Bődült dizsi és kellő szmog áztatta szag telíttette be körös körül New York zsúfolásig telt utcáit. Az embernek már kedve lett volna bőrén keresztül akklimatizálódni a kinti felpezsdüléshez. Mindezt szombat korai 22:00 órás óraművel. Halloweennel karöltve. A napokban játszottam el oscar-díjt érdemelve a szívtelen k*rvát. Ideje hát ma adnom hagyomány tisztelően a könnyen kapható virágszált. Mekkora ugrás, nem?
Nincs különösebb oka a tombolhatnékomnak, mint egy zsenge éveiben járó Tom Cruise dublőr kényszeres figyelmen kívül hagyása. Melléktermékként alkoholt fogyasztva és egy-néhány csippendéllel kikezdve. Kitudja mit hoz a jövő? "Ő" útjai kifürkészhetetlenek!
Fél tizenegy előtt kerülök mélyebb indíttatással a város tömegközlekedésbe, egy jól felhelyezett szórakozásra kitűnően alkalmas egybe részes ruhával - amolyan szexi háziállat szerkóban - és egy 20 centis magas sarkúban. Mert hát a szenvedni kell egy nőnek elvet nem szabad elfelejteni a napi teendőkből! Naná hogy jól megbámulnak érte minden létező járművön. Különösebben nem izgat, csakis akkor ha 10 közül a 9-nek valami más tereli el a figyelmét.
A Second Hell igazán felkapott lett mostanság. Főként hogy mindenki itt élte le második poklát az első számú foglalkoztatásuk után. Ugyan itt a pokol szimbolikus értékkel párosul, az idetévedőknek mégis égni kezd a torka az első welcome drinking után, és kelletlenül égni kezd a teste mikor egy szál semmiben flangáló David Hasselhoffot lát. Ez volt kedveltebb helyeim egyike, ahol apáca ellenesen kiélhettem eddig rejtett, perverz hajlamaim egyikét. A bujaságot. Mintha nőknél ez nem létezne. Igen, valószínű a köztudatban egyszerűbb minket apácaként elhíresztelni mint életörömök után futkosó szajhákként. Úúú...most így felvezetve tényleg jobbnak hangzik.
A bizti őrrel ütközöm nem sokkal éjfél előtt, ki olyan ismeretséget látott már bennem mint egy újságírós bódés az üzletemberekben. Így azzal az előzékenységgel fizetésmentesen engedett be, melynek külön rásegítése volt a ruhaválasztásom. Szpászibá! Beérkezésem pillanata jelentősen feltűnés mentes és átlagokhoz simuló. Tudtam első lépteimet hova kell vezetnem, a csapos jóvoltából. Ott sejtelmes kezdéssel kértem az első adag enyhítő vodkámat, melyet párba kértem egy csípős tequilával. Amikor a latin keveredik az orosz kutyával.
Elég alapozással indultam hát meg a tánctér felé, ahol még elenyészőben vezették le ideg-görcsszerű táncmozdulatokat az egyének. Mihelyst beálltam valami maradandó szép ritmust kifejezve, azonnal megláttam magam mellett konkurenciámat, aki hasonlóan szép testben csak úgy vonzotta a kéretlen tekinteteket. Emeljük a tétet! A dupla vagy semmi elvet követve csapódtam az ismeretlenhez, akivel tüzetesen próbáltam felvenni ugyanazt a kihívó ritmus. Mit mondjak, kész orgia volt minden jelenlévő szemnek!

Meg kell hagyni frankó Don volt, a maga szolid ruhába öltöztette indirekt módján. Lassú, intenzív körtáncomban csapódott hozzám. Ha nem vallanám frigidnek magam, bizony most nem egy helyen járna felfedező hadjáratot a kezem, merő valamint spontán kíváncsiságból. Igazság szerint a női nemet képviselve elkapott egy fajta mámoros érzés. Emelve a 3 kevert alkohol utóhatássával. No de nem vezetett tévútra, egyedül azokat akik mentségükre szólva naivnak születtek, és átkozzák a napot hogy miért nem tértek be hamarabb ebbe a szórakozóhelybe. Mi tagadás kettőnk násztánca fél másodperc alatt átrepített a kedvező félből az elutasító makrancába.
- Neked pedig jól all ez a bunkó jelmez. - fordulok felé egy pillanatra leheletnyit kacsintva a hangzavarban ügyelve hogy ordításommal üzenetemet meghallja. Márha kigyúrt testének vélhetően piciny esze vette a maró gúnyolódásomat.
Roppant mód élveztem, hogy aktuális társam vevő volt az alattomos provokálásra. Mégha az a jó kisfiú presztízsét is rontotta. Emberemre akadtam, mikor elkapott a hév hogy orvul mindenki figyelmét szembetámadjam. Hmm...oké, legyen akkor pár érintkezés, jöhet a másik. Kezéről lecsapva jött egy újabb ismeretlen hasonló alattomos érdekkel. Ahogy a zene dinamikája érződik úgy váltok szelídből vad mozdulatokba. Miután odasúgom a másik ismertlennek.
- Nem ajánlatos! Ha féltékeny lesz kifordul magából. - mimikazom halántékom mellett körözve hátha így veszi a lapot. A második teremtés koronája megérzi érkezésének alkalmatlan pillanatát. Azért mégis mellém szegődik, és két indiszkrét mozdulattal próbál adottságaimból egy kicsit lopni. Én azzal a lendülettel csaptam le magamról a kezét miután enyhén túlordítva értésére adtam enyhe figyelmeztetésem.
- Nem blöff! - szólítom meg a pajzán hím egyedünket. - Megöl! - jelentem ki, amolyan mocskosul célzós mustrával, beállítva az ismeretlent képzelt szeretőmnek. Nah ebből már is levette a lényeget a pali, és farkát behúzva kullogott arrébb mint akit jól tökön térdeltek. Néha én is okozok magamnak meglepetéseket, főként megsaccolhatatlan reakció készségeimmel. Tudtam, hogy ha finomabbra fogom azzal nem veszem el tesztoszteron túlfűtöttségét. És még milyen jól tettem, hogy durvább eszközömet vágtam a fejéhez. Az akadály tényezőket immár elküldtem a süllyesztőbe. Jöhet az ilyenkor ildomos ajánlatom saját felemnek, pár pohár kísérőre. Épp csak a bemelegítéshez készülődök. Az ismert a csapós lép elémbe.
- Vodka. - nyújtom meg neves kis élet-elixiremet, miután jelképesen elnyújtom szám mellett a hüvelyk ujj és a kicsi új közti jellegzetes gesztust. Egyenlőre amatőr kezdésbe fogom magam, nehogy a legelején elvágjam magamban a baltát – mondván túl korai még az este, hogy rögvest részeg állapotomba essek. Ámbár nem volt szokásom az asztal alá inni magamat, tudva-levő hogy 5 kupica vodka már képes hozni ugyanazt a színvonalat.
Érdeklődés-teljesen bámultam vissza a tánctérre, remélve hogy felültetett feleimet lesúlytja az egójuk ellen érzett veszteségük. Első ránézésre egy latin keveréket tudnék megjósolni egyesben, ami épp annyira vérmérsékelt mint saját megtévesztő kisugárzása. Gondolta a franc, hogy ilyen jó lehetőségnek nézek elébe, mikor napi terheimben bőven belekontárkodott a számlák határidejének lehengerlő képe. Már maga a szkeptikus kialakítása hozta volna az egymagamban való, csendben szenvedésem. Ha hagytak volna persze. Áhh...én ennél jóval falsúlyosabb fajta vagyok. S némi hasonlóságot vélek észrevenni a jelenlévőben. Közös táncikánk ellenére, volt benne valami megfejthetetlenen tény, ami bizonyára ordított róla szorosabb körei beszédeiben. Ugyan most már a könnyen kaphatók lelkére van bízva. ~ Szegény, mindjárt megsajnálom! ~ Gondoltam magamban. Fura mód hasznosnak éreztem a bár pultban iszogatni mint felcimkézett sonkának beállítva tovább táncolni.