Rebel Yell

It's hard to believe we need a place called hell

Nem, nem értem. Mi nem célravezető abban, ha szétlőjjük a szaros boltjukat? Gnóm biztos sejtené, kitől jött az üzenet, és akkor bekussolna, mert amíg ő csak spicliskedni tud, egyesek nem félnek bemocskolni a kezüket sem, ez pedig a legtöbb hozzá hasonló picsát kellően beszaratja. Olyanokkal húzott ujjat, akikkel nem kellett volna. Görcs.
- Bwaaah, de unalmas vagy – nyögök fel megadóan, miután sokadik alkalommal emlékeztet rá, hogy nekem itt most nyakkendőben és ingben kellene ülnöm, jól fésült hajjal ahelyett, hogy szakadt nadrágban, kócos fejjel és koszos pólóban tervezgetem Stephen móresre tanítását. Szerencséjére – meg az enyémre – eltereli a figyelmemet a legújabb üzleti lehetőségünkkel, bár megforgatom a szemeimet, amikor még azt sem tudja, melyik Andy. Mondjuk így jobban belegondolva, vezetéknévről én sem.
- Hát az izé… - vakarom meg a fejemet. - Szemüveget hord meg olyan kockás ingeket, mint valami igazi gyökér – tudom, ezzel is előrébb vagyunk. Meglepő, de még putrifalván is egész sok ilyen mimóza fordul meg. - A-a! Tudod! - összecsapom a tenyereimet, mert szinte már a nyelvem hegyén van a megoldás. - Akinek tavaly kificamodott a bokája a pályán. Úgy bőgött, mint egy köcsög – nevetek fel, mert ami engem illet, jót szórakoztam a balszerencséjén. Az viszont már kevésbé mulattat, hogy kihallgatószobásat játszunk a budiban, és a félresikerült kalandjaimon köszörüli a nyelvét. A helyében persze én is ezt tenném, de nem vagyok a helyében, szóval még szép, hogy derogál a szörnyülködése meg a nevetése.
- Hormonok, egy fára is felállna – vigyorodok el végül aztán én is, mert ha még adom alá a lovat azzal, hogy nyíltan „szégyenkezek”, örök életemre a Laposról fogom hallgatni őt. Épp elég kínos visszagondolni az indokaimra, mindketten jobban járunk, ha elengedi a témát. De hát az sem lenne a stílusa, mi?
- Ühüm, nekem meg bele kellene sétálnom a kis női csapdákba – nézek rá hunyorítva – mintha nem tettem volna meg az imént -, hátha akkor ki tudom olvasni a szemeiből, hogy igazat mond-e vagy sem. Eddig ugyan még nem vert szarrá féltékenységből, de hát ki tudja, hány évesen kattan át az agyuk jófejből kibaszott házisárkányba, amikor hirtelen már gyerektartásról meg házasságról kezdenek picsogni. - Baszd meg – puffogok ezt követően egy újabb sort Lizzyt illetően. Még, hogy fel se vállalná. Oké, valószínűleg így van, de azért bassza meg.
Ettől függetlenül kíváncsi vagyok a saját baklövéseire vagy afférjaira, és amikor elhangzik az a bizonyos név, elvörösödik a fejem a visszatartott nevetéstől.
- Nehh – kapom rá a tekintetemet az első évesekről, akiknek elég sokáig tartott rájönni, honnét érkezik a nyakukba a hamu. - Favágó Brent? Jézusom – röhögöm el magamat, noha inkább a tényen, hogy a csávó begyulladt, mint azon, hogy Xel kavart vele. Semmi homo, ugyanakkor nem egy Gnóm a srác, ellenben néha úgy bűzlik, mint egy állatfarm. - Nem hívott el a kabinjukba? Állítólag ez a heppje. Egyesek azt mondják, hogy sorozatgyilkos – szórakozok tovább, mert minden hülyeséget én sem hiszek el, viszont ezen baromkodni jól esik. Addig se gondolok a két ajtóval odébb a székében szétfolyó dirire, aki a nyakamat teszem rá, hogy el fogja baszni a napomat.
- Hagyj lógva, nekem is vannak határaim, szertáros Matildára meg a légy se repülne – vonom meg az egyik szemöldökömet. - Lehet ugyanakkora gestapo szökevény, mint Stephen – rándítom meg a vállaimat, mert érzem, hogy nem fogunk előrébb jutni a találgatásainkkal. Egyszerűbb lesz elcsenni az igazgató feljegyzéseit, amíg valamelyikünk leköti a figyelmét.
- Hé, figyelj má' – bökök felé az állammal, mielőtt még kisétálnék a folyosóra vele. - Együtt kell bemennünk. Mondd, hogy nélkülem félsz vagy valami – tolom utána előre, mintha nem én akasztottam volna meg magunkat. De aztán megint megáll, és hátrafordul felém azzal a sunyi mosolyával, amiből biztosra veszem, hogy valami már kiforrott a fejében. - Most arra vársz, hogy lesmároljalak? - kérdezem egy félszeg mosollyal, ugyanis attól még, hogy tudom, van terve, még nem jöttem rá arra, hogy micsoda. Ellenben az alternatívát sem bánom, szóval magamtól egészen eltelve várom a reakcióját.

zene: Devil inside xx credit: •

Lamb & Xel

"To get caught would surely be the death of us all"

Halkan bólogatok a szavaira, na nem azért, mert ezt a jelenetet annyira el tudnám képzelni egy filmen kívül. Csak mindenki hajlamos eltúlozni a dühből mondott szavait. Valóban érdemelne Stephen némi büntetést, de én kevésbé nyúlnék erőszakos módszerekhez. Azok visszájára fordulhatnak, és nem rá nézve, hanem ránk. Mindannyiunkra. - Naaa, higgadj le te kis pszicho palánta! - felnevetek - Kitaláljuk a módját, de nem hiszem, hogy ezek annyira célravezetők lennének. Mármint érted. - nézek rá jelentőségteljesen. Egyrészt, ne itt beszéljünk erről, hanem majd akkor, ha végeztünk és leléphetünk, másrészt meg fogja már be, a végén ráküldenek valami pszichológust is a vélt gondolatai miatt.
- Mondd, ennél körmönfontabb nem tudnál lenni?? - pislogok rá. Lövöldözni, kiváló lenne. Ráadásul egy hülye antikváriumot. Megrázom a fejemet. - Később, Lamb. Ne itt. Ki fogjuk találni, hogy mi lenne a legjobb. Most legyél jófiú. - vigyorgok rá. Ki tudja ki hallgatózik, vagy éppen ki nem hallgatózik valamelyik ajtó mögül. Úgyhogy nekem is halkabban kell beszélnem, de valahogy...ha túl lelkes vagyok, vagy túl dühös, akkor hangosodok. Ezt biztos az olasz vér teszi.
- Ja, el. Csak éppen minket korlátoz, és a hülye felfüggesztésekkel való fenyegetés nem tesz jót a morálnak. - azért sokakat elővesznek otthon, mindenki stresszel, hogy ne kelljen ebbe belesodródnia, egyébként pedig csak túlélni szeretnénk az itt töltött órákat. - Andy? Melyik Andy? - hirtelen nem is tudom. Páran tökre ugyanúgy néznek ki, vagy csak annyira átlagosak, hogy beleolvadnak a nagy masszába. Viszont nem lenne rossz, ha nekünk is meglenne egy ilyen forrásunk. Az én szüleimhez ugyanis telefonálgathatnak békében, sosincsenek kábé otthon, ha meg mégis, egy rosszullétet bármikor meg tudok magyarázni még apámnak is.
A cigi miatt felpattanok, hát igen, nevezzen zseninek. - Igen, többek között az is vagyok. - villantok rá egy csodamosolyt, amit diriknek, eladóknak, potenciális jelölteknek tartogatok általában. Ha nem tennék magasról kábé mindenre, ami kötelező, akkor lehet, hogy valamire fel tudnék futni még. De kit érdekel jelenleg, hogy mi lesz 10 év múlva? Lehet, hogy meg sem érem. - Pfff... - egyenesedek fel, azért magamban elmosolyodom. Nyilván új nap virradt, nálunk mindig. Van, hogy egy nap többször is új nap virrad, de ezt nem kell megérteni, nem kell megtárgyalni, semmit se kell vele csinálni, csak benne lenni. Noh, irány a slozi!
- Szerintem az a gyerek tuti tök perverz. Mármint a beteg módis perverz, akit tíz év múlva be fognak csukni érte. Úgyhogy kösz, akkor se vállalnám, ha rögtön a kezembe nyomnák a végbizonyítványt. - fintorgok őszintén. Vele azért fekszek le, mert kellően idegesítő, és ezzel valamit megpiszkál bennem, ami működőképessé teszi köztünk a dolgokat. Mindegy.
- Jótékonykodhatsz? - nem megy, egyszerűen felröhögök. A lány olyan, mint egy stop tábla. Mármint alkatilag. - Fura dolgokra áll fel. - vonom fel a szemöldökömet. Bár meglehet, hogy a srácok szexlogikáját nem értem, de akkor is...Betty?! Jééézusom. A második mondjuk nagyobb sokk, mert amilyen nyomoronc Betty, annyira nagyágyú Lizzy. Szóval ezzel meg azért rendesen meglep, de nem a kiröhögős formában.
- Jaaaj, ne most kezdjél rajta hisztizni! - kimosolygom, de kis szemérmes lett hirtelen a kalandjait illetően. Egyébként is, nem vagyok a csaja, tehát nem csal meg, nem fogok miatta - nagy - jelenetet sem rendezni. Bár azért ja, a szabadulása után. Ez még mondjuk érthető is, végtére is csupa srác közé volt bezárva, ami nem egy Mekka, ha az ember nem meleg. Vagy nem bi. Mondjuk még erről nem kérdeztem, de ha ugyanúgy reagálna, mint a többi hetero srác, akkor már a feltételezésért is leszedi a fejemet. - Jójó, nem azért kérdeztem meg, hogy tökön térdeljelek érte. - legyintek, mielőtt nagyon belelendül. Igazából tényleg nem érdekel, hogy kikkel dug, csak utána ne hozzám jöjjön. Mármint aznap, mert az...gáz. Na! - Lizzy Steele árulkodna Stephennek? Szerintem fel se vállalná, hogy megtörténtél neki, szóval tutira nem ő az. - és ebben nincs sértő, Lizzy egyszerűen a szépfiúkkal járó csaj, akinek 35 éves korára meg fog ereszkedni a segge, és lesz 3 gyereke, meg négy válása. De most még ő van a gimi csajainak csúcsán.
- Senki olyannal, akinek köze lehet a gnómhoz. - és én ennyivel le is rendezném szívem szerint - Plusz én nem szánalomszexben utazom. - ezt veheti bóknak, vagy sértésnek is Betty miatt. - Bár...kavartam Brent Bournnel a téli bentalváson. Viszont nem volt szex, mert begyulladt. - vállat vonok, jó buli...lehetett volna. Ezután igazából jó is volt. - Syb? Ó...várj, várj! - gondolkodnom kell egy kicsit, a falnak döntöm a fejemet. - Nem kavart a gnómmal...vagyis nem tudom, de a szertárvezető izé...aaa Matilda! Őt nyakon öntötték valami főzelékkel múltkor, mert bélyegeztek reggel és szerintük...passzolt a színe a ruhájához. - gondolkodom el, na most nem tudom, hogy a suli stréberei milyen viszonyban vannak egymással, komolyan. - Őt is megdugtad egész véletlen? - vigyorgok, csak szopatás a kérdés. - Szóval Matilda viszont honnan tudna erről? Meg egyáltalán bármiről basszus...mintha nem is létezne sokak szemében. - de ettől még lehetséges? Hogy miatta szívunk mindannyian, mert valahogy összeállt a kis gnómmal? Hmmmm... Közben elindulok kifelé, elég gyász lenne, ha amiatt romlanának az esélyeink, mert itt ácsorgunk bent. - Na, gyere! - intek neki, viselkedjünk olyan felelősségteljesen, amilyenek sosem leszünk. - Amúgy, ha már adakozol.... - hátra fordulok és lassan elmosolyodom. Csináljunk megoldást.

megjegyzés: hrrrr

Rebel Yell

It's hard to believe we need a place called hell

- Kikötözhetnénk egy székhez, és kihúzhatnánk a fogait. Ezt érdemlik a csiripelő madarak – osztom meg vele az első agyamba kúszó gondolatot Gnóm móresre tanítását illetően. Eleinte a düh beszél belőlem, de igen hamar fel lelkesedek az ötleteléstől. Még a széken is kihúzom kicsit magamat. - Vagy! Levágjuk a kisujját, ahogy a maffia filmekben szokták! - csúfos mosollyal dőlök aztán hátra megint. Persze az egy dolog, hogy nem csinálhatjuk nyíltan, de a pofázásommal ellentétben azért ujjakat sem vagdosnék. Túl sok koszt hagy maga után, meg ilyenek… Így hát egy töprengő sóhaj kíséretében tovább latolgatom a lehetőségeinket. - Nyilván a suliban esélytelen elkapni. Van kedved szétlőni a faterja üzletét, amit róla nevezett el? - vigyorodok el ismét. Stephen antikvárium. Ha egy ilyen csicska helyet neveznének el rólam, vagy magamat vagy az apámat lőném fejbe. Ugyanakkor ez a veszély nem fenyeget, mert az enyémnek nem, hogy üzlete nincs, de a legutóbbi információim szerint előzetesben van a Kelly sarkán lévő kocsmáros lepuffantásáért. Állítólag vizezte a whisky-jét.
- Pff, mintha az bármit megelőzne. Iskola előtt vagy egy utcával odébb, a barmokat elgyepálják – vonom meg a vállaimat, bár nem Xelnek kell ezt mondanom. A felvetése viszont megindítja a fogaskerekeket az agyamban, és nem is tudom, eddig ez hogy nem jutott eszembe éppen nekem. Eltunyultam a javítóban. - Egy zseni vagy, baszod – csapok a combjára elismerően. - Ott van az az Andy gyerek, ő is szokott füvezni. Kicsit beszaratjuk, ha már így kitudódnak itt az igazságok – elköpök a diri ajtaja felé – aztán probléma letudva. Jót fogunk kaszálni – bólogatok elégedetten, mielőtt még beparázna egy kis bagózástól a folyosón. Bár valahol megértem a majréját, vannak családok még a bronxban is, ahol nem veregetik meg a hátadat elismeréssel, ha rossz fát tettél a tűzre. Emlékszem, fél évvel ezelőtt, amikor kiderült, hogy újabb látogatásom lesz a rácsok mögött, Onkel csak annyit mondott, hogy legalább addig se fogom kizabálni a hűtőjét. Szóval a kérése, miszerint ne basszam el, egyik fülemen be, a másikon pedig ki.
- Persze, meg szerény és a plafon se szakad le mindjárt – vigyorgok rá, állva a tekintetét, míg lehajol hozzám. Na igen, lehet, hogy ilyen is elhangzott, de ezt időről-időre lezongorázzuk; soha többet nem szólok hozzád, egy bottal se piszkálnálak többé meg és hasonló drámai ígéretek mindkettőnk részéről, amit legfeljebb egykét napig vagyunk képesek tartani. - Új nap virradt – közlöm elmésen, és most rajtam a sor, hogy köcsög fejjel mosolyogjak rá, ugyanis tudom, hogy ő is pont annyira tudja tartani a végletes kijelentéseit, mint én. Annak sincs jelentősége, hogy alkalomadtán együtt vagyunk, akkor annak miért lenne, ha épp örökké szóló háborút hirdetünk?
Az édelgés viszont hamar átcsap vádaskodásba a mosdó bűzében, és persze, hogy rögtön azzal jön, én kúrtam el a dolgot. Szó szerint. Bosszúsan legyintem el az arcom elől a füstöt, mintha valaha is zavart volna. A megjegyzései jobban irritálnak.
- Csak gondolkodtam – vonom meg rá az egyik szemöldökömet, visszakínálva az előbbi kibúvóját. - Amúgy meg ki tudja, lehet olyan vele, mintha elmennél egy rémségek cirkuszába. Csak ingyen – röhögöm el magamat, noha a vidámságom igen csak rövid életűre sikeredik. Általában nem szoktam ügyet csinálni abból, hogy kiket döngetek, de egyrészt ezekre az alkalmakra nem vagyok a legbüszkébb, másrészt valamiért fel vagyok készülve arra, hogy benyomja az orromat. Ééés kezdődik.
- Lejöhetsz a magas lóról – forgatom meg a szemeimet. - Időnként még én is jótékonykodhatok – szívom fel magamat a bagómmal egyetemben, mélyen hallgatva arról, hogy abban a lapos, vörös csajban egy hasonlóan vörös és laposat kerestem, csak nem csajt. Nem, ez olyasmi, amiről mélyen kussol az ember, mert nem vagyok valami aberrált buzernyák. - Nincs – vágom rá fapofával, mert még a végén összeteszi fejben, hogy mindhárom csöcsös vörös, még ha Steele festett is. Azt hiszem, kicsit nehezen szoktam meg a szabadulásommal járó változásokat. Igen, erről van szó.
- Jézus kibaszott Krisztus, mi ez, valami vallató szoba? - elrugaszkodok a faltól, és a homályosított ablakhoz lépek. Kinyitom, és a következő adag füstöt ott fújom ki, mihelyt pedig észreveszem alattunk az első éves idiótákat, egy nyelvöltős vigyorral kezdem el a fejükre szórni a hamut. Elszórakozok ezzel egy kis ideig, majd egy mély sóhajt hallatva fordulok vissza Xelhez. - A szabadulásom utáni héten. Mit mondhatnék, odabent nem sok csaj volt – szám szerint nulla, nyilvánvalóan –, te meg tudja a tököm, mit csináltál – sokadik vállvonással adom a tudtára, hogy a szükség szülte a helyzetet, na nem mintha tartoznék neki bármiféle magyarázattal. - A lényeg, hogy lapos Betty örülhet, hogy valaki rá fanyalodott, szóval Lizzyre szavazok – a csempén nyomom el a leégett csikkemet, amit aztán hanyagul a mosdótálba pöccintek. - Mondjuk a sérelem részt nem értem, szívességet tettem nekik – horkantok fel, mielőtt felé böknék az állammal. - Te jössz. Ha nem Gnómmal, valakivel összefeküdtél? A kisebbségi komplexusos faszik is tudnak sérelmeket dédelgetni – élezem ki a figyelmét arra, hogy kettőn áll a vásár. - Vagy Syb, bár ne vedd zokon, utána szerintem kevesen hokiznának bánatukban – nem azért, mert nem lenne jó menet, de egy egészen csöppet ketyós, az a fajta, akitől utána inkább távol akarsz maradni, semmint bosszút forralni, amiért nem vállal be többször.

zene: Devil inside xx credit: •

Lamb & Xel

"To get caught would surely be the death of us all"

Tovább mosolygok köcsög módiban. Ha nem érdekelné, nem lenne itt. Akkor tüntetne a távollétével és szarna az egészre. De gyanúm szerint most nem teheti meg, mert a feje felett lebeg az, hogy visszadugják oda, ahonnan jött. Tehát mindenképp beszélnie kell a dirivel. Gondolom meg akarták fogni valamiképp, azért nem tájékoztatták már előre, és azért kellett ennek az egész szarságnak délutánra tevődnie. Én is leléptem volna már szívem szerint, de anyámmal nagyjából egy darab egyezséget kötöttünk: nincs felfüggesztés. Semmi más nem érdekli lényegében, csak annyi, hogy legyek túl balhé nélkül a gimin, és lehetőleg ne úgy végezzek, hogy van egy gyerekem. - Akkor ne is mondjak semmit? - vonom fel az egyik szemöldököm. Mert, ha édes tudatlanságban kíván oda besétálni, hát rajtam nem fog múlni a történet. Oké, ráüzenhettem volna az ebéd óta. De nem akartam, mert tegnap tényleg egy gyökér volt. Plusz úgyis sejtettem, hogy össze fogunk itt futni.
- Már miért tettem volna ilyet? Mondtam, hogy haladjál...de húztad az időt. - bennem húzta igazság szerint, amivel ott és akkor nem volt semmi problémám, de rögtön utána...az már más tészta. Rágörcsöltem a húgomra, de picsába is, Lamb pontosan ismeri a "szabályokat", és direkt szart rá tegnap. Ezzel húzott fel. De most olyan rohadtul távolinak tűnik az egész helyzet, mintha egy éve lett volna, nem egy napja. Szóval baromira mindegy, hogy mit ragozunk, ez sosem a bocsánatkérésről szólt. Most sem.
- Ja, valami kellene, de ha nyíltan csináljuk, akkor megint csak mi szopunk. Ő meg a mártír lesz. - süppedek bele a gondolatba. Igazából eddig nem zavart sok vizet Stephen, olyan kis...nyomi volt. Csak hát mindig az ilyenekről derül ki, hogy túl profin kukkolnak, követnek, meg ég tudja miket csinálnak. Hátradőlve felnevetek. Ja, erről is írhatna. - Most ettől valakinek hiszi magát, plusz hirtelen a tanárok meg a diri körül lófrál állandó jelleggel. Ezért hiszi, hogy ő itt valami belső zsaru, vagy fasz tudja. - vállat vonok, engem már az arca is idegesít, a hangja pedig nemkülönben. Hála istennek nem egy környéken lakunk, szóval bizonyosan nem én vagyok az, aki a tyúkszemére lépett. Vagyis gondolom, hogy nem. - Szerinted miért nem lehet már csak úgy kisétálni innen napközben? Mert valamelyiket odakint megkínálták pár sallerrel, bejött az anyja, szóval bejelentették a fookozott figyelmet a kijáratoknál. - rosszallón grimaszolok, míg eldugom a füzetemet. - Szóval az új kereseti lehetőség a kilépőgyártás. Ahhoz meg valami diáktanácsos kell, aki bemászkálhat az irodákhoz. - már persze a többieknek. Nekünk megvan a saját közlekedő útvonalunk, ergo engem nem annyira hat meg. Papíron mindig itt töltöm az időmet. Az összeset is.
Oldalmosollyal nézek rá, mikor vállon lök. Igazából mindig bírtam, akkor is, ha éppen valamiért közutálat tárgya volt, bár nyilván akkoriban csak valami fruskának gondolt, aki játszani próbálta a nagylányt. A többi meg...fogalmam sincs hogyan kerekedett ki. Sose szoktam ilyesmit fejtegetni, meg ilyeneken gondolkodni sem, ami azt illeti. Ahogy esett, úgy puffant. - Legalább feldobod ezt a fos helyet. - megengedő a válasz, nyilván, ha élből letagadom, akkor csak belenyomja a fejem, mint a kétévesét a tortájába szokás. - Szóval ha megtennéd, hogy nem baszod el... - visszalököm vállal, csak utána jön a dohányzós mizéria. Mintha most mondtam volna, hogy ne bassza el. Erre...ühüm. Pasik...
- Kimondhatod nyugodtan, hogy okos és előrelátó vagyok. - veszem fel a táskám vigyorogva, de mielőtt felállna, lehajolok hozzá egy kérdés erejéig. - Hmmmm tegnap nem azt mondtad, hogy akkor se nyúlnál hozzám többet, ha könyörögnék érte? - ahogy én is mondtam valami hasonlót, megtámogatva pár feltételezett tripperes ribanccal és társaival. Ja, ha összeveszünk, az mindig hasonlatos egy vulkánkitöréshez. Fussatok, parasztok!
A mosdó enyhe savanykás húgyszaga keveredik a cigiével. Mint egy kricsmi igazság szerint. Úgyhogy gyorsan élek is a magány adta lehetőséggel, hogy elorozzam a cigijét. A motyogását meg lekísérem az arcába fújt füsttel. Ha már megkínál, legyen nagyvonalú vagy mi. - Nem mondtam, hogy a te hibád. Csak gondolkodom. - valaki milyen kis üldözési mániás lett hirtelen. De rajtam a felháborodás sora, és ehhez bele kell állnom az aurájába is, hogy a szemébe nézhessek szikrázó pillantással. - Gondolod, hogy rá lennék szorulva egy ilyen kis szarrágóra? Mert akkor baszott nagy tévedésben vagy! - hát még felhúz itt, holott csak kérdeztem tőle valamit. Nagy sóhajjal lépek hátrébb inkább, mielőtt képen törlöm hirtelen. Majd próbálok hirtelen nem felröhögni. - Jééézusom, te megdugtad Bettyt?? - úúristen, most nem tudom, hogy ez nekem sértő, vagy inkább neki baromi gáz. A csaj olyan, mint egy élő csontváz, és kb. agya is annyi van. Szerintem gyerekként valamit tettek a vizébe. - Lizzy? Mint Lizzy Steele? - na jó, ezen mondjuk újfent meglepődöm. A csajról elég sok mindent hallani, ráadásul végzős, mondhatni legendás névnek számít a falak között. Hol vagyok én hozzá? Jó ég... - Van még valaki esetleg? - mert én kettőből nullára tippelnék egészen pontosan. Most próbálok felülemelkedni Lizzy tényén éppen, ami mondjuk úgy...baromi nehézkes. - Na meg, ezek mikor voltak? - lényegi komponens ugye. Ha azóta, hogy mi is...akkor egyrészt bassza meg, másrészt bassza meg, harmadrészt meg mondja ki, hogy ne legyenek illúzióim magammal kapcsolatban. - Mert ha ilyen 2-3 éves sztorik, akkor lényegtelenek. Még úgy is, hogy a lányok baromi jól dédelgetnek sérelmeket. - mondjuk fura, hirtelen nagyon nem akar rám nézni. De akkor csacsogjon most már, ha már elkezdtük. Annak van értelme.
Elfordulok, a cigire rányitom a vízcsapot és utána dobom a kukába. Bár megérdemelnék, hogy kigyulladjon...de a végén a tetves város másik végére kellene átjárnom egy másik helyre, és azt annyira nem szeretném.

megjegyzés: hrrrr

Rebel Yell

It's hard to believe we need a place called hell

- Érdekel is – legyintek egyet elhúzott szájjal, látva azt a mindent tudó, szarevő arckifejezését. Most aztán rohadtul nyeregben érzi magát, amiben már csak az a szomorú, hogy nem rajtam, illetve hogy kurvára igaza is van. Fingom sincs a részletekről, bár akadnak általános elképzeléseim, és még ha tudom is, hogy Xel nem az a fajta, aki jobbra-balra köpködné a csúfos üzelmeink részleteit, sohasem tudom eldönteni, mikor cseszem fel annyira az agyát, hogy mégis ellent mondjon a józan meggyőződésének és a kódexünknek, miszerint kussol mindenki, aki érintett. De az is, aki nem, mert széttöröm a térdkalácsukat.
- Jah, én sem láttam, hogy tisztára nyaltad volna a bakancsomat, szóval… - közlöm dacosan a bocsánatkérésem hiányára reflektálva, de már csak azért, hogy ne legyen igaza, és tovább húzzam. Általában nem szoktam csajokkal közösködni, mármint haveri szinten, a dugás az maradjon csak dugás, ugyanakkor vele egészen élvezem a szócsatáinkat, és hogy nem csak azért akaszkodik rám, mert attól azt hiszi, lesz is valaki, mint a többi hülye picsa. Van benne tartás, egy jó adag szarok a világra életérzés, és emellett még jó bőr is.
- Majd segítek emlékezni a kis abortuszszökevénynek – ropogtatom meg az ujjaimat, mielőtt még ellopnám tőle a füzetét. - Mi fasz? Suliújság? - röhögöm el magamat gúnyosan. - Miről ír benne, hogyan recskázz, ha senki nem akar dugni veled? Apám – hitetlenkedve csóválom meg a fejemet. - Szóval cincogtak az egerek. Mondj valami újat – jegyzem meg egy szemforgatás kíséretében, bár az meglep, hogy a szokásos társaságom ezek szerint szart sem csinált, amíg én a javítós seggfejeket gyepáltam. Egyet kifejezett figyelemmel. És nem is volt akkora seggfej.
- He? - szólalok meg rendkívüli értelemmel, mihelyt rágyújtok a bagómra. - Bánnád ha visszakerülnék, mi? Valld csak be, hogy hiányoztam – lököm meg a vállammal szórakozottan, noha óvatosan, mert akkora tróger nem vagyok, hogy lányokat bántsak. - Jól van, megyek, te szent mária. Amúgy meg lennének elképzeléseim a közös időtöltésre – széles vigyor terül el a képemen, ahogy felpattanok a helyemről, és utána csörtetek a budira. Teszek róla, hogy a zárat elfordítsam, mert nincs kedvem valamelyik önérzetes tanár picsogását hallgatni, a züllöttebbeket meg dohánnyal kínálni. Szerencsére valami csoda folytán a dolgozói vécének még működik is az ajtaja, és nem esik ketté, mint ahol nekünk kellene brunyálni.
A repedezett csempének dőlve hallgatom, és várom, hogy visszaadja a szálat, de persze eszében sincs. Szemforgatva, és egy megadó sóhajjal halászok ki magamnak egy másikat, halkan morogva az orrom alatt, miszerint kurvára nem olcsó a cigi. Mintha valaha is költöttem volna rá ahelyett, hogy kiszolgáltam volna magamat a sarki boltban.
- Ó, persze, már is az én hibám! - kérem ki magamnak felháborodva. - Ennyi erővel melyikőtök szánalom-dugott Gnómmal, amiért bemártott titeket? - vonom meg a szemöldökömet jelentőségteljesen, visszadobva neki a vádaskodás-labdát. Morcosan fújom oldalra a füstöt, feszengve dobolva a lábammal a padlón, miközben azért elgondolkodok a felvetésén. Aztán már csak úgy húzom az időt, mert előre érzem a tenyerét a képemen csattanni a vallomásom oltárán. - Jóvanmá', hagyjál lógva… - morgok rá, amikor még mindennek tetejébe sürgetni kezd. - Faszom, talán lapos Betty…? - nyögöm ki nehézkesen, határozott érdeklődést lelve a bakancsom egyelőre még fényes orrában. - De ott volt Lizzy is, ő elég nagy picsa, nem? - a szabad kezemmel megvakarászom a szemöldökömet, és a harmadik nevet már inkább ki sem ejtem a számon. Linda valószínűleg elsüllyedne a pokol mélyébe, ha bárki tudomást szerezne a kis botlásáról, kötve hiszem, hogy kockáztatná a dolgot.

zene: Devil inside xx credit: •

Lamb & Xel

"To get caught would surely be the death of us all"

A Gestapo néni szeme szinte mámorosan csillant fel, amikor Stephen bedobta Lamb nevét a közösbe. Szinte kigyulladt felette az a bizonyos lámpaégő, hogy már megvan, tudja, mit is kell kezdenie ezzel a helyzettel. Vén banya, Stephen pedig egy barom. Ebben mondjuk hasonlatosak Lambbel, csak a barom kétféle alfaját testesítik meg. Hiába a magabiztos léptek, a kisugárzás...nagyon is jól tudom, hogy kábé fogalma sincs arról, hogy mit keres most itt. Gondolom csak annyit mondtak neki, hogy kezdje magát felhúzni a dolgon, a lényeget - tehát az alaptalan vádaskodást - majd az irodára tartogatják.
- Kamu! - széles vigyorra húzom a számat, mert a tudás nálam van, kis barátom, szóval valahogy így nézhetnek a japán bölcsek is a nyomi nyugati turistákra, miután előadják nekik a hülye kérdéseiket, mint most én nézek Lambertre. Fogalma sincs, és itt leheljünk egy pontot a mondat végére. Kényelmesen dőlök hát hátra. Ha kártyaasztalnál ülnénk, most zuboghatna bennem a győzelem forró diadala. De ez csak egy koszlott iskolai folyosó.
- Mást pedig nem mondtál. - vagy csak jótékonyan nem akartam meghallani semmit, amit kiejt a száján. Igazából nem az első volt, hogy balhéval zártunk valamit. Az az igazság, hogy egyikünk sem könnyű eset, pedig a javitós időszaka alatt egyáltalán nem találkoztunk. Bár, ha az nem lett volna, valószínűleg nem járna már ide, ergo nem találkoznánk negyed ennyit sem.
- Szerintem elfelejtette, hogy miféle szabályok élnek a falak között. - kommentálom a leérkezését mellém, noha megpróbálom elvenni tőle a füzetemet, mert egyébként nem szeretem, ha bárki is nézegeti, ami benne van. - Amióta a suliújság szerkesztője, tehát....hüm...január óta. - becsukom a füzetet és a táskámba dugom. - Történt pár dolog a távollétedben. - jó pár, ami azt illeti, de majd szépen összerakosgatja. Vagy lerombolja. Az inkább lenne rá jellemző. Sóhajjal kommentálom a sértődékeny jelzőjét. Ahhoz képest, hogy tavaly még taknyosnak nevezett, azóta pár dolog ebben is megváltozott. - Nem úgy van, hogy neked most a jófiú szerepben kellene lenned, hogy ne kerülj vissza? - halkan elnevetem magam. Lambert ilyen. Utána a vízözön és mellé még mindenki kapja is be. Azt hiszem vagy ezért menekülnek előle, vagy ezért akarnak közel kerülni hozzá a legtöbben. Félrenézni nem igazán lehet. Mintha elég lenne egy tornádó elkerülésére az, hogy félrefordítod a fejedet. Naná, hogy lehetetlen küldetés.
- Legalább húzzunk be a dolgozói wc-be. Ha felfüggesztenek, mi a faszt csinálok otthon? - a kérdés költői, a cigijét elvettem, tehát felállva masírozok a két ajtóval arrébb lévő személyzeti felé. Úgyis kamu, hogy egyetlen tanár se dohányzik, és senki nem iszik munkaidőben. Ahaa. Nem ezen a környéken szokás ez. Talán odaát Manhattanben vannak olyan sulik, ahol normális tanerő van, de hozzánk a kiégettek jutottak. Vagy a pszichopaták, akik ugyanúgy szednek/szívnak valamit azért, hogy ne utálják az életüket annyira. Ha jön velem, akkor csukódik is utánunk az ajtó. És nyilván bagószag van idebent is. A világ eléggé szabad, ha nem kiskorú vagy. Nyugodtan szívok bele a cigibe.
- Én szívtam lent Sybbel, ez igaz. De Gestapo csak ciginek gondolta. Az a kis görény állt elő a fűvel, dobott be pár nevet, meg mellé azt is, hogy valószínűleg tőled van. - fújom ki a füstöt a fejünk felé. Ő majd rágyújt magának gondolom, mert ez már nálam marad. - Szóval? Melyiknél húztad ki a gyufát? Vagy kérdezhetem azt is, hogy kit dugtál meg és hagytál ott utána, hogy esetleg így berágott rád, hogy Stephennek súg rólad? - mondjuk úgy, nem vagyok naiv őt illetően, meg kettőnket illetően sem. Meg hát éppen tegnap vágtuk egymáshoz, hogy soha többé nem lesz semmi, szóval dalolja el nyugodtan a névlistát, ha már rá akar jönni, hol van a titok Stephen mögött. - Ennyire nem kérdeztem azért nehezet... - biccentem oldalra a fejem. Toolja csak, nem fogom fejbe vágni semmivel. Becsszó. Azt hiszem.

megjegyzés: hrrrr

Rebel Yell

It's hard to believe we need a place called hell

Túlzás lenne azt állítani, hogy be vagyok feszülve, mert közel sem ez lenne az első alkalom, hogy előkerült a nevem az iskola berkein belül zajló, kétes ügyletek kapcsán, de a faszomat is, most intettem be a javítós köcsögöknek egy hete, rohadtul nem hiányzik, hogy az ügyeletes fekete bárány nyakába varrják ezt a szart is, és mehessek vissza a pudingon hadakozni. Kivételesen nyolcvan százalék esélyt látok arra, hogy nem én nyomtam szarba a kezemet, ugyanis fater szerint csak az amatőr barmok térnek vissza rögtön az üzlethez a szabadulásukat követően. Túl forró talaj meg hasonló baromságok. A maradék húsz százalékot fenntartom azoknak az alkalmaknak, amikor én is magasan hasítottam, és esedékesen megkínáltam másokat is a cuccból, olyankor nem feltétlen vagyok ura a döntéseimnek. Nesze Mrs. Kimberly, kurvára penge vagyok matekból.
- Épp eleget tudok – bököm oda neki morcosan, bár el kell ismernem, a részleteket valóban homály fedi. Nem mintha annyira izgatna, ha valamit rám akarnak kenni, még csak meg sem kell erőltetniük magukat, a diri már a kezeit ropogtatja a pillanatért, amikor végre-valahára kirúghat a bánatos picsába. Mindkettőnknek szívességet tenne, de Onkel valamiért ragaszkodik ahhoz, hogy kijárjam ezt a diliházat. - Pff… Az még az a része volt, amikor felcsesztél. Nem tudom, miről beszélsz – forgatom meg a szemeimet, igaz, jobban visszagondolva elhangozhatott ilyen is. De mint említettem, felhúzott, ami egy jó menet után kifejezett tehetséget igényel. Valahol ott kattant el az agyam, amikor a frissen lopott bakancsomat jelentőségteljesen kivágta az ablakon a ganéba, remélve, hogy én is húzok utána, mielőtt még a családja valamelyik mintapéldánya meglátna bennünket. Mintha nem történt volna már ilyen, és ha saccolnom kell, nem csak velem.
- Mi van? Az a kibaszott görcs – fújom fel magamat, noha Gestapo néni megnevezésén egyszerre támadna kedvem felnevetni. Kizárólag emiatt vagyok hajlandó elrugaszkodni a faltól, hogy leseggeljek Xel mellé, kihúzva a kezei közül a füzetét, aminek lapján mindenféle irkafirka körvonalazódik. Nem tudom, hogy csinálja, de még a krikszkraksz szarjai is megérnének egy tetkót. - Mióta növesztett golyókat ahhoz, hogy megszólaljon? Legutóbb azt hittem, eleget kapott – húzom el a számat, aztán visszalökve az ölébe a firkálmányát, a körülményekkel mit sem törődve gyújtok rá. Ennél mélyebb gödörbe már úgy sem kerülhetek.
- Jézus, ne sértődékeny picsáskodj, hanem szívj egyet – nyújtom felé a bagót egy vigyor kíséretében. - Aztán lökd, hogy a francba keveredtél ebbe bele, meg én. Állítólag terítek – vonom meg az egyik szemöldökömet, két ülőhelynyire terpesztve a lábaimat, aminek az egyikén a szabad kezemmel ideges dobolásba kezdek. Még ha igaz is lenne, és le is buktam volna, nem ez, ami felidegesít, hanem, hogy valamelyik görcsnek volt pofája a nevemmel dobálózni. És azt kötve hiszem, hogy Gnóm egyedül fújta volna fel magát.

zene: Devil inside xx credit: •

Lamb & Xel

"To get caught would surely be the death of us all"

HTeszem hozzá, hogy véletlen volt az egész történés. Igazán csak egy matekdogás stressz volt az oka annak, hogy óra előtt páran lelógtunk a gondnok szintjére a -1-re. Jobban mondva jobban szeretjük előadni, hogy persze, a dolgozatok, holott mindannyian tudjuk, nem belőlünk lesznek a következő brókerek, ügyvédek, vagy...ha már itt tartunk, akkor következő bármik. Jobb ráfogni valamire, mint ahogy a szüleink is ráfogják valamire, hogy miért lengi őket körbe édeskés szesszag amikor belépnek az ajtón, vagy miért záródik üvöltözéssel a vacsora.
Szóval semmi szándékoltság nem volt, de a wc-k baszott feltűnőek, odakint meg túl sok a figyelő tekintet, akik előszeretettel telefonálgatnak be a titkárságra, hogy a semmirekellő kölykeik már megint ezt és azt csinálják iskolaidőben. A gondnoki szint baráti. Oda épeszű tanár általában nem merészkedik le, mert retek van és félig sötét. Pont ideális. Mások kefélni járkálnak le, szóval amolyan senki földje a hely, és azé, aki előbb foglalja be. Szóval történt, hogy Syb szólt, hogy van cucca én meg ilyesmire sose mondok nemet, tehát minden adott volt. Amíg az a gnóm Stephen be nem köpött minket, hogy azért nem ácsorgunk a kijelölt terem előtt, mert lent vagyunk. A némber meg jött, lecsörtetett és ugyan nem tudja mivel kapott el, mert az avatatlan szőrös orrának ez dohányzásnak minősült, Stephen volt kedves felvilágosítani, hogy szerinte füvet szívtunk. Kedvem lett volna egyszerűen ott helyben kiszögelni a falra a srácot. Úgyhogy megindult az önvédelmi műsor, ki-ki a magáét és ott tartunk, hogy felmerült Lamb, Chris, Patrick, Syb, meg még pár ember neve. Egyesek nem bírják a nyomást, vagy csak szart nem tanultak még arról, hogy összetartás. Ha mindenki ugyanazt mondja, akkor csak vétség, mert bent cigiztünk az iskolában. Ha valaki megborul, és beszél, akkor már bevonhatják a zsarukat is, ami nem jó.
Szóval délutánra hívtak be mindannyiunkat és egyesével. Nyilván beszéltünk, az egy szem Lambert kivételével, akit bevallom, nem siettem felhívni, mert tegnap bunkó volt, tehát biztosan meglepődött, amikor üzentek érte, hogy várja a diri. Talán még arról sem homályosították fel, hogy miféle témában. Most éppen Syb van bent, én türelmesen várok a soromra, ami jobbára annyit tesz, hogy firkálgatok egy füzetbe kivehetetlen mintákat, amiket összekötözgetek valami egésszé. Anyám szerint ügyesen rajzolok. Kár, hogy nem érdekel a rajzolás. Sem.
Lambet meglátva köcsögmosolyra húzódik a szám. Az arcvonásai meglehetősen kiolvashatatlanok. Tud a sztoriról, vagy sem? Minden egyéb körülmény mellett szóltam volna neki, ha nem baszta volna fel az agyamat tegnap. Ráadásul már megrágtuk párszor, hogy mi rizikós és mi nem. Még jó, hogy engem a legkevésbé sem érdekelnek holmi tiltások és "nem kellene" jellegű mondatok.
- Úúú, kemény indítás ahhoz képest, hogy nem tudod miről van szó, Schultz. - dőlök előrébb és csak figyelem, ahogyan felém sétál. Ja, ő elég sok tekintetben egy nagy tiltótábla kellene legyen. De hát... - Áh, szóval a "baszódj meg, te ribanc" az akart lenni? - nyilván én is felhúztam az ő agyát, ami mondjuk egy sietős menet után meglehetősen emberpróbáló feladat, de végül összejött. Egyébként nem is tudom mi ütött belém. Nyilván agymenés, vagy a stressz, hogy a pletykás húgom hazaér és hallgathatom az apámat, meg magyarázkodhatok. Megint. Persze, tegnap is megtárgyaltuk, hogy soha többé. Még csak szóba sem fogunk állni egymással. Hátradőlök a széken egy sóhajjal. - Csak Stephen gnóm Myer árulkodott egy sort a Gestapo néninek. - és többet nem mondok, amíg nem tolja magát közelebb, ugyanis nincs kedvem a részleteket kiüvölteni a folyosón. Mondjuk hozzászólni sem sok, de imádom, mikor valamit nem tud és felhúzza magát. - De elég sértő, hogy már vádaskodsz. - tegyük hozzá azért, hogy ez egyáltalán tényleg megfordult a fejében? Komolyan? Még mindig nem ismer? Ba-rom.

megjegyzés: hrrrr

Rebel Yell

It's hard to believe we need a place called hell

Zúgolódva csörtetek végig az iskola mocskos és züllött folyosóján. Alig jöttem ki a javítóból, és már is össze akarja akasztani velem a bajszát az a trottyos vénasszony, akinek legnagyobb elborzadásomra nem csak képletes szőrszálak állnak rendelkezésre az orra alatt, hogy erőt fitogtasson. Ha csak rá gondolok, lever a víz, pedig kevés dolog van az életben, ami képes megrettenésre bírni. Ellenben mások riadtan ugrálnak előlem, és csak az olyan ostoba első évesek nem mozdítják a seggüket, akik év elején egyéb ügyes-bajos elfoglaltságaim révén nem voltak elég szerencsések megismerni. Ami késik, nem múlik.
- Kotródj odébb, patkány – gyújtatlan bagóval a számban lökök félre mindkét kezemmel egy utamba keveredő szerencsétlent, és eszembe sem jut hátranézni, hogy az éles, fémes csattanás után épen maradt-e a koponyája. Pont nem érdekel, hol lett bibis, miközben rám egy rémesen unalmas beszélgetés vár a dirivel, mert szerintük drogot terítek az iskola területén, ami ellentmond minden szabállyal bla bla bla. Voltaképpen oda sem járultam volna a kriptaszökevényhez, ha az egyetlen tanár - aki bizonyára a sok szipu miatt még hisz valami magasabb jóban, ami ránk is hatással lehet, és emiatt nem egy köcsög velünk -, nem hintette volna el barátian, hogy az ügyben Xel is érintett.
Nem állíthatnám, hogy mi vagyunk a bronx legösszetartóbb baráti társasága, én olyat, hogy barátkozás, amúgy sem csinálok, de elég sűrűn verődünk össze hol egy közös spanglira, máskor üzleti ügyekben, és néha egy gyors dugás is belefér a naptárunkba. A legutolsó tegnap volt, és ha csak rá gondolok, vigyorognom kell, amíg eszembe nem jut, hogy a végén összekaptunk valami csajos baromságon. És pontosan emiatt kezdett el aggasztani az is, hogy az itteni afférjaim kitudódásával karöltve az ő neve is felmerült. Sohasem lehet tudni, miféle sárkánykodás fakad ki belőlük, ha épp kibaszottul rossz lábbal kelnek fel a hercegnők.
Az utolsó lépcsőfokokat szelem, mielőtt az emeletre érve lekanyarodnék balra, és némi sétát követően elérném a nyanya irodáját. Odakint Axelle ücsörög olyan mosollyal a vonásain, mint aki rohadtul jól tudja, hogy amennyiben ketten kerülünk porondra, hamar fog fostengerbe torkollani ez a kis teadélután. Egy pillanatra nekem is megrándul a szám sarka, de aztán egykettőre rendezem a vonásaimat, és némi megrökönyödéssel tekintek rá.
- Mi a faszt keresel itt? Te köptél? - a szemközti falnak dőlve vágom karba a kezeimet, meg sem próbálva előkotorni a bensőm mélyéről a „modorosabbik” felemet. - Csak mert tegnap már bocsánatot kértem – azt hiszem. Előfordulhat, hogy a végén bevágtam a házuk ajtaját, és elhagyta a számat pár káromkodás is, ám ez nem olyasmi, amin bárki meglepődne, aki egy kicsit is ismer. Szóval érdekelne, mi vezette rá arra, hogy kicsinyes bosszút álljon, feltéve, ha ő volt.

zene: Devil inside xx credit: •