Még egyszer végighúzom a rúzsomat az ajkaimon mielőtt kissé beszívva egymáshoz dörzsölöm őket, majd a tükörben végigmérem az egész sminkemet.
-Dee!-Claire kopogás nélkül lép be a fürdőszobába kezében a tablettel, ami sokszor olyan, mintha már konkrétan a bőréhez nőtt volna az évek alatt.
-Egyforma a kettő?-kérdezem feléfordulva miközben a szemeimre mutogatok, hogy nézze meg a tusvonalakat. Hunyorogva néz fel rám és tesz még néhány lépést felém, hogy alaposabban szemügyre tudjon venni.
-Mint mindig..-végül egy mosollyal bólint.
-Szuper.-bólintok egy könnyed mosollyal majd belelépek a magassarkú csizmába és felhúzom rajta a cipzárt.
-Dee.. azt akartam kérdezni, hogy most hogy kiürítettük a naptáradat és megpihentél egy kicsit elmennék egy hétre nyaralni, ha nem probléma..-hozzá képest a hangja szokatlanul bátortalanul cseng. Nehéz eldönteni, hogy most attól fél, hogy nemet mondok vagy attól, hogy szükségem lenne rá és mégis elengedem.
-Csak egyre? Az elmúlt három évben nem vettél ki szabadságot. Menj két hétre és én állom ehhez ragaszkodom.-közben már megcélzom a nappalit, ahol a kanapén pihen a kistáskám, amit a vállamra akasztok.
-Biztos rendben leszel?-aggódva mér végig a tekintete, mintha még mindig a nap minden percében attól félne, hogy egyszer csak lehull a függöny és ugyanolyan fáradt és kiégett leszek, mint másfél hónappal ezelőtt.
-Neked is pihenned kell...-igazából mindkettőnkre ráfért már ez a szünet, úgyhogy éppen itt van az ideje, hogy ő is kiélvezze. A telefonja pittyenése szakítja meg a beszélgetést, amit persze azonnal ellenőriz is.
-Itt a kocsi. Hívj ha kellek!-magához ölel egy pillanatra majd elenged, hiszen pontosan tudja, hogy nem szeretek késve érkezni sehova. A mai nap pedig kiemelt fontosságú, hiszen ma van Elijah legénybúcsúja, aminek pedig illik megadni a módját. A liftben kissé idegesen kezdem el babrálni a ruhám nyakát, ami eddig ugyan tökéletesen állt, de most úgy érzem, hogy szorongat pedig hozzá sem ér a torkomhoz. Nem ezt kellett volna felvennem, de ez már így is az ötödik volt, amit magamra aggattam és ha tovább szenvedtem volna a válogatással, akkor valószínűleg el sem indultam volna, viszont ezt ma tényleg nem tehettem meg. Egyébként is valószínűleg csak addig fogok szenvedni ezen az egészen, amíg oda nem érek a Luciferbe.
A sofőr szerencsére meg sem próbál velem most beszélgetni. Talán érzi a feszültségemet és a kényelmetlenségemet, így inkább hagy, hogy csendben szenvedjek miközben a telefonomat nyomkodom ezzel is lekötve a felesleges energiáimat. Addig se a bőrömet tépkedem a körmöm mellől vagy tudomisén...
Amikor a kocsi végre megáll kicsit szorosabban magamhoz fogom a táskámat amíg várok, hogy a sofőr kiszálljon és ajtót nyisson nekem. Gyorsan vonulok be a szórakozóhelyre, nem akarok se képeket, se kérdéseket, se semmit, csak bejutni a többiekhez, akik már valószínűleg megindították az estét.
-Winterbeeeeerggg.-Elijah hangja már messziről megtalál, amitől kicsit megkönnyebbülök, nem úgy, mint amikor feláll a maga 190 centijével és célba vesz, hogy magához ölelhessen néhány másodpercre, én pedig jóformán elveszek a mellkasában. Mázsás karja ösztönösen lendül a vállam köré majd terel a többiek felé olyan hosszú léptekkel, hogy szinte alig bírom vele a tempót. Egy óvatlan pillanatban csusszanok ki a keze alól, hogy még véletlen se rántson magával az emberek közé ilyen gyorsan. A tekintetem gyorsan fut egy kört, de hamar meg is akad egy ismerős arcon, amitől úgy érzem, hogy máris enged a szorítás a mellkasomon. Egy megkönnyebbült mosollyal sétálok Aziel mellé és táborozok le mellette.
-Mennyit ivott már ez a jóember?-kérdezem tőle egy halk kuncogással.

A szünet arra is adott lehetőséget, amire korábban úgy kellett szétrángatnom a naptáramat, hogy maradjon egy szusszanásnyi időm. Az hogy Elijah legénybúcsúján részt veszek-e semmiképp sem lett volna kérdéses, de sokkal nyugodtabban tölthetem itt az estémet úgy, hogy nem kell azon gondolkoznom, hogy mennyire fogja lehúzni a másnapi teljesítményemet. Az pedig természetesen nem is kérdéses, hogy mennyire örülök annak, hogy régebbi kapcsolatokat is feleleveníthetek, ilyen ismertség például Aziel is, akivel talán már a napját sem tudnám megmondani, hogy mikor beszéltem érdemben, de ez aligha befolyásolja, hogy mennyire boldoggá tesz a találkozás.
Az ölelését viszonozva pillantok fel rá egy széles mosollyal az arcomon majd dicséretét hallva halkan nevetek egyet.
-Köszönöm, drágám. Igen tudom, azért választom ezt gyakran.-szemtelenkedek vissza szinte reflexből. Megjegyzésére már egy leplezetlenebb kacagás gördül le az ajkaimról.
-Látom a véleményed nem nagyon változott.-a fejemet ingatva vetek egy pillantást még Elijah-ra, aki pont nem úgy néz ki, mint aki éppen az agglegény éveit gyászolja.
-Igen, azt hiszem egy mojitoval meg is indítom az estét.-bólintok és már fordulok is utána, hogy együtt sétáljunk a pulthoz.
-Ugyan már. Nyugodtan kereshettél volna, tudod, hogy ha épp nem alkalmas, akkor később visszacsörgök, de mesélj miben segíthetek?-minden szakmai telefon Claire telefonjára van irányítva, aki ezeket előszeretettel rendezi el helyettem, hogy ne kelljen momentán semmivel sem foglalkoznom csak a pihenéssel és Mathieu-vel. Az ilyen magánjellegű hívások azonban egyenesen hozzám futnak be.
-Szerintem ők csak a meglévő zenészeikkel dolgoznak, de ezen egy másodpercig se aggódj, biztosítok én olyan hátszelet nektek, hogy pezsgővel várnak titeket, ha még engem is szeretnének ott látni.-kétségem sincs afelől, hogy ha én emelem fel a telefont, akkor találni fognak nekik szabad helyet.
-Nagyon szívesen megadom a kontaktot, de az elsőt mindenképp elintézem nektek, hogy még véletlen se rázzanak le.-bólintok egyet megerősítve azt amit mondtam.
-Na, de ki vele, mi ez a nagy váltás, hogy végre megcélozzátok a nagyobb reflektorfényt?-érdeklődök. Úgy tudtam, hogy ők ezt leginkább csak kikapcsolódásból csinálják, pedig hallottam már néhány számukat és szerintem végtelen lehetőség lenne bennük.

-Jó pénzért bármit, drágám.-rákacsintok pimaszul, hiszen engem ilyen könnyen nem lehet zavarba hozni.
-Jól mondtad.. a legtöbben, de van aki éppen az idő múlásával lesz bevállalósabb a másiknak, úgy pedig nem olyan nehéz életben tartani azt a bizonyos tüzet..-kicsit megriszálom vállaimat egy széles mosollyal az ajkaimon. Persze bizonyos szempontból igaza van, én sem egyszer ütköztem abba a problémába, hogy néhány hét vagy hónap után már biztosnak vették a jelenlétemet és már a kisujjukat sem mozdították meg igyekezet címszóval.
-Köszönöm.-bájos mosollyal köszönöm meg neki amikor megrendeli nekem a választott italt.
-Hát nem mondom, hogy most egyszerű. Az ember kicsit megpróbál magára összpontosítani, hogy rendbe tegye az életét és nagyobb figyelmet kap, mint korábban, főleg, hogy a párkapcsolati státuszom is változott, így most tényleg ezer helyen loholnak utánunk, hogy kicsikarjanak valami felhasználhatót belőlem vagy Mattie-ből..-egy sóhajjal egybekötve ingatom meg a fejemet.
-Ettől függetlenül rád mindig lesz időm, úgyhogy legközelebb ne habozz felkeresni.-amennyi szennyet összehordanak rólam jobb híján ennyi még simán elfért volna a többi pletyka között, hogy vajon miért vettük fel egymással újra a kapcsolatot és valószínűleg egy sem szólt volna arról, hogy végre van időm és energiám ápolni az emberi kapcsolataimat.
Nevetve kapaszkodok a karjába miközben felemel és megpörget mielőtt újra stabil talajt érek a lábaimmal.
-Ugyan már. Segítek, ha tudok.-rámosolygok az orromat egy pillanatra összeráncolva. Tudom milyen nehéz elindulni az elején, de ilyenkor tényleg nagyon jól jönnek a kapcsolatok, én pedig ha tudok, akkor tényleg biztosítok nekik lehetőséget. Az, hogy ők ezt mennyire tudják majd megragadni az csakis rajtuk múlik.
Érdeklődve hallgatom Aziel-t miközben mesél és amikor mérhetetlenül bizonytalanul mondja ki a lány nevét, már nem mernék fogadni rá, hogy tényleg így is hívják őt, de mivel nincs most jelen senki, aki megcáfolhatná, így muszáj vagyok hinni neki.
-Hm.. Izgalmasan hangzik. Örülök, hogy azért megpróbálkoztok ezzel, hiszen különben sosem tudhatjátok meg, hogy merre visz benneteket majd az élet a zenei világban. Mindenesetre le a kalappal ezelőtt az Evelyn előtt, meg persze előttetek is, hogy rá bírtátok erre venni. Remélem jól sül majd el nektek.-én tényleg csak a legjobbakat kívánom a számukra.
-Jól hangzik. Küldd majd át a részleteket. Nem ígérek semmit, mert néhány utazás még tervben van Mattie-vel, de ha nem ütközik semmivel természetesen szívesen megyek, illetve megyünk, ha neki is engedi az ideje, köszönöm az invitálást.-Közben megérkezik az italom, amit még egyszer megköszönök mindenkinek majd magamhoz véve fel is emelem hogy tudjak koccintani egyet.
-Hogy bejöjjön nektek a nagybetűs élet.

-Bízd anyára.-vigyorogva billentem egy kicsit félre a fejemet.
-Ki a csaj egyébként?-kérdezem megvonogatva egy kicsit a szemöldökeimet. Tényleg érdekel a dolog, hiszen kevés nőbe szokott Aziel annyi energiát tenni, hogy ilyenekkel szórakoztassa.
A szám elé tartva a kezemet nevetek egyet.
-Hát két nap alatt tényleg nem tud kihűlni a dolog.-egyetértően bólintok egyet, bár Mathieu-t leszámítva szerintem két nap alatt engem senki nem bírt még vízszintesbe vinni és az a legszebb, hogy még csak meg sem kellett erőltetnie magát.
-Hát előtted nem leszek szégyenlős.-megfogom az alkarját mintha meg kellene kapaszkodnom egy pillanatra.-Kicsinál az ember konkrétan... amikor valakivel elég csak összenézni és már szíved szerint tépnéd is le a ruháit.-kicsit meg is legyezem magamat mintha annyira kihevültem volna már csak az említésétől is.
-Köszönöm! Igen, Mathieu egyszerűen csodálatos. Végtelenül türelmes és megértő, pedig megvannak a maga baja. Megmondom neked őszintén, hogy nem voltam messze a következő rehabtól, igazából neki köszönhetem, hogy visszafordultam a totális idegösszeroppanás küszöbéről, úgyhogy köszönöm az ajánlatot, de úgy tűnik találtam valakit, akit nem kell rendre igazítani, mert ő maga tart jó irányban engem.-azért kap tőlem egy hálás mosolyt. Jó tudni, hogy lelkesen védene, ha a sors azt kérné.
Becézésére egy önfeledt mosollyal válaszolok.
-Ugyan.. nélkülem is összehoztátok volna csak így egy kicsit gyorsabb.-legyintek egyet. Én csak elsimítom nekik egy kicsit a bukkanókat és kinyitok egy ajtót, ha már van rá lehetőségem.
-Hát, drágám, az ember nem kerülgetheti örökké a végzetét. Előbb vagy utóbb mindenki megtalálja a maga két lábon járó másik felét, aki teljesen megmozgatja. Ez a lány tényleg tudhat akkor valamit. Mit gondolsz van köztük valami vagy ez egy kölcsönösen hasznos baráti viszony?-kicsit érdeklődök bár nem szokásom mások magánéletében turkálni, de olyan rég volt lehetőségem ilyen jóízűen beszélgetni ennyire hétköznapi dolgokról.
-Még sajnos nem volt rá lehetőségem, úgyhogy most mindenképp igyekszem majd tiszteletemet tenni.-a videó sosem adja vissza teljesen az élményt és mint említette a tagok személyében is volt változás, úgyhogy már biztos nem ugyanaz az élmény.
-Mondanám, hogy a házasságra, de visszaköpnéd.-felnevetek majd összekoccintom a poharam az övével. Iszok néhány kortyot.

-Tudod, hogy ilyesmiben mindig benne vagyok.-játékos mosollyal az arcomon pillantok rá. Egyébként sem ártana ha elfoglalnám magamat, olyan dolgokkal amik a karrieremtől tényleg teljesen függetlenek, hiszen ez az egyetlen módja annak, hogy valóban kiszellőztethessem a fejemet.
-Ezen valahogy meg sem lepődök.-egy rövid nevetéssel ingatom meg egy kicsit a fejemet. Részemről nincs probléma azzal, ha valakinek ez adja meg a boldogságot, hiszen tényleg nem való mindenkinek az elköteleződés. Én biztosan nem fogok pálcát törni fölötte, ha neki ez bőven elég egy másik emberből.
-Vele boldogan égek... Egyébként a Coachella-n ismerkedtünk meg, úgyhogy április vége a mi kezdetünk.-ábrándos mosoly bujkál az ajkam szegletében ahogy visszagondolok a megismerkedésünkre. A véletlen? A sors? Az univerzum? Nevezzük aminek csak akarjuk, de egyenesen a kezei közé lökött én pedig nem voltam rest azonnal belekapaszkodni.. szó szerint.
-Köszönöm, az is vagyok. Még soha senkivel nem voltam ilyen boldog.-hálásan pillantok rá. Jobban is érzem magam a bőrömben, amiben nyilván benne van az is, hogy a terheim egy részét levettem a vállaimról, de az érdem maximálisan Mattie-é.
-Valami klipet is fogtok forgatni? Legalább a studióban amikor felveszitek a dalokat? Szívesen megtollak titeket egy megosztással. Néhány millió kattintás garantált lenne, az pedig tényleg eldöntheti, hogy felkapnak-e titeket és ti meg tudjátok-e lovagolni azt a bizonyos hullámot.-ajánlom fel neki.
-Hmm. Akkor lehet ez egy ilyen lassan kiforró dolog lesz majd közöttük. Vagy csak egyszerűen egyikünk sem tudja elképzelni, hogy tényleg csak barátok, mert te ebben nem hiszel feltétlen, én pedig túl romantikus vagyok.-könnyed nevetés gördül le ajkaimról majd kíváncsian hajolok közelebb, hogy megnézzem azt a képet.
-Már mindent értek. Jól néznének ki együtt és maximálisan shippelem kettejüket.-bólintok egyetértően majd egy szemtelen mosoly jelenik meg az arcomon.
-Miért is van neked ilyen képed a csajról?-kérdezem kicsit megemelve a szemöldökeimet.
Remélem tényleg el tudunk majd menni a fellépésükre. Nagyon kíváncsi lennék, hogy milyen a kisugárzásuk élőben.
-Jó ennek tényleg egy megfontolt lépésnek kell lennie és nem is mondom, hogy mindenki vonuljon az oltárhoz, de ettől függetlenül szerintem egy szép dolog. Én mindenképp szeretném majd egyszer azt a bizonyos fehér ruhát, de  semmiképp nem szaladnék bele ész nélkül.-már éppen elég alkalommal égettem meg magam ahhoz, hogy ebből a szempontból megfontolt legyek. Remélem.

-Annyira aranyos volt ahogy egymásba botlottunk, hogy azt nem is tudnám neked visszaadni rendesen. Pimasz volt és úgy vett le a lábamról, hogy közben elsősorban szerintem nem is feltétlen volt ez a célja. Egyszerűen csak olyan hihetetlenül magától értetődő volt az egész, mintha minden csak úgy hirtelen a helyére kattant volna.-ámuldozva mesélem neki annak ellenére, hogy tudom, hogy neki ez a csöpögős téma nem kifejezetten az asztala, de érzem rajta, hogy tényleg örül a boldogságomnak, így nem félek neki mesélni erről, hogy egy kicsit többet megosszak vele.
-Néha a kevesebb úgyis több. Kár lenne valami extrémet forgatni elsőre, hiszen most fontosabb lenne, hogy megismerjenek titeket. Úgyis sokan kapnak majd a lehetőségen, hogy elmondhassák magukról "ők már az eleje óta kísérnek titeket".-ez fontos az embereknek és egyébként a karrier minden szakaszában fontos a megerősítés, hiszen minket előadókat is ez tart mozgásban.
-Egyébként nem feltétlen teszem ezt önzetlenül.-villantok rá egy olyan mosolyt, amiből tudhatja, hogy nekem közben már tovább is kattogott az agyam.-Már egy ideje gondolkozom a zenei producer szerepkörön. Lehetnétek ti az első próbálkozásom.-kíváncsian figyelem, hogy ő ehhez mit szólna. Nem tudom mennyire akarnák, hogy rajtuk tartsam akár huzamosabb ideig a szemeimet és a kezeimet. Kapcsolataim vannak bőven, el tudnám őket kísérni jó darabig.
-Uuuu... az a legjobb amikor már szinte tényleg kézzel tapintható a feszültség. Mindig az fogja meg az ember fantáziáját, aki nem mutat annyi érdeklődést. Mindenképp tájékoztass majd a helyzetről, mert így látatlanul és ismeretlenül is odáig vagyok a dologért.-mintha az új kedvenc sorozatom vagy regényem lenne amiben drukkolhatok a főhősöknek.
-Pontosan.-bólintok nevetve egyet majd kicsit el is gondolkozom.
-Na várj csak.-gondolkozom tovább.
-Az Evington úgy hangzik sajnos mintha egy gyógyszer lenne, de a Remelyn nem rossz. Van egy olyan kis romantikus csengése.-kacagok végül a gondolatmenetem lezárásaként.
-Jó kifogás.-egy aljas mosolyra húzom az ajkaimat magyarázatát hallva, de úgyis tudja, hogy csak szórakozok vele... én már team Remelyn vagyok.
-El is várom, hogy zenéljetek és maradjatok is bulizni.. sőt neked külön küldetésed lesz. A Børns-tól Electric Love-ot kell majd zongoráznod amíg az oltárhoz vonulok. Azóta tudom, hogy az lesz a vonulós zeném amióta először hallottam.. várjon bárki az oltárnál. Nekem kell az a happy end, gyerekekkel, fehér kerítéses házzal... különben a francnak mennék tovább.-nekem sosem volt való a könnyű kavarás. Nem tudok testiségbe merülni lelki kötődés nélkül. Az sem érdekel ha emiatt álmodozónak tartanak. Ha sosem mertem volna nagyot álmodni, akkor most nem állnék itt.

-Köszönöm! Ez nagyon jól esik főleg, hogy ismerem a véleményed úgy általánosságban a témáról.-és tudom, hogy csak azért, mert barátok vagyunk nem mondaná ezt. Aziel szerencsére nem az a megjátszós fajta, nyíltan a szemedbe mondja ha valami nincs ínyére. Ez pedig így van rendjén.
-Az a legjobb. Az őszinte dolgok jól mutatnak a felvételeken is, nem úgy mint az erőltetett előadás. Minél természetesebbek vagytok annál inkább tudnak majd azonosulni veletek.-majd később nem biztos, hogy tényleg ennyi elég lesz az embereknek, de tényleg fontos, hogy az ember közel maradjon önmagához. Én tudom. Megjártam a poklot sokszor, mert olyan szerepekbe akartak belekényszeríteni, amik nekem nehezen estek kézre.
Lelkesedésére én is nevetek egyet.
-Persze, persze. Ez így természetes. Ha őt is érdekli a dolog és szívesen tárgyalna a lehetőségekről egy együttműködésben akkor jöhet is egy személyes találkozó. Most úgyis lazább a programom, szóval bármi szóba jöhet. De kérlek mindenképp nyugtasd meg, hogy se a tollat se a gyeplőt nem akarom kicsavarni a kezéből, hiszen fontos, hogy mindenki a saját útját járja be. Leginkább a jó tündér keresztanyátok lennék, akire támaszkodhattok. Kibaszott kemény, már bocsánat a kifejezésért, ez az iparág és mocskosul ki tudják használni az embert. Nem tudom neked megmondani, hogy hány dalom porosodik pendriveokba zárva valahol egy fiókban és sosem fognak napvilágot látni, mert valaki azt mondta, hogy ez kevés, hiába voltam néhányba konkrétan szerelmes.-és a nagyja az én kezem munkája volt.. a szövegek biztosan.
-Annak az esélye természetesen mindig ott van. Emiatt viszont szerintem kár visszakozni, mert egyébként egy baráttal is össze tud úgy veszni az ember, hogy soha többet még a telefont sem veszi fel neki.-néhány barátommal csúnyább vége lett az ismertségnek, mint a kapcsolataimnak.
A gyógyszer reklámos szlogenre jókedvűen nevetek fel. Nagyon jól ráérzett arra amire gondoltam.
-Még egy kicsit iszunk, Aziel, és konkrétan megváltjuk a világot.-nevetek tovább. Ma veszélyesen jól pörög az agyunk.
-Hát ez nehéz kérdés. Bevallom neked már most is nehezen bírom azt a sok dolgot amit az elején nevetve végigcsináltam. Borzasztó sokat vesznek ki belőlem a turnék és az örökös hajtás a kattintásokért. Ez a pihenő is arról szól igazából, hogy legyen végre lehetőségem rendet tenni az életemben. Nem valószínű, hogy ugyanolyan vehemenciával térek majd vissza mint korábban. Egy visszafogottabb karriert pedig szerintem fent lehet tartani. Gyakorlatilag minden énekesnő egy ponton családot alapított és attól még nem tűntek el a süllyesztőben. De egyébként ezért is jutott eszembe B tervnek ez a producerkedés. Ha éppen akkora leszek mint egy bálna mert babázni készülök akkor is a tűz közelében maradhatok..-de hát addig még millió dolog fog történni úgyis, amiket nem jósolhatok meg előre.

A félölelésre válaszul hálásan rámosolygok.
-Egyébként ezt totál megértem. Így kevesebb meglepetés éri az embert, bár az biztos, hogy ez rengeteg energiát emészt fel.-tudom, mert én magam is pontosan ezt csináltam, főleg az elején. Mindig mindenki előtt akartam járni egy lépéssel, aztán szépen fokozatosan belenyugodtam abba, hogy nem mindent tudok irányítani.
-Őszintén annyi dolgom volt a többi dallal, a turnékkal, díjátadókkal meg a többi kötelező megjelenéssel, hogy egy idő után egyszerűen elengedtem őket és nem foglalkoztam velük többet.. deee legyen. Átküldök majd néhányat azok közül amikért még mindig vérzik egy kicsit a szívem. Hátha ki tudunk valamit találni.-úgyis akartam egy kicsit foglalkozni  új dalokkal a pihenő alatt is, úgyhogy ebbe simán beleférhet az is, hogy időt szakítok a régiekre is, hogy leporoljam őket.
Megállapítása hallatán hirtelen nevetek fel. Igen, lehet, hogy igazából mindketten túlgondoljuk és igazából csak szeretnek szenvedni.
-Az lenne a legjobb forgatókönyv, hiszen akkor valószínűleg egy idő után csak belátják, hogy kár szenvedni, mikor egy karnyújtásnyira áll a két lábon járó megoldás.-én nagyon drukkolok nekik tényleg, hogy egyszer tényleg boldogságra találjanak és ne csak egy fájdalmas mosollyal gondoljanak vissza. Katy Perry is megénekelte hogy mekkora fájdalom ez.. "The One that got away".
Mosolyogva emelem meg én is a poharam és meg is iszom a megmaradt néhány kortyot.
-Ilyen szépet még sose mondtál.-nevetek fel a bókja hallatán és szórakozottan meg is ingatom egy kicsit a fejemet.
-A túlhajtásba sajnos már egyértelműen beleestem, de szerencsére időben jött a segítség, hogy berántsam a féket. Remekül hangzik egyébként ez a felállás úgyhogy reméljük tényleg összejön ez a közreműködés.-tényleg jó lenne.
-Ne gyere! Táncoltassuk meg a mi kis vőlegényünket amíg még áll a lábán.-a fejemmel biccentek egyet Elijah irányába.