Ég és föld voltunk, vagyunk és leszünk is. De, ahogy e két dolog mi is kiegészítettük egymást. A családi hátterünk vert mindig is éket közénk, később pedig az ebből fakadó sebek. Én gazdag, mondhatni nemes családból származtam, egyke voltam. Te egy középosztálybeli család többedik gyermekeként láttad meg a nap világot. Én már kisgyermekként is egy fagyos tekintetű, rideg természetű fiúcska voltam, bár örökké kíváncsi a birtokon kívüli világra, míg te egy igazi kalandor, egy bajkeverő, mindenki életébe napfényt hozó kölyök voltál. Egy nap váltságdíjat követelve elraboltak szüleimtől, ám végül rejtélyes körülmények közt eltűntek elrablóim menekülés közben, én pedig egy erdőben bolyongtam. Míg legalábbis te és apád rám nem találtatok, s míg értem nem jöttek, ti gondoskodtatok rólam. Röpke pár nap volt csupán, de mély barátság köttetett alatta.
༺ ⚝ ༻ ☾ ༺ ⚝ ༻
Idővel aztán újra találkoztunk, bár ellentéteink örökké érződtek, noha te jobbára ezeken mindig jót szórakoztál. Nem mindig éreztettem veled, hogy a barátomnak tartalak, de olyasfajta dologgal ajándékoztalak meg olykor, amivel soha senkit azóta sem Willán kívül. Őszinte mosollyal. De mikor írtál, vagy kértél, hogy találkozzunk, minden alkalommal úgy készültem, mintha saját esküvőmre mentem volna. Készültem, a kalandjainkhoz túlöltöztem, izgultam és bár mindig megígértem magamnak, hogy nem érkezem előbb, mindig legalább 5 perccel a megbeszélt idő előtt már az ajtód előtt vártam, hogy csengethessek. Meghívtalak volna én is abba a Pokolba, ahol én éltem fényűző kényelemben, de még a felvetése is hiba volt, amit odáig csak azért nem tettem, mert önző módon jobban szerettem nálatok lenni, veled, mint odahaza a katona fegyelem és érzelemmentes arcok közt. Mikor szüleim tudomást szereztek róla, hogy olyanokkal barátkozom, kiket ők aligha tartottak többre, eltiltottak tőled, s végül egy magániskolába száműztek.
༺ ⚝ ༻ ☾ ༺ ⚝ ༻
Kedveltem a régi módi dolgokat, így ha tehettem telefon helyett is inkább levelet írtam neked. Egy általam betanított varjúval küldtem el mindig a levelet. Míg egy nap meg nem leptél személyesen. Nem történt semmit, nem több egy csóknál, de lebuktunk. A szüleim kis híján kitagadtak a családból, de a verést így sem mellőzték. A varjat kilőtték, idővel pedig elköltöztünk.
༺ ⚝ ༻ ☾ ༺ ⚝ ༻
Idővel megtanultam, hogy a boldogság egy olyan fogalom, mely után csak ábrándozni lehet, azt is csak óvatosan. Apámnál is rosszabb útra léptem, megházasodtam és gyermekem is született. Téged addigra csupán egy múló szép álomnak képzeltelek, mely jött, ha elmém nyughatatlan tengerén vihar tombolt. A gunyoros sors tán, hogy míg én felépítettem a magam poklát, te az igazságszolgáltatás hű katonája lettél. Kereszteztük is egy néhányszor egymás útját. Egyenlő ellenfelek voltunk és vagyunk, pedig még vívtunk is. Te sosem féltél tőlem, és sosem féltetted családod és barátaid sem a haragomtól, mert tudod jól, hogy sosem ártanék neked. Ahogy te sem nekem. Hiszed, hogy a megannyi gyász, fájdalom és hamu alatt még mindig öntudatra ébresztheted a főnixet.
༺ ⚝ ༻
- érdekességek -
☾ Wilhelminán kívül te vagy a másik kivételes ember, akinek képtelen vagyok szemébe nézni, ha hazudok ☾ eltelt felettünk az idő, s megannyi szörnyűség szemtanúja voltál, még is képes vagy az önfeledt nevetésre, amit, ha általába én okozok, sűrű és zavart pislogások közepette próbálom valahogy lereagálni, ahogy a gyerekkori emlékeink felidézését is ☾ tiltások, költözés, feleség és múló idő; te tudod a legjobban, hogy a varjak egy életre választanak párt ☾ azt gondolom, soha be nem teljesülő, de örökké utána áhítozó szerelem a miénk, noha tudom, hogy te mindig is a szöges ellentétem voltál pozitivitásoddal, így ha megérkezel, és kalandunk kezdetén táncra hívsz, állok elébe, tartogasson bármit is a jövő számunkra...
livin' in new york
Yelena Volkova, Wilhelmina Melgren and Emmalynn Larson imádják a posztod
Kezdőlap
