Tegnap elég spiccesen estem haza a buliból, Kimy volt az aki hazavitt, pedig ő is ivott, de neki volt annyi lélekjelenléte, hogy haza irányítsa a taxinkat. Én totálisan kikészítettem magam pár pezsgővel, de arra emlékeztem ami este történt, kint a kertben, mielőtt az apja le nem nyúlta előlem Angelt. Az a csók, ami olyan volt, mintha sosem tettem volna meg előtte mással sem, még arra is emlékszem, hogy ezt elmondtam a barátiamank, akik idiótának neveztek, közben a srácok lepacsiztak velem,  mert ők csak azt látják, hogy Angel  túlságosan is dögös lány ahhoz, hogy velem randizzon, ja és igen a csapat tulajdonosa az apja, aki ugyan nem felettesünk, de elég befolyásos ember a csapatnál, így bármikor mondhatja, hogy nincsen kedve hozzánk, és cserélne minket. Nekem mondjuk van B és C tervem is, mindig tudom hova menjek legközelebb ez egy ilyen sport kell, hogy legyen terve az embernek.
- Baszki segíts. - rikácsolok Kimynek, aki az este a másik szobában aludt nálam, mert nem akartam hazaküldeni és nem történt semmi, ami miatt ne lehetett volna így. Viszont olyan sokáig aludtunk, hogy már el is jött lassan az ideje, hogy oda kellene mennem Angel lakásának sarkára, hogy ne vegyenek észre, és ne fagyjon meg, tehát nem kellene, hogy megvárassam, mégis azvolt a legnagyobb gondom, hoy mit vegyek fel.
- Leo komolyan, úgy tudom valami fasza kis golfozásra viszed, esti golf? Csak ne fektesd meg rögtön Leroux, mert akkor én fogom ellátni a bajod. - vesz ki egy pólót a szekrényből  és dobja oda nekem. Azóta hív a vezetéknevemen, amióta rájöttünk, hogy nekünk egészen jól megy ez a barátságosdi, látszik, hogy még egy randi előtt is neki kiáltok ki, pedig ő az exem, egész fura dolgai vannak az életnek az is biztos.
- Kimy, olyannak ismersz? - kérdezem miközben magamra aggatom a felsőt, hogy ne csak egy nadrág legyen rajtam. Ő meg rám néz felhúzza a szemöldökét, és mint aki nem akar válaszolni indul meg kifele. Pedig nem nagyon csinálok olyat, vagyis de, de azokat a lányokat nem hívom randizni.
- Kulcs a a szerényen, majd zárj be ha itt alszol ha nem. - kacsintok rá mielőtt elindulok.
- Nem alszok itt, megyek a szüleidhez, lehet este nem egyedül jössz haza kínos lenne egy ex a szomszédban. - ebben igaza van, de nem hinném, hogy ma ehhez a lakáshoz közel jutunk kettesben, de legyen ahogy akarja.

Nem sokkal a megbeszélt idő előtt értem oda, leparkoltam a kocsival és elővettem a telefonom, jeleztem neki, hogy itt vagyok, ha gondolja jöjjön, össze kell szednem magam. Igyekeznem kell olvasni a sorok között, mert abban szar vagyok, ahogy legutóbb is elrontottam, most nem akarom. Nem szeretném ezt elszúrni, Angel nem az a lány, akit el kellene veszíteni ha egyszer megszerzi az amber.

Léon && Angel

SO THIS WILL BE OUR FIRST DATE

Talán az agyam nem igazán fogta fel, hogy mi történt azon a karácsonyi partyn, de akkor kicsit minden megváltozott. Nem tudom, hogy kivel beszélhetném meg a történteket, hogy kinek mesélhetnék úgy, hogy utána semmi baj ne történjen, hiszen apám biztosan nem örülne a fejleményeknek. Nem fogok hazudni, miután együtt töltöttük azt a kis időt a kertrészen utána levakarhatatlan volt a mosoly az arcomról, apám kérdezgetett is, hogy hol voltam és mit csináltam, de én egyszerűen csak nem válaszoltam ezekre a kérdésekre. Az a két csók teljesen elvonta a figyelmemet minden másról. Nem gondoltam volna egyáltalán, hogy a szócsatánk után ilyen fog történni, azt hittem hogy végleg elrontottam mindent az indulatommal és szavaimmal.
Az is nagyon rossz, hogy senkivel sem beszélhetem meg ezt a dolgot, főleg hogy nem is tudom, hogy mi lesz majd belőle. Anyám persze megneszelte milyen feldobott állapotban jöttem haza annak ellenére, hogy hogyan indultam neki az estének, de nem kérdezett semmit, tudom arra vár hogy én kezdjek el beszélni magamtól. Izgulok, ismeretlen érzés ez számomra, mindent nagyon jól kezelek és nagyon is jól tudom, hogy hogyan reagáljak mindenre... legalábbis az esetek nagy részében ez így van.
Azt mondta legyek kényelmesbe így próbáltam összerakni egy egyszerű szettet, amiben eleget tudok tenni a kérésének. Fogalmam sincs arról, hogy hova szeretne menni vagy éppen mit tervez majd csinálni, de annyira lassan telik, hogy belekezdek egy képbe, kezem csak magától mozog, mintha nem is én irányítanám a festményt, hanem a festmény irányítana engem. A körvonalak valahogy csak megjelennek és még éppen időben eszmélek rá, hogy mit is kezdtem el festeni, legalábbis azok az aranyos és igéző szemek igazán emlékeztettek valakire.
Mikor megcsörren a telefonom, akkor tudom hogy ki lehet az. Gyorsan felkaptam a kabátom a telefonom és a kis táskám, majd robogtam le a lépcsőn. - Mész valahova? - fordulok a hang irányában. - Dolgom van és nem kel a sofőr, egyik barátnőm jön majd értem vagy ha nem, akkor fogok egy taxit. - pár évvel ezelőtt biztos hogy bűntudatom lett volna a hazugság miatt, de most valamiért nagyon könnyen megy. - Rendben, vigyázz magadra. - és megy is fel az emeletre.
Szedem ahogyan a lábamat tudom, felismerem a kocsit és őt is, kicsit... veszek egy mély lélegzetet, beülök mellé és becsukom az ajtót. - Szia. - mosolygok rá. Nem tudom hirtelen, hogy mit mondjak még, nem is tudom, hogy mit kéne tennem. Megölelnem? Nyomni egy puszit az arcára? Nem... amúgy sem szoktam az első randin még általában csókolózni sem, de mi mégis randi nélkül már kétszer is megtettük. - Ahogy kérted, kényelmesbe vagyok. - mutatok magamra, bár tudom hogy legközelebb melyik ruhámat veszem majd fel ha találkozunk, hiszen már tudom, hogy a múltkori ruha is milyen nagy hatással volt rá.

Jó benyomást kellene keltenem benne, végülis első randinkon csak azt kellene mutatnom mi a jó oldalam és nem a másikat, amit olyan nehezen tudok néha kifacsarni magamból. Mondjuk mi ebben eléggé eltérünk a normától, hiszen már viszonylag sok mindenen túl van a kapcsolatunk vagy inkább az ismeretségünk. Mégis félve álok meg a sarkon, és várom, hogy felbukkanjon, közben a kezemet tördelem, mert a kocsi kormányát nem akarom szorongatni azt nehezebb rejtem el, mint a ölemben lévő kezeimet. Nem nehéz észrevenni, és hamar meg is látom közeledni és széles mosoly jeleni meg az arcomon. Most legyek kedves? Könnyedén kezeljem, mint ahogy elváltunk akkor a partin? Vagy legyek baráti, aki komolyan egy első randira hozta és tegyek úgy, mint akik nem csókolták már meg egymást, mint akik nem tudjuk, hogy az ami kémia mozog köztük mennyire jó? Ez nehezebb, mint hiszem, és amint beül nem lesz könnyebb. Megcsap az illata a szeme kéksége és azt hiszem egy pillanatra meg is fagyok.
- Szia! - mondom neki és mindketten ülünk, mint egy darab fa, mire sikerül észbe kapnom és feleszmélek, hogy nem lehetek ennyire fatökű. Felé fordulok és végig mérem. - Csodásan nézel ki, de hogy őszinte legyek fogalmam sincs hogy kellene viselkednem, évek óta nem voltam randin. Megcsókolnálak, de nem tudom mennyire lenne helyes. Fogalmam sincs hol tartunk, vagy még csak most kezdjük, szóval béna leszek, de a szetted tökéletes és igyekszem majd nem untatni a programmal. - azért odahajolok és csak adok egy csókot a szájára egy aprót, nem azt amit akkor ott a padon kapott ahhoz sokkal több szenvedély kell és ezt most kapásból nem tenném bele, félek elijesztem, pedig éppen csak most próbálom megszerezni.
- Kösd be magad, most nem a versenypályán vagyunk, de azért tud a kicsike, nem megyünk messze, de remélem szóltál, hogy nem hamar érsz haza. Éhes vagy? - kérdezem mielőtt elindulok a kocsival, vele tudom, hogy nem kell finomkodni vezetés terén, de nem terveztem szétcsapni New York utcáin, tudja mit tudok és azt is, hogy ő mit tud ilyen téren, most kicsit másfajta megközelítésből akarom őt megismerni.

Léon && Angel

SO THIS WILL BE OUR FIRST DATE

Voltam már első randin, nem egyszer voltam randizni mégis ez most már más, sose érdekelt annyira, hogy jól sikerül e. Szeretném, ha jól sikerülne, szeretném, hogy minden tökéletesen alakuljon, ne úgy mint a moziba, szívesen felejteném, mégis az is kellett az egészhez, hogy megtörténjen. Nem hosszú az ismertségünk, nem ismerjük egymást régóta, mégis olyan dolgokon estünk már át, mint mások egy kapcsolatban. Én is kicsit ostoba voltam, hogy ennyire rosszul reagáltam az exére, semmi közöm a múltjához és ahhoz sem, hogy milyen kapcsolatot ápolnak egymással a történtek után, ez az ő dolguk... talán akkor esett le először, hogy kicsit más érzéseket táplálok felé, mint egy sima barát vagy ismerős irányába.
Nagyon vártam már ezt az estét és mintha sose akart volna eljönni ez a pillanat. A festés egy olyan dolog volt mindig is számomra, amibe menekülhettem, ami menedéket nyújtott, ahol igazán kifejezhettem magamat. Azok a színes vonalak, azok a vonások és mozdulatok mind a lelkem mélyéből jöttek, sose azért festettem, hogy másoknak megfeleljek sokkal inkább hogy egy érzést, egy gondolatot vagy momentumot megörökítsek vagy újraéljem.
Mire feleszméltem már beültem a kocsijába és őt figyeltem. Helyes volt, tényleg olyan helyes srác, akiről mások álmodnak. Arcéle, szemei csillogása, illata és megjelenése most is kicsit lenyűgöz. Az apró csókot viszonzom és mosolyogva pillantok rá. - Nem igazán tudsz elijeszteni vagy untatni, elég magas a tűrésküszöböm és nem hiszem, hogy csalódást okoznál. - valahogy úgy érzem, hogy nem bingozni akar majd elvinni engem egy nyugdíjas klubba, bár megmondom őszintén, hogy az sem igazán zavarna, legalább azt is fellehetne fogni egyfajta versenynek, mindig is szerettem nyerni, de nem úgy kell elképzelni a helyzetet, hogy ha vesztek akkor dühöngve feldöntök minden asztalt és felgyújtom a lapokat, ezt már hét éves koromban kinőttem. Elég harcias lány voltam akkoriban.
- Kicsit talán éhes vagyok, de nem igazán szeretnék enni, inkább érdekelne a meglepetés és az, hogy hova szeretnél vinni. - pillantok felé, miközben becsatolom magam és akkor figyelem meg jobban a kocsiját és illik hozzá, ezt tudom mondani, el se tudnék hozzá másikat. - Megakartam kérdezni valamit a múltkori óta. - tartok egy kis hatásszünetet, persze most már az is biztos, hogy nem csak az alkohol hatása miatt csókolt meg és hívott el... vagyis ezt már ott is tudtam, nem ez az ami igazán érdekel vagy amit kérdezni szerettem volna. Kicsit szélesebb lesz a mosolyom és mikor már látom, hogy érdekli mi az a dolog, akkor nyitom újra szóra a számat. - Jól gondolom hogy te nem igazán bírod az alkoholt? - semmi gúny sincs a mosolyomban és a szavaimba se, de feltűnt, hogy az a feles is nagyobb hatással volt rá, mint másokra. Perszer gondolom nem gyakran iszik és nem is teheti, hiszen vezetés az élete és a munkája is... na jó, most kicsit ostobán érzem magam, de... szerintem beszélhetünk bármilyen témáról.

Már volt ilyen érzésem régen, nagyon régen, amikor tudtam, hogy egy lány, nem csak egy lány lesz, hanem valami több, annak végülis nem olyan vége lett, amire akkor számítottam, de nem lett rossz és azóta is hálás vagyok azért az érzésért. Pont azért tölt el most is olyan nagyon pozitív életérzés, hogy beül a kocsiba, beragyogja a kedvemet, a kocsit, mindent, ki gondolta volna, hogy azután a mozis incidens után ennyire jól elleszünk majd, vagy készülünk elleni. Végülis az is lehet, hogy ez is hasonló véget és, legalább akkor tundi fogjuk, hogy nem vagyunk egymásnak valóak, de ezt a végkifejletett ma nem szeretném átélni. Teljesen pozitív vagyok, mondanám, hogy minden rosszat eltaszítok, de ebben nem hiszek, így csak igyekszem úgy felfogni, hogy a mai este szuper lesz vele.
- Szóval én az magas küszöböt sem fogom tudni átlépni akkor ugye? - kicsit felhúzom az orrom, hogy ugrassam, mert nem akarok már most befeszülni, pedig az az érzés az nem minden téren szabadít fel, egyszer kétszer érzem, hogy megingok és nagyon is szort odabent valami, de nem a pillangók, abból a korból már szerencsésen kinőttem, viszont  amgejelnése, még most is igencsak agyzisbbasztó, hogy koncentráljak majd így a vezetésre és a golfra, bár az utóbbira talán nem is kell majd ha kellően lefoglaljuk egymást, na nem úgy.
Az, hogy ennyire kíváncsi nagyon tetszik, mert akkor tudom, hogy a megfelelő kedvvel áll hozzá az eséthez és én csak reménykedni tudok, hogy a megfelelő estét fogom neki nyújtani, mindent megfogok tenni annak érdekében, hogy jó érzéssel menjen haza és én is.
- Akkor megyünk egyenesen a cél felé és majd ott eszünk is valamit. - mert ha éhes, akkor kap enni, mindegy mit mond, tudom, hogy a nők szeretik ilyenkor eltakarni az étvágyukat a pasi előtt, de ezt szerintem pont előttem nem kell megejtenie, mert remek társaság vagyok evésekhez is, csak ne versenyszezon közben, mert akkor egy nyúl is többet eszik  nálam, sokkal többet.
Elindulok és csak félig fordulok felé, amikor kérdezni akar valami, olyan, mintha valami nagyon komoly témáról akarna beszélni, de a kérdésén felnevetek. Nem a kérdés nevetséges, sokkal inkább, hogy ez a kérdés azt hiszem a tegnapi tán még érett is.
- Nem egyáltalán nem bírom az alkoholt, nagyon ritkán iszok, tényleg nagyon nagyon ritkán és most egy kicsit magam alatt voltam és tudtam, hogy nem kell eredményt mutatnom a következő két hétben, így nyugodtan elengedtem magam. De láttad, hogy mennyire nem tudtam mit kezdeni a helyzettel, vagyis de tudtam, de ha nem lettem volna részeg, akkor is megtettem volna, amit akkor megtettem. - utalok arra, hogy mindegy mennyi poia volt bennem akkor, tudtam mit teszek és ha józanul lettem volna ott is megcsókolom és elhívom őt a randira, mert minden eszemet kezdi elvenni, amilyen aranyos és amennyire kedvesen ül mellettem, ilyen kérdéseket tesz fel.
- Kár, hogy Waltonnak születtél, mármint ne érts félre, biztos nagyszerű családod van, de már most legszívesebben szétkürtölném, hogy mennyire jó, hogy itt vagy velem, de tudom, hogy ez nem lesz egyszerű menet. - tudom, hogy nem az első randin kellene ilyenről beszélni, de a mi helyzetünk egészen speciális, ami az apját és az én karrieremet illeti, nehezen hozhatjuk össze és könnyen lehet, hogy az apja csak egyszerűen nemet mond, amire nekünk nagy valószínűséggel fejet kell hajtanunk, még akkor is ha van másik csapat ahova mehetek vezetni.