“Anything - a destination, a person - that has some mystery around it becomes exciting and attractive.”
Lelkesen robogtam be az ajtón, mivel Aziellel volt találkozóm a Luciferben, pontosabban az irodájában. Így már mindjárt fontosabbnak hangzik, ugye? Hát én is így gondoltam. Jól sikerülhetett az a múltkori önpromó, ha eszébe jutottam valami kapcsán. Bármi legyen is az, számíthat rám, mert hát én már csak ilyen rendes gyerek vagyok. Jaaaaah. - Hali! - ledobtam magamat a vele szemben lévő székre, magam mellé pakoltam a hátizsákomat, majd megtámaszkodtam a könyökeimen az íróasztalon. Minden figyelmem a Lucifer uráé volt. - Reméltem, hogy előbb fogsz keresni, mint utóbb. - nem titok, hogy benne nagy üzleti potenciált látok. Még ha nem is pont megbízások és pénz terén, de lehetőségek kapcsán annál inkább. Ő az, akivel jó viszonyt akarok ápolni és nem lehúzni, hogy általa eljuthassak másokhoz is. - Szóval... miért hívtál? Miben lehetek szolgálatodra? - még a laptopomat is elhoztam, hát ha SOS-ben kell neki valami. Az első munka-benyomás nagyon fontos. Ezen múlik minden, hogy később is keres-e, tovább ajánl-e másoknak. Tényleg szükségem van azokra a remélt new york-i kapcsolatokra, mert ha az nem jön össze, szégyen szemre húzhatom vissza a seggemet a napsütötte LA-be. Imádom a kaszkadőr melót, semmi okom panaszra, de az nekem önmagában édes kevés. Kell a mellékes, az adrenalin, a pörgés, a feladatok, a versenyek és még sorolhatnám. Nem az a fajta vagyok, aki képes nyugodtan megülni a fenekén két percnél tovább, és akkor még lehet, hogy sokat is saccoltam. Szóval mondhatjuk úgy is, hogy már alig vártam ezt a pillanatot, hogy itt üldögéljek vele az irodájában és beinduljon valami. Úgyhogy lökjed csak, haver, ne kímélj!
Nem mondom, hogy az elmúlt idők eseményei a frászt hozták rám, de azért… némileg mégis. Alex is eltűnt, akinek szintén köze lehetett ezekhez a szektás dolgokhoz, és mivel Emmalynn nem igazán mondhat nekem semmit, nem akartam kockáztatni. Nem igazán tartottam a kapcsolatot az otthoniakkal, de nem szerettem volna, ha azért bárkinek is baja esne, főleg azért, mert aktívan nyomoznak egy hatvanezer éves ügyben. Jó, nem, csak tíz. Szóval felkerestem az egyetlen embert, akiről el tudtam képzelni, hogy tényleg megtalálná azt, akit akarok. Jobb ezt mások háta mögött csinálni. Figyeltem, ahogy berobogott az irodámba, majd ledobta magát és suttyós eleganciával kényelembe is helyezte magát. Csak bólintottam köszönésképpen, majd egy megkönnyebbült mosollyal nyugtáztam, hogy azonnal a tárgyra is tért. -Meg kellene nekem keresned valakit. –néztem rá teljesen komolyan, felé fordítva a telefonomat, amin egy, a nevelőszüleim által küldött kép volt. -Ez a srác az öcsém. Jelenleg olyan helyzet alakult ki az életemben, hogy szeretném őt magam mellett, biztonságban tudni. A probléma csak az, hogy fogalmam sincs, merre lehet most. Nem tudom, hogy még Angliában él-e, vagy már nem. Chester-rel nem igazán tartottuk a kapcsolatot a kötelezőkön túl. Azt mondtad, hogy bárkit meg tudsz találni, ha olyanok a körülmények. Mit gondolsz, menni fog? –reménykedtem a pozitív válaszban. Előbb szeretném felkutatni, mint ahogy mondjuk a hatóságok tennék, és mindenkinek jobb lenne, ha itt élne, velem. Vigyázhatnék rá, odafigyelhetnék arra, merre jár, kikkel van, mit csinál. Nem szeretném, ha az utolsó, tényleges rokonomat is kinyírná valami őrült, szektás állat.
“Anything - a destination, a person - that has some mystery around it becomes exciting and attractive.”
Szerencsére Aziel sem az a szarakodós fajta, így ő is rögtön a lényegre tért: meg kell találnom neki valakit. Egész pontosan az öccsét, mert hogy szeretné maga mellett biztonságban tudni. Fogalma sincs, hogy a Chester nevű srác még Angliában él-e, vagy már elhúzott melegebb éghajlatra, mármint szó szerint. Az esős Londonból a helyében én is menekülnék. El, csak el a ködös Albionból! A kérdésére, hogy menni fog-e, csak mosolyra húztam a szám. - Simán. - jelentettem ki magabiztosan. - Elvileg nem okozhat gondot megtalálni olyat, aki nem tesz meg mindent azért, hogy ne lehessen megtalálni. Ha csak a tesódnak nincs vaj a füle mögött és nincsenek szupermenő, titkosszolgálatos vagy alvilági kapcsolatai, akik eltüntethetik a nyomait a nagyvilágban, akkor gyors meglesz. - azért volt egy kis kérdő csillanás a szemeimben, hogy ugye nem áll fenn ez a helyzet a legjobb tudomása szerint. - Akár itt és most is összehozhatjuk, ha van időd. - ha nem volt kifogása ellene, akkor felnyaláboltam a táskámat a földről. - Megvan a Halálos Iramban és Isten szeme? - néztem rá kérdőn, miközben előpakoltam a laptopot az asztalra. - Eléggé inspirálta kis hacker lelkemet ahhoz, hogy én is dolgozzak egy hasonló programon, amivel akár embereket, vagy akár tárgyakat, pl. kocsikat is meg lehet találni. Elég sok műholdat, térfigyelő vagy biztonsági kamerát, közösségi média platformokat, videó hívásokat és minden ilyen egyéb nyalánkságot fel tud használni, hogy megszerezze az infókat, ami alapján megtalálja a keresett rendszámot, a tárgyat, vagy jelen esetben például az öcsédet. Folyamatosan lehet futtatni élő kameraképek tempójában is, és azonnal jelzi a találatot. De hozzáfér archív dolgokhoz is, hogy ne kelljen a csodára várni annál, akinél nem szükséges, illetve fel lehet vele építeni egy adott útvonalat is, hogy ki, mikor, kivel, miért és merre járt. Úgyhogy remélhetőleg Chester tartózkodási helyére gyorsan fény derül. - magyaráztam el neki a működési mechanizmusát, ha akarta, ha nem. Ez a grátisz bónusz. - Át tudnád dobni azt a képet? - arcfelismeréssel kb. gyerekjáték lesz. - Akarsz mesélni a zűrös élethelyzetről? - pillantottam fel rá a képernyő mögül. - Vagy csak fogjam be és semmi kérdezősködés. - az is megoldható. - De mesélhetsz a bandátokról is. Belehallgattam az új zenéitekbe. Jók lettek. Hol léptek fel legközelebb?
-Nem tudok róla, hogy bármiféle oka lenne arra, hogy eltűntesse a nyomait, és azt sem tartom valószínűnek, hogy egyébként alvilági üzelmei lennének. Úgyhogy nem lehet nehéz megtalálni. –vontam meg a vállamat. Ráadásul Chester és köztem tíz év van, ami azt jelenti, hogy ő már az a generáció, aki az élete nagy részét a telefonján meg ezeken tölti. -Van, ma nem terveztem semmi mást, ez meg elég sürgős. De csak semmi nyomás. –vontam meg a vállamat hanyagul, figyelve, ahogy előkotorta a laptopját a zsákjából. Elég hülye fejet vághattam, ahogy előhozta a Halálos Iramban és az Isten szeme dolgot, de inkább csak bólogattam, hogy vágom a koncepciót. Azt hagyjuk, hogy mekkora faszság lett azokból a filmekből, de ja, ezt be tudtam határolni. -Oké, ez volt a legösszetettebb, de legmenőbb dolog, amit valaha hallottam. Azt hittem, hogy csak a szád nagy, meg, hogy apró, piti dolgokban utazol, de ez azért… elég király. Nem semmi. –bólogattam elismerő hümmögéssel, miközben átküldtem neki a tesóm fényképét, hogy könnyebben megtalálhassuk. Nem akartam húzni az időt, vagy azt, hogy a szektások, esetleg a rendőrség találjon rá. Az utolsó vér szerinti rokonom volt, szóval nem akartam, hogy ebből csak a vér maradjon, és rokon meg sehol. Ha megtalálja a tesómat, vagy lefuttat róla kereséseket, akkor amúgy is megtalálta volna az örökbefogadási papírokat is, legalábbis nagy valószínűséggel, így csak megvontam a vállamat. -Darkbloom-ék nem az igazi szüleink. A vér szerinti szüleink meghaltak, még akkor, amikor a tesóm egy éves sem volt. Eddig úgy volt, hogy a faterunk volt egy erőszakos állat, aki kinyírta anyánkat, aztán magát is. De nemrég kiderült, hogy háh, plot twist, mégse. Kiderült, hogy egy gyilkosság volt, amit valami ismeretlen követett el, és lehet, hogy az őseink szektások is voltak. Alex Freling, az író, megvan? Na, ő felkeresett, hogy nyomozgassunk együtt, mert a szülei ügye kapcsán felmerült az én nevem is, de eltűnt. Úgyhogy nem akarom, hogy az öcsémet is elnyelje a föld. –osztottam meg vele a dolgokat, igyekezve olyan fejet vágni, mint akit ez az egész baromira nem viselt meg és nem is érdekli. Utálok gyengének tűnni, így ha nem muszáj, nem is teszem. Egyébként sem maga a tény bosszantó, hogy gyilkosság áldozatai lettek, hanem az, hogy ennyi év után hozakodtak elő ezzel. -Kösz, igyekeztünk összehozni valami élhetőt. –engedtem meg magamnak egy félmosolyt. -Queens-ben lesz a legközelebbi koncert, a Rockwood Music Hall-ban. Ha gondolod, gyere el. Hozhatsz haverokat is, aztán legalább ugrálhattok Remy sleppjével az első sorban nekünk. –persze nem csak a húgaiból és Evelyn-ből áll a közönségünk, de minél többen vannak, annál jobb.
“Anything - a destination, a person - that has some mystery around it becomes exciting and attractive.”
- Csúcs. Akkor ez könnyű meló lesz. - szeretem a kihívásokat, de nem mások kárára. Jelen esetben jó hír, ha Aziel öccse seperc alatt megkerül a programomnak hála. Akkor talán tényleg nem keveredett semmi olyanba, ami aggodalomra adhatna okot az idősebbik Darkbloom fivérnek. - Gyorsan meglesz. - én nem tervezem egész naposra a biznisz randinkat. Nekem vele ellentétben akadhat jobb dolgom és társaságom is. - Ennyivel rám nem lehet nyomást gyakorolni. Szeretem a hajtást. - egész életemben baszogattak valami miatt, szóval ha te is ezt csinálnád, lehet még előjönne a gyerekkori komfortzónám is. - A látszat néha csal. - vontam vállat elégedett vigyorral. Nem érdemes alábecsülni az alamuszi macska képemet. Mások is megtették már, és ők is hasonló következtetésekre jutottak. Érdekes volt Aziel háttértörténete is, hogy valójában Darkbloom-ék csak örökbefogadták őket, mert az apjuk megölte az anyjukat, majd saját magát is. Erre x évvel később kiderült, hogy mégsem ez történt, hanem mindkettejüket meggyilkolta valaki más. Szektások voltak, amihez még a híres sci-fi horror írónak is köze van valahogy. Talán az ő szüleivel is ilyesmi történhetett, ezért merült fel Aziel neve is. Aztán ki tudja. Nekem ez így elég kacifántosan hangzik, meg amúgy sincs semmi közöm hozzá. Nem mintha ez nekem valaha is akadályt jelentett volna. - Uh. Ez elég meredek sztorinak hangzik. Érthető, ha így inkább magad mellett tudnád a tesódat. A helyedben én is ezt tenném. - még ha csak fogadott tesóim vannak, akkor is. De talán a mi utcai kötelékünk még a vérnél is erősebb. - És Alex Freling-ről van valami? Vagy őt is elkapták a szektások? Csak mert bírtam a könyveit. - húztam el a szám csalódottan a gondolatra, hogy talán már nem él, és nem fog több ilyen elvont regényt írni. - Rá ne futtassak le egy keresést, ha már úgyis itt vagyunk? - ugrott be a dolog. Közben kitértünk a saxomuch témára is, ha esetleg nem akart volna a családjáról beszélni, de Azi elég korrekt fazonnak tűnt, és nem kerülgette a forró kását. - Észben tartom. Queens ugyan nem igazán az én terepem, de még az is lehet, hogy majd beugrok. Kösz az infót. - ezzel akár lezártnak is tekinthettük a dolgot. A másik szál bocs, de valahogy érdekesebbnek tűnt. - Amúgy milyen szekta ez? Már hozzátok is begyűrűzött a szcientológia?
-Nem igazán tartottuk a kapcsolatot, amióta ide költöztem Angliából, de nem akarom, hogy egyedül legyen. Azt meg főleg nem, hogy a nevelőszüleink is belekeveredjenek ebbe. Ugyan nekem ők nem a családom, de alapvetően amúgy jó arc emberek, nem akarnám, hogy valami ámokfutó kibelezze őket, vagy ilyesmi. –persze lehet, hogy csak túlreagálom, és alapból pont le se szarnám, de túl sokat olvastam utána a szektás faszságoknak. Kösz, de ezt inkább nem akarom félvállról venni. -Passz, fogalmam sincs. Lehet, hogy csak elvonult valahova írni, vagy bánom is én. De amúgy simán benne van az is, hogy őt is sikerült elkapniuk. Elvileg a nyomozók is utánamennek, de még nem tudok semmit. –gondolom nem csak ez az egy fura ügy van a tarsolyukban, amit meg kell oldani. -De! Az király lenne. Úgy is lesz még utam a rendőrségre, ha tudunk róla valamit, akkor azt is be tudom mutatni, hogy ezen kéne elindulniuk. Kösz. –néztem rá egy hálás félmosollyal, majd csak legyintettem egyet. -Klassz. Talán ott is akadhat hasznos ismeretség. –Rafe-nek is hasznos lehet, mint hacker-kispályás kapcsolat. Nem kell, hogy drogokat csempésszen velük, de szerintem nagyon ért ahhoz, amit csinál. Mindig jól jön egy számtech guru a csapatban. Ahogy szóba hozta a szcientológiát, még a hideg is kirázott. -Nem, nem hiszem. Nem Tom Cruise gyilkolta meg a szüleimet. –ráztam meg a fejemet. -Plusz azok általában gondatlanságból, meg baromságból ölnek embert, nem azért, mert tényleg ilyen a… „vallásuk.” Amúgy hülye az összes, és utálom azt a témát, de alapvetően ők sem a veszélyességet hirdetik vagy ilyesmi. Ők más okokból lettek szektának tekintve. Habár azért vannak velük kapcsolatban zsarolásra utaló jelek. –de valakik pl. gazdasági csoportnak tartják őket, szóval ez elég változó. -De fogalmam sincs, hogy pontosan milyen szekta lehetett ez. Szóba került az, hogy a szüleim meditáltak-e, meg ilyenek. Meg az, hogy szerintem mindketten, vagy mondjuk csak az apám volt-e ilyen szektás őrült. Mivel az anyám mindig inkább áldozatnak tűnt, így róla nem gondolnám ezt. Szerintem ő csak simán hozzáment valakihez, akiről nem hitte volna, hogy ilyen volt. –pislogtam magam elé párat, aztán a tekintetem Aaron-ra siklott. -Ez inkább olyasmi lehet, mint a Manson Család volt. Kicsit ilyen… „alapozok valamire, de amúgy tök más elmebajról van szó” érzést keltett bennem ez az egész ügy…
“Anything - a destination, a person - that has some mystery around it becomes exciting and attractive.”
- Ez érthető. - hogy nem szeretné a halállistára felírni a tesója vagy a nevelőszüleik nevét. - Ha csak elvonult volna írni, arról csak tudna valaki valamit. Még ha nem is mondaná meg, hogy hová ment, hogy senki se zavarhassa, akkor is szólhatott volna az ismerőseinek vagy a rokonainak, hogy ne keressék, mert inspirálódó körútra ment. De az, hogy szó nélkül eltűnt, valljuk be, több, mint gyanús. - aztán lehet, hogy csak túl sok krimit néztem. - Oké. Akkor Frelingre is futtatok egy keresést. Megvan esetleg a száma? Azzal még gyorsabban menne. - persze lehet, hogy a rendőrség is próbálta már bemérni, de ők biztosan nem férnek hozzá olyan technológiához, mint egy hacker, aki pont leszarja a szabályokat. - Csak ne dobj fel a zsernyákoknál, mint forrást. - nem feltételezem, hogy ilyet tenne, de jobb hangosan is tisztázni, hogy nem adom a nevemet ehhez az egészhez. Szeretnék a háttérben megmaradni, nem felhívni magamra a figyelmet. Kevesebbért is sitteltek már le embereket, nekem pedig még nagyon sok tervem van az életben. Vagyis... nincsenek terveim, de szeretek szabad lenni. - Hát jó. Ezzel teljesen meggyőztél. - a hasznos ismeretség volt a kulcsszó. - Nyugi, csak "poénos példa" volt. Sejtettem, hogy nem valami szcientológus tette. - huh, te aztán jól belemerültél a szektás témákba, haver. - Ooooké... Szóval akkor szerinted ez valami elmebeteg sátánista dolog? Ez egyszerre rémes és amúgy érdekes. Kerültem már meredek szitukba, de ilyen szektás izébe még soha. Ez is az a kategória, amiről kicsit azt gondolod, hogy ilyen csak a filmekben van és veled nem történhet meg. Aztán tessék. - pislogtam magam elé, mint aki épp dolgozza fel az információkat. Durva. Nem is kérdés. - Na! A tesódra van is pár találat. - fordítottam felé a laptopot, hogy vethessen egy hosszas pillantást a kijelzőre. - Utcai és egyéb kamerafelvételek szerint New York-ban van. Vagy legalább is pár napja még itt volt. De várj egy kicsit... - újra magamhoz vettem a gépet, pötyögtem párat, katt-katt és... - Voilá! A legfrissebb kártyaadatok alapján Brooklyn-ban vett ki egy kisebb lakást. Át is küldtem neked a címet, és a telefonszámot, amit a nyilvántartás szerint a főbérlőnél meghagyott. - mondtam, hogy én vagyok itt a legpengébb.
-Az a baj, hogy én is erre jutottam. Meg ő keresett meg engem a szülei miatt, ami nagyon fontosnak tűnt, aztán meg egyszer csak felszívódik? -na ne röhögtessük egymást. -Mhm, naná. Számot cseréltünk, szóval simán meg tudom adni, ha ez segít megtalálni. -vontam meg a vállamat, hogy aztán átdobhassam neki Alex telefonszámát is, ami alapján keresheti majd. -Eszembe se jutott. Nem vagyok gyökér. -ráztam meg a fejemet határozottan. Dark-Ronnie ezzel kurva nagy szívességet tesz nekem, szóval hivatalosan is ő lett a kedvenc Los Angeles szökevényem. Több hasznot látok benne, mint Princess LA-ben összesen. Persze ő meg Remy-re volt jó hatással, de... ja. Aaron hasznosabb. Egy elégedett mosollyal nyugtáztam azt, ahogy a hasznos ismeretség szókapcsolat meggyőzte arról, hogy ott a helye a koncertünkön. Mindenki jól járhat ezzel. Csak a szemeimet forgattam itt a "poénos példájára", míg végül csak a fejemet ráztam. -Azt nem tudom, hogy sátánista-e, de valami elvont dolog, az tuti. Sok esetben ezek a szektások a fekete mágiát is ide keverik, meg miegymást. Tudtad, hogy például a God Is a Bullet-ben lévő szekta is valós alapokon nyugszik? Ők is elmebetegek, és ilyen mágikus szarságokban hisznek. Szóóóóóval ja. Ez valami durván elbaszott, elvont szar, haver. -már a fejemet fogtam a sok elvont faszság kapcsán. Én is bírom az okkultizmust, az elvont dolgokat, úgy amúgy a vallásokat érdekesnek tartom, még ha nem is tartok egyet sem, de... ja. Mindennek van egy határa. -Mi?! -tapadtam azonnal a képernyőre, amint átfordította felém a gépét. -A legjobb vagy, Aaron, komolyan. -emeltem fel a telefonomat, hogy memorizálhassak mindent is. Nem tudtam eldönteni, hogy szólnom kéne-e erről a nyomozónak vagy sem, de talán az lesz a legjobb, ha előbb én keresem fel Chester-t. Nem akarnám, hogy a rendőrség a frászt hozza rá. -Az adósod lettem ezzel. Minden túlzás nélkül. Iszonyatosan hálás vagyok neked. Köszönöm. -nyújtottam neki kezet egy hálás, kissé gondterhelt, de valamivel megkönnyebbült mosollyal, mint amilyen képet az elmúlt napokban vághattam.
“Anything - a destination, a person - that has some mystery around it becomes exciting and attractive.”
- Ja, hát több, mint gyanús. Az az érzésem, hogy találhatott valamit, amit nem kellett volna. - nem akarom én itt az ördögöt a falra festeni, de kevés esélyt látok arra, hogy élve előkerüljön, vagy legalább is nem lesz túl jó állapotban. - Még jó, hogy segít. - és már másoltam is be a számot a kereső algoritmus megfelelő részébe. - Remélhetőleg, ha meglesz a mobil, meglesz Freling is. - persze itt is lehetnek speckó esetek, amik akadályozhatják a keresést, de ahhoz nagyon profinak kell lenni, hogy valaki erre is gondoljon. A legtöbb gyilkos a filmekkel ellentétben szörnyen amatőr, nem még egy ilyen mindenfélékből összeszedett szekta akármi. - Jó-jó-jó, nem is feltételeztem. - hogy gyökér vagy. - De jobb volt előre tisztázni. Találkoztam már bőven buzgómócsingokkal, hogy bizalmatlan legyek. - senki se velem akarjon jó pontot szerezni magának a rendőrségnél, mert mérges leszek. - Nem vagyok szektaszakértő, de ezt mondjuk pont tudtam. Bírom azt a kis szöszi színésznőcskét. Meg úgy a horror-krimi-truecrime műfajokat is. Nem idegen tőlem ez az egész, csak valahogy eddig tényleg mindig olyan fikcióként gondoltam rájuk, nem olyasmire, ami valamelyik ismerősömmel történik a közvetlen közelemben. - talán az elmúlt napokig ő is így lehetett ezzel. - Nekem mindegy, csak el ne átkozzanak valami mágikus humbukkal. Fortunával eddig sem voltunk puszi pajtik. - vontam vállat. Aztán meglett a tesója tartózkodási helye és elérhetősége is. - Kösz-kösz. - vigyorogtam, mint valami jó kutya a buksi simis jutifalat után. Ezt eddig is tudtam, de azért jól esik. - Szívesen. És nem vagy az adósom, rémlik? Te segítesz nekem, én is segítek neked. Kapcsolati háló, haver. Aztán a többi neked grátisz. - lekezeztem én vele, csak még... - De mielőtt még elrohannál az öcsköshöz, azért várjuk meg, mit dob a gép az író haverodra. - pár perc alatt le kell futnia. - Éééés már itt is van az eredmény. Azt nem tudom, hogy Alex is ott van-e, de a mobilja a North Brother Island-en van. Tudod, az az elhagyott, lezárt sziget Bronx és Manhattan között. - fura hely. - Lehet mégis csak inspirálódni ment oda. Arra tökéletes, másra nem. Aztán elveszíthette a mobilját, abban a dzsungelben nem is lenne meglepő. Azért talán nem árt, ha szólsz róla a rendőrségnek. - egy szektás gyilkosságot is el tudnék ott képzelni. Sajnos. - Amúgy... kiket értettél Remy sleppje alatt? - ugrottam vissza a korábbi fellépéses dologhoz. - Tudom, hogy nem tartozik a mostani témához, csak érdekel. Barátkozós típus vagyok, de azért nem mindenkivel... és ha ez valami ingoványos talaj, akkor lehet, hogy inkább kihagynám.
-Igen, én is így voltam vele. Amíg nem jött az a nyomozó a semmiből és elő nem állt a fura kérdéseivel, eszembe sem jutott semmi ilyen baromság. A szcientológiától korábban is idegenkedtem, de amúgy egy faszság, ahogy az összes vallás és minden ilyen. Tiszteletben tartom, ha valaki ezekben hisz, csak ne erőltesse rám, és ne forgassa ki. Érdekes téma, amiről órákig lehet beszélgetni, de alapvetően mindig olyan... távolinak tűnik ez az egész. Mintha nem is igazi lenne. Ilyen... AHS-be való dolog. -aztán egyszer csak pofán vág a rideg, véres valóság. -Hát ebben nem vagy egyedül. -engem sem kifejezetten szeret a jószerencse. -Persze, tudom, csak... mindegy. Hálás vagyok. -és ritkán vagyok hálás, főleg őszintén, szóval becsüld meg magad, öregem. -Mi?! Dehogy futok most azonnal Chester-hez. Ha nem keresett, valószínűleg nem fog örülni, hogy felbukkanok az ajtójában, de ne legyen igazam. -ráztam meg a fejemet egy sóhajjal, hogy aztán csak bólogathassak az Alex-es infókra. -Lehet, de valamiért nem hiszem. Akkor is szólt volna valakinek, hogy amúgy merre kóvályog, pláne, hogy az a hely nem épp a leg...biztonságosabb. Egy mobilt pedig be lehet méretni, főleg, hogy valahol egy írónak is fontos munkaeszköze. -és ennyi időre nem hiszem, hogy felszívódott volna minden nyom nélkül, főleg, hogy Evelyn-nel is volt közös melójuk. És ha már az a két lábon járó szőke minitornádó... -Remy sleppje összesen talán három emberből áll, egyébként. Ha a régi rajongókat nem számoljuk, akikkel már beszélt két szót, mint amilyen mondjuk a mostani gitárosunk, Peter volt... -kezdtem bele a magyarázásba elgondolkozva. -A két húga, Ottiline és Caroline a városban vannak, így ők el szoktak jönni. A harmadik embert pedig amúgy már az első találkozásunk alkalmával is említettem. A barátnője, Evelyn, a másik Ronnie húga, nem tudom, emlékszel-e rá. -végül is annyira nem volt fontos infó. -De egyébként mindhárom csaj jófej, kedves, meg nem balhés, szóval szerintem ki fogsz jönni velük, ha úgy döntesz, eljössz. -vontam meg a vállamat hanyagul.
“Anything - a destination, a person - that has some mystery around it becomes exciting and attractive.”
- Osztom a teljes gondolatmenetedet. - a vallásos hülyeségtől az AHS-ig. Bár szerintem is érdekes, de azt nem mondom, hogy órákig tudnék filozofálni róla. Nálam ez az autókban, a kocka dolgokban és az extrém sportokban nyilvánul meg inkább. - Talán még nem állt készen a zaklatásodra? - vontam meg mindkét vállamat kérdőn nézve rá. - Először lehet, hogy szeretne berendezkedni a városban, hogy ne azt feltételezd róla, hogy a saxomuch-os, luciferes bátyja hátán akar felkapaszkodni nagy hirtelen, ahogy a Nagy Almába költözött. És ott van az is, hogy ezer éve nem kerestétek egymást, így talán nem mer, mert ő meg rólad gondolja azt, hogy valószínűleg nem örülnél neki. Legalább ez jó alkalom arra, hogy megtörd a kínos csendet. - valamelyiküknek egyszer csak kezdeményeznie kellett volna amúgy is. És így legalább van mire fognia. Aziel sem tartotta túl valószínűnek, hogy Alex a North Brother Island-en sütteti magát télvíz idején, hogy ihletet gyűjtsön. - Csak próbáltam optimista lenni, és nem előre temetni csórikámat. - legalább is szóban. Gondolatban már rég megtörtént. Kíváncsi voltam, hogy kiket ért Remy sleppje alatt, hogy kik lesznek ott a koncerten úgy, hogy valószínűleg találkozni is kell velük. A két húga igazából nem érdekelt, csak a királylány. A barátnő. - Mhm. Mintha rémlene valami. - azóta már elvittük egymást egy-egy körre. Mindenféle perverz áthallás nélkül természetesen. - Hát mivel nem idióta, nyálcsorgató fangirlökből áll az a bizonyos slepp, így továbbra is van esély rá, hogy felbukkanjak. - vagy nincs. Semmi kedvem a Remelyn pároshoz asszisztálni. Max majd korán lelépek, hogy bocs srácok, de meló van. Mert ettől még a kapcsolatépítés lehetősége túl csábító. - Kezdtél már olyannal, akinek volt valakije? - dobtam be random a kérdést. Nekem ellenkezik az elveimmel, mivel személy szerint nekem fontos a hűség, minden féltől el is várom, így nem játszanám el másokét sem, meg az a valaki annyit is ér. Aha. Mindaddig ezt gondolod, amíg olyan helyzetbe nem kerülsz.
-Persze, simán benne van a pakliban, hogy ő is ezekre gondolt. Mindegy. Most nincs választása. Ha akarja, ha nem, akkor is a nyakára telepszem, ez nem a kívánság műsor és önérzetesség helye. -nem szoktam annyira vérmesen komolyan venni semmit, alapvetően nem mászok mások nyakára, mindenki csinál, amit akar, de ez speciális helyzet, nem pedig olyasmi, amivel szórakozni lehet. -Oh, bocsánat. Nekem valahol félutón eltűnt az optimizmuson. -és attól, hogy nem mondjuk ki, még megtörténhetett, és lássuk be, ez a legvalószínűbb forgatókönyv. Aztán végül visszatértünk a koncertekre, meg arra, hogy kiket takart az a kifejezés, hogy "Remy sleppje." Lehet, hogy túlzó volt a megfogalmazás, így megnyugtattam, hogy amúgy ez csak a húgait és a barátnőjét, Evelyn-t takarta. De ők elég lelkesek voltak ahhoz, hogy slepp lehessen belőlök, főleg, hogy amúgy szinte minden koncerten ott voltak. Kivéve ugye az idősebb Fellowes hugi, mert ő sokszor maradt a rendelőben sokáig, vagy micsoda. Nekem lefoglalták az agysejtjeimet a Linnie-től való távolságtartás szikrái, szóval annyira nem figyeltem. -Hát ők nagyon nem azok. Mondom, jófejek. Habár külsőleg nem annak tűnnek, de nem ilyen kényes cicababa kategóriások. -meglepően normálisak, na. A kérdése aztán meglepett, így végül az irodámban lévő mini hűtőhöz sétáltam, hogy előhalászhassak neki is és magamnak is egy-egy sört, aztán visszahuppantam a helyemre. -Igen, és úgy is kezdtem valakivel, hogy nekem volt valakim. Engem ezek nem... zavarnak. Persze lehet, hogy azért, mert még nem találkoztam olyannal, akiért feladnám a szabadelvűségemet. -vontam meg a vállamat, meghúzva a sörömet. -Ez elég költőien fog hangzani, de a legtöbb nő, akit ismertem, csak a testemet akarta, vagy villogni velem, nem pedig... engem. Szóval nálam ez elég sajátosan megy. De ismerek olyat, aki soha sem kezdene így másokkal, és a hűség mindenek felett. -forgattam meg a szemeimet. -Miért? Találkoztál valakivel, akin ott a foglalt tábla, de bejön, vagy csak filozofálni akarsz? -vontam fel a szemöldökömet.
“Anything - a destination, a person - that has some mystery around it becomes exciting and attractive.”
Nagyra értékeltem Aziel őszinteségét a kérdésemmel kapcsolatban, de komolyan. Tetszik, hogy mindig felvállalja magát, nem egy ilyen idióta, képmutató kaméleon. - Nem szoktam filozofálgatni. - főleg nem ilyesmiről. - Csak érdekelt, te hogy látod ezt. - és hát kijelentette, hogy őt nem szokta zavarni az ilyesmi. Ami kell neki, megszerzi. És egyébként sem találkozott még olyannal, aki miatt megérné máshogy állni a dolgokhoz. A nők között is akad bőven, akiket csak a felszín érdekli, és eszük ágában sincs mélyebbre ásni. Aziel pedig eddig folyton csak ilyenekbe botlott, ahogy kivettem a szavaiból. - Nálam pont fordítva van. Nekem fontos a hűség, és ezért nem cseszem el másokét sem, mert fordított esetben én sem díjaznám. Eddig tartottam magam az elveimhez, de érte most először elgondolkodtam rajta, hogy most mégis felrúgom a francba az egészet, és megpróbálom elszeretni. - ami seggfejség, de... - Minden kapcsolatomat komolyan vettem, és minden barátnőmmel jól bántam, de tudtam, éreztem, hogy ez nem lesz tartós, semmi komoly, csak ideiglenes valami. A kaland nem jó szó rá, de mégis valami ilyesmi. Ezek is pont ilyen felszínes ismeretségek voltak. Átmeneti szórakozás, lógjunk, villogjunk együtt, aztán majd ha már unalmas lesz, leépítjük egymást. - végül is amolyan kölcsönös kihasználás. - Vele viszont minden más volt. Beszélgetni, poénkodni, és úgy flörtölni, hogy nem lehetett az, mert az elején le is szögezte, hogy foglalt. És én is összeraktam, hogy tényleg így van, nem csak lerázós duma nekem szánva. De mégis megvolt a kémia. Imádtam vele lenni. Olyan gyorsan elrepült mellette az idő. Nem vagyok egy nyálas-romantikus, de ő gyönyörű kívül-belül. - szóval pont az a ritka fajtája a nőknek, amilyenhez még egyikünknek sem volt eddig szerencséje. Vagy szerencsétlensége? - De nincs pofám kifogásokat keresve a nyakára járni, mert van valakije, és ezt tiszteletben tartom. - pedig szívesen zaklatnám valami átlátszó hülyeséggel. - De így meg hiányzik a társasága. Utálom látni... mert nem lehet az enyém. Még csak nem is próbálkozhatok nála. Ennél az is jobb lenne, ha ő maga dobna ki, nem a tiltott versenyhelyzet. - viszont ezek szerint ő a helyemben nem maradna a partvonalon kívül. De nem tudom, nekem érdemes-e átlépnem azt a bizonyos határt. Ha nem érem el a célomat, a semmiért írom le magam emberileg és korrektség terén.
Csendben hallgattam Aaron magyarázását arról, hogy pontosan mi is a helyzet ezzel az akárkivel, akit megismert, és aki miatt sutba vágná az elveit. A sörömet kortyolva hallgattam a monológjait, illetve magát ezt az egész… némileg bizonytalan hozzáállást. Még sosem találkoztam olyannal, aki miatt ejtettem az elveimet, vagyis… de. Ottiline ilyen volt, amikor fel akarta vitetni magát velem szobára, akkor vele közöltem, hogy inkább maradok az ismerkedésnél, vagy a haverkodásnál. Ha normálisan találkozgattunk volna, és alakult volna valami tisztességes is, akkor nem éreztem volna bűntudatot emiatt. Persze az óta már kiderült, hogy ez csak valami női logikás teszt volt a részéről, amin ügyesen átmentem. Viszont ez nem segít a tényen, hogy én sosem voltam Ronnie helyében, mert sosem jött el az a „kívül-belül gyönyörű” valaki. -Ha távolságot tartasz tőle, soha nem fogod megtudni, hogy mi lenne ennek a vége. –néztem rá teljesen komolyan, némi hallgatás után. -Az, ha a nyakára jársz ilyen-olyan indokokkal, remek táptalaj lehet annak, hogy ő mit gondol rólad. Jól érezte magát veled? Gondol rád? Jó társaságnak tartott? Ő vajon miért nem keres téged fura indokokkal ebben az esetben? Talán azért, mert pontosan így érez. Nem vagyok nő, de ők mindent túlaggódnak és túlbonyolítanak, viszont lehet, hogy nem csak neked tetszik ez a lány, hanem te is neki, így inkább kerül. Ha van barátja, eleve nem fog a bűnbeesés tárgyával jófejkedni. –szerintem. -De! Ha megmozgattad a fantáziáját, és esetleg a kapcsolata nem volt stabil enélkül sem, épp csak egy kis lökés kellett neki, akkor nem sokáig lesz már párja. Tagadhatjuk, ahogy akarjuk, de az egyértelmű vonzalom, a kémia előbb, vagy utóbb, de mindig nyer. Vagy eléri, hogy a másik mágnesként húzzon magához, vagy pedig taszít, hogy mentse a meglévő kémiát, vagy annak a maradékát. Csak azt lehet megingatni, akinél eleve instabil a vár lába. –vontam meg a vállamat hanyagul. Filozófiai percek Aziel-el. -Ha ennyire különlegesnek tartod ezt a lányt, miért nem próbálsz meg vele lógni és kideríteni, ő mit gondol? Ha elhajt, akkor úgy is tudod, hogy semmi esélyed nála. És te magad mondtad, hogy sokkal jobb lenne, ha ő maga dobna ki, mintsem a tiltott versenyhelyzet. Előfordul, hogy a lehető legrosszabbkor futunk bele a lehető legjobb emberbe. Ja! –emeltem fel a mutatóujjamat határozottan. -Meg azért azt is gondold át előtte, hogy tényleg ő kell-e, vagy csak a tiltott gyümölcs dolog vonz, és ha megkapnád, azonnal megunnád-e. Vagy pedig nem csak az akkori körülmények miatt gondoltad-e azt, hogy bejövős a kicsike. Szerintem nincs olyan ember, aki kívül és belül is szép lenne. De ha tényleg a csajra vágysz, nem valaki más tulajdonára, akkor hajrá, én neked szurkolok. –vontam vállat.
Kezdőlap
