Az elmúlt két hétben néha megfordult a fejemben, hogy ráírok, hogy jól van-e, de aztán mindig elvetettem az ötletet. Hiába alakult eléggé viharosan a legutóbbi találkozásunk, akkor se éreztem úgy, hogy bármi közöm lenne hozzá. Pedig azóta apa szavai is eszembe jutottak, amit még a kórházban mondott nekem. Azt kérte, hogy vigyázzak rá, de még is miként tehetném meg? Nehéz úgy segíteni, ha nem kérnek belőle. Meg miért nekem kéne vigyáznom rá? Egyébként is megpróbáltam, de ő inkább amellett döntött, hogy elsétál, én pedig ezt tiszteletben akartam tartani. Plusz, lehet hajdanán én is megjártam a földi poklot, elvesztem a sötétségben, de ez még nem jelentette azt, hogy tudok másnak segíteni abban, hogy kikeveredjen belőle. Kicsit féltem attól is, ha tovább erőltetem a dolgokat, akkor csak csúfos kudarcot vallok, vagy ami még rosszabb csak rontok a helyzeten, hiszen be kellett látnom a találkozásaink valahogy mindig fura fordulatot vettek. Legtöbb esetben mindig viharossá váltak, ami valószínűleg nem tesz túlzottan jót egy süllyedő hajón ragadt embernek.
Végül az elhatározásommal szembe mentem és még is itt voltam a munkahelyénél, mert egyszerűen képtelen voltam elhinni azt, hogy még is ezt hogy gondolta vagy miért hitte azt, hogy nem fogom megtudni. Véletlenül apa elszólta magát, amikor a második héten egyik reggel én vittem el a gyűlésre, mert megkért rá. A kérése teljesen váratlanul ért, hiszen másfél hétig nem nagyon beszéltünk, egyedül anya miatt tudtam azt is, hogy mi van vele, ezért se értettem azt, hogy hirtelen miért szeretné, ha én vinném el őt és nem Joe, ahogy eddig.  Jót beszélgettünk útközben, jókedvében volt és sokat mesélt a fiúkról is a gyűlésen, hogy milyen sokat segítenek neki, aztán véletlen elszólta magát, hogy Joe mit tett. Kifizette a tartozását és mennyire segítőkész, meg nagyon sok támogatást kap tőle. Efelől kétségem se volt, hogy tényleg próbál segíteni az apámnak, az viszont teljesen sokkolt, hogy ő fizette ki apám tartozását, így viszont legalább megerősítést nyert az, hogy nem gondoltam rosszul. Apa nem fizethette ki a tartozását. Egyszerűen képtelen voltam megérteni, hogy miért is tenne ilyet valaki egy idegennel. Arról meg szó se lehetett, hogy ne kapja vissza a pénzét. Azt már kicsit nehezebben tudtam kiszedni apámból, hogy mekkora összegről is lehet szó, de miután fényderült eme titokra is nem volt kérdés, hogy beszélnem kell a férfival.
Szorosan magamhoz öleltem a papírjaimat, miközben figyeltem az előttem elterülő területet és a táblát is. Biztos voltam abban, hogy jó helyen járok, mert apa ezt a helyet említette egyszer, de akkor se volt könnyű megtenni az első pár lépést, hogy besétáljak. Ügyvéd által megírt megállapodással érkeztem, mert feltett szándékom volt, hogy visszafizetem neki az utolsófillérig azt, amit apám adósságába ölt. Természetesen nem csak a papírokat hoztam magammal, hanem egy kaktuszt is. Lehet nem fogja elnyerni a tetszését, de szerintem illik hozzá és talán idővel belátja, hogy egy növény sokat tud dobni egy-egy irodán vagy szobán. Figyeltem az embereket, majd végül én is elindultam, mert nem akartam megfutamodni, de csatározáshoz se volt kedvem, viszont esélyesen újra az lesz a vége, ha az eddigi találkozásainkból indulok ki. Mintha folyamat azon lennénk, hogy elsüllyesszük egymás hajóit, mert akkor talán végre a másik meghátrál. Mindennek ellenére is azért egy hangyányit reménykedtem abban, hogy hamar belátja azt, hogy őrültség amit tett és belemegy abba, hogy visszafizessem neki az összeget.
- Jó napot! Elnézést, de meg tudná mondani, hogy merre találom Joe Weaver-t? – kérdőn néztem a hasonló korú férfira, mint Joe. Ő úgy tűnt, hogy teljesen ellentéte a morgós medvének, mert mosolygott és nagyon barátságos volt.
- Ott megvárhatja, hamarosan leszáll és mindig ott húzza meg magát. Szép kaktusz. – az egyik hangárra, vagy mit tudom én mire mutatott az illető. Fogalmam sem volt arról, hogy mit minek neveznek itt. Ez számomra teljesen ismeretlen terület volt. Sietve megköszöntem és elindultam a megadott irány felé, hogy aztán ott megvárjam őt. Ha volt ott valami asztal, vagy ülő alkalmatosság, akkor leraktam rá a táskámat és a mappát is, a kaktuszt meg leraktam valami szabad felületre, ahol egy növény elfér. Ha esetleg voltak a falon újságcikkek vagy fényképek, akkor kíváncsian szemügyre vettem őket, miközben várakoztam.


öltözet

Kicsit ideges voltam az egész találkozó miatt, hiszen biztos voltam abban, hogy nem lesz könnyű ezt az egészet megbeszélni. Esélyesen nincs szüksége a pénzemre, vagy csak valami miatt nem akarja visszakapni a pénzét, amit én magam sem értettem. Én viszont nem akartam tartozni és nem akartam azt, hogy egy idegen fizesse meg apám ballépéseit. Még akkor se, ha mostanra már teljesen egyértelművé vált az, hogy az apám valami miatt fontos lett számára, de akkor se tudtam csak ennek betudni ezt az egészet. Valami talán van, amiről még én se tudok. Még is mit gondolt? És egyáltalán miért tette? Ennyit arról is, hogy nem tudta merre van az a fickó. Kicsit bosszúsan fújtattam egyet, majd vettem pár mély levegőt és kifújtam lassan. Kíváncsian pillantottam a csuklómon lévő órára, mert kezdtem úgy érezni, hogy ezer éve várok rá, pedig alig pár perc telt el.
Végül visszasétáltam a bejárathoz és kikukucskáltam, amikor is megpillantottam a repülőt, amit talán ő vezetett, vagy valaki más. Jelenleg ezt még nem tudtam megmondani. Figyeltem, hogy milyen könnyedén siklik az égen, mintha tényleg csak egy madár lenne. Kicsit el is bambultam és elvesztem a látványban, mert soha nem láttam még ennyire közelről repülőt és még soha nem is utaztam egyikkel se. Végül mire észbe kaptam, addigra már le is szálltak és hamarosan megláttam őt. Úgy tűnt, hogy jókedvében van, így sietve bújtam vissza az irodába, mert kicsit féltem attól, hogy elegendő annyi, hogy meglát és máris elillan a vidámsága. Bár alapból nagyon fura és szokatlan volt mosolyogni és ennyire fesztelennek látni őt, mintha ez az ember és akit legutóbb láttam nem is ugyanaz az a személy lenne. Majdnem újra kinéztem, hogy biztosan jól láttam-e, de inkább nem tettem, hanem átsétáltam a másik falhoz és próbáltam összeszedni magamat és fejben eljátszani újra az egészet. Igen, vagy ezerszer eljátszottam már gondolatban, hogy mit is fogok mondani, de valószínűleg végül egyik verzió se fog életre kelni, ahogy általában lenni szokott.  
Hallottam a közeledő lépteket, amit fütyörészés kísért, mire még inkább elkerekedett a szemem és úgy fürkésztem őt, mint aki nem biztos abban, hogy nem álmodik és ez tényleg Joe. Kész szerencse, hogy nem nyár volt, mert akkor még az is megfordult volna a fejemben, hogy vagy én vagy ő kapott napszúrást, de ez nem lehet a valóság. Nem szólaltam meg, mert ahhoz túlzottan is sokkolt a viselkedése, mert én nem ezt szoktam meg tőle, aztán találkozott a pillantásunk és ő hamarabb meglelte a beszédet, mint én.
Egy pillanatra még az is megfordult a fejemben, hogy talán ivott és ezért ilyen vidám. Akaratlanul is alig észrevehetően a levegő szimatoltam, mintha az alkohol legkisebb szagát is képes lennék megérezni, de nem éreztem semmit se. A következő gondolatom pedig az volt, hogy tuti hamarosan lelőnek, hiszen a rossz hír hozója mindig megszívja. Kicsit lefagytam és fáziskéséssel sikerült rálelnem a hangomra.
- Szia Joe. – hangom óvatosan csendült, mert fogalmam sem volt arról, hogy mit is kéne mondanom. Minden jól begyakorolt szöveg elillant a fejemből annak köszönhetően, hogy milyen kedvében találtam őt. – Köszönöm az ajánlatott, de inkább kihagynám. – az alsó ajkamba haraptam és tettem pár lépést a cuccaim felé.
- Beszélni szerettem volna veled, de biztosan elfoglalt vagy és én nem kértem időpontot. Nem akarlak feltartani, biztosan ezernyi dolgod van, vagy jönnek az újabb ügyfelek. – igen, talán az lesz a legjobb, ha lelépek, mielőtt netalán miattam csesződik el a kedve. – Nem annyira fontos, beszélhetünk máskor is. – kicsit hadarva beszéltem és már nyúltam is a kabátomért, hogy felvegyem és minél hamarabb elhúzzak innen, mert bármennyire is akartam apám pénzét visszafizetni neki, pontosan annyira nem akartam újabb háborút kezdeni és fekete fellegeket hozni az életébe.


öltözet

Ki a fene ez a férfi velem szemben? Ezen kattogott az elmém azóta, hogy besétált ide, ami eléggé megnehezítette azt, hogy összpontosítani tudjak arra, hogy mit is mond, de tényleg nem értettem semmit se. Esetleg átsétáltam egy másik univerzumba? Vagy az egészet csak álmodom? Bár miért álmodnék vele? Nem, ez biztosan nem lehet. Utóbbi felvetést hamar elvetettem, de teljesen összezavart Joe viselkedése. Nyoma se volt annak a férfinak, amilyennek megismertem. Olyan volt az egész, mintha a morgós medve soha nem is létezett volna, a pillantásában nem láttam elveszettséget és fájdalmat, mint legutóbb. A velem egy légtérben lévő férfi kicsattant a boldogságtól és tele volt élettel.
Nem feleltem arra, amit mondott, mert én egyáltalán nem éreztem úgy, hogy meg fogom bánni azt, ha kihagyom a lehetőséget.
- Csak meg akartam nézni, hogy jól vagy-e és megköszönni azt, amit apámért tettél. – részben füllentettem. Tényleg tudni akartam és köszönetet is mondani, de a fő oka az ittlétemnek nagyon nem ez volt, de nem mertem előhozakodni vele, mert úgy éreztem, ha megteszem, akkor én leszek a hangulatgyilkos. Azokat meg sehol se szeretik.
Olyan volt, mint egy kisgyerek, aki a lehető legjobb játékát akarná megmutatni. Követtem a pillantását, bár én innen nem láttam rá, hogy mire is akar felültetni.
- Félek. Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne. Soha nem repültem. – lesütöttem a pillantásomat, hiszen nem könnyű bevallani azt, ha félünk valamitől. Féltem kicsit a repüléstől, hiszen olyan magasan egy fémdobozba zárva nem tűnt annyira biztonságosnak. Nehezen tudtam elhinni azt, hogy tényleg annyira csodálatos lehet, még ha kívülről pár perce annak is tűnt, de átélni az már teljesen másabb lenne. Nem, még a végén berekednék a sok sikoltozástól, ő meg süketen érne földet, legalábbis ennek a veszélye is fennállt. Közben pedig kicsit idegesen tördeltem az ujjaimat, mert tényleg teljesen össze voltam zavarodva, mert sok mindenre számítottam, de arra nem hogy ilyen hangulatban találom őt.
- Ühüm. – amikor apámra terelte a szót, akkor csak először ennyit tudtam kinyögni, mert valójában miatta jöttem, de még is hogy mondjam el az itt létem valódi okát? Nem volt szívem elrontani a kedvét, a napját. – Köszönöm, hogy odafigyelsz rá és örülök, hogy jól halad. –mosollyal is megajándékoztam, de még mindig kicsit gyanakodva figyeltem Joe-t, mert hihetetlen volt ez a hatalmas változás.
Az újabb szavai ismét teljesen megleptek. Szóval már anyával is beszélgetett? Valamiről nagyon lemaradtam és egy pillanatra teljesen idegennek éreztem magam, mintha nem is az én családomról lenne szó. – Köszönöm, majd megpróbálom nem megenni előlük, de miért nem viszed el nekik te? Ha jól tudom, akkor holnap is te mész apáért. – azzal a lendülettel vissza is nyújtottam neki a dobozt, mert ez nekem már sok volt. Mikor lett ennyire jóban a szüleimmel? Mármint nem azért, de anno a pasim nem tudta ennyire megnyerni a szüleimet, mint ez a fickó. Bár talán ez annyira nem is gond, mert mind kiderült egy aljas szemétládába zúgtam bele huszonéves fejjel, aki aztán minden megtakarításommal együtt lelépett, de ez most mellékes.
- Akkor ezek szerint már nem fogsz elrabolni és fémkalitkába zárni? – persze, hogy a repülésre gondoltam, mert nem tartottam jó ötletnek, hogy itallal kínál, aztán meg repülni akarna. Féltem attól, hogy akkor még rókázni is fogok, ha kiderül, hogy nem igazán bírom a repülést.
- Egyébként én is hoztam neked valamit. – sietve böktem a korábban talált üres hely felé, ahol ott virított egy virágzó kaktusz. Szúrós volt, de volt virágja. Pontosan olyan volt, mint amiről múltkor is beszéltünk és reméltem, hogy nem fog kiakadni miatta. – Strapabíró, mint a legtöbb ember és a gondozása se bonyolult. Gondoltam kezdésnek jó lehet. – barátságosan csendült a hangom és elmosolyodtam, ahogy a növényt fürkésztem. Fogalmam sincs, hogy hova fogja rakni, de mivel én nem igazán voltam jártas ezen a helyen, így csak leraktam az első szabad felületre, amit megpillantottam.
Végül egy aprót sóhajtottam és a pulcsim ujját babráltam, majd újra őt fürkésztem a gesztenyebarna szempárral, amiben az aggódás szikrái megjelentek.
- Elmondom a valódi okát annak, hogy miért vagyok itt, de csak egy feltétellel, ha megígéred nekem, hogy nem változol egyből morgós medvévé, mert sokkal jobban áll ez a vidámság. Plusz talán végre egyszer beszélhetnénk érett felnőttként is, nem gondolod? – ez tényleg így volt, sokkal vonzóbb volt így, hogy ennyire kicsattant az élettől. Mintha éveket fiatalodott volna ennek köszönhetően. Nem vagyok vak, de ez most nagyon nem számított, mert nem ezért voltam itt. - Ha nem eszel meg egyből, akkor talán utána repülök veled, ha még akkor is állni fog az ajánlatod. - óvatosan tettem hozzá ezt az ajánlatot, de gondoltam ez talán kicsit segíthet abban, hogy ne akadjon ki egyből az itt létem okán. Viszont ennek ellenére is akár lehetséges, hogy két percen belül ki fog tessékelni innen, de akkor legalább nem kell megtudnom azt se, hogy miként is bírom a fémdobozba zárva.


öltözet

Válaszára megforgattam a szememet és kicsit meg is ingattam a fejemet, mint aki nem hiszi el, hogy tényleg ezzel próbál poénkodni.
- Volt már olyan utasod, akit ez megnyugtatott? – tényleg érdekelt és álltam a pillantását, mert ez még viccnek is rossz. Ezzel nem fogja elérni azt, hogy egyszer repüljek vele. Sőt, inkább az ellenkezőjét segíti elő, hogy még inkább tartsak a repüléstől. Tudom, hogy olykor jót tesz az embernek, ha szembe néz a félelmeivel, de sajnos gyakran nem annyira egyszerű megtenni, mint szeretnénk, hogy az legyen.  
- Aha, szóval ha jól értem, akkor most kineveztél ételfutárnak és akár belefér az időmben, akár nem előírtad a családlátogatást is számomra. Szép kis alak vagy. Esetleg van még más programom is, amiről nem tudok?  – természetesen csak kicsit húzni akartam az agyát, de valójában nem terveztem ma meglátogatni a szüleimet, de úgy tűnik nem lesz más választásom. – Sok sikert neki, neked meg türelmet. – viszonoztam a mosolyát, de még mindig úgy éreztem, hogy óvatosnak kell lennem, mert féltem attól, hogy netalán egyetlen egy rossz szó és a jókedve elillan, mintha soha nem is létezett volna. Ugyanakkor talán, ha ennyire jó a kedve, akkor nem fog túlzottan ellenkezni és hamarabb belemegy abba, ami miatt itt vagyok. Hmm, nem tűnt rossz ötletnek, de mélyen legbelül éreztem, hogy erre nagyon pici az esély. Túlzottan makacs tud lenni, meg majd jön az elvekkel.
- Az nem gond, ha kicsit csípős, de valójában fogalmam sincs, hogy milyen ételt is bíztál rám. – tényleg nem lettem okosabb a nevétől, az meg hogy befalom… nos, azt az előbb csak viccnek szántam. Újra a dobozra pillantottam és egyértelmű volt, hogy ez nem valami rendelt kaja lehet, azoknak másabb szokott lenni a doboza. – Te készítetted? Vannak még egyéb rejtett képességeid is, mint az, hogy titkon szakács vagy? – kicsit oldalra billentettem a fejemet és mosolyogva fürkésztem őt. Tényleg kezdett érdekelni, hogy vajon még mit nem mond el és mivel lenne képes meglepni. Nem néztem volna ki belőle, hogy szeret a konyhában ténykedni. Ezek után bármilyen étel is lappang a doboztam biztosan meg fogom kóstolni.
Amikor ő védekezően megemelte a kezeit, akkor én ártatlanul elmosolyodtam és boci szemekkel néztem rá, hogy sajnálom. A repülést talán egyszer megpróbálom, de nem valószínű, hogy ma lesz az. Ahhoz még bátorságot kellene nyernem.
Hamarosan viszont már az ő ajándékára terelődött a szó, kíváncsian figyeltem, ahogy szemügyre vette és jó jelnek vettem, hogy nem adta vissza egyből és nem is a kukában landolt, mint már megesett, amikor valakinek virágot ajándékoztam.
- Még nem tudom, de el kellene ide pár. Gondolom, az irodádban se rejtegetsz növényeket, így jót tenne. Tudod, jótékonyhatásuk is van, meg szegény kaktusz ne legyen örökké árva. Mindenki társaslény, legalábbis azt szokták mondani, akkor miért pont a növények lennének ez alól kivételek? – hangom játékosan csendült, mert ha megszereti ezt a növényt, akkor nem kizárt, hogy legalább még egyet kapni fog, hogy kaktusz se maradjon örökké egyedül az irodájában elrejtve, vagy bárhova is fogja tenni.
Nem hátráltam el, amikor ő közelebb jött, de végig őt figyeltem. Aztán jött az újabb meglepetés, mert arra nem számítottam, hogy el fogja nevetni magát. Oké, ez a nap tele van pozitív meglepetéssel és reménykedtem abban, hogy ez így is fog maradni. Kíváncsian fürkésztem őt, a reakcióit, majd az ígéretére bólintottam egyet.
- Nem tudom miért hitted azt, hogy nem fogok rájönni a titkodra. Tudhatnád, hogy nők előbb vagy utóbb rájönnek a dolgokra. – hangom barátságosan csendült és kicsit rosszallóan megingattam a fejemet, aztán a táskámhoz léptem, leraktam a kaját mellé és kivettem belőle pár papírt és átnyújtottam neki. – Tudom, hogy te fizetted ki apám tartozását. Ez pedig egy ügyvéd által megírt szerződés, amelyben megtalálható minden részletesen, hogy ezt miként fogom visszafizetni neked. Ha akarod, felőlem megmutathatod a saját ügyvédednek is mielőtt aláírnád. – ha pedig láttam, hogy ellenkezni akar, akkor felemeltem a kezemet, hogy még nem végeztem és várja ki a végét. – Először is ne felejtsd el, azt mondtad nem fogsz mérgessé válni, másodszor meg ne gyere azzal, hogy nem számít a pénz. Talán elhiszem, hogy így van, de nem érdekel. Nekem is vannak elveim és nem fizetheted ki az apám tartozását, az az én dolgom lenne. – komolyan csendült a hangom és láthatta, hogy nem fog tudni könnyedén eltántorítani az elhatározásomtól, ha pedig ő nem, akkor én léptem pár lépést hátrébb és kicsit körbepillantottam a helységben, mígnem végül újra rajta állapodott meg a pillantásom. – Miért tetted? – tényleg érdekelt, tudni szerettem volna, hogy miért gondolta azt, hogy neki kell ezt a gesztust megtennie. Ha a közelemben volt egy asztal, akkor neki dőltem, most még az se érdekelt, ha a kedvenc farmerom foltos lesz, de úgy éreztem, szükségem van egy támasztékra azelőtt, mielőtt rázóssá fordulna ez a beszélgetés.
- És mielőtt elfelejteném, a szakács azt mondta, hogy azt az ételt még ma le kell szállítanom, viszont addig nem megyek el, amíg az nincs aláírva. - összefontam a karomat a mellkasom előtt és egy édesen ártatlan mosolyt villantottam, mert nem csak ő tud makacs lenni, hanem én is. A bátyám szerint olykor már-már idegesítően az tudok lenni.


öltözet

Kíváncsian hallgattam azt, amit mesélt és ezek szerint ő is szolgált. Egészen eddig nem voltam biztos ebben, de volt egy sejtésem, hogy ez is kapocs lehet közte és az apám között. Illetve ebben az országban sok fiatal bevonul, így meglepő lett volna, ha ő nem így tett volna.
- Érdekes, hogy te inkább ételeket tanultál meg elkészíteni, hiszen általában a katonákra más jellemző és mást szeretnek kitapasztalni. – mind a ketten tudtuk, hogy mire gondolok. A legtöbb nőnek nem alaptalan volt a félelme, hogy netalán a férje, a vőlegénye, a barátja esetleg hűtlen volt hozzá. Megannyi történet szól erről, hogy egy-egy katonát minden állomáson más nő várta és több családjuk is volt. Elnézve őt, meglepő hogy nála ez kimaradhatott, hiszen még most is sármos, így fiatalkorában pedig még inkább az lehetett, vagyis biztosan minden ujjára talált volna kedvére való fogást, ha azt akarja.
Mosolyát újfent viszonoztam, de inkább el is engedtem azt, hogy még biztosan akad pár képessége is. Nem akartam ebbe most belemenni, nem ezért voltam itt. Rendezni akartam apám tartozását, ha nem annak a rosszarcúnak, akinek tartozott apám, akkor neki, ha már ő fizette ki.
- Kicsit, de van virága. – mintha ezzel a ténnyel kicsit tudnék javítani a helyzeten, de velem tényleg tüskés volt, legalábbis eddigi találkozásaink során, így ez az új Joe, akivel ma találkoztam eléggé meglepett. – Meg gondoltam ez jobb egy kezdőnek, mert nem kell vele annyit foglalkozni. – nem szerettem bonyolult növényeket olyanra bízni, aki még egy kaktuszt is képes lenne kinyírni. Reméltem, hogy ez legalább életben fog maradni nála. A kaktuszba bele volt tűzve egy kis lapocska, amin szerepelt a neve és az is, hogy miként kell gondozni, de ha kérdése lenne, akkor rá tud keresni vagy már tudja hol talál meg, hiszen legutóbb a virágboltomban találkoztunk. – Igen, még suliban is tanítják. Talán még rémlik. – nem akartam kiselőadást tartani ebből és reméltem, hogy nem is kell. Figyeltem őt és kicsit elhúztam a számat. – Ezek csak növények és nézd a jó oldalát, nem kutyával állítottam ide. Azzal több gondod lenne. – mondjuk az elég nagy őrültség lett volna, de nem volt kutyán, így váratlanul kölykei se születtek, amiket el akarnék ajándékozni, így ilyentől nem kell tartania.
Végre rátértünk a lényegre, láttam miként tűnik el a mosolya, de próbáltam kitartani és határozott maradni. Nem hagyhattam azt, hogy eltántorítson még azelőtt, mielőtt egyáltalán megpróbálnék harcolni az igazamért.  Miután a papírt is a kezébe adtam, büszke voltam magamra, még akkor is, ha a begyakorolt verziók egyikét se használtam fel, csak mondtam, ami éppen eszembe jutott. Szemmel láthatóan jól fogadta, legalábbis nem úgy tűnt, mint aki dührohamot kapott, de kár volt elbíznom magam, mert hamarosan a szemem láttára tépte szét a dokumentumokat, amit aztán könnyedén vissza is adott.
- Ez most komoly? Ennyi, csak azért mert mind a ketten katonák voltatok, akkor ad valami veteránokkal foglalkozó szervezetnek a pénzt, ne egy olyannak, akinek nincs szüksége rá! Az én apám, az én feladatom gondoskodni róla, nem pedig a tiéd! – hangom határozottan csendült és közben kicsit meg is böködtem az ujjammal a mellkasát. Próbáltam nem arra gondolni, hogy legszívesebben hozzávágnám az össze papírfecnit, de mielőtt újra megszólalhattam volna a megjegyzésére megint elkezdett fütyörészni és elindult kifelé.
Ez most halálosan komoly?
- Joe, állj meg! – próbáltam hatni rá, de mintha egy siket emberrel beszélnék. Sietve ejtettem ki a kezemből a széttépett papírlapokat és majdnem kikaptam a táskámból a mappámat, amiben volt még másik példány, de gondoltam itt nagyobb biztonságban lesznek, amíg nem sikerül meggyőzni őt. Végül sietve elindultam utána mindent hátrahagyva. Messzire még nem jutott, de lett köztünk egy kis távolság.
- Tényleg ennyire naivnak nézel, hogy nem készültem erre és nem hoztam másikat? – persze, megint mi volt a felállás? Ő elsétált, én meg utána loholtam, majdnem úgy, mint az üzletemnél. Komolyan, ő élvezi ezt a macska-egér játékot?! – Nem tudnál végre egyszer az életben felnőttként viselkedni? Arról volt szó, hogy érett felnőttként megbeszéljük ezt az egészet, de ehelyett mit csinálsz? Széttépted a papírokat,  utána meg úgy futsz el, mint egy sértett kisfiú, aki azt hiszi, így elkerülheti a beszélgetést! Ha azt hiszed, hogy ezzel lerázol, akkor álmodj tovább királyfi, mert nincs olyan szerencséd!  – nem érdekelt, hogy ki néz minket, a szavak csak úgy ömlöttek belőlem, mert felhúzott. Még azzal teljesen nem akasztott ki, hogy széttépte a dokumentumokat, de azzal hogy megint hátraarcot vágott és utána kellett rohannom, azzal már igen. - Joe Weaver állj már meg! Ez valami beteges dolog nálad, hogy élvezed, ha egy nő ordítva fut utánad? – kiállítottam ismét utána, de ha nem használt semmit se, akkor megtorpantam és vettem egy mély levegőt, a következő pillanatban meg az egyik cipőm máris a kezemben volt és pár másodpercig haboztam, hogy felmérjem a távolságot és a célpontot, majd könnyedén hátba dobtam vele. Verekedni nem tudtam, de célzásban jó voltam, simán fejbe is tudtam volna dobni, ha azt akarom, de ennyire mélyre nem akartam süllyedni. Ha egy nem volt elég, akkor a másikat is hozzávágtam és reméltem végre megáll, ha rájön hogy cipővel lett megdobálva. Ha így tett, akkor sietve beértem és mielőtt tovább mehetett volna elkaptam a kezét. – Te minden beszélgetést így akarsz megnyerni? – kérdőn néztem rá, majd a háta mögött lévő gépre pillantottam, utána pedig ismét rá. – Kezdem úgy érezni, hogy imádsz felbosszantani és egyszer talán még meg is foglak fojtani érte, de az biztos, ha meghalok, akkor örökre kísérteni foglak! – azzal a lendülettel elengedtem őt, felkaptam a földről a cipőimet és kikerülve őt a géphez sétáltam, hogy beszálljak. Ha ez az ára annak, hogy végre beszéljünk, akkor legyen. Reméltem, hogy pár perc múlva nem fogom átkozni magam ezért. Összefontam a karomat és úgy néztem rá, mint egy durcás kisgyerek, ha már ő is gyerekesen viselkedik, akkor én miért ne? Hogy végre jön, vagy tényleg azt hitte, ha ide menekül, akkor azzal elijeszt?


öltözet

Bluebell & Joe

….

-Mindenkire más ragad. Én jobban szerettem a feleségem, mint bármi mást.- megvontam a vállam. Őszinte voltam, s minden pillanatban úgy éreztem, ennek így kellett lennie. Jobb volt őszintének lenni, és a nejemhez hűnek, mintsem suttba vágni mindent. -Épp elég volt a rengeteg távollét.
Többet nem is fűztem hozzá. Épp elég volt az, amit mondtam, ám a kedvem nem szegte semmi, még az a kaktusz sem, amit elhozott ide. Valóban volt virága, és azt is megtudtam, hogy célzás volt. Szóval egy kaktusz lettem, szúrós. Mondjuk sokkal jobb mint annak a szívtelen öregúrnak lenni, mint akinek első alkalommal titulált, ám ezt a megjegyzést megtartottam magamnak.
-Kutyám már van.. nem kellene több! - ingattam meg a fejem, majd jött a hülye kis papírjaival, amit aztán szépen szét is téptem, és visszaadtam neki. Belenyomtam a kezébe. Magasról tettem az egészre, de azért még is megválaszoltam miért is tettem, ami az én részemről teljes mértékben érthető volt, ám ő még is kiakadt rajta, és jött a sablonos dumával, hogy az ő apja, így neki kell rajta segíteni.
Oké ezt alá is írom, ám akkor sem fogom visszakérni a pénzt, hisz nem azért adtam.
-Minden évben adakozok!-feleltem, aztán elsétáltam, és még fütyörésztem is mellé. Vérlázító volt, legalábbis őszerinte, de engem nem zavart.
Mikor közölte, hogy hozott másik papírt, elnevettem magam.
-Álmomban sem gondolnám! - jegyeztem meg, aztán tovább mentem, meg sem állva,  és csak hallgattam a morgását, miszerint gyerekesen viselkedek. Valahogy mégsem tudott rávenni arra, hogy megálljak, és visszaforduljak hozzá. Magasról tettem rá, és a másik papírja is ugyan erre a sorsra fog jutni, ha egyszer majd utolér, és esetleg odaadja azt a példányt is.
-Nem gyerekes! Felnőt módjára kezelek mindent! - magyaráztam, kicsit megemelve a hangom, majd széles mosoly kúszott arcomra.
-Melyik pasas nem szereti, ha futnak utána a nők? - nem vártam választ a kérdésemre, s nem is álltam meg, egészen addig, míg valami nem csattant a hátamon. Megtorpantam, mikor megláttam az elém huppanó cipőt.
-Most komolyan?! Egy cipővel??? - csattantam fel, aztán karbafont kezekkel emeltem rá tekintetem.- Ezt én is kérdezhetném! Minden pasashoz hozzávágod a cipőd, ha azt akarod, hogy figyeljen rád?
Beszállt a repülőbe, én pedig egy cseppet meglepődtem rajta, de nem tettem szóvá, csak magam is betelepedtem, s a durcás ábrázatára inkább egy elégedett mosoly lett a válaszom. Egy mosoly, ami el sem akarta hagyni a képem, még akkor sem, mikor a fejhallgatót feltettem a fejemre.
Beállítottam a műszereket, aztán  elindítottam a motort.
-Charles! Indul a próba kör! Ha most működik, végre újra szolgálatba állhat az öreglány!
-Mennifog Joe! De figyelj… vigyázz magadra! Nehogy agyoncsapjon a cipőjével!! - nevetés hallatszott a másik oldalról, mire ajkaim vékony vonallá préselődtek.
-Nagyon vicces Charles! Nagyon vicces! De most felszállok!  - azzal irányba fordítottam a gépet, majd fokozatosan gyorsítottam, s közben a nőre emeltem rövid időre pillantásom. - A széked alatt találsz zacskót, ha hányni kellene! Kösd be magad! A füled pattogni fog, de nem lesz vészes… és kérlek ne sikolcs!! - magyaráztam, s a gép lassan emelkedni kezdett, s hamarosan már csak emelkedni kellett, hogy elérjük a szabad légi szakaszt.
-A látási viszonyok jók! Az ég tiszta. Zökkenőmentes utunk lesz! - továbbra is mosoly ült arcomon. - Szóval... mi is van azokkal a papírokkal?

Egyszerűen nem értettem azt, hogy miért ennyire fafejű és konok. Képtelen voltam megérteni és rájönni, hogy most is miért nem tudtunk ott bent maradni és megbeszélni ezt az egészet. Értem, legyek hálás azért, mert egyáltalán végighallgatott, de azzal semmit se értem, hiszen ő utána elmondta amit akart, széttépte a dokumentumokat, aztán egyszerűen elsétált, mintha ezzel a mérleg máris az ő oldalára billent volna. Miért nem lehet egyszer normális találkozásunk, miért nem beszélgethetünk normálisan, hiszen apám szerint remek beszélgetőpartner, amit egyre nehezebben tudtam elhinni róla. Kezdett olyan érzésem lenni, hogy mindig azt hiszi övé az utolsó szó, ezt erősiti azzal is, hogy mindig el akar sétálni.
Nem kerülte le a figyelmemet, hogy miként kukucskált ki egy-két ember a többi épületből a műsort hallva, amiért nem tudtam őket hibáztatni, de őszintén nem igazán érdekeltek. Hogy tudnak egyáltalán vele együtt dolgozni? Velük is ilyen, vagy csak engem tisztel meg mindig azzal, hogy elsétál a beszélgetés közben és ezért a hátához vagyok kénytelen beszélni?  
- Ez szerinted felnőtt módjára van kezelve? Kérlek, avass már be, hogy mióta szokás beszélgetés közben csak úgy elsétálni, mert nem tetszik a másik álláspontja. – tényleg érdekelt és próbáltam részben a nyelvemre is harapni, hogy ne mondjak olyat, amit később megbánnék. Az unokahúgomat még megértem, ha ő így reagál, hiszen ő még gyerek, viszont Joe már nem az.
Költői kérdésére csak megforgattam a szememet, aztán nekem is teljesen elegem lett abból, hogy úgy futok utána, mint ahogy egy kutya futna a gazdája után. Totálisan hülyén éreztem magam és jobb ötletem nem volt, így végül a cipőmet vágtam hozzá. Ha már ő viselkedhet gyerekesen, akkor én miért ne?
- Bevált, nem? – édesen elmosolyodtam, hiszen elértem a célomat, az más kérdés volt, hogy rohadtul hideg volt a talaj és egyáltalán nem volt alkalmas arra az időjárás, hogy cipő nélkül sétálgassak. – Nem, csak azokhoz, akik úgy viselkednek, mint egy 5 éves. – aztán egyszerűen felkaptam a cipőmet a földről és elindultam a repülő felé, hogy ott leülve visszavegyem, mielőtt még komolyabb bajom lesz a mutatványom miatt.
Egyáltalán nem gondoltam végig ezt a tettemet, a pillanat hevében cselekedtem és mire megjött a józan eszem, addigra már késő volt és nem volt kiszállásra lehetőség. Joe szavaira csak bosszúsan pillantottam rá és megforgattam a szememet.
- Ahelyett, hogy ilyeneket mondasz, talán inkább elmagyarázhattad volna az alaptudnivalókat. – kicsit aggódva csendült a hangom, mert tényleg így volt. Amikor az övre terelődött a szó, akkor remegő kezekkel kerestem meg azt, hogy végre bekapcsoljam és amint ténylegesen elemelkedtünk a földtől sietve hunytam be a szememet, az ujjaimmal pedig az ülésem szélébe martam annyira, hogy még az ujjaim is elfehéredtek.
Biztos voltam abban, hogy mosolyog, még a papírok említése se törölte le a képéről, ami csak még inkább bosszantott, de ennek ellenére se bírtam rávenni magamat arra, hogy kinyissam a szememet, vagy beszélgetést folytassam. Minden porcikám reszketett, a félelem pedig megbénított. Szerettem volna elterelni a figyelmemet, de egyszerűen nem ment és nem mertem kinyitni a szememet, hogy lássam az alattam elterülő tájat.
Arra lett volna szükségem, hogy valaki beszéljem hozzám, hogy megnyugtasson és talán, ha egyszer végre sikerült volna túljutnom a félelmen és kinyitni a szemet, akkor láthattam volna én is azt, hogy nem olyan vészes ez a repülés, de jelenleg mindennek láttam ezt, csak annak nem. Egyszerűen úgy éreztem, hogy egyedül maradtam és hiába várok arra, hogy végre most az egyszer velem is segítőkész legyen, ne csak mindig az apámmal. Végül jobb ötlet híján megpróbáltam legalább arra összpontosítani, hogy miként is kell levegőt venni és kifújni. Általában a légzésgyakorlatok képesek az embert megnyugtatni és abban reménykedtem én is, hogy ez kicsit segíteni fog rajtam, mielőtt teljesen pánikba esnék. Ő viszont örülhetett, teljesült a kívánsága még nem sikítottam.


öltözet

Bluebell & Joe

….

-Elösszőr is, felnőt módjára hagytalak ott, nem sikoltozva a megértetlenségtől, mint egy gyerek, és én nem vágtam hozzád egy cipőt!- szúrós szemekkel néztem rá miután megálltam, és a cipő csattant a hátamon. És még én viselkedek gyerekes módon!
Cseppet felháborító, s cseppet vicces volt a pillanat, de az istenért sem vallanám be, hogy mulattatott a dolog!
-Nem! Az eloldalgásom, nem volt gyerekes! Mivel megígértem, hogy nem fogok morogni...de ezt is lehetetlenné akarod tenni.-szemeim vidáman csillantak. Mulattatott a helyzet. Jólesett valami más, és nem csak a morgás, a magam hibáztatása.
Aztán végre betehettem magam a gépbe, s némi diskurzus után, már indulásra készen álltunk, hisz Bell is ott ült mellettem, persze mint valami totális idegroncs.
Sóhaj szakadt ki mellkasomból, félrecsúsztattam a fejhallgatót, majd jobbommal finoman keze felé nyúltam. Nem voltam egy szívtelen állat, nem akartam ráhozni a frászt, szóval rászorítottam kezére ha hagyta, majd újfent a kormányt tartottam.
-Idefent nincsenek gondok. Mintha csak kifújná a fejedből a szél. Kinyitod a szemed, és a vêgtelen horizont táncol elötted.-elmosolyodva figyeltem a felhőket.-Most, ha leszel elég bátor, és kinyitod a szemed, elviszlek egy körre a város felett.-Kismilliószor megjártam az utat már erre, meg vissza.
Elcsendesedtem, s reménykedtem, sikerül megnyugtatnom, és nem lesz egy idegroncs mire végzünk idefent.
-Nézd Bluebell...nem akarom, hogy visszafizesd azt a pénzt. Nem hiàba csináltam úgy ahogy. A katona, mindig katona marad, és kitartunk egymás mellett, jóban és rosszban. Mint egy házasság! Tudod, íratlan szabály ez, és bármelyik bajtársamért megtenném.- duruzsoltam, majd állítottam a műszereken, kicsit bedöntöttem a gépet, s ismét leadtam az infót merre járunk.
-Tudod, nagyon korán lettem apa. Az piszok félelmetes volt. 19 éves voltam. Szerelmes kiskatona...-az emlékre elmosolyodtam.-Van két fiam...28 és 10 évesek.- zsebemből előszedtem a tárcám, miben ott lapultak a képek, majd odanyújtottam neki, s reméltem lassanként arra is tud majd figyelni amerre járunk.
Nem magyaráztam túl a dolgot, ennyi épp elég volt a családról, hisz nem azzal akartam foglalkozni, hogy a lelkem romjait istápoljam, vagy épp kiakadjak még idefent is a történtek miatt.
-Ha hajlandó leszel kipillantani az ablakon, akkor csodás rálátásod nyílhat a Szabadság szoborra! Gyerünk Bluebell! Nézz ki bátran! Biztonságban vagy! A tank tele, a gép műszakilag rendben! Nincs mitől félned! -bíztattam tovább, bár ha nem akart eddig sem kipillantani, vagy épp feloldódni, akkor hamarabb fogom letenni a gépet, mint azt terveztem.
Megértettem a félelmét, hisz a legutóbbi kényszerleszállás óta, olykor magam is pánikolni szoktam, bár az más lapra tartozik, hogy azt egymagamnak kellett megoldanom. Még is jobban szerettem ezt az egészet, mint sem feladjam, és azt mondjam, elég volt.
-Különben is... Szülinapom van Bells! Legyen ez egy ajándék, hogy jólérzed magad!-villantottam egy széles mosolyt felé, majd kacsintottam is mellé, s kifelé pillantottam, miközben ott köröztem a szobor környékén, ám ha nem akart kinézni, akkor tovareppentünk.

Nem feleltem már arra, amit mondott, mert felesleges lett volna. Közvéleménykutatást meg nem akartam végezni a minket nézőnktől, hogy szerintük ki is viselkedett gyerekesebben, mert esélyesen döntetlen lenne a végeredmény. Mi pedig ebben se fogunk egyetérteni, ahogy általában szinte semmiben se.
Az, hogy beültem a repülőbe az egyik legfelelőtlenebb tettem volt és teljesen a pillanatheve hozta így az eseményeket. Nem igazán gondoltam végig, hogy mit is teszek, csak fűtött a bosszankodás és az, hogy szeretném ezt normálisan megbeszélni vele, nem pedig úgy, hogy csak egymásra borítjuk az álláspontjainkat, aztán elsétálunk és kezdjen azt magával a másik, amit akar. Abban a pillanatban, hogy elemelkedtünk a földtől meg is bántam a döntésemet, néha lehet jobban át kellene gondolnom, hogy mit teszek és mennyire leszek vakmerő.
Nem kerülte el a figyelmemet a sóhaja, de nem tudott érdekelni, inkább arra próbáltam koncentrálni, hogy miként is kell lélegezni, minként tudom legalább ezzel kicsit megnyugtatni a zakatoló szívemet, ha már elmémet nem igazán tudtam elcsendesíteni. Következő tettével viszont meglepett. Amikor megéreztem az érintését és gyengéd szorítását, akkor nem húztam el a kezemet. Képes volt ennyivel is elérni azt, hogy kicsit elkezdjem biztonságban érezni magamat és tudjam nem vagyok egyedül, viszont amikor ő elhúzta a kezét, akkor ez az érzés azonnal el is illant.  Majdnem utána nyúltam, mint egy kisgyerek, aki valami biztos pontot keres, de mivel nem mertem továbbra se kinyitni a szememet, így inkább nem mozdultam meg.
Hallottam, amit mond, de nekem ez hihetetlennek tűnt. Tényleg annyira szabadnak és gondtalannak képes magát éreznie itt fent? Számomra ezt jelentette a túrázás, egy hegytetőn megállni, széttárni a karomat, hagyni azt, hogy a szellő körbe öleljen és akár kikiáltani minden bajomat a semmibe. A természetben mindig szabadnak érzem magamat és a nyomasztó gondolatokat is képes vagyok jobban kordában tartani, mint a betondzsungel forgatagában. Még mindig nem voltam elég bátor ahhoz, hogy kinyissam a szememet, de már kevésbé préseltem az ujjaimat az ülésembe.
Csendesen hallgattam azt, amit mesél, igyekeztem a hangjára összpontosítani, hagyni azt, hogy a mély baritonja körbeöleljen és megnyugtasson. A beszédének köszönhetően csillapodott a félelemem, majd óvatosan kinyitottam az egyik szememet és ránéztem, amikor a családja került szóba, aztán odasandítottam az ablak felé is, hogy kilessek pár másodperc erejéig. Nagyon nyeltem, mert a félelem még mindig fogva tartott, viszont be kellett ismernem, hogy az alattunk elterülő város látványa varázslatos. Végül a másik szememet is kinyitottam és a tájat fürkésztem, miközben még mindig kicsit az ülésbe préselődöttem. Nem sokkal később pedig a korábban elvett fényképen állapodott meg a pillantásom. Olyan boldognak tűnt rajta, olyan volt, mint amilyennek ma láttam. Nyoma se volt annak az elveszett férfinak, akit legutóbb láttam. Nem értettem, hogy mi történhetett és mi nyomasztotta mélyen legbelül, mert lehet most boldog, de biztosan nem volt felhőtlen az öröme, ha pedig abbamarad, ami képes ebbe az állapotba billenteni őt, akkor biztosan ismét vissza fog kerülni abba az állapotba, amilyenben akkor volt, amikor legutóbb találkoztunk. Egészen addig így lesz, amíg szembe nem néz a sarkában loholó szörnyekkel. Ezt a tanulópénzt én is megfizettem hajdanán.
Ölembe raktam a fényképet, majd mély levegőt vettem, hiszen még nem illant el teljesen a félelem, de végül kipillantottam ismét az ablakon, mivel korábban is tényleg meseszép volt, ahogy a város alattunk elterült. Figyeltem az elém táruló látványt és egy halovány mosolyt jelent meg az arcomon és talán kezdtem érteni, hogy ez számára olyan lehet, mint nekem elveszni a természetben, vagy éppen egy hegytetőn állni és elképzelni azt, hogy messzire repíthet a szellőt.
- Köszönöm. – először csak ennyit mondtam, de nem néztem rá. Fülem mögé simítottam egy tincset és újra a képre tévedt a pillantásom. – Gyönyörű gyerekeid vannak, szerencsések, hogy te vagy az apjuk. – lehet nem ismertem még túlzottan, de akkor is így gondoltam, hiszen az elmúlt hosszú percekben tökéletesen bebizonyította azt, hogy nem csak morgó medve tud lenni, hanem türelmes, megértő és gondoskodó is. Sokat jelentett az, ahogyan próbált biztatni és elterelni a gondolataimat, elűzni a félelmeimet még azelőtt, mielőtt netalán szívrohamot kaptam volna.
- Boldog születésnapot Joe, ha tudom, akkor a kaktusz mellé kapsz süteményt is. – barátságos mosollyal fordultam felé, ha pedig felhívta arra a figyelmemet, hogy felvegyem a fejhallgatót, vagy minek hívják azt, akkor megtettem, hogy azon keresztül beszéljünk.
- Igazad volt, tényleg gyönyörű a kilátás, vétek lett volna kihagyni, de azt azért nem mondanám, hogy nem maradt bennem félelem. Innen minden annyira aprónak tűnik. – fürkésztem a várost, majd pedig Joe-t figyeltem, hogy miként veszik el a repülésben. – Tudom, azt mondtad hogy nem lehet baj, de amikor elindultunk, akkor úgy tűnt, hogy ezzel a géppel már pedig gond volt. Szóval mekkora az esélye, hogy újra meghibásodik? – kicsit aggódva csendült a hangom, de már nem is annyira riadtan, mint amikor elindultunk. Érezhető volt, hogy kezdek oldódni. Már nem próbáltam teljesen beleolvadni az ülésbe se, de még nem sikerült teljesen ellazulnom. Gondterhelt sóhaj hagyta el az ajkaimat, ahogy arra gondoltam mit is mondott a pénzzel kapcsolatban.
- Nem fogom azt mondani, hogy teljesen megértem azt, amit mondtál, mert valószínűleg ezt leginkább csak azok érthetik, akik voltak katonák, de szerintem te is sejted, hogy én mit érzek. Csak gondolj arra, hogy te mit éreznél, ha ez fordítva történt volna meg. – haboztam, majd a kezemben lévő fényképre téved újra a pillantásom a kint elterülő tájról. – Nem akarok újra vitatkozni, se újabb cipőket hozzád vágni, főleg nem ilyen magasságban, de az elmúlt több mint 20 évben én takarítottam fel apám mocskát. Én fizettem ki a tartozásait, én kerestem meg, amikor eltűnt. Ő az én felelősségem lett, én próbáltam helyette is összetartani a családot, ami részben sikerült is. – szomorúan csendült a hangom, a végére pedig elcsuklott. – A húszas éveim közepén házat fordítottam én is neki, mert összetörtem és maga alá temetett az élet. A saját romos életem fontosabbá vált, mint ők. A sötétség volt a legjobb barátom és nem törődtem igazán azzal, hogy mi van a családommal. A fájdalom felemésztett. – nehéz volt erről még így is beszélnem, hogy nem mondtam el a pontos okát, hogy mi történt velem. – Akkor döntött úgy a bátyám, hogy neki elege van és ő ezt nem akarja csinálni, majd idővel az arcomba vágta azt is, hogy nem vagyok normális, hogy én még mindig kitartok apa mellett. Nem tudtam érte hibáztatni, hiszen ő abban az időben döbbent rá arra, hogy miken mehettem keresztül apánk miatt. – benedvesítettem az ajkamat és újra a tájat fürkésztem, egy pillanatra azt kívántam bárcsak madár lehetnék és mindentől távol repülhetnék. – Amikor sikerült talpra állnom, addigra anya borzalmas állapotba került. Azt hittem, hogy elveszítem őt és csak is az én hibám lett volna, mert nem vigyáztam rájuk. Akkor megfogadtam, hogy bármennyire is nehéz lesz, de többé nem fordítok nekik hátat és bármit is tesz az apám megpróbálom helyrehozni helyette is a dolgokat, elsimítani. Most pedig úgy érzem, hogy te pontosan ebben akadályozol meg, mintha a kérésem nélkül le akarnád venni ezt a terhet a vállamról, pedig nincs rá szükségem. Megszoktam már, hogy egyedül vagyok ebben a csatában. - elfordítottam a fejemet és letöröltem egy megjelenő könnycseppet a szemem sarkából, mert pokolian nehéz volt ilyen téren az elmúlt évtizedek. Eleinte ha nem is nagyon segített a testvérem, legalább ott volt és meg tudtuk beszélni, de aztán eljutott arra a szintre, hogy már hallani se akar ilyenekről.
Megköszörültem a torkomat, mert nem akartam még inkább terhelni a bajaimmal, de így talán végre megérti, hogy miért nem akarom elfogadni a segítségét ilyen téren. Azt viszont nem tudtam, hogy még is mit kellene ezek után mondanom, valahogy oda nem illőnek tűnt minden téma, ami eszembe jutott, pedig el akartam terelni erről a beszélgetést. Ő is részben megnyílt előttem és úgy éreztem, hogy én is lehetek őszinte, kicsi bepillantást adhatok a színfalak mögé.  

öltözet

Bluebell & Joe

….

Szavaira elmosolyodtam. Én magam is úgy gondoltam, bár minden szülő szépnek látja a maga gyermekeit.
-Köszönöm! - mosolyom eltűnt a képemről, hisz volt idő, mikor én magam nem így gondoltam,. És talán ezzel mind a mai napig így is voltam. Nem szerencsések, hogy ilyen alak az apjuk, hogy végig kellett élniük azt a rohadt nehéz időszakot. Hogy egyik szar jött a másik után, és belegondolva, nem is olyan rég történt.
Aztán persze figyeltem miképpen tekint kifelé az ablakon, s egy pillanatra rajta felejtettem tekintetem. Mikorra felém fordult, addigra ismét a messzeséget figyeltem, a tova suhanó felhők táncát az égen, a műszereket, és fél füllel a rádiót.
A kaktusz említésére elnevettem magam.
-A kaktusz bőven elég! - még egy darabig mosolyogtam, s nevettem halkan, fejet ingatva, majd hagytam időt neki alaposan, hogy mindent megszemlélhessen.
Aztán jött az aggodalmaskodás, de számomra ez a gép már tökéletes volt, hisz jó ideje már idefent repkedtünk, és nem kezdett el köhögni.
-Helyes a megfogalmazás. Valóban volt vele gond, de megjavítottuk. Értünk hozzá! Aggodalomra nincsen okod. - megcirógattam a műszerfalat, s közben eltávolítottam róla némi port, amit nem törölgettünk még le igazán. - Ezzel a géppel szoktam szoktunk nagyobb embereket szállítani egyik városból a másikra, vagy épp másik államba, földrészre. A motorja rosszalkodott, de mint tapasztalod, már tökéletesen rendben van. - ismét felé nyúltam, s ha hagyta, biztatón megszorítottam kezét, majd újra a kormányra siklott vissza kezem. Lehet a motorhibát nem kellett volna megemlítenem, de vagy igazat, vagy semmit.
Aztán belekezdett a magyarázkodásba, miért is nem ért velem egyet, és bizony így megkaptam a választ arra a fránya papírra, mit összetéptem, és amit nem akartam viszont látni.
-Túl sokáig cipeltél magadon túl nagy terhet. Úgy érzed, a belekontárkodásommal elveszíted az irányítást, és már nem tudsz mindenre tisztán rálátni. De tudod, ez a teher, mit magadénak tudtál, rengeteg egy embernek, és olykor meg kell engedni, hogy valaki segítsen. Úgy gondolhatod, hogy a testvéred kihátrálása volt a megfelelő döntés. Pedig nem. -egy pillanatra elhallgattam, ráemeltem tekintetem. Nem akartam terápiát tartani, de abban a pillanatban még is ez tűnt a legkézenfekvőbb pillanatnak arra, hogy előhozakodjak ilyesmivel.- Tudom, nem az én dolgom, és jobb lenne, ha befognám, de az én szememben, a testvéred megfutamodott, miután megtudta mennyi szarsággal jár együtt ez az egész, és segítség helyett magadra hagyott.
Felé fordítottam tekintetem, majd némi szünet után folytattam.
-Csak egyszer kell megengedned, hogy valaki könnyebbé tegye számodra ezt a terhet. Nehéz lépés, és rengeteg makacssággal találja szemben magát aki ezt megpróbálja, de csak neked lesz jobb. Nem elvenni akarom tőled a felelősséget, csak egy apró segédkezet nyújtani a sötétségben, mibe lehet kapaszkodni.
Elhallgattam, hisz úgy éreztem túl sokat jártattam a szám, szóval egy kis időre belefeledkeztem a repülésbe. Abba ami körbevett minket, s lassan elkezdtem kifelé repülni a város felől, hogy valami mást is láthasson, ne csak a hatalmas felhőkarcolókat alattunk, szóval elindultam vele a nyílt víz felé, s kicsit magasabbra emeltem a gépet miután ellenőriztettem a toronnyal, hogy tiszta e az a légtér.
-Hamarosan kiérünk New York légteréből… csodás lesz a kilátás. A felhők, a fölötte elkerülő nap! Álomszép lesz! - mosoly költözött arcomra, hisz imádtam azt a látványt. Mindennél többet jelentett hogy idefent lehettem, és nem csak képzelnem kell, mit érezhetnek a madarak, miközben a szél a szárnyuk alá kapva rántja őket egyre magasabbra, s sodorja a megfelelő légáramlaton.
-Tudod, nem lehetett egyszerű amin keresztül mentél, de becsülendő, hogy talpra állát, és nem hagytad őket magukra végleg. De ha elfogadsz egy kéretlen tanácsot… ne forszírozd többet ezt a visszafizetem dolgot, mert Úgysem fogom elfogadni, és a másik, hogy inkább gyönyörködj a tájban! Még teszünk pár kört, aztán megyünk vissza. - nem kezdtem el mutatványozni, kipróbálni mennyire ügyesen fordul az új motorral, s mennyire bírja a sebességet, s mint mindig, most is eszembe jutott, hogy hiába tud gyorsan menni, attól még nem egy vadászgép...

- Sose aggódsz egy-egy felszállás előtt vagy közben? – kíváncsian pillantottam rá, miközben egyre inkább az alattunk elterülő város látképe elvarázsolt és a korábban érzett rettegés egyre inkább kezdett elillanni. Abban biztos voltam, hogy teljesen a félelem nem fog elmúlni, de már ez is haladás volt, hogy szép lassan képes voltam a pánikból kikeveredni és a félelmet normál szinten tartani. – De ami egyszer elromlik, az újra elromolhat… - biztosan nem volt szüksége erre a pesszimista hozzáállásra, de mielőtt még a nyelvemre haraphattam volna kimondtam azt, ami elsőre eszembe jutott. – Sok helyen jártál már a megbízásoknak köszönhetően? – inkább beszéljünk arról, mintsem arról, hogy netalán lerobban alattunk egy repülő, mert ez azért nem olyan, mintha egy autó robbanna le. Nem is akarok rágondolni, mert a végén újra pánikolni fogok vagy balszerencsésen bevonzom a katasztrófát.
Hamarosan a beszélgetés teljesen más mederbe terelődött. Fájdalmas emlékek úgy jelentek meg a lelki szemeim előtt, mintha csak tegnap történtek volna. Vannak olyan történések, amiknek az emléke soha nem kopik meg és nekem ez azok közé tartozik. Csendesen hallgattam, amit mond, miközben inkább az ablakon át figyeltem a tájat és próbáltam nem hagyni, hogy a múlt sötét árnyai elrontsák ezt a napsütéses napot. Túlzottan sokszor volt már beborulva az égbolt felettem, de most nem akartam viharfelhőket.
- Ahhoz, hogy az ember bármi hasonló segítséget elfogadjon, ahhoz kell bizalom. A bizalom pedig nem könnyedén alakul ki. Idő kell hozzá és ki tudja még mi, de ha valami csoda folytán a bizalom összeköt két embert, akkor még utána se könnyű elfogadni ilyet, vagy bármi hasonlót. Ez túlzottan személyes. – hiszen ha az ember így nő fel, akkor megtanulja azt, hogy az apja függő, ahogyan azt is, hogy az emberek miként tekintenek az apámhoz hasonló alakokra vagy a hozzátartozóikra. Ismertem azt az érzést is, hogy milyen rettegni attól, hogy majd azt mondják, olyan vagyok, mint ő vagy a barátaimat azért fogom elveszíteni, mert rájönnek arra, hogy milyen is az apám és utána ki fognak csúfolni. Felnővünk, de bizonyos érzéseket soha nem feledünk el. Megbízni valakiben pedig nagyon nehezen ment, ahogy a kötödés mintapéldánya se voltam azóta az eset óta. Ha úgy tűnt kezd alakulni valami, akkor inkább választottam a kihátrálást, mintsem hagyjam azt, hogy újra valaki eljátssza a bizalmamat. – Talán, de neki gondolnia kellett a családjára is. Megértem, hogy nem akarta őket is kitenni annak, amiben mi felnőttünk. – kicsit megrántottam a vállaimat is, mintha mindegy lenne. Pedig nem az, de valahogy akkor se tudok haragudni rá. Minden éremnek két oldala van, ahogy ennek a történetnek is.
- Értem, hogy mit szeretnél és azt is, amit mondasz, de nem tudom elfogadni ezt a fajta segítséget. Nekem ez nem megy ilyen könnyedén, mint neked és ez nem csak makacsságomon múlik. Bonyolult, viszont igazán téged se értelek. Ennyi idő alatt is egyértelművé vált számomra, hogy az apám valami miatt nagyon fontos neked, de attól te és én még mindig csak idegenek vagyunk. Az idegenek pedig nem tesznek ilyet. Plusz nem szeretem a saját puttonyomat még az ismerősök vállaira pakolni se, nem hogy egy idegen vállára, főleg, hogy neked is megvan a saját terhed a démonjaiddal együtt. Nem hiszem, hogy még az enyémre lenne szükséged.  – mert lehet most boldog, de vannak pillantások, amiket nem feledünk és az övé ilyen volt a múltkori találkozásról. Képtelen voltam elfeledni, mert úgy éreztem, mintha majdnem a két évtizeddel korábbi önmagam nézett volna vissza rám.  
Aztán ahogyan ő, úgy én is inkább a hallgatás mellett döntöttem és figyeltem a tájat, a várost, ami innen fentről is pontosan annyira örökmozgónak tűnt, mint amikor az ember ott sétál az utcáin vagy csak kinéz az ablakon.  Amikor a víz fölé értünk, akkor kicsit előrébb csúsztam az ülésen és elmosolyodtam. Igaza volt, gyönyörű volt innen a kilátás, ahogyan a napsugarak megcsillantak a víz felületén és hirtelen minden annyira csendesnek, nyugodnak tűnt. Vétek lett volna kihagyni ezt. Mosolyogva fürkésztem és egy pillanatra hagytam, hogy ábrándok hada magával rántson.
- Olyan, mint a filmekben vagy a képeslapokon. Gyönyörű és mesébe illő. – Pár helyen megfordultam már, de soha nem láttam ennyire gyönyörűnek ezt a vidéket, mint innen fentről. Elbűvölve néztem az alattunk elterülő tájat, mint egy kisgyerek, akit minden képes elvarázsolni. Végül a szavai visszarántottak a valóságba, mire sietve ránéztem, és ha találkozott a pillantásunk, akkor megforgattam a szememet.
- Sose adod fel, igaz? Amúgy meg, pshh. – még játékosan az ujjamat a szám elé is raktam. – Mert a végén még te rontod el nekem ezt az élményt a makacsságoddal. – a mosolyom elárulta, hogy csak ugratom őt, vagyis részben, mert tényleg nem akartam most apám pénzéről beszélni, inkább ki akartam élvezni ezeket a pillanatokat, amikor minden annyira tökéletesnek tűnt, hogy már képes voltam elhinni azt is, hogy az élet boldog, reménnyel teli és semmi rossz nem létezik benne.  Most ki akartam élvezni minden egyes másodpercét ezeknek a pillanatoknak, mert tudtam jól, ha eljön a visszafordulás pillanata, majd a leszállás, akkor minden elillan és újra kénytelen leszek szembe nézni a valósággal, vagyis azzal, hogy az élet egyáltalán nem tökéletes és nem is annyira gyönyörű, mint szeretnénk.  


öltözet

Bluebell & Joe

….

-Néha igen. -vallottam meg az igazat, majd azzal el is hallgattam. Nem akartam erről többet beszélni, hisz ezekkel a démonokkal magam akartam megküzdeni, bár tény és való, hogy régebben sem ment épp a legegyszerűbben az egész. Valahogy minden elnehezedik egy idő után, és valamiért értelmét veszíti küzdeni.
Mondjuk arra nem tudtam, és nem is akartam fényt deríteni, vajon miért is lukadtam ki ehhez az egész gondolatmenethez a repüléstől való félelem kapcsán.
-Úgy hiszem, hülye aki nem fél a repüléstől, és attól az embertől kell félni. - tettem még hozzá.
-Rengeteg helyen voltam, Sok helyen állomásoztunk, de voltak közöttük titkos megbizatások is. Szép idők voltak. - mosolyodtam el halványan, ám ez inkább volt keserédes mosoly, mit igen szerettem volna eltüntetni az arcomról, ám valahogy nem úgy sikerült, ahogyan azt én elgondoltam.
A szavak egymást követték, és lassan megérkezett az a téma is, ami miatt ott voltunk. Ami miatt a repülést is felhoztam, és bizony rávilágított néhány dologra a nővel kapcsolatban, mit talán nem kellene tudnom, vagy épp megjegyeznem.
-A bizalom képlékeny. Könnyen megszerezhető, de annál egyszerűbben el is lehet játszani. Ha megfosztanak a bizalomtól, onnantól nincs visszaút. Tudod, részben igaza van… de te talán nem vagy a családjának a része? Te nem tartozol oda, vagy az édesanyád? Meg is vethetsz érte, ellenkezhetsz is, de én még tartom magam az álláspontomhoz. Nem tudom min mehettél keresztül, és mennyire volt kemény a helyzet, de tudod, mindenki megérdemli a segítséget. - aztán elhallgattam. Nem akartam többet mondani, hisz közben saját magam története is ott kavargott minduntalan a fejemben, s nem engedett menekvést. Felkavart mindent, s talán el sem akart engedni semmit sem. Égetett, viszketett odabent a fejemben, elmém eldugott részein, akárcsak egy fertőző gondolat, s kezdte magát minduntalan beenni magát a felszínre is.
Nem akartam. Nem akartam azokat a gondolatokat, s inkább elhessegettem, s másfelé tereltem a szót, így érkeztünk el a víz fölé, hogy ilyet is láthasson magasból. Csodálatos kékséget, mindent elsöprő csillogó vízáradatot. Csodát.
Mikor le pisszegett, csendben összepréseltem ajkaim, aztán kibukott belőlem a nevetés.
-Én soha! Makacs öszvér vagyok! - nevetésem mosollyá szelídült, majd szomorúság ült arcomra, s lélektükreimbe, hisz részben volt ez csak igaz, hisz feladtam. Feladtam, és nem küzdöttem tovább. Feladtam, és hagytam kisétálni az életemből. Feladtam, és… ezen már változtatni sem lehet.
Apám szerint, ez várható volt. Apám szerint, ezt kellett tenni, s talán már rég ez lett volna a helyes, én még sem éreztem így.
Szükségem volt rá. Hiánya olyan hatalmas volt, hogy belesajdult a lelkem.
Még egy ideig mentünk a víz felett, majd visszafordítottam a gépet, s jeleztem a rádión, hogy elindultunk visszafelé, és a géppel minden rendben, a látási viszonyok tökéletesek.
Az út hátralévő részében csendben maradtam, s figyeltem a tájat, a műszereket, a gép viselkedését, s legközelebb csak akkor szólaltam meg, mikor egy bő fél óra múlva landolásra készültünk.
-Az öved legyen bekapcsolva. A füled kicsit pattogni fog, és talán el is dugul majd, de nyelj gyakran, vaagy… - benyúltam az egyik kis tárolóba az ülésem mögött, s elővettem egy zacskó cukorkát, majd az ölébe dobtam. - Mentolos. Vegyél be egyet. Segíteni fog. - aztán már csak Charles hangjára figyeltem, s az útmutatásra, mit kaptam.
Sima landolás volt, s szerencsére időben megtudtunk állni.
-Nos… megérkeztünk! Köszönöm, hogy repüléséhez minket választott! - villantottam egy mosolyt, miközben levettem a napszemüvegem, majd felkeltem, kimentem a pilótafülkéből, s kinyitottam az ajtót, hogy kiszállhassunk. Előre mentem, s ha kellett, hát nyújtottam a kezem, s segítettem neki lejönni onnan.
Elégedett voltam az új motorral, mit a gép kapott, s büszkén néztem a járműre. Sokat jelentett, hisz viszonylag nagy bevételi forrást képeztek a magán utak, főleg, ha nem csak egy, de több napos utazásról volt szó.
Aztán ismerős hang ütötte meg a fülem.
-APA!!! - rohanás, talpak zaja, én meg megfordultam, majd mikor közelebb ért, a szar vállam ellenére kaptam fel, s öleltem magamhoz.
- Martin! Szia pajti! - igaz nem szerette, de adtam neki egy puszit, s kicsit magamhoz öleltem. Ő széles mosolyt villantott felém, majd letettem.
-Boldog Szülinapot Apa!! - átnyújtott egy kis csomagot, mit miután elvettem, féltérdre ereszkedtem, s szelid mosoly ült arcomra. -Megyünk repülni?! Ma is vezethetem a helikoptert?
-Köszönöm! Persze klassz lesz! - ám amint felpillantottam, a karba font karokkal álló Kat-re tévedt tekintetem. - Szia… - elmosolyodtam halványan, s indultam, hogy megölelem, csókkal köszöntöm mint régen, ám ő mellkasomnak nyomta tenyerét.
-Joe...kérlek…
bólintottam párat, összepréseltem ajkaim, aztán megdörgöltem fiam haját.
-Maradhat? Puccos parti lesz Washingtonban a szüleimnél. Örülnék, ha eljönne.
-Most nem lehet Joe… sajnálom. Csak mindenképpen felakart köszönteni.
-Oké. - odaléptem hozzá, megöleltem fiam, aztán hagytam, had menjen el az anyjával. - Szia Pajti! Legközelebb…
-De apa!! Maradni szeretnék! Anya kérlek!
-Nem érünk rá fiam! Mennünk kell!
-Menj anyáddal Martin! Legközelebb! A szavamat adom!
Azzal eldörgölt egy könnycseppet, s elment a  rideg feleségemmel, ki ennyi év után, képes volt ennyire… hátamon éreztem Charles sajnálkozó pillantását.
Arcvonásaim elkomorultak, majd nem törődve mással, bementem az irodához, hol az első kezem ügyébe akadó tárgyat vágtam a falhoz, majd egy következő is csatlakozott hozzá, aztán hajamba túrva szegtem fel fejem, s fixíroztam a plafont a tarkómra szorítva tenyereimet.
Sosem akartam ezt az érzést. Sosem akartam a haragot, mi bennem tombolt. Sosem akartam, hogy ilyen legyen a kapcsolatunk, és mind ezt valami apróságért, és az az üveg a fiók mélyén, az a bizonyos üveg, egyre csábítóbbá vált a napok múltával, ám eddig nem jutott eszembe.
Ha esetleg bejött a nő utánam, csendesen szólaltam meg.
-A múltkor kérdezted mi a helyzet... nos ez...Elváltunk, és ő vitt mindent ami fontos... - széttártam karjaim. Eddig jó volt a szülinapom...

Kíváncsian vártam a válaszát, de eléggé szűkszavúan fogalmazott, én pedig nem akartam faggatni. Érdekelt volna, hogy merre járt vagy éppen mit emelne ki az ott eltöltött időből, de inkább megtartottam magamnak a kérdéseimet. Az viszont nem kerülte el a figyelmemet, hogy hiányzott neki, hiszen a mosolya nem volt olyan, mint korábban. Inkább tűnt keserédesnek, mintsem boldognak.
Idővel elegendő bátorságom lett ahhoz is, hogy felhozzam azt a témát, ami miatt ma meglátogattam őt, de aztán egyre inkább kényessé vált az egész. Olyan dolgokról kellett beszélnem, amikről régóta nem tettem. Nem szerettem felfedni a falaim mögött rejtőző okokat, de most részben még is megtettem. Úgy éreztem, hogy kicsit fellibbenthetem a fátylat, hogy miért váltam én is magányos harcossá és mi miatt nem tudom elfogadni a tettét. Szavaira először lesütöttem a pillantásomat, majd pedig inkább kibámultam a messzeségbe, de nem feleltem semmit se.
Részben tudtam, hogy igaza van, de ugyanakkor még se. Ez bonyolult volt. Olykor azt érzem, hogy nem jogos, amit a bátyám tett, hogy így ki vonta magát, de aztán ugyanúgy felmentettem őt, mit mindenki más tette a környezetemben. Ha pedig dühös voltam rá, amiért magamra hagyott, akkor idővel jött a bűntudat miatta. Tudomásul vettem, hogy ő úgy látja a dolgokat, de nekem nem ment elfogadni ezt a nézetet, most biztosan nem.
Szerencsére a komorságot hozó viharfelhők hamar szétszéledtek és az elénk táruló horizont elegendő volt ahhoz, hogy újra melegséget és vidámságot csempésszen a lelkünkbe. A nevetését jó volt hallani és a mosolyom még szélesebb lett. Kicsit még kuncogtam is azon, amit mondott, mert egyre inkább kezdett emlékeztetni valakire a gyerekkoromból. Olyan volt, mint a híres neves Papamaci, vagyis Balu. Ő is imádott repülni és ő is olykor morgós maci volt, de ezt inkább megtartottam magamnak.
A ránk ereszkedő csend most nem zavart, nem költözött újra félelem a lelkembe. Csak élveztem az előttünk elterülő látképet, miközben próbáltam elraktározni magamban minden egyes képet, ami akár jól mutatna egy képeslapon is. Biztos voltam abban, hogy ezt az élményt soha nem fogom elfeledni, de mindennek ellenére is nem voltam biztos abban, hogy legközelebb sokkal bátrabb lennék, hiszen félelem még maradt bennem, de most már láttam azt is, hogy mennyi szépséget hozhat magával egy repülés.
Az övemet eddig se kapcsoltam ki, nem lett volna hozzá bátorságom, így azzal nem volt teendő, amikor a cukorka az ölemben landolt, akkor kérdőn néztem rá, de hamar meg is kaptam a választ. Sietve bevettem egyet és reméltem, hogy segíteni fog és azt is, hogy sima landolás lesz, nem pont ez fogja a kedvemet szegni egy esetleges újabb repüléstől.
Miután zökkenőmentesen landoltunk sietve kikapcsoltam az övemet, majd kiszálltam én is a segítségével. A korábbi durcás nőszemély eltűnt, helyette még mindig mosolyogtam.
- Köszönöm ezt az élményt, sose fogom elfeledni. – még mondani akartam valamit, de ekkor valaki azt kiállította, hogy apa és Joe figyelmét ezzel már meg is nyerte. Mosolyogva figyeltem a jelenetet és fel is ismertem a kisfiút a korábban látott fényképről. A mosolyom viszont szép lassan eltűnt, ahogyan egyértelművé vált, hogy nincs minden rendben közte és a nő között. Legszívesebben elsétáltam volna, mert egyre kényelmetlenebb volt ott állni és figyelni őket, vagy éppen hallani, hiszen annyira nem álltak távol tőlem. Egy idő után inkább a cipőmet kezdtem el fixírozni, mintha csak valami érdekese látnék rajta és összefontam a karomat is.
- Szép darab, és jobban száll, mint néhány repülő. – sietve pillantottam az ismeretlen hang felé, majd rájöttem, hogy korábban tőle kérdeztem meg, hogy merre is találom Joe-t. Ügyelt arra, hogy csak én halljam amit mond, díjaztam, hogy próbálja elvonni a figyelmemet, de nem túlzottan jött neki össze. Elhúztam kicsit a számat, majd amikor látta, hogy újra Joe-n állapodik meg a pillantásom, akkor csak bólintott.
Figyeltem, ahogy elviharzik és a szívem sajdult bele. Láttam azt is, hogy mennyire szeretne a fiával lenni, ahogyan a kisfiú is vele. Nem értettem, hogy a nő miért nem hagyta nekik. Képtelen voltam megérteni. Tettem egy, majd még egy bizonytalan lépést, mire a korábbi férfi megérinttette a kezemet, és amikor találkozott a pillantásunk, akkor biztató mosolyt villantott és a fejével arra bökött, amerre eltűnt Joe.
Végül sietve indultam meg, de az ajtóban megtorpantam. Hallottam ahogy valami összetört és megfordult a fejemben, hogy talán jobb lenne távozni, mintsem bemenni, de aztán kopogás nélkül nyitottam be, reméltem, hogy nem kell semmi elől elhajolnom, viszont az ajtóban megálltam. A korábbi jókedvű férfi helyett egy összetört férfit láttam. Mielőtt pedig bármit mondhattam volna ő szólalt meg.
- Sajnálom. – közhelyesnek hathatott, de tényleg sajnáltam. Úgy tűnt, hogy nem ő akarta ezt az egészet, hanem a nő. A reakciója és az is, ahogyan most viselkedik… ő talán még mindig szereti a feleségét, vagyis exét. Óvatosan közelebb léptem hozzá és majdnem megérintettem a hátát, de az utolsó pillanatban visszavonulót fújtam, mert nem tudtam miként is reagálna az érintésemre, így inkább az asztalhoz sétáltam.
- Mond ki azt, amit ki akarsz mondani, üvölts vagy törj és zúz, ha segít! Ha az segít, hogy az én fejemet üvöltöd le, akkor tedd meg, de ne fojtsd magadba, mert élve fog felfalni! – hangom óvatosan csendült, de érezhető volt, hogy nem viccelek. Elviselem, ha nekem üvölti ki azt, amit valójában annak a nőnek szánna. – Nem vagy egyedül, és talán ideje lenne megfogadnod a saját tanácsodat. – vagyis azt, hogy olykor idegenek segítségét elfogadni bölcs dolog. – Esetleg ide hozzam a kaktuszt? Feltehetőleg túlélné és utána lenne mivel lefoglalnod magad, mert el kellene ültetni. – az nem végezné olyan könnyen holtan, mint a többi dolog, amit eddig összetört. Közben pedig a lehető legóvatosabban próbáltam kihúzni a fiókjait, mert nem akartam felhívni magamra a figyelmet. Nem tudtam, hogy neki is volt-e gondja úgy, mint apámnak, de a gyanú mindig is ott élt bennem, hogy talán nem véletlen az, hogy ő is ott van és ennyire tud segíteni másoknak, ennyire megérti őket. Apám révén pedig volt már tapasztalatom, hogy merre szoktak szíréneket rejtegetni. Hamarosan meg is leltem. Óvatosan kivettem, de mindennek ellenére is pont ekkor találkozott a pillantásunk, mire elhúztam a számat és sietve rejtettem magam mögé az üveget. Ha rajtam múlik, akkor ez az üveg ma holtan végzi, mert nem fogom itt hagyni neki, hiszen olykor elég egy pillantás, hogy az ember elárulja magát. Én pedig nem fogom hagyni azt, hogy ne csak a családja széthullása, hanem az alkohol miatti önvádban is teljesen elvesszen, ha most megbotlana.


öltözet

Bluebell & Joe

….

Haragudtam. Nem erről volt szó, s legszívesebben leüvölteném a fejét, csak azért, mert megszegte az adott szavát. Elárult cserben hagyott, megfosztott a fiamtól, és minden mehetett a levesbe, már ami a hangulatomat illette.
Odabent összetörtem pár dolgot, majd bementem az irodába, és ott álldogáltam, miközben eszembe jutott azaz üveg, mit már nagyon rég elhelyeztem idebent. Nem akartam arra gondolni, hogy egy napon majd eltűnik onnan. Hogy egy napon, nem lesz miről emlékezni.
Aztán lépteket hallottam, s elmondtam mi a szituáció, mielőtt még kínos kérdéseket tett volna fel.
Abban azonban biztos voltam, hogy most már valóban nem fogja elfelejteni az egészet.
Nem akartam dühöngeni. Nem akartam, hogy minden tönkremenjen, és dobhassa az egész élményt a kukába.
Csendben végighallgattam, kifelé bámulva mindazt amit mondott.
-Majd megoldom, de ma nem lesz időm ültetgetni. Meg nem is értek hozzá… - dörmögtem az orrom alatt, s épp akkor fordultam meg, mikor a kezében megjelent az az üveg.
Lábaim földbe gyökereztek, arcomra fagyott minden érzelmem, majd közelebb léptem hozzá, s felé nyújtottam a kezem.
-Add azt ide kérlek, és ne kelljen nekem elvennem. - ismét tettem felé néhány lépést. - Tudom, hogy minek látszik, de ha végighallgatsz, rájössz a dolgok mikéntjére. - magyarázkodtam. Talán tagadni is tagadnék, ám az csak a vég kezdetét jelentené. Így aztán megköszörültem a torkom, vettem egy nagy levegőt.
-Annyiszor mondtam el az egész történetet, hogy lassan magam is megunom de...ez az utolsó üveg volt, amit vettem. A legutolsó. 6 éve ott pihen abban a fiókban, és emlékeztet, hová nem akarok  vissza kerülni. Mostanában előszedtem pár alkalommal, de… - felé mutattam. - A zárjegy sértetlen, és nem… nem én ragasztottam vissza. Számtalan trükköt ismerek, de ez a kibaszott üveg emlékeztet arra, hogy egyszer majdnem vége lett mindennek. Tedd vissza kérlek. - nem mentem közelebb, de hangom határozottan csendült.
Azonban arról beszélni, hogy mi is történt, s miért van ott azaz üveg, nos arra nem derítettem fényt. Megdörgöltem vállam, aztán vettem egy nagyobb levegőt.
Dühített, hogy elvette, dühített, hogy ott találta, dühített, hogy az a nyomorult üveg még mindig tele volt. Dühített, hogy lezuhantam, és tönkrement a karrierem, dühített, hogy apámnak lett igaza. Dühített, hogy mindezt nem tudtam, vagy épp nem akartam kiadni magamból.
-Lehet igazad van, és maga alá fog temetni az egész… mindenkinek megvannak a maga démonjai. - továbbra sem volt kellemesebb hangulatom, s nem akartam, hogy az az üveg esetleg a kukában összetörve, vagy esetleg a lefolyóban végezné.
Lehajtott fejjel álltam vele szemben, s csak remélni tudtam visszapakolja oda, ahol találta, hogy aztán kulcsra zárhassam azt az átokverte fiókot.
Ezer meg egy lehetőségem lett volna rá, hogy megigyam mindazt ami benne volt, ám mégsem tettem meg. Nem dobhattam mindent a kukába.
Aztán eszembe jutott a másik papír, s bizony terelni akartam a témát.
-Mit csinálsz ma délután? - ráemeltem kékjeim, s őszintén kíváncsi voltam. - Te ki akarod fizetni apád tartozását, nekem meg kísérő kellene erre a party-ra. Eljössz velem, és úgy vesszük, törlesztettél.  És legalább engem sem fogsz nyüstölni, holmi papírdarabokkal… - elcsendesedtem. Kellett a gondolat elterelés, s az is, hogy ne az imént történteken kattogjak.
Végül zsebembe ejtettem kezem, s úgy szólaltam meg újra.
-Bocs az előbbiért! Későbbre vártam őket.
Nem akartam tovább arról a témáról beszélni. Nem akartam, hogy szánjon, vagy épp elkönyveljen olyannak, amilyen már évek óta nem voltam. Azonban az, hogy mit gondolhatott rólam, titkot képzett, ám még is volt egy olyan érzésem, rádöbbent a dolgok mikéntjére.
Aztán még is előkerült a mosolyom, s úgy tekintettem rá, mintha az előbb mi sem történt volna, pedig az a mosoly nem a szívemből fakadt. Ám ha örökössen tépelődök, és kimutatom mindazt, amit mélyen legbellül érzek, egy idő után felemészt, és nincs kiút, csak az üveg fenekén.
-Nos, mit mondasz? Nem fogod megbánni!

- Sose késő új dolgot megtanulni vagy kipróbálni, én is legyőztem ma a félelemet többé-kevésbé. Ez pedig ahhoz képest semmiség. – nem akartam erőltetni semmit se, a kertészkedés tényleg remekül el tudja terelni az emberek gondolatait, képes kikapcsolni és feltölteni.
A pillantása apáméra emlékeztetett, de nem mozdultam meg. Sokszor találtam már szembe magam hasonló nézéssel, így többé nem volt kételyem afelől, hogy miért is tud annyira segíteni az alkoholfüggőknek, miért is érti meg őket olyan jól. Amikor közelebb lépett, akkor se hátráltam, majd a mikor kinyújtotta a kezét, akkor előhúztam a hátam mögül az üveget és szemügyre vettem, de megráztam a fejemet.
- Nem, hogy is mondtad? Nem akarok bűnrészes lenni, vagy azzal a tudattal élni, hogy miattam esett bajod vagy valami ilyesmiket hadováltál nekem is, rémlik. Most én is ezt érzem, amit te akkor. – komoran csendült a hangom, mert azt hitte ennyi elegendő ahhoz, hogy visszaadjam számára és kockáztassam meg azt, hogy ma estére netalán az üveg fenekével lesz találkozója, akkor hatalmasat tévedett.
Felvontam a szemöldökömet, amikor mesélni kezdett. Csendesen hallgattam végig azt, amit biztosan megannyiszor lejátszott már a fejében, vagy gyűléseken is lehet, ki tudja. Ujjaimat az üveg köré fontam, mintha csak kiakarnám velük takarni a látómezöjéből, de nem kezdtem el vizsgálni a zárjegyet. Hittem neki, hiszen mi oka lenne átverni engem? Semmi. Tartottam annyira gerincesnek, hogy ilyenről nem hazudna.
Érdekelt volna, hogy mi vezette őt ahhoz, hogy az alkoholba meneküljön, de nem kezdtem faggatózni. Úgy éreztem, hogy ez is éppen elegendő volt a jelenlegi helyzetben, hogy beszélt erről. Egyszer talán a többibe is beavat, de nem akartam kényszeríteni se őt. Végül én fordítottam el a fejemet és a kezemben lévő üvegre, majd a fiókra siklott a pillantásom.
- Visszarakom egy feltétellel. Ha nekem adod a kulcsot hétfőig. – Addig csak pár nap volt, és nem volt annyira extrém a kérésem. Persze, akár fel is tudja feszíteni a fiókját, ha még is a megbotlást választja, de legalább én is nyugodtabb lennék, hogy azért nem tudja olyan könnyedén kivenni onnan az üveget. – Csak pár nap van addig, ha úgy sincs terved vele, akkor annyira nem nagy kérés. Tényleg visszaadom hétfőn reggel. – nem gondoltam azt, hogy a családja miatti szomorúsága, démonjai addigra elillannak, de reméltem, hogy addigra csillapodni fog kicsit az a háborgó tenger, ami a jelenlegi találkozóval csak még veszedelmessebbé válhatott.
Reméltem, hogy most nem fog vitába keveredni velem és belemegy egyből. Tudnia kellett, hogy csak segíteni akarok neki és megóvni attól, hogy olyat kövessen el, ami miatt vélhetően nem csak tükörbe nem tudna nézni, hanem talán a fia szemébe se. Láttam, hogy mennyire kivirult, amikor meglátta. Fontos neki, efelől kétségem se volt.
Ha elég közel volt ahhoz, hogy meg tudjam fogni a kezét, akkor megtettem, miután az üveget visszaraktam a fiókba, de még mindig választófalként álltam közöttük.
- „Csak egyszer kell megengedned, hogy valaki könnyebbé tegye számodra ezt a terhet.” – őt idézve szólaltam meg és reménykedtem, hogy megfogadja a saját tanácsát, amit a mai napon adott nekem. Fura dolog az élet, hogy mind a ketten hasonló cipőben jártunk, csak más okokból, még is talán a másik gondját jobban meg akartunk oldani, mint a sajátunkat. – Ne felejts el, hogy nem vagy egyedül. Még akkor se, ha csak idegenek vagyunk az élet forgatagában. – egy bátorító mosollyal ajándékoztam meg. Aztán elengedtem őt és közelebb léptem a fiókhoz és neki dőltem az asztalnak.
- Le kell szállítanom az ételt a szüleimnek, amit rám tukmáltál és dolgoznom is kellene. Miért? – kérdőn fürkésztem őt, mert ötletem sem volt arra vonatkozóan, hogy mi juthatott eszébe. Amint meghallottam az ötletét hitetlenkedve megráztam a fejemet és jóízűen elnevettem magam, mint aki élete viccét hallaná. – Fogalmam sincs, hogy milyen partiról van szó, de szerintem összekeversz egy bizonyos szolgáltatással. Virágüzletem van és nem pedig escort cégem. – összefontam a karomat magam előtt, mint aki még mindig képtelen elhinni azt, amit mondott. Aztán hamar visszatért a korábbi témára.
- Nincs miért bocsánatot kérned, vagy sajnálod, hogy tudok róla? – tényleg érdekelt, hogy megbánta-e, hogy a részese voltam annak a jelenetnek, vagy nem.
Már majdnem inkább a távozás mellett döntöttem, amikor is megláttam a mosolyát és meghallottam az újabb kérdését.
- Egyáltalán milyen partira akarsz elrángatni és nem félsz attól, hogy egy húsvillával foglak ledöfni, mert cipővel még se illik dobálózni. – persze hogy arra utaltam, hogy általában inkább megettük egymást, mintsem felhőtlenül teltek volna a közöspercek. – Miért szeretnéd, hogy elmenjek? De csak őszintén és akkor megfontolom. – érdekelt, hogy miért nem mást hív el. Biztosan akad bőven ismerőse, talán még női is. Tényleg nem értettem, hogy miért vállalkozik arra önként, hogy összezárjanak minket egy partin.


öltözet

Bluebell & Joe

….

-Szerinted nehezebb felszállni egy gépre, mint elhessenteni az elmét vakaró késztetést, hogy ismét valami olyanhoz nyúlj amiről úgy gondolod megnyugvást adhat? - felvontam szemöldököm. Nem igen gondolkodtam, csak kimondtam azt, ami elsőre eszembe jutott.
Körbeforgattam szemeim. Nem volt sportszerű saját gondolataimat felhozni úgymond ellenem, ám meglepő módon abban a pillanatban magam is úgy gondoltam, hogy az én dolgaimba egy idegen ne akarjon belekontárkodni, és hogy semmi köze nem volt hozzá.
Mikor a kulcsot akarta, felszaladt a szemöldököm, s éreztem némi hitetlenkedést. Nem értettem, hogy jön ő ahhoz, hogy ilyen feltételeket szabjon, de még egy elzárt üveg is sokkal jobb, mint egy üres a kukában.
Megdörgöltem a tarkómat, fújtattam, aztán előszedtem a kulcsot, s felé nyujtottam, aztán még is tenyerembe zártam.
-Előbb tedd a fiókba! - megvártam míg megteszi, s csak aztán nyújtottam ismét felé azt. - Hétfőig.- bólintottam, aztán ha elvette a kulcsot, visszahúztam a kezem.
Sosem gondoltam, hogy egyszer ilyen kompromisszumot kellene kötnöm. Még Jack sem kért ilyesmit sosem.
Karba font karokkal hallgattam mindazt amit mondott.
Saját szavaim használta ellenem, mire elfintorodtam. Nem volt fair. Sokkal szívesebben hajtottam volna el, hogy menjen a gondolataimmal minél messzebb, de be kellett látnom, igaza volt. Vagy nekem volt igazam?
-Egyszer… igen...de neked is engedned kellene.
Benedvesítettem alsó ajkam, végigmértem, s előszedtem lehető legsármosabb mosolyom, s megvontam a vállam.
A megbánás részére nem feleltem. Az oké, hogy nem kellett bocsánatot kérnem, de én magam úgy éreztem igen, ám jobb akartam elterelni a gondolataim, mint sem ismét visszakanyarodni ahhoz a témához.
Figyeltem, hogyan álldogál ott az asztal előtt, én pedig nem mentem még közelebb, pedig játszi könnyedséggel eltudtam volna onnan vezetni, ha nagyon kellene azaz üveg. Ám nem tettem.
-Mint mondtam… ma van a Szülinapom… Washingtonban… a szüleim Partit rendeztek, és… -megvontam a vállam. - Eljössz velem, és nem fogsz többet zaklatni a papírjaiddal, és akkor nem kell többet összetépnem.
Persze ott égett bennem az is, hogy meglehet kell a visszatartó erő. Kell, hisz ki tudja miképpen alakul majd az a party.
-De megértem ha nemet mondasz… - az asztal mellett álltam meg, s megtámasztottam magam az oldalamnál. - Túl nagy feltétel. - újra sóhajtottam, aztán zsebre tett kézzel elléptem az asztaltól. Elhatároztam nem fogok könyörögni, ám végül még is megszólaltam.
-Te mondtad, hogy merni kell segítséget kérni… - vállam felett pillantottam rá. - Nemet mondanál a segítség kérésre?- hangomból mosoly volt kiérezhető, ám mikor felé fordultam, még nem égett ott az arcomon. Aztán hogyha rádöbbent kelepcébe került, bizony mosoly csúszott az arcomra.
-Háromra érted megyek! Kettőre érkezik a sminkes, és a fodrász! - mellé léptem, kacsintottam egyet, aztán letettem magam a székembe, ám a mosolyom eltűnt pillanatok alatt. Nem voltam bipoláris vagy ilyesmi, egyszerűen csak a lelkem nem találta a megfelelő álláspontot, miközben elkezdtem kinyitni fiam ajándékát.
Miután kibontottam egy kis dobozt, mi a csomagolás alatt volt, egy nyaklánc bújt belőle elő, rajta egy kézzel készült medállal, mi nagyon hasonlított a régi dögcédulámra, mi valamelyik fiókomban hevert odahaza. Mosoly siklott arcomra, majd a dobozt nyitva hagyva tettem le a monitor elé.
-Kérdésedre pedig… ez mind azért kell, mert egy cseppet puccos a party...Háromra ott leszek! Estélyid van?

- Nem így értettem és szerintem ezt te is tudod. – tényleg nem erre értettem, hanem az ültetésre és arra, amit arra vonatkozóan mondott, de inkább lemondóan sóhajtottam, mert nem állt szándékomban értelmetlen vitába keveredni.
Láttam rajta, hogy nem számított ilyen feltételre és úgy éreztem, hogy csak azért megy bele, mert azt hiszi nem fogtam fel a jelentőségét az üvegnek és azt, hogy miért is tartotta meg. Pedig nagyon is értettem, ha nem kaptam volna meg a kulcsot, akkor az üveget vittem volna el és azt hoztam volna vissza hétfőn. Nem vagyok kegyetlen, hogy megfosztanám őt tőle, de ilyen állapotban csak úgy nem hagynám magára az alkohollal.
Már éppen nyúltam a kulcsért, amikor még is a tenyerébe rejtette. Lassan kifújtam a levegőt és továbbra is álltam a pillantását. Jó voltam farkasszemnézésben, hiszen apám mellett szereztem gyakorlatot benne. Beraktam az üveget a fiókba, belöktem azt, majd elvettem a kulcsot és bezártam. Még ellenőriztem is, hogy biztosan működik a fiók zárja, majd a farmerem zsebébe csúsztattam a kulcsot.
Látszott rajta, hogy nem tetszik neki az, hogy a saját szavait használom fel ellene, de arra én se számítottam, hogy ezzel saját magamnak is csapdát állítok, amibe önként és dalolva fogok belesétálni.  
- Most nem én vagyok a téma, hanem te. – próbáltam ennyivel lezárni a dolgot, mert tényleg nem akartam vitát robbantani és az most nem számított, hogy néha nekem se ártana megfogadnom a lopott mondandóját.
Nem kerülte el a figyelmemet, hogy miként mért végig, ahogyan a mosolyát is nehéz lett volna nem észrevenni, de nem igazán tudtam hova tenni. Pontosan az a férfi volt abban a pillanatban, mint aki tökéletesen tisztában van azzal, hogy a mosolyával milyen hatással tud lenni a nőkre és ez rohadtul nem tetszett. Ez roppant bosszantó volt, mert biztos voltam abban, hogy valamire készül és hamarosan a saját kardomba fogok dőlni, legalábbis a nőimegérzésem ezt súgta.
- Érdekes, hogy egyszer se szerepelt a mondandódban az, hogy kérlek vagy bármi hasonló. Ha nem tűnt volna fel, nem szeretem, ha megmondják mit tegyek és mit ne. – édesen elmosolyodtam, mert még mindig nem értettem, hogy miért pont engem hív. – Nem mondták még neked, hogy irányításmániás vagy? – megforgattam a szememet, mert ez egyre abszurdabb volt. Ő fizette ki apám tartozását és akkor még azt is akarta, hogy elmenjek valami születésnapi partira, ahol egyetlen egy embert ismerek. Egyébként se voltam olyan, aki szeretett nagyobb rendezvényeken lenni, szóval határozottan vesztésre állt.
Gyanakodva felvontam a szemöldökömet, amikor azzal jött, hogy megérti, ha nemet mondok. Alsó ajkamba haraptam és őt fürkésztem, mert egy pillanatra tényleg azt hittem, hogy ez valamiféle játék és csak felvezeti a finálét, mert valójában tőrbe csalt. Persze ez mind csak pusztafeltételezés volt a részemről, totálisan bizonytalanságba sodort a viselkedésével.
Nem akartam hinni a fülemnek, mert tényleg sikerült saját magamnak csapdát állítanom, amit ő tökéletesen ki is használt. Arcomra volt írva, hogy most éppen a pokol bugyraiba kívánom őt, amikor pedig megjelent a mosolya, akkor megingattam a fejemet és próbáltam meglelni a lelkibékét, ami elég gyakran kitette a szabadságra mentem táblát, ha Joe közelében voltam.
- Gyűlöllek, remélem tudod. – persze, ezt pont annyira lehetett komolyan venni, mintha egy gyerek mondaná ezt, mert éppen harakszik valakire. Még mondani akartam neki valami szépet, de inkább csak tátogtam úgy, mint ahogyan a halak szoktak. – Pontosan tudod, hogy nem fogok nemet mondani. – morcosan csendült a hangom és újra megingattam a fejemet, mint aki nem hiszi el, hogy ez tényleg vele történik.
Olyan szívesen letöröltem volna a mosolyát, pláne miután rám kacsintott. Miközben próbáltam az érzéseimet és a gondolataimat rendezni figyeltem, hogy miként bontja ki az ajándékát és már majdnem megszólaltam, hogy minek küldi azokat és egyébként is milyen parti lesz, amire ennyire készülni kell, amikor is megelőzött a szavaival.
Ellöktem magam az asztaltól és elindultam kifelé, arra pedig hogy puccos lesz, csak lemondóan sóhajtottam és azt kívántam bárcsak megnyílna alattam a föld és befogadna a pokol.
- Pontosan annyi van, amennyit gondolsz. – nem voltam puccos ünnepségek vendége, nem volt estélyim és mielőtt még bármit mondhatott volna egyszerűen kisétáltam az irodából, az ajtót pedig pontosan olyan kedvesen csuktam be magam mögött, mint arra számítani lehetett.
Kifelé menet kivettem a borítékot a táskámból, majd odaraktam a kaktusz mellé és egyszerűen a lehető leghamarabb eltűntem erről a helyről, mert minél távolabb akartam lenni tőle.
Szemétláda. Aljas szemétláda.
De valójában inkább magamra haragudtam, amiért ennyire ostoba voltam, hogy nem jöttem rá időben, hogy segítek neki csapdába csalni magamat. Egyszer fogadja meg a tanácsomat, vagyis a sajátját és még akkor is én jövök ki belőle rosszul. Csak is én tudok ennyire balszerencsés lenni.


öltözet