Minden ehhez hasonló, meredek szarsága valami otthoni balhéval kezdődik, amikor Kaliforniába látogat az őseihez; kihagyott egy versenyszériát a szalon miatt, amit az idősebb Van Doren nyilván nem vett jó néven, ezt pedig órákon keresztül gondolta üvölteni az arcába, amíg Ryker meg nem unta, és néhány fontos holmival meg nem indult a haverjaihoz, átformálva a hétvégét, így az élete felett átvett irányítás is nála maradhat. Ő aztán nem fog idegbeteg módjára azon baszódni, mit mondott az örege, inkább eljátssza a pénzét Vegasban, annak is sokkal több értelme van, mint állandóan készenlétben állni, hogy Ace-nek mi felel meg tőle és mi nem.
Egy üzenet, ennyit dob a haverjainak, meg egy időintervallum, amin belül legyenek készen. Vezetni ő fog, a másik kettőre nem feltétlenül bízná az életét ekkora távon, még ha Vegas innen nincs is olyan messze. Valóban nem ezt tervezték, amikor ideutaztak, de tudják már Rykerről, hogy amikor megmegy, akkor virítja a legnagyobbakat, ezért túl nagy ellenállásba nem ütközik, és mire visszaér a szállodához, Dan és Thiago már előtte állnak némi batyuval, amit a sportkocsi csomagtartójába dobnak, és már úton is vannak.
Néhány óra, meg egy sivatagon átvezetett, kurva fárasztó út, és már Vegasban is vannak. Nem ez az első útjuk, sem egyenként, sem külön, mert őket a kártya világából szedte össze évekkel ezelőtt, és ha a vezetést nem is bízta rájuk, bármilyen másik esetben tűzbe tenné értük a kezét. A vezetés külön kategória, szoktak is vele viccelni, mert Thiago egyszer majdnem kinyírta mindhármójukat, Dan szerint viszont nem volt akkora para, úgyhogy Ryker egyik ítélőképességében sem bízik, így meg ideértek anélkül, hogy temetni kéne őket.
A Treasure Island-i kaszinó hotel részén szállnak meg, a kurva hangos, megmondós, röhögős utazás viszont elvesz mindenkiből némi lendületet, úgyhogy a kaszinó előtt pár csík eltűnik egy tányérról, és már mennek is szerencsét próbálni.
A pókerasztalokat úgy kerüli, mint ha veszett állatokat mutogatnának rajtuk, és ahogy nézi a közeget, nem áll ez messze a valóságtól. A hangulata mesés, leszámítva néhány kéretlen találkozást a kártyások közül, de számíthatott volna rá nem csak a hely miatt, ahol ezek gyakran megfordulnak hétvégenként, hanem mert abba a városba jött, ami az összeset összehordja egy helyre. Pár szó, ennyit hajlandó rájuk szánni, aztán órák telnek el anélkül, hogy a környezetükről tudomást akarnának venni.
A rulett a kedvence, mert az tényleg csak a vakszerencsén múlik; gondolják sokan, azonban némi számolással azért elég keményeket lehet szakítani, neki meg, mivel ilyen környezetben nőtt fel, vannak trükkjei, persze kizárólag legálisak, mert csalni soha semmiben nem szokott.
Egy ideje már szemezget a vele szemben ülő, laikusnak tűnő cicababával, úgyhogy az egyik körben megteszi a nullát, hogy felhívja magára a figyelmet és bevágódjon; nagy összeget is tesz rá, a zsetonjai felét, pedig eddig is tőlük volt hangos az asztal, mert egészen király nyerőszériába kerültek.
A nulla kipörög, Dan és Thiago elvesztik az eszüket, ő meg a rá jellemző módon, pofátlanul élvezi, amikor minden úgy alakul, ahogy ő akarja. A játék utolsó körére ennél nagyobb löket nem is kell neki, hogy elszakadjon a két vadbaromtól, és megkörnyékezze az említett csajt, hogy akar-e valamit inni.
- Szia, Ryker. - Vigyorogva tér a lényegre és mutatkozik be, amíg a barátai mögöttük a zsetonokat igyekeznek eltüntetni az asztalról.
- Megyünk azzal a kettővel inni a bárhoz, van kedved csatlakozni? - Eszébe sem jut, hogy kaphatna nemleges választ, mert annyira hajtja a fejét az adrenalin, hogy most úgy érzi, a világ az övé és nincsen olyan, ami ne sikerülhetne.
   

“Why'd you have to go and make things so complicated? I see the way you're acting like you're somebody else, gets me frustrated. Life's like this, you; And you fall, and you crawl, and you break. And you take what you get, and you turn it into.”

To Mabel

Ryker szereti, amikor egy nő tudja, hogyan kell hatást elérni a férfiaknál; a barna, akit kinézett magának az asztalnál vadító vörös cuccban gondolta, hogy szerencsét próbál éppen ott, ahol ő is, az ilyenek mellett pedig nem szokott anélkül elmenni, hogy tudomást venne róluk. Mint valami kibaszott folyékony tűz, úgy simul a nőre a ruha, a szemével pedig többször is megtalálta Rykert, aki éppen úgy szeret a tűzzel játszani, mint ahogy..
Az elmés visszavágásra Mabel részéről Dan akkorát füttyent, hogy Ryker dobhártyája segítségért kiált, mégsem emiatt szól oda a barátjának ezúttal.
- Dan, kussolj már. - Közben meg vigyorog, mert a vele szemben állónak nem csak a kinézete, de a stílusa is képes lenne lángra lobbantani a helyet, amitől csak még érdekesebb lesz Ryker szemében. Innentől már nem csak a sorsot piszkálja, de feladják neki a leckét, ő meg amilyen önfejű, könnyedén rántható bele bármibe, ahol verseny szagát érezni a levegőben. Persze ez másmilyen, mint amihez hozzászokott, nem az erejét kell használnia vagy fitogtatnia, hanem mint kártyában, az elméjét.
- Nem szokásom osztozkodni. Majd megoldják maguknak. - Érti a társaságra, és amíg a többiek még szedik a zsetont az asztalról, ő elindul Mabellel az oldalán a bár felé, nem foglalkozva a megjegyzésekkel, amiket a barátai tesznek. Amúgy sem szokásuk a segítéségére lenni, amikor csajozni próbál, éppen ellenkezőleg, így ha nyer magának néhány percet nélkülük, legalább odázza a káoszt, amire a tüzes a vörösben számíthat tőlük, már, ha eddig nem lett volna nyilvánvaló.
- Állom az estét. - Ezt már nem akkora pofával mondja, mint az eddigieket, mert nem szokta a pénzére verni magát, és nem ez alapján akarja, hogy megítéljék. Ha valóban elnyerte a másikét, akkor legalább úgy részegedhet le, hogy nem kell a továbbiakkal törődnie. Rykerben még mindig ott lapul az a kibaszott feszültség, amitől szabadulni akar, ahogy pedig a nyerőszéria eufóriája alább hagy benne, mással kell majd pótolnia.
- Amúgy ezt muszáj megkérdeznem.. - Kezd bele, közben int a bárpultnál a pultos srácnak, aki ismeri őt már nagyon jól, hogy hozzon egy kör akármit, Rykernek ez általában mindegy. Ha Mabelnek különleges kérése van, nyilván mondani fogja; ő legalábbis így gondolja az előbbi megjegyzése után, ami még Dant is arra késztette, hogy paraszt legyen.
Mondjuk, ő amúgy is az.
- .. mi a franc hozott ebbe a koszfészekbe? - Vigyorog hozzá, de a szeméből kicsillan a véleménye; látta ő már Vegas minden apró részletét, és bár ártatlannak nem tűnik a másik, mégsem olyan az első benyomása róla, mint akinek itt a helye. Ryker, meg a két vadbarom tökéletesen illeszkedik ide, úgyhogy az erős kontraszt miatt teszi fel a kérdést. Meg amúgy érdekli is.
   

“Why'd you have to go and make things so complicated? I see the way you're acting like you're somebody else, gets me frustrated. Life's like this, you; And you fall, and you crawl, and you break. And you take what you get, and you turn it into.”

To Mabel

Izgalom csillan a szemében az újabb megjegyzéstől, és nem is lehetne az egóját finomabban simogatnia bárkinek, mint ahogy Mabel teszi. Maga Ryker nem visszajelzésekből él, de az előbb említett, amúgy sértődékeny egója imádja, amikor kizárólagos figyelmet kap, még akkor is, ha hosszútávon inkább elijesztené hasonló. Egy-egy éjszakára - legyen az bármilyen hosszú -, annyi energiával tölti fel, hogy amikor véget ér, megy és meghódítja a világot újra meg újra. Ő legalábbis ezt gondolja, a szarvát pedig rendszeresen letöri az apja, hogy még inkább szomjazzon arra, amit most a másiktól kap.
- Egyértelmű okokból majd még biztos próbálkozni fognak. - Mondja, amikor már a bár felé tartanak, és egyáltalán nem dikszkrét, amikor oldalra pillantva ebből a szögből is megnézi magának a másikat, meg a ruháját. Össze szokta hozni az élet jó testű nőkkel, de még mindig nem tudja túltenni magát, mennyire tökéletesen illeszkedik Mabelére ez a ruha, ezért vigyorog magán, meg úgy az egészen, mert a legveszélyesebb helyzeteket a hasonló gondolatai szokták szülni.
Fel is nevet röviden, amikor az éjszaka hossza szóba kerül, a gondolatait pedig, amit már így is megindított benne Mabel még erősebb mozgásba hozza ezzel, főleg azért, mert hasonlónak érzi magához. Szórakozni akar, bármi történhet, talán a meredek dolgok sem tántorítják el, ettől pedig Ryker képes begőzölni.
- Tetszik a hozzáállásod. Mondjuk nem tudod, mire vállalkozol. - Bár abból, amit eddig látott, nem gondolja, hogy beletörne Mabel bármije, mégis, magát és a haverjait ismerve néha ő is felszusszan egy-egy helyzet után, hogy hogyan lehetnek még életben. Nem ennyire meredek a mai este, amit tervezett, de az előbb rendesen megalapozta az asztalnál, hogy nagyjából bármi beleférjen.
A lendülethez viszont kell az ital, amit ki is kér, és kiélvezi, ahogy a győzelem adta simogató érzést a bőrén felváltja a kíváncsiság a szerzett társasága végett. Érezte ő, hogy meg kell szólítania, de az egész jobban alakul, mint gondolni merte. Idővel majd lerázza a vadbarmokat maga mellől, akkor biztos, ha már zavarják abban az akármiben, amit el akar érni.
- Ha hinnék hasonló szarságokban, akkor biztos a sors keze lenne a találkozásban. Én is New York-i vagyok. - Jelenleg legalábbis, mert amúgy Rykertől ott élni stratégiai lépés; az ország másik végén lenni az apjától csak kifizetődő lehet, azonban hiányzik neki az angyalok városa, és nem is érzi magát otthon a nagy almában. Egyelőre azonban jobb, mint az állandó agyfasz az öregétől, aki, ha visszamenne a keleti partokra, irányítani akarná a versenykarrierjét megint. A ma reggeli balhéjuk is pontosan ebből fakadt.
- Jó hát, kedves Mabel, unatkozni már nem fogsz. - Veszi el a poharat a másiktól, aztán koccint vele erre, remélve, hogy nem plakátolja majd tele New York városát az este után Ryker képével, miszerint mindenki kerülje messzire, ha jót akar magának. Nem szokott ennyire eldurvulni, de ma túl nagy az arca ahhoz, hogy képes legyen magát visszafogni.
Lehúzza a felest, amiről az íze alapján valami undorító keserűt tudna mondani, lehet jéger vagy valami hasonló. Bele is ráncolódik az arca egy pillanatra, de aztán int, hogy hozhatják a következőt.
- Nagyjából itt nőttem fel, a karrierem is sokszor húz ide, úgyhogy tudom, milyen szarok tudnak itt hömpölyögni. Majd azokat szépen elkerüljük. - Mutat is egy hullámzó mozgást a karjával, mintha magukat, meg az este további részét próbálná imitálni, aztán a tekintete a másik két vadbaromra téved, ahogy megpakolt zsebekkel érkeznek meg hozzájuk. Minimum idiótán néznek ki, jó néhány zsetont tuti el is hagytak így, de Ryker ezzel nem foglalkozik, mert őt még a szerencsejátékban sem a pénz motiválja. Ő az adrenalinért lenne képes bármit megadni.
- Mabel, ők itt Dan és Thiago. Én a helyedben egyikkel sem asszociálnám magam, nekem viszont nincs választásom, úgyhogy óvatosan. - És el is röhögi magát, mielőtt folytathatná, hogy visszafelé is meglegyen a megfelelő bemutatás, és az egyik vadbarom a nyakába ugrik, hogy igazából rajta átnyúlva a következő felesre nyúljon a bárpulton, és lehúzza azt.
   

“Why'd you have to go and make things so complicated? I see the way you're acting like you're somebody else, gets me frustrated. Life's like this, you; And you fall, and you crawl, and you break. And you take what you get, and you turn it into.”

To Mabel

A győzelméből, meg a rengeteg nyert lóvéból származó adrenalin egy dolog; azzal már sokszor találkozott, mert a nyerőszériája mintha egy életen át akarna tartani, de nőkkel szemben már egészen más ez a széria. Mindig van, aki akarja őt, és mindig akad ugyanígy, akit ő akarna, de most valami egészen más járja át a testét. Kibaszottul elégedett magával, meg az új társaságával is, és a lehetőségek végtelenjébe vetett izgalma magasabbra repíti most, mint a hotelszobában felszívott csík, vagy az, mekkorának érezte magát, mikor bezsebelte az egész asztal pénzét magának.
Most, hogy eszébe jut a csík, lassan pótolni kéne, de még egészen ráér, egyébként is mással kell foglalkoznia jelenleg.
- Az igény egy sokrétű szó. Így akár erre is gondolhatok éppen. - Igény az is, hogy lekerüljön a pirosan izzó anyag a másik testéről, azt azonban nem akarja elsietni, és erőltetni sem szokása. Ha jól sejti és érzi, Mabellel flow módjára mozoghatnak egymás társaságában ma este, attól még lehet egyenes azt illetően, mit akar esetleg belőle kihozni. A félreértéseket nem szokta etetni, így vele kapcsolatban mindenki biztos lehet, hányadán is állnak az életben.
- Nem féltelek amúgy, de jobb a békesség. - Mabel pont olyan belevaló csajnak tűnik, aki nem csak elbír ezzel a három vadbarommal, de tökéletesen tudja őket kezelni, sőt, Ryker azt is látja maga előtt, hogy csavarja majd mindhármójukat az ujja köré, mire felkel a nap Vegas horizontján. A nyertes azonban ma este Ryker, és ezt már megmutatta az előbb a rulettnél is. Az előző megjegyzésével inkább csak biztosra akart menni, hogy a megérzései valóban jók, és nem sírás lesz a mulatozás vége, mert amikor elindul a lavina, ő sem képes azt megállítani.
Halkan felnevet, ezt követően sokatmondó pillantását a másik szemeibe fúrja.
- Majd az este után, ha ugyanezt mondod, akkor megejtünk New Yorkban is. - Vigyorog szórakozottan, aztán felhajtja a felest, és csak egy intő gesztussal jelzi a pultos srácnak, hogy küldje a köröket, mert ő nem akar lassítani semmilyen szempontból. Ez nála nem sietség, nem rohan - bár a tempója sosem volt lassú -, hanem alapoz az őrületre, amire számít, ahhoz meg higgye el neki mindenki, alkoholra lesz szükség.
A másik közeledése - mivel most találkoztak először - kellemes bizsergést futtat végig a testén, lehet a ruha miatt, lehet Mabel egész lénye végett. A szemét le sem veszi róla, és szemérmetlenül lecsekkolja magának közelebbről is, ha már idemerészkedett, és az arcát tapogatja a tetoválása miatt. Széles vigyorral fogadja a kérdést, de már csak bólintani van ideje, mert megérkeznek a vadbarmok. A tekintete annyiról árulkodik, hogy az arcán pontosan azt látta Mabel, amire majd tőle számíthat.
Mikor a hangosak megérkeznek, kissé elveszik a tudata a társaságban, és egy újabb feles után hallja meg, amit a másik a lánybarátságok miatt eddig tapasztalt. Halk nevetéssel nyugtázza azt, amit Thiago ki is mond a kijelentést követően, az pedig az, hogy egészen egyértelmű, miért nem csípik a csajok Mabelt. Ekkora konkurenciát ő sem csípne, még ha ez a srácoknál másként is van. Sem Dan, sem Thiago nem tagbaszakadt nyomorult, sőt, a csajok nagyon szokták őket bírni, de a társaság élén valahogy mindig Van Doren van.
- Részemről kell egy kör a szobába, aztán valami üvöltő zene meg sok pia kezdésnek. - Imád szórakozóhelyeken tombolni, Vegasban pedig sosem érte még szar este ilyen tekintetben, akárhová mentek kiereszteni a gőzt.
- Kell neked is? - Nem mondja pontosan, hogy miről van szó, egyszerűen a mutatóujját finoman az orrára helyezi kívülről, és benyomja rajta a bőrt. Ha ebből Mabel nem érti, akkor nem él ilyenekkel, ha meg válaszol, akkor egyértelműen vágja, mit próbál előadni, és akkor indulhatnak.
   

“Why'd you have to go and make things so complicated? I see the way you're acting like you're somebody else, gets me frustrated. Life's like this, you; And you fall, and you crawl, and you break. And you take what you get, and you turn it into.”

To Mabel