-Hát ja az biztos, hogy szarásig rámolták az összes nyüves dobozt.-nevetek egyet bólogatva, na nem mintha könnyebb lenne a helyzet, ha nem lenne zsúfoltságig kimaxolva a dobozok belső része, hiszen biztos, hogy az összelétező vagy nem létező Isten csuklana annyit emlegetném őket nem kimondottan dicsérő szándékkal. -Ohh?! Te ilyen kis természet buzi vagy?-kérdezem meglepetten és egyébként egy roppant kedves hangsúllyal még akkor is ha ehhez a szóhasználatom nem a legmegfelelőbb. -Mármint félre ne érts, nem bántásnak szántam a kifejezést csak na... néha ilyen kis faszul jönnek ki a gondolatok a fejemből.-a nevelés teljes hiánya a képemre van írva, vagy ha esetleg pillanatnyilag mégsem villogna a homlokom a "faszkalap" tábla biztosan megered a nyelvem, hogy a lehető legkevésbé választékos módon fejezzem ki magamat. Ja. -Ahha.. ja.. a legtöbb. Ha fos az idő, akkor meg valamelyikünknél dekkolunk.-mármint nálam konkrétan sosem lógtunk, mert apám egy idegbeteg fasz és még csak az kellett volna, hogy bármelyik sügér végignézze, ahogy whiskeybe pácolva átesik az a görény a küszöbön mielőtt valami piszlicsáré szarságon felbuzdulva megpróbálja rajtam levezetni az idegét. Fred egyszer végignézte és hiába én lettem kékre zöldre összeverve ő szerintem fosabbul volt mint én, mert nem mert közbeavatkozni.. nyilván... amiért bocsánatot akart kérni miután apám kidőlt én pedig hiába magyaráztam neki, hogy élete legrosszabb húzása lett volna ha megpróbál bárhogyan segíteni. Nem tudom, hogy melyikünk jött jobban zavarba az én ártalmatlannak induló, rutinszerű mozdulatomtól, de talán egy erős döntetlenben kiegyezhetünk. -Ne sajnáld, se így, se úgy nem volt túl sok sanszom végigcsinálni a sulit.-vonom meg a vállaimat. Igazából az is egy kisebb csoda, hogy csak egyszer buktam, bár szerintem jelentősen sokat segített, hogy egy tanár se akarta túl sokáig nézegetni az arcomat. A miért kérdésére nem tudom, hogyan válaszoljak, de az univerzum megoldja, hiszen úgy szalad el mellőlem mintha petárda lenne a kis szoknyája alatt. Én pedig néhány másodpercre megfeledkezve magamról bámulok utána mielőtt sikerül seggbe rúgnom saját magamat és nekiesek a nagyobb dobozoknak, hogy mielőbb végezzek itt. Várnak a hullámok. Mire visszaér már csak néhány közepes méretű van meg két baszott nagy, ami bármennyire is fog fájni, de tényleg a segítségét kell majd kérjem hozzá, mert egyedül jó eséllyel beszarok. Amikor már visszafelé szalad megállok és ugyan kicsit hunyorgok a napfénytől de a grimasz mellett ott van a mosolyom is. -Kibaszott fasza.-tényleg nagyon örülök, hogy velünk fog lógni. Ő leül, amíg én beviszem az utolsó egyedül is mozdítható dobozt majd megállok egy kicsit, hogy kifújjam magam a nagyok előtt. -Őszintén bevallom neked, Ro, sokkal jobb most, mint amíg otthon voltam. Az apám egy állat. De ne sajnálj. Most tényleg minden elég... jó..-fura kimondani, de mégis teljesen őszintén beszélek. Hirtelen kapom a tekintetem az apjára amikor meghallom a vezetéknevem. -Van jogosítványom. Legkésőbb nyolckor otthon lesz, uram. Vigyázok rá.-bólintok egyet még akkor is ha látom a szemem sarkából, hogy Ro fintorog egy kicsit. Amint ketten maradunk megpaskolom kicsit Ro térdét. -Gyerünk, hercegnő! Vigyük be ezt a két lóbaszó szart aztán zúzzunk a partra!
"I have loved you since we were 18, Long before we both thought the same thing To be loved and to be in love." ♫
- Áh, igen, már látom. Harlowék valóban alkatrészekkel foglalkoznak – bólogatok, ahogy leolvasom én is a dobozról a feliratot, és összekötöm magamban a dolgokat. - Nem csoda, hogy ilyen nehezek ezek a vackok – mosolyodom el. Már a kisebbek is súlyosak, nem tudom, hogy képes azokat a nagyobbakat cipelni befelé, már ki tudja mióta? Szerencsére már nincs olyan sok.
- A partra, igen... Van egy félreeső hely, ahol a múltkor láttam néhány teknős tojást, szerettem volna megnézni, hogy kikeltek-e már. Remélem, nem esett bajuk. - A szörfözés apámmal már csak a bónusz lett volna, de lehet, így is túl magasra tettem a mércét. Tényleg reménykedtem, hogy ma lesz ideje rám. Viszont az a lehetőség is nagyon jónak tűnik, amit Charlie felvet.
- Ez őszintén csodásan hangzik. - Csak úgy lógni a tengerparton, sütögetni, úszkálni, szörfözni... Akár egy álom. - Nektek minden délután ilyen? - Egy egész picit féltékeny lettem, azt hiszem. Jó, az persze egy kicsit kemény, hogy ilyen fiatalon itt kell melóznia, hisz ez a munka cseppet sem könnyű. Mármint fizikailag. Tényleg kíváncsi is vagyok, miért alakult így...? De belém fojtja a szót, ahogy a pólóját felemelve kivillantja a hasizmait. Nem hiszem, hogy láttam volna már korombelit, aki ennyire jól néz ki. De zavarba jövök attól, ahogy rajta marad a pillantásom, ezért amint kapcsolok, hogy ez milyen illetlen, lesütöm a szemeimet.
- Ó, sajnálom. - Mondom arra, hogy „kibaszták a suliból”, meg a többire. Pont úgy beszél, mint itt a többi melós, ami nekem szintén elég szokatlan és érdekes. A suliban a srácok teljesen mások. - Miért..? -
Miért ne akarnék veled lógni?
- hangozna a kérdésem, ha lenne időm befejezni, ám ebben a pillanatban végre megpillantom apámat kilépni az egyik sor konténer mögül, és úgy döntök, utána szaladok, hogy beszéljek vele, mielőtt újra eltűnne. - Bocsi, csak... - kiáltom még oda Charlienak, mielőtt kilőnék, mint egy ágyúgolyó.
- Apa, várj! Beszélhetnénk? - érem be apát és Tonyt, a jobbkezét, akivel a szállítmányokat ellenőrzik egy listáról, és kicsit bizonytalanul pillantok egyikről a másikra.
- Ne haragudj kincsem, de eléggé el vagyunk csúszva. Az egyik hajó késve futott be, és így nem hiszem, hogy hat-hét előtt végezni tudunk. Lehet, jobb lenne, ha inkább hazamennél... - közli velem minden teketóriázás nélkül apám, a tekintetében némi bűntudattal, amiről tudom, hogy most felhasználhatom, méghozzá jogosan.
- De apa, már két órája várok rád – biggyesztem le az ajkaimat, majd egy drámai sóhaj után folytatom. - Viszont Charlie is oda tart, és Mr. Porter fia, meg néhány srác, fiatalok... Nem lenne gond akkor, ha inkább lemennék én is velük? - Látom az öregemen a habozást, ahogy járnak a fogaskerekek a fejében, de tudom, hogy nem akar nekem csalódást okozni azután, hogy lemondta a közös terveinket, úgyhogy eléggé bízom a beleegyező válaszában.
- Legyen! - mondja ki végül, amit hallani szeretnék, nekem pedig több sem kell, egy gyors köszivel hátra arcot csinálok, és sietek vissza az új sráchoz. - Belement. Apám belement, hogy veletek tartsak – érkezem vissza a lelkes válasszal. Aztán letelepszem az egyik nagyobb dobozra – amit amúgy elképzelni sem tudom, hogy volna képes egyedül becipelni a konténerbe Charlie, de szívesen segítek majd neki, ha arra kerül a sor. - Egyébként... mielőtt úgy elszaladtam volna, csak azt akartam mondani, hogy... ez biztos nehéz lehet, de szerintem nagyon bátor vagy, hogy így egyedül igyekszel boldogulni. - Belekényszerült egy lehetetlen helyzetbe, de nekem tetszik, hogy ilyen talpraesett.
- Hé, Holmes! - Csodálkozva kapom fel a fejemet apám közeledő hangjára, azt hittem, már messze jár. - Van már jogosítványod? Bár ha nincs, úgy tudom, Porter fiának van – közben megérkezik mellém. - Kölcsönadom a kocsimat, csak hozzátok vissza a lányommal együtt legkésőbb nyolcig, rendben? - kérdezi, miközben a kezembe csúsztatja a slusszkulcsot. - És vigyázzatok rá! - Vigyázunk a kocsidra, apa – villantok rá édes mosolyt. - Rád értettem, Roxanne – pillanat le rám komoly tekintettel. - Ó – nagyon igyekszem, hogy ne vágjak fintort, amiért úgy kezel, mintha a féltett kis hercegnője lennék, de valószínűleg nem igazán járok sikerrel.
Have you ever •• heard the wolf cry to the blue corn moon, or asked the grinning bobcat why he grinned? Can you sing with all the voices of the mountains? Can you paint with all the colors of the wind?
Kacagásától zavarba jövök, és szőke tincseim közé tűrök, amik már itt ott kissé izzadtan tapadnak a bőrömre. Nem vagyok ám olyan vicces, de cserébe kissé balfék mindenképp, különösen olyankor amikor igyekszem normálisabb képet festeni magamról. Hogy minek erőlködök. -Akkor marad a Ro.-nevetek végül én is egyet miközben belekapaszkodok a következő dobozba. -Ezek autóalkatrészek.-válaszolok neki amikor kijöttem a konténerből és mielőtt megfognám a következőt úgy forgatom, hogy el tudja olvasni a feliratot. -Harlow Industries.-kocogtatom meg a feliratnál a dobozt. -Ők alkatrészeket gyártanak.-mondom és bele is kapaszkodok, hogy bevigyem, közben pedig igyekszem nem kimutatni, hogy mindjárt beszarok, mert kicsit alábecsültem a súlyát, de a szeme láttára nem fogok most sérvet kapni. Remélem. -A partra?-kérdezek vissza kicsit meglepettebben, mint szerettem vagy ahogy a helyzet kívánta volna. Azt hittem a főnök lánya inkább lóg valamelyik manhattani plázában. -Öhm.. ha itt végzek én Freddel meg a többiekkel ott találkozom. Ma tényleg jók a hullámok, bár kezdőknek talán egy kicsit erősek. Ha Mr. Carlton elenged velünk, akkor majd becsatlakozhatsz.. majd mi megtanítunk. Szörfözünk, sütögetünk, ilyenek.-ajánlom fel neki a lehetőséget, bár benne van a pakliban, hogy most is előbb járt a szám, hogy bármennyit is gondolkoztam volna. Erről lehet jobb lett volna előbb Fredet megkérdezni, hogy ez így okés lenne-e. Mármint nem maga Roxy lenne a probléma hanem az, hogy a főnök lánya velünk lóg. -Hát.. ja. Az a terv..-közben visszaigazgatom a trikómat és azt hiszem néhány másodpercig csak bámulunk egymásra kissé lefagyva. Ő mintha az előbbi mozdulatomtól kalandozott volna el, én meg attól, hogy egy lány így néz rám. Paradicsom vörös fejjel kapaszkodok a következő dobozba és gyorsan megyek vele a konténerbe. -Kibasztak a suliból. Otthonról leléptem. Szóval..-szóval ne nézz rám úgy kérlek mintha lenne nálad bármi esélyem..-Igyekszem nagyjából eltartani magamat.-vagy legalább nem különösebb költséget jelenteni Fredéknek. Így legalább már az én lelkiismeretem tiszta, hogy Ro tudja nem nevelési céllal raktak ki ide a szüleim 'a munka embert farag' alapon. -Szóóóval.. nincs harag, ha inkább nem lógnál velem.-az apja jó arc volt velem, de ez nem feltétlen jelenti, hogy egy ilyen ismerkedést is támogatna.
"I have loved you since we were 18, Long before we both thought the same thing To be loved and to be in love." ♫
Kíváncsian figyelem a srácot, és homlokomat ráncolva próbálom követni a kissé kusza szavait, aztán lassan elmosolyodom, végül pedig el is nevetem magamat, amikor azt állítja, talán agyvérzése van.
- Vicces vagy – állapítom meg egyszerűen. - Egyébként a Ro is jó, nem gond – vonok vállat, mielőtt megindulnék az első dobozzal, amit kinézek magamnak. - Kicsit nehezek. Vajon mi lehet bennük? - tűnődöm félhangosan. Pedig én még egy kisebbet kaptam fel. De a szállítmányok általában elég változatosak: egészségügyi eszközöktől, és tisztálkodási termékektől, autó alkatrészeken át alkoholos italokig bármi lehet, gondolom. Lehet, hogy épp egy doboz parfüm, amit felvettem. Vagy sampon. Valami illatos. Viszont a rendszert nem ismerem, ami szerint Charlie pakol, úgyhogy tényleg kicsit félreállok egyelőre, és megfigyelek, hogy kiigazodjak.
- Áh, csak addig vagyok tiszta, amíg nem megyünk le a partra – jegyzem meg a ruhámra pillantva, ami alatt ott lapul a bikini is. Hisz aztán valószínűleg úgyis minimum tiszta homok meg só leszek. - Már ha egyáltalán megyünk. Úgy volt, szörfözünk majd apával... vagyis még csak most tanít, hogyan kell, bár szerintem ebben a tempóban azt is elfelejtem, amit legutóbb tanultam, mire legközelebb újra odajutunk. - Igaz, apa szerint van hozzá érzékem, de mit számít, ha sosincs ideje levinni, hogy gyakoroljak?
Közben kinézek magamnak egy másik kisebb ládát, mert azt hiszem, már sikerült kifigyelni a rendszert, úgyhogy viszem Charlie után azt is a konténerbe. - Szóval... te most már itt fogsz dolgozni? - érdeklődöm, mert számomra ez még mindig rejtély. - Eddig nem sokan dolgoztak itt fiatalabbak, vagy inkább egyáltalán nem, ha nem számoljuk ide Mr. Porter fiát, Fredet, aki néha beugrik segíteni az apjának... – magyaráznám meg magamat, illetve a kíváncsiságom okát, ám egyszer csak elhallgatok, és nagyra nyílt szemekkel figyelem, ahogy Charlie a felemelt pólójába törli az arcát.
Have you ever •• heard the wolf cry to the blue corn moon, or asked the grinning bobcat why he grinned? Can you sing with all the voices of the mountains? Can you paint with all the colors of the wind?
Az alkarommal megtörölve a homlokomat pillantok fel a lányra, akin időről időre rajta felejtem a tekintetem, mióta először láttam itt a dokkoknál. A kis kék szoknyájával, a sárga mellénykéjével annyira kitűnt a kikötő egyhangú szürkeségéből, hogy őt talán még egy vak is kiszúrta volna. Ahogy hozzám szól megállok a rakodásban és kissé tanácstalanul fordulok egyet a sarkamon körbenézve, hogy leellenőrizzem tényleg hozzám beszél-e annak ellenére, hogy tisztán és érthetően mondta ki a nevemet, de hülyét nem akartam csinálni magamból.. mármint ennél is nagyobbat, hiszen én magam is pontosan tudom, hogy már vagy fél órája egyedül pakolok. -Igen.. Roxy. Mármint az te vagy.. én meg Charlie.. igen.. huhh. Szia.-mi a fasz bajom van, de komolyan... veszek egy nagy levegőt. -Hadd fussak neki még egyszer. Szia! Charlie vagyok. Nagyon örülök, Ro... xy.. Roxy. Bocs. Lehet éppen agyvérzésem van.-legalábbis remélem, mert akkor már nem fogok itt neki túl sokat nyomorékoskodni. -Ne! Ne!-próbálok utána lépni, de már pakol is, így csak tanácstalanul megvakarom a halántékomat. Most álljak le vele veszekedni ezen? A főnök lánya.. azt csinál amit akar.. DE A FŐNÖK LÁNYA. -Te.. tök tiszta vagy. Ne barmold össze magad ezekkel a fosokkal.-ez az egyik... a másik, hogy nem tudom, hogy rosszat csinálnék azzal, hogy hagyom, hogy velem együtt pakoljon. Kell a munka és nem akarok itt bajba kerülni. Kissé kétségbeesetten pillantok körbe, de se híre se hamva senkinek. A legtöbben szerintem már az utolsó feladataikat látják el vagy már a kocsijuk felé araszolnak maguk mögött hagyva ezt a munkanapot. Igazából már nekem sincs olyan sok hátra csak ez a pár... na jó elég sok doboz. -Inkább csak.. csak ülj le és tarts szóval, hogy ne unatkozzak.-na nem mintha lett volna eddig időm unatkozni, de csak jobb ha valaki beszél az emberhez. Egész délután egyedül voltam, szóval tényleg jól esne a társaság.. közben meg csak reménykedni tudok abban, hogy azzal már tényleg nem csinálnék bajt, hogy beszélgetünk. A trikómat felhúzva törlöm meg az aljával az arcomat mielőtt újból nekiveselkedek a pakolásnak. Szeretnék hamar végezni, hogy mehessünk a srácokkal szörfözni még egy nagyot. A legtöbben már lent nyomják a parton, nekem meg vérzik a szívem, hogy dolgoznom kell, de így jár akit kibasznak az iskolából.
"I have loved you since we were 18, Long before we both thought the same thing To be loved and to be in love." ♫
Fogom a szörfdeszkámat, kihozom az irodából – ahol az elmúlt másfél órában a leckémet csináltam és olvasgattam –, majd kiállítom a fal mellé, hátha úgy feltűnőbb lesz, és emlékezteti apámat a terveinkre, mert kezdem úgy érezni, hogy teljesen megfeledkezett róluk. Pedig ez most az ő ötlete volt, ő ajánlotta fel... Igaz, az elmúlt napokban panaszkodtam kicsit, hogy nem volt semmilyen közös programunk, nincs rám rendesen ideje, és csinálhatnánk valamit együtt azon kívül is, hogy az irodájában lógok, rá várva, vagy láb alatt vagyok a rakodásnál. De ő vetette fel a lehetőséget, hogy elmehetünk ma közösen szörfözni, ha letudta a munkát mára a dokkoknál. Még az egyik melósát is elküldte kocsival értem a sulihoz, onnan pedig haza, hogy összeszedjem, ami kell. És mégis már lassan két órája várat, teljesen belefeledkezve a munkába. Ez nem szokatlan dolog, legtöbbször nem is bánom, feltalálom itt magamat. Tanulok, segítek a könyveléssel, vagy akár rakodni is, esetleg elcsevegek a munkásokkal – ebédidőben szinte mindig, azt teszem – aztán akár lemegyek a vízhez, vagy megetetem a part közeli madarakat... csak éppen mára tényleg nem ezt ígérte nekem.
Végül úgy döntök, megkeresem, mert az is lehet, hogy fent alkudozik valakivel az egyik hajón, vagy a konténerek között, valószínűleg valami fennakadás van a fel- vagy lerakodással, talán még segíthetek is valamit... Ám ahogy megindulnék, megint megakad a szemem az új srácon. Charlie. Apa ezt a nevet mondta. Nem sokkal idősebb nálam, tizenhat, azt hiszem... de ezen kívül nem sokat tudok róla, csak azt, hogy ezentúl ő is itt fog dolgozni. Jó, ez nem teljesen igaz, mármint hogy mást nem tudok, mert az elmúlt pár napban, mióta először felbukkant itt, már kicsit rajta tartottam a szemem, kiültem egy ládára leckét írni, és mikor mindenki azt hitte, csak olvasok, őt figyeltem. A többiektől is kérdezősködtem róla ezt-azt. Egyszerűen csak nem teljesen értem, valaki, aki ilyen fiatal, miért itt dolgozik, de azt mondják, ott hagyta az iskolát. Vagy kicsapták. Ebben nem vagyok biztos. Azt is hallottam még, hogy jóban van Mr. Porter fiával, Freddel, de mást tényleg nem tudok. Viszont érdekes rejtélynek tűnik a srác. Némi habozás után végül el is határozom magam, és közelebb sétálok hozzá.
- Szia. Te Charlie vagy, ugye? Az én nevem Roxy. Roxanne Carlton, de mindenki Roxynak szólít. Nem baj, ha segítek? - kérdezem, de már meg is fogom az egyik kisebb ládát, hogy becipeljem a konténerbe, amelyikbe a fiú is pakol.
Have you ever •• heard the wolf cry to the blue corn moon, or asked the grinning bobcat why he grinned? Can you sing with all the voices of the mountains? Can you paint with all the colors of the wind?
Kezdőlap
