin kívüli dolgokra, mert csak a tanulás körül forgott az agyam. Most mégis kivételt tettem. Több okból is. Részben technikai okok miatt kénytelen voltam egy barátnőmhöz elutazni Manhattanbe, mert a kollégium mosodájának több gépe bemondta az unalmast, és alig maradt tiszta ruhám, így mindenképpen utaztam. Jó, ehhez leginkább a korlátozott hely is hozzájárul, mert nem tudok annyi ruhát tárolni, mint, amiennyit egyébként képes lennék összevásárolni. Részben pedig, mert van, hogy nem tudok nemet mondani. Bár lehet, hogy mégsem kellett volna igent mondanom az egyik párnak, akiknél gyerekfelügyeletet vállalok, mert egy gyerek mégis nagyobb felelősség, mint egy rossz rendelés szervírozása, de tényleg szükség volt rám, és csak a délelőtt egy részéről volt szó. Alapvetően nem szokott bajom lenni ezzel a munkával, és kissrác is jó gyerek, de akkor is gyerek. Gyerek, aki kíváncsi a világra, aki mindent meg akar ismerni, meg akar tapasztalni, és ritkán ül le a fenekére. Ez lenne a normális. Ez a normális. De most kimerítőbbnek éreztem, mint szoktam, így délre én talán jobban vártam a szülők megérkezését, mint a gyerkőc. Fizettek, én pedig már le is léptem, mert őrült soknak éreztem. Persze nem egy szó nélkül, mert megdicsértem a kisfiút a szülők előtt, hogy milyen jó volt, ami tényleg így van, mert nem tehet arról, hogy én nem vagyok a helyzet magaslatán.
Végül a parkban kötöttem ki, ahová nem is akartam menni, de úgy tűnik valahol a tudatalattim mégis ide hozott. Közben felhívott az egyik projekttársam, hogy bár tudja, hogy nem vagyok a campuson, beszéljünk meg egy dolgot, ami fontos. Közben azért vettem egy kávét, mert kellett a következő koffeinlöket. A megbeszélés tényleg fontos lett volna, de menet közben rájöttünk, hogy lehet, érdemesebb mára pihentetni ezt, mert felváltva beszéltünk félre, nekem meg néha nem is angolul jutottak eszembe a szavak, ami tovább bonyolította a helyzetet. Végül úgy búcsúztunk, hogy átküldte a megbeszélendő részt, hogy, ha kicsit magunkhoz térünk, akkor már úgy tudjunk beszélni, hogy láttam is, nem csak hallottam az eredményeket. De persze, hogy nem hagyott nyugodni, így egyből megnyitottam, és azt bújva mentem tovább, igazából azt sem tudom merre.
Mentem volna én még tovább vakon, ha nem ütközök össze valakivel. A telefonom nem esett ki a kezemből, csak a kávéspohár, de már azt is elfelejtettem, hogy ittam, így biztos, hogy nem volt benne semmi. Azért én is lehajoltam, hogy összeszedjem a szétszóródott papírokat, meg a poharamat. - Semmi baj! Én sajnálom, mert én sem figyeltem - szabadkozok én is, de még mindig a földet lesem, hogy nem maradt-e ott valami, amit mi ejtettünk el, így nem is néztem kivel ütköztem. - Yasemin? - kérdeztem, amikor ránéztem, mert képtelenség, hogy ne egy ismerőssel ütközzek, ha már egyszer a nevemen szólít. - Örülök, hogy látlak! - mondom lelkesen, majd jobban megnézem arcát. - Mi a baj? - kérdezek rá nyíltan, mert bizony látom, hogy valami nem stimmel. A múltkor nagyon jól elbeszélgettünk, így nem érzem olyannak, mintha egy idegentől kérdezném. - Hande?! - ejtem ki a kislány nevét kicsit ijedten, de nem teszek fel hozzá külön kérdést. Anyuka, úgy is sejti, hogy mire gondolok, bár kimondani nem fogom, bár igazából nem is tudnék mit, ahhoz most lemerült vagyok, hogy értelmes dolog az eszembe jusson, és azt szavakba is foglaljam. Hathatna már az a kávé!

Az elmúlt hetekben szerencsére a munka, Hande és a családom is lefoglalt annyira, hogy ne engedjek túlzottan nagyteret a félelmeimnek, vagy éppen a túlgondolásnak, vagyis ez csak részben volt igaz, hiszen amikor a ház elcsendesedett és rég aludnom kellett volna, akkor újra és újra eszembe jutott a liftben történtek, hogy miként bukott ki belőlem az igazság. Megbántam-e? Ezerszer is. Ha lehetőségem lenne rá, akkor visszamennék az időben és mindent másképpen csinálnék. Továbbra is tartanám a számat és nem avatnám be őt, hogy Hande a lánya.
A félelem olykor túlzottan is elfogott, mert fogalmam sem volt arról, hogy miként is lesz ezek után, vagy mihez is fog kezdeni az információval. Rettegtem attól, hogy esetleg egyszer egy ügyvédi levél fog várni, mert bármit elkövetne azért, hogy láthassa őt. A viselkedése, a reakciói annyira másabbak voltak, mint amilyennek hajdanán megismertem, hogy nem volt meglepő, hogy fogalmam sem volt arról, hogy mire is lenne képes.  Én viszont egyelőre nem akartam, hogy ők ketten találkozzanak, bármennyire is kegyetlenül hangozzék ez, hiszen még én magam sem tudtam rendezni azt a zűrzavart, amit megannyi év után Denizzel való találkozásom, vagy éppen a kirohanásom okozott. Arról nem is beszélve, hogy Deniznek már megvolt a maga élete, nem ismertem a másik nőt, így érthető, hogy nem akartam azt, hogy Hande jelenleg belecsöppenjen az életükbe, főleg, ha esetleg csak hirtelen felindulás lenne részéről is az, hogy meg akarja ismerni a lányát, aztán pedig meggondolná magát. Nem akartam ennek kitenni a lányomat. A hetek egymást váltották, viszont nem hallottam felőle, ami talán jobb is volt így, még ha a félelem továbbra is ott élt bennem az egésszel kapcsolatban.
Olykor a csend megnyugtató volt, míg máskor ijesztő, mintha csak a vihar ott várakozna a látómezőn túl arra várva, hogy a lehető legváratlan pillanatban csapjon le.
Lassan kifújtam a levegőt, ahogy figyeltem a parkban lévő embereket. A telefonomra pillantottam, amin még pár perce édesanyámmal beszélgettem, hiszen muszáj volt valakit beavatnom a történésekbe. Már nem bírtam tovább egyedül, de sajnos nem lettem okosabb, viszont legalább hosszú idő óta először ismét képes voltam szabadjára engedni a könnyeimet és ez által, még ha a dolgok nem is lettek jobbak, attól még kicsit megkönnyebbültem.
Sietve töröltem le az utolsó könnycseppeket az arcomról, majd az órámra pillantottam, de még bőven volt időm, mielőtt vissza kellett volna mennem dolgozni. A projekttel kész voltam és a megrendelővel késő estére sikerült csak megbeszélnem a találkozót, mert hamarabb nem ért rá. A lányom pedig ma és egész hétvégén is az egyik barátjánál lesz. Örültem annak, hogy ő ennyire beilleszkedett és máris sikerült barátokat találnia, hiszen legalább ez megnyugtatott abban, hogy nem volt teljesen ostoba döntés az, hogy ennyire messzire költözzünk, még ha egy múltbéli árny miatt olykor ezt is éreztem. Ő szerette az iskolát, én pedig a munkámat. Majdnem minden tökéletes volt, egyetlen egy dolgot leszámítva.
Hátra dőltem a padon és a nap felé fordítottam a fejemet, hogy kicsit élvezzem a tavasz beköszöntével egyre erősebbé váló napsugarakat. Mindig is szerettem a tavaszt, a madarak csiripelését, a napsugarak gyengéd simogatását. Ilyenkor mindig úgy éreztem, mintha a természet is megtelne élettel, s ha tehettem volna, akkor szívesen magam mögött hagytam volna kis időre a várost, hogy elvesszek a természetben. Nem tudom mennyi ideig is élveztem a nap megnyugtató hatását, amikor is úgy döntöttem, hogy ideje lenne mennem, mert még hazaugranék a találkozó előtt, hogy kicsit rendbe szedjem magam és eltűntessem az egyértelmű jelét annak, hogy kisírtam a szememet lelkemet.
Sietve szedtem össze a cuccaimat, de még kicsit elvakítva a naptól indultam el, amikor is neki ütköztem valakinek, a mappám a földön landolt, a rajzaim pedig kiszóródtak a földre, mert a másik után kaptam, hogy nehogy elsodorjam őt.
- Sajnálom. Nem láttam. A nap kicsit elvakított. – egyből szabadkozni kezdtem, majd hajoltam is le a cuccaimért, hogy összeszedjen, mielőtt még a szellő úgy döntene, hogy magával vinné a papírjaimat. Közben rápillantottam a lányra, hogy biztosan jól van-e, amikor is a felismerés átsuhant az arcomon. – Karin? – boldogan csendült a hangom, miközben az arcom esélyesen kicsit nyúzott volt és könnyedén szemet szúrhatott a másiknak, hogy nem is olyan régen sírhattam.