- Ne csináld már, Ren. Amióta felhúztad annak a picsának az ujjára a gyűrűt olyan életet élsz, mint egy remete – lebiggyesztem az ajkaimat bár tisztában vagyok vele, hogy a vonal túlsó végén levő férfi mindebből semmit sem lát. Ügyesen egyensúlyozok a telefonnal és a Piedone után elkeresztelt pizza szelettel, méghozzá úgy, hogy sikerül bekapnom a csücskét még mielőtt lefolyna róla a sajt.
- Tudod vannak, akik felnőnek, Des – sóhajt, én meg a szemem forgatom bár ezt se látja, mert megint nincs itt és én baromira unatkozom, úgy érzem, hogy elvették a másik felem pedig a vezetéknevünkön kívül nincs bennünk semmi közös családi vonás. Ő apa első házasságából született én meg a harmadikból, a barnás bőrön és a gyönyörű sötét hajzuhatagon kívül nincs más, amit attól a gazdag, nőfaló férfitól kaptunk. A pénzt leszámítva.
- Na ne röhögtess – tele szájjal beszélek, aminek köszönhetően valószínűleg a felét sem érti a mondandómnak így maradok annál, hogy leöblítem a pizzát egy pohár borral amit inkább kortyolgatnom kellene de mivel már az ötödiknél tartok az elmúlt órában, így kurvára mindegy. Egy évvel ezelőtt még az első kacsintós szmájlira idefurikázott volna a lakásomhoz és együtt ettük volna a pizzát a borral, utána meg egy kis kokóval turbóztuk volna fel magunkat mielőtt meghódítjuk az éjszakát. Azóta magamra maradtam, leszámítva Birdiet aki immáron negyven perce késik és még a telefonját sem veszi fel. Életem két értelme megint leszar és hiába van meg mindenem, amit csak akarok valahogy mégis kurvára üresnek érzem magam, mint ez az üveg amiben az előbb még ott lötykölődött az a méregdrága vörösbor.
- Tudod mit? Leszarom, baszódj meg – és tényleg leszarom, vagyis azt mondom neki és nyomatékosításképpen még le is teszem a telefont, de igazából belül valahol mélyen, amit még nem ért el az alkohol ott igenis kurvára fáj. Az üveg asztallapról visszabámul rám a megkeseredett részeg arcmásom, egy kicsit még a rúzsom is elkenődött, a fekete Chanel ruhám pántja lecsúszott a vállamon és kurvára kívánok egy szál cigarettát.

Erőt veszek magamon, felkelek a hófehér kanapéról előhalászok egy szál Marlborot a táskám legmélyéről az ajkaim közé illesztem míg kijjebb botorkálok az erkélyre. Meggyújtom a szálat, mélyen letüdőzöm a füstöt és tárcsázom a következő számot.
- Anya? – kihajolok a korláton, méterekkel alattam Manhattan nyüzsgő forgataga fogad, a hirtelen feltámadó szél az arcomba fújja fekete sörényemet de a vonalban hirtelen beálló csönd után csak a kibaszott üzenetrögzítő jelentkezik be. Nem hagyok üzenetet, annyira nem alacsonyodok le, hogy a tudtára hozzam mennyire szarul érzem magam.

Tompán még hallom, ahogy nyílik az ajtó de annyira nem érdekel, hogy oda is forduljak sokkal jobban leköt, ahogy lepöccintek egy kis parazsat az alattam tátogó mélységbe.
- Te jó ég, Desi, ugye nem most akarsz kiugrani? – megkönnyebbült sóhaj hagyja el a számat, ellököm magam a korláttól, elpöckölöm a cigarettát valahova a messzeségbe és pár másodperc múlva már Birdie szőke fürtjeibe temetem az arcom, belélegzem a jól ismert Nina Ricci parfümjének az illatát, ami csak neki áll ilyen jól és egy hálás csókot lehelek az arcára.
- Késtél – igyekszem komolyan megdorgálni de amikor előránt egy aprócska dobozt aminek a falának odakoccannak a tabletták meg egy üveg MOET-et úgy döntök nem haragszok rá, még csak a látszat kedvéért sem.
- Felkészültél életed legszuperebb szülinapi bulijára? – persze, hogy igen.


23 év és egy nap. Pedig mindig azt hiszem, hogy na ez lesz az utolsó születésnapi buli, most túl lövök a célon. Nem azért, mert annyira meg akarok halni csak néha jó lenne komolyan vennének, aztán rájövök, hogy én se veszem komolyam magam, akkor meg mi jogon várom el másoktól ezt? Igazából mindig megfogadom, hogy legközelebb vagy a drog vagy pia de a kettő együtt soha. Aztán valaki mindig hoz egy kör tequilát, valaki mindig elhinti, hogy olyan cucc van nála, hogy attól „beszarsz” igen, így nőiesen – bár a múltkor egytől Jaime tényleg beszart, a szó szoros értelmében bár szinte biztos vagyok benne, hogy az a hűdekurvajó anyag hashajtó volt, köptetővel keverve.
A szám porzik, ahogy a nyelőcsövem is,  a fejemet satuba fogták és öregedtem vagy száz évet. De a jó hír, hogy legalább az ágyamban ébredek és a telefonom az éjjeliszekrényen van, tehát így ebben az esetben akkora kurva vagy gáz nem lehet. Egy mázsás súly nehezedik az oldalamra, amit férfi karként azonosítok ahogy három pislogás után megszokom a nappali fényt. A tegnap esti ruhám az ágy lábánál hever így csak felkapom a kis széken heverő selyem köntöst, magam köré csavarom és elindulok a konyhába egy pohár életmentő vízért. Útközben majdnem felbukok egy pár Jimmy Chooban, ami tuti nem az enyém, mert vagy két számmal nagyobb majd megpillantom Birdie szőke haját a kanapén, pár pillanattal később pedig a teste többi része is láthatóvá válik. Elmosolyodnék, ha tudnék és nem hasogatna a fejem úgyhogy inkább csak csoszogok tovább a pult felé, aztán hanyatt esek. Egy fejben. Mert ott egy fej meg egy test a sütő előtt, egy adag hányás is, meg egy kis vér. Megbököm, de nem reagál, a szája elnyílva, kicsit hosszabbra nőtt szőkés haja az arcába hullik és a szemei fennakadva. Az ingébe törlöm a tenyerem, mert tiszta hányás, előveszek egy poharat megtöltöm vízzel, iszok egy kortyot és ahogy figyelem a hullát – mert az – ahelyett, hogy sikítanék, mint ahogy egy filmben szokás vagy rohannék felkelteni Birdiet csak azon gondolkozok, hogy ki a faszom fogja feltakarítani ezt a dzsuvát.
.