Maxinak hála ismét elveszítettem egy fogadást. Ki gondolta volna. Folyton azzal dicsekszik, hogy ő hozza mindenki fejére a szerencsét, de nekem eddig csak a balszerencsét hozta. Át kellene értékelnie magát a pajtinak, úgy vélem, mert ha annyira nagy szerencsetojó lenne, akkor most nem állnék itt a Black Cauldron nevezetű kávézó előtt, ami állítólag hemzseg a szabadúszó banyáktól, wiccáktól. Halvány ideám sincs, hogy vegyülök el közöttük, nem darkos a stílusom, de most azért nem mázolom ki magam hollósra. Max kinéznek onnan. Ez legyen a legnagyobb problémám. A fogadás része az is volt még, hogy jósoltatnom kell egy Willa nevezetű boszorkánnyal, akivel a legenda szerint, ha szobára mész, más emberként, töketlenként térsz vissza. Szó szerint. Józan fejjel ez nevetségesnek hangzik, mert már rég a nyakát szorongatná az FBI, de hát ez a mendemonda része, amiben én személy szerint nem hiszek. De a pajtik nagyon izgatottak, tán jobban is mint én. - Hoztál magaddal tökvédőt? - kérdi meg Wally, mire összevont szemöldököt kap válaszul. - Ez most komoly? Szerinted, ha valóban boszorkány lenne, egy tökvédő megvédene tőle? Hagyjál már lógva! Amúgy is jósoltatni megyek, nem meghúzni a női retyóban. - forgatom meg a szemeim. - Egyébként hogy néz ki, kit keressek? Gondolom, nem egy bibircsókos vénasszonyt seprűvel a fal mellé parkolva. - kérdem meg csak úgy mellékesen, mert nem ártana célirányosan menni és nem körbekérdezni mindenkit, hogy Willának hívják e. - Azt mi se tudjuk. Állítólag majd ő talál meg téged, ha erősen a nevére koncentrálsz. - von vállat Jude. Amolyan "Most ez komoly??" arckifejezéssel nézek rá, mire ő vállat von. Remek! Tényleg le kellene most már szokjak a részeges fogadásokról. - Na jól van, elég a dumából, menjél befelé! - int az ajtó felé Maxi, megunta a várakozást, látni akarják már, ugyan mi történik. - Kajakra itt fogtok leskelődni? Nem feltűnő. - rázom meg a fejem. Reménytelen bagázs. Végül csak benyitok a helyiségbe, az ajtónak persze csilingelnie kell, hogy közölje a bent lévőkkel, épp most tért be valaki. Körbenézek, tényleg olyan a hely, mintha a Harry Potter darkosabb kiadása volna. Mindenhol könyvek, itt aztán valóban nem csak kávézni meg teázni lehet, de olvasni is. Amúgy nem rossz, tetszik, megvan a feelingje. Néhány szempár rám szegeződik, de amúgy nincs tömve a hely. Alig lépek párat, mire egy nagyszemű, fekete macska mellém ugrik és dorombolva a lábaimhoz dörgölőzik. Ez most jót vagy rosszat jelent? Nem mintha babonás lennék. - Szia cicus. - simítok végig a dús és fényes bundán, majd ha hagyja, letelepszem az egyik kényelmes sarokfotelbe és megsasolom a menüt. A cila követni kezd, majd az ölembe ugrik és elkényelmesedik. - Egészségedre! - mosolyodom el. Az állatok állítólag megérzik, ki a jó ember, ki a rossz. Ki tudja. Minden esetre ez a macska szemmel láthatóan kedvel engem.
Kezdőlap
