Igen sok megpróbáltatás elé állított az élet és a legtöbbel egyedül kellett szembenéznem. Kitartó voltam és elszánt, de igazából ezzel sosem volt problémám, hiszen a szüleim mindig ilyennek neveltek. Világéletemben szorgalmas voltam, a családom pedig támogatott a céljaim és feltörekvéseim elérésében. Biztattak és az én örökös kíváncsiságomhoz az övéké is hozzátársult. Szeretem a logikát, a logikus gondolkodást - tapasztalatom szerint pedig az orvoslásban ennek igen nagy hasznát vehetjük. Ennek ugyan hátulütője is akad, méghozzá a szkeptikusság bizonyos dolgokban, hiszen a mai napig nehezen fogadok el bármilyen magyarázatot bizonyíték nélkül. Ám vannak pillanatok az életemben nekem is, amikor ezen érvektől messzire el kell vonatkoztatnom. Jellememből adódóan foggal s körömmel ragaszkodom a véleményemhez, nagyon nehéz meggyőzni ellenérvekkel.
Kedves személyiségnek tartom magam, aki figyel másokra és segít mindenben amiben csak kell. Barátaim sűrűn fordulnak hozzám a mai napig tanácsért, amit könnyű szívvel, a saját véleményem és jól átgondolt helyzetükre tekintettel meg is adok nekik.
Az eddigi életemben végig nagyon felelősségteljes és igen maximalista voltam, és ez a két tulajdonságom az ami azt hiszem a jövőben is el fog kísérni. Mindig betartom a szabályokat, minden tőlem telhetőt megtettem annak érdekében, hogy körülöttünk minden a helyén legyen. Rengeteg mindent a nyakamba vállalok a mai napig. Ami egyre inkább megmutatkozik, azok a vezetői készségeim, amiket a későbbiekben szeretnék majd kihasználni. Konkrét terveim és igen hosszú listám van a jövőre nézve, de ehhez előbb a maximális módon bebiztosítom magamat és a családomat.
Egyéb:
• 2018 - ban Atlas Medine megszületett (az ő fia)

A rend a lelke mindennek. A szobában, a szekrényben, a polcokon.. Ezt nagyon jól megtanultam édesapámtól, talán túlságosan is. A társaim kinevettek, ha egy héten háromszor átrendeztem a szobámban a dolgokat, ha füzetekbe írva jelöltem meg a hétre szükséges feladataimat. Az eredménye mégis szemmel látható volt idővel, így többen körülöttem próbáltak leutánozni és igyekeztek megérteni a miérteket. Voltak, akik megközelítették a szintet, de sosem volt senki, aki felülkerekedhetett volna rajtam. Ezt nem lehet csak úgy megtanulni, gondoltam én, ehhez érzés és hozzáértés kell, egy született tehetség, amit szerencsére én megkaptam az élettől.

Egy koszos ősrégi napló tartalma; Kerem kézírásával
Mindent feltettem egy lapra érted!
Nem hittem volna, hogy egy gyönyörű lány miatt veszni hagynék mindent, amit felépítettem. Az emberek érzéketlennek tartanak. Arrogánsnak. Szerintem inkább kitartó vagyok. Apám az egyik legbefolyásosabb ügyvédje, úgy gondoltam akkoriban így senki nem állhat az utamba. Mígnem egy véletlen találkozás VELED mindent megváltoztatott.
Egy pillantás. Egy érintés. Egyetlen éjszaka. És még többet akarok! Te eltudtad ezt érni nálam, azóta teperek érted, hogy ezek a napok hetekké és hónapokká váltak Veled. De aztán más valami történt. Elválltak az útjaink. Ott hagytál egy szó nélkül. Hátat fordítottál és elmentél... így másra koncentráltam, mikor úgy tűnt hogy ez az állapot a kereséseim ellenére sem fog változni. Hoppon maradtam.
Így más lányok után keresgéltem, ám egy valakihez voltam igazán hű, aki ütötte azt a mércét, melyet te igéztél meg nálam. De még ő sem tökéletes. Ő bíztatott arra, hogy végezzem el az orvosi tudományokat és hogy hagyjam a francba a nagyapám cégét. De az utóbbira is szükségem volt...a pénz motiváló erő volt ezekben az időkben. Feltettem majdnem mindent egy lapra. Ahogy azt is, hogy ezt a nőcskét bemutattam a szüleimnek is.
Miután begördültünk a szüleim felhajtójára, Tarára pillantottam. Ugyanaz a tágra nyílt szem, pánikszerű arckifejezés fogadott, amit az Eiffel-torony tetején láttam rajta. Megnyugtató mosolyt sugároztam felé.
- A szüleim szeretni fognak téged. Nem kell aggódnod semmi miatt.
- Igen. - mondta lélegzet visszafojtva.
- Akkor készen állsz?
Tara torkán látszott, ahogy nagyot nyel, aztán megragadta a karomat.
- Én is szeretlek téged. Rögtön mondanom kellett volna. Azt is akartam. De elkezdtem gondolkodni rajta, aztán meg már túl késő volt. Pedig így van. Szeretlek téged.
- Tudom. - Hogyne estem volna még jobban szerelembe vele? Csodálatos volt.  
- Mit tennél, ha a szüleidnek nem tetszenék? - kérdezte, hirtelen komolyra váltva. Fontos kérdés volt, őszinte választ érdemelt.
- Ebben nekik nincs választásuk.
Az arcomat fürkészte, aztán megkérdezte:
- Komolyan gondolod, ugye?
Megcsókoltam. Nem tudtam nem megtenni. Aztán azt mormoltam:
- Igen, Cicus.
Hátralökött.
- Nehogy így nevezz a szüleid előtt.
Nevettem, és megdörzsöltem a mellkasomat. Erősebb nő volt, mint amilyennek látszott. Még soha senki nem lett a világ egyik leggazdagabb embere azáltal, hogy mindig és mindenkivel nyájasan viselkedett. De az utóbbi tíz évben, amióta Tara besétált az életembe, és fenekestől felforgatta azt, megpróbáltam azzá a férfivá válni, akit a felesége megérdemelt. Mert eljegyeztem őt. Ám mégis féltem kicsit. Előtte csak úgy ismertem a szerelmet, Damla előtt és után, mint ami sebezhetővé és dühössé tesz. De Tara nem így szeretett. A szülei halála után ő nevelte fel a húgát, Lilt. Erős volt, kitartó, és végtelenül türelmes. Számára a szerelem elköteleződés volt és kiváltság. És miatta én is jobb ember lettem.
Ami pedig az orvosi tanulmányaimat illette...az Egyetemi és kórházi professzoroktól is sok segítséget kaptam. Rengeteg mindenen voltam túl ezzel kapcsolatban is. És úgy volt, hogyha megnyitom a magánrendelőmet...utána megházasodok Tarával. Két legyet egy csapásra.
Korán érkeztem a rendelőmbe. Szívesen voltam pár percig egyedül, mielőtt az első beteg érkezett. Tekintetem futólag átsuhant a kissé elsötétített helyiségen - íróasztal, kényelmes karosszékek, a szivárvány színben pompázó heverő az ablak előtt. Mint gyerekorvost, teljes mértékben kielégített a munkám. Az elmúlt években gyakorló orvosként dolgoztam és gyakran volt az a benyomásom, hogy egy betegnek csak egyes részeit kezelem, hogy inkább a betegség jelenségeivel van dolgom, mintsem magával a betegséggel. Volt időm a betegeimet, mint embereket megismerni; rengeteg időm volt a rendelőkben a kérdéseket meghallgatni. Tudok már a fiam létezéséről is. A szeretett nőm a kórházban fekszik, eszméletlenül és én mégis ide menekültem a rengeteg érzelmi hullámaim elől. Ma nem nyitok ki. A gyerekemre kell vigyáznom. Furcsa érzés apának lenni, ám az hogy eltitkolta előlem...kicsit még fáj. Nehéz Atlas felé megnyílnom, igyekszek, de még mindig furcsa, hogy a fiamnak nevezem őt.  
Fellapoztam a határidőnaplómat és végig néztem a mára szóló előjegyzéseket. M. B., P. J., J. M. Aztán itt megállt az ujjam. Ebéd után az első betegem a 8 éves Fred Owen lett volna. Elfelejtettem, hogy tegnap engedték el az egyetemi klinikáról. Múlt héten kaptam Fred főorvosától a telefonértesítést - „tüdőrák, az agyvelő felé áttételekkel” -, de ezt már tudtam. A kissrác tüdőrákban fog meghalni. Már szeptemberben, öt hónapja sejtettem amikor súlyos depresszió különféle jelei miatt keresett fel az édesanyja, akivel sokat is beszéltem erről. Minden erre utalt: a depressziók, a száraz köhögés. Ezért kértem egy időpontot, hogy itt a teljes orvosi vizsgálatot végeztethessek. De megindultam vissza a kórházba, ahol Damlat ápolták, hiszen ott akartam mellette lenni. Hiszen megakarok vele házasodni a jövőben, rendbe kell hoznunk mindent... hiszen ahogy korábban is írtam...többet akarok!
Csak épüljön fel, amiben kapja a segítségemet is és a támogatásomat is... és minden apró cseprő dolgot megbeszélünk. Csak szép fokozatosan, hiszen fogalmam sem lesz, hogy mikor fog megébredni és ugyan beszélek hozzá napi szinten...úgy érzem, hogy ez nem segít. Ennél több kell. Sokkal több. És sok mindentől is félek. Hiszen miatta hagytam el a volt nőmet és okkal! Rádöbbentem arra, hogy nála jobb nő nem létezik. És erre évek kellettek! Túl voltam pár futó kapcsolaton, pár egy éjszakáson és volt egy teljes éves kapcsolatom is. De Damla...mindegyiknél fontosabb volt.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Egy igazán talpraesett, határozott, racionális férfi vagy, aki szereti követni a szabályokat, mindenre magyarázatot akar találni, és mindenben keresi a logikát. Nem meglepő, hogy ehhez társul némi maximalizmus is. Mindemellett nagyon segítőkész és odaadó vagy, amit már csak a foglalkozásod is tökéletesen tükröz.
Egy fiatal fiú életében szerintem gyakori, hogy a pénz motiválja. Sőt, talán bárkiről elmondható ez, hiszen pénzből élünk. Úgy tűnik, neked ezért a pénzért nagyon messzire sem kellett menned, hiszen a családod az elmondásod alapján eléggé tele van. Nincs ebben semmi rossz. Szerencsés vagy, hogy olyan életed volt és lehet, ami tisztességes hátteret tud biztosítani neked, a szerelmednek és a fiadnak a jövőben. Mert hát van egy fiad.   Pont attól a nőtől, akit életed szerelmének is hívhatunk akár, akivel sajnos egy időre eltávolodtatok egymástól, külön utakon folytattátok, a sors viszont úgy döntött, ideje ismét kopogtatni egymás ajtaján. Sajnálatos, hogy ilyen szomorú körülmények között találjátok magatokat, de nagyon remélem, hogy a hosszú és rögös utatok végén minden pontosan úgy alakul, ahogy szeretnétek. Csak kitartás kell hozzá.  

Színt és rangot hamarosan admintól fogsz kapni, de addig is utadra engedlek, biztos nagyon várnak már rád.

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!