Reece gyerekkorától kezdve zseniként volt számon tartva. A családja körében, sőt messze a tizenhatodik századig visszanyúlóan nem született olyan okos fiú a famílián belül, mint ő. A szülei dolgos, szeretetreméltó emberek, immár harmincnyolc éve házasok. Edmond Hawkins üzleti vénája kimagasló, de nem csupán az eszének, hanem a szerencsének is köszönheti azt a birodalmat, melyet lassan húsz éve épített fel, és a mai napig ebből gazdálkodik a rokonság. A Hawkins-klán számos kaszinóval, bevásárlóközponttal rendelkezik szerte az országban. Idősebbik bátyja, Seth örökölte meg az apja helyét az üzletben, és azóta is egyengeti a kis világukat. Édesanyja, Virginia Hawkins az állatvédők nagy támogatója, megannyi alapítványon keresztül istápolja a kihalás szélére sodort fajokat, gyakran szervez estélyeket, és különböző eseményeket, melyekkel a szívén viselt manátuszokat, és jegesmedvéket védelmezi. A legkisebb Hawkins meghozta a várva várt másik nemet, az egyetlen kislányt a fiúk között. Ellen jelenleg a Columbia egyetem tanulója zene tagozaton, de sajnos a nagy álma nem az iskolához, hanem a tánchoz húzza. A szülei ragaszkodtak hozzá, hogy befejezze a tanulmányait, és egy friss oklevéllel a kezében, talán már megengedik neki, hogy a saját életét élje.

Reece már a serdülőkora óta tudta, hogy egyszer a csillagokig fog jutni, és nem kis meglepetést okozott azzal, hogy a gyermekként álmot hozó esték végül valóra váltak. Állandóan mindent helyesen igyekszik csinálni, roppantul kényes, ha az élete bármelyik területén felborul az egyensúly. Nehezen tolerálja a káoszt, mindenben a rendezettséget keresi, emiatt sem meglepő, hogy a feleségével közös lakban mindennek megvan a maga szent helye, és ha csak egy centiméterre mozdítják el a tárgyakat, azonnal kiszúrja a turpisságot.

Megnyerő bájával, és babapofijával nincs nő, aki ellen tudna állni neki. Laza természetével szinte már az első percben az ujja köré csavarja a kiszemeltet, és addig nem nyugszik, míg meg nem szerzi. Szeretete, és birtoklási vágya az évekkel egyáltalán nem apad el, a hűség nála elsődleges, ha egyszer valaki megcsalja, abban megrendül a hite, és soha többet nem tér vissza hozzá. A kapcsolatokban általában ő a hallgató fél, csodálatot szül a jelenléte, partnere állandó figyelmére szomjazik, de cseppet sem papucs alkat. Mindenről megvan a saját véleménye, nem hangoztatja túl sokat, de ha megszólal, akkor annak jelentőséget kell tulajdonítani. Nagyon intelligens jellem, laza külsejével ellensúlyozza a valódi belső értékeket. Szereti a változatosságot, nem véletlen, hogy élvezi is a munkájával járó utakat, külföldi tartózkodásokat. Könnyedén viseli el az életében beálló változásokat, a legtöbb esetben ő a bástya egy házasság alatt, aki tűzön és vízen keresztül is állva marad.

Az örökös nyugalom szigete, de ha valaki lángra lobbantja, és kihozza belőle az állatot, akkor későn lohad le, nem szeret vitázni, de ha már egyszer érvényesítenie kell az akaratát, akkor nem retten vissza. Borzalmasan nehezen emészti meg, ha valaki uralkodni próbál felette, nem szereti, ha mások mondják meg, hogyan is élje az életét. Lázadó típus, akinek a tűz az idő végezetéig ég, ezzel figyelmeztetve az ellenségeit arra, hogy nem jó emberbe kötnek bele, ha egyszer érdekellentétet állítanak fel. Családcentrikus, mindenáron saját gyermekre vágyik, mindenkivel jól kijön, egyszerűen imád a középpontban lenni.

A munkán belül azon emberek táborát erősíti, akik mindenkivel jó kapcsolatot ápolnak, egyfajta ragasztóként üzemelnek a csapaton belül. Imádja az izgalmat, az újabb helyzeteket, megfoghatatlan sóvárgás keríti hatalmába, ha egy idő után a monotonitás rabjává válik.

Edmond és Virginia kéz a kézben üldögélnek a nappalijuk közepén elhelyezkedő ülőalkalmatosságon. A pillantásuk kettő csintalan gyermekükre siklik, és azoknak különböző természetére. A családfő minden bizodalmát fektette legidősebb fiába, akin már most látszik, hogy igazi üzletember lesz belőle. Seth a kocsikkal egy egész armadát állított fel, és az egyik katonai alakját ültette ki az egyik párna tetejére, egységeket toborozva, meg számokat felírva egy meeting-re kész táblára, amit az apja hozott haza a cégtől. Az idősebbik Hawkins hangos, és olykor agresszív, ha nem az van, amit ő akar, történetesen nem csinálhat bombát a közös helyiség közepén, magára vonva a szülei figyelmét. A másik oldalon, csendes magányában az aprócskának ugyan nem mondható öcsike ül, aki magasságban már majdnem utolérte a bátyját is, szokatlanul a saját világába merül bele. Édesanyjuk meghatottan szemléli a vasárnapi idillt, miközben gömbölyödő hasára fekteti jobbját, jelezvén a harmadik Hawkins érkezését. Edmond homlokát kora ellenére vakos ráncok barázdálták szét, tudván, hogy egy nehéz időszakon vannak túl, a felesége elől el kellett titkolnia, hogy majdnem csődbe ment a megélhetésük forrása. Seth minden bizonnyal át fogja venni a helyét, ha eljön az idő, de mi lesz a középső fiúval? Reece-t igazán nem köti le semmi, bonyolult egyenletekkel, számukra érthetetlen tudományos könyvekkel üti el az idejét, állandóan az univerzumban fellelhető másik életformákról beszél, megállás nélkül egy új csillagvizsgáló távcsövet szeretne. Nem értik őt, vagyis az édesapja nem találja hozzá a megfelelő csatornát. Mivel lehet lekötni egy olyan gyereket, akinek az esze már most túlnőtte a szüleiét?
- Drágám. – hajol oda a feleségéhez, és egy szelíd mosoly kíséretében hint egy gondoskodó csókot a várandós asszony homlokára. – Igen, Edmond? – a nő közelebb bújik férjéhez, és mérhetetlen szeretettel öleli körbe a lelke másik felét. – Mit gondolsz, mi lenne a legjobb Reece-nek? Én megértem, hogy Seth autókat hajkurász, a barátaival tölti az idejét, de aggódom a fiúnkért…nincsen senkije, magában beszél, a csillagokat lesi, mint valami megszállott. Más, mint a többi gyerek az iskolában. Az igazgató azt kérte, hogy gondoljuk át az osztályugrást…fel tudod ezt fogni? Még sosem fordult elő hasonló a családban, én nem tudom, hogyan kellene kezelnünk…mi lesz, ha viszály robban közöttük? Most még úgy tűnik, hogy minden rendben van, de vajon mindig így lesz ez? – a férj nem kis félelmet táplál saját utódja irányába. Az ismeretlen nem az a terep, ahol Edmond Hawkins remekelne, és ha veszélyforrást lát fia személyében, ott már közbe kellene avatkozni, de valahogyan az arát nem ostorozza ugyanazon aggodalom. – Ed…Reece különleges, és ezt el kell végre fogadnod. Mások kötik le, nincs más feladatunk, mint a legjobbat adni neki, és ha ezt másképpen nem tudjuk elérni, mint másik osztállyal, vagy iskolával, akkor meg fogjuk tenni. Nem tehetsz különbséget közöttük, sosem érezhetik, hogy az egyiket jobban szereted, mint a másikat, világos? – az asszony megrovó intése komolyságot sugall, és a férjnek esze ágában sincs ágálni a szent szavakkal. – Rendben van, ne idegesítsd fel magadat, tudod jól, hogy nem tesz jót a kicsinek. – megenyhült arckifejezéssel simít végig a pocakon, melyben végre egy kislány növekszik. Nem fog vitatkozni a nejével, de mégsem hagyja nyugodni a tény, hogy a középső fiú más…nem szereti az eltérőt.

Reece betöltötte a tizennyolcat, és máris túl van az első diplomáján. A családban nagy az ünneplés, a bátyja is most szerezte meg az üzleti oklevelet, mégsem lehet egy lapon említeni a kettőt. A rivalizálás már egy jó ideje fennáll a két testvér között, nem utaltak rá szavakkal, de a tetteikben megmutatkozik a féltékenység, a szüleik…pontosabban az apjuk által sugallt különbség. Az egyedüli villámhárító az édesanyjuk, és egyre cseperedő húguk, akinek szépsége páratlan. A szülői házban nagy a sürgés-forgás, az egyetemi kampuszt a hátuk mögött hagyva elérkezett a nagy bejelentések ideje. Seth felvételt nyert a családi üzletbe, immár az édesapja jobb keze lesz, még több időt fognak együtt tölteni, mint eddig. A legtöbben tapssal jutalmazzák ezt az örömhírt, csak a középső gyermek válik érzéketlenné a témával kapcsolatban. Nem bírja értelmezni a siker fogalmát a testvére viszonylatában. A tudását gyatrának tartja, éppen csak, hogy egy közepes osztályzatot hozott össze, a szakdolgozata felét ő javította át, hogy értelmezni tudják a feljebb való körökben. Neki senki nem mondta akkor, hogy okos, vagy köszönjük…természetes volt, hogy ő segítette ki a gyengébb tudással rendelkező testvért, ő segítette ki a bajból is, ha részegen kellett hazafuvaroznia. Reece mérhetetlenül nyugodt természet, sosem emelte fel a hangját, nem éreztette az ellenszenvét, azonban nem volt ostoba. Neki is feltűnt, hogy Edmond Hawkins szemében félelem gyúl, ha ő kerül terítékre, nem érti meg a gondolkodásmódját, és ami más…az már nem feltétlenül jó is. Szerényen vonul vissza a ligetes kertrészbe, ahova egészen kicsi kora óta szívesen menekült el az árgus szemek elől. Legnagyobb meglepetésére édesanyja várja ott a kis hintában üldögélve.
- Gyere ide Reece. – hívogatja a kedves, és ismerős melegséggel átjáró biztonsággal, mert abban a fiú mindig is biztos volt, hogy az egyetlen biztos pontja az életében…az anyukája. Szótlanul telepszik le mellé a még szabadon lévő játékra, és löki el magát, ellentmondva a gravitáció törvényeinek.
- Tudom, hogy nem dicsérünk eleget, vagyis az édesapád biztosan nem, de ez nem jelenti azt, hogy nem is szeret, csak másképpen fejezi ki ezt, érted, hogy mire célzok? – az évek múlásával a mama egyáltalán nem veszített a szépségéből, érett nőként is többen megfordulnak mögötte az utcán, és sóhajtozva álmodoznak a férje kollégái arról, hogy szabad prédává váljon.
- Tudom…csak úgy van beállítva Seth, mint egy istenség. Jövő héttől apánál dolgozik, és én? – vonja meg kérdőn a vállát, és a távolban játszó húgára vezeti a kékjeinek világát. – Te pedig folytatod a tanulmányaidat, és matematikus lesz belőled, én pedig minden egyes nap a másik fiammal fogok kérkedni, hogy mennyire nagyszerű, csupa szív… - édesanyjának könnyek szöknek a szemébe, és ez elegendő ahhoz, hogy a fiú felálljon, és odasétáljon hozzá. – Szeretlek anya. – csupán szavak, de mégis az univerzumot hozná le neki az égről, ha ezzel csillapíthatná az édesanyja aggályait.

Végre elérkezik az a nap, amit a legjobban várt Reece. Az egyetemen szakmai napot tartanak, és a NASA is képviselteti magát, de nem zárja ki másnak is a lehetőségét.  A NYDP, az FBI, CIA…ezek mind olyanok, ahol szívesen dolgozna, de a szíve mélyén mindig is tudta, hogy neki egy cél lebeg a szeme előtt, még hozzá az áhított GSFC, ha már abban a városban született, ahol működik is a világ egyik legnagyobb űrkutató központja. Annak idején sokszor vitték el a szülei a bázisra, megannyi kérdéssel traktálta az idegenvezetőt, aki természetesen nem minden kérdésre bírt felelni az ifjú titánnal szemben. Magabiztosan jár és kel a standok között. Édesanyján kívül nem sok nővel érintkezett az elmúlt években, ugyan nem maradt le a társaitól sokban, de nem is halmozta az élvezeteket. A gimnázium alatt egy lánnyal járt, Naomi Watts-szal, aki szintén a reális tárgyakban remekelt. A két kirekesztett jól megértette egymást, emiatt nem is tétlenkedtek a fizikális szükségleteik kielégítésével sem. Nomival a szex maga volt a kezdet és a vég, imádta a lány bohókás jellemét, ahogyan feloldódott a négy fal között, és megmutatta Reece-nek a szenvedélyes oldalát. Három éven át alkottak egy párt, majd az útjaik másfelé terelődtek, és ezzel véget is ért az első komoly románc. Az egyetem alatt sokan megkörnyékezték, akadtak olyanok is, akik hátsószándékkal, de mégsem fogta meg egyik sem hosszú távon…egészen addig működött ez, míg ezen a  verőfényes napon egy szőke hajtincsekkel megáldott nőbe nem botlott. Mianna idősebb volt, sokkal érettebb, és ambiciózusabb, mint bármelyik másik lány Reece környezetében, talán ezért rítt ki a tömegből, vagy egyszerűen lehengerelte a lány természetéből fakadó pökhendiség. Nem kellett sok, hogy randira hívja az egyik legnagyobb agytrösztöt, és kezdetét vegye egy másik időszámítás, bonyodalmakkal tarkított eseményszálaikon. Reece-t azt sem hatotta meg, hogy a nő komoly párkapcsolatban élt akkor, amit akart, mindig megszerzett.

Mia és Reece házassága alapjaiban rengette meg a Hawkins család elképzeléseit. Az apja tajtékzott, amikor bejelentette, hogy egy nála négy évvel idősebb hölgyeményt készül az oltárhoz vezetni, és ebben senki sem gátolhatja meg. A veszekedés odáig fajult, hogy a két fiatal egy közös utazás keretében kötötte össze az életét, és csak később értesítették a szülőket róla. A vad frigy komoly ellentéteket szült, de Reece érezte, hogy neki Mia az igazi, még akkor is, ha átmenetileg távházasságban fognak élni. Egyikük sem adta fel a karriert, a családalapítást nem sürgették. A férfi szerette a nőt, de sosem szorította korlátok közé, imádta benne, hogy céltudatos, és akaratos, sosem tudhatja, hogy éppen milyen hangulatban találja otthon. A közösen eltöltött idő ugyan kevés volt egy évre számítva, de annál nagyobb beleéléssel osztották meg egymással a kimaradt idők okozta eseményeket, és bújtak össze akkora hévvel, mely addig egyiküknek sem adatott meg.

Az idő gyorsan repül, megannyi tévhittel ellentétben. Fel sem fogta, hogy a házassága már hat éve tart. Miat szinte egy napja ismeri, mégis elrepült felettük az idő. A gyermekkérdés egyre többször merül fel, de áldozatot még nem hoztak érte…vagyis Reece már a döntéshatárára jutott, ez részben kényszer szülte. Átmenetileg fel kellett adnia a hivatását, és New Yorkba költöznie, hogy tanítson, mert a támogatása lejárt az akkori projektjére. Szabadon evickél, de hiányzik az izgalom, az alkotás vágya. Nem éppen a legjobbkor érkezik az újabb felhívás, de ez sokkal komolyabb, mint az eddigiek. Titkos, és halálos felkérést kap, mely alapjaiban rengetheti meg az erkölcsi szabályait, de tudja, hogy a bizonyítási vágya még nagyobb…