Az Ikrek Két Arca:

Leginkább a kettősség jellemzi, gyakorlatilag az élet minden területén. Nagyon könnyen lázba hozzák dolgok, kíváncsi természet, aki szereti az újdonságokat, az extrém helyzeteket, azonban a másik pillanatban visszahúzódó, magába forduló. Alapvetően jól megtalálja a hangot másokkal, mivel a személyisége elég simulékony, olyan, akár egy kaméleon. Mindig azt mutatja kifelé, amit kell. Az igazi arcát nem sokan, mondhatni talán egy-két ember ismeri igazán. Általában a csendes megfigyelő, jól átlátja az összefüggéseket, habár hajlamos a hiányzó részleteket saját maga kitölteni általa kreált valóságokkal.
Alapvetően egy önálló, makacs jellem, szeret vitázni, érvelni, kiáll a véleménye mellett, ami már kislányként is megmutatkozott, nagyon hamar „öntudatra ébredt”, azonban ezt a fajta önállóságát idejekorán megtörték, így a szerelmi életben, kapcsolatok terén egyáltalán nem ez a jellemző.
Váltakoznak nála az extrovertált, kalandvágyó, és az introvertált, otthonülős fázisok. Nagyon hamar ráun dolgokra, így akár hetente is változhatnak az aktuális kattanásai, amikért éppen lelkesedik, csupán néhány dolog van, ami tartósan megmarad az életében. Okos, tanult, mindig ad magára, jó beszélgetőpartner, de hallgatóságnak sem utolsó. Összességében egy megnyerő felszínbe csomagolt, sokkal nagyobb mélységgel rendelkező személy, mint bárki gondolná.

Az Apakomplexusos Lány:

Belül viszont egy naiv, megtört kislány, aki szomjazza az elismerést, főként a férfiakét. Féltékeny típus, akkor is képes ezt a fajta érzelmet táplálni a másik iránt, ha semmiféle alapja nincs. Fél, hogy elhagyják, eldobják, hogy nem kell az adott személynek, emiatt nagyon ragaszkodó, ugyanakkor egy idő után érzelmileg rideggé, elzárkózóvá válik, ami tönkreteszi a kapcsolatait is. Hajlamos mindig ugyanazokat a sémákat keresni egy férfiban, és ilyenekkel kezdeni kapcsolatot. Valamivel, sok esetben jóval idősebb férfiak mellett találja magát, akik dominánsak, uralkodóak. Bántalmazó kapcsolatból bántalmazó kapcsolatba ugrál, szomjazza az elfogadást, a dicséretet és azt, hogy megmondják neki, mit csináljon. Ha valaki jól bánik vele, azért mindent megtenne, és még a láthatóan abuzív viselkedési mintákat is képes megmagyarázni a környezetének, hogy ők tévednek.
Az érdeklődési körei miatt hajlamos magát megjátszani és eladni magát egy bájos, szőke lánynak a tömegben, de előbb, vagy utóbb mindig kibukik, hogy mennyire furcsa szokásai vannak.

Az Elvont Alkotó:

Vonzódik a furcsa, nem hétköznapi, elvont, már-már morbid és groteszk dolgokhoz. Imád fantáziálni, a képzeletébe menekülni a valóság elől, így előfordul, hogy egy-egy általa kitalált történetet a végére már saját maga is elhisz. Nem hazug, erről szó sincs, csupán nagyon erős a képzelőereje, és hajlamos ezekben az álomvilágokban élni.
Kislánykorától fogva vonzódik a halálhoz, annak a gondolatához, hogy milyen békés, boldog élete lehet azoknak, akik itt hagyták maguk mögött a földi, hús-vér lét szenvedéseit. Nem borzasztja el annak a gondolata, hogy egy nap majd ő is meghal, sőt. Gyakran fantáziált arról, hogy milyen érzés lenne a haldoklás, majd a halál. Tényleg halljuk, ami körülöttünk történik? Tényleg ezért nem mozdítják el még két óráig a halottakat? De ha így van, akkor miért vetkőztetik le a közúti balesetben meghaltakat, hogy mindenki láthassa a csupasz, szétrcsonolt tesüket? Fáj a haldoklás, vagy észre sem vesszük? Lepereg előttünk az életünk? A halál nem lehet annyira rossz, ha minden elhunyt olyan békésen fekszik.
Ezek a gondolatok vezettek ahhoz, hogy elkezdjen foglalkozni a Post Mortem fotózásokkal, amiről a mondhatni, hogy legjobb barátnőjén túl senki sem tud. Ezért, és a halálért való, furcsa, már-már természetellenes rajongása miatt kezdte el elvégezni a patológusi képzést. Elvégre így szabadon hozzájuk érhet, beszélgethet velük, ha éppen ahhoz van kedve, és természetesen készíthet róluk beállított, művészi képeket is.

-Szóval végül is szakítottunk. –forgattam meg a szemeimet egy sóhajjal. Brian volt az a pasi, akihez hajlandó voltam odaköltözni, és nem számított, hogy az egyetem is legalább egy órára volt tőlünk. Azt mondta, hogy komolyan gondolja, majd vigyáz rám, és nincs is másra szükségem, csupán rá. Végül aztán mégis csak kirakott, arra hivatkozva, hogy fojtogató vagyok, ráadásul mit csinálok egész nap otthon, ha van, hogy elmarad a főzés, vagy épp nem szedem le azonnal a kiteregetett ruhákat. Az anyám halála után az apám is pontosan ezt csinálta, állandóan kritizált valamit, és sosem volt neki semmi elég jó. Azt gondoltam, ha az a mihaszna, semmire sem jó anyám eltűnik a képből, akkor végre úgy figyel rám, ahogy szerettem volna, viszont nem így volt. De legalább ritkán, egy-egy alkalommal mondta, hogy köszönöm.
Viszont ő még arra sem volt képes, szóval szerintem nem velem volt a probléma a kapcsolatban. Meg aztán nem is én maradtam ki minden éjszaka a munka után, mondván, hogy a „haverokkal” megiszunk egy sört a bárban. Mhm, biztosan így volt… csak gyanítom az a bár inkább volt klub, ahol csajok vetkőztek. Ki hiszi el, hogy a pasija hamburgert zabálni megy be egy ilyen helyre, nem pedig csajok számát megszerezni?! Persze… mi van, ha tényleg nem történt semmi ilyesmi, csak…
A nagy mélázásomból aztán Emma térített magamhoz, így nagyokat pislogva néztem rá, belekortyolva a boromba.
-Úgy döntöttem, hogy Manhattan-be költözöm. Találtam egy jó környéken lévő, viszonylag jó áron lévő lakást. Szép is, elég nagy ablakai vannak, úgyhogy kellően világos, ha valamit alkotni, vagy olvasni akarok. Meg aztán biztos nem lehet túl zűrös. Eddig párszor jártam arra, amikor mondjuk megbeszéltem a részleteket a nővel, aki kiadja nekem, vagy felmértem, hogy milyen bútorok kellenek még, de a szembe szomszédomhoz, vagyis a leendő szembe szomszédomhoz elég tehetősnek tűnő alakok jöttek folyton. Vagy valami sznob, vagy titokban ő Hannibal Lecter a sorozatból, és vacsora partikon eteti meg másokkal az áldozatait. –mosolyogtam egy jót ezen. De mi van, ha… valami zűröset csinál, amikor éjszaka behúzódnak a függönyök és bezárul az ajtó. Ki ő? Egy átlagos fickó, vagy egy rafinált bűnöző? Egy gyilkos…? Valaki, aki visszaadja az ember alapvetően nyugodt, gondolatoktól mentes létét…?!
-De mesélj valamit te is. Van valami izgalmas ügy, ami érdemes az említésre? –vontam fel a szemöldököm egy kíváncsi, izgatott mosollyal. Mindig örömmel hallgatom a beszámolóit.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Hűha, hát nem is tudom mivel kezdjem. Egy gyönyörűen kidolgozott karaktert hoztál el nekünk, nagyon szépen felépítetted a hölgyet és nagyszerűen átadtad a képet róla. A karakterlap pedig szinte olvastatta magát, élveztem minden sorát.
Vivienne egy szerintem nagyon különleges nő, nem sokan mondhatják el magukról, hogy elvont és morbid dolgokhoz vonzódnak. Legtöbben inkább elkerülik azokat, ahogyan a halottakat is. Viszont azt is imádom ahogyan bemutattad a kettős jellemét. Nem egy hétköznapi karakterről van szó, már-már inkább különc, ugyanakkor szerintem teljesen szerethető. Éppen ezért is remélem, hogy egyszer Vivienne is megtalálja majd azt az embert aki szeretettel tud majd neki szolgálni, hiszen senkinek sem kellene mások elismeréséért kaparni. Szóval csak kitartást, és ne add fel!  
Arra pedig nagyon kíváncsi leszek, hogy a Manhattanbe való költözés után mennyire fordul majd jobbra a helyzeted. Ha megengeded, egy baráti jó tanács: A helyedben én tutira azon a bizonyos szomszédon tartanám mind a két szemem, biztosan nem sántikál semmi jóban. Legalábbis jót aligha hallani róla.
Ám tudom, hogy már többen is várják az érkezésed, tehát nem is szaporítanám tovább a szót... Sok sikert kívánok neked, meg persze jó (jobb) szomszédságot, aztán vigyázz magadra!  

Színt és rangot majd valamelyik csodás admin ad neked, addig is nyugodtan foglalózz és irány a játéktér!

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!