A sátrazás után szerencsére gyorsan tudtunk időpontot egyeztetni Evelyn-nel. A tetováláson kívül ezer dolgot kell gyakorlatilag megbeszélnünk, hiszen ő szeretne megtanulni gitározni, engem pedig tényleg érdekelne, hogy milyen munkát tudnék vállalni nála. Már kezd egy kicsit elegem lenni az éttermes hajtásból és a beosztásom is egyre gyötrelmesebb az elmúlt időben szóval tényleg jó lenne a váltás, ha tényleg meg tudunk állapodni.
Munka után egy gyors zuhanyra hazaugrottam és már indulhattam is a tetoválószalonba, ahol Ev dolgozik és mivel késésben voltam így pofátlanul huzattam a motoromat keresztül a délutáni csúcsban feltorlódó forgalomban. Pontosan ezért szeretek 2 keréken járni, hiszen könnyen átsurranhat az ember az araszoló autósok között és rengeteg fejfájástól kímélheti meg saját magát. Arról nem is beszélve, hogy szinte lehetetlen lett volna parkolni, a motort viszont nem túl elegánsan ott tudtam hagyni a járda szélén két fa között úgy, hogy még csak útban sem volt senkinek az ég világon.
A kulcsot a zsebembe süllyesztem miközben már éppen átlépem a szalon küszöbét.
-Bocs.. ne haragudj... elbaszták az időm a munkában..-félkézzel kissé hanyagul ölelem magamhoz Evelyn-t néhány másodpercre amint megpillantom.  Azért közben a fali órára sandítok és igazából nem vészes csak 10 perccel csúsztam el a megbeszéltekhez képest, amit ugyan behozhattam volna, de hát a zuhanyt mégsem hagyhattam ki.
-Hogy vagy? Milyen napod volt?-kérdezem érdeklődve.  

Ugyan sikerült megegyeznünk egy időpontban Peter-rel, hogy mikor szeretnénk megejteni a tetoválós-megbeszélést, de mivel tudtam, hogy mit dolgozik, úgy időzítettem, hogy ő legyen az utolsó vendégem. Amanda sem volt bent, hogy zavarhassuk a munkában, egy fokkal így nyugodtabb az ember lánya. Nem szerettem volna kellemetlenséget okozni senkinek sem. Nem kifejezetten akadtam fenn azon, hogy tíz percet késett, tényleg vele terveztem zárni a napomat, így nem volt ebből probléma. Végzünk, amikor végzünk, utána zárok, bedobom a kulcsot a postaládába és kész.
Amint befutott a tékozló pizza futár, egy széles mosollyal viszonoztam az esetlen ölelést.
-Ugyan már, semmi gond. Rád szántam a késő délutánomat, úgyhogy most a tiéd vagyok. –ráztam meg a fejemet egy újabb mosollyal, miközben a szék felé böktem, hogy foglaljon csak helyet.
-Kérsz valamit inni, vagy enni, amíg előkészítek mindent? –néztem rá kérdőn, majd elgondolkozva pislogtam magam elé.
-Jól, köszi. Kicsit ugyan nyúzottan, de jól. És öhm… milyen napom… fárasztó. Bejött egy lány az anyukájával, mivel ugye x éves korod alatt szülői beleegyezés kell, hogy tetováltathass. Mindig el szoktam mondani ennek a kellemetlen hatásait, azt, hogy ha első tetoválás, előbb még tesztet kell csinálni, hogy allergiás-e a tintára, stb. Ugyan már más az összetétele, mint anno, de válthat ki bőrirritációt és hasonlókat, szóval ezek alap dolgok. Aztán nekiállt itt pattogni nekem, hogy hát ő ezért hozta be a lányát, ezt ő miért nem látta a honlapon. Amikor elmondtam neki, hogy ez a tájékoztatónál fent van, akkor teljesen felháborodott, hogy hát ő azt nem olvasta, mert minek és izé… Vagy fél órát harcoltam velük, hogy ma ebből nem lesz tetkó, mire megértették nagy nehezen, hogy ez nem egy olyan dolog, mint amikor fülbevalót csináltatsz, kiveszed és összenő a lyuk a cimpádon. Ez egy sokkal véglegesebb, és nehezen eltüntethető dolog, ha egyáltalán végelegesen meg tud tőle szabadulni valaki. Néha nem tudom, mit gondolnak emberek… –sóhajtottam lemondóan, miközben betekertem fóliával a gépet, aztán kérdőn fordultam Peter-höz.
-Tudod, mit szeretnél magadra varratni, vagy keressünk valamit most?

Ev nem tűnik még csak különösebben meglepettnek sem, hogy nem vonszoltam ide a seggemet pontosan, amiért én kifejezetten hálás vagyok.
-De jó ezt hallani a szádból..-vigyorgok rá miközben leveszem a napszemüvegemet és egyelőre csak az ingem nyakába akasztom majd leülök ahova ő mutatott.
-Nem kérek semmit, köszönöm. Még a munkahelyen ettem, ittam, hogy rendben legyen a vércukrom mire a kezeid közé kerülök.-egyszer láttam egy haveromat elájulni tetoválás közben, mert az az idióta semmit sem evett előle mondván, hogy akkor nem lesz mit kihánynia. Na én ezt a hibát még egyszer sem követtem el és nem most terveztem elkezdeni.
Felvont szemöldökökkel hallgatom a beszámolóját a napjáról. Tényleg durva, hogy az emberek milyen akadékoskodóak és értetlenek tudnak lenni miközben a másik csak jót akar.
-Ő volt a hanyag, de te vagy a hibás... hát ez tök egyértelmű-hümmentek egyet ironikusan mielőtt újra elvigyorodok. Komolyan döbbenetes az emberek logikája néhanapján.
-Sajnálom, hogy ilyen fos napod volt.-pillantok rá együttérzően, hiszen pontosan tudom, hogy az ilyen malőrök mennyire meg tudják keseríteni az ember napját.
-Tudom mit szeretnék... legalábbis azt hiszem.... van itt a csípőmnél ez a fos idézet, ami már szinte semennyire sem olvasható és eltakarhatnánk...-mondom és közben felállok, hogy levegyem az ingemet, amit félre is rakok, így meg tudom neki mutatni, hogy mit kellene lefedni. Előveszem a telefonomat a zsebemből, hogy tudjak neki mutatni képet.
-Éééés erre gondoltam.-már mutatom is neki a képet az elképzelésről.
-Szerinted ez jó lesz? Eltakarja?-kérdezem tőle kicsit bizonytalanul. Ha ő rábólint akkor nekem nem is kell több, hiszen ő a szakértő ebben nekem csak ennyi villant be. 

Egy hitetlen vigyorral forgattam meg a szemeimet, ahogy Peter közölte, hogy jó hallani a számból, hogy az övé vagyok.
-Csak vigyázz az ilyen kijelentésekkel, mert megjelenik a barátnőd a hátad mögött és megver. -ráztam meg a fejemet még mindig vigyorogva.
-Oh, a legjobb helyre kerültél a kezeim között, ebben biztos lehetsz. -húztam egy aljas mosolyra a szám, majd egy hálás verziót villantottam rá.
-És köszönöm szépen. Ez nagyon kedves tőled, hogy gondoltál még erre is. -manapság nagyon ritka. Meg van olyan, aki csak kávét iszik. Akkor is magadba kell erőltetned legalább egy szelet kenyeret, ha amúgy nem eszel reggelit vagy ilyesmi. Ha nem üres gyomorral jössz, az a biztos. Lehet, hogy neked nem lesz bajod, de sosem lehet tudni. Aztán így terjed a hülyeség, hogy hát neki sem lett semmi baja, másnak sem kell felkészülten jönnie.
-Hát persze, és a bunkó is én vagyok, amiért nem szeretném, hogy a gyereke kórházba kerüljön a tinta miatt, vagy majd megbánja a mintát. -meg én első körben nem szoktam nagy mintákat javasolni, jobb kicsiben kezdeni, hogy szokd a gépet, a hangokat, a tűt, az érzést. Van egy jellegzetes, monoton, berregő hang, ami egy idő után idegesítő lehet.
-Édes vagy, köszönöm. -kapott is tőlem egy kedves mosolyt cserébe.
-Na, muta, mit kell eltakarni. -néztem rá egy széles mosollyal, majd csak figyeltem, ahogy lekapta az ingét és így szabaddá vált az a tényleg szebb napokat is látott tetoválás. Úgy nézett ki, mintha valaki csak úgy szabad kézzel odabaszta volna, hogy az úgy tök fasza, no para. Öhm...
-Elkérhetem egy kicsit a telód, hogy megnézhessem? -néztem rá kérdőn, amint megkaptam az engedélyt, kinagyítottam, aztán közelebb sétáltam hozzá és Peter csípőjéhez raktam, hogy megnézhessem a szögeket, a tinta színét és mindent, ami fontos lehet.
-Igen, ez jó lesz hozzá, tökéletesen eltakarja majd. Viszont akkor ezt előbb meg kell rajzolnom, mivel erről a képről nem tudom kivágni a stencilhez. Nem gond? -kezdtem el bizonytalanul az alsó ajkamat rágcsálni, ledobva magamat a székembe, hogy magamhoz vehessem a tabletemet.
-Na és milyen napod volt, hogy érzed magad? Húzós volt a meló? Gondolkoztál az ajánlatomon, hogy nekem/velem dolgozz inkább? -néztem fel rá a kijelzőből, majd ismét annak szenteltem minden figyelmemet, hogy pontosan átrajzolhassam.
-Addig szeretnéd futtatni, mint a képen van? -mert akkor csak pont annyit rajzolok meg belőle.
-Oh, és addig vissza felveheted az ingedet is, Mr. Kockahas. Még nincs fűtésszezon. -villantottam rá egy aljas vigyort.

-Nekem csak a szám jár neki eljárt a keze is, úgyhogy nem lenne jogos..-vonom meg a vállaimat egy kicsit.
-Hát ebben egy másodpercig sem kételkedtem...-viszonzom a mosolyát kicsit féloldalasan.
-Már nem az első... meg isten ments, hogy a kezeid között ájuljak el tetoválás közben... Aziel soha nem hagyná abba a csesztetést.-nevetek fel. Így is találnak rajtam bőven fogást és csinálok annyi baromságot, hogy legyen is mindig valami új a készleten, egy hercegnős ájulást már nem raknék fel a listára nekik.
-Hát ez.. már megbocsáss, de ez teljesen magától értetődik..-mondom neki teljesen komoly képpel mielőtt elnevetem magam. Így akarjon tényleg jót tenni az ember, meg figyelmesen dolgozni...
Gondolkodás nélkül vetkőzök le előtte deréktól felfelé, hogy megmutassam neki a problémás részt, ami ugyan még csak 3 éves, de már most bűn ronda. Valahogy nagyon nem jött össze a srácnak a dolog, amikor csinálta.
-Ahha! Persze.-már nyújtottam is neki a telefont, hogy alaposabban szemügyre tudja venni a dolgokat.
Mozdulatlanul álltam, amíg ő a tetoválásomat, meg a képet nézegette, hogy hogyan fog működni a dolog. Már éppen jelezném neki, hogy nyitott vagyok kb bármilyen megoldásra, ami elfedi, amikor szól, hogy jó lesz az amit én kinéztem.
-Csak nyugodtan, nekem ma már semmi dolgom...-bólintok és közben visszaülök a korábbi helyemre, hogy ne álljak, mint egy fasz miközben ő dolgozik.
Kérdésére először csak egy hangos sóhaj a válaszom.
-Kurva sok cím, kevés borravaló.. egy rakás szar volt ez a nap.-pillantok rá kicsit összeráncolva a homlokomat.
-Én nyitott lennék a váltásra egyébként. Nem ott terveztem megöregedni, úgyhogy nem bánnám, ha onnan tovább tudnék lépni.. mire lenne szükséged? Miben tudnék neked segíteni?-kérdezem tőle kíváncsian.
-Ja, ja szerintem úgy pofás lesz.-bólintok a kérdésére.
-Biztos? Nem akarod nézegetni?-viccelek nevetve majd magamra húzom az ingemet.
-Nem vagy éhes? Hozathatok egy pizzát az étteremből..-ajánlom fel neki miközben ő a mintát rajzolja.

-Tudom, hogy ettől semmi sem lesz jobb, vagy valami, de... sajnálom, tudom, ez milyen szar. -pillantottam rá bocsánatkérőn. Azt tudtam, hogy összevesztek és nemrég békültek ki, de azt nem tudtam, hogy mi is volt az ok. A megcsalás, a harmadik fél nálam nem fér bele, és nem azért, mert már nem vonzódott hozzám valaki így, vagy elcsábult, hanem az árulás miatt. Szakíts, vagy mond azt, hogy te még kalandozni akarsz, aztán mondjunk egymásnak könnyes, vagy könnyek nélküli búcsút.
-Ajj, pedig mindig is az volt az álmom, hogy egy nálam bő húsz centivel magasabb, kigyúrt srácot cipelgessek, miközben elájult. -ráztam meg a fejemet nevetve.
-Aziel sosem tudná meg, legalábbis tőlem. Ez túl nagy visszavágás lehetne a kacsás félelmei miatt. -nem hagynám, hogy ez megtörténjen.
-Oh, igaz is, elnézést, az én kurva anyámat. -forgattam meg a szemeimet egy vigyor kíséretében. Szeretem, amikor valaki partner ezekben.
Miután levette a felsőjét és megkaptam a telefont, sikerült összemérnem és megnéznem, hogy a minta eltakarja-e azt, amit szeretne, mennyire néz majd ki jól és hasonlók. De szerencsére tökéletes választás volt a részéről.
-Szuper. -villantottam rá egy mosolyt, ahogy leültem dolgozni a kért mintán. Nem egy túl bonyolult dolog, de mivel satíros és sokszor árnyékos, így nem árt, ha precízen van kidolgozva.
-Pffff, tipikus. Nem tudom, miért nem divat már a futárnak pénzt adni. Ő hozza a kajád, hahó! -forgattam meg a szemeimet egy újabb sóhajjal.
-Arra gondoltam, hogy a közeli címekre, amíg még jó idő van, addig te vihetnéd ki a megrendeléseimet motorral, valamint segíthetnél nekem idebent a fotózással. Ugyan vettem fel asszisztenst, de ő inkább a rajzos részben tud segíteni. Azt mondtad, hogy a hobbid a fényképészet, ugye? Van kedved esetleg megtanulni jobban ezeket? És akkor nem kellene mindig sakkoznom a tárgyalásokkal és azzal, hogy mikor tudnak bejönni fotókat készíttetni. Mit gondolsz? És nem kell állandóan bent lenned, csak ha épp munka van. Igazíthatjuk a dolgokat a próbákhoz, plusz ha megmondod majd nekem, mennyi volt a futáros fizud, annál mindenképp többet kapsz. -néztem rá kérdőn, egy mosoly kíséretében, majd csak aprót bólintottam, hogy pontosan úgy szeretné a mintát, ahogy a képen van.
-Nézegethetem én közben, de akkor a lefedő mintát is le kell majd fedni. Amúgy is elég közel kerülök majd hozzá, vagy nem? -húztam egy sejtelmes mosolyra a számat az ajkamba harapva, de aztán elütöttem az egész élét egy nevetéssel.
-Nem, köszi, ma kivételesen nem felejtettem el enni, de nagyon édes vagy. -címeztem is neki egy kedves, hálás mosolyt.
-Én pedig gondolkoztam, és tényleg szeretnék megtanulni gitározni tőled, ha még áll a dolog. -pillantottam fel rá, bizonytalanul rágcsálva az alsó ajkamat.
-Csak azt nem tudom, hol kéne megejteni ezeket a magánórákat... lehet itt is, de a stúdiómban is, vagy akár valamelyikünk lakásán is, ha neked is okés. -valamiért nem tartok attól, hogy egy sorozatgyilkos lenne, aki lebökne amint megfordulok, de persze az is lehet, hogy csak túl naiv vagyok.

-Az a legrosszabb, hogy lövésem sincs, hogy mit csináljak... nem tudtam létezni nélküle, most meg nem tudom, hogy hogyan viselkedjek vele... faszom... random szarságokkal eljár a pofám és még mindig büntetem őt, pedig újra együtt vagyunk. Túl lehet ezen lépni egyáltalán?-szinte kétségbeesetten nézek rá.
-Mármint bocs, ezt így nem akartam rádömleszteni..-ingatom meg a fejemet végül. Igazából szükségem lenne egy baráti tanácsra vagy útmutatásra vagy bármire mert már tényleg nem tudok mit kezdeni a helyzettel. A barátaim még mindig be vannak rágva Wendyre szóval hozzájuk nem fordulhatok.
-Bocs, hogy ezt most nem húzhatod le a bakancslistádról...-nevetek fel. Most hogy jobban belegondolok én is kíváncsi lettem volna erre a jelenetre.
-Köszönöm a diszkréciódat. Remélem tényleg nem lesz rá szükség így hogy ettem meg minden.-tényleg túl nagy ütőkártya lenne ez.
-Na hát így már mindjárt más, hogy bánod a bűneidet..-vigyorgok rá szórakozottan. Rohadtul csípem benne, hogy nem szégyenlős és bármit bátran kimond amikor jónak érzi.
Ahogy elkezd dolgozni a mintán én elkényelmesedek türelmesen várva a következő utasításig.
-Azért nem panaszkodok, az ilyen fos napok után mindig van pár jobb, csak szar amikor az ember lekoppan, hogy mégse jött be az a kis plusz, amiben reménykedett.-vonom meg a vállaimat.
-Fotózgattam... fotózgatok bár ezzel annyira nem menőzök mert főleg street fotót nyomattam, ahhoz meg gyakorlatilag semmi sem kell csak mázli, meg két jól működő szem, de nagyon szívesen betanulnék a studiófotózás világába is. Rendes nagy vakut, ilyeneket korábban nem használtam, de gondolom ezeket úgyis betanítod.. jó figyelj ez kurva jól hangzik, úgyhogy részemről ámen és akár holnap beadom a felmondásom. Meg kell majd várni, amíg találnak valakit a helyemre, de szerintem mivel ehhez semmi végzettség nem kell hamar lesz utánpótlás.-végül egy rövid sakkozás után megmondtam neki a fizetésem átlagát is, hiszen minden hónapban más volt a végeredmény beosztástól függően.
-Jogos..-nevetek egyet és egy kicsit talán tovább rajta felejtem a tekintetem a kelleténél.
-Ne nézz így mert kicsinálsz...-rázom meg a fejemet egy kicsit röhögve.
-Természetesen áll az ajánlat és nekem bárhol megfelel. Nálunk egy kicsit necces, mert még nem költöztem el otthonról, de anyám általában vagy melózik vagy alszik szóval át is jöhetsz nyugodtan csak ne lepődj meg nagyon ha véletlen mégis összetalálkoztok.-már terveztem elköltözni, de igazából úgy voltam vele, hogy 21 évesen még ráérek és inkább a családi kasszába tettem a pénzt mint másnak a zsebébe lakbér címszóval.

Érdeklődve, csendben hallgattam a kifejtését, hogy aztán csak a fejemet rázhassam egy kedves mosollyal.
-Dehogy kérsz bocsánatot érte!!! Szerintem jó, hogy ezt így kimondtad. Beszéltél erről valakivel már? -néztem rá kérdőn, de valahogy sejtettem a választ. Ugyan a barátai biztosan tudnak róla, de ők gyakran elfogultan védenek minket, ráadásul nem szívesen reklámozzuk, hogy megcsaltak minket.
-Én azt az oldalt képviselem, aki ezen nem tudna túllépni, főleg akkor nem, ha nem is adok rá okot. Nem voltam tiszteletlen, nem bántam vele rosszul, a tenyeremen hordoztam. Nem löktem el magamtól sem érzelmileg, sem fizikailag. Én nem tudom megbocsájtani a megcsalást, és amikor megtörtént, én mindig szakítottam. Nem törtem tányért senki fején, sajnos többször futottam ilyenbe, mint azt bevallani érdemes, de képtelen lennék rá. Erre nem mentség, hogy elragadott a hév, hogy nem volt ott más, hogy részeg, vagy betépett voltál. Ha szeretsz, tisztelsz és megbecsülsz, akkor is ezt teszed, ha be vagy baszva, mint a gerely. Ha nem bírod ki, hogy ne dugj meg mindent, ami mozog, vagy ne dugasd meg magad mindennel, ami mozog, ha bulizni és hasonlókat akarsz, akkor szakíts és utána csináld. Egyszer szeretted azt a valakit, ha pedig még mindig szereted, nem teszel vele ilyet... -ez a dolgok egyik fele.
-Viszont, ha megbocsátottál neki, akkor nem csak mondanod kellene ezt, hanem úgy is tenned. Ha még mindig bünteted őt, még ha nem is tudatosan, akkor nem bocsátottál meg neki, ami megint nem túl fair. -ráztam meg a fejemet.
-Lehet, hogy újra vissza kéne lépnetek a start vonalra. Újra kezdeni a randizást, az ismerkedést, mindent. Ha újra lesz kémia, akkor jó, ha pedig nem, akkor hagynotok kellene egymást. Bármennyire is fáj ezt bevallani, de ha valami nem működik, az erőltetéstől csak rosszabb lesz. Fiatalok vagytok még ahhoz, hogy egy kapcsolat tönkre tegyen titeket. -ez az én véleményem a dolgokról.
-Na jó, talán megbocsátok... -forgattam meg a szemeimet színpadiasan, de én is elnevettem magam a végére.
-Nem hiszem, hogy baj lenne. Egyébként is feküdni fogsz közben. -ezt a mintát úgy lehet jól felvarrni, ha fekszik, szóval ez még egy biztos pont.
-Ugye, micsoda rendes életű csaj vagyok? -ráztam meg a fejemet, viszonozva a vigyorát.
-Hát igen, de azért elég szar érzés, amikor te szopsz azzal, hogy ő kaját kapjon, és sokszor azt se mondják, hogy köszönöm. Ételfutár sosem voltam, de pincérnő, pultos meg ilyenek igen, és baromi sok a tapló. -túl sok is, főleg mostanság.
-Hogyne, mindent megtanítok neked, ha hajlandó vagy rá. Plusz amúgy imádom a pillanatképeket, szóval szerintem jóban leszünk. Én sem csak stúdióban fotózok, hanem külsős helyszíneken is, ami tök jó lehetőséget ad borítók, vagy egy-egy lazább képigény esetén. És egyáltalán nem baj, hogy várnunk kell, szerintem megéri. -húztam egy lelkes, széles mosolyra a szám.
-Hát ez rettenetesen kevés ahhoz képest, mennyit kell szívni a futárkodással. -húztam el a szám.
-Nálam fix fizud lesz, és garantáltan nem ennyi. Jesszus... -forgattam meg a szemeimet egy sóhajjal. Mi van mostanság az emberekkel?!
-Oh, elnézést, nem tudtam, hogy már nézni is veszélyesen tudok. -pillantottam rá az alsó ajkamat beszívva, kissé zavartan pislogva, de inkább visszatértem a rajzoláshoz.
-De ha anyukád vagy melózik, vagy alszik, akkor nem fogjuk zavarni azzal, ha ott nyekeregtetem neki a gitárodat, mint egy szerencsétlen macskát, amit nyúznak? -nagyon béna vagyok, csak mondom.
-Hmmm... legyen az, hogy akkor te jössz át hozzám. Én egyedül élek, nincs barátom, és amikor a családom nem jön látogatóba, nálam sosincs senki kb, szóval akár belefér az a heti egy-két alkalom. Vagy akár a próbateremben is, ha próba után, előtt vagytok. -az talán a legjobb, mert ott a szomszédokat sem zavarjuk.

-Hát.. a haverok tudnak róla, de azt már nem mertem nekik részletezni, hogy még mindig van bajom azzal, hogy ezt hogyan dolgozzam fel. Tudom, hogy egyből ugatnának, hogy szakítsak és haladjak tovább.-sóhajtok egyet miközben az arcát figyelem.
-Geci nehéz tudod? Azon az estén összevesztünk... de nagyon és ocsmány dolgokat vágtunk egymáshoz, aminek se eleje se vége nem volt. Én azt hittem, hogy csak összezördültünk ő meg azt hitte, hogy szakítottunk erre szerintem kb egy óra múlva már más alatt vigasztalódott. Faszom.. éveket vártam rá.. a nővérem legjobb barátnője úgyhogy már az is kibaszott zűrös volt ahogy összejöttünk, de bassza meg évek óta belé voltam esve. Rohadt szarul voltam nélküle, de most..-elhallgatok és inkább csak megrázom a fejemet.
-Igazad van. Lehet csak tenni kéne néhány lépést hátra, hogy megnézzük mi az ami még menthető.-bólintok. Ez tényleg egy jó ötlet.
-Köszönöm a kegyességedet!-röhögök egyet miközben őt figyelem.
-Jó.. fekve kurva nehéz ám esni.-nem lehetetlen csak nehéz.
-Ezt én sosem vitattam.-Ev egyébként is olyan csajnak tűnik, aki hosszútávon sem okoz csalódást az embernek. Márpedig mi huzamosabb időre tervezünk elköteleződni munka szempontból mindenképpen.
-Ohh hát akkor te pontosan tudod, hogy mekkora szopás a vendéglátózás..-intek egyet, hiszen akkor tényleg érti miről pofázok.
-Abszolút! Boldogan megtanulok bármit, szóval részemről Ámen és csaphatunk is a lovak közé. Ja meg az utómunkához nem nagyon értek. Én maximum addig használtam photoshopot amíg átraktam egy képet fekete-fehérbe szóval azt vagy nem bízod rám, vagy azt is meg kell tanítanod.-ehhez mondjuk konkrétan lusta voltam, de ha szükséges, akkor természetesen ebbe is szívesen belevágok, ha ez segítség a számára, hiszen én meg fogok dolgozni a pénzemért, ha már ilyen rendes és kiránt a szarból.
-Sehol nem szeretik megfizetni az embereket. Főleg ha nincs plusz papírjuk.. de ez így kurva fasza. Akkor holnap szólok is a főnöknek, hogy kezdjen el keresni valakit a helyemre.-egy nagy vigyor terül szét a képemen.
-Uff.. de még milyen kibaszott veszélyesen.-A tekintetem elkalandozik a szeméről a szájára ahogy az ajkába harap. Direkt szopat esküszöm.
-Azért a gitár nem olyan borzasztó, mintha mondjuk hegedülni tanulnál.. na az szar tényleg, meg én se járok lábujjhegyen ha éppen hazaesik.-nevetek egyet.
-Nekem tökéletes, igazából szívesen alkalmazkodom ahogy neked kényelmesebb.

Csendben hallgattam végig, amiket mesélt a veszekedésükről, és arról, hogy ő azt gondolta, hogy csak összekaptak, a barátnője pedig azt, hogy szakítottak, ezért pár óra leforgása alatt már más alatt kereste a vigaszt.
-Hmmm… mi volt a veszekedésetek tárgya? Persze nem kell elmondanod, de talán az is lehet egy jó alap, ha tudjuk, mi volt a baj. Plusz elhangzott valamelyikőtök szájából az, hogy vége, ennyi, hagyjátok egymást békén örökre? Mert a menj picsába, vagy a hagyj békén nem szakítás. –ráztam meg a fejemet.
-De egyébként lehet, hogy ezt kellene. Nem hiszem, hogy ugyanonnan tudnátok folytatni, mint ahol abbahagytátok, és ha ez nem működik, akkor viszont én is amondó vagyok, mint a barátaid lennének. Szakítsatok, de még addig, amíg nem utáljátok meg egymást teljesen. Ti még tényleg nagyon fiatalok vagytok ahhoz, hogy találjatok új párt, vagy később ismét összejöjjetek. Én ezt tudom tanácsolni. –mást nem igazán. Nem vagyok egy nagy kapcsolati mágus, elég katasztrofálisan tudok pasit választani, akitől akarok valamit, az tőlem nem akar semmit, akivel barátkozni akarnék, az fel akar szedni. Ki érti ezt…
-Hát az, de nem lehetetlen. Én fel tudok esni a lépcsőn, szóval… -vontam meg a vállam egy jót nevetve ezen. Tény, hogy fekve nehezebb elesni, de ne kísértsük a sorsot. A végén még legurul vagy valami.
-Édes vagy. –kapott tőlem egy hálás mosolyt, akkor is, ha egyébként én arra gondoltam, hogy a bűnbánásom miatt vagyok jóéletű csaj. De nagyon jófej dolog tőle, hogy így gondolja. Örülök, hogy megismerkedtünk vele azon a sátrazáson és őt is az ismerőseim, és talán lassan a barátaim között tudhatom majd.
-Hát valami hasonló. Az egyetem alatt sok szart bevállaltam a pénzkeresés reményében. Mármint csupa legális dolgot!!! –szögeztem le gyorsan, mielőtt még nagyon furán jött volna ki a lépés. Kell a pénz, de nem minden áron.
-Szívesen megtanítom neked őket, mivel nyers fotókat ritkán adok ki a kezemből. Nem szoktam senki arcához sem nyúlni, és nem csinálok belőle vékonyabb, vagy izmosabb embert, de a fényekkel, a színek teltségével szoktam játszani, főleg, ha eleve szerkesztett, vagy művészi képek készülnek. Ha bejössz a stúdiómba majd, akkor úgy is mutatok képeket, hogy nagyjából mire kell számíts majd. –húztam egy széles, lelkes mosolyra a szám, majd csak bólogattam.
-Szuper! Talán hamar találnak valakit a helyedre, és akkor nem kell sokáig itt is, meg ott is csinálnod dolgokat. De nekem az is jó, ha akkor tudsz kezdeni, amikor már van helyetted ember. –végül is eddig is megoldottam, ez a pár nap, vagy hét már igazán nem számít.
-Öhm… s-sajnálom. Majd igyekszem nem így nézni. –bár nem tudom, hogyan, de majd lecsekkolom a tükörben vagy valami.
-Oksa, akkor a helyszínt még megbeszéljük. És köszönöm szépen még egyszer!! Ígérem, figyelmes padawan leszek. –próbálok.
-Na. Dobd le a textilt, aztán dőlj hátra. Elfedjük azt az ocsmány feliratot és szebb leszel, mint új korodban. –húztam egy mosolyra a szám, kivéve a nyomtatóból a stencilt.

-Faterom lelépett amikor 8 voltam. A nővérem pedig lebukott, hogy elkezdett nyomozni utána, hogy hol lehet az ember. Rohadt nagy balhé lett belőle, amit Wendy is végighallgatott, de utána annyit dolgozott, hogy 4 napig nem is tudtunk találkozni és amikor végre összejött a dolog egyből felhozta a dolgot, hogy beszélnem kellene a nővéremmel. Nem vagyok rá túl büszke de kurvára elszállt az agyam próbáltam lezárni a beszélgetést és a végén még abba is belementem, hogy a nővéremmel leüljünk beszélni, de akkor meg valahogy Wendy váltott és otthagyott a picsába. Annyit vágott hozzám, hogy lehet, hogy hülye ötlet volt összejönnünk, mert annyira különbözünk... de végül azzal hagyott ott, hogy ha beszélni akarok tudom, hogy hol találom.-amilyen kibaszott ideges voltam csoda, hogy ennyi részletre emlékszem még.
-Kösz Ev, ez tényleg sokat jelent, hogy tudtam erről beszélni valakivel.-hálásan mosolygok rá. Már most úgy érzem mintha egy tonnával könnyebb lennék és az agyam sincs egy centrifugában, mert valaki végre azt mondta, hogy tök jogos, hogy így érzek.
-Felfelé a lépcsőn? Mi vagy te Harry Potter, hogy ilyen varázslatos dolgokat művelsz?-nevetek fel, bár így tényleg félő hogy nem lehetetlen fekvő helyzetből leesni a francba.
Én tényleg nagyon örülök, hogy megismertem őt. Szerintem mindenki életébe kellene egy Evelyn akivel ilyen könnyen meg lehet találni a közös hangot.
-Nem is feltételeztem volna valahogy rólad, hogy alvilági dolgokba keverednél.-bár ez nem jelenti feltétlen azt, hogy ne lehetett volna így. Egyszerűen fura lett volna, ha most közli, hogy dílerkedés mellett belefért egy kis felszolgálás is.
-Király! Kurva jól hangzik, szívesen megtanulom ezt a részt is.-remélem, hogy szemem és tehetségem is lesz hozzá, de majd rámszól úgyis ha valamit fosul csinálok.
-Szerintem hamar találnak majd valakit. Legrosszabb esetben 1 hét alatt. Vagy lebokszolják a többiek, hogy valahogy lefedjék az én kiesésemet. Addig nem jönnék át hozzád, mert nem tudnék toppon lenni neked, de igazából az is lehet, hogy 2-3 nap alatt megoldják és jövőhéten már tudok is kezdeni nálad.-remélem legalábbis. Mondjuk az ilyen jellegű munkára mindig van új lelkes jelentkező.
-Még Star Warsban is otthon vagy? Menő..-vigyorgok rá.
-Igenis.-nevetek egyet majd le is rántom az ingemet megint és elkényelmesedek, hogy el is tudjuk kezdeni.

Érdeklődve hallgattam, ahogy Peter felvázolta az alapkoncepciót és azt, hogy végül is hova futott ki a kettejük veszekedése.
-Hmmm... értem. Hát ez így elég bajosan hangzik, mármint... ha tényleg azt mondta volna, hogy hagyd békén, ne keresd, ennyi volt, vége, akkor az másképp jött volna ki, mint így. Mert az, hogy ha beszélni akarsz, tudod, hol van, nem szakítás, hanem... ultimátum? De még csak az sem, ez sem jó szó rá. Így teljesen érthető, ha kiakadtál rá. -persze Wendy verzióját nem ismerem, szóval lehet, hogy az igazság egyébként fél úton van, de ebből a szempontból, az ő nézőpontjából teljesen érthető a dühe, a csalódottsága és a zavarodottsága is. Ráadásul, ha nekem valaki ilyet mondana, akkor én azt tényleg dobnám, vagy legalábbis valóban szünetet akarnék magunknak, hogy átgondoljam, mi is van.
-Ugyan, én bármikor szívesen meghallgatlak. Akkor is, ha eltörik a kedvenc bögréd, és kivagy miatta. Tudod a számom, szóval bármikor elérsz. -címeztem neki egy megértő mosolyt. Nem tesz semmit.
-Hát valami olyasmi. Csak a varázspálcámat a másik gatyámban hagytam. -vonogattam a szemöldökömet egy vigyor kíséretében, de aztán én is csak egy jót nevettem ezen az egészen.
-Igen? Hmmm... akkor lehet, hogy váltanom kéne és füvet kéne árulnom valahol, úgyse nézné ki belőlem senki. -de ez nagyon távol áll a személyiségemtől. Nyilván kipróbáltam én is már dolgokat, de sosem árulnék, vagy terjesztenék semmit sem. Az illegális bizniszek nem az én erősségeim.
-Szuper!!!! Köszönöm szépen, hogy elvállaltad a munkát, Peter. Fogalmad sincs, mennyire sokat jelent ez nekem. -húztam egy lágy, hálás mosolyra az ajkaimat.
-Okés, akkor majd ha szabad vagy, hívj, aztán megbeszéljük, mikor tudsz kezdeni és mikor tudsz jönni betanulni. Az alapokat meg tudom mutatni, aztán otthon tudsz gyakorolni a gépeden, de bármikor bejöhetsz a stúdióba is és használhatod az ottani számítógépet is akár. A képszerkesztés elég autodidakta dolog tud lenni, szerencsére. -én is úgy tanultam meg első sorban, aztán később jött a képzés.
-Tagadhatnám, de elég nagy kocka vagyok bizonyos értelemben. Könyvek, filmek, zene, néhány játék. A Star Wars pedig a kedvenc filmsorozatom, szóval az erő is velem van. -viszonoztam a vigyorát.
Figyeltem, ahogy ledobta az ingjét, majd elhelyezkedett a székben. Közelebb sétáltam hozzá a papírral, hogy aztán beigazítsam a megfelelő helyre és rásimíthassam a bőrére.
-Mikor csináltattad az első tetkódat? -mivel nem két darab van neki, és ez mindig érdekes tud lenni.