Cale, Roman, Shane & Nate

Nyilván volt némi előnyöm, ahhoz képest, ha esetleg teljesen ismeretlenként másznék rá, de Calet nem is volt nehéz lenyűgözni. Az megint más, hogy mennyire fogom tudni betartani, illetve, hogy ő mennyire fogja jól tűrni a kevésbé szép részeit is. Mert a kényeztetésnek meg van az az oldala is, hogy én is követelőzhetek. Nem nagy dolgokkal, de nekem is lesznek elvárásaim elé, amiket be kell tartania. Különben falka tagból könnyen prédává válik. Akkor is szeretni fogom, és magam mellett tartani, csak kevésbé kényelmes módon. Most azonban úgy tűnt nincs ellenére... és nekem se. Igazából tervezés nélkül is egész jól alakult volna az este, ha nem jelent volna meg az a kukkoló. Nem mintha szégyenlős volnék, mert nincs mit szégyellnem, és azt gondolom Cale sem jön zavarba, de azért ne nézegessék, mit művelünk egymással. Ne ilyen feltűnően. A tag viszont nem akart leszállni rólunk, így meg nem sok kedvem volt őt ott nyalni falni. Szóval gondoltam hagyjuk el a helyiséget és próbálkozzunk kint. Úgy is jó idő van, és legalább legálisan pucérkodhatunk is. De azért gáz, hogy nyugiban romantikázni sem lehet. Már csak emiatt is el kell innen húznunk.
Kint legalább nyugtunk volt tőle, mert nem követett. Akadtak már kint sétálók, dohányzók a hajó szélein, és talán egy ketten még a medencébe is, de olyan nagy volt az, hogy nem zavartuk egymást. Nem vetkőztem le teljesen pucérra, az alsót magamon hagytam, de ha Cale úgy döntött volna, hogy ő azt is ledobja, nem állok ellent, pucérkodjon csak. Jobbára őt figyeltem, ahogy úszkál, máskor el-el sandítottam a mászkálók felé, mert addig úgy sem lesz teljes nyugtom, míg Shane meg nem hal és el nem húzunk a picsába. De talán még utána sem. Mindegy. Azon viszont jót mosolyogtam, ahogy hátulról átölelt, és férfiasan dorombolva simítottam kezeim az övéire, miközben oldalt fordítva fejem, nyomtam puszit a buksijára. Azért ő is tudta, hogy kényeztessen, noha megint egy idióta jó voltából alig tudtam kiélvezni. A ránk vetődő árnyékára lettem én is figyelmes, de már előre morcos ábrázattal néztem fel. Nem csak azért, mert rühelltem a tagot, hanem, mert akárhányszor valaki a közelünkbe jött, ösztönösen eluralkodott rajtam a féltékenység, pedig tudtam, hogy Calet nem fogják elvenni tőlem. Az, hogy tudja merre járunk nem csodálkoztam, hiszen még mindig nem sikerült kiszednem magamból a nyomkövetőjüket. Viszont... nekik köszönhetően tudom én is követni merre jár épp Cale. De ezt sosem árulnám el neki. Nekem is kínos.
Szerencsétlenségünkre - vagy sem, ki tudja... - Dommiel is a fedélzeten volt, noha nem azért, hogy bulizzon. Agyilag zokniként a fiatal felnőtteket érintő témákban nem igazán mozgott otthon. Nyilván voltak vágyai, de előbb lekötötte egy tamagohci, mint valami címlap lány vagy fiú. Az alkoholos italokért sem volt oda, így jobbára maximum a svéd asztal desszert részlegénél sündörgött, vagy egy eldugottabb asztalnál nyomkodta visszakapott telefonját. Annyira hülye ő sem volt, hogy tudja, fontos a bizalom, ha azt akarja, hogy néha egyedül is lehessen kint, így hát eljött, annak ellenére is, hogy nem akart. Pedig szívesebben maradt volna a laborban azzal a furcsa lánnyal, akivel nem olyan régen összebarátkozott, persze igyekezve titokban tartani a dolgokat.
Megvártam míg odébb áll, aztán fintorogva egyet le is zártam jelenlétének figyelését, és inkább megfordultam, hogy szemben legyek Caleel. Át is karoltam hátsójánál tartva, ami így vízben, még annyira sem volt nehéz, mintha szárazföldön lennénk.
- Csak irigykednek... Hát még akkor hogy irigykednének, ha tudnák milyen szuper élet elé nézünk... - mosolyodom el, ajkát, aztán állát csókolgatva. A bújásom ellenére nem is kifejezetten a szexre vágytam, hanem a közelségére, arra, hogy ő is szeressen engem. Szép lassan le is buktam vele a vízbe, ahogy lassan csókba forrasztottam ajkaim övéivel és a külső hangoktól, a víz alatt ölelve csókoltam tovább. Hát legalább is addig, míg nem zúgott be pár méterre tőlünk a medencébe egy csupa vér hulla. Amíg fel nem buktunk, addig a rémültséget sem lehetett hallani, viszont többen is sikongatva jöttek a medencéhez, míg akik bent voltak másztak ki. Én is kitereltem Calet, mert a végén még ezt is ránk kenik. Ahogy pedig feljött a felszínre hátára fordulva a férfi, elvágott torokkal, és kinyomott szemekkel, valaki elkiáltotta magát, hogy ez a hajó kapitány. Abban a pillanatban érezhető volt, ahogy a hajó éles kanyart vett, ha nem is nagy sebességgel. Éreztük, mert a hajó alattunk kicsit kidőlt egyik oldalára, bár elesni senki sem esett. Ha bárki is berontott az amúgy belülről zárt vezető helyiségbe, láthatta, hogy a hajó irányítása önműködővé vált. Pontosabban irányította valaki, csak nem konkrétan ott állva. Az okj-s első napjukat töltő biztonságiak persze nem tudták mit kezdjenek a dologgal, így mindenki csak pánikolt, és önjelölt igazságosztók próbálták kitalálni mi tévők legyenek. A hajó ugyanis nagyon úgy tűnt, hogy nem tervez kikötni mostanában. Sőt egyre inkább távolodunk a várostól. Fasza... És most aztán lehetne ujjal mutogatni, csak az a baj, hogy több fura alak is akadt a hajón. Ráadásul volt, akik eddig fel sem tűntek a tömegben. Mint mondjuk a szociopata Dom gyerek, és az eddig egyik asztalnál békésen falatozó Gyda. Ki tudja még ki jött fel a hajóra...?
- Remek... - sóhajtom kissé morcosan, majd Calere nézek. - Mondanám, hogy így legalább előbb elkezdjük a világot látást, de tartok tőle, hogy ez fele annyira sem lesz mókás... pláne, hogy a hajón még egy hibbant gyilkos is van... És nem, itt most nem rád céloztam... - simítok vizes hajába, és részemről akkor ennyi volt a medence, szóval egy kis szárítkozás után fel is öltözöm.

öltözék: x x x zene: - helyszín: Cale's Circus

Cale, Roman, Shane & Nate

Az szóba sem jöhet, hogy itt maradjunk, ezért is gondoltam, hogy akkor már legyünk mindig mozgásban. Bíztam benne, hogy tetszeni fog neki az ötlet, és örültem, hogy egy pillanatig sincs ellenére. Sima liba... Megölöm Shanet, biztos, ami biztos, aztán kapjuk magunk és elhúzunk a picsába. Ha pedig a repülőn leszünk már én sem leszek ilyen búval baszott, mint amilyen néha most. Nyugi lesz végre...
- Nagyon helyes... - paskolom meg egy féloldalas mosoly közepette hozzám közel eső combját, arra, hogy ne is aggódjon később se. Örültem, hogy lelkes, mert az volt... mármint olyan őszintén jókedvű. Ami kicsit még fura volt, hogy a semmiből történtek a dolgok. Persze hülye lennék tönkre tenni és kérdzősködni, honnan jött neki, hogy akkor mi most együtt, csak... furcsa... Furcsa, hogy két órával ezelőtt még bérgyilkosként várt rám a cirkuszában, most meg úgy emleget - ami baszottul jól hangzik - mint a párja. Ettől függetlenül kiakarom iktatni az utolsó láncszemet is, nehogy nekem lecsapja a kezemről, mert biztos vagyok benne, hogy Shane megállás nélkül próbálkozna. - Megérdemeljük, hogy azok legyünk... - jegyzem meg a pohár mögül megerősítve őt. Azon pedig kifejezetten jót mosolygok, hogy már listákat akar írni, rá is bólintok.
- Ja, de mi meg is érdemeljük... Te amúgy is kényeztetésre születtél... - viccelődöm és nem is teljesen. Vigyorogva cirógatom meg közben combját, mert az még se olyan feltűnő és nem szeretném, ha valaki azért rontaná el a képével a dumcsit, mert fájlalja, hogy mi itt vagyunk egymásnak. De ő mindig is ilyen volt amúgy... tudom, hogy szereti, ha babusgatják, ha szőlő szemekkel etetgetik, ha játszanak vele. Na már most ezt más hol tudná neki megadni...?
- Jaa, az nekem is bejönne... - értem a hideg tájakra. Fasza volna baltával dobálózni, ha a hóba hugyozni a nevünk. Aztán jeges vízben fürdeni és a végén este, a meleg tűz mellett róla enni azokat a kis falatokat. Őszintén szólva bőven akad, amit én is kipróbálnék vele és itt nem feltétlen a perverz dolgokra gondolok. Hanem azokra a havas mozgó padokra vagy mi a tökömre, meg aludni vele a tenger mellett a szabad ég alatt. Tábortűz mellett szép dolgokról beszélni és mályvacukrot sütni, ami aztán úgy is szarrá égne.
- Ott... - vigyorodom el, de nem piszkálódom, mert nem azért vagyunk most itt. A jelenlegi szarságok mellett, most úgy mindig azzal vígasztalom magam, hogy őt nézem, és mondogatom magamnak, hogy ez így most teljesen jó. Jobbára egésznap eltudnám nézegetni, ahogy szopkodja a szívószálat, nézelődik, élvezi ezeket a lassan epilepsziát okozó fényeket.
- Egy-két nap, azalatt pont össze is tudsz csomagolni... - bólintok jelenlegi program tervére, mielőtt rámászom. De még így is diszkréten, szóval senki nem ugathat bele. El is mosolyodok, ahogy lehunyt szemekkel megérzem, hogy ő is felélénkül a nyelv csatát illetően. Széles mosollyal viszonoztam a csókot, majd nyaltam meg alsó ajkát, amibe finoman bele is haraptam.
- A te ajkaidról sokkal finomabb ez a színes lötty... - jegyzem meg kacéran. Már egészen el is merülnék a tarkójának cirógatásában és a ajkai simogatásában, mikor megzavarja valami. Egyből felébresztette bennem az őrző-védőt és lassan elpillantottam a mutatott személy felé. Ez meg mi a picsát keres itt...? Vajon sejt valamit? Ha nem ismeri Romant, akkor mondjuk mindegy. De azt hittem meghúzza magát egy időre. Elég sok ember halt meg miatta.
- Talán csak összekever valakivel... - néztem vissza egyetlenemre, mintha nem is érdekelne a fickó. - De lehet tényleg csak irigykedik... - somolygom gyorsan lehúzva a második adag utolsó kortyait, aztán felállok és megfogom szabad kezét. - Gyere, menjünk ki a medencéhez. Ott levegősebb és van napozó ágy is... Még csak az hiányzik, hogy ránk verje ki... - sandítottam el száj húzva a Róka felé. Ha most Cale nem lenne itt, biztos, hogy oda mennék balhézni. De így egy kurva másodpercig nem akarom magára hagyni. Ha pedig oda is követ, már könnyebben tudom vízbe fojtani. De persze erről nem beszélek...

öltözék: x x x zene: - helyszín: Cale's Circus

Cale, Roman, Shane & Nate

Elmosolyodva csóválom meg fejem egojának saját maga csiszolására, de legalább tudom, hogy ebben semmit sem változott. Nehéz is volna javítani a hibákon, ha közben ő meg teljesen kifordult volna magából. Már a kulcsért nyúltam, hogy mielőbb elhúzzunk a vérbe, mikor teljesen indokolatlanul - legalábbis remélem, hogy nem árultam el magam odabent - átölelt. Ráadásul a derekamnál, ami azért többet jelent, mint barátot. Némi zavarodottsággal és megszeppentséggel pillantottam fel rá, de hamar kiderült, hogy nem a személyisége változott, csupán érdeklődik. Kis sunyi, ráadásul ilyen orvul letámadni... Még is kertelés nélkül és ráadásul kínosan őszintén megválaszoltam neki azt hiszem mindent. Egyedül azt nem tettem hozzá, mi lesz, ha ő se viselkedik, és hogy a többi még élő hozzám hasonlónak milyen sorsot szánok. Mentem visszatáncolna, ha tudná, hogy Shane a napokban el fog patkolni. Hülye volt, hogy idejött. Majd ott lövöm át, ahol már korábban is kilyukasztották.
- Ahh, nem... te semmit sem változtál... - csóválom meg lassan fejem egy széles, féloldalas mosollyal, ahogy hol huncut szemeit, hol kívánatos ajkait figyelem. Csak azért nem kezdek el vele flörtölni és kacérkodni, mert egyrészt nem vagyok Roman, másrészt, mert még mindig erőteljesen dolgozik bennem a leléphetnénk már. Onnantól viszont, hogy végre nyeregbe szálltunk, már nem aggódtam, hogy ránk találnak, ellenben mégha elég furcsa és kicsit sem mostra tervezett módon, de örültem a fejemnek, hogy együtt vagyunk. Mármint hogy közelebbi kapcsolatban, mint eddig. Mégha nem is tart ez tán majd holnapig, hát hülye leszek nem kihasználni. Aztán meg megkötözöm, bevágom egy kocsi csomagtartójába, és mire magához tér már egy totál idegen helyen kelhet fel valami puccos ágyban, reggelivel, és persze az én társaságomban.

Bevallom a rögtönzött hajó partihoz érve nekem is felrémlett néhány emlékkép, de hamar elhessegettem. A múltból tanulni kell, nem újra élni. Már pedig mi ezt tesszük. Az, hogy már befelé menet, odakint is sokaknak szemet szúrtunk engem nem különösebben érdekelt. Csak annyira pillantottam vissza, amennyiből meg tudom ítélni, hogy jelent e ránk bárki is veszélyt. Egy dolog, hogy én a "klónjaimra" vadásztam, de rám is vadásznak. Plusz ki tudja nem e játszik már Shane is alvilági nagy kopót, akinek van egy-két rossz fiú a markában. Csak akkor figyeltem fel szemem sarkából, ahogy Cale még rá is tesz egy lapáttal. - Ha ránk cuppannak, akkor az ő számlájukat már te fogod állni, mézespuszi. - szólok oda neki, s ha magától nem indul meg, vagy kell egy kis rá segítés, átkarolom derekánál, míg elindítom fel a hajóra, aztán el is engedem. Még sorban sem kellett állni, mivel most kezdtek el szállingózni az emberek befelé, így a bár pultnál is akadt hely, ami jó, mert legalább nem kell állandóan ide jönni után pótlásért. Kikértük az első italokat és ha őt sem zavarta, maradtunk a seggünkön. Ő koktélozott én meg maradtam a férfiasabb italoknál, így a tűzgolyónál tabascoval. Azért egy-két ilyen korty után már nem is éreztem, hogy aggódnom kéne Shane miatt, noha a felvetődő ötletek, azért hagytak némi kívánni valót maguk után. Annyira, hogy már az elsőnél egyből rá kellett vágnom a választ.
- Nem. - feleltem még a második kérdés előtt. Mivel nem számítottam ilyen gyors haladásra, ezért nem terveztem meg igazán mindent, de az kurva élet, hogy itt nem maradunk. Komoly ábrázatom viszont hamar felváltotta egy mosolyka, hogy tisztázzam magam. - Ez egy unalmas hely, rossz emlékekkel. Nem kell új életet kezdenünk, de miért ne utazhatnánk mindenfelé, nem? Aztán ha megtetszik valahol... - vonok vállat. - ...akár ott is maradhatunk. Gondolom neked sincs ellenedre világot látni... velem... - pillantok fel szemeibe, mert ezidáig jórészt inkább teljes egészében méregettem. Jól néz ki, ezzel nincs is baj, csak úgy emlékeztem, hogy alacsonyabb volt. Sőt biztos. Persze nem baj, csak engem kicsit... frusztrál, hogy nálam is magasabb. És most már nem is olyan kis vézna. De legalább mókás módja lesz így az ágyba küzdeni.
- De előtte még el kell intéznem pár dolgot. Én se akarok folyton másoknak dolgozni, de ahhoz, hogy jó helyem és pénzem legyen, most még ez a helyzet. Plusz akadnak még elintézni valóim magánéletbeli ügyekben is. Ha azok meg vannak, elhúzzunk innen a francba... Elmegyünk mindenféle puccos és kalandos helyre, süttetjük a hasunk majd, meg majd pucéran melegedünk a kandalló előtt. Ilyenek... Jó lesz, ne aggódj... El is felejted majd, milyen volt itt... - legyintek lehúzva az első poharat és intek is az utánpótlásért, illetve, ha ő is kiitta a koktélkáját, neki is hozattam még egyet vagy egy másikat, amit csak akart. - Olyan lesz... mint egy életre szóló nyaralás... - teszem hozzá, csak egy pillanatra levéve róla szemeim, amíg újra ki nem kapom az italom.
- Egy-két napig még itt kell intézkednem, addig, ha kell, te is tudsz intézkedni a dolgaiddal, de utána már megyünk is. Rábökünk a térképre, és elutazunk valahová... - húztam le az ital felét, aztán fél kézzel megtöröltem a szám, majd ugyanazzal ráfogtam tarkójára és ezúttal én csókoltam meg, nyelvemmel átpimaszkodva, oldalról lökve egyet az övén, hogy ne csak a koktélja ízét kelljen kóstolgatnom, de ő is szálljon be a játékba. Közben tarkóján lévő kezem feljebb csúszott rövidre nyírt szőke hajába, amibe belemarkoltam ugyan, csak rövidsége miatt fogást nem nagyon találtam rajta.
- Hiányoztál, te sátánfajzat... - szólaltam meg a csók csata végén, a homlokom az övének nyomva.

öltözék: x x x zene: - helyszín: Cale's Circus

Cale, Roman, Shane & Nate

Nem volt kézzel foghatóbb ötletem, a kimozdítására, mint, hogy ünneplésre invitáljam. Olyan helyre viszem, ahová Shane nem követhet minket. Aztán onnan megint olyan helyre, ameddig már nem jön el... Majd kitalálok valamit, valami magyarázatot, hogy miért nem megyünk vissza, miért nem hozom vissza a cirkuszába. Nyilván túl nyálas dolgokkal nem jöhetek, mert az elég hülyén jönne ki, azt pedig nem akarom, hogy tudja, hogy... hát... nah... Mert még túl hülye, hogy megértse, hogy nekem adjon igazat és hogy ne vágyjon vissza ahhoz a baromhoz. Ha ki lenne már iktatva nem aggódnék, mert nem volna választása, de ííígy...
Annak viszont örülök, hogy ilyen lelkesedést vált ki belőle a rögtönzött ötlet. Kifejezetten megnyugtat, mert így már nem lesz nehéz elvinni akármerre is, hogy az életbe nem kapja el Shane, aki ki tudja milyen üzelmekkel dolgozik, ha már illegális műtője van és őrülteket életmenteget. Ez az őrült az én őrültem. Ettől függetlenül azért igyekszem sürgetni, mert ha elszökött, biztosan keresi már. És hát hol máshol kezdené, ha nem itt... A koktélokra csak mosolyogva forgatom meg szemeim. Tipikus Cale.
- Szívószállal, bizony... - mosolyogtam, miközben felidéztem a pillanatot, amikor a bárban babrált a nyelvét használva a szívószállal. Vicces volt, és baromi gyerekes, de pont ezért imádnivaló. És mert piszkálhattam miatta. Annyira mentem volna már, hogy már Romanról is elfeledkeztem, és majdnem át is estem rajta. Tipikus... ez is csak útban tud lenni állandóan...
Igyekeztem nem jelét mutatni mennyire menekülhetnékem van innen, de azért siettem.
- Ne viccelj, tényleg jól áll... Szerintem kényelmesebb is, mint egy öltöny... És igen, motorral együtt elég szexi az összeállítás... - vigyorodtam el, miközben elővettem a motor kulcsát, de az is feltűnt, hogy ő addig se szállt fel. Na már most lehet nem tudja, hogy kell utasként felszállni, vagy egyszerűen fél felszállni, mert azért ez mégsem egy kocsi... Egészen addig még valahol a mosolyom is ott bújkált az arcomon - már csak amiatt is, hogy míg kiértünk fogta a kezem... - míg át nem ölelt. Nem azért lepődtem meg, mert mondjuk rosszul esett, hanem, mert tényleg nem számítottam rá. Úgy értem... igyekeztem nem árulkodni, mert biztos vagyok benne, hogy visszaélne vele. Viszont amilyen váratlanul ért, annyira jól is esett, mert bassza meg Roman és Shane is, én igenis megérdemlem Calet. Sőt, én érdemlem meg egyedül! Roman örüljön, hogy valaki hajlandó volt hozzámenni, Shane meg... hát őt meg aztán hagyjuk is. Egyáltalán nem illettek volna össze... még barátoknak sem. Ismerősnek sem. Egy ideig csak megszeppenve pillogtam le rá, majd fel a szemeibe - lévén, hogy magasabb volt valamicskével - majd kihasználva az alkalmat - mert ki tudja lesz e legközelebb - bátorkodtam átkarolni karjai alatt a hátát mindkét kezemmel.
- Te meg miről beszélsz? Hiszen jöttem, amint írtál... - vonom össze kérdőn, értetlenkedve szemöldökeim, amíg fel nem világosít, hogy egészen másra gondolt. Egy pár pillanatra eltöprengtem a kérdésen, amíg a mellényeinek gombjait fixíroztam, aztán fel néztem rá.
- Hát elsősorban, mert atom nehéz kijutni egy olyan laborbörtönből, ahol kamerán figyelik még azt is, ha éppen szarsz. Másodszor pedig... mert volt időm gondolkodni. Hibáztam, és kicsit túl reagáltam. Félreérthetően viselkedtem veled. Az én hibám volt, hogy elfajultak a dolgok. De idővel rájöttem, hogy igazad volt... Úgy értem, egyszer azt mondtad, hogy mi összetartozunk, történjen bármi is. Kiegészítjük egymást, így vagyunk egy egész. És rájöttem, hogy ez tényleg így van. Megváltoztam, és nem követem el azokat a hibákat ismét. Vigyázni fogok rád, gondoskodom rólad, és nem úgy, ahogy akkor... Nem foglak bántani vagy ilyesmi... Ha pedig baj van, nem kezdek el egyből kiabálni, meg nem tom... verekedni, hanem... leülök veled és megbeszéljük. - mondjuk arra még nem jöttem rá, hogy mindezt most miért mondom el neki. Ha pedig nem értünk egyet valamiben, ő meg hülye, akkor meg szobafogságra ítélem, elektromos rácsokkal az ablakán és a kilincsen. Mire kiböktem az őszinte okokat, már-már el is szégyelltem magam miattuk, mert bőven ráértünk volna még erről beszélni, mondjuk a világ másik felén. De mire bevörösödött volna a búrám tőle, kaptam egy csókot, ami szintén annyira meglepett, hogy először nem is viszonoztam, csak végül ettől vált szép lassan rák vörössé a fejem. A végét viszont sikerült egy pillanatra elcsípnem és viszonoznom. Igaz utána is vörös volt a fejem, és kicsit morcos, illetve a kínos pillanatot megélve, zavart pillantásokat vetettem oldalra, míg végül megköszörültem a torkom.
- Na induljunk, mert elisznak előlünk mindent... - szólaltam meg és a motorhoz léptem. Mivel csak egy sisak volt, ezért azt az ő fejére segítettem húzni. Profi sofőr vagyok, de ha megsérülnénk, inkább én, mint ő. Ő már kapott ma épp eleget. Én pedig elővettem egy fekete napszemcsit és azt vettem fel. Aztán felültem és megvártam, míg ő is így tesz. Ha kellett koordináltam, hová tegye a lábait meg ilyenek. S ha felült, és esetleg, nem tudta volna hol kapaszkodjon... segítettem neki...
Örülök, hogy nem láttam a fejem, bár annak kevésbé, hogy sisak híján viszont majd mindenki más látni fogja, milyen levakarhatatlan büszke vigyor van a képemen, miután átkarolta a derekam, és hát a csók miatt is, amit ugyan elbasztam, de majd kárpótolom. Aztán elindítottam a motort és kerülve a nagy forgalmat, igyekeztem megállás nélkül elérni a célunkat. A kikötőig kellett csak menni, mert ahová viszem, nem egy szimpla klub vagy bár. Ott megtalálhatnak. Ezért egy parti hajóra vittem, aminek ma volt a megnyitója. Tökéletes. Mintha csak minket ünnepelnének. Amíg tart a buli, a hajó nem fog megállni, és amíg nem áll meg, nem fog tudni más felszállni. Belépő ma még nem volt. Így leparkolás után egyből fel is mehettünk.
- Na gyere... Kerítünk neked szívószálas, esernyős koktélt... - szálltam le a motorról. Nem mondom, hogy nem szúrtunk szemet, mert ugyan nem egy színházi előadás folyt a hajón, mindenki kiöltözött, és mivel mi amúgy is jól néztünk ki a ruhákban és a motorral, nyilván csak úgy repkedtek felénk a kacér mosolyok, kacsingatós pillantások főleg nőktől. Nem mintha tartanék néhány hülye libától, de azért Calen tartom a szemem...

öltözék: x x x zene: - helyszín: Cale's Circus

Cale, Roman, Shane & Nate

Teljes bizonyossággal nem mertem volna azt mondani, hogy nincs semmi sunyiság a dolog mögött, de úgy tűnt tényleg Roman az. Az ujjáról a gyűrűt le is húztam és felhúztam magamra, még meg is néztem, hogy áll. Nem lesz rá mindig szükség, de most még mókás lesz eljátszani néhány emberrel, hogy én vagyok Roman. Úgy sem tervezek végleg az ő életét élni. Le is dobtam magam a kanapéra, miközben hallgattam kérdésemre adott válaszát... pontosabban meséjét. Tudtam, hogy felfogja hozni Juliet. Miért is ne tenné, elvégre bérgyilkosként ment oda megölni valakit, ahol már megöltek valakit előtte. De nem érdekelte, így nem is "találgattam". Más esetben biztos azzal jöttem volna, hogy a családjukra így is orrolnak páran. Romanra, a férjére és a lányukra is, így nem csoda, hogy elkezdték őket leszedni.
Abban biztos vagyok, hogy Roman nem kímélte, bár azt hittem, hogy Cale gyorsabb és ügyesebb lesz. Kihasználja, hogy Hemlock össze van törve és nem tud gondolkodni. A fojtogatásnál tekintetem nyakára terelődött. Láttam a nyomokat, és kicsit elhúztam rá szám. Meg is ölhette volna... Ha eltöri a nyakát, az csak is az én hibám lett volna. Cale csak annyira, hogy nem lőtte le egyből, ahogy belépett. Dehát ő ilyen... Mindegy. Többet nem hibázok...
Egy percig sem kételkedtem szavaiban, mikor a bosszúról beszélt és hogy játszani akart volna még Romannal. Ez is tipikusan ő. Ha mást mondott volna, az lett volna gyanús. A hátba szúrása hallatán megrándult felső ajkam egyik fele, ahogy némi undorral gondoltam Hemlockra, amiért képes volt ilyen aljas dologra. Miatta haldoklott Cale. Le is üthette volna, de neeem... Az akció dúsra sikerült történetet hallgatva közben felkönyököltem a karfára és kisujjam begyét kezdtem harapdálni, míg a váratlan fordulatot hallva meg nem fagytam a mozdulatban. SHANE?! Ott voltak SHANENÉL?! Ráadásul műtője van?! Ez azt jelenti, hogy annyira nincs elveszve, sőt, egészen feltalálta magát. Ráadásul ismerte Romant, aki persze egyből hozzá vitte. Nem mondom, hogy nem örülök, hogy Braxie él, de annak egyáltalán nem örülök, hogy pont ő hozzá vitte. Combomon lévő kezem magam mellé ejtettem a kanapéra, a lábam takarásában Caletől, miközben ökölbe szorítottam kezem, ahogy hallgattam a folytatást. Ennyit arról, hogy összeszedem magam és kilövöm, mint egy kutyát, mielőtt Cale összefutna vele. Pár mondata erejéig csak az járt a fejemben őt nézve, hogy állítsak azonnal sorompót közéjük. Utána is annyira lekötött annak gondolata, és az a düh, amit éreztem, hogy hiába sántított egy-két dolog, totál elfeledkeztem tovább kérdezősködni vagy gyanakodni. Csupán akkor éreztem kissé kínosnak a dolgot, mikor felhozta annak tényét, hogy Romant valaki más is megverte. Elpillantottam választ helyett, miközben próbáltam semmilyen árulkodó jellel nem elárulni, hogy én voltam. Majd vállat vontam rá. Megkérdeztem volna, hogy Shanet miért nem ölte meg, mikor rendbe hozta, de őszintén szólva így is majd beleőrülök a féltékenységbe és egyenlőre kifejezetten az agyfasz kerülgetne, ha róla kezdene el beszélni. Akkor is, ha rosszakat mondana róla. Külsőleg úgy tűnhetett, mintha a jókedvem elszállt volna, és helyette haragudtam volna, legalább is morcos voltam. Mert így is volt, csak nem Calere haragudtam, hanem a helyzetre és hogy erre most azonnal ki kell találnom valamit. És ha megint keresni kezdik egymást? Nyilván okkal segített neki... Kurva életbe... Olyan ideges vagyok, hogy nem tudok nyugton gondolkodni. Éppen csak nem kezdek el dobolni a lábammal a padlón. Ha most magára hagyom, kurva élet, hogy vagy ő megy vissza vagy Shane jön ide. Ha nem megyek el, furcsán jön majd ki, és magyarázkodhatok.
- El kell ismernem, nem hittem volna, hogy képes leszel rá... - szólalok meg nagy sokára, egy magamra erőltetett mosollyal, mert jelenleg állandóan csak az járt a fejemben, hogy sürget az idő. - Szerintem ezt illő volna megünnepelni, nem? - mosolyodtam el szélesebben. - Elmehetnénk megünnepelni. A koktélokat amúgy is szereted, nem? - kérdeztem, mert úgy emlékszem anno szívesen szürcsölgette azokat az agyon színezett, cukrozott löttyöket. - Ja, ja, menjünk! - ugrottam fel a székből és közelebb léptem hozzá, majdnem még a hullában is elbotladozva. - Találtam egy igazán nekünk való helyett. Most nyílt. Legalább elsőként avathatjuk fel. - nyúltam karja után, ha nem ellenkezett vagy tett valamit, amiért ne tudtam volna megfogni. - Én fizetek. És még haza is fuvarozlak, ha nagyon leinnád magad... Na gyere menjünk már... Kint van a motrom, mehetünk azzal.

öltözék: x x x zene: - helyszín: Cale's Circus

Cale, Roman, Shane & Nate

Szerencséje volt Braxienek. Hatalmas nagy szerencséje, mert folyamatosan nyomon akartam követni, tudni akartam mit csinál, hol, mikor és miért, amikor pedig haldoklott, még inkább tudni akartam, hogy Roman tényleg segít e rajta és hogy hova viszi, mi a biztosíték, hogy rendbe jön. De nem tehettem. Mert még nem voltam olyan nagy kutya, hogy pénzelt és megbízható rabszolgáim legyenek, akik kémkednek utánuk, nekem pedig fontos dolgom akadt. Nyilván aggódtam érte, de nagyobb esélyt láttam arra, hogy rendben jön, mint sem, hogy elpatkol, akkor pedig elég macerás lesz később elintézni, amit el kell. Már pedig ilyen nagy szerencsém sem túl gyakran van. Ugyanis kaptam egy fülest, hogy a napokban látták Shanet. Mármint itt New Yorkban. Az utolsó láncszem, a bagázs utolsó kiirtandó tagja, lévén, hogy Roman halott. Kurvára nem lett volna kedvem kimászni érte Franciaországba, de ez így... mintha még az égiek is rám voksolnának. Akkor még nem tudtam, hogy ezek itt hárman lepaktáltak egymással.
Mikor felhívott kételkedve fogadtam szavait, de arra gondoltam, valamiként csak bizonyítja majd, és ha tényleg ott a teste, amiről meggyőződhetek igazáról, nincs is semmi baj. Mélyen, nagyon a tudatom mélyén azért megszólalt bennem egy kis hang, ami óvatosságra intett, de alig érdekelt. Sőt... le se szartam. Roman halott. Shanet pedig mindenki halottnak hiszi. Lényegében legálisan ölhetem meg.
Motorral mentem, de persze volt nálam hátizsák, pisztoly és mivel "munkából" jövök, lövész puska is. Ha Shane itt van New Yorkban, én megtalálom. Lehetőleg még azelőtt, hogy Cale tudomást szerezzen róla. A motorról leszállva, lekaptam a sisakom és a motorra téve, szépen elsétáltam a legutóbbi kis "tárgyaló" helyiségbe, ahol legutóbb is voltunk, s ahol feltételezem most is van Braxie. Ha ott volt, bekopogtam az ajtó félfánál, majd belépve széttártam kezeim el elégedett mosollyal, bár akkor még ügyet sem vetettem a hullára vagy a zsákra, már ha egyáltalán ott volt.
- Hééé! Hát itt az én jóképű, remek bérgyilkosom! - vigyorgom elégedetten. - Sokadjára csak sikerült... és nézzenek oda, még mindig jól áll neked ez a dzseki... - álltam meg, és leengedtem kezeim. Egyenlőre nem ültem le, mert saját szemeimmel is megakartam bizonyosodni róla, hogy Roman tényleg halott. Tudnom kell, hogy nem vert át. Mert ha így van, akkor pedig tudnom kell, hogy miért vert át. A megbízás miatt? Vagy mert igazam volt és tényleg képtelen kinyírni azt a barmot... Nem tudom le volt e takarva, de ha nem gátol meg benne, úgy szemügyre vettem a testet. Nem vetkőztettem le, csak a halálos sérülését néztem meg, illetve az arcát. Plusz, ami talán a legfontosabb volt, a gyűrűjét, mert, hogy tudomásom szerint egy klón sem házasodott meg vagy hordott jegygyűrűt. Ha az rajta volt, valamelyest megnyugodtam, mert abban azért nem hittem, hogy Roman lett volna olyan hülye, hogy segítsen neki. Mi értelme volna? Ő nem szereti, és ezek szerint Cale se. Újfent elégedett mosoly ült képemre és úgy mosolyogtam fel Calere, miközben felálltam a hullától. Ami kicsit furcsa volt, hogy most egészen jóbőrben volt. Roman biztos, hogy elvitte, hogy megmentsék, de akkor vajon, hogy fajulhattak idáig a dolgok. Nem hagyott nyugodni a dolog.
- Na és te hogy vagy? - kíváncsiskodtam. Vajon beszéltek is a harcunkról, vagy Roman hallgatott róla? Tudja, hogy elmentem oda? - Hogy sikerült végül kinyírnod?

öltözék: x x x zene: - helyszín: Cale's Circus

Cale, Roman & Shane

Megértettem aggodalmát, csak éppen a jelen körülményeket tekintve nem tartottam logikusnak vagyis inkább... valósnak. Az eddig sem volt kérdés, hogy Cale lábujj heggyel sem áll a valóság talaján, de az már inkább érdekes, ahogyan megpróbál - és olykor sikerül is neki - belevonni másokat képzelgéseibe. Néha még akaratán kívül is. Tény és való, hogy eleget tett ahhoz a mai nap, és máskor is, hogy Roman a torkának essen, mindazon által úgy vélem erre sosem fog sor kerülni. Maximum szóban, mert azt látom és hallom, hogy szájkaratéban folyamatosan ostromolják egymást. De tudni kell ezek mögé látni. Már pedig ezek még csak nem is olyan halvány jelek, hogy ne lehetne látni, hogy egészen másról van itt szó.
Láttam, hogy Cale gyötrődik. Pontosan úgy, mint akkor a cirkuszban. Ebből kifolyólag azt is mertem feltételezni, hogy amiket mond, nem teljesen igazak, csak fél... illetve inkább keresi a megfelelő szavakat, kifejezéseket és talán érzéseket. Nem is dühös, csak bizonytalan. Azért nem szóltam bele mindig, mert ilyenkor hagyni kell, hogy a kúsza gondolatok idővel kicsit tisztábbá váljanak, s hogy mindezt képes legyen szavakba önteni. De ha beleszólnék, elveszítené a fonalat magával, s talán a mondadóm befolyása alatt volna. Csupán arra hívtam fel röviden a figyelmét, hogy megváltozott, mert tényleg megváltozott. Sokszor kereszteztük egymást útját, a későbbiekben mondhatni szándékosan, sokszor voltak gyilkos szándékai, de soha sem esett nekem vagy fenyegetett meg. A cirkuszban egyszer, mikor sikerült kicsit közelebb kerülnöm az igazi énjéhez, és ez megijesztette őt. Furcsa dolog ez, hiszen mindannyian arra vágyunk, hogy végre figyeljenek ránk. Akár világgá is ordítanánk. Mégis... mikor elénk lép valaki és azt mondja, hallak és látlak, hirtelen megijedünk tőle, és sokszor főellenséggé avanzsáljuk. Elcsendesedő, bár a kezében lévő kés miatt, eléggé kétesen hangzó kijelentése nyomán én is a késre pillantok, míg végül fel rá. Nem lepett meg válasz reakciója válaszomra, de jól esett, hisz mind ez két esélyes volt. Vagy örömét leli benne, vagy nem. És ez esetben a nem a pozitív. Mintha még talán bűntudatot is érezne, akár egy apa, aki akaratlan kiabál a hangosan játszó gyermekére. Ez jó. Mert azt jelenti, hogy nem veszett még el teljesen. Az érzései valósak és ő sem engedte el magát teljesen, csak éppen... nem volt, aki fogta volna a kezét. Pontosan én sem tudnám megmondani, mi történt, ami miatt elváltak útjaink, de bennem kellemes - hát legalább ahhoz mérve, hogy egy elítélt tömeg gyilkossal sétálgattam kellemes... - emlékeket hagytak a pillanatok. Nem úgy emlékszem, hogy veszekedtünk vagy verekedtünk volna... Nem váltunk el rosszban, a jelen helyzet és a kés a kezében még is erősen erre utal. Nem bízik meg bennem, mert valaha okot adtam rá, hogy ne tegye. Pedig anno, zokszó nélkül hagyott fel őrült terveivel, hogy megigyunk egy kávét vagy turmixot. Most azonban minden szavából kiérződik, hogy olyasfajta fájdalmat okoztam neki, amin nem tudja magát túl tenni. Bárhogy is próbálkozom, nem jut eszembe, mivel érhettem el ezt a rossz irányt. A cirkuszi tombolása után is jóban voltunk, s óvatosan terelgettem tovább a jó úton. Ezért is esik kissé rosszul, mikor ismételten kiemeli, hogy általam lett valamikor - talán több alkalommal is - átverés áldozata. Ugyanakkor az sem kerülte el figyelmem, ahogy a gondjairól beszélt. A fejében lévő hangokról. Különös, de most először utalt rájuk. Ugyanakkor szomorú, hogy senki sem volt képes azóta sem diagnosztizálni és még ha először kényszerből és kötelezően is, de gyógyszert szedetni vele.
- Igen, ez részben valóban így van. Azért vagyok veled kedves, hogy letedd a kést. Hogy megértessem veled, hogy itt nincs mitől félned, pláne nem tőlem vagy Romantól, aki utolsó erejével is elhozott téged ide, hogy megmentsen. És arról se feledkezzünk meg, hogy még a saját vérét is odaadta, hogy most itt állhass... Azért vagyok veled kedves, mert tudom, hogy legbelül még mindig az a fickó vagy, akit én ismertem meg. Nem a börtönben, nem. Hanem a kocsiban, távolodva az operaháztól. Emlékszel mit mondtál nekem a cukrászda felé haladva? Hogy jó embernek tartasz. - mosolyodom el, ha nem is teljes szélességgel, de a kellemes emlék ösztönösen kanyarít egy kis mosolyt a számra. - És hogy tökéletesen kiegészítjük egymást. Ezért sem ártottál soha nekem. Na már most azt gondolom azóta ezek közül az egyik megállapításod
kételyekbe ütközött. Vagy már nem tartasz jó embernek, vagy pedig talán mégsem egészítjük ki egymást. - felelem, majd finoman oldalra biccentem fejem kissé. - Ismerlek, Cale. Látom a szemeidben mit érzel éppen, és tudom, hogy mikor érzel csalódottságot vagy fájdalmat. És itt nem a fizikairól beszélek, noha megkockáztatom, hogy ezeket a dolgokat annak is képes vagy megélni. Tudom, hogy csak akkor szenvedsz, ha a valóságba lépve jössz rá, hogy valaki fájdalmat okozott. Felismerem a szemeid puszta csillogásából, hogy mikor félsz igazából, vagy érzed magad magányosnak... úgy őszintén magányosnak. Csak magamat tudom ismételni, mert sajnos akárhogy is erőlködöm, nem tudom mivel okozhattam benned ekkora törést, de nagyon sajnálom, hogy így tettem. Sajnálom, ha megbántottalak, vagy úgy érezted, hogy kihasznállak, esetleg, ahogy előzőleg is mondtad... átvertelek. Isten lássa lelkem, sosem hajtott rossz szándék, ezért sem adtalak fel sosem a rendőrségnek. - teszem tenyerem szívemre, míg másikat a fogadkozás pillanatában fel emelem.
- Tudom. - sóhajtok egy szomorút. - Tudom, hogy nehéz, és egyedül szinte képtelenség legyőzni ezeket a csapdákat. Sajnálom, hogy nem voltam mindig melletted, és nem tudtalak végig a fényben tartani, de ezen még változtathatunk. De csak akkor, ha te is elhatározod magad. - bár magam is tudom, hogy valahol őrültségeket beszélek, mert bár tényleg szüksége volna rá, hogy valaki tartson számára egy gyertyát, amíg kitalál a sötétből, az a helyzet, hogy nem ő az egyedüli ilyen ember, én pedig már megígértem valakinek, hogy segítek leküzdeni a démonait, azért, hogy később ne váljon olyan felnőttél, amilyenné válni fog. Ugyanakkor erőteljesen dolgozik bennem az orvos is, aki nem is a páciens lehetőségét látja meg ilyenkor a másikban, mint inkább a segítségért nyúló kezet, amit akkor, s most sem hagynék elmenni. Pedig már most tudom, hogy túl nagy terhet fogok elvállalni.
Összevonom szemöldökeim, ahogy rátérünk arra, miszerint mindenki ott hagyja. Nem azért, mert nem látom reálisnak a dolgot, ám azt gondolom Cale ezt egészen rossz oldalról közelíti vagy látja meg. Olyan dolgokat vár el egyesektől, amiket egyszerűen nem lehet. Példának okáért itt van Roman. Az pedig bár nem mutatom, kifejezetten felháborító, hogy úgy beszél, mintha én hagytam volna el, miközben ő ment el, hogy bosszút álljon. Nyilván, ha emlékeznék dolgokra, megsem próbálnék ellenkezni, így azonban kifejezetten rosszul esik.
- Cale... - sóhajtok, mielőtt elkezdeném a magyarázkodást. - Te is tudod, és én is, pláne Roman, hogy neki férje és családja van. Törvényes keretek közt, egyszerűen tilos, amire vágysz vagy vágytok. Bármennyire is szeretnéd. Ő már megtalálta azt, akivel összeakarta kötni életét, ebben pedig nem szólhatunk bele, akkor sem, ha érzel iránta... mármint ténylegesen, s nem csak fellángolást. De attól még... nem hiszem, hogy jobban utálna téged, mint mondjuk te őt. Elvégre megmentett, még úgy is, hogy majdnem megölted... Azért ez csak jelent valamit. Próbálj meg látni a sorok közt. Egy kicsit... nem ennyire negatívan belegondolni mások helyzetébe. Nem várhatod el tőle, hogy örökké boldog legyen veled, miközben rátámadtál a családjára, ami láthatóan számára mindig elsődleges dolog lesz az életében, mert ő ilyen természetű és ezzel nincs is semmi baj. Ráadásul... most vesztette el a lányát is. Egy igen fontos és pótolhatatlan darabot az életéből. Van így is elég baja... Nem várhatod el tőle, hogy még ezek mellett rendjén kezelje a kapcsolatotok, vagy az indulatait. - próbáltam megértetni vele Roman helyzetét, bár teljesen talán egyikünk sem fogja tudni átérezni, lévén, hogy se gyerekünk, de még csak háziállatunk se, hogy tudjuk, milyen érzés elveszíteni valakit. Mármint, nem csak szakítani és hátat fordítani valakinek, hanem úgy ténylegesen, visszafordíthatatlanul és váratlanul. - Biztos vagyok benne, hogy hasonlítotok is ebben. Mármint, hogy ő is tele lehet haraggal, indulatokkal, olyan sötétséggel, amely, mint nálad, úrrá lesz rajta, csak éppen akkor, mikor a családját fenyegetik, úgy, mint, amikor mondjuk téged szorítanak sarokba. Az érzés ugyanaz, csak az okok mások. Nos, ami pedig Natet illeti... - kelletlenül nyúlok tarkómhoz, hogy megvakarjam, miközben letekintek Romanra, mert én csak azt tudom mondani, amit ő mondott, ugyanakkor egy részem egy percig sem akarná védelme alá venni azt, aki mindettől függetlenül a halálom akarja. - Roman elmondása szerint... nos... Nate... ő tényleg szeret téged, csak... ugyanabba a csapdába esett, amibe jelenleg te is érzed magad. Roman azt mondta, mikor ide hozott, hogy Nate erősebb volt nála, megtudta volna ölni, de mikor rájött, hogy akkor téged is elveszíthet, elment. Elment, hogy Roman mielőbb segítséget találhasson. Azt mondta megijedt, mikor úgy rád talált. Ezek szerint biztos volt benne, hogy te fogsz nyerni a küzdelem során. Hemlock azt is elárulta, hogy Nate rajtunk kívül már megölt minden hozzánk hasonlót. És nem azért, hogy a helyükbe léphessen, hanem, hogy ő legyen az utolsó, aki rá vagy rám emlékeztet. Mert szeret téged, és jelenleg azért tombol, mert mindenki mást észreveszel, szeretsz és vágysz rá, rajta kívül... Azért akarta veled megölteni Romant, hogy sose hiányold. Hogy akárhányszor az eszedbe jut, mindig gyűlölet töltse meg a szíved, anélkül, hogy visszavágyódnál hozzá. Talán Natet is megszeretné valaki más, csak éppen... nem hajlandó észrevenni, mert ő csak téged akar és bármit elkövetne, hogy figyelj rá. Akár még... számodra csábító küldetéseket is kitalál. Nem védeni akarom, de azt azt vesszük, azt, amit tesz, amit tenni akar, csak is a szerelem nevében teszi. Bele sem gondol, s talán nem is érdekli annyira, hogy ezzel mit okozhat neked, annak, akit szeret. Hogy mit vár majd a kapcsolatotoktól, ha megöl engem és Romant. Bele sem gondol, hogy mi van, ha emiatt elutasítod... Érted már? Csak úgy, mint, ahogy te bánsz Romannal, ő is úgy bánik mindenkivel és veled is, azért, hogy szeresd. Már is nem tűnik túl racionális gondolatnak, igaz? És ő még is annak hiszi... Nem, ahogy te sem, ő sincs magányra ítélve, csupán... szükségetek van abban a sötétségben arra, hogy valaki fényt gyújtson a számotokra. A különbség köztetek az, hogy te most gyűlölet nélkül végig hallgatsz, ő viszont... - nagy eséllyel az első pillanatban fejbe lőne. Az sem biztos, hogy Calere hallgatna, ugyanakkor, abból kiindulva, hogy Cale is tőlem hajlandó csak elfogadni az igazságot, hááát... nem tudom.
Bár a kezemet letettem, s idő közben ő is a kést - bár így nem csak úgy edényeket vehetek, de még majd javíthatom meg az ablakot is, kissé bizonytalanul figyeltem közeledő lépéseit. De nem riadtam meg, vagy tettem volna hátráló lépéseket. Hasonló érzés fogott el, mint a cirkuszban. Pláne a könnyes szemei láttán. Éppen csak kicsit meglepett, mikor nekem esett, bár igazából nem is volt olyan meglepő. Inkább csak... nem is tudom... Olyan rég volt már, hogy így történtek a dolgok. Mivel magasabb volt, ha nem görnyedt meg kicsit, hogy a zakómnak nyomja arcát, úgy én is csak vállára tudtam hajtani arcom, más esetben viszont a fejére. Közben pedig a hátát kezdtem fél kézzel simogatni, miközben másikkal én is szorosan öleltem. Nem vagyok még biztos benne, hogy, amit mondok, abban tényleg hiszek, de...
- Veled maradok... és segítek... Jóvá teszem, amit elrontottam. - bármi is legyen az. Egy ideig még meghittnek is nevezhetném az ölelkezést, míg nem Roman a síri csendben felhorkantott, amire én persze érezhetően megugrottam kicsit, mert azt hittem, valaki van még a konyhában rajtunk kívül. Mondjuk Nate... Aztán lassan el is engedtem Calet, ha ő sem szorongatott már és kicsit megnyugodott annyira, hogy egyik kezem arcára simíthassam és elmosolyodva szemeibe nézhessek. - Nem felejtettem el a forrócsokit, és kapsz mellé valamit, amivel kicsit talán... szebben fogod látni a dolgokat, de előtte... sajnálom, de meg kell kérnelek, hogy fürödj le, mert a ruhádba ivódott vér megszáradni nem száradt meg, viszont kezd eléggé kellemetlen szagú lenni... - köhhintem kelletlenül, mert sajnos ez az igazság. És ahogy picit ellépek tőle, az is kiderül, hogy a sötét pólóján amúgy nem nagyon látszódó vérből mostmár én is kaptam, ahogy megöleltem. Pedig a varrásnál direkt nagyon ügyeltem rá, hogy elkerüljem a piszkolódást. Nyilván nem ő tehet róla, így hozta a pillanat, de ezt már aligha fogom tudni kimosni. El is pillantok Roman felé, akire szintén rá férne egy fürdés, de nincs azaz isten, hogy lemosdassam, amíg alszik, így viszont biztos, hogy se az ágyba, se a kanapéra nem mehet... Talán jobb is, ha addig a konyhában alszik. A padlót még mindig könnyebb felmosni.
- Gyere... - fogtam meg a kezét és elvezettem a fürdő felé, ahová belépve - már ha neki sem volt ellenére, és nem akart a műtőasztalon aludni - elengedtem és elsősorban kerítettem neki törölközőt és legalább valami nadrágot, ami lehet kicsit rövidebb lesz rá, de legalább nem szűk. Még választani is választhatott, hogy zuhanyozni vagy fürdeni akar, mert mindkettőre volt lehetőség. - A varratok miatt pedig ne aggódj, a tapasz alatt nem érheti víz, az pedig víz álló... Aztán utánad én is megmosakszom...

öltözék: x x zene: Waves helyszín: Shane's home