One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Raelyn&Dorian - Show me how to live

Dorian J. Lester
Today at 1:35 am



Dave & Lena § some cuts

Dave Connor
Today at 1:35 am



Dave&&Joy-Paranoid

Dave Connor
Today at 1:33 am



Lyn & Rosie & Ben | It wasn't me, I swear

Rose Kaminski
Today at 1:28 am



Lily & Nora | new directions

Nora Weston
Today at 1:23 am



Rae y Flor - Csajos hétvége

Raelyn J. Winters
Today at 1:19 am



Jules & Nick | everyday is a second chance

Mateo Domenico Rossi
Today at 1:14 am



Nico & Charlie

Mateo Domenico Rossi
Today at 1:12 am



Elkészültem az elõtörténetemmel...

Pandora Vandekamp
Today at 12:49 am
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 7 2
Diákok 11 5
Törvényszegõk 7 12
Bûnüldözés 8 8
Hivatal 1 4
Üzlet 4 2
Oktatás 4 3
Munkások 4 4
Egészségügy 6 4
Összesen 52 44
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (67 fő) Vas. Márc. 12, 2017 6:18 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Ewan Patrick Brooks

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Ewan Patrick Brooks   Kedd Feb. 13, 2018 11:41 am


Ewan Patrick Brooks

Do you see a lion when you look inside of me?


Karakter típusa: saját
Teljes név: Ewan Patrick Brooks
Becenevek: -
Születési hely, idő: New York, 1985. 08. 21.
Kor: 32
Lakhely: Manhattan
Szexuális beállítottság: heteroszexuális
Családi állapot: kapcsolatban
Csoport: Kutatás és oktatás
Ha végzett vagy még tanul//Egyetem: párizsi egyetem, már végzett
Ha dolgozik//Munkabeosztás: egyetemi professzor, festő-grafikus
Ha dolgozik// Munkahely: New York University
Hobbi: művészetek, sport, motorozás
Erős személyiség, nyugodt, laza, és mindenre van megoldása vagy válasza. Tapasztalt, ismeri az életet, de mellette mégis megőrzött valamennyit a gyermeki énjéből, ami olykor fel-felsejlik egy mosolyában, szavában vagy szemvillanásában. Talán épp ez adja a varázsát.
Kellemes társaság, de nem szokta kendőzni a véleményét, sem tanárként, sem a magánéletben. A diákjaival kissé szabadszájúbb is a kelleténél, de ez nem árt a tekintélyének, sőt, szándékosan rombolja le a hagyományos tanár-diák hierarchiát, hogy jobban megismerhesse a diákok személyiségét.
A pillantása átható, azt sugallja, mintha gond nélkül belelátna a másikba, és senkinek nem lenne titka előtte. Ő maga viszont a végtelenségig titokzatos. Az egész élete olyan, mint egy csukott könyv, amiből ha nagyon koncentrál az ember, elkaphat néhány lábjegyzetet, de mielőtt azt hihetné, hogy na, most elkapta, már újra be is zárul előtte.
Nem mindig lehet eldönteni, hogy mit gondol komolyan és mit nem, de aki jobban ismeri, az tudja, hogy sosem beszél a levegőbe. A humoros és barátságos felszín alatt azonban nagyon zárkózott jellem, de meg is van rá az oka. Bár ez nem volt mindig így, és ő is érzi, hogy tévúton van, de változtatni mégsem tud rajta. A magabiztos álca mögött leginkább csak keresi önmagát, mert egyre üresebbnek érzi az életét. A büszkesége sokszor akadályt jelent számára.
Az érdeklődését nem nehéz felkelteni, de a párját, partnereit sajátos kritériumok alapján válogatja, talán szakmai ártalom, de sokszor az igéző múzsát keresi a nőkben, aki képes megérinteni valamilyen módon. De a kapcsolatai sosem voltak túl maradandóak, eddig két személynek sikerült csak átlépnie nála azt a határt, amit más alig érintett, és az nem a jelenlegi élettársa. A viszonynak azonban ő maga vetett véget, ahogy eddig minden alkalommal. Talán épp az érzelmek miatt, talán más volt a háttérben. Ki tudja?

>> Erősségei: Bár jelenleg nem alkot, egykori tanárai szerint kiemelkedően tehetségesnek számít. Érdeklődő és sokoldalú, ért a fotográfiához és a szobrászathoz is, lényegében mindenhez konyít egy kicsit, ami művészet. Karizmatikus jelenség, tud inspirálni másokat. Jó emberismerő.

>> Gyengeségei: A jelleme alapvetően erős, de hajlamos a függőségekre, és az önpusztításra. Művészi beállítottsága révén sokszor túlságosan mélyre merül a dolgokban. Hangulatingadozó, néha kicsit szétszórt, büszke és makacs.

>> Amire legjobban vágyik: Hogy ismét úgy menjen számára az alkotás, mint régen, amikor még drogfüggő volt. Akkor volt pályája csúcsán, de mióta leszokott, bebeszélte magának, hogy anélkül nem megy, és így csakugyan képtelen rá. Az önkifejezési vágy azonban folyton ott fortyog benne, várva, hogy mikor kap végre szabad utat. És mi tagadás, az is kísérti, hogy a neve ismét elismert legyen, ne csak mint professzor, hanem mint sikeres, tehetséges művész. Gyűlöli, ha a háta mögött múlt időben beszélnek róla.

>> Amitől fél: Hogy újra drogfüggő lesz, túl nagy a kísértés, hogy a szerek segítségével újra visszatérjen a szakmába. És persze attól is, hogy kiderül, mi történt a múltban. A fulladás erős fóbiája, ez is főleg a volt drogos időszak miatt, újabban néha már a cigi is képes enyhébb pánikrohamot előidézni nála. Próbál leszokni, de egyelőre nem járt még sikerrel.

>> Amit nem tud: Kezdődő tüdőfibrózis.

>> Család: A szülei élnek, de nem tartja velük olyan szorosan a kapcsolatot.
Van egy húga, aki szintén művészeti egyetemre jár. Nagy erőkkel próbálja megmenteni, hogy ne essen ő is abba a hibába, mint egykor ő maga, de egyszer már talált nála egy tablettát, és azt gyanítja, nem őszinte vele. Egyébként jóban vannak.
Illetve két éve felvállalt, komoly kapcsolatban él, minden hivatalos rendezvényen együtt jelennek meg, de csak eljátsszák a boldog párkapcsolatot, valójában csak a társadalmi elvárások miatt vannak együtt, mindkettőjüknek könnyebb és előnyösebb így.


Cause I am a lion born from things you cannot be.


Párizs, 2008

Sárgás fény remeg végig a falakon, ahogy elhalad odakinn egy taxi. Derékban szeli ketté a szobát. Engem, téged, és az állványt.
- Add ide a holnapit – lehelem ki az utolsó füstgomolyt, mielőtt elnyomom a cigit, és kábán felülök a matracon. A szoba együtt mozdul velem, a ruháimért tapogatok. – Megyek. – Sürgetem, bár tudom, hogy felesleges. Fogalmam sincs, mennyi lehet éppen. Utálom, hogy nincs egy kicseszett óra ebben a teremben, a mobillom után nyúlok, de nem találom a helyén. Hol a faszban van ez is? A hátamat nekivetem a falnak, és a hajamba túrva pár másodpercre szorosan lehunyom a szemem. Reggelre össze kell szednem magam valahogy. Sok múlik rajta.
- Hát menj – vonsz vállat, és ráérősen belekortyolsz a vodkába. Nem szeretem, mikor ilyen flegma vagy, de sajnos ez is a varázslatos személyiséged része, amivel addiktív viszonyba keveredtem néhány hónapja. A tekintetem szúrósan rád akasztom, de mielőtt újra szólhatnék, szárazon elneveted magad. – Mi az, enélkül nem megy? – cicázol velem, ahogy szoktad, a melleid vonala épp csak átsejlik hullámzó tincseid mögül, ahogy meztelenül ücsörögsz előttem a széles ablakpárkányon. Gonosz kis mosollyal meglóbálod előttem a tasakot, az vagy, mint amit eddig láttam beléd, mégis elkap egy furcsa, megmagyarázhatatlan érzés: mintha valami nem lenne a helyén. – Azért valahol ironikus, nem? A nagy művész képtelen megfogni a ceruzát egy aprócska bogyó nélkül.
Érzem, hogy a pulzusom apró léptékben megindul, és a véremmel együtt felfelé igyekszik az ereimben. Gyűlölöm, mikor ezt csinálod. Mintha nem pont te szoktattál volna rá. Mintha nem... A torkom kellemetlenül száraz, az ujjaim a vizespohár után nyúlnak, de nincs az asztalon. Gyors mozdulattal megnedvesítem a szám.
- Lise, csak add i... – futok neki egy leheletnyi tónussal élesebben, de ezúttal sem várod be a szavaim. A tekintetedből visszafojtott mohóság árad.
- Vajon mi lenne, ha nem kapnád meg az adagod, és reggel enélkül állnál ki ellenem, hm? Gondoltál már erre? Mert nekem átfutott már az agyamon. Vajon akkor is te lennél a jobb?
A hangod nyugodt, merengő, mégis elsápadok. A szemed úgy parázslik, akár az ujjaid végén lebzselő cigaretta. Most szórakozol? Kérdezném reflexből, de felesleges lenne. Csak rád kell nézni. Ijesztő hirtelenséggel csúszok bele a felismerésbe: nem. Pontosan tudod, hogy a kezedben vagyok.
Idegesen kifújom a levegőt, és megvakarom az állam. Nem szólok, de a fejemben zúgnak a gondolatok: a holnapi tanszaki vizsga, az egyetem, a rám szegeződő, értetlen tekintetek, mit szólnak majd a tanáraim, a szüleim, a hév, a gyönyör, a fájdalom, ahogy a tested az enyémek feszül, most is a fülemben hallom a zihálásod. Érzem, ahogy megpezsdül a vérem, és feloldódik benne az indulat, átveszi a helyét a hirtelen feltámadó félelem. Komolyan beszélsz. Hisz’ eltervezted. Végig ezt tervezted. A szemedben látszik.
- Lise... – kérlelnélek, de a levegő túl sűrű, a torkom kapar.
- Ugyan, mi vagy te ezek nélkül? – szólsz szinte már szelíden és egy kicsit szánakozva, mint ahogy egy anya beszél a gyermekéhez, akivel épp azt próbálja megértetni, hogy a világ nem olyan varázslatosan működik, ahogy ő azt elképzelte. Az arcodon halvány mosoly ül, mereven engem bámulsz. – Egy senki, Ewan. Egy jelentéktelen senki – formálod lassan, szuggesztíven a szavakat, hogy végül maradéktalanul összetörd az illúziót. – És holnap végre mindenki megtudja.
Szédülni kezdek, az ujjaim zsibbadnak. Igaza van, amilyen mélyen most vagyok, ha nem kapom meg az adagom, semmire sem leszek képes holnap, pedig életem eddigi legfontosabb pillanata a tét. Ezt nem teheti velem. Ehhez egyszerűen nincs joga. Érzem, hogy kitapogatom végre, amit keresek. De mégsem a vizespohár az, valami más pihen a hanyagul ledobott ruhák alatt. A képek pedig felgyorsulnak, már csak azt látom, ahogy hangtalanul leejti a poharat, és kidülledt szemekkel a mellkasához kap. Átlyukadt a tüdeje, de nem halt meg. Még nyolc hosszú percig nem.

New York, 2018

Felriadok. A levegő sípolva ömlik be a torkomon. A testem tapad az izzadságtól. Beletelik néhány percbe, míg rájövök, hol vagyok. Remegő ujjakkal cigire gyújtok, és kisétálok az erkélyre. Az órám fél hatot mutat. Már nincs értelme visszafeküdni.

***

- Nanda! – Felkapom a fejem, pedig nem is az én nevemet hallom. De amit látok, foglyul ejti a tekintetem. Halvány bőr, gyengéd csípő, kecsesen ívelt vonalak. Telt, szép mívű ajkak. A kulcscsontján megbicsaklik az ablakon beáradó fény. A tekintete megvillan egy pillanatra, de nem foglalkozom vele. Narcissus sem pózolhatna jobban. Leszámítva, hogy állítólag férfi volt, és hogy ő talán valamivel jobban élvezné, és nem lenne rám állati dühös miatta.
- Ne mocorogj már annyit, te nő! – szidják többen is. A szám széle apró ráncba fut, de elfojtom a mosolyom. Eszembe jut Párizs, a tanári pályafutásom kezdete, mikor egy barna hajú leányzó ücsörgött előttem épp ilyen csábosan, és pontosan ilyen ördögi pillantásokat lövellve felém. Én viszont módfelett élveztem a helyzetet. Azt mondta, gondot jelent a modellből kihoznia a maximumot. Hát így volt ideje elmélázni rajta. Tudtam, hogy este úgyis kiengesztelem.
Belle… sosem felejtettem el igazán, ő persze sosem tudott róla. Ha arra gondolok, milyen felhőtlen és nagy tervekkel teli volt az az időszak, kicsit megsajdul a szívem a saját elúszott karrierem miatt. De ami nem megy, azt nem lehet erőltetni. Lassan tíz éve, hogy alig van saját munkám, tanár lettem, tiszteletbeli professzor, akitől elég egy vázlat, egy jól irányzott ecsetvonás, máris előre biccentenek neki a folyosón és a rendezvényeken.
Nem rossz élet. Mindenem megvan. Megbecsülés, biztos egzisztencia, társaság, barátok, a kirakatban egy bájos nő, az ágyamban készséges szeretők. A maszk tökéletes, a társadalom a tenyerén hordoz, néha mégis úgy érzem, egyre inkább elfogyok alatta. De tiszta vagyok, és ez a legfontosabb.
Olykor Belle-re is gondolok még. De bármi is volt köztünk, a hazautazása napján lezárult. Vagyis lezártam. Nem volt választása. Én pedig sokáig hittem benne, hogy ez így lesz a legjobb. Bár az évek alatt többször erőszakoltam ki a kezemből a telefont, különösen esténként, mikor minden elcsendesül, és a műteremben egyedül maradok magammal és az üres vásznammal. Ilyenkor a legnehezebb ellenállni a kísértésnek.


avatar
Oktatás
Play by :
Gaspard Ulliel
Kor :
33
Foglalkozás :
egyetemi professzor, festő-grafikus
Hozzászólások száma :
32

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Ewan Patrick Brooks   Kedd Feb. 13, 2018 10:40 pm


Gratulálok, üdv nálunk!

Kedves Ewan! Very Happy
Lepleznem kéne a lelkesedésemet irántad, ugye? Egy rajztanár! Mondd csak tartasz előkészítőt is az egyetemen, vagy azt nem te viszed idén? Na jó, én nem támadlak így le csak.. Csak szimplán nagyon tetszik a pályaválasztásod és a hozzá választott munkahely
Annyira jól rátapintottál a karaktered személyiségére. Összetett és átgondolt, vannak benne mély pontok, amiket sikeresen ellensúlyoztál a tehetségével. Maga a karakter egyébként pont a művészi vonal miatt nagyon közelinek érződik számomra. A művészek mindig is érdekesek voltak, saját világban élnek, amiket a kívülállók nem mindig értelmeznek úgy, mint ők, s pont ezért olyan különlegesek. Biztos vagyok benne, hogy a te tehetséged is jelen van benned mióta tiszta vagy csak nem engeded felszínre törni. Vajon sikerül úgy hatnia rád valaminek vagy valakinek, hogy drogok nélkül is ismét úgy alkoss, mint régen? Mert elég egyértelmű amúgy, hogy hiányzik, hogy valami újat, valami maradandót alkoss és én nagyon szurkolok neked, hogy visszatalálj a művészeti vonaladhoz Kiemelném amúgy, hogy mindig is szeretem, ha valaki olyan lapot ír, amiben bemutat egy negatív és egy ahhoz képest valamilyen szempontból pozitív részletet az életéből, így érezhetjük, hogy a karakter honnan hova fejlődött
Mielőtt még játékba kezdenél, kérlek látogasd meg a foglalókat. Még a végén én is elrabollak majd egy játékra Rolling Eyes



avatar
Diákok
Play by :
Lili Reinhart
Kor :
18
Hozzászólások száma :
108

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Ewan Patrick Brooks

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Ewan Matthews
» Patrick Woolfe

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin in New York :: Ahol minden kezdõdik :: Karakterrészleg :: Kutatás és oktatás-
^
ˇ