Az EPA szerencsére Manhattanben van, így csak Queensből kell átjönnöm a munkába. Ettől szakmaibb helyen már nem is lehetnék, hiszen környezetmérnöki szakon végeztem, és itt pont a kapcsolódó hatósági feladatokat látjuk el. Persze itt is vannak különböző osztályok, mert egy-egy szakterület nagyon összetett, és, ha valaki minden kérdésre pontos választ akar adni, ami a jogszabályi háttérnek is megfelel, akkor ez elengedhetetlen. Ráadásul egy-egy osztálynak is sok munkája van, akik egy-egy kisebb feladattal foglalkoznak, és mondjuk egy engedély kiadása után egy valaki kapja meg véglegesen az anyagot. Így a kérelmezőnek is könnyebb dolga van, ha kérdés-e merül fel, mert csak az engedélyt kiadó, azon feltüntetett személyt kell keresnie, aki képben van az adott feladattal. Persze nem feltétlen egyből, mert sok hasonló ügy lehet, de az adatbázisban rákeresve tudni fog válaszolni a dologra. De mivel nálunk rengeteg jogszabály van, ami szinte folyamatosan változik, és egyéb jogi munkák is vannak, így van egy jogi osztályunk is, akik egy-egy jogszabály értelmezésében segítenek, és szólnak a fontos változásokról. A szakmai munka mellett erre nekünk már biztos nem lenne időnk, hogy állandóan a jogszabályi változásokat bújjuk. Persze mi is időről időre ránézünk, mert vannak olyanok, amiket nem napi hiszen használunk, és amikor elő kerül megnézzük mi módosult, és, hogy jól emlékszünk-e a kérdéses dologra.
Itt én vagyok az egyedüli kakukktojás, mert én tartom a kapcsolatot Puerto Ricoval, így nekem mindenbe bele kell látnom, mert én fordítok spanyolról angolra, és visszafelé. Így, bár be vagyok rakva mintavételre a vízügyi részre, szükség esetén én vagyok az is, akit más szakterületre is be tudnak dobni. Ez részben hasznos, mert átfogó képem van mindenről, és a változásokat is követni tudom, de néha szívás, mert így szinte bárkit helyettesíthetek, de engem kevesen, vagy egyáltalán nem tudnak helyettesíteni feladattól függően. De eddig még lelkes vagyok, még akkor is, ha időről időre, segítségre van szükségem. Erre pedig néha egy-egy gyakornok, diákmunkás is kifejezetten hasznos. Ha nem szakmai gyakorlatra jön, akkor is tud segíteni, mert akkor olyan munkákat adok neki, amik nem nehezek, csak időigényesek, így sokszor elmaradnak, mert nincs rá időm.
A főnököm szólt, hogy most is van jelentkező erre a posztra, bár csak egy hétre, és, ha szeretném, akkor mellém osztja be. Tudja, hogy el vagyok maradva bizonyos dolgokkal, így engem kérdez meg először. Ráadásul a jelentkezési lapja alapján a szakma is érdekli, bár földrajz szakos a Columbián. Én mindig örülök, ha valakit érdekel a környezetvédelem, még akkor is, ha nem ilyet tanul. Így értelem szerűen kérem a segítséget, és majd meglátjuk, hogy miben fog tudni nekem segíteni. Bármit is tud átvenni, én örülni fogok, még akkor is, ha nem fogja tudni ránézésre megmondani, hogy engedélyre váró folyamatábrából esetleg milyen lényeges dolog hiányzik.
A kolléganő, akivel osztozok a külön irodán most lebetegedett, így otthon van. Nem fertőz, mert „csak” a füle fáj, de szédül miatta, így viszont nem tud bejönni. Mi szerencsére külön irodában vagyunk, és nem azon a részen, ahol mindenki kis boxokban ül egy légtérben. Képtelen lennék ott dolgozni, mert bár a spanyol és az angol is az anyanyelvem, szakmai szöveg szinkronfordítása és megértése nem olyan egyszerű még nekem sem, főleg, hogy általában jogi nyelvezeten vannak a szövegek.
Hamarabb eljön az a nap, amikor Tyra Greene megérkezik, mert a sulis beosztása engedi. Éppen az osztály titkárságán vagyok, hogy megbeszéljek a titkárnővel néhány dologt, és mivel a főnökkel is összefutok, így megkérdezi, hogy megérkezett-e Tyra. De alig, hogy ezt kimondja, már csörög is a titkársági telefon, hogy hozzám érkezett egy Tyra Greene nevű lány, mi legyen, én pedig jelzem, hogy megyek le elé.
- Szia! - köszönök neki, a kapusnak pedig csak bólintok, hisz vele ma már találkoztam. - Te vagy Tyra Greene? - kérdezem, és, ha igen a válasz, akkor folytatom tovább. - Flor Sánchez Moreno vagyok - mutatkozok be, és a kezemet nyújtom felé. - Egyelőre kérünk egy vendégkártyát, a többit meg nap folyamán intézzük. Rendben? - kérdezem, de egyben jelzem is Emmának, a kapusnak, hogy írjon ki a nevére egy ilyen kártyát.
- Elkérhetném a személyidet vagy a jogsidat? - kérdezi Emma Tyratól az adatai miatt. Ha megvan a kártya, felvezetem először a titkárságra, hogy ott is bemutassam, meg közben az anyagaimat is magamhoz veszem, amiket az előbb otthagytam. Csak ez után indulunk el az irodánk felé.

in the office

Flor & Tyra

osem volt még irodai munkám, de a suliban volt egy hirdetmény, hogy megajánlott jegyért lehet menni gyakorlatra az EPA-hoz egy rövid időtartamra. Én pedig, mivel végképp nem vagyok stréber, de érdekel minden dolog, így naná, hogy jelentkeztem. Igazából annyiból nem volt jó döntés, hogy amíg itt robotolok, addig sem tudok menni a többi helyre dolgozni, de elfogadták. A kutyák azért hiányozni fognak, de szerencsére nem sokáig kell majd nélkülöznöm őket.
Anya szerint ilyen helyen business casual a dresscode, így ezúttal sem öltöztem másképp, mintha az egyetemre mentem volna. Én nem a szakadt nadrágban járó csaj vagyok, inkább veszek fel egy normális farmert egy jól kinéző felsővel. Bár, azért azt nem lehet mondani, hogy nagy divatdiktátor lennék, meg amúgy a színekhez sem kifejezetten értek, hogy mi mihez illik, de mindig igyekszem normálisan festeni.  Ezúttal egy barna szövetnadrág van rajtam egy egyszerű, fehér felsővel és egy barna térdig érő csizma. Egészen jó kombináció, már csak arra kell ügyelnem, hogy ne egyem és igyam le.
Viszonylag időben megérkezem a hatalmas épületbe, igyekeztem inkább korábban jönni, nem festene jó képet rólam, ha már az első napon elkésnék, úgyhogy ma inkább taxival jöttem. Ebből persze nem lesz rendszer, mert nem bírnám pénzügyileg a dolgot, de az a baj, hogy a metróval meg bármikor lehet bármi és akkor jól elkésnék, ha így alakulna.
Egy Flor nevű lányhoz kell jönnöm, az ő munkáját fogom majd segíteni az elkövetkezendő időszakban. Mivel még sosem volt ilyen munkám így eléggé várom, hogy mi lesz, és nagyon bízom benne, hogy nem lesz unalmas.
A recepciónál be is jelentkezek, hogy megérkeztem, gondolom most szólnak a lánynak, hogy itt vagyok és majd jön értem, ha ráér. Leülök ott az előtérben és nézelődéssel töltöm el a fennmaradó időt. Nem is kell sokat várnom, mert hamarosan megjelenik egy latinos kinézetű lány. Egyből fel is pattanok és elindulok felé.
- Hello, igen én vagyok Tyra – köszöntöm és be is mutatkozom egyből. Nyújtom a jobbomat is. – Oké – egyezem bele a vendégkártyás dologba.  Nagyon menő lesz majd, hogy nekem is lesz ilyen kártyám, bár ha a nadrágomra csíptetem, idegesítően fog csattogni, mint ahogyan a szembejövő pasinak is. Mindegy, valahogyan majd csak megoldom.
- Ja, persze, adom is – felelem a recepciósnak és gyorsan előkeresem a kért iratokat és át is adom neki. Amint megvan a kártya, gyorsan mindent elrakok a táskámba és csatlakozom Florhoz, hogy bemenjünk az irodába.

Hallottam fél füllel, hogy most valami új programot indítanak a felsőfokú képzésben részvevők számára, hogy kis időre jöjjenek ide dolgozni, mert ezzel próbálnák meg népszerűsíteni a környezetvédelmet. Valahol értem, mert ők az a korosztály, akik már úgy-ahogy a saját lábukon állnak, és még képesek új szokásokat felvenni, és, ha lesz gyerekük, ezeket továbbadni nekik. Sajnos, nem sajnos, a kicsit fiatalabb korosztályt nem feltétlen lehet ilyennel megfogni, mert ők éppen a lázadó korukban vannak sok esetben. Az egészen kicsiknél pedig, ha a szülőt nagyon nem érdekli, akkor a gyerkőc lelkesedését elfolytja, legalább is egy idő után. Pedig éppen a fiatalok és az utánuk jövő generációk életét lehetetlenítjük el, ha nem változtatunk sürgősen. Már most vannak olyan városok, országok, akiknek a környezetszennyezés miatti klímaváltozás ellehetetleníti az életét, vagy pont ebbe halnak bele. Ettől függetlenül nem tudom az ilyen tanulók jelentkezésének pontos feltételét, vagy, hogy mit is fognak nálunk csinálni, mit lehet rájuk bízni. Amikor pedig a főnököm bejelentette, hogy kaphatok egy segítséget, ez nem fordult meg a fejemben, hogy ebben a programban vesz részt. Bár lehet, hogy valóban nem így van, de majd megkérdezem. De végül is lényegtelen, mert az érkezésének így is, úgy is örülök. Akár azért, mert szakmabeli és tud segíteni, vagy azért, mert érdekli a környezetvédelem, még akkor is, ha csak magánember szintjén. „Cselekedj lokálisan, gondolkodj globálisan!” Ahogy az egyik fő jelmondatunk tartja. Ha már vele is több a lokális cselekvő, egy kicsivel közelebb vagyunk a célhoz.
A titkárságon most azért vagyok, mert van egy új, belső szabály, és azt akartam megkérdezni, hogy jól értem-e. A régi rendszerben még vannak homályos foltok, viszont e nélkül kicsit nehéz beépíteni, hogy mi is az új, mert akitől az ehhez kapcsolódó dolgokat megtanultam, az sincs a helyzet magaslatán. Viszont a vezetőt mindig elsőbbség övezi, így először azt hallgatjuk meg, beszéljük meg, amit ő szeretne. Viszont a felém irányuló kérdése a telefonból kerül megválaszolásra, és mivel helyben vagyok, így egyből rá is tudom vágni, hogy „megyek”. A papírokat, amik nálam vannak, azt nem viszem magammal, mert a titkárságon biztos meglesz, a portánál meg ez koránt sem biztos. Sajnos néha hajlamos vagyok otthagyni valahol ezt-azt, ami persze egy idő után eszembe jut, és érte megyek, de most próbálok egy esetleges hosszabb utat megspórolni magamnak.
Lent nem sokan vannak, csak két középkorú férfi, akik szemmel láthatóan ismerik egymást, így közös dolog miatt érkeztek ide, és egy fiatal lány. Így egyértelműnek tűnik, hogy ő Tyra, de azért biztosra megyek, és rákérdezek, amire igen a válasz.
A recepciós kiad egy vendégkártyát, amit majd le fogunk cserélni, de a belépő rendszer csak ezzel működik. Bár a pultban is van egy gomb, ami nyitja a forgókaput, de ezen csak akkor engednek át valakit kérdés nélkül, ha már ismerik az illetőt. A kártyát nálunk nem kell a ruhánkon hordani, ahogy igazi dresszkód sincs, de sokan kézközelben tartják, hogy gyorsabban átfordulhassanak a rendszeren. Meg az a módszer, ahogy a mellettünk elhaladó kolléga használja, egyáltalán nem biztonságos. Én már megszoktam, hogy a bejárat közelében veszem elő, és egyből el is rakom, mert egyébként idegesítene, és úgy is letenném valahol.
Amint kiállításra kerül a kártya, elindulok felfelé. - Először belépünk a titkárságra, bemutatlak, és utána megyünk az irodába, ha nem gond - kérem ki a véleményét. Persze, ha van sürgősebb dolga, mint mondjuk egy mosdó, vagy bármi, akkor az elsőbbséget élvez. A mi részünk az emeleten van, így arra indulok. Kopogok, majd belépek. - Eva - szólok a titkárnőnknek - ő itt Tyra Greene. Tyra, ő itt az osztályunk titkárnője Eva Gray - mutatom be őket egymásnak. - A főnök bent van? - kérdezem Evat, bár elvileg a főnök és Tyra már találkozott az interjún.
- Igen - válaszol -, és most tette le a telefont - adja a tudtunkra.
- Gyere, bejelentjük, hogy valóban megérkeztél - mondom, de még el sem érem az ajtót, már nyílik is, és nagy lendülettel lép ki a főnök.
- Na, ez majdnem sikerült - kommentálja a történteket egy sanda mosollyal. - Örülök, hogy megérkeztél - köszönti Tyrat. - Eligazításra megyek, de jó munkát - lép el mellettünk a kezdeti lendülettel. Én ezt egy apró bólintással nyugtázom, és Tyra felé fordulok. - Van bármi kérdésed itt, vagy mehetünk az irodába? - kérdezem, és, ha igen a válasz, akkor megindulok arra felé, mutatva az utat. Ha van, megbeszéljük. Nincs messze, csak néhány iroda, ahova megyünk.
- Az irodában eredetileg ketten vagyunk, de a kolléganő lebetegedett, így egyelőre otthon marad - adom a tudtára, hogy miért van két gép. - Ha megfelel, akkor a Te asztalod a miénkre merőleges lenne, az ablak előtt. Persze átrakhatjuk a másik oldalra is, bármikor, ha azt szeretnéd - tájékoztatom erről is. Van, aki nem szeret az ablak alatt ülni, van, aki a bejárati ajtónak szeret háttal lenni. Sajnos az iroda adottságai miatt, máshogy nagyon nem tudjuk ezt elrendezni. De, ha van ötlete, nyitott vagyok.
Ha eldönti az asztala helyét, vagy, ha van jobb ötlete, akkor úgy rendezzük át. Ezt követően, ha nem tette meg magától, megkérem, hogy foglaljon helyet. - Szabad megkérdeznem, hogy honnan értesültél erről a lehetőségről az EPA-nál? - kérdezem kedvesen egy személyesebb beszélgetést indítva.

in the office

Flor & Tyra

recepciónál jönnek-mennek az emberek, míg én várakozom. Nem kell sokáig tétlenül ülnöm, mert felbukkan a lány, akinek segíteni fogok majd. Gyorsan elintézzük a formai dolgokat a belépőkártyát illetően majd csatlakozom hozzá a folyosón.
Florral először a titkárságra megyünk, ahol nem tudom, mi van, de rendben, bemutatkozom. Én mindenhol bemutatkozom, ha kell, de azért bízom benne, hogy nem kell majd az összes szobát végigjárnom.
- Oké – felelem röviden. Gőzöm sincs, hogy mi van ott, de megkérdezni meg nem merem, mert tutira ciki. Nem beszélünk túl sokat, míg az említett iroda felé tartunk. Cipőink ütemes kopogása visszhangzik a folyosón, eközben pedig nézem a falon a szebbnél-szebb képeket. Majd talán egyszer, ha nem sietek annyira, jobban rájuk pillantok majd.
Gyorsan odaérünk a titkárságra, ahol egy hölgy fogad, Eva.
- Hello – köszöntöm a titkárnőt egy mosoly kíséretében. Nem igazán van időm szétnézni, szerintem már vissza sem tudnám idézni, hogy hogyan jutottam ide, de végül is az eltévedés az egyik szuperképességem, ha ez itt is megtörténik majd, nem fogok meglepődni. A vezetővel is találkoznom kell… oké.
Egy ismerős arc lép ki a szoba ajtaján, vele már az interjún megismerkedtem.
- Hello – köszöntöm őt is. – Köszönöm szépen a lehetőséget – mosolygok rá. De nem sokat foglalkozik velem – miért is tenné… - aztán Flor felém fordul, hogy mehetünk-e. Nagyokat pislogok, fel sem fogom, hogy mik történnek hirtelen, de – Persze! – egyezem bele. Kis időre van szükségem.
Amint itt végeztünk, egy apró integetéssel elköszönök Eva-tól és követem Flort. Sóhajtok egy nagyot. Itt ilyen gyors az élet?
Nem megyünk messzire, csak néhány ajtóval arrébb, az a Flor irodája, vele leszek együtt, a kolléganője most nincs itt, így nem leszünk zsúfoltan.
- Nekem bárhogyan megfelel az asztal, alkalmazkodom – felelem a lehetséges opciókra vonatkozóan és finoman megvonom a vállam. Nem akarok én lenne a probléma forrása, így nyilván az a fontos, hogy nekik hogyan kényelmesebb. Arra az asztalra, amit az enyémként említett, lerakom a cuccaimat, majd leülök a székre. Forgós szék, imádom!
Furcsa lesz itt dolgozni, nehezen ülök meg a fenekemen, de valahogyan csak megoldom.
- Az egyetemen hirdették a pozit – felelem a kérdésre és közben a lányra pillantok. – Megajánlott jegyet kapok érte. Meg amúgy sem árt, ha kicsit kipróbálom magam ilyen helyen, még nem volt irodai munkám – folytatom mosolyogva.  – Vannak még más gyakornokok is? – teszem fel a kérdést Flornak. Bizonyára nem én jöttem egyedül, hiszen azért az, hogy vizsgát ezzel ki lehet váltani, eléggé jó üzlet, ha azt nézzük. – Mik lesznek a feladataim? – érdeklődöm. - Nem igazán tudok róla sokat, eléggé általános témák voltak az interjún. Kávét főzni mindenesetre tudok – nevetek.

Az elmúlt időszakban túl sok mindennel kellett idebent foglalkoznom szinte egyszerre, hogy legalább a látszata meglegyen, hogy majdnem napra kész vagyok. Sok feladat jött egyszerre, és bár a legtöbb dolognál már tudom a munkafolyamatot, megcsinálni, végig menni a lépéseken nem pár pillanatot vesz igénybe. A saját szakterületem mellett ráadásul még én fordítok mindenkinek oda-vissza spanyolról, ami hiába megy gyorsan, egy-egy anyag azért általában legalább egy órát igénybe vesz, mert több oldalas jogi és szakmai szövegeket tartalmaz. Ha leszámítom, hogy ez után is késő estig be vagyok táblázva, mert az EPA mellett dolgozok időnként egy kávézóban és oktatni is szoktam az edzések és a tánc mellett, az itteni munkafolyamataim is felpörögtek. Ez pedig erősen rányomja a bélyeget mozgásomra, mert fejben már a következő munkafolyamatot készítem elő. Nem szoktam menekülni a feladatok elől, de, ha szem elé kerülök, akkor mindig megtalálnak egy újabb feladattal, amit jelenleg már biztosan nem tudnék elvégezni. Kell egy kis idő, mire sínre kerülök, és azt érzem, hogy nem vagyok teljesen elúszva a rám váró munkákkal.
Amikor Tyra megérkezik, még ez a felpörgött állapotom van, és nem tudok egyik pillanatról a másikra átállni. A Titkárságra minden új kollégát be szoktunk vinni, mert onnan érkeznek a feladatok, és sokszor oda is kerülnek vissza, meg, ha bárki bárkit keres, és nincs a helyén, akkor ott érdeklődnek először. Sok külső munkánk van, így nem meglepő, ha valaki nincs a helyén, de nem mindig lehet tudni, hogy az adott kolléga, kolléganő épületen kívül dolgozik, vagy egyáltalán nem is jött be akár szabadság, akár betegség miatt. Ha új arccal találkozunk, akkor is tőlük próbáljuk beszerezni az infókat. Valahogy rájuk sokszor úgy tekintünk, mint egy információs központra. Szerencsére a mi titkárnőnk nagyon kedves és segítőkész, és igyekszik minden szükséges infót megosztani velünk. Tyrat is kedvesen fogadja, bár sejtem, hogy most ő is sok munkának néz elébe. Ezt a pörgős érzést pedig a közvetlen főnökünk is tetézi, valószínűleg sürgős feladatot kaphatott, mert csak akkor szokott ennyire lényegre törő lenni, és az új munkatársakat nem behívni megbeszélni a feladatokat. Persze, ami késik nem múlik, így még sor kerülhet rá, hogy behívja Tyrát, bár lehet, hogy csak a munkaidő vége felé.
Minden esetre, én is igyekszek minél hamarabb az irodába visszatérni, hogy ott kicsit személyesebb dolgokra is rátérhessünk. Keveset tudok arról, hogy Tyra miért is jelentkezett ide, ami azért lényeges, mert csak így tudok neki testhez álló feladatokat adni, amivel boldogul, és nem érzi úgy, hiba volt ide jönnie.
Beérve az irodába felvetem neki, hogy át is rendezhetjük az asztalát, ha szeretné. - Akkor később is jelezheted, ha mégsem jó - mosolygok rá. A következő kérdésemet is még talán egy kicsit felpörgött állapotban teszem fel, de a válasz alatt igyekszek kicsit lelassítani magam. Amikor helyet foglal én is leülök. Figyelek a válaszára, de veszek egy mély levegőt, hogy kicsit lassabb tempóra tudjak kapcsolni. - Milyen jó lehetőségek vannak nálatok - mosolygok a megajánlott jegyre értve. - Tudtommal vannak még, de elég sok osztályunk van, és nem tudom, hogy hova kerültek. Itt most, ha jól tudom csak Te vagy. Mármint ezen az osztályon. Bevallom nem hallottam túl sok konkrétumot erről, csak annyit, hogy mivel kértem segítséget, így Téged osztottak mellém. Így én elképzelhetőnek tartom, hogy vannak, akik csak később pár nap múlva vagy a jövő héten kezdenek - válaszolok. Ha nagyon sok új ember van itt, akkor is megakad a munka. - A vezetőség ebbe engem annyira nem avatott be - vallom be őszintén. Bárkit, akit mellém raknak, annak tudok munkát adni, le tudom foglalni, be tudom vezetni az itteni életbe, munkafolyamatokba. - Már előny - vigyorgok szélesen, bár viccesen, mert nem ezt a munkát szánom neki, ahogy a vezetőség sem. - Egyébként ott van a kávéfőzőnk - mutatok a saját, kis masinánkra, amit leginkább csak mi használunk az irodában. - Vehetsz az ottani dolgokból, főzhetsz magadnak is bármikor, a vízforralóval pedig teát is készíthetsz, ha szeretnél. De, ha a saját ízlésednek megfelelőt szeretnél készíteni, akkor hozhatsz is be. Mi elég erős kávét iszunk, erős pörköléssel, amit nem mindenki szeret - avatom be legelőször ebbe; ez a könnyebb rész. - Egyébként lent van egy büfénk is, ahol szendvicset, csokit, kávét, meg ilyeneket lehet kapni - teszem még hozzá. - Nos, hogy mik lennének a feladataid, az leginkább attól függ, hogy miben vagy jártas, mi áll hozzád a legközelebb - kezdek bele a munka szempontjából fontosabb dologba. - Én tartom a kapcsolatot Puerto Ricoval, így az onnan érkező és oda tartó anyagokat, én szoktam fordítani. De egyébként a szakterületem a vízmintavételezés, felszíni vizekből és szennyvíztisztító telepekről. De annak érdekében, hogy a többi szakterületre is beleássak, és napra kész legyek, így sok egyéb területre is be szoktak hívni segíteni. Szóval, hogy meg tudjam mondani, mi lesz a feladatot, kicsit jobban meg kellene, hogy ismerjelek - mosolygok rá kedvesen. - Most olyanra gondolok, hogy milyen szakon vagy, milyen tárgyad lesz megajánlva, vagy azon belül milyen témakör érdekel, vagy mit kaptál, ha osztottak ki ilyet. Illetve, hogy mik az erősségeid, gyengeségeid, például, hogy jól fogalmazol, de számolni nem szeretsz. De ez csak egy példa volt, hogy értsd mire is gondolok - pontosítok itt a végére, mielőtt valamit nagyon félreért. Ha mondjuk, beszél spanyolul, és szeret is azon olvasni, írni, fogalmazni, oda-vissza fordítani, akkor ilyet is rábízhatok, ha vállalja.

in the office

Flor & Tyra

nnyira gyorsan történnek az események, hogy időm sincs hirtelen felfogni, hogy épp kivel beszélek és hol vagyok. A góré természetesen ismerős, azonban a nevére már végképp nem emlékszem, na nem baj, majd ha megyünk kifelé az irodából, gyorsan meglesem, hátha rajta van valami táblán az ajtó mellett. Evá-t azt hiszem, sikerül megjegyezni majd, kedvesnek tűnik. Bárcsak jobban figyeltem volna, hogy merről jöttünk. Kapkodom a tekintetem jobbra-balra, de többnyire csak követem Flort és ismerkedem a környezettel. Számítottam arra, hogy az eleje ilyen lesz, bár még sosem volt irodai munkám. De igazából ez sem másabb, mint egy bármilyen más munka, hiszen itt is meg kell ismerni mindenkit és megtanulni mindent, ami a munkavégzéshez szükséges.
Fellélegzek, amint a szobába érünk és leülök arra a székre, ami elvileg az enyém. A szoba egész kis helyes, otthonos, szépen berendezték, és jó nagy ablak is van, hogy minél több fény tudjon bejutni. Én jobban is szeretek természetes fénynél lenni, mint lámpát kapcsolni. Az asztallal kapcsolatban bólintok egyet, de úgy gondolom, hogy én bárhol elvagyok, nem akarok útban lenni senkinek, nyilván nem az a legfontosabb, hogy én mit hogyan akarok, hanem a szoba fix lakóinak kényelme az elsődleges.
- A Columbia sok szervezettel és vállalattal kapcsolatban áll – vonom meg a vállam. – Én igazából a hely közelsége miatt választottam ezt – felelem mosolyogva. A többiektől már hallottam, hogy nagyjából milyen munkákat szoktak csinálni, így nincsenek nagy elvárásaim nekem sem, de legalább beletanulok néhány irodai folyamatba.
A kávéfőzős poénomra Flor a szobában elhelyezett gép felé mutat, így legalább ha tényleg ilyesmit kell majd csinálnom, akkor nem kell végigsétálni vele az egész világon. Nem vagyok egy nagy tehetség, hiszen csak elkészítem, nem sétálok vele, mint a pincérek.
- Wow, nagyon köszi, szuperül hangzik! – felelem az ajánlatra. Nagyon jó hely lehet ez, ha ilyen dolgokat biztosít a dolgozóinak. Meg látszik is az egész irodán, hogy szép, igényes környezet az egész.
Azt vajon nagyon ciki lenne mondani, hogy semmihez nem értek? Egyébként szerintem egészen jó munkaerő vagyok, csak mondják el világosan, hogy mik lesznek a feladataim. Ugyanakkor nincsenek nagy elvárásaim, hiszen mégis csak egy ingyen dolgozó gyakornok vagyok, akinek a teljes leadminisztrálása tovább fog tartani várhatóan, mint maga az ittartózkodása. – Ez az első irodai munkám, így nincsen igazán tapasztalatom.
Majd ahogy erre számítottam is már, Flor mond néhány szót a pozijáról majd rólam kérdez. Nem is értem, hogy ő miért nem vett részt az interjún, sokkal egyszerűbb lenne akkor mindenkinek.
- Az Erdők és a környezetváltozás című tárgyhoz lehet ezt beszámíttatni – felelem. – Földtudomány szakon vagyok, ez eléggé sokrétű egyébként. Mondjuk a vízügy pont nem az erősségem, de bele tudok tanulni szerintem – vonom meg a vállamat. – Spanyolból sem vagyok valami jó – de azért bízom benne, hogy lesznek angol nyelvű munkái is, különben akkor mi másért osztottak volna be ide. Meg az interjún egyébként sem volt kérdés, hogy mennyire beszélek jól más nyelveket. – Ehhez a tárgyhoz lesz még egy terepmunka, amit a városon kívül kell végezni, meg az itteni.
Előre dőlök a székben miközben gondolkodom, hogy mit mondhatnék még.
- Igazából, azt mondták, hogy nagyjából majd olyasmiket kell csinálni, hogy iratrendezés, fénymásolás, meg ilyesmik – vallom be. - De örülök neki, ha tanulhatok valami szuper dolgot, aminek hasznát is veszem – mosolygok rá. – Más diákoktól hallottam, hogy az ügynökség eléggé úszik a papírban és digitalizálni kellett különféle doksikat aztán amiket meg felvittek a rendszerbe, utána megsemmisíteni. Szerintem ilyesmit biztosan tudnék én is, nem hangzik bonyolultnak… - mondom kissé elgondolkodva. – Nálatok is kell ilyesmit?
Előhalászom a táskámból a jegyzettömbömet illetve egy tollat, hogy ha esetleg olyan dolgokat mond, ami a későbbiek során hasznos lehet, akkor leírom. Jobban preferálom egyébként a tabletet vagy a mobilt, de bunkóságnak tarthatja, ha azon pötyögök, pedig fényévekkel hasznosabbak a digitális jegyzetek, mivel lehet keresni bennük. Laptopot meg inkább nem hoztam, nem mondták, hogy itt kapok-e.
- Nekem is lesz gépem? – érdeklődöm, és a laptopja irányába pillantok.

Az iroda elég jól felszerelt, aminek az egy részét mi hoztuk be, egy részét pedig adták. A beépített szekrény, ami az egyik fal mentén végig, és a plafonig ér, már régóta az iroda részét képezi. Az asztalok, amiknél ülünk, és a szekrény előtt van, részben itt voltak, részben pedig kértük, hogy jobban férjünk. A kis konyha részt, a raktárból kaptuk, és szinte minden olyan, amit mások visszaadtak, hogy nekik nem kell, de egyébként tökéletes állapotúak. A mikrót is például így kaptuk, a kávéfőző egy része céges, a „kopó” részek pedig már általunk összeadott, a vízforralót viszont az irodatársam hozta otthonról. A tányérok, poharak és evőeszközök viszont értelem szerűen mind sajátok. A mellette lévő szekrényben pedig van egy kis kézmosó csap, csak, hogy összkomfortos legyen. Ezt már nem is tudjuk hogyan került ide, mert jó néhányszor volt már költözés és átalakítás, így előfordulhat, hogy régen itt volt a labor, ahol ez előírás. Hagyom, hogy kicsit körül nézzen, és, ha kérdése van, azt felteheti akár most, akár később.
Miután helyet foglalt, van lehetőségünk egy kicsit ismerkedni. - A közelség sokszor valóban fontos - mosolygok miközben elismerem az igazát. - Nagyban meg tudja könnyíteni az életet - teszem még hozzá.
- Ugyan! Igazán nincs mit. A kolléganőnk lettél, így ugyan azok a feltételek járnak, mint nekünk - mosolygok rá. Csak azért, mert már most tudjuk, hogy nem lesz itt hosszú távon, nem kell hátrányban lennie. Jó, laptopot nem fog kapni, meg vezetni sem vezethet céges autót, meg saját telefonvonalat sem fog kapni, de, amit lehet, biztosítunk neki, és a minéket fogja használni, ha mégis kell valami.
- Se baj. Mindent el kell kezdeni valahol - mosolygok rá. - A suliban gondolom használtatok szövegszerkesztőt és táblázatkezelőt. Ugye? - kérdezem, bár ez annyira alap, hogy meglepődnék, ha nem így lenne. - Mert általában mi is ezeket használjuk, meg néhány speciális programot, de, ha oda kerülünk, minden megmutatok - nyugatom meg. Legalább is remélem, hogy így van. Minden munkahely más-más programot használ, amit sokszor csak ott helyben tud elsajátítani. De, amiket felsoroltam, azok nagyon alapok, és, hogy mit tudunk a tudásából kihozni, az nagyban tőlem függ, főleg, ha ő is hozzáteszi, hogy igyekszik, és nem utasít el minden munkát. Bár nem nézem ezt ki belőle.
A válasza, ami a szakja és az ittlétére vonatkozik, elgondolkoztat. - Ha nem vagy jó spanyolból, akkor nem kérlek meg, hogy nézd át a spanyol fordításaimat, hogy vannak-e benne elgépelések - szélesedik ki a mosolyom. De nálam ez tényleg így működik. Ha valamit nem tud, és nem látom szükségességét, hogy megtanulja, akkor nem erőltetem, nem adok ilyen feladatot, ha ő sem kéri kifejezetten. - Ez egy elég jó, és sokrétű terület. Melyik irányból vizsgálódsz? - kérdezem kíváncsian a témájára értve. - Mármint, hogy az erdők hogyan hatnak a környezetre, hogyan változtatják meg, vagy a környezetváltozás hogyan hat az erdőkre, vagy ezeknek a dinamikus változását? - pontosítok a kérdésen. - Illetve az antropogén hatásokat is figyelembe veszitek vagy ezeket mellőzve, a természeti környezetet veszitek alapul? - érdeklődök tovább. Ha megtudom, hogy mi egészen pontosan a feladata, akkor még az is lehet, hogy nagyon hasznos anyagokat is tudok neki adni, amiket felhasználhat. Vagy, ha nem is odaadni teljes egészében, hanem megmutatni neki a nélkül, hogy bármelyik ügyfelünk adatát, anyagát illetéktelen kezébe juttatnám.
- Értem - válaszolok arra, hogy milyen feladatokat is gondoltak neki adni. - Én próbálok egyfajta egyensúlyt teremteni mindenben. Amolyan, ha Te segítesz nekem, én is segítek Neked. Igen, van ilyen is, mert a belső iratok egy részét még mindig papír alapon készítjük, főleg ahol több aláírás kell. És ezzel valóban el vagyok én is maradva, hogy ezeket beemeljük a rendszerbe digitálisan. De ez ne úgy képzeld el, hogy több éves anyagokról beszélünk, hanem legfeljebb félévesről. Meg azzal is el vagyok maradva, hogy ezekben az anyagokban szépen sorban, időrendben szerepeljen minden, és nyomon követhető legyen egy-egy ilyen dossziéban, hogy mi az, ami kizárólag elektronikus, és mi van meg papír alapon is - avatom be a dologba. Ha minden jól megy, akkor én úgy tervezném az eddig elhangzottak alapján, hogy kicsit segít nekem az iratrendezésben, utána meg rátérünk a tantárgyára. Túl sokat sajnos azzal, hogy papírokat rendezget, nem tanul sokat a tantárgyhoz, amihez a jegyet kapja.
- Úúú! Gép! - világosodok meg. - De jó, hogy mondod - nyúlok is a belső telefonért, hogy felhívjam az infót a gép miatt. Már készül, csak az egyik program frissítése lassú, mert régen nem volt használva a számítógép, így le van maradva, de már csak pár perc, és hozzák is adják a tájékoztatást a vonal túlvégén. - Hamarosan hozzák a gépedet, ha lefrissít az egyik program - válaszolok neki, miután letettem a telefonomat. Bízom benne, hogy ez tíz percen belül valóban meg is történik, és tudják hozni. - Mi alapvetően asztali gépeket használunk, bár azoknak, akik sokat vannak terepen, azoknak adnak laptopot is. Én is asztali gépen szoktam dolgozni, de most javítják, mert a múltkor egyszer csak leállt, és nem tudtam újraindítani. Ne kérdezd, hogy mi történt, mert nem tudom, de azt mondták meg tudják oldani, csak alkatrész kell, amire tegnap még vártak. Szóval ne lepődj meg, hogy Te nem laptopot kapsz - mosolygok rá. Bár nekem is laptopom van otthon, annyira nem szeretem, mert sokkal sérülékenyebb, mint egy asztali gép, és, ha történik vele valami, a legtöbb esetben nehezebb a javítása is, már, ha egyáltalán lehetséges. Ráadásul a képernyője is korlátozott, ami engem kifejezetten idegesít, mert sokszor osztott képernyőn dolgozok, de a tervrajzokat is kényelmesebb nagyobb képernyőn nézni.