Sebastian & Emma

“When does intelligence give way to madness?”

Kevés dolog tud annyira felhúzni, mint amikor egy egyértelmű elkövető megússza azt, amivel gyanúsítjuk. Sajnos Sebastian Nolan esete ugyanis nem példa nélküli. Nem egyszer berobog hozzánk mindenféle sztár ügyvéd, és közli, hogy a védence elmehet, és senki nem tesz ellene semmit, mert olyan kapcsolatai vannak, hogy még majdnem nekünk kell elnézést kérnünk. Ez viszont még az eddigieket is überelte.
Némi kitérő (finoman fogalmazva) után végre sikerült bevinnem az őrsre kihallgatni, bár hozzátenném, hogy én már akkor legszívesebben előzetes letartóztatásba vettem volna, mivel teljesen egyértelmű volt, hogy ő tette. Még akkor is, ha technikailag nem, de fizikailag az ő teste volt, mindegy, minek nevezi magát. Voltak bizonyítékok, be is ismerte a helyszínen, szóval ügy lezárva. Aha. Képzeltem én! A kis naiv.
Az egyik felettesem szólt, hogy kihallgathatom, ha nagyon akarom, de csak mint szemtanút, vagy csodával határos módon életben maradt áldozatot. Dr. Nolan ugyanis nem gyanúsított. Mi az ördög!? De jó, legyen. Belementem ebbe a hülyeségbe, csak hogy ez sem tartott sokáig. Sebastian nem emlékezett semmire, így a főnök haszontalan tanúnak nyilvánította, és parancsba adta, hogy engedjem el. A protekciónak is van ám határa. Mert még azt mondom, ha bevonnak valami elmeorvost szakértőnek vagy akármi, de neeem. Engedjem el szépen.
Már csak a bizonyítékokban bízhattam, mert hát a tények azok tények. Meg is jött az ujjlenyomat vizsgálat eredménye, ami nem adott ki találatot senkire sem, nem még Nolan-re. A hab az volt a tortán, amikor közölték, hogy ne akarjam a felvételeket, mert a kocsmának vagy minek nem volt kamerája, ami bármit is rögzített volna az esetről. A démoni mázli. Nyilván.

Mivel utálom a befejezetlen dolgokat és azt, ha nem értek valamit, vagy a feletteseim kihagynak valamiből, úgy döntöttem, hogy felkeresem személyesen azt a szegény túlélőt, hogy kaphassak tőle valami értelmes magyarázatot, amit nem mások adtak a szájába, különben (én is) megőrülök. Hivatalos minőségben nem kereshettem, mert ugye az valamiért tiltólistára került, de ez nem akadályozta az igazságérzetemet.
Nem szerettem volna csak úgy rátörni és feltartani, elvégre mindenkinek drága és behatárolt az ideje, így nagyon udvariasan és türelmesen kértem hozzá időpontot. Ha esetleg visszadobták volna, akkor álnéven tettem ugyanezt, de ha kellett, kamu-jelentkeztem valamelyik meghirdetett kísérletre. Nekem aztán tök mindegy. A cél szentesíti az eszközt.
Bárhogy is jött össze végül ez a találkozás, végre bejuthattam az irodájába. A recepción útba igazítottak, hogy a másodikon találom a Pokol bejáratát (balra a második ajtó). Ha bent volt, egyszerű dolgom volt, hisz csak egy kopogtatás választott el tőle. Ha mégsem, akkor megvártam.
- Üdv, Dr. Nolan. - húztam győztes mosolyra a szám, amint megláttam. 
- Hogy van? - veheti nem formális kérdésnek is, végül is szokott érdekelni igazából is mások hogyléte.
- Tudja, az a múltkori valahogy nem hagy nyugodni. Egyszerűen nem értem... mégis hogy úszhatott meg egy tömegmészárlást ilyen könnyedén? - tértem a lényegre.
- Mit tud, ami ennyire egyszerűen hozzáférést enged Önnek a szabadság kulcsához? Pénz? Vádalku? Drogok? Sajnálom, de szörnyen utálom az elvarratlan szálakat, és hát maradt bennem néhány kérdőjel magával kapcsolatban. - vagy inkább több tucat. Nézőpont kérdése.

previously

zene

Nolan Drugs Lab.

Sebastian & Emma

“When does intelligence give way to madness?”

- Ezt örömmel hallom. - legutóbb nem volt túl jó passzban, már amikor egyáltalán egészen önmaga lehetett.
- Jól vagyok, köszönöm. - leszámítva az agy azt a funkcióját, hogy utálja a befejezetlen dolgokat. De talán a beszélgetésünk végére ezen is túllendülhetek. 
- Tetszik az irodája. Különösen a fekete-fehér kontraszt iróniája. - gyorsan körbefuttattam a tekintetemet a helyiségben, majd helyet foglaltam a vele szemben lévő fotelban.
Aztán jöhetett is a lényeg, amiért egészen Manhattan-ig kocsikáztam. Ő sem volt az a kertelős, időhúzós fajta, amit tudtam díjazni.
Bár végtelen gondolat cikázott a fejemben közben, csendben, figyelmesen végighallgattam. Szükségtelen és udvariatlan lett volna beleszólni és félbeszakítani a gondolatmenetet. Amint befejezte, csak akkor szólaltam meg.
- Sajnálom, hogy szörnyűségeken kellett keresztül mennie. - pillantottam rá valamiféle együttérző mosollyal. Nem tudom, mi történt vele, nem is az én dolgom, de a fájdalmas emlékek, a negatív gondolatok és a depresszió az én életemben is bőven jelen voltak valamilyen formában.
- És köszönöm, hogy elmondta mindezt. Nagyra értékelem. - ködösíthetett volna valamit, hogy lerázzon. Persze lehet, hogy ez is valami kamu, de azt csak megérezném.
- Azért tanulta ezt és kezdett ilyen vállalkozásba, hogy magán segítsen? Vagy mindig is ezzel akart foglalkozni... - az emberi elmét én magam is hihetetlenül érdekesnek és összetettnek tartom. Az egyik kedvenc témám a para rejtélyek világából, mert ez sokkal racionálisabb és kézzel foghatóbb, mint a vallás vagy a természetfeletti. Sokkal nagyobb esélye van annak, hogy valakinél elkattan valami, és őrülten viselkedik, mindenfélét halucinál, mint hogy kísértetek lakjanak az elhagyatott ház pincéjében.
- A disszociatív személyiségzavart nagyjából összeraktam azok alapján, ahogy maga és Dashiell viselkedtek. - de arra nem gondoltam volna, hogy ez valami saját maga által generált félresikerült baleset. Egyszerre volt bátor és ostoba, hogy kísérleti patkánynak használta saját magát.
- És ez a mesterséges tudathasadás... hogy akarja megoldani? A szérum fizikai elváltozást okozott az agyában, ... - mint mondjuk egy sérülés, vagy gombák, élősködők, baktériumok, vírus, stb.
- ... vagy pszichoaktív szerként működött és inkább a központi idegrendszerre gyakorolt "láthatatlan" hatást? - az az említett gyógynövény is biztosan valami pszichedelikus cucc lehet. Csak épp nem a világmegváltó trip, hanem a legütősebb, ezek szerint kártékony fajtából.
- Meg tudja ezt ismételni, vagy a démonjából kiindulva túl nagy kockázat lenne? Csak mert az én nulla szakértelmem, de józan paraszti eszem azt tartaná logikusnak, ha olyanon kísérletezne, aki hasonló állapotban van, mint maga. - csak ott a veszély, hogy még valami magánál is rosszabbat teremt vele.
- Bár tényleg nem tudom, hogy egy megbomlott elmét, hogy lehetne eggyé varázsolni. Laikusként elképzelhetetlennek tűnik. Eddig mindig csak szakemberi segítséggel és átmenetileg hatásos gyógyszerekkel kezelték az ilyesmit. Sosem volt rá valódi megoldás, csak a tünetek elnyomása és kordában tartása.
Hisz abban, hogy megtalálhatja a tényleges gyógymódot erre? Nem tart attól, hogy talán a sötétebbik énje megpróbálja megakadályozni benne, vagy valahogy szabotálja, hogy csak ő maradjon? - nem úgy tűnt, mint aki lemondana a létezésről, és szeretne a feledés homályába merülni.
Előbb ezek, aztán lesznek kérdéseim bőőőőven a Skarlátok Rendje témával kapcsolatban is.

...

zene

Nolan Drugs Lab.

Sebastian & Emma

“When does intelligence give way to madness?”

- Nemes cél. Ritka az, aki hivatást választ, nem egy jól fizető szakmát. - mosolyogtam elismerőn. Elég óriási a kettő hozzáállás közt a különbség. Nem mindegy, hogy a fejlődés, az elérhető eredmények motiválják, vagy mindössze csak az, hogy meggazdagodjon belőle.
- Hát elég összetett a problémája, és még annál is bonyolultabb a megoldása. Az emberek személyiségét, viselkedését annyi minden, így a hormonok is befolyásolják. Egy csomó szerv termel különféle enzimeket, vegyületeket, így nehéz lehet kiszűrni, hogy minek az együttese mit befolyásol pontosan. Rendkívüli precizitást igényel, és annyi mindent számításba kell venni, és ettől csak még lenyűgözőbb a tudása. - elég csak egyetlen egy apróság felett elsiklania és már nem is ugyanaz az eredmény. A tökéletes kombináció kell. Emiatt más alanyok tényleg nem lennének alkalmasak, hogy reprodukálhassa a saját helyzetét. Az emberek nem egyformák. A szó bármelyik értelmében sem.
- Szóval talán Hippokratész mégsem tévedett akkorát a testnedvekkel és a személyiségtípusokkal. - szerinte ugyanis négy testnedv, a vér, a sárga epe, a fekete epe és a nyál ideális arányának megváltozása befolyásolta az emberek viselkedését pozitív vagy negatív irányba. Ezeket a feltételezéseit aztán később biokémiai kutatások megcáfolták, és inkább hormonokban határozták meg őket. De ez csak a modern orvostudomány szőrszálhasogatása. Régen nem állt ilyen fejlett technológia a rendelkezésükre, ráadásul ahogy Sebastian szavaiból kivettem, még ennyi év távlatából sincsenek mindenben a helyzet magaslatán. Amit egyébként az elhangzottak után már nem is csodálok. Túl sok a megoldandó probléma, még több a kérdés, és annál kevesebb a válasz.
- Olvastam cikkeket kutatásokról a témában, amik egészen véletlenül pont négy vegyületre, a noradrenalinra, a szerotoninra, a dopaminra és az acetilkolinra koncentráltak. A depressziós betegek agyában például főként a szerotoninnak, a noradrenalinnak és a dopaminnak van kiemelkedő szerepe, ezeknek a vegyületeknek a szintje ugyanis náluk alacsonyabb, mint az egészséges emberek agyában. De ezeknek a hiányára vagy az emelkedett mennyiségére visszavezethető a skizofrénia, az Alzheimer, vagy akár a Parkinson-kór is. - alig merültem bele annak idején, hogy mi lett volna ha... Anya nagyon beteg volt, mi pedig Sierrával tehetetlenek.
- Elképesztően bonyolult rendszer az ember. Minden összefügg mindennel, minden idegszálunk. - az egyre elterjedtebb IBS is zömében gyomorpanaszokat okoz, mégis inkább valamiféle pszichoszomatikus, hasi pánikbetegség, semmint szervi elváltozást okozó bélbetegség. Itt is igaz, hogy minden ember más, így talán soha nem is lesz rá mindenkinél egyformán beváló kezelés. Mindenki máshogy éli meg a stresszt, más a szervezete is.
- Nem értek hozzá, nem is próbálok meg jártasnak tűnni, egyszerűen csak személyes érintettség miatt sokat olvastam a témában. Az anyám bipoláris zavarban szenvedett az apám halála után. A kezelések, a gyógyszerek sem sokat segítettek az állapotán. Talán nem is akarta. Pár évre rá a halála évfordulóján öngyilkos lett. Így mondhatni a szívügyem. - nem szívesen, de megosztottam vele ezt a személyes infót, ha már ő is ennyire nyitott volt, és így nem tűnik ez a beszélgetés valami számonkérő kihallgatásnak. Főleg, hogy tényleg nem is az. 
- Ami a maga esetét illeti... Az elmondottak alapján úgy tűnik, hogy túl nagy a kockázat. Talán nagyobb az áldozat, mint amilyen eredményt elérhet. Értem, hogy szeretné visszakapni az életét, Dashiell-t pedig meg kell állítani, de talán nem minden áron. Ha sikeresek lehetnek a megkezdett kutatások, idővel több ember életét adhatja vissza, családokat menthet meg, mint amennyit az elnyomott énje megölne. Ezt is mérlegelnie kell, mielőtt újabb hirtelen, meggondolatlan döntést hozna, mint mikor ez az egész kezdődött. A gyógyszeres megoldással is végleg tönkreteheti magát. - nem kétlem, biztosan tanult belőle, de van, hogy az ember olyan elkeseredett helyzetbe kerül, amikor már nem a józan ész diktál. Nála is eljöhet ez a pont.
- A "lakótársa" nyilvánvalóvá tette, hogy élni akar, és tisztában van vele, hogy meg akar szabadulni tőle. Most mindketten a maguk dolgával törődnek, nem mossák össze a két életüket, eszük ágában sincs a másik szokásaival, terveivel foglalkozni. Korlátozottan férnek hozzá egymás emlékeihez. Most. Mi lesz ha ez megváltozik? Ha az egyikük elgyengül, abból a másikuk erőt merít. - szerintem egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy számolniuk kellene egymással.
- Nem ismerem a gondolkodásukat, de kívülállóként úgy látom, hogy elég színes a repertoár a szabotázshoz. Bármennyire is kellemetlen az igazság, maguk egy és ugyanaz. Megvan mindkettejükben ez a fajta szakértelem. Elolvashatja a kutatásait, a feljegyzéseit, amikből rájöhet, hogy min dolgozik és mennyire jár közel. Ezeket törölheti, megsemmisítheti. Tönkretehet mintákat, kísérleti gyógyszereket. Ha nem egyedül dolgozik ezen, megölheti a többi kulcsfontosságú embert, akik nélkül nem sikerülhetne. És még ki tudja, milyen opciók játszanak, amikre én nem is gondolhatok, mivel semmi közöm a gyógyszeriparhoz vagy a kutató-fejlesztő szektorhoz. Csak javasolhatom, hogy legyen résen.

...

zene

Nolan Drugs Lab.

Sebastian & Emma

“When does intelligence give way to madness?”

Ennyire mélyrehatóan már nem tudtam volna hozzászólni a témához. Nem fogom eljátszani, hogy jártas vagyok benne, inkább csak lenyűgöz az egész.
- Érdekes és összetett szakmát választott. Az egyszerű ember azt gondolná, hogy a gyógyszerészet szinte csak kémia, vegyítve egy csipetnyi biológiával, de ez ennél sokkal több. Biztosan nem kevés időt és energiát fektetett abba, hogy ilyen szintre fejlessze magát. A kombinációs, logikai érzékről, a precizitásról, a megfigyelési képességről és a jó memóriáról nem is beszélve, hisz önmagában a lexikai tudás mit sem ér. Nem szeretne inkább munkát váltani? Mi is nagy hasznát vennénk. - jelent meg az arcomon egy szarkasztikus mosoly. Ez nem neki szólt, hanem a kollégáimnak. A legtöbbjüket sajnos nem az eszéért tartják.
- Köszönöm. - az együttérzését. Egyáltalán nem sajnáltatni akartam magamat, ez csak alátámasztása volt a személyes kötődésnek, és magyarázat arra, minek olvasgat valaki a szabadidejében ilyesmit.
- Szívből kívánom, hogy sikerrel járjon. Megérdemelné. Az hogy szeretne maradandót alkotni, elismerést kapni az eredményeiért nem teszi hírnév hajhásszá. Mindenkinek szüksége van pozitív megerősítésre, hogy jó az, amit csinál, és nem teljesen feleslegesen töri magát. - ez a legtöbb területen, különösen vezető pozíciók esetében elmarad, aztán totális kiégéshez vezet. Pocsék érzés, ha olyan, mintha nem becsülnék az ember munkáját, mert nincs semmiféle visszacsatolás.
Felhívtam a figyelmét rá, hogy nem árt óvatosnak lennie Dashiell-el, mert még tartogathat váratlan, kellemetlen meglepetéseket. Úgy tűnt, elgondolkodtatta és megértette. Még ha kissé bizonytalanul is, de elszántnak hatottak a szavai.
- Helyes. Tetszik ez a hozzáállás. - annak ellenére is, hogy én személy szerint a sötétebbik oldalával is szimpatizáltam bizonyos kérdésekben.
- Tudja, én nem hiszek a véletlenekben, sokkal inkább abban, hogy minden okkal történik. Nem ismerem magát, de biztos vagyok benne, hogy tanulnia kell ebből valamit, ami majd előbbre viheti az életben. Kontrollt kell szereznie saját maga és az élete felett, de időnként engednie a csábításnak, amitől eddig korábban teljesen elzárkózott. Nem azt mondom, hogy öljön meg másokat, de nem baj, ha a pokolba kívánja őket, és néha kivesz egy szabadnapot. Bizonyára nehéz lehet, és még csak átérezni sem tudom a helyzetét, de nincs egyedül, Sebastian. Amikor túljut ezen, csak erősebbé teszi majd. - azt nem adom elő, hogy nincs semmi baj és minden rendben van, mert ez csak sovány, üres vigasz lenne, és nem fedi le a valóságot.

De visszatérve az itt létem eredeti céljához.

A Skarlátok Rendje tökéletesen megadta a választ arra a kérdésemre, hogy engedhették el Dr. Nolan-t csak úgy, és a felettesemnek mikor ment el végleg az esze. Elárulta, hogy ő is tagja ennek az egésznek, így persze hogy mentette a bőrét. Nyilván kötelességből és önzésből is. Ha Sebastian megbukik, valószínűleg sokan mások is vele együtt.
- A Rend elméletben nagyon hasznosnak hangzik. - ismertem el, de ahogy ő is mondta, még nem értek el akkora áttörést talán egyetlen betegség esetén sem, ami bizonyíthatóan hatásos. Egyelőre még csak tapogatóznak, de...
- Mindenképp van létjogosultsága. Mióta csinálják ezt? - az eltelt idő jó mutatója lehet a hatékonysági rátájuknak.
- Azt mondja, a tagok magának dolgoznak. Mit kapnak cserébe a munkájukért, a beszerzett alanyokért? Nem fél attól, hogy elárulják és hátba szúrják? A hűség és a tisztességes játék sajnos nem erőssége az embereknek. És ez annyira pengeél, hogy itt egy titoktartási szerződéssel sem megy semmire. Bárki feldobhatja... - az emberek önzők. Több pénzt pedig mindig lehet ígérni.
- Hogy számolnak el a rabokkal, a betegekkel? - főleg, hogy a zöme belehal.
- Nem félnek, hogy lebuknak? - értem, hogy zárt-osztály és halálraítéltek, de ott is van egy bizonyos protokoll. Vagy tényleg ennyire leszarja a rendszer, hogy mi lesz a selejtekkel. Jó pár nyűggel kevesebb. Az intézményvezetőkkel való kapcsolat pedig csak a hab az eltusolós tortán.
- Én hogyan tudnám támogatni a kutatásait?  - néztem rá kérdőn.

...

zene

Nolan Drugs Lab.

Sebastian & Emma

“When does intelligence give way to madness?”

Minden korrekt volt, amit elmondott, így feleslegesen nem volt hozzáfűznivalóm se megjegyzés, se kérdés formájában. Mindenre kitért és mindenre választ kaptam. Lényegében ugyanazt, amire számítottam is. Egyébként számomra teljesen hihetetlen, hogy mindennel és mindenkivel számolt, mint buktató tényező, épp csak saját magával nem. Ebből is látszik, hogy igaz a mondás, mindenki jobban ért a másik dolgaihoz, mint a sajátjaihoz. Külső szemlélőnek sokszor könnyebb lenni, mint részese lenni valaminek, és belülről átlátni. De az ő problémájára csak ő maga és a kooperatív hozzáállás lehet a megoldás, ha a remélt, sikeres kutatási eredményt nem számoljuk.
- Azt nem mondtam, hogy biztosan csatlakoznék is, ennyire ne szaladjunk előre. Mindössze érdekeltek a lehetőségek. - álltam a fürkésző tekintetét, elvégre nem voltak hátsó szándékaim.
- Kérhette volna az adóm egy százalékát is, vagy hogy ad egy számlaszámot, aztán utaljak aszerint, amit a szívem diktál. - de nem ezt tette.
- Ezek szerint szüksége lenne egy hozzám hasonlóra a rendjében. Szóval ez már mindjárt egy nyomós ok, ami mellettem szól. A másik, hogy pont olyasmi után kutat, ami tönkretette a családomat. Örülnék, ha mások nem élnének úgy le éveket az anyjukkal, ahogyan azt én tettem. - azóta sem tudom eldönteni, hogy a depressziós vagy a mániás szakasz volt a rosszabb. Mindkettőnek megvoltak a maga mély pontjai, de akadtak pozitívumok is.
- Ugyan ez őt nem hozza vissza, de más életét megmentheti. - nekem ez fontos, ahogy már kihangsúlyoztam.
- Nyomozóként számtalan olyan bűnesettel találkozom, amire nem kellene, hogy bocsánat legyen. Nem zavarna, ha néhány elkövető végre egyszer az életében valami nemesebb célt szolgálna a saját áldozatával. Végre valami hasznukat is látnám. Nem azt, ahogy behozzák őket, aztán két perc múlva dalolászva távoznak a talán még náluk is nagyobb rohadék ügyvédjükkel karöltve. És ezt most ne vegye magára, doki, mert egyáltalán nem célzásnak szántam. Nem zavar, ha valaki szürke zónás, és nem csak fekete-fehérben látja a világot. - már pedig hasadt személyiség ide vagy oda, ő sem csak jóságos fehér, ahogy talán a démonja sem csak fekete, inkább csupán ezt látják bele egymásba.
- Azt nem tudom megindokolni, hogy miért kellene bíznia bennem. Erre egyáltalán létezik jó válasz? Ezt magának kell éreznie. Én csak a szavamat adni tudom, hogy eszem ágában sincs átverni. Nem akarom sem a rendőrség, sem a sajtó kezére adni, ha ettől tartana. Döntse el, hogy elhiszi vagy sem. - vontam meg a vállamat.
- És talán csak szerencsém volt és szórakoztató jelenségnek talált ott és akkor, de a kedvenc lakótársa nem ölt meg. Ahogy a szavaiból kivettem, ezt nem sokan mondhatják el magukról. Akár még ezzel is kezdhetünk valamit. - egyáltalán nem akarok flegmának és nagyképűnek tűnni, de nem kizárt, hogy én előbb szót értek velük, mint ők ketten egymással valaha is.

...

zene

Nolan Drugs Lab.

Sebastian & Emma

“When does intelligence give way to madness?”

Hosszas mérlegelés után sikerült meghoznia a döntését, ami meglehetősen pozitív kimenetelhez vezetett. 
- Remek. Köszönöm. Nem fogja megbánni. - mosolyogtam rá őszinte lelkesedéssel. Szeretek hasznos dolgokat csinálni, ez pedig nagyon is az lehet. A beteg, az átlagtól eltérő embereket sokan bántják és félreértik, holott nem maguknak kérték a problémáikat, de talán nem reménytelen, hogy belátható időn belül létezzen gyógymód a számukra is. 
- Megszolgálom a megelőlegezett bizalmat. - és nem szokásom megszegni az adott szavamat. 
- Ezt úgyis csak az idő és a tettek tudják igazolni. - tök mindegy, mit adok elő itt és most, az nem bizonyít semmit.
- Elég gyakran kapok el olyanokat, akikkel nem tudok mit kezdeni, mert hiába tudom, mit tettek, nincs elegendő bizonyítékom rá, vagy nem használhatom őket, mert kelletlen kérdéseket vetne fel. - így viszont megoldódna a probléma. Az a szekta elég sok szennyet termel ki, akikért nem hogy nem kár, de bőven rájuk férne egy józanító kezelés. Érezzék csak át, amit ők tettek másokkal, milyen érzés a kínpad másik oldalán. A legtöbbeket pont azért tudták behálózni és manipulálni, mert nincs senkijük, és így legalább megkapják azt az illúziót, hogy tartozhatnak valahová. Elég sokan megfelelhetnek annak a kritériumnak, hogy ne legyenek hozzátartozóik. És nyilván nem a még menthető rétegre gondolok, akiknek csak két pofon vagy egy jó szakember kell, nem hóhér.
- Van valami szállító, takarító brigádja, akinek le lehet passzolni az alanyokat, vagy hozzam be őket én? Ide vagy máshová? Nem szeretnék semmivel sem feltűnést kelteni vagy kellemetlenséget okozni, még véletlenül sem. Inkább idejében tisztázzuk a játékszabályokat. - akkor senki sem róhat fel jogtalanul dolgokat a másiknak.
- Illetve ha van rá lehetőség, majd idővel szeretnék találkozni a Rend többi tagjával is. Természetesen nem kell mindent azonnal tudnom és látnom. Tudom, hogy az ilyesmihez idő kell, és vannak bizonyos dolgok, amiket nem árt előtte kiérdemelni. - mielőtt még azt hinné, hogy bármivel is sürgetni akarom, vagy azt gondolnám, hogy mindenhez rögtön jogom van. Ez nem így megy. Tudok várni a soromra, de érdektelennek sem szeretnék tűnni.

...

zene

Nolan Drugs Lab.