“The world is a dangerous place to live, not because of the people who are evil, but because of the people who don't do anything about it.”

A két folyamatosan bámuló pasitól már messziről is borsódzik a hátam. Nem tudom, mit akarnak tőlem, mit terveznek, miért szúrtam nekik szemet, de abban egy percig sem kételkedem, hogy akarnak valamit. Végigfut az agyamon, talán Qadir vagy Marcos emberei, és sejtenek valamit rólam. Bár az előbbinek igazából nincs szüksége feltételezésekbe bocsátkoznia, hisz tudja, hogy riporter vagyok – legalábbis annak készülök – az is világos számára, hogy utána nyomozok, talán csak az nem egyértelmű, hogy a köré épülő cikkem milyen mélységekben is fogja leleplezni őt. Ennek ellenére meg sem próbált bántani vagy fenyegetni akkor sem, amikor lehetősége lett volna erre. Éppen ellenkezőleg, hisz felajánlotta, hogy biztonságban hazajuttat. Hogy eközben mennyire bíztam benne, az megint más kérdés.

Na de Marcos Garrido... Az az ember maga a veszély, és bár ez alapján az gondolhatná bárki, hogy könnyű kiismerni, mert egyértelműen minden adódó alkalmat megragad, hogy a hatalmát fitogtassa, valójában minél több időt töltök a közelében, a bárjában, annál összetettebb személyiségnek tűnik. Mindenesetre attól tartok, kitelne tőle, hogy két creepy fazonnal figyeltessen... vagy megbízná őket, hogy valami rosszabbat tegyenek velem, ha rájönne, mi a célom. Nem akarok kockáztatni, sem a barátnőimet veszélybe sodorni, így hát elbúcsúzom tőlük, aztán igyekszem észrevétlenül elhagyni a szórakozóhelyet, és minél gyorsabban eltűnni még a környékről is. Sajnos nincs szerencsém. Egyáltalán nincs. Azt hittem, sikerült leráznom az ijesztő pasasokat, de aztán az épület előtt éppen beléjük botlok, és persze azonnal ki is kezdenek velem. Próbálnék gyorsan hátra arcot mutatni nekik, és visszamenekülni az épületbe, hátha odabenn biztonságosabb lesz. Esetleg leinteni egy taxit gyorsan, mert az uberem, ha minden igaz, még három perc távolságra van, és azt már nem várhatom itt meg. De akármerre lépnék, az utamat állják, feltartanak, aztán már magukhoz húznak, tapogatnak és provokálnak. Bármit teszek, mintha csak olaj lenne a tűzre, az ellenkezésemtől csak még izgatottabbak lesznek.

Ekkor lép hozzánk közelebb egy harmadik férfi, akinek az arca azonnal ismerős, de kell egy pillanat, hogy azonosítsam. - To.. Tod! - ejtem ki szinte dadogva a nevét, mégis nagy megkönnyebbüléssel. Láttam már a bárnál, Garrido közelében, többször is, ami azt illeti. Azt hiszem, fontos szerepe van a bandában. Hogy pontosan mi, azt még nem tudom, de az alapján, ahogy mások viselkedtek a közelében, nem csak egy átlagos kis drogdíler. És hallottam, hogyan szólítják. Tod. Ami furcsa, mert mintha orosz akcentusa lenne. Bár lehet, hogy ez valami orosz név becézése, mit tudhatom én? Most mindenesetre örülök a felbukkanásának, mert bár igaz, hogy ő maga is rosszfiú, számomra jelenleg ő a legjobb opció a menekülésre, ráadásul láthatóan szándékában is áll segíteni. Vajon ő is felismert? Megjegyezte az arcomat, amikor a pult mögött szorgoskodtam? Számít egyáltalán? Ami számít az az, hogy az egyik idiótára máris hatással vannak a fenyegetőzései, aki hamar el is ereszt, én pedig azonnal Tod karja utána nyúlok, belé kapaszkodom, mint egy fuldokló egy darab uszadékfába az óceán közepén hánykolódva. Próbálok úgy tenni, mintha tényleg ismerném, mintha tényleg vele lennék, mintha biztos lehetnék benne, hogy megvéd, csakhogy a másik kettő végleg leszálljon rólam. - Végre itt vagy. Ezek az... úriemberek... fe-fel tartóztattak kicsit – jelentem ki, és igyekszem normális hangot megütni, mintha semmi sem történt volna, reménykedve, hogy tényleg nem fajul el a dolog, de a hangom közben meg-megremeg. És ahogy tennék még egy lépést a megmentőm felé, az egyik támadóm, aki még mindig nem eresztett, visszaránt magához. Megbotlom, az egyensúlyomat veszítem, el is esnék, ha a fazon nem tartana meg. Csakhogy így konkrétan szinte ráesem, ő pedig a mellkasához von.

- Várj a sorodra, haver – inti le Todot könnyedén úgy, mint aki tényleg elhiszi, hogy erőfölényben vannak – még úgy is, hogy a cimborája láthatóan vonakodik már ettől a helyzettől. Valószínűleg ő a józanabb kettejük közül, és látja a valódi veszélyt Tod tekintetében. - Az első kör a miénk ezzel a kis lotyóval, aztán a tiéd lehet, ne izgulj!

ㅇ outfit ㅇ playlist ㅇ

“The world is a dangerous place to live, not because of the people who are evil, but because of the people who don't do anything about it.”

Hogy őszinte legyek, olykor naponta többször is elbizonytalanodom, hogy okos dolog volt-e vállalni egy munkát Garrido sztriptíz bárjában egyetlen nyavalyás cikk miatt, főleg hogy a sztori felgöngyölítése még mindig nem halad úgy, mint ahogy szeretném. Hiába csak egy pultos lány vagyok, és nem táncos, meg nem is olyan valaki, aki a VIP részlegen szórakoztatná plusz juttatásokért a vendégeket, hisz így is sikerül rendre kifognom a legnagyobb taplókat, akik azt gondolják, ilyen helyen bármelyik lány szinte bármire kapható, ha csúsztatnak egy százast a tenyerembe. Bár még azt sem teszi meg mindenki, vannak akik plusz pénz nélkül is elvárnák az extra figyelmet, és komolyan fogalmam sincs, melyik a rosszabb. Viszont így kétségtelenül közelebb vagyok a tűzhöz, és nagyobb eséllyel láthatok dolgokat, hallgathatok ki érdekes beszélgetéseket, úgyhogy valahányszor elfog a kétely, emlékeztetem magamat, hogy pontosan ez az újságírás, így válhat belőlem jó riporter. Beépülve, kockázatot vállalva, és nyitva tartva a füleimet meg a szemeimet. Csak mondjuk ennek a melónak a kellemetlen hozadékait tényleg nagyon jó lenne már magam mögött hagyni.

Ma este például szándékosan olyan helyet választottam a bulizásra a barátnőimmel, ami jó távol esik Marcos bárjától, hisz ma végre van egy szabad estém, és ki szeretném élvezni anélkül, hogy akár csak egy pillanatra is arra a lebujra gondolnék. És én még el is hittem magamnak, hogy ez sima liba lesz, tudok egy kicsit lazítani, jól érezni magamat. Ezt megalapozva pedig már eleve kicsit becsípve érkezünk a csajokkal a kiszemelt szórakozóhelyre, és tulajdonképpen egy ideig tényleg jó is a kedvem. Aztán feltűnik az a két nagyjából harmincas enyhén szólva ijesztő fazon, akik folyamatosan bámulnak. Néha összesúgnak, mutogatnak felém, vigyorognak... És ez megy több mint fél órán át. Megelégelem és kezdek is kicsit beparázni, mert szinte akárhogy mozdulok, akármerre vonulnék, mindig ott vannak a közelben. Szóval úgy döntök, az lesz a legbiztonságosabb, ha inkább fogok egy taxit, és lelépek. Csakhogy végül ahogy kilépek az utcára, és készülnék leinteni egy sárga autót, a két ijesztő fazon egyszer csak ott teremnek, és az utamat állják.

- Helló, Szépség! Linda, ugye? Vagy Lily? De az biztos, hogy ott dolgozol abban a cicibárban... Hé! Várj, hová mész? - Utánam lépnek, amikor válasz nélkül hagyva őket próbálnám sietve kikerülni mindkettőt. - Ne hagyj már itt bennünket, csak beszélgetni szeretnénk egy kicsit! - De közben már elkapja a karomat, és magához húz az egyikük, de a másiknak is rajtam a mocskos keze.

- Összekevertek valakivel, engedjetek el! - lépnék tőlük hátrébb.

- Nem, nem, szerintem is te vagy az. Linda, ez egészen biztos. Mennyit kérsz egy menetért? - Valamelyikük tenyere már a szoknyám alatt jár, én pedig ezen a ponton már sikítva próbálok ellenkezni, és szabadulni tőlük.

ㅇ outfit ㅇ playlist ㅇ