Szerencsére apám még nem sejt semmit sem és örülnék, ha ez így is maradna egyelőre vagy örökké. Semmi kedvem nem lenne vele erről veszekedni és meghallgatni a hatalmas monológot, hogy ez mekkora ostobaság volt és milyen veszélyes dolog, meg azt sem szeretném, ha eltiltana és soha többet nem mehetnék. Szerencsére azzal nincs baja, ha kimegyek és megnézem, hogy hogyan teljesítenek a fiúk, egy a lényeg neki, hogy ne legyek az autó közvetlen közelébe. Valamikor tényleg el kéne vele beszélgetnem, hogy ez így hosszútávon nem lesz jó és azzal, hogy így viselkedik csak még jobban ellenkezni és makacskodni fogok, de szeretném ezt a témát végre lezárni. Ugye a vezetős nap után volt a verseny és sokat gondolkodtam, hogy kimenjek e vagy sem, de végül úgy döntöttem, hogy megnézem őt és azt hogy hogyan teljesít. Szerencsére Leo-nak esélye sem volt észrevenni engem, hiszen a többi ember között ültem és amúgy sem említette az üzikben, hogy látott volna engem a versenyen. Nem engedtem meg neki, hogy eljöjjön értem kocsival bármennyire is csábító volt a felajánlás és az is, hogy vezethetek... de jobbnak éreztem így, sose lehet tudni. Mindenképpen szerettem volna elkerülni azokat a kellemetlen beszélgetéseket, hogy kivel megyek moziba és mit fogunk nézni... Szóval csak annyit mondtam, hogy programom lesz este és péntek van, nem kell sietnem sehova sem másnap. Reggel pedig elég sok időt töltöttem a készülődéssel, ami persze anyámnak elég gyanús volt és ezt meg is jegyezte reggeli közepette, de én csak legyintettem rá. Nem azért öltöztem ki, hogy tetszek neki, csak hát nem lehet a hálámat valami béna göncben kifejezni, meg hát nem mutatkozhatok vele egy sima farmerben, meg kell ennek adni a módját. Szerintem elég egyszerű és nagyszerű a szettem így is, hiszen egy fekete ruhát vettem fel, ami hasam felett kicsit nyitott és egy kicsit oversize bőrkabátot, meg hát a magassarkú az elengedhetetlen volt, bár most így belegondolva nem igazán praktikus egy moziba, de hát már úgyis mindegy. Kicsit azért izgulok, be kell vallanom még magamnak is. Eddig a pillanatig nem tudtam még eldönteni, hogy valóban fél e a horroroktól vagy csak úgy mondta csipkelődésből. Én mindenképpen The Nun második részét akartam megnézni vele, én már az első filmet is imádtam, bár egyáltalán nem volt ijesztő és a sok jumpscare is kiszámítható volt. - Remélem azért nekem is akkora figyelmet szentelsz, mint a telefonodnak. - integetek és szólok neki, mert annyira a telefonjába volt bújva, hogy azt hittem simán elsétál majd mellettem. - Jó újra látni téged. - mosolygok rá kedvesen és nézek a szemébe.
- Leroux tuti nem vagy normális, vagy öngyilkos hajlamaid vannak, hogy pont a Walton lányt viszed randizni. - forgatja a szemét a csapattársam már előre sajnálva engem, hogy új csapat után kell néznem, amint az apja megtudja, hogy moziba viszem a kicsi lányát. - Nyugodj meg Blake ez nem egy randi és ő akart hálálkodni, én csak rendes vagyok és lesem minden kérését, és mint egy jó srác teljesítem amit tudok. - kacsintok rá miközben kapkodom magamra a mozi kompatibilis ruhát az öltözőben. Ma egy igen kemény csapat edzésünk volt az edzőterembe, ami nagyon ritka. Még jó, hogy Angel írta, hogy találkozzunk ott, mert ez utolsó pillanatban esek be a mozi bejáratán. Az órámra lesek és egy nagy levegő kifújással szusszanok egyet mert mégsem vagyok annyira késében. Mivel most a egész csapat azon rágódik, hogy mégismit művelek, megállás nélkül rezeg a telefonom. Nem én mondtam el nekik, mert nem akartam ezt a találkozót nagy dobra verni, főleg, hogy látom máris variálni kezdtek a semmire. Ezért is veszélyes a telefonomat az öltző padján hagyni, mert bárki belepillant és már tudják is az egész életem nagyjából. Lassan indulok el a büfék felé, miközben le sem veszem szinte a tekintetem a jósló üzenetekkel a srácoktól. - Biztos vagyok benne, hogy érdekesebb vagy mint ez a sok idióta. - nevetem fel amikor megszólít, mert amint ránézek veszem észre, hogy simán nem figyeltem és sétáltam volna el mellette. Elteszem a telefont és kicsit sután állok meg előtte. - Azta nem gondoltam volna, hogy a lelkes sofőr mögött ennyire dögös csaj van. - merem végig pofátlanul az öltözéket, mert nem tudom nem észrevenni és lereagálni ezt a látványt. Angel nem hétköznapi lány az biztos, nagyban kitűnik a tömegből amit nem lehet szó nélkül hagyni és én amúgy sem voltam az a srác aki magában tudja tartani a véleményét. - Te olyan nachos csaj vagy vagy inkább popcorn, vagy ami mégjobb kérdés mit nézünk meg? - dobok fel egyszerre több kérdést neki mert még mindig ugyanabban a fura helyzetben állunk, mint az előbb. Ha randi lenne kínos lenne, hogy ennyire teszetosza vagyok, így csak megnevettet, és igyekszem nem őt bámulni. Mennyivel könnyebb volt ez amikor mindketten bukóban voltunk.
Nem vagyok hülye, tudom hogy ez nem egy randi, hanem csak egy baráti találkozó és ezt ő is kihangsúlyozta, nem is hibáztatom ezért, csodálom is, hogy elhívott engem egy közös mozira. Meg amúgy se lenne valami jó randi ötlet, hiszen nem is nagyon lehet a másikkal beszélgetni egy moziban utána meg nem hiszem, hogy elszeretne vinni enni is valamit. Mondjuk nem ismerem őt, hogy tudjam a gondolatait, de remélem nem hozta magát szar helyzetbe, hogy elmondta a csapattársainak, biztos vagyok benne hogy szétszívatnék én is ezért nem szóltam inkább erről senkinek. Apám előtt végképp meg sem említeném anyámnál meg kihagynám ezt a nagyon fura beszélgetés, amúgy sem volt sok fiú az életemben, volt egy másfél éves kapcsolatom, amiben nagyon is megtanultam mit jelent a társas magány. Kifejezetten imponáló, hogy nem késett és pont időben jött, szerencsére megvettem előre a jegyeket is, amibe nem avattam be, remélem nem fog majd neki ez problémát okozni... bár a telefonjába nagyon bele volt merülve, tényleg féltem, hogy elrobog mellettem és észre se fog menni, de szerencsére szóvá tettem, így nem volt erre esélye, jön nekem eggyel. - Hűha. - először csak ennyit mondok és már a nyelvem hegyén lenne, hogy milyen csajok zaklatják, de inkább nem teszek ilyen vicces megjegyzést, nem szeretném elrontani ezt a barátságot vagy mit ami alakul köztünk. - Akarsz róla beszélni? - teszek egy felajánlást, de érződik rajtam, hogy ha nem akar róla beszélni, akkor nem veszem sértésnek. Azt szeretném, hogy csak arról beszéljen és arról nyíljon meg, amiről szeretne. Elmosolyodom és jól esik a bók. -Mégis csak nőből vagyok én is. - szeretek csinosan öltözködni és mindennek megvan az ideje és a helye is. Egy vezetésre nem fogok rövid ruhában és magas sarkúban megjelenni, ahogyan moziba se farmerban és dzsekiben. - De te is nagyon helyes vagy és jól áll neked ez a szín is. - tényleg nagyon jóképű és elég szexi volt a múltkori szerelése, de így a magánéletben még jobban néz ki. Mondjuk vele ellentétben én kicsit finomabban mérem fel őt. Kíváncsiságára felkuncogok. -Meglepődsz, de popcorn egy kis sajtszósszal, az a kedvencem. - sokan erre nagyon furcsán szoktak nézni rám, otthon például minden gond nélkül öntöm össze ezt a két csodát és élvezem az ízharmoniát, de moziban kulturáltan szoktam a popcornt tunkolni a sajtszószba. Másik kérdésére pedig direkt nem válaszolok azonnal. - Hát ez legyen meglepetés, nálam vannak már a jegyek, hogy a legvégén tudd meg, nem akarom hogy elszaladj ijedtségedben. - öltöm ki rá a nyelvemet. - Mennyire volt kemény napod? Elfáradtál? - ezek olyan általános kérdésnek tűnnek, de valóban érdekel a válasza, gondolom ma is edzése volt. Mondjuk az is érdekelne, hogy mivel töltik az idejüket, ha nem versenyeznek, gondolom mindennap edzenek, de amúgy is sokat vezetnek... na majd lehet később erre is rákérdezek, de a gallérja kicsit hülyén áll, így mindenfajta gondolkodás nélkül elég közel lépek hozzá és megigazítom. - Na így már sokkal jobb. - mondom és visszahúzom a kezem, de azért olyan nagyot nem lépek hátra.
Nem vagyok vak, szinte azonnal észrevettem Angel vakító kék szemeit, amik azonnal elvarázsoltak még akkor is ha tudom, hogy semmi esélyem nincsen nála. Nem csak azért mert tiltott gyümölcs, ahogy az apja is igen kedvesem kifejtette nekem a menetünk után is, hanem mert nem hinném, hogy túlságosan jó lenne nekem pont most kapcsolatot kialakítani úgy egy lánnyal, hogy bizonytalan a jövőm alakulása. Sok verseny nem a városban van hanem messzebb, sokat utazok úgy meg nehéz kapcsolatban élni bárkivel is, bár az időm nagy részét itt töltöm. A főnök lányával kezdeni nem olyan jó ötlet, de nem randi, mindenki úgy tudja, mert tényleg nem az,de azért elég sokat készülök, hogy valahogy kinézzek. Amint meglátom rögtön teszem ela teelfont,de mielőttmegteszem nevevekérezi meg akarok e beszélni róla.Lehet csak költői kérdés, defeléingatoma teelfont,mielőtt a zsebembe csúszik. - Lebuktunk a csapat előtt, nagyjából mindenki tudja, hogy elhoztam a tulaj lányát randizni, szóval most már hivatalosan is csókosnak tekintenek és öngyilkos hajlamúnak, mert apád tuti kinyír ha megtudja. - mondom neki nevetve, nem mintha nagyon félnék attól, hogy mit fog szólni az apja. Mire realizálom mit mondtam már régen mindegy, teljesen könnyen neveztem ezt az egészet randinak, amikor a legutóbb amikor megbeszéltük ez csak egy köszönetnyilvánítás lett volna részéről, hogy vezethetett, ja jól beletettem magam a tutiba a elején már. Megdicsérem, mert valóban nagyon csinos, még talán többet is időzik rajta a szemem, mint akarom, de elvonja a figyelmem az ő aranyos bókolása. - Ha tudnád mennyi időbe telt kiválasztani. - mondom neki megemelve a pólóm alját, mint egy zavarban lévő kislány és felnevettem. - Köszönöm, nem akartam sport szerkóban eljönni, pedig ha őszinte akarok lenni az kényelmesebb lett volna. De majd legközelebb inkább egy olyan helyre megyünk, ahol nem kell ilyen csinosan felöltözni. - ja megint a legközelebb, amit írtam is neki, és folyton előjön, de lehet ő még csak nem is akarja, na mindegy. - Popcorn sajtszósz, jegyeztem, de remélem nem veszed le a fejem ha én ugyanezt csinálom csak a salsával, valahogy a csípős sokkal jobban vonz, mint a sajt. De nem ígérem, hogy nem fogom megdézsmálni az adagod, szóval többet veszünk. - simán beleeszek bárki kajájába, nem nagyon szokott izgatni, hogy megengedi e, már persze ha vagyunk olyan viszonyban, hogy maximum egy szemöldök húzás legyen a reakció rá. - Ezt lehet jól csináltad most, mert ha meglátnám mit nézünk meg akkor lehet, hogy be sem mennék és hivatkoznék valamilyen hivatalos megjelenésre. - vonom meg a vállama kinyújtott nyelve láttán még el is nevetem magam. Jól van, akkor meg fog lepni, legyen, de azért remélem nem valami beteg horrort fogunk nézni, ami felénél oda sem merek nézni, hogy aztán amikor kijövünk majd nevetve mesélje a barátainak, hogy milyen bátor vagyok. - Hosszú napom volt, és fárasztó, de vártam már, hogy jöjjön az, amikor levegő után fogisz kapkodnia röhögéstől, amikor meglátodareakiómat az első ijesztő jelenetre. - tényleg vártam, hogy a nap ezen a része jöjjön. Amikor közelebb lép és megigazítja a szerelésem rámosolygok, de komolyan miért olyan fura ez kettőnk között, amikor csak egy korábbi kedves gesztusra kapom a köszönetet. Mert ez nem más ugye? Csak egy baráti találkozó, ahol jól érezzük magunkat és igen igyekszünk baátok lenni, mert eddig azt sem tudtuk, hogy létezik a másik mégis mi mást akarhatnánk. - Na gyere, nézzük meg adnak e dupla adag sajtszószt a popcorn mellé. - kacsintok rá, és egy pillanatig agyalok azon, hogy a kezem felé nyújtsam, de nem akarok tolakodó lenni, így elindulok és a derekánál fogva csak magam elé engedem és el is engedem őt. - Kocsival jöttél vagy maradt a jól bevált taxi és megengeded, majd, hogy legalább az utcátok sarkáig hazavigyelek? - kérdezem figyelve a reakcióját.
Gondoltam, hogy valami ilyesmi lesz majd a dologban, de nem akartam ennyire konkrétan belemenni a dologba. Leginkább az érdekelne, hogy vajon a többi csapattag mit gondolhat rólam, mert ő legalább megmondta, hogy azt hitte, hogy egy 12 éves kis kislány vagyok, aki apuci kis hercegnője. RANDI. Ez a szó viszont megüti a fülemet, ami kicsit összezavar engem és nem a rossz értelemben, sokkal inkább a kellemes értelemben, ezek szerint se nem vezettem rosszul és elviselhetetlen sem voltam. - Nem tudom, hogy ez nálatok férfiaknál hogy megy és mi ennek a menet, de szerintem nem kell izgulnod és foglalkoznod sem velük. - legyintek csak egyet, mintha ez csak egy mindennapi semmiség lenne. Nincs is értelme túlreagálni ezt az egészet. Nem feltétlen kéne érdekelnie annak, hogy idegen emberek, akik nem is ismernek, hogy mit gondolnak rólam. - Nem hiszem, hogy elég tökösek lennének hogy elmondják, én pedig nem szólok neki róla, mert semmi köze hozzá. - és ezt tényleg halálosan is komolyan gondolom, felnőtt ember vagyok és eltudom dönteni, hogy kivel töltöm a szabadidőmet és mit akarok tenni benne, majd leszoktatom róla valahogy egyszer. - Jó választás, de legközelebb kékben legyél. Szerintem a kék szín áll hozzád a legjobban. - mondom neki őszintén és kirepült a számon egy újabb ígéret. Mindketten mindig beszélünk a jövőről, amiben még találkozunk, ezek tényleg ilyen apró ígéretek, talán mélyen belül még ha nem is látjuk be, tényleg várjuk a következő találkozót. - Rendben, de egyszer mindenképpen szeretnélek öltönyben is látni. - erre remek alkalom lenne az este, amit szervezek, de nem fogom szóba hozni, talán még korai is lenne, így inkább el is vetem a gondolatot. Érdekelne egyébként milyen programra gondol, ahol kicsit sportosabban lehetnénk, egy túrának igazán örülnék messze a várostól. - Ne aggódj, én is fogok lopni a tiédből, még sose gondoltam a salsa és popcorn kombora. - ez a srác egy zseni, szeretem a csípőset. Oh, ez nagyon is jól hangzik, barátaimmal is mindig úgy szoktunk rendelni, hogy megkóstoljuk a másikét és nem egyszer előfordult, hogy ennek csere is lett az eredménye. Mindig szeretek új ételeket kipróbálni, de ez egy igazi lutri, sose tudhatod biztosra hogy jól választottam, de megszokottat meg olyan unalmas mindig kérni. Gonosz mosoly kerül az arcomra. - Mondtam már Leo, megfoghatod a kezem, ettől nem leszel kevesebb, ha nem bírod a horrort annyira, mint a többi ember. - kicsit sokat aggódik, pedig nem kéne. Tényleg olyan mint akinek egyszer sok önbizalma van, utána pedig olyan, mint akinek egyáltalán nincs, pedig helyes, okos, jófej, cuki, humoros és őszinte. Tökéletes pár lehetne belőle, egyszer egy lány nagyon jól fog vele majd járni. - Én is vártam már az estét, unalmas előadásaim voltak ma... - sóhajtok egyet, aztán pedig közelebb léptem és megigazítottam a gallérját, reméltem, hogy nem fogja zavarni, de nem lépett hátrább ösztönösen. A mosolyán és az ajkain megragad a pillantásom. Többször említettem, hogy mennyire jó túrni való haja van és így közelebbről már látom is, hogy ez mennyire igaz. Aztán vagy akarva vagy akaratlanul "megölte" a pillanatot. - Menjünk. - mosolyodom el, szerencsére nincs olyan nagy sor. Az érintése és tenyerének a melege a derekamon nagyon kellemes érzés, de csak egy pillanat erejéig tartott, mindegy is... elindulok vele a kassza felé, ott kell kikérni az adagunkat. Kérdésére elmosolyodom. - Direkt taxival jöttem, hogy majd a film végén felteszed e ezt a kérdés majd nekem. - kezdek bele. - És nagyon szívesen mennék veled haza, de szerencsétlenségedre messze lakom innen, szóval jó sok időt kell velem töltened a kocsiban. - öltöm ki rá a nyelvemet ismét. Ha ezt anyám látná, akkor azt mondaná, hogy kitépi. Ha már itt tartunk, akkor már én is kérdezek. - Téged nem vár senki haza amúgy?
Nem érdekel mennyire agyalnak a srácok mi folyik a háttérben, mert igazából én sem tudok erre választ adni, vicces, hogy egy gyereket vártunk és mit kaptunk, vagyis inkább kit. Egy dögös csajt, akire rá sem nézhetnék nagyon, tudom, hogy nagy a szám, hogy nem raknak ki, de valójában megtehetné, de tudom, hogy az egyik legjobb vagyok a csapatban, de ha a lányhoz érnék, lehet az apja kicsinálna, megvan hozzá minden kapcsolat. De barátok lehetünk és lehetek én az, aki boldoggá teszi a kisasszonyt, bár nem úgy, ahogy elsőre gondoltam. - Nem foglalkozok velük, csak szeretem olvasni, hogy ennyire féltékenyek. - nevetek fel, de nem érdekel ki mit gondol, csak irigyek, hogy nekem összejött ez a dolog, ők még a közelébe sem értek. Angel gyönyörű, dögös és vagány, sok pasi oda meg vissza van érte, lehet éppen a szíve is foglalt, bár erről annyira nem volt szó köztünk, mivel nem is egy olyan találkozó ez ha jól tudom. - Ez csak egy mozi, nem csinálunk semmi rosszat, barátkozunk, apád úgy is örült, hogy nem a többiekkel kezdtél el beszélgetni és nem voltam olyan idegtépő a kocsiban, hogy megutálj és a többiek társaságát keresd. - voltak és vannak is hangulatingadozásaim, amikor valami nem sikerül. Képes vagyok tűrni zúzni ha egy idióta kilök a pályáról és mindent faképnél hagyni, tudja, hogy hamar pattanok, de mégis rám bízta a lányát, talán életben maradnék ha ezt megtudná. Meglepetten húzom fel a szemöldököm és mosolygok rá kérdőn. - Mégis milyen eseményre megyünk legközelebb, a kék sportszerkó sokkal kényelmesebb lenne, de az év végén úgyis lesz egy csapat rendezvény, ahova ki kell öltözni, ha addig életben maradok, akkor örülnék ha látnálak ott, megmutatom milyen jól nézek ki öltönyben is. - kacsintok rá, bár nem az én szettem, de felveszem ha kell, főleg ha valaki ennyire kíváncsi rá. Szerencsére nem az allergiás lány verziót képviseli aminek őszintén nagyon örülök, de kezdenék már olyat keresni benne lassan, ami nem jó fej, és nem szimpatikus, de csak olyat találok, ami egyre vonzóbbá teszi. Nagyon nem vagyunk így jók, de majd igyekszem meghúzni a vonalat a magam részéről, mert én pontosan olyan srác vagyok, aki nem bonyolódik bele semmibe, csak a karrierjébe és az bőven elég. Nem akarom, hogy elvonja a figyelmem bármi is, bár már érzem, hogy egy kicsit késő. - Majd fejben tartom, de hogy nézne ki a visítva kapnám el a kezed? - vonom fel a szemöldököm magam elé képzelve a szituációt, na jó ez tuti nem lesz. - Szóval tanulsz, nem igazán tudok rólad semmit amúgy. - állapítom meg, de másodjára látom, az elsőig azt sem tudtam, hogy létezik, nem meglepő, hogy semmit nem tudok róla. Elindulunk a büfék felé, a kezem tanácstalanul kering körülötte de végül nem hagyom a derekán, inkább magam mellé eresztem, úgy biztosan nem kerülünk kínos helyzetbe. A sorban állva azért megkérdezem mi a terve hazafele menet, mert remélem nem fog lerázni olyan szépen, mint az idejövetelnél. - Ráérek, és inkább szerencsém van azzal, hogy nem két háztömbre laksz. - vonom meg a vállam és előre fordulok, hogy ne kelljen azokba a szemekbe néznem és emlékeztessem magam ki ő és miért vagyunk itt. kérdésére azonban félig megint felé fordítom a testem. - Egyedül élek, nem vár haza senki, szóval ha kell a másik országba is átkocsikázhatunk. - vagy folytathatjuk nálam, de ezt nem mondom ki hangosan, inkább megtartom magamnak, addig jó. Amint a büféshez kerülünk gyorsan adom le a rendelést, amit furán asszisztál végig a srác. - Jönnek még hozzátok? - teszi fel az ártatlan ,de annál kíváncsibb kérdését, amin felnevetek. - Ketten leszünk. - gyorsan még végig minket, majd vállat vonva megy a kajákért. Fizetek majd el is indulok a kanapék felé, mert még van fél óra a kezdésig és a terem még nincsen nyitva. - Azt hiszem elítélnek minket. - nézek rá már tömve az arcom egyelőre csak a sima kukoricával, mert közben egyensúlyozok az üdítővel is.
Elmosolyodom azon, amit mond. Féltékenyek, érdekelne, hogy vajon mire lehetnek azok, nem gondolom, hogy bármelyik másik csapattársa merne nekem köszönni, nem hogy elhívni engem mozira. Ő annyira más mint a legtöbb fiú, legalábbis eddig egy olyan randim... vagyis baráti találkozom sem volt, amit ennyire vártam volna. Van benne valami, valami olyan megmagyarázhatatlan dolog... - Nem hiszem, hogy tudnál olyan idegtépő lenne, hogy itt hagyjalak, most már nincs visszaút, nyakadon maradok. - kuncogok fel, de komolyan is gondolom ezt, tényleg jófej volt velem és nagyon csúnya dolgot kéne tennie ahhoz, hogy ne álljak vele többet szóba. Amúgy is túl rendes srác, nem hiszem, hogy tudna valami annyira rosszat tenni, ami miatt eltaszítanám magamtól. Széles mosoly kerül az arcomra. - Szóval egy újabb meghívást kaptam a részedről. - nem tudom egyébként ezt mennyire jó ötlet tekintve, hogy apám neki szigorúan megtiltotta, hogy... nem is tudom mit tiltott meg neki, biztosan azt szeretné elérni, hogy még csak véletlen se nézzem rám. Nem mintha apám nagyon sokáig részt venne az ilyeneken, mindig siet valahova és hamar szabadul az ilyen eseményekről. - Szívesen veled tartok, ha betehetem oda a lábam. - kuncogok, de szerintem neki is leesik majd, hogy apám eddig azt se nagyon akarta, hogy a kocsik közelébe kerüljek, nem hogy a csapat tagjaival találkozzak, bár sose tudtam miért. Ez a srác egy zseni, de komolyan, olyan ötlettel állt elő, amire egyáltalán nem gondoltam volna, még mindig nem tudok ezen túllépni, hiszen a salsa és a popcorn zseniális, jobb mint a chedar és popcorn kombo. Bezzeg ha előbb megismertem volna, akkor ezt előbb megtudom és nem kell így eltelnie húsz évnek a tudat nélkül... de mindegy is. - Akkor is ugyanaz a srác vagy, aki eddig és nem érdekel mások véleménye. - mosolygok rá és lököm meg a vállammal játékosan, nem kell ezt túlgondolnia és azt hinnie, hogy ítélkezni fogok, őt sose ítélném el, semmiképp. - Hát mert nem igazán kérdeztél még rá bármire is úgy igazán. - sóhajtok egyet drámaian, de aztán újra csak elvigyorodom. - Média és kommunikációtudomány szakon vagyok és a Columbiara járok. - nem tudom, hogy most hirtelen még mit mondjak neki, nem akarok se túl sok lenni, se túl kevés. Ijesztő, hogy sosem szokott annyira érdekelni mások véleménye, de az túlságosan is érdekel, hogy rá ne tegyek rossz benyomást. Elindulunk a sor felé, persze nem tudom, hogy hirtelen mit mondjak, annyi minden van a fejembe és mégis úgy érzem, hogy üres lenne. Mosolygok a kijelentésére, aztán mikor érkezik a válasz a másik kérdésemre nem tudom, hogy mit feleljek. - Bármelyik országba? Mert lennének ötleteim. - kuncogok fel és figyelem a történéseket, csak felhúzott szemöldökkel nézem a kiszolgáló srácot és nem igazán tudom hova tenni azt, amiket mond. Követem őt a kanapék felé és leülök az egyik fotelba. - Ítélkezhet, nem izgat. - vonom meg a vállamat és nézek a szemeibe, ha éppen rám pillant. - Én se igazán tudok ám rólad nagyon semmit, szóval te is mesélhetnél valamit. - mosolygok rá.
A feltételezésén csak elmosolyodok, még nem tudja milyen egy autóversenyzővel tölteni egy hosszú hétvégét, amikor a kocsi nem úgy megy alatta, ahogy akarja és nem tud úgy teljesíteni ahogy elvárnák tőle. Akkor már magamat is képes vagyok kicsinálni a baromi nagy maximalizmusommal. De jobb is, hogy ezt még nem látta, lehet ha kevésbé türelmes fajta már nem viselné olyan jól, és nem lenne itt. - Ezt inkább a csapattól kaptad, szerintem mindenki örülne ha tiszteleted tennéd tapadós szerelésben. - nevetem el magam inkább csak zavaromban, mert tényleg úgy tűnik hogy egyre többet és többet akarok vele találkozni és minden szavam ezt sugallja,. De nem akarom, hogy nagyon nyomulósnak gondoljon, mert messze áll tőlem, ahogy az is, hogy eljöjjek egy csajjal mozizni, ami nem randi persze, de eléggé olyan szaga van minden téren. - Majd azt mondom neki, hogy plusz egy főm jön és betoppansz te, akkor úgysem fog jelenetet rendezni. - bizonytalanul nézek rá, mert nyilván ő jobban ismeri, és lehet simán megtenné. Nem vagyok nagy horror rajongó ez már lejöhetett neki, de főként azért mert általában nem sokat látok belőlük, mert folyton a kezemet nézem vagy a tenyeremet. De azért hálásan mosolygok a szavaira, de legbelül csak tudja, hogy elég mókás jelent lenne az. Igaza van, nem nagyon beszélgettünk róla, azon kívül, hogy fest és lány létére jól vezet nem sok mindent tudok róla. Bő választ nem kapok, de nem is akarok interjút csinálni vele, így csak bólogatok amikor felel nekem és kérem is a mai ropogtatnivalókat a mozihoz, na meg egy egész csapatnak is, a büfés srác szerint. Nem tudom miért mondom, hogy annyira ráérek, amikor csak egy moziról volt szó, utána haza kellene vinnem és pont, nem itt felajánlgatni minden egyebet, főleg, hogy az egyik fejese a csapatomnak, amiben oké, hogy elég jónak számítok, de tudom, hogy nem akarja, hogy a lánya közelébe menjek úgy, hogy ő gondolja és biztos vagyok benne, hogy tud lépéseket afelé, hogy ezt betartsam. - Bármelyik országba. - mondom neki rápillantva, de közben meg adom a pofonokat magamnak, amiért nem fogom be az. a kanapén ülve már tömök magamba a frissen pattogatott kukoricát, a salsát egyelőre még a dobozában hagyom, nem halmozom azonnal az élvezeteket. - Angliában éltem elég sokáig, onnan ide költöztünk át, egyéb okok és a karrierem miatt. Nem nagyon volt más tervem a nascaron kívül, csak az autóversenyzés kapcsol ki és a foci. Tipikus sportoló vagyok, talán kicsit nagyobb aggyal, mint az átlag, de nem szeretem használni. Egyszer voltam azt hiszem szerelmes, de ezt az érzést inkább otthagytam angliában és nem igazán akarom visszakapni, túlságosan könnyen váltam el tőle. - vonom meg a vállam lazán és veszek egy levegőt, mert beszéd közben az szépen elfogyott. - Mint már mondtam egyedül élek, heti hatszor edzek, a maradék egyben meg szórakozok vagyis általában otthon ülök és nézem a tévét, amin biztosan valamilye motorsport verseny megy. - ránézek és elnevetem magam. - Na ez meg túl sok infó volt igaz? - kérdezem rápillantva, miközben már számítok az elfutásra, mert elég unalmas srácnak tartom magam amikor ezeket így elmondom, pedig nem unalmas az életem, csak olyan egyszerű, és pont olyan, amilyennek én szeretném. Bár ami nekem egyszerű az lehet másnak sokkal bonyolultabb ki tudja.
Még mindig nem gondolom úgy, hogy annyira jó ötlet lenne, ha beállítanék oda és nem is csak apám miatt, szerintem rá is még jobban rászállnának a csapattársai, ha megjelennék az oldalán. - Meglátjuk, lehet meggyőzhető vagyok. - forgatom meg a szemeimet kuncogva és utána csak mosolyogok. Van benne valami, valami különlegesdolog, amit nem is tudok megmagyarázni. Sose voltak nagyon fiúbarátaim, de vele nagyon is könnyű beszélgetni, legalábbis eddig úgy érzem, hogy jól klappolnak a dolgok. Tisztelem hogy annak ellenére is eljött velem, hogy utálja a horrort és nem szereti, én lehet nem lettem volna ennyire engedékeny vagy éppen megengedő fordított esetben, de ez nem is baj. Én például mindig is jobban szerettem az ijesztő filmeket mintsem a hercegnőseket, valami biztos nem jó velem kapcsolatosan bár inkább mondanám azt, hogy nem vagyok olyan, mint az átlag. Nekem ezzel sosem volt végülis gondom, nem igazán szokott érdekelni túlzottan mások véleménye, hiszen ez az én életem. Persze az a felajánlás, hogy elvinne egy másik országban az igazán megüti a fülemet és el is játszok a gondolattal, szívesen elmennék pár napra bárhova innen, jól esne egy kis kikapcsolódás. Nem akarok semmit sem eldönteni helyette, de szerintem rá is ráférne egy kis pihenés, nem rég mondta, hogy fáradt is, szóval... de.... persze, hát mire is gondolok. - Ez egy igazán nemes ajánlat, amivel lehet később élni fogok. - mosolygok rá, miközben a szemeibe nézek. A barátok is szoktak együtt utazni külföldre, volt már hogy én is elugrottam a csajokkal valahova egy hétvégére, mindig jó program kicsit feltöltődni. Figyelem, ahogyan eszik a popcornból, én is elkezdek belőle csemegézni és figyelmesen hallgatom őt. Nem gondoltam volna, hogy Angliából származik, de a második részét nem volt olyan nehéz kitalálni, tipikus sportolónak tűnik és ahogyan ő mondta... ő sokkal értelmesebb és komolyabb, mint a többiek. - Nem volt túl sok információ. - mosolyodom el és melléhuppanok. - Én első játékomnak egy autót választottam és nem egy babát, szerintem én akkor lettem apám kedvence. A festésről nem sokan tudnak, az egy olyasfajta kikapcsolódás, ami csak az enyém... de lehet neked egyszer majd megmutatom a képeimet. - vonom meg a vállam, én sem tudom még biztosan, hogy valóban látni fogja e egyszer a festményeimet, de... majd idővel úgyis kiderül. Azonban az a mondat... - Ő volt az első szerelmed? És hogy hogy csak úgy magad mögött hagytad? - persze lehet nincs ehhez semmi közöm, de nem bírtam ki, hogy ne kérdezzek rá, meg hát természetesen nagyon is érdekel a válasz. Nem hiszem, hogy ez valami gyerekkori szerelem, biztos van valamilyen jó történet hozzá, de nem biztos, hogy megosztja velem.
- Szóval meggyőzhető? És akkor most itt az ideje az érvelésnek miért lenne jó ha ott lennél? - kérdezem tőle nevetve, de már kapásból tudnék pár indokot, hogy miért kellene azon a partin ott lennie, izgalmas lesz, a sofőrök nagy ritkán isznak alkoholt, mert sok a tesztelés, de akkor simán kiereszthetik a gőzt, ami viccesen vagy éppen borzalmasan szokott végződni, több kimenetele van az estének, de mindenképpen izgalmas lesz. Láthatna engem igazán elegánsban és talán a kedvéért vennék egy kék öltönyt, de ezeket hangosan mind nem mondom ki, mert még annyi időnk lesz az érvelésre, mondjuk miközben rettegve próbálom elterelni a figyelmem a filmről és hozzá beszélek. - Inkább önző ajánlat, imádok utazni, de egyedül annyira nem izgalmas. - felelem neki kapásból, ami egy kicsit megint olyan, mintha akarnám, hogy velem jöjjön valahova, bárhova. De lehet akarom is, de jobb ha ezeket a gondolatokat gyorsan verem ki a fejemből. A kanapén ülve, eszegetve kezdek el magamról egy két vagy nagyon sok információt csöpögtetni felé, hiszen ő kérte, én meg válaszolok, talán túl sok mindent is, olyan dolgokról, ami nem biztos, hogy érdekes lehet számára. Amint megszólal felcsillan a szemem, szóval nem sokan tudnak a festésről, mégis meg akarja mutatni nekem egyszer. Tudom, hogy egy művésznek mennyit érnek a művei és sokak nem nagyon szeretik mutogatni, ő mégis megtenné nekem, ami elég nagy bizalmi kapcsolatnak ad helyet és ez tetszik, mégsem csapok le rá mert félek, hogy elveszteném amit most szépen építgettünk fel. A szerelemről csak úgy nagy vonalakban beszéltem, lehet nem is az volt, de az az érzés állt hozzá talán a legközelebb, nem lep meg a kérdése, csak nehezen találom a megfelelő szavakat, egyrészt mert tele van a szám, másrészt mert nem tudom, hogy hogy mondjam el anélkül, hogy egy szívtelen dögnek tűnnék. - Az első szerelmem az a sport volt, amit most is ugyanolyan nagy imádattal űzök, mint az elején. A lány, akit amúgy Kimy-nek hívnak nagyon fontos volt a számomra, azt hittem, hogy nagyon sokáig fog ez tartani, de azt hiszem nem volt elég fontos, hogy megmentsem, a költözésnél. Volt amit elé tudtam venni és most már azt mondom nem biztos, hogy szerelem volt csak az volt hozzá a legközelebb. - nem vetem el, hogy valaha fogok annál többet érezni egy lány iránt, de egyelőre nem tudom melyik lány tudná jobban felkelteni az érdeklődésem, mint a sport. A karrierem sínen van, akár most kész lennék egy kapcsolatra és nagyjából kezelni is tudnám, de a nagy szerelem lehet jobb ha várat magára, vagyis ezt mondom, mert úgy érzem rossz lennék benne. - Nem vagyok büszke arra, ahogy magam mögött hagytam mindent, hogy az legyek aki ma vagyok, de akkor minden fontos volt és nem bántam meg, itt majd új életet építek, vagy már sikerült is nagyrészt és lehet lesz majd egyszer egy lány, aki sokkal több lesz, mint Kimy volt. - mondjuk gyerekkori szerelemnek, vagy inkább fellángolásnak, fiatalok voltunk és még most is azok vagyunk előttünk a jövő. - Na és neked van valaki az életedbe, aki most féltékeny üzenetekkel dobál, hogy eljöttél egy baráttal moziba? - valójában eléggé érdekel ez a dolog de úgy teszem fel, mint aki csak érdeklődne.
Ez egy igazán remek kérdés, amire még én sem tudom, hogy mit kéne felelnem pontosan, de szerintem mindenkinek jobb lenne, ha én elkerülném azt a rendezvényt. Valahogy a női megérzésem azt súgja, hogy hátrálnom kéne mégis valamiért olyan nehezen megy ez most, pedig sose volt gondom ilyennel. - Hízelgő, hogy lennének érveid, de most inkább jegeljük ezt a témát, majd visszatérünk rá, ha aktuális lesz. - nem szeretném ezt a témát tovább feszegetni, inkább csak a filmre szeretnék koncentrálni meg talán egy kicsit jobban is megismerni őt, hiszen nem tudunk egyebet egymásról, mint hogy ő egy versenyző én pedig történetesen a csapattulajdonos lánya. Ez a barátság már több sebből is vérzik, hiszen mindketten tudjuk, hogy ha apám erről valaha tudomást szerez, akkor mindketten megütjük a bokánkat, ami teljesen abszurd... mindketten felnőttek vagyunk apám pedig nem igazán élhetne vissza a hatalmával, nem lenne valami fair. ELÉG! ANGEL! MOST VELE FOGLALKOZZ! Elmosolyodom a kijelentésen. - Nem vagy önző, szerintem is társaságban a legjobb utazni, egyedül utazni valamiért szerintem olyan szomorú. Nincs kivel megosztani az emlékeket, nincs kihez szólni, nincs kivel megnézni a különleges helyeket vagy kipróbálni valami újat. - szent meggyőződésem, hogy azok az embereke, akik mindig egyedül utaznak magányosak. Van egy olyan családbarátunk aki mindig egyedül utazik és valamiért minden képéről az látszik, hogy mennyire mérhetetlenül magányos és szomorú. Természetesen van amikor célszerű egyedül utazni, fontos az én idő is, de az ugye egy teljesen másmilyen szituáció. Beszéltem neki a festésről, ami természetesen nagy szó, nem sok emberrel osztottam meg ezt az információt, de úgy éreztem neki valamiért el kell mondanom, de hogy ezután hogyan kavarodtunk el a másik téma felé azt még én sem tudom, de eléggé érdekes irányba haladunk. Kíváncsi természet vagyok, persze nem ütöm bele olyan dolgokba az orromat, amikhez nincs közöm, azonban ő hozta fel magától a témát. Bár kíváncsi lennék, hogy ki lehet az a lány és milyen lehet, akit ilyen aktívan őriz még az emlékezetében, nem tudom pontosan mikor költöztek el Angliából, de nem pár hónapja lehetett, így... csak várom, hogy megosszon velem részleteket. Talán egy kicsit kellemetlenül érzi magát, hogy ezt most szóba hozta és én kérdeztem, illendő lenne nem tovább feszegetni a témát, de úgy érzem neki jót tenne, ha erről beszélnénk vagy csak magamat akarom meggyőzni, hogy teljesen oké, hogy éppen beletenyerelek a múltjába és a szerelmi életébe. Nem egy erdőben nevelkedtem, így tudom hogy nem kéne, de... nem megy. - Ez biztos valami pasidolog lehet. - kuncogok fel és nem is baj, ha nem érti mire célzok vagy mire gondolok, de természetesen van az a bizonyos dolog, ami nagyon érdekel. - Remélem beszéltél Kimyvel és megválaszoltad minden kérdését, ha tett fel. Nektek férfiaknak sokkal könnyebben megy a felejtés és nem akarlak ezzel most megbántani amit mondok. Tisztában vagyok vele, hogy egy nőnek és teljesen mindegy milyen életkorban van, ez sokkal nehezebb. Igenis szüksége van neki is válaszokra és magyarázatra. - nem hiszem, hogy nagyon belevezették volna a női szív rejtelmeibe és nem is az én feladatom, de ezt kötelességemnek éreztem, hogy elmondjam. Biztos vagyok benne, hogy nem fog megsértődni, ha pedig mégis azt tenné, akkor ezzel nem tudok mit kezdeni. Erre a kérdésre csak elmosolyodom, még magam sem tudom pontosan a választ. Voltam pár tinder randin, beszélgetek pár sráccal de nincs meg az a nagy áttörés, amitől úgy érzem bármelyiktől is többet akarnék, na nem mintha ők csak nem egy betömnivaló lyuknak gondolnának, valahogy vonzom a fuckboyokat, lehet a szemeim vonzzák őket még magam sem tudom. - Talán igen, talán nem. - vonom meg ártalmatlanul a vállamat, miközben lopok a popcornjából. - De már most várom, hogy az első jumpscarenél lássam az arcodat Leo, ahogy lefestetted a jövőt biztosan érdekes lesz ez a mozis élmény. - szintén lopok ismét az övéből, sajnos az enyémet a filmig tartogatnom kell, ha belelendülök néha még a reklámok végre előtt elszoktam pusztítani az adagom felét.
Kicsit furcsának tartom a tiltakozást és a gyors jegelését a témának, de legyen nem erőltetek semmit, amiről nem szeretne beszélni, elvégre azért vagyunk itt, hogy mindketten jól érezzük magunkat nem lehet egyirányú az egész, és én sem vagyok ennyire önző, legalábbis eddig nem szoktam. Talán erős volt ez az egész jöjjünk el együtt moziba dolog, vagy hívni kellett volna másokat, hogy ne nézze ki, és ne érződjön az egész egy randinak. Attól függetlenül, hogy jól érzem magam vele és nem annyira lenne ellenemre több ilyen találkozó, talán jobb ha ezt betudjuk annak a bizonyos hálának és inkább a pályán találkozunk legközelebb ha az apja még annak közelébe engedni bármikor is. - És nincs kit megkérni, hogy fotózzon le az Eiffel toronynál, vagy szelfizzen veled egy gleccseren, igen végülis nem olyan jó egyedül utazni. - ami azt illeti nem is teszem azt a szó legszorosabb értelmében, hiszen egy egész stáb utazik velem, amikor versenyre megyek, és tudom, hogy az munka, de már akkor is jó lenne valakivel megosztani az izgalmakat, amik verseny előtt várnak ránk és a stresszt, ami verseny után zuhan le rólunk. Na jó nem ábrándozunk, ez egy baráti mozi, nem kell itt rögtön lelkizni, nekem sem, főleg nekem nem. Nem sok mindenkinek osztom meg a múltam ilyen részleteit, csak mert szimplán már magam mögött hagytam őket és nem volt nehéz. Talán a vége a legrosszabb, hogy nem esett nehezemre az akkor szerelmemnek hitt lányt magam mögött hagyni és mindenkit aki akkor az életemet képezte. De jó célból tettem, vagyis egoista célból, de az életem volt a tét, és az a lány nem volta jövőm, de minden ami Amerikában van az igen, szóval mindenképpen jól tettem, ezzel nyugtatom magam legalábbis. - Persze beszéltem vele, előtte is és utána is és amióta itt vagyok is szoktunk még beszélni néha. Tervezi, hogy ideköltözik és anyámmal nagyon jóban voltak még arról is szó volt, hogy hozzájuk költözik, amíg nem talál magának lakást. - na ezt lehet nem kellett volna mondanom, de így azért nyilvánvaló lesz neki is, hogy nem váltunk el rosszban, de azt kétlem, hogy jövője lenne a dolognak kettőnk között, még ha egy városban is fogunk élni. Érdekel, hogy ő hogy áll a pasikkal, a válasza valamilyen furcsa érzést kelt bennem, de a mosolyom nem törlődik le az arcomról, szóval nem kapok választ, ilyen téren még mindig egy kicsit rejtély marad akkor a számomra, de majd egyszer ki fog derülni minden. Na meg ha lenne valakije, akkor csak nem velem töltené az estét nem? Na jó ez most tényleg nem fontos. Falatozgatva ülünk és beszéljük az életünk apró mozzanatait, miközben lassan indul a film és be kellene menünk. Lassan, egyensúlyozva, hogy semmit ne dobjam el, állok fel a kanapéról és nyújtanám felé a kezem, de az egyikben a kukorica van másikban a jegy. - Gyere megmutatom, milyen egy igazi kemény csávó, aki fél a horrortól. - nevetem el magam miközben csak a fejemmel intek neki, minden más hiányában, hogy induljunk a terem felé. - De ami itt történik itt is marad Angel. - fordulok felé komolyan, majd megvárom, amíg mellém ér és folytatom az utunkat. A jegykezelő elveszi a jegyeket és megmutatja merre menjünk, az instrukciókat követve jutunk el a székekig, ahol nagy nehezen pakolok le majd segítek neki is. - Mosdó?- kérdezem, mert tudom, hogy a nők fixen nem bírják ki ha nem mennek el vagy négyszer pisilni film előtt. - Még van 5 perc kezdésig, itt megvárlak ha elmész, addig felkészülök lelkileg, hogy egy dögös csaj előtt fogok beégni többszörösen. - felnevetek, de amikor megint a szavaim értelmén kapom magam nem abbahagyom csak természetesnek veszem, mintha nem véletlenül csúszna ki minden ennyire bénán.
Csak helyeslően bólintok a megjegyzésére, valóban úgy van, ahogyan mondja. - Legalább valaki megérti, nem nagyon szokták ezt megérteni. - egyedül tényleg nem olyan jó buli, mikor nincs kivel megosztani azt a sok jót, ami ezidő alatt történik. Mindig sokkal jobb másokkal osztozni egy pillanaton, mint egyedül megélni, bár biztos vagyok benne, hogy vannak olyan emberek, akik ha tehetnék, akkor egész nap egyedül lennének és még csak ki sem mozdulnának a házból, de szerencsére ő nem ilyen ember, elég sok dologban egyetértünk. Kicsit megnyugtató ez azért, hiszen így legalább gördülékenyen megy a beszélgetés és nincsenek olyan hatalmas kínos csendek kettőnk között. Megszeretném még jobban ismerni... vagyis jó lenne megismerni. Nem gondoltam volna, hogy ennyire érdekes témát fog majd felhozni és azt sem hittem volna, hogy majd ennyire belekérdezek én is. Természetesen érdekelt, hogy ki az a lány és mi is volt kettejük között, de csak ilyen baráti kíváncsiság, semmi más, meg hát ő is hozta szóba, nem én kényszerítettem őt, hogy hozza fel az exét. Mondjuk abban biztos vagyok hogy ez valami elcseszett férfi dolog, hogy valamiért valamilyen formátumban szóba kerülnek az exek, mintha muszáj lenne, de az a szerencséje, hogy én nem olyan vagyok, mint az átlag, akik csak ebben a pillanatban felállnának és... ez csak egy baráti mozizás, egyszerűen ennyi. Erre viszont nem tudom, hogy pontosan mit is kéne felelnem. - Hát sose tudhatod mit hoz a jövő, akik egymásnak lettek teremtve, azok úgyis egymásra találnak valahogyan. - egy újabb olyan életbölcsesség, amit mindig a nagymamám mond, mikor közlöm vele, hogy sose fogom megtalálni az igazit. Talán csak ezzel nyugtatom én is magam. Lehet most már el kéne azon gondolkodnom, hogy velem mi lehet a baj, de ez most elég értelmetlen. - De örülök, hogy megtudtátok beszélni a dolgokat. - biztos szoros kapcsolatban voltak a lánnyal, ha még az édesanyja is ismeri őt és ennyire jóban maradtak az évek alatt is. Nem kéne tovább feszegetni ezt a témát, jobb lenne, ha nem kérdezgetnék tovább semmit sem, nem is tartozik rám. Féltékeny üzeneteket kapok, persze inkább csak a csajoktól, hogy lemondtam őket egy idegen férfi miatt, de nem igazán akarom az ő orrára kötni, hogy annak ellenére, hogy mennyire dögösnek talál, nem találok olyan férfit, akiben bármi is megtudna fogni engem. Érdekelt hogyan fog reagálni arra, amit mondtam, de elég könnyedén vettem, őt sem érdeklem igazán... persze ez tök jó dolog, ha az ember barátkozik egy ellenkező nemű emberrel... vagy mi. Aztán csak hirtelen már csak arra leszek figyelmes, hogy ő felpattant a kanapéról és rám vár, hogy tegyek én is így. Felkuncogok. - Már izgatottan várom. - lépek mellé és indulok el mellette a megfelelő terem felé. - Ugyan Leo, nem fogom felvenni, ne félj. - dőlök neki finoman séta közben, miközben mosolyogok tovább töretlenül. Jól érzem magam, meglepően jól. Mikor szóba kerül a mosdó szó és hogy megvár elmosolyodom. - Mindjárt jövök. - indulok el a mosdók felé, de nem azért mert pisilnem kell, hanem csak akarok dobni anyának egy üzenetet, hogy lehet nem fogok a film után egyből hazamenni, de ő csak három szemforgatós emojit küldött vissza, majd egy határozott célzást: Akkor holnap reggel megbeszéljük. Remek reggelem lesz. Megmosom gyorsan az kezem és sietek vissza. Lehuppanok mellé mosolyogva és a kezemet a két karfára helyezem, ez most vagy rosszul vagy jól fog kisülni. - Itt lesz a kezem, ahogy ígértem, bármikor megfoghatod, nem fogja senki sem látni úgyse. - ezt inkább kedvesen, mintsem cukkolósan mondom neki, tényleg azt szeretném, ha nem érezné magát kellemetlenül, hogy nem bírja az ilyen filmeket. - És nagyra értékelem, hogy bevállalod ezt miattam, legközelebb oda megyünk és azt csinálunk, amit szeretnél. - ez így fair.
Mindenkinek volt múltja, olyan amilyen, ami sokszor meghatározza a jelenünket, de én próbáltam minden szálat úgy elvarrni akkor, hogy ez ne befolyásoljon semmit. Kimyvel jóban maradtunk, akkor nem így éreztem, mert azt mondta elárultam, ami valóságban igaz is , de ő akkor is tudta, hogy mi az amire én törekszem és mi az, ami előre hajt és Angliában nem találhattam magamra ehhez, akármennyire akartam. Végül beletörődött, ő szeretett én csak voltam mellette, és azt hittem így érzek, de kamaszként ezt valójában máshogy meg lehet élni, mert szerintem az igazi szerelem nem azonnal jön el, legalábbis nem mindenki életében. - Ez valóban így van, de mi nem lettünk egymásnak teremtve, mi csak barátokként működünk tovább, és persze nem tudhatjuk, hogy mit tartogat a jövő, de nekünk biztos, hogy csak barátságot, a részemről biztosan. Meglepően könnyen léptem túl rajta és ő is rajtam, mert a kezdeti sértettségen túl nem volt túl nagy a felhajtás köztünk. - barátság, ez az ami szerintem sokkal többet ér, mint egy kapcsolat és sokkal sebezhetőbb is, mert jobban fáj, ha vége szakad, ezért is tudom, hogy ebben vagyunk jók Kimyvel, és sok más barátommal, de sokakat hátrahagytam és nem is volt azóta kapcsolatom velük, ez azért sokat elárul rólunk minden téren. A nyelvem hegyén van egy nagyon egyszerű, mégis sablonos kérdés, amit évek óta nem tettem fel egy lánynak sem, és nem tudom pont neki kellene e. De valahogy túlságosan is jól érzem magam vele, nem úgy, mint máskor, amikor próbálkoztam randizni, de igazából nem is én kezdeményeztem, nem is élveztem és nem is nagyon volt közös hang, csak a szex. Most persze minden van, közös hang, csak szex nincs és azt hiszem elég hülyeség lenne, pont vele bekavarni azt, hogy eljönne e velem egy normális tényleg randira, ami nem a hálálkodása jele. Inkább felállok és elindulok a terem felé, miközben mellettem lépdel. Valójában jó döntést hozok, vagy még van időm feltenni neki? Lehet még a film előtt kellene, hogy ne tudjon kihátrálni, amikor visítva dobom a nyakába a popcornt. A helyünkre érve pakolunk le, és el is megy mosdóba, kicsit megemberelem magam, csak hatszor beszélem le magam aztán vissza, hogy kérdezzem meg, max nemet mond, kínos lesz a film de legalább nem fogok sikítani, mert kétszer nem égetem be magam, de ha igent mond. Na az lesz a kemény, hogyan fogunk zsonglőrködni az apja és az egész csapat előtt, na meg végülis egy randi lesz, amit nem muszáj, hogy kövessen több, ha nem akarja, baszki ez mindig ennyire nehéz volt? Általában jöttek a csajok a nyakamra, nem nekem kellett lépdelnem az övékre. Amikor a kezét nyújtja a helyfoglalás után, összekulcsova az ujjainkat helyezem az enyémet az övébe, és felülre teszem az övét. - Szerintem így nem fogok félni. - vallom be nevetve, de nem jut eszembe elengedni a kezét. - Mit szólnál hozz…? - mondanám végig a kérdést, amit végül csak kimondok, de jön egy nagyobb család, gyerekekkel, igen gyerekekkel a mellettünk lévő székekre és hangosan foglalják el a helyüket, megvárom, amíg csend lesz és felé fordulok ismét, de akkor meg az előzetesek és a reklámok visítenek bele a levegőbe. Végül közelebb hajolok a füléhez és magabiztosan nyögöm ki a szavakat. - Nem akarsz egy normális randira eljönni velem? - minden kertelés nélkül hajolok el tőle, hogy lássam az őszinte reakcióját, talán túlságosan is nyersen kérdeztem meg, de ha megint hezitálok már valami más fogja keresztbe vágni a kérdésem és így egyszerűbbnek tűnt.
Nem is értem, hogy miért akarom ennyire boncolgatni ezt a témát, hiszen tényleg nincs semmi közöm hozzá. Nagyjából értem a dolgot, hogy van ez a lány, akit Kimynek hívtak és sokat jelentett neki vagy éppen egymásnak, de mivel férfi ezt úgyse vallaná be vagy csak az én orromra nem akarja kötni, bármi lehetséges lehet. Jajj Angel, e gondold túl! Próbálok odafigyelni rá és arra, amit mond. - Ez a ti dolgotok Leon, csak ilyen általános bölcsességként mondtam, amit mondtam. - vonom meg a vállamat, csak szeretnék túllendülni ezen a témán és igyekszem nem olyat mondani, amivel inzultálom vagy éppen beletenyerelek valami olyanba, amibe nagyon nem kéne. Az exek és múlt mindig egy érdekes beszélgetést eredményez, de tényleg. Rengeteg olyan tinder randin voltam, ahol már az első 20 percben szóba került az ikonikus ex, aki megtörte őket és még a pici szívüket is összetörte. A film, arra kéne koncentrálnom és remélem, hogy kicsit azért túlzott azzal, hogy mennyire is ijedős, nem akarom hogy szívrohamot kapjon miattam majd itt a mozi kellős közepén. Szép kis nem randi randi lenne ez, biztos rengeteg újság lehozná ezt a remek hírt. Apám biztosan nem lenne boldog és tudom, hogy nem amiatt mert eljöttem vele, sokkal inkább hogy megöltem a legjobb versenyzőjét. Vannak pótolhatatlan dolgok és az egyik ilyen nem más, mint a tehetség, ő pedig rendelkezik vele. Én ha akarnék se tudnék nagyon mesélni egyébként a régi kapcsolataimról, nem mintha annyira bánnám, hogy nincs ezekből sok mögöttem. Általában nem a felhőtlen boldogság sugárzik a legtöbb emberből és biztos vagyok benne, hogy egyes emberek börtönként élik meg a kapcsolatukat, de ennek az is lehet kiváltó oka, hogy nem az igazival sodorta őket össze az élet. Nem tudom pontosan, hogy én mit keresek egy kapcsolatban vagy egy srácban, sose rajzolódott ki ez még bennem pontosan, de vele egyébként nagyon is jól érzem magam. Elindultunk hát a terem felé. Egyébként örülök, hogy ilyen figyelmes és szól a mosdó miatt, de ott inkább anyámat próbáltam tájékoztatni az érkezésemről, nem akartam hogy órákat kelljen rám várnia, bár a sok papírmunka közepette lehet nem is tűnne fel neki a hiányom. Nem is számíthattam volna más reakcióra tőle, biztos vagyok benne reggel úgy fog viselkedni velem, mint egy nyomozó aki éppen kihallgat egy bűnözőt. Ez azonban nem jelenti hogy én elfogok neki mindent mondani, pont ellenkezőleg, jól nem fogok neki semmit sem elárulni. Mikor visszaérek és sikeresen kényelembe helyzetem magam, akkor felajánlom neki a kezem, amit nyugodtan foghat, ha esetleg úgy érzi szüksége lenne rá. Nem kéne meglepnie, hogy szinte gondolkodás nélkül megfogja azt és összekulcsolja az ujjainkat, elmosolyodom, kellemes érzés. - Ajánlom is. - kacsintok. - Nem foghatja ám meg akárki a kezemet. - kuncogok és nézek körbe, elég sokan vannak, nem is szoktak ennyien moziban lenni, aztán hallom hogy kérdezni akar valamit, de mellettünk lévő család elég hangosra veszi a figurát, pláne a gyerekek. Nem ítélkezem és nem is igazán szokott az ilyen érdekelni, de nem értem hogy miért hozzák el a gyerekeket a moziba. Már majdnem tettem Leonak egy szellemes megjegyzést, hogy ha előbb megijed, mint a mellettünk lévő gyerekek, akkor nem foghatja a kezem, de inkább nem mondok semmit. Sok mindenre számítottam volna ezen az estén, például arra is, hogy megkér hogy menjek vele haza és szexeljünk, de a feltett kérdésre nem igazán számítottam, hirtelen nem is tudtam, hogy mit feleljek. Meglepődtem és ez az arcomra és kiül, elmosolyodom és mikor szóra nyitnám a számat elindul a reklám elég hangosan. Olyan abszurd az egész helyzet, hogy elnevetem magam, amire gondolom kaptam pár rosszalló pillantást minden irányból. - Ezt megbeszéljük a film után. - majd fejemet a vállának döntöm. - És próbáld nem kiszórni a popcorn-t majd. - talán egy kicsit hevesebben is ver a szívem és el is pirultam, de próbálom kontrolálni mindenem, mintha ennyire tudna egy ember uralkodni a testén. Egy biztos, rohadtul nem fogok tudni koncentrálni a filmre ezután, csak bámulni fogom a vásznat és agyalni a hallottakon.
A mi dolgunk, mondja mégis érzem a hangjában a bizonytalanságot, ami nem ezt akarja mondatni, vagy csak bemesélem, mert máris többet látok benne, mint ami van. Csak barátok vagyunk, leszünk ha egyszer megismerjük egymást, de jobb ha tudja rólam, milyen voltam, sokan szívtelennek neveznek emiatt, hogy mindent ennyire könnyen hátul hagytam én nem így gondolom és akivel megtettem mind megértette, de jobb lett volna ha nem hozom szóba. Csak egy kicsit kellemetlen szituációt okoztam vele magunknak, de már nem tudom visszafordítani és csak olyanokról beszélni, hogy a kedvenc színem a fekete és nem nagyon vagyok sem kutyás sem macskás, vannak céljaim és minden mögé szorul, ezek nem olyan információk, amiket bizalmasan osztok meg, ezek tények magamról, amit bárkinek elmondanék, azt amit neki mondtam nem ilyen volt. Valójában nincsen olyan ötletem, amivel könnyen oldhatnám az egészet, nem derült ki, hogy neki van e valakije, így csak tapogatózom, de ha lenne egészen biztos nem velem lenne most itt és adná majd oda a kezét, hogy megfogjam amikor félek.Vagy csak gyávának tart és azért teszi, na szép ki kettős érzés alakult ki bennem, de nem baja filme majd elhesegeti, ezért is indulunk meg befelé. Amíg ő elrendezi magát a mosdón én agyalok, mindenen, amit tudom, hogy nem helyes, de fel kell tennem. Visszér, és az ujaink egymásba fonódnak, nyilván csak a film miatt és hogy ne rettegjek, ami aranyos tőle, de azért ennyire talán nem fogok félni,de nem akarom elengedni. Meg akarom kérdezni, ami a fejemben van, ami már egy ideje benne motoszkál, de megannyi külső tényező mond nemet rá, és mégis felteszem, amit lehet nem kellene. MInden tiltakozott körülöttünk ellene és amikor rám néz vissza is vonnám, nem volt jó ötlet, hiszen nem is ismerem, de a randik pontosan arra valók, hogy megismerjük egymást nem? Nagyon nem szoktam magamtól csajokat elhívni, általában csak jönnek mennek és sosem maradnak, mert nem akarom, most meg én rángatom bele őt az életembe, jó hülye vagyok. - Öhm persze beszéljük. - felelem neki kicsit határozatlanul, de még mielőtt elbújtatta volna az arcát láttam, hogy mintha zavarba hoztam volna, ez nem biztos, hogy jó vagy rossz, de majd a film után meglátjuk, ami persze rövidesen kezdődik is. Az első pár percen kívül nem sok minden van meg, végig fogom a kezét, csak akkor engedtem el, amikor már a sokadik ijesztő jelenet jött és nem akartam összeszorítani a kezét, tudom, hogy erős vagyok, de ilyenkor nem mérem fel mennyire, és nem akarom szétnyomni a kezét.
Ez a baráti találkozó nem éppen úgy alakul, ahogy én azt elképzeltem vagy gondoltam, hogy hogyan fog zajlani. Nem is értem, hogy miért érdekel ennyire engem, hogy ki az exe és hogyan váltak el, azt meg pláne nem értem, hogy miért nyugodtam meg, mikor kimondta, hogy nem fognak összejönni többet, mert nem egymásnak lettek teremtve. Nem is kellett volna inkább semmit sem kérdeznem és akkor nem csináltam volna konkrét hülyét magamból. Néha annyira nem tudok gondolkodni, úgy teszek, mintha idióta lennék vagy megkéne tanulnom néha befogni a számat. Lehet már szegény azt is sajnálja, hogy elhívott engem ide és velem kell lennie. Majd végül eljön a pont, amikor közeledik a film kezdése, gyorsan elmentem mosdóba gyorsan közölni anyámmal, hogy nem biztos érek haza olyan korán, mint ő azt eltervezte, sőt. Elég jól érzem magam és nem igazán sietek haza, inkább töltöm vele szívesebben az időmet. Aztán gyorsan vissza is sietek az említett személyhez, aki már ott vár engem. Tényleg mindenre számítottam volna, csak erre a kérdésre nem, ami elég váratlanul ért és meg is lepett. Nem is tudom, hogy mit mondhatnék neki pontosan vagy mit is kéne mondanom. Nagyon nem kéne vele tényleg olyan randira mennem, ami igazi randi, hiszen mégis csak az apám a főnöke és ha jól alakulnának a dolgok akkor előbb vagy utóbb kiderülni és biztosan mindketten rosszul jönnénk ki belőle, de lehet csak ezzel akarom nyugtatni magam. Tudom, hogy szívem szerint mit felelnék erre a kérdésre, csak hát az elmém egy kicsit erősebb, így kértem tőle egy kis időt, hogy a film végéig kitalálhassam mit is szeretnék mondani neki... Nem igazán érdekelt a film és az sem, hogy mi történik benne, egyszerűen nem is tudok a filmre koncentrálni. Érzem, hogy elengedi a kezem... lehet hogy annyira megharagudott, de... nem is tudom mit kéne tennem, azonnal a keze után nyúlok és újra összekulcsolom azokat. - Nem szorítod túl erősen, nyugi. - hajolok a füléhez és súgom bele. Egyszerűen várom a film végét és azt is, hogy sose érjen véget, egyszerűen nem tudom... remélem nem bántottam meg, tényleg szívesen elmennék vele egy rendes randira is... Mikor végre véget ért a film én nem mozdultam, csak vártam, hogy mindenki elhagyja a termet nélkülünk.
Amikor a helyünket elfoglaljuk még van egy kis időm egyedül, amikor mérlegelem a kint fel feljövő érzéseimnek egy kis morzsáját. Nem jelent semmit, hogy jól elvagyunk, hiszen barátok vagyunk, már simán mondhatom annak, hiszen sok mindent tudunk már ehhez a megnevezéshez egymásról. Talán ennyi elég is lesz nekünk, hiszen hogyan is juthatnánk tovább, mikor az apja még csak a pálya közelébe sem engedi, én meg ott élem az életemet. Nem teljesen kivitelezhető dolog és valószínűleg csak az újdonság ereje hat rám, és ennyi ebben nincsen több. Aztán visszaér, én meg a nagy ricsaj, minden ellenkezés ellenére megkérdezem és olyan válasszal végzem, ami nem okoz kellemes érzést bennem. Nem tudom, hogy csalódok e, lehet csak megkönnyebbülök, hogy ő az aki ezt leintette és nem nekem kell agyalnom azon, hogyan tovább, ha mégis igent mondott volna. Belepirult, zavarba hoztam, de lehet csak nem akart nemet mondani és a tudat, hogy ezt kellett volna hozta zavarba, bármi megeshet, hiszen nem ismerem annyira jól, hogy ezt máris levágjam. A film borzasztó, mármint horrornak egész jó, de nekem csak annyit okoz, hogy az ijesztőbb jeleneteknél rá rá szorítok a kezére amiből egy idő után inkább engedek, hogy nyomjam teljesen szét. A hangjára és a keze érintésére kapom rá a tekintetem és mosolyodok el őszintén, hálásan. A film végén furcsa módon egyikünk sem mozdul, megvárjuk, amíg a nagy család mellőlünk kivonul és a filmvászon az egyetlen, ami most a tekintetemet vonzza. - Még a gyerekek is jobban bírják mint én mellettünk mi?- kérdezem felnevetve, inkább elfelejtkezem arról, amit azelőtt kérdeztem, inkább nem is hozom szóba, talán el is felejtette, nem jelentett neki semmit, hiszen nem válaszolt rá, vagyis az nemet jelent ugye. - Na mit mondasz jó volt a mozis popcorn kombóm. - rázom meg a szabad kezemmel a még nem teljesen üres dobozt és közben a még mindig összekulcsolt kezeinkre nézek és elengedem őt. - Köszönöm, hogy a védelmem voltál a film végéig. - nézek a már egyedülálló kezemre, majd szépen lassan állok fel a helyemről de amint megteszem vissza robog az egyik gyerek és kis híján fellök így visszahuppanok a helyemre, hogy ne öntsem ki se a maradék italom, se a popcornt. - Ja és csodás hála mozi volt. - kacsintok rá, jelezve, hogy nem látok bele többet, részemről tényleg csak ennyi lesz ez az egész.
Nagyon örültem, hogy elhívott engem ide magával és feldobta ezt a közös programot, jól érzem magam vele és szeretném, ha ez az este még sokáig tartana. Persze nem tudok róla sokat, de mindenképpen szeretnék többet tudni róla. Nem mondom, hogy még több részlet érdekel, hogy mennyire van jóban Kimyvel és hogyan alakul a barátságuk... bár nem is értem, hogy miért váltott belőlem ki ez a lány ilyen ellenszenvet, pedig még csak nem is ismerem őt, de lényegtelen is, nem kéne mindent ennyire túlgondolnom. Elég rosszul alakult viszont az este további része, mintha én rontottam volna el azzal, hogy nem vágtam rá azonnal a választ, de nem is tudom, hogy mi lett volna a megfelelő válasz erre, nem olyan egyszerű. Természetesen szívesen mennék vele, de nem akarom őt sem bajba sodorni őt apám előtt, mert az egy dolog, hogy engedett vezetni múltkor, de ha tudomást szerezne arról, hogy összejött velem biztos vagyok benne, hogy már nem sokat gondolkodna azon, hogy kidobja e a csapatból vagy sem, de most lehet ezt is kicsit túlságosan túlgondolom. Tényleg egyáltalán nem érdekelt a film, végig őt néztem, amikor nem figyelt, figyeltem ahogy megijed és ahogyan megszorítja a kezem, de jól esett, jól esett a keze érintése is, nem szerettem volna, ha elveszi a kezét... egyszer mégis megtette, biztos úgy érezte, hogy már eleget szorongatta a kezem, de én ösztönösen nyúltam a kezéért, szerettem volna ha tudja, hogy rám számíthat, hiszen ezt ígértem neki. Türelmesen megvártam a film végét és hogy elvonuljon a család, már éppen szóra nyitottam volna a számat, elhatároztam, hogy elmegyek vele egy igazi randira, tényleg megszeretném őt ismerni. De... amiket mond és ahogyan viselkedik, hirtelen hideg zuhanyként ér. Talán bölcsebb lenne, ha nem szólalnék meg, lehet csak én értem félre az egészet hirtelen, de talán nem... - Szerintem én hívok egy taxit, én is köszönöm az estét. - nem nézek rá, csak a telefonomat bámulom. Nem hiszem, hogy nagyobb figyelmet szentelne a dolognak ezért felállok és elindulok a kijárat felé, ha nem állít meg.
Kezdőlap
Szerencsére apám még nem sejt semmit sem és örülnék, ha ez így is maradna egyelőre vagy örökké. Semmi kedvem nem lenne vele erről veszekedni és meghallgatni a hatalmas monológot, hogy ez mekkora ostobaság volt és milyen veszélyes dolog, meg azt sem szeretném, ha eltiltana és soha többet nem mehetnék. Szerencsére azzal nincs baja, ha kimegyek és megnézem, hogy hogyan teljesítenek a fiúk, egy a lényeg neki, hogy ne legyek az autó közvetlen közelébe. Valamikor tényleg el kéne vele beszélgetnem, hogy ez így hosszútávon nem lesz jó és azzal, hogy így viselkedik csak még jobban ellenkezni és makacskodni fogok, de szeretném ezt a témát végre lezárni.
