Gyengeségek:
Ragaszkodás - ha valakit megszeret, ahhoz nagyon tud kötődni, és bármit megstesz érte és azért, hogy a szeretett személyt boldognak lássa.
Rend - utál takarítani, és valamiért ha rend van körülötte, semmit sem talál. Bár a nagybátyja szigora miatt egyre gyakrabban veszi a kezébe a porszívót, de sohasem szívesen.
Ékszerek, ruhák - nem tehet róla, de imádja a divatot és a mindenféle csillogó dolgot magán. Bár nem szenved hiányt semmiben, bármit megkap amit szeretne, de mégis amolyan hobbija lett az, hogy ha vásárolni megy, annak ellenére, hogy van nála pénz, ellop valamit. Mert olyan jól esik a lelkének.
Makacs: a nagyfejűsége elég sokszor okozza a vesztét.

Erősségek:
Megértő: sokkal könnyebben átérzi mások problémáit, néha emiatt érzékennyé is válik.
Mosolygós: Ha valamit megtanult az élete során akkor az az, hogy akkor mosolyogjon a legszebben, ha valami bántja. Mert tisztában van azzal, hogy aki gyengének látszik, azt hamar eltapossák.
Talpraesett: a nővére mindig azt mondta, hogy megél a jég hátán is. És ez igaz. Bármilyen helyzetben feltalálja magát.

Félelmek:
sötétség - kiskora óta retteg tőle. Ahogyan a sötét színű ruháktól is. Nem kap levegőt, és hajlamos pánik rohamot kapni.
Agresszió, erőszak, hangoskodás: úgy véli, hogy kiskorában traumaként élte meg az apja viselkedését, és még a mai napig retteg az olyan emberektől, akik kezet emelnek a szeme láttára másra, vagy ha kiabálnak mással, vagy akár vele. Fél, hogy olyan sorsa lesz neki is, mint az anyjának volt. Épp ezért szeret kimaradni a konfliktusokból is.

Bakancs listája:
- Szeretne egyszer ki utazni az űrbe - tudja, hogy erre nincs túl sok esélye, de azért a listáján mégis szerepel ez.
- Be utazni a világot - leginkább Törökországba szeretne eljutni.
- megmenteni a világot az erőszakos emberektől - tudja, hogy erre is elég csekély az esélye, de hátha
- megtanulni lovagolni
- megbocsátani a nővérének - szerencsére egyáltalán nem haragtartó, így talán csak annyira van szüksége, hogy a lány felkeresse és bocsánatot kérjen
- találni egy olyan srácot, aki megtanítja neki, milyen érzés, ha szeretik - talán még azt is elfeledtetheti vele, hogy milyen pocsék gyerekkora volt

Szenvedélye:
Rossz társaságba keveredett, a kábítószerek függője lett. Egy hete tiszta, de nagyon nehezen viseli. Biztos abban, hogy amint lehetősége lesz rá, ismét hozzá nyúl majd valamihez. Mert ha be van állva, akkor sokkal könnyebben el tudja viselni a világot és a benne lévő embereket is. Na meg önmagát.

2007. nyara
- Nisaaa! - tökéletesen hallja a nővére kiáltását, de nem akarja, hogy észre vegyék. Csak felkucorodik a matracra, ami a padláson az egyedüli puha tárgy, magára húz valami régi kabátot, ami olyan nagy, hogy elveszik alatta, és felkapcsolja a kis lámpáját, amit még az anyja adott arra az esetre, ha félne. Mert amúgy borzasztóan fél a sötétben. Mégsem akarja, hogy megtalálják, mert hallotta az előbb az apját. Mérges volt. Kiabált. Az anyja is. Bár ő inkább sikoltott. Még hallja ahogyan a testvére kétségbeesetten mindig az ő nevét kiáltja, de neki csak az jár a fejében, hogy vajon a családfő miért nem szereti azt a nőt, aki neki és a testvérének életet adott, aki mindent megtesz azért, hogy boldogok legyenek? Fél. Nem csak a sötétség miatt, hanem a hangoktól is, amelyeket még annak ellenére is hall tisztán, hogy egy ideje csend van. Utálja a veszekedéseket és azt még inkább ha azzal együtt társul valami tárgy törése is. A minap még azt is látta ahogyan az apja tenyere az édesanyja arcán csattan. Le rakja a kis lámpáját is a matracra, hogy továbbra is megmaradjon a fény a hatalmas ruhadarab alatt, össze húzza a térdét és két tenyerét a füleire nyomja, hogy eltompítsa a zajokat, amelyek már csak a  fejében szólnak. Nem tudja mennyi idő telt el azóta, hogy a padláson van, de a nővére ebben a percben talál rá. Le húzza róla a kabátot, és le térdel mellé, a koszos padlóra. Katniss még sosem örült ennyire a nővérének.
- Honnan tudtad, hogy itt vagyok? - kérdi, majd remegve borul a testvére nyakába, aki szorosan öleli magához. Az idősebbik Jimenes lány pontosan tudja, hogy a húga mennyire ragaszkodik hozzá, és azzal is tisztában van, hogy a szüleik között lévő feszültség, ami napról napra rosszabb, mekkora hatással van a kicsire. Aggódik érte. Néha olyan, mintha az ő gyereke lenne, pedig mindössze csak nyolc év van köztük. Azért, hogy a húgának könnyebb legyen, sokkal hamarabb fel kellett nőnie, mint szerette volna.
- Onnan, hogy a testvérem vagy. Mindent tudok rólad. - válaszolja egy bíztató mosollyal, miközben kezét végig simítja a kisebbik arcán. Ő is hallotta azt, amit a húga, szóval pontosan tudja, hogy az miért menekült ide. Szíve szerint ő is elmenekülne, de gondoskodnia kell a testvéréről, akinek jelenleg sokkal nagyobb szüksége van rá, mint fordítva.

2017. tavasza
Az eső egyre hevesebben kezd zuhogni, Katniss pedig annál szorosabban markolja az esernyőjét, miközben körbe pillant. Mindenki feketében van, az apját gyászolják. Ő is, de talán az egyedüli a hatalmas temetőben, akit ez a sok sírás és sötét ruha fojtogat. Alig várja, hogy haza érjen és ledobja magáról ezeket a számára jelentéktelen ruhadarobat. A tekintete megpihen az édesanyján, aki zokog. Miért sír? Hiszen az apja nem volt jó ember. Rendőr volt, az emberek életéért küzdött, a vesztét is ez okozta. Otthon mégis, mikor lekerült róla az egyenruha, mintha valami másmilyen ember vált volna belőle. Agresszív volt. Katy pedig utálta, mert miatta volt annyira pocsék gyerekkora. Megrázza a fejét, és ebben a pillanatban a nővérével találkozik a tekintete, aki bíztatóan mosolyog rá, miközben az ő arcán is lefolyik egy kövér könnycsepp. Ez pedig épp elég Katnissnek, hogy tőle is elforduljon, és inkább előre a semmibe bámul. Képtelen arra, hogy sírjon. Talán hiányozni fog neki is az apja, hiszen voltak azért szép emlékeik, de tudja, hogy sokkal jobb lesz így. Boldogabbak lehetnek.
A temetés sokkal hosszabbnak tűnt a számára, mint eddig valaha bármilyen másik esemény. Be lépve a házba nem azt az ürességet látja, amit a családja többi tagja, hanem megnyugvás veszi körül. Tudja, hogy vége. Nem kell többet a veszekedéseket hallgatnia, és nem kell az anyja miatt aggódjon, hogy vajon mikor lesz a következő őt ért ütés végzetes. Egyre biztosabb abban, hogy boldogabbak lesznek a férfi nélkül. A nappaliban néhány doboz van össze pakolva, melyek az apja dolgai voltak. Oda lép az egyikhez, le emeli az asztalról és török ülésbe ülve a földön bontja azt ki. Néhány képet talál benne, amik az apja dolgozószobájában voltak. Tilos volt oda korábban belépniük is. Egy kép róla, egy másik a nővéréről, és egy harmadik, ahol mind a négyen rajta vannak. Elmosolyodik amint eszébe jut néhány emlék arról a napról, amikor az a fénykép készült. Először sikerül elejtenie egy apró könnycseppet. Igen. Voltak szép pillanataik, csak kár, hogy kevés. Amint a szobájába ér és megszabadul a ruháitól, rögtön valami kényelmesebbet vesz magára, és nem törődve azzal, hogy gyászolnia kéne, távozik otthonából. Szüksége van a barátaira.

Másnap:
Katniss előző este drogozott először, ami olyan boldogsággal töltötte el, hogy biztos volt abban, hogy még csinálni fogja. Bár pocsékul érzi magát miatta, de azért az örömért megérte. Az egyik barátja házában tér magához, az egész lakás bűzlik az alkoholtól, és mindenfelől füst árad. Mégis boldogabb, mint valaha volt. Tudja, hogy mikor haza ér nem az apja szigorú tekintetével fog találkozni, hanem békesség fogja őt várni. Egyáltalán még csak lelkiismeretfurdallása sincs amiatt, mert így érez.

Fél évvel korábban:
Katy az ágyon, a hátán fekve, magáról mit sem tudva bámulja a falat és nevet, bár a jó ég tudja, hogy min. Megint be van állva, ez már legalább két éve így megy. Tudja, hogy mennyire haragszik rá a családja emiatt, de nem érdekli. Csak így képes elviselni azt a sok szart, amit a pocsék gyerekkora okozott benne. Még mindig fél a sötétben, a hangos szótól is és ezt mind de mind a régen meghalt apjának köszönheti. Ahogyan azt is, hogy nem tudja, hogy mit jelent egy férfi szeretete. Utálja a férfiakat, mégis vágyik arra, hogy kerüljön végre egy, aki igazán szereti. Pedig egyáltalán nem hisz benne. Talán épp ezért kezd röfögő hangon már megint nevetni, a saját hülye gondolatain. Aztán elnémul, és hírtelen ül fel az ágyon. Hallja a nővére kiáltását. Meg a barátjáét. Fogalma sincs, hogy holvan az anyja éppen, de a hangoskodás eszébe juttatja az anyját és a gyerekkorát. A nővére fél. Ismeri őt, tökéletesen hallja a hangjából. Sóhajt, majd feláll az ágyból és a fiókja legmélyére nyúl, ahová évekkel ezelőtt rejtett el egy apró üveg darabot, amely még abból a tükörből származik, amit az apja tört be dühében. Ő maga sem tudja, hogy miért őrizte meg, de talán most a hasznára lesz.  Meg akarja menteni a testvérét, hogy ne legyen olyan a sorsa, mint az anyjuknak volt. Mert a nővére a mindene. A gyenge pontja. És érte bármire képes. Ezekkel a gondolatokkal megy lefele a a lépcsőn, de egyáltalán nem rosszak a szándékai. Csak rá akar ijeszteni a férfire, aki megint bántja a testvérét. Ekkor azonban meglátja, hogy az felemeli a kezét és erős ütést mér az idősebbik Jimenes lányra. Mérges lesz. Hírtelen haragból megy hozzuk egyre közelebb és anélkül, hogy átgondolná mit tesz, csak a férfi hátába mélyezti az éles tárgyat. Minden elhomályosodik előtte és meghallja a testvére kétségbeesett sikolyát. Kiesik a kezéből az üveg darab és, amint észre veszi a földön heverő férfit, rájön, hogy mit tett. Megszúrta.
- Mit tettél Nissa? - a tetsvére hangja kétségbeesett, miközben ő is össze rogyik a földre a férfi teste mellé. Katy nem mozdul a helyéről, csak a jelenetet figyeli. Ezt valóban ő tette?
- Bántott téged. - motyogja zavarodottan, mire az anyja is előkerül és csakúgy, mint a nővére ő is pánikolva kezd visítani. Katy felül a kanapéra, átöleli a saját térdét és csak nézi a földön fekvő férfit, aki még mindig mozdulatlan. Teljesen leblokkolt. Látja, hogy az anyja a telefonjáért nyúl, tudja, hogy a mentőket hívja. A nővére pedig tovább kiabál valamit felé, de azt már nem hallja. Csak folyamatosan azt ismétli, amit korábban mondott. Mert mindent érte tett.

Két nap múlva:
Nem halt meg az a rohadét, ennek Katy egyszerre örült és mégsem. Boldog amiatt, hogy nem vált gyilkossá, és csalódott azért, mert a nővére megint hozzá készül be látogatóba. A férfi nem tett feljelentést, véletlennek lett titulálva a dolog, bár Katnisst mindezt hidegen hagyja. Miért csinált mindent, ha a testvére tovább folytatja a kapcsolatot azzal a férfivel?
- Bántott téged. - bukkan fel hírtelen a nővére hátába, mielőtt az kiléphetne az ajtón. Az idősebbik vissza fordul felé és sóhajt egyet.
- Nem bántott engem Nissa. Megint be voltál állva, és képzelegtél. - válaszolja és Katy nem hisz a fülének. Egyáltalán nem volt képzelődés  az, amit látott. Még mindig előtte van az a jelenet. Miért csinálja ezt a testvére? Miért védi azt a férfit? Makacsul rázza meg a fejét, de nem tud megszólalni, mert a nővére megelőzi benne: - Anya el akar küldeni New Yorkba. A nagybátyánkhoz. Gondoltam jobb, ha ezt tőlem tudod. Legalább ő kezelés alá vesz, és leszoksz a drogokról. - még csak megvédeni sem tudja magát, mert az idősebbik lány  már ki is lépik az ajtón úgy, hogy vissza se néz a húgára. Katy pedig abbana  pillanatban csalódott életében a legnagyobbat, ráadásul éppen abban az emberben, akit a világon mindenkinél jobban szeretett. Pedig tudja hogy mit látott. Nem a drogoktól volt.

Napjainkba:
Katy pokolnak éli meg minden egyes napját, amit a nagybátyja lakásán tölt. A szigorúságával az őrületbe kergeti. Gyűlöl ott élni, és hiányzik neki a korábbi élete. Nem szereti a bezártáságot és az idősebbik ember épp ezzel bűnteti őt. Pedig már egy hete tiszta. Megígérte, hogy nem nyúl semmiféle szerhez, próbál mindenben megfelelni, mert ahhoz, hogy egy kicsit lazítsanak a pórázán tudja, hogy jó látszatot kell mutatnia. Közben pedig azt tervezi a fejében, hogy amint lehetősége lesz le léphessen és saját életet éljen. A családja nélkül. Mert mindenki hátat fordított neki. Csak még épp azt nem találta ki, hogy ezt hogyan valósítsa meg.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Nagyon fiatal vagy, de már most elmondhatod magadról, hogy nehéz napokat hagytál mögött, és igazi mélységeket éltél meg. A gyerekkorod közel sem volt felhőtlen, a családotok diszfunkcionális volt, egy mérgező környezet, ami bélyeget hagyott rajtad és a nővéreden is - anyátokról nem is beszélve. A körülmények koránt sem voltak ideálisak, de nagyrészt ennek köszönhető, hogy az a talpraesett lány vagy most, aki lettél. Csak egy kicsit el vagy veszve és szükséged lenne valakire, aki irányt mutat.
Csodálom, hogy ennyi szenvedéssel teli nap után még képes vagy mosolygósként jellemezni magad, mert szerintem a legtöbben csak hírből ismernék, milyen is az. Viszont azt semmiképp sem mondanám gyengeségnek, hogy ragaszkodó vagy. Mások boldogságát a sajátunké elé helyezni ennek pont az ellentéte szerintem.
Nagyon sajnálom, hogy már kicsiként is olyan borzalmakat kellett átélned, amire példát is hoztál. Egy gyereknek sem szabadna azt látnia, ahogy az apja bántalmazza az anyját, pláne nem rendszeresen. Egy embernek a halála mindig komoly veszteség, de nektek talán jobb nélküle. Így már legalább ő nem bánthat titeket. Nem hibáztathat senki, amiért a nővéredet próbálod védeni az ilyen szörnyetegektől, a szándék jó, csak nem biztos, hogy mások leszúrása ennek a megfelelő módja. És ahogy téged, őt sem lehet hibáztatni azért, amiért ilyen alak mellett köt ki; ezt látta gyerekként is, ilyen mintát látva nőtt fel, ez a megszokott és normális. Sajnos.
Tényleg egy kézre lenne szükséged, aki ráterel arra a helyes útra, amiről egy ideje letértél. Még előtted az élet, nem kéne elvesztegetni ezeket az értékes éveket.  

Színt és rangot hamarosan admintól fogsz kapni, de én addig is utadra engedlek.

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!