Már lassan öt éve ismerem Mae-t. Nem tudunk többet a másikról, mint amennyit megosztunk egymással és mégis jól elvagyunk. Ő az a barátom, akiről még az anyám se tud. Teljesen különböző világban élünk, de van, ami mégis összeköt bennünket. Közös trauma mondhatni. Annak idején egy zaklatójától mentettem meg, hősködtem, mert még nagyobb mellénnyel pumpált bennem az önérzet, mint mostanában. Nem szeretem, ha nem helyénvalóan viselkednek egy nővel, főleg, hogy az anyám egyedül nevelt és nem akart beszélni nekem soha az apám kilétéről. Sok minden megfordult már a fejemben ezzel kapcsolatban, de a múltat nem bolygatom már, elvégre a jövőt tudom egyedül formálni. Visszatérve Mabelre, öt éve, mikor Supermant játszottam, még nem tudtam, hogy a zaklatója éppenséggel OnlyFanson pénzelte és verte ki magát a képeire. Nem mintha az feljogosít bárkit is arra, hogy kukkolja és letapizza őt. Van egy közös, titkos helyünk, ott szoktunk találkozni és elbújni a világ elől, ha arra van szükségünk. Van, hogy hetekig nem teszi tiszteletét, van, hogy engem nem talál itt, főleg, ha más városban forgatok, de sose cseszegetjük a másikat ezzel. Viszont, ha ténylegesen hív, ha szüksége van rám és ráérek, sosem mondok nemet neki, hanem veszem a cipőmet. Sokszor magammal hozom Louie-t is. Most is itt ücsörgök a kényelmes kanapén és hallgatom a tűz ropogását, miközben egy Corona Extrát iszogatok. Na jó, ez már a harmadik palack. Túl sok minden van mostanában a fejemben, rengeteg dolog történt. Louie az ölemben pihen és nagyban szuszog. Ő is már négy éve támogat töretlenül. Szalad az idő. Az USB-s hangszóróban a The Beatles számai mennek. Csak az ujjaimmal dobbantok a karfán, nem akarom Lout felébreszteni. - Help me if you can, I'm feeling down. And I do appreciate you being 'round. Help me get my feet back on the ground. Won't you pleaseeeee, please help meeeee! - adom ki magamból, tőlem zeng az egész környék, de nagy ívben teszek rá, mert senki nincs itt kb egy mérföldes körzetben rajtunk kívül. Már az első naptól kezdve csak ő jár a fejemben, mióta elkezdődtek a munkálatok a French Lilies-en. Mimi. Egészen jóban lettünk, de úgy érzem néha, inkább többször, hogy több is lehetne. És ez rohadt gáz, lévén, hogy ki vagyok én hozzá képest? És mi lesz még azután, hogy Los Angelesbe repülünk forgatni jövő héten? Lehet nem ártana majd csomót kössek a farkamra. Vagy kénytelen leszek pornón élni egész végig.
She is free in her wildness, she is a wanderess, a drop of free water. She knows nothing of borders and cares nothing for rules or customs. 'Time' for her isn’t something to fight against. Her life flows clean, with passion, like fresh water.
Már mielőtt átlépném a küszöböt meghallom Alden hangját. Elmosolyodom a hangos éneklésen és nevetve megrázom a fejem, ahogy megfogom a kilincset. - Mondtam már, hogy ne igyál kora délután, mindig megárt - szúrom oda neki köszönés nélkül, majd rögtön le is hajolok Louie-hoz. - Kis drága, de hiányoztál - simítok végig a szőrén és nyomok egy puszit a fejére, mielőtt felállnék, hogy lerúgva a cipőimet, a kanapé másik oldalára heveredjek. A hátam a karfának vetem, a lábaim pedig kinyújtva Alden ölébe helyezem. - Na mesélj, mi a helyzet veled? Nem is igazán tudom, hogy mikor találkoztam Aldennel utoljára. Talán hetek, sőt hónapok óta nem láttam, hiszen ő állandóan utazik, engem meg rendesen lefoglalt mostanában az édesapám személye utáni nyomozás. Más barátok között lehet, hogy nem működött volna ez a fajta távkapcsolat, de Alden és én amúgy sem vagyunk teljesen normális pár, ha lehet egyáltalán így fogalmazni. Még akkor ismertem meg őt, amikor elég fiatal voltam - olyan 17 körüli. Egy szórakozóhelyen találkoztunk és lényegében megmentett egy idiótától, aki nem igazán tudta felfogni, hogy az OnlyFans-es tartalom - a hamis személyi igazolványnak köszönhetően - a valóságban nem jár mindenkinek, pláne nem neki. Végül Alden magyarázta el az ürgének a maga módján, hogy jobban teszi, ha békén hagy, én pedig hálából meghívtam egy italra, aztán együtt végigbuliztuk azt az éjszakát. Azóta is töretlen a barátság köztünk, bár a két személyiség, amivel rendelkezünk, nem is lehetne különbözőbb. Mégis egy valami nagyon összetart minket - az apa, vagyis a hiánya, ami mindkettőnk életében jelen van, sajnos. Talán más esetben kevésbé tartanánk ki egymás mellett, de azért ez elég erős indoknak bizonyul ahhoz, hogy foglalkozzunk a másikkal. - Csak sört hoztál? Direkt éreztetem Aldennel a felháborodást, nyilván tettetett hangsúllyal. Állandóan ugratom, kicsit olyan hobbi ez nekem, amit nagyon szívesen űzk minden alkalommal, amikor találkozok vele, még akkor is, hogyha nem egyedül vagyunk, hanem más emberek társaságában. De azt hiszem, hogy már hozzászokott, volt ideje rá. - Gondolhattál volna rám is, ha már te vagy az egyetlen férfi az életemben - pislogok rá játékos mosollyal és jelzésértékűen megnyalom a számat. Imádok játszani vele és bár a kijelentés maga is inkább viccnek hat, mégis van benne igazság - Alden a legrégebbi barátom, akivel soha sem volt még semmi köztünk, mégis kitart mellettem, ami valahol kimondottan jól esik. Persze ezt előle igyekszem titkolni, nem kell mindenről tudnia és pláne nem akarok egy aduászt adni a kezébe - még a végén felhasználja ellenem.
Muszáj kieresztenem a fáradt gőzt és Kimmienek sem mondhatok el mindent. Mondjuk azt, ami anya partiján történt Mimi és közöttem. Nem mintha Mae-t érdekelné a szexuális életem, mert szerintem rohadtul nem, de valakivel meg kéne ezt dumáljam, mert a haverjaimmal nem lehet, azok címeres ökrök mind. Én pedig nem akarom még csak véletlenül se egy lotyónak beállítani a nőt, akiért odáig meg vissza vagyok. Rég nem éreztem már ezt, viszont ez a bizonytalanság kinyír. Hamarosan meg is érkezik Mae és szokásához híven beszól köszönés helyett. - Kora este, hogy pontosítsak! - nyújtom fel a mutatóujjam az égre, mert a nap elég erősen lemenőben van már. - Persze, csak ő hiányzott. Adjad csak neki a puszit, kényeztesd el. - nézek rá szomorú kiskutya szemekkel, mintha annyira megviselne, hogy én nem kapok tőle még csak egy ölelést sem. Louie is azonnal elpártol mellőlem és már megy is, hogy Mae mellé kuporodjon. Felsóhajtok, az áruló! Inkább kibontok még egy üveg Coronát. Közben Mae hercegnő elkényelmesedik és a kis praclijait lazán az ölembe hajítja. Lerakom a sörös üveget és finoman elkezdem masszírozni a lábfejét. Tök természetes ez kettőnk között, olyanok vagyunk, mint valami öreg házaspár, mínusz szex. Szemem ugyan van és Mae egy kívánatos, gyönyörű nő, de nem érzek iránta többet barátságnál, kihasználni meg soha nem használnám ki. Nem mintha ő vonzónak találna engem, mert kimondatlanul sem vagyok az esete szerintem. Evvan. Kérdésére felsóhajtok. - Hol is kezdjem....- felelem, közben az elmúlt két hét eseménye filmszerűen játszódik le a fejemben. Hmm...Lehet még sem kellene mindenről beszámolnom neki. - Jövő héten Los Angelesbe repülök. Ott forgatjuk le a French Lilies musicalt. Jól nézz meg, meg fél évig nem fogsz látni. Max a médiában. - mutatok végig magamon, mintha valami közkincs volnék. Mondjuk fél év múlva kicsit izmosabban meg tán napbarnítottabban térek majd vissza. A végén azt hiszik majd rólam, hogy Cali boy vagyok. Neeem, azt már nem. De szörfözni meg akarok tanulni, a bakancslistámon szerepel. - És talán minden, amit majd firkantanak rólam a lapok, igaz lesz. - teszem hozzá kínos vigyorral az arcomon. Még mindig nem tudom, mi lesz ennek a vége kettőnk között Mimivel, de félek hogy csúnyán pofára fogok esni, minden esetre jól esik a közelsége, az illata, az íze, mindene. - Nálad minden okés? Nincsenek a láthatáron nyálukon csúszó fankanok, akiktől nem tudlak megvédeni, mert 6 és fél órányi repülőútra leszek tőled? A nyomozgatásod hogy halad? Még mindig meg akarod találni az apádat? - bombázom meg kérdésekkel, de őszintén érdekel mi van vele. Közben néha-néha csak egy kézzel masszírozgatom a kis párnákat a lábfején, közben a másik kezemmel a sörömet iszom. Kérdésére a hűtő felé bökök a fejemmel. - Nem. A jómultkorában hoztam neked fancy pezsgőt is, azóta is ott van, várva arra, hogy felbontsd. - nézek rá a sugar daddy tekintetemmel, de nyilván tudja, csak visszacukkolom őt. Ezt szoktuk csinálni, ő mindig igyekszik feszegetni a határait, én meg igyekszem kordában tartani őt. - Az egyetlen kézzel fogható, aki még a lábadat is megmasszírozza anélkül hogy bármit is kapna cserébe viszonzásul egy cuki kis szájnyalintáson kívül? Valóban, belőlem csak egy van. De jobban örülnék, ha más is lenne melletted, mert fél év hosszú idő. - a mondatom második felét már tényleg komolyan is gondolom. Rám tényleg mindenben számíthat, nem unok rá és nem sértődöm be, ha hetekig nem keres, de Los Angelesből ha akarnék sem tudnék ideteleportálni, hogy megvédjem őt, ha szüksége lenne rám.
Kezdőlap
