Mély levegővel tartom bent az ásítást, ahogy az automatánál várakozom. Az halkan dübörög, bobban és püffen, én pedig szeretnék a gépnek dőlni és aludni egyet azon addig, amíg végre ki nem adja a kért italt. Vaníliás latte... jóóó sok cukorral... ennek a gondolata az egyetlen, ami még tartja bennem az erőt az ébrenléthez. Tudom én, hogy reggel kellett volna megvennem, persze. Mármint óra előtt, úgy értem. De persze a buszom már megint késett, és így is rohannom kellett a terembe, amit amúgy sem szerettek, dehát nem voltam olyan gyors, hogy kivárhassam még a jó öreg automatát is, amint alaposan végiggondolva az életet elkészíti a választott italt... Szóval kénytelen voltam átszenvedni az órát a reggeli adag koffein és cukoradag nélkül. Ez pedig még veszélyesebb, mint amilyennek tűnik. Csak egy átlagos csütörtöki nap ez. Van egy órám délelőtt, aztán még egy délután. Közben az volt a terv, hogy beugrok dolgozni, de nem tudom... hirtelen nagyon csábít az ágyam puha és meleg gondolata, a jóillatú plédek... hány órát is aludtam éjszaka? Nem tudom. Túl keveset. A gép halk kis sípolással jelzi azt, hogy a lattem fogyasztásra készen áll. A pohárért nyúlok, ami kellemesen melengeti az ujjaimat, és mélyen beszívom annak felfelé szálló illatát, majd már lépek is odébb, hogy utat engedjek a mögöttem türelmetlenkedőknek. Persze, nem mintha ne tudnám őket megérteni... eddig tényleg azt hittem, az csak kitaláció, hogy az ember egy bizonyos koffeinszint alatt nem is működik, de aztán... felnőttem, vagy mi. Meg az orvosira kezdtem járni. Kortyolok egyet a poharamból, s elégedett kis hümmögéssel adok hangot az örömnek. Persze ügyelek arra, hogy ezt lehetőleg senki ne hallja meg... a suli folyosói ma valahogy a szokásosnál is tömöttebbek, egész sok totálisan idegen arcot látok. Jó... nem sok embert ismerek arcról se, inkább csak az csoporttársaimat. De akkor is, valahogy van valami különös azokban az itt-ott felbukkanó csillogó tekintetekben, hát nem is tudom... itt alapból mindenki olyan kiégett. Bezzeg Adley biztosan nem ilyen volt. Elég lesz, Rainey! Feljebb rántom kicsit a táskámat a vállamon, amiben a jegyzetem meg egyéb haszontalan cuccaim hevernek, és közben elindulok a folyosó egyik világos, kissé szerencsére szellősebb szakaszán. Így kényelmesen tudom kortyolgatni a kávémat is közben, és oldalra pillantva kibámulok az ablakon. Kémlelem a kilátást, és azon jár közben az agyam, hogy akkor mi is legyen ezzel a betervezett melózással háromig. Tényleg mennem kéne... persze még Benedictnek nem szóltam a terveimről, nem számít rám, így nem is haragudna, ha nem jelennék meg... Ajj, a variálás, a variálás... Rendben, talán ha elnyeltem az összes kávét, talán jobban fog menni az érvek felsorakoztatásában. Igen... teljességgel bízok ebben, ahogy végigcsúsztatom a tekintetemet a kinti, kellemesen kék égbolton. Az teljesen magába szippant... egészen addig a pillanatig, hogy valamibe bele nem ütköznék. Egy másodpercig azt hiszem, a falnak mentem neki, de az azért ennél keményebb és merevebb, nem? Na meg eddig itt nem volt fal, ebben eléggé biztos vagyok. Ismerem már ezeket a folyosókat. Idegesen dübörgő szívvel pillantok fel, közben pedig érzem ahogy a forró ital végigfolyik az ujjaimon, de ezt csak agyam egy hátsó zugában fogom fel. Az arcra lesek, akinek úgy tűnik, nagyon is nekimentem... vagy ő jött nekem... istenem, biztosan én mentem neki, nem lepne meg a bénaságom, az mindig is örökös volt. - Őőő... - nyögöm ki, majd beleharapok az ajkamba. A francba! Miért, miért, miért? Oda a kávém is, és természetesen rajta landolt... ennél cikibb nem is lehetne... vagyis gázabb, pokoliabb, borzalmasabb... - Annyira... nagyon sajnálom! Én nem figyeltem, azt hiszem, őőőő... - lesek oldalra hebegve-habogva, majd bűntudatosan vissza a lányra, csak azután nézek le lassan a ruháira, ha azokon folyik a barna, édes ital.
A szüleim mindig támogatták azt, hogy továbbtanuljak majd, viszont azt már nem annyira szerették volna, hogy döntsek is a szakokkal kapcsolatban. Magam sem értem, hogy pontosan mi volt az indítékuk, mindenesetre arra mertem következtetni, hogy befolyásoló tényezőként játszott az, hogy fiatalkorú vagyok. Emiatt pedig már automatikusan hülyének is néztek engem, ami persze szerény megítélésem miatt nem volt igaz. Én magam tök jól kitaláltam, hogy milyen irányba szeretnék orientálódni, de mindezt már nem közöltem velük, mert feleslegesen téptem volna csak a számat. Így annyit tehettem lényegében, hogy azt tettem, amit vártak tőlem. Végülis az orvosi kar nem áll túl messze a pszichológiától, szóval én a magam részéről egyáltalán nem akartam drámázni azon, hogy hajlandóak voltak egyetemre küldeni, csak éppenséggel egy másik szakban kellett megállapodnom. velük. Hiába ment nehezen majdnem az összes reál tárgy, elég gyakorlással tudtam tartani a jó jegyeimet. Ez pedig szerintem annak volt a bizonyítéka, hogy értettem valamennyire ahhoz, amit tanultam, nem? Igyekeztem úgy felöltözni a reggel során, hogy lehetőség szerint hamar észrevegyenek azok az egyetemisták, akik a nyíltnapokon segédkeznek. A tegnapi nap folyamán viszont nem volt időm egy alapos hajmosásra, ezért a hosszú tincseket egy szoros lófarokba fogtam össze, az arcomra meg igyekeztem egy viszonylag hétköznapinak mondható sminket felvarázsolni. A magam részéről talán egy kicsit elveszett voltam az NYU épületében, emiatt pedig nem volt egyszerű megtalálnom azokat a bizonyos irányokat. A mi sulink sem volt kicsi, de egy magántulajdonban lévő egyetem minden esetben mást jelentett. Örültem neki, hogy legalább a főépületet megtaláltam, az autómat pedig egy viszonylag biztonságos parkolóban tudtam hagyni. Nem igazán szerettem még Brooklyn furább környékeire sem átjárni, mert egy ennyire drága autót szerintem két pillanat alatt lopnának el. És akkor Bronxról még nem esett szó. Sokan úgy gondolják, hogy egyszerűbb lenne a legnagyobb tömeget követni, de nekem nem volt kedvem a magas sarkú csizmáimban utánuk loholni. Sokkal inkább tartottam attól, hogy jelen esetben ennyi gimnazistánál inkább a vak vezet világtalant eset játszik, emiatt pedig csak többen tévednénk el. Én a magam részéről szemmel tartottam a tömeget és igyekeztem lemaradozva követni őket. Ezért is kaptam elő a táskámban rezgő telefonomat, amin keresztül Court küldött valami szaftos kis pletyit arról, hogy éppenséggel ki kivel mit csinált. Talán ez is vezetett ahhoz, hogy túlzottan figyelmetlen voltam és valaki belém ütközött a folyosón. A cipőm sarka hangosan koppant a padlón, de épp időben tudtam megkapaszkodni a nálam jóval alacsonyabb lányban ahhoz, hogy én se essek hátra és ő is biztonságban maradhasson. Az már kevésbé tűnt kellemesnek, hogy a mellkasomon – és a ruhámon – éreztem, ahogyan valami forró terjeng. Minden bizonnyal a lány napindítója landolhatott rajtam. - Nincs semmi baj – a hangsúlyom persze kicsit másról árulkodott, mert elég frusztrált voltam, ahogyan a felsőmre pillantottam. A táskámból előkaptam egy nedves törlőkendőt, amivel óvatosan elkezdtem, elsősorban a bőrömről, és csak utána a ruhámról felitatni a cukros italt. Ez idő alatt nem mondtam semmit a lánynak, viszont hamar elgondolkoztam azon, hogy lehettem volna vele kedvesebb is. Sajnos elég szigorú arcberendezéssel rendelkezem, ami miatt önmagában is ijesztőnek tartanak, erre pedig csak rátesz egy lapáttal az, hogy túlságosan látszik rajtam az, hogy a népszerű gimnazisták sorait erősítem. Itt nem arra gondolok, hogy kiemelkedőbb lennék az átlagnál, de szeretek sokszor olyan sminket viselni, ami határozottabbá teszi a vonásaimat és drága, divatos ruhákban járok iskolába, mindig törekedve a tökéletességre, ami a külsőmet illeti. Ez most odalett a kávé miatt, de nem csak rajtam múlott a dolog. - Ne butáskodj, én sem figyeltem eléggé – vetettem a lányra egy pillantást, aki velem nagyjából egyidősnek tűnt – Ha megmutatod, hogy hol lehet ilyen finomat kapni, akkor kvittek vagyunk, jó? Nézd, már majdnem ki is jött a folt. Vagy legalábbis eléggé elhalványult a törölgetés után ahhoz, hogy ne legyen már annyira feltűnő. Sokkal jobban aggasztott az, hogy mennyire forró italt sikerült rám varázsolnia a lánynak. Ha otthon nem tudják megoldani a beosztottjaink a ruhámat, akkor majd elviszem egy tisztítóba, és ha ott sem jön ki a folt, akkor kidobom a felsőt. Nem nagyon hatott meg az, ami történt vele, mivel sok hasonló darab sorakozott még ott, ahonnan ezt is leakasztottam a reggel.
I saw the signs and I ignored it ❝ Rose-colored glasses all distorted ❞
Set fire to my purpose, and I let it burn, You got off on the hurtin', when it wasn't yours, yeah, we'd always go into it blindly, I needed to lose you to find me, this dancing was killing me softly, I needed to hate you to love me
'Cause everybody's looking at you ❝ And I don't think you even notice ❞
That everybody's talking 'bout what you do, every time that you move, it ain't no secret, You don't need to try 'cause you doing you, got you owning this room, you're everyone's weakness
Kezdőlap
