Azon éveim tanulságából vonhatom le valamennyire az önképemet, amiket a múltban éltem. Eljutottam arra a szintre hogy hiperérzékenynek hívjam magam, de a borderline-t 3 fokozattal kihúzhatom a gyanúk sorából.
Naivitásom és befolyásolhatóságom a legnagyobb, fajsúlyosabb tulajdonságaim, amin kellene moderálnom. Türelmem és együttérzésem földöntúli címzettet kapott elfogult szeretteim által.

Fejben 60 éves, lélekben 5 éves, testileg 17 évesnek állapítom magam.

Ha süt a nap, pozitívan viselkedem. Ha borult, melankóliába esem. Ha fúj és esik egyszerre, feszülten reagálok. Az víz megnyugtat, a rám összpontosított figyelem megriaszt. A holddal telepatikus kapcsolatot folytatok. Jövőmet félem, múltamat sérelmezem. De a változást szeretem. Józan eszemet felülbírálja a fantáziával telített elképzelésem. Mély depresszió és a boldogság legteljesebb megélése egyaránt környékez. Családra vágyom, de félem a szerelmet. Legtöbbször bizony mégis fel felívelek. S a lehetetlen elűzve, megoldások tömkelegével élek.
   

A múlt. Az enyém. Hisz nem erre vagy kíváncsi? Amit az élet írt és megtörtént eseményeken alapuló lábjegyzetet idéz. Vannak részek melyek erőteljesebbek és vannak, amik az idő előrehaladtával elfelejtődtek, meghasonlottak, átíródtak bennem. Gyerekkoromra aligha emlékszem valamint korai tinédzser korszakomban is alig-alig pár képet őrzök az emlékeimben. Ennek ellenére könnyed és gondolatlan boldog korszakot tudhatok a magam mögött. Egy fiú ikertestvérrel, egy 3 évvel idősebb nővérrel. Kezdetben még teljes családképpel, anyával és apával karöltve. Megcsalás. A válás iránti akaratuk már alig 6. éveimben kiütközött, de a közlésre 16 évesen került sor. 10 éves koromra már apám más országba kezdett új életet, míg anyám segítségül hívta édesanyját, nélkülözésben de kellő szeretetben felnevelve.

Teljes mivoltom egy másik bolygóról volt érezhető, állítják az elfogultak. Mondták, hogy kiskoromban már eltúlzott más világot építettem körülöttem. Órákig csendben voltam saját tevékenységeimbe gubózva...beszéltem az élettelen tárgyakkal. Olykor állatokkal kommunikáltam. Sokáig eltűntem órákra otthonról és anyám nem győzött végigkeresni az egész faluban. Vidéki életforma. Felgyújtottam a szomszédom üvegházát. Olyan megmagyarázhatatlan - színtiszta gyermeki érdeklődésből gyökerező - dolgokat tettem, amik a normálisan tartott embernek kiütköznek.

De nem ezek voltak a legmaradandóbbak, hanem a törések. Amiket józan ember nem aggat rossz társaságra. Első törésem gimnazistaként esett, mikor egy tanár figyelme túlzott korlátokba lépett. Megkívánta naiv, fiatal gyermetegségemet. Tettlegességbe nem torkolt, ennek mai napig hálás vagyok. De egy életre mocskos vilogot hagyott az ítélkezéseimben, a férfinemet bírálva ezzel. Korai traumám kikezelésének elvetésével ez idővel elszigetelt mindenféle szexualitással kapcsolatba hozható kezdeményezéstől. Igazolva a jelent, melyben még ugyanolyan tudatlanságomat osztom intimitás téren. Sosem felejtem el. Lélektelen testem ott lebegett 1 méterre a tőlem.

Mágnesként hatottak az előzmények. S mire késői tizenévesként már feleszméltem, már megtapasztaltam a szexuális zsarolást, lelki-bántalmazást és erőszakosságot. Igen...egy volt osztálytársam azzal zaklatott, hogy tesz egy kellő pillanatot egy sötét este, el kap és megerőszakol. Traumámat táplálta az ilyen képviseletes egyének sorozata és megannyi variánsa. Merthogy ez is létező dolog. S attól, hogy a homokban a fejünk még ezek kint élnek és gyarapodnak. Csak ilyenekbe botlottam, mintha szándékosan kerestem volna. Vagy kerestek volna.


Kompenzáltam, azzal hogy kizártam életem ezen részét, és inkább karrierépítésbe fogtam. Korai huszonévesként már 2 szakmát tulajdonítottam magamnak. Grafikus és fogorvosi asszisztens papírt kaptam. Mindkét szakmában éveket adtam, majd ez húszas éveim közepére gyarapodott, egy logisztikai, vendéglátói, marketing foglalkozással. Vigyáztam mások gyerekeire, szolgáltam fel pincérként, koordináltam egy nemzetközi autó gyártással foglalkozó cégét. Bejártam 5 különböző országot. Valamelyikben hónapokat is eltöltöttem. Majd még materialista búja huszas-éveimben egyedüli bérlakásra tettem szert. Azóta is azt fizetem. Megadtam a lehetőséget az első férfinek, akivel nem éreztem szerelmet csakis kényelmet. 4. próbálkozásunk végével jött a felvilágosítást, hogy rejtett nárcisztikus személyiségzavarossal boronáltam össze magam. Itt is természetesen zaklatáson esek túl...miközben kezdem már túlértékeltnek gondolni az egészséges, harmonikus párkapcsolatot. Fogalmam sincs milyen az...és ha meg is lelném, idegennek érezném, felszültség, stressz és drámázás nélkül. Örök szinglisség megoldását nem pártolom mert nem tekintem személyes ellenségemnek minden küszöbön kívül élőt.

---

Nyitottan, ugyan introvertáltan figyelem a külvilágot. Nincsenek igaz barátaim, régen sem voltak. Többségében kis fiúk, akik nem tartották a friend-zone-t. A családom volt egyedüli biztonsági pontom. Ők ápolták a lelkem, húztak fel a tenyeres pofon-t elszenvedve. Biztatnak és nyugtatnak. Egy pillanatra sem tágítva. Ebben hálámat adom, nem egyszer. Ám a szociális, cyber élet nem könnyítette meg a helyzetemet. S bizony öregnek titulálhatnak, hamár a 90's éveket vágyom vissza. Elfogadtam. Ebben élünk. Próbálok beleszokni, áttanulmányozni egy-néhány éjszakát hogyan legyek "self-orientáltabb" ami az önzőség kis testvére nálam. Aztán lesem a társkeresőket, ahol önképet és önbecsülést nem fejlesztett egyének ragadnak a telefonom képernyőjére. A karrierista, feminista, antiszocialista énem görgeti a napjaimat. Itt New Yorkban. Brooklyn forgatagában. Már a múltat magam mögött hagyva. Egy halvány cérnaszállal magam után húzogatva, mely adja jellegem defektjeit, red-flagjeit, hibáit. Nem tudom most hogyan nevezik. Azt viszont tudom, ezzel aggatnak címkét manapság az emberek örökre egymásra.
   

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Nehéz múlttal rendelkezel, amit sosem sikerült magad mögött hagynod, hisz minden ott megélt történés formálta a jellemedet. Rengeteg bizonytalanság, csalódás és több lépés távolság másoktól, ami segít abban, hogy megvédd magadat. Ezek után nehéz ràlelni ki is vagy valójában vagy hova tartasz az életedben, esetleg mit szeretnél majd a jövődtől. Hisz annyi rosszat tapasztaltàl ami mögül nehéz másképpen szemlélni a világot vagy bízni abban, hogy valaha is jobb lesz. Eddig mindig megmutattàk neked az emberek az igazi valójukat, a következő miért ne tenné? Amennyi rosszat kaptál úgy ugyanennyi jót kellene megélned ahhoz, hogy elkezdj egy kicsit bízni a világban. Remélem ezek után megtapasztalhatod milyen a szerencsésebb élet amitől nem kell lépten-nyomon tartanod.
Különleges a fogalmazàsod, ami miatt Mirana történetét is körüllengte egy mély hangulat és ez tetszett.   Kívánom, hogy a folytatás olyan embereket és eseményeket hozzon az èletedbe, amik nem tesznek még jobban tönkre, hanem inkább segítenek neked. Köszönöm, hogy olvashattalak!  

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!