Az egész nagyon régen kezdődött, amikor még mindketten gimisek voltunk, és valahogy olyan távolinak tűnt a későbbi kihívásokkal teli élet.Nem voltunk kimondottan legjobb barátok, és igazából az ismeretségünk eleinte kimerült abban, hogy a baráti társaságunk egy időre közös metszéspontra került. A te akkori legjobb barátod és az én akkori legjobb barátnőm egy pár alkottak. És mint ez azokban az időkben is volt, a két baráti társaság összeolvadt, kivált közös hétvégi programokra, vagy a nyári szünetben szervezett kirándulásokra, táborozásokra.Ilyen alkalmakkor eleinte frusztrálóan nem találva közös témát szűkszavúan beszélgettünk, vagy a sörösüveg mögé bújva kortyolgattunk, figyelve a többieket.Aztán egy idő után sűrűbbek lettek ezek a beszélgetések, egyre több közös témát találtunk, és egyre többször vonultunk félre a többiektől. Nem történt közöttünk semmi az alatt a három év alatt, amíg le nem érettségiztünk és szét nem rebbentünk a szélrózsa ezer irányába. Sokan nem hisznek a női-férfi barátságban, és tagadhatatlan, hogy sosem működött volna közöttünk igazán, ha nincs a másik felé egy csöppnyi vonzalom. Biztos, hogy volt, de valahogyan többre becsültük azt a semmiből születő tiszta kapcsolatot, amely közöttünk kialakult.Kimondatlanul is megtartottunk a határokat és nem közeledtünk. Talán néha, egy-egy kósza, elmélázó pillanatra, amely éppen olyan könnyedén reppent tovább, ahogyan született.
Az érettségit követően sosem kerestük többé egymást.Te a nyugati partra mentél egyetemre, én maradtam New Yorkban, ahol nem sokkal később megismertem a későbbi férjemet.Te elvégezted az egyetemet, elemző közgazdász lett belőled. Később a környezetvédelem, illetve a megújúló energia, a zöld beruházások azok amelyek egyre inkább maguk felé irányították a figyelmed. Fiatalon, huszonnégy évesen megnősültél, és a feleséged családjának vagyona révén lehetőséged adódott a benned szunnyadó üzleti érzék kiteljesítésére. Bármihez nyúltál, bármilyen befektetés felé irányítottad a figyelmed, valahogy mindig sikeres voltál. Néhány mellényúlás azért akadt, de nem annyi, hogy megingassa a szépen gyarapodó vagyonotokat. A kezdeti aprócska céget, melynek alaptőkéjét apósod nászajándékként adta gyakorlatilag alig tíz év alatt felvirágoztattad. A nyugati part tíz legismertebb és legbefolyásosabb zöldberuházásokat finanszírozó cégét létrehozva.A rengeteg munka, a gyerek utáni hiába való küzdelem (a feleséged nem tudott teherbe esni, és a lombik programok is rendre kudarcot vallottak) és a fokozódó egyéb problémák gyakorlatilag tönkretették a házasságotokat, melynek négy évvel ezelőtt válás lett a vége. Milyen különös, hogy az én és a fiam életéből is akkor sétált ki a férjem.
Nehéz válás volt, a vagyonmegosztáson hosszú hónapokig ment a harc, amelynek végén a cég a neveden maradt, ahogy a kapcsolati tőke is, az egyéb vagyontárgyak, a közös ingatlanok azonban a volt feleségedhez kerültek. Ekkor határoztál úgy, hogy visszaköltözöl New Yorkba.Bár még mindig ingázol Los Angeles és New York között, zömében inkább az utóbbiban tartózkodsz.
Egy beruházás keretén belül keresztezik egymást újra az útjaink, több mint húsz év után.A házam és egyben az üzletem melletti zöld területet 2023 januárjában vásároltam meg, hogy ott egy mozgássérült gyerekek számára is komfortos játszóteret építtessek. Nyilván ehhez leginkább az anyagiak hiányoznak. A házra azonban nem tudok több jelzálogot felvenni, kivált amíg az részben a papíron még férjem nevén van. A húgom, aki jelenleg hivatásos katona és külhoni szolgálatot teljesít, a saját magántőkéjét hajlandó részemre odaadni, de ez önmagában még kevés. A teljes beruházásnak, mindössze a 30%-a.Legalábbis a cég szerint, amely a portfóliót elkészítette. Szükségem lenne tehát a fennmaradó 70%-ra, hogy megvalósíthassak valami olyasmit, ami azt hiszem számomra egy óriási lépés lenne.A cég, amelyet megbíztam több vállalatot is felkeres, és a tiéd jelentkezik, hogy talán érdekelné a dolog. Annak ellenére, hogy majdhogynem null profitos beruházásról lenne szó, valamiért fontosnak tartod, hogy egy ilyen ügyet is támogass. Amit én nem tudok miért….valójában azért, mert volt egy féltestvéred(én őt nem ismertem) aki szintén mozgássérült volt.
A nevem nem mond semmit a számodra, hiszen a férjezett nevem a Lane a lánykori nevem Starwin. Még így ismertél te is, úgyhogy az első, megszervezett tárgyaláson nem tudod ki fog veled szemben állni. Ahogyan én sem, hiszen a céged nevében nincs semmiféle utalás rád, az csupán egy mozaikszó, fantázia szülte név.
És akkor, több mint húsz év elteltével találkozunk. Egy íróasztal mellett, pár üveg ásványvíz mellett, vadidegen emberek figyelő tekintetének kereszttüzében, én pedig hirtelen meg sem tudok szólalni, ahogyan te sem. Milyen fiatalok voltunk….és most hol vagyunk…oly sok év, oly sok eltűnt év….
(Név és arc nincs kőbe vésve, de kérlek, ha változtatni szeretnél, akkor mindenképp egyeztess velem.Ha megérkeztél küldj üzenetet, köszönöm. )