“All it comes down to is this: I feel like shit but look great.”
Némán pislogok a századik kávém gőze felett a telefonomra. Legalább már Minnie megtanulta, hogy sok habbal kérem. Előrelépés. A kijelző mondjuk már este 9-et mutat, de apám nem foglalkozik olyan apróságokkal, mint időeltolódás, vagy életritmus. Próbálok olyan arcot vágni a kamerában, mint aki valóban oda is tud figyelni arra, ami éppen elhangzik. Az anyanyelvem gyönyörűen csendül a fülemben akkor is, ha éppen valamin vitatkoznak odaát. Nekem addig marad az iskolás módis üzenetváltás az asztal alatt. Már nem is tudom miről van franciául szó, mert most muszáj egy nagyon is amerikai választ küldenem, lévén az este 7-es időpontból 8 lett, abból meg már 9 és úgy érzem, hamarosan végre zárhatunk. De én nem bonthatom a vonalat. Még kurva műholdas telefon is van itt, ha véletlenül háborús helyzet lenne. Most már becsszó, hogy fél 10-re oda fogok érni. Mondhatnál valami...lélekmelegítőt, hogy túléljem a megbeszélést. - küldöm el az üzenetet és próbálok nem mosolyogni, az feltűnő. A meetingen szenvedni kell, de minimum emelkedett hangon társalogni a másikkal. Igazából úgy terveztem, hogy még mondjuk átöltöznék meg ilyesmik, mielőtt találkozunk, de abból nem fél tíz lenne, hanem alsó hangon fél 11. Vagy inkább 11. Jobb híján telefon nélkül csak rajzolgatok egy lapra, amiből mindig van a kezeim alatt. Régen szerettem rajzolni, de közgázon erre nincs szükség. Apám szerint egyébként is "fölösleges időpazarlás". A zongorát is csak azért engedte, mert anyám ragaszkodott hozzá, hogy valami kifinomult dologgal is foglalkozzak. Végre apám is gondol egyet és befejezi ezt a mait, amit én teljesen feleslegesen hallgattam végig, hiszen nem vagyok ott, de nem hozom fel neki. Tisztában vagyok vele, hogy New Yorkot egy múló hóbortnak gondolja, ahová semmi fontos nem köt és nem is fog kötni, mert hát nekem otthon van a helyem ugyebár. Ebben mondjuk elég nagyot téved, és a ma estéről történetesen Aziel is kap üzenetet, de ha jól saccolom, talán már a klubjában van, vagy valahol máshol..Hahj.. Apámnak javasolok két pohár scotchot jég nélkül és tisztán, mielőtt hazamegy. A szemöldöke egy ideje gyanúsan rángott már, ilyenkor szüksége van rá. Kinyomom a gépet két adag mosolygás után és fel is kapom a táskámat. "Elindultam." - megy el az üzenet és robogok is kifelé a második otthonommá avanzsált irodámból. A bárhoz taxival megyek és oké, nem pont ehhez öltöztem, de úgy vélem ez a város látott már igazán sok mindent. Legalább nem selyempizsama van rajtam, mint a múltkor valami csajon. És belépve igazából megtorpanok, mert élőben sosem láttam Damient. A webcamos dolgokat inkább kerültük és nekem ez egyébként így teljesen jó is volt. "Melyik asztal?" küldök még egy üzenetet és ha jön válasz is, akkor átnyomakodom az alkoholgőzös testeken, hogy megtaláljam. És ooké, mondta, hogy hány éves, de a fejemben nem ennyire..fiatal srác volt valamiért. - Damien? - mosolyodom el és kezet nyújtok. - Charlotte és hű, ez elég érdekes most így...élőben. - zavartan felnevetek. - Leülünk, vagy verekedjünk a pultig? - sóhajtok a tömeg irányába. Azt hiszem tévedtek, New Yorkban nem az üzletemberek a menők, hanem a pultosok. Velük kell jóban lenni, hogy időben kapj egy italt. - Tényleg bocs, hogy sokat várattalak, de apám nem törődik olyan semmiségekkel, hogy időeltolódás. - még jó, hogy rugalmas volt és nem mondta le. Már az is nagy szó, hogy egyáltalán eljutottunk idáig végül is.
Ha nem lennék elég tökös, most kellene felállnom és bezárni a rohadt céget, de az vagyok egy eladási hiba nem fogja elrontani a kedvem. Olyan nagyot bukni nem lehet már az én életemben, hogy megérezzem, de minden kudarc rosszul érint, érhető okoknál fogva. Két házon buktunk most nagyon nagyot, villákon, ami még nem lenne nagy dolog, de a hírnevünk fogja megsínyleni, akkor valakinek távoznia kell majd a cégtől, és tudom is ki a felelős mindezért. Nem vagyok fáradt még, az évek alatt sok mindent tapasztaltam és éltem át, sok volt a lent és nagyon sok a fent, kaptam ajánlatot más cégektől, nagyobbaktól, kisebbektől, hogy csatlakozzak, dolgozza be, de amióta egyedül járom az utat szeretem a szabadságot, hogy nem függök senkitől és azt tehetem ami nekem jó. Charlotte hónapok óta fűzöget, eleinte a komoly tárgyalások mentek köztünk, jogászok, marketingesek, és kivitelezők tárgyaltak, hogy egyszer az én cégem majd szorosan együtt tudjon működni az övével. Én nemet mondtam minden kecsegtető ajánlat ára. Persze minden negatív érzés addig tart, ameddig nem tudjuk valahogy személyessé tenni, pedig az üzletben ez egy rossz taktika, itt nem érvényes a barátság, sem a szerelem, se semmi, csak az ész érvek. Mégis jóban lettünk és talán ez hozta meg azt is a fejemben, hogy talán benne lennék egy társulásban egy nagy kivitelezési munkában, és a többi legyen a jövő zenéje, mert ennyi ideig nem akarok függeni másoktól. “Mire ideérsz lesz ital, és ha nagyon szépen kérsz, akkor szerzek pizzát.” - már régen nem tudom mi számít egy nőnek lélekmelegítőnek, mert az ágyamon és a farkamon kívül nem nagyon szoktam mást nyújtani nekik a magánéletben, mert minden komoly akciótól távol tartom magam, ami nőkkel kapcsolatos. Én 10-re esek be a helyre, és leülök egy asztalhoz és rögtön magamhoz rendelek két italt, amit rövidesen magamba is öntök, ameddig várakozok. “Nyugi már megittam a boldogságod.” - neki, amikor jelzi, hogy elindult, jobban belegondolva úgy, mintha ezer éve a legjobb barátok lennénk, holott azt sem tudom, hogy néz ki. Nem mintha a külsőségekre mennék hiszen itt munkáról van szó, és mindig is arról volt, csak valami véletlen folytán sikerült másról is szót ejteni, ami által közelebb engedtük egymást, mint munkakapcsolat, de ennyi. „Bal oldalt középen, fekete csíkos ingben.” nem öltöztem valami extrán így még az sem fog segíteni neki a megtalálásban, de elég hamar hallom a nevem ez elég dekoratív lány szájából, ami akaratomon kívül is óriási mosolyt csak az arcomra. - Hát sokszor elképzeltelek már, de azt nem gondoltam volna, hogy ennyire dögös lesz a hang mögötti arc. – állok fel, hogy köszönjek neki. A szavaim mögött nincsen semmi hátsószándék csakis baráti bók, de azért meg kell vallani, hogy nagyon fiatal ahhoz képest mennyire határozottan akart már többször is belerángatni a cége munkáságába, sosem gondoltam volna, hogy ilyen megjelenése lesz. - Szerintem jobban járunk ha maradunk, nem sok kedvem van ma verekedni a italért. – ülök vissza a helyemre. – Most már legláb tudok majd társítani arcot a hang mellé, meg az üzenetek mellé. – így talán egyszerűbb lesz, személyesebb, bár így sem mondom, hogy egyszerűbb dolgunk lesz egymással, tudva, hogy mit akarunk egymástól. Gyorsan intek a pult felé, ahol már egy mosolygós lány szinte szalad is felénk, ilyenkor jön jól a sármos megjelenés, amit örököltem a szüleimtől, szinte mindig kapóra jön, ha van csaj pultos a helyen. - Egyáltalán nem okozott gondot, közben megittam a neked rendelt italokat is, szóval én teljesen jól éreztem magam. – nevetem el magam, és tényleg nem megbeszélésnek érzem ezt az egészet, pedig úgy készültem, hiába nem konkrét tárgyalásról van szó, Charlotte nekem üzleti partner volt egészen eddig, mert egy név volt a telefonomban, a naptáramban, és a megbeszélések alatt is, nyilván most más, hogy kaptam egy képet róla.
“All it comes down to is this: I feel like shit but look great.”
Igazából teljesen hálás vagyok Damien létéért, őt úgy avathatom be részletekbe az életemből - és próbálhatom megfűzni, hogy fogadja már el az ajánlatunkat -, hogy gyakorlatilag nem része, nem találkoztunk soha személyesen, sőt, nem is törekedtünk rá, hogy ez megtörténjen. Most viszont, hogy itt élek és a cég is létrehozott itt valamit, már mondhatnám, hogy muszáj találkoznunk. Végtére is egy városban élve, kicsit furcsa lenne ajánlatokat tennem neki online, amikor van lehetőségem szemtől szemben is előadni a monológomat. Az elején olyan elutasító volt, hogy gondolkodtam vajon baj van-e az ügyvédeimmel, aztán csak...írogatni kezdtünk és ez valahogy megmaradt. Mivel nem volt része az életemnek fizikai valójában, sokkal egyszerűbb volt kiadni neki, ha éppen valamit szarul éltem meg. Na meg, egy olyan fül is jó, akinek merem apámat kritizálni is. Néha persze elkapott az üldözési mánia, hogy egyszerűen apám hozzáfér a levelezéseimhez és akkor volt, hogy eltűntem egy hétre is, amíg meg nem nyugodtam. Talán kicsit paranoid vagyok vele kapcsolatban. "A pizzától eltekintek, azt szigorúan csak egy bár után lehet összehozni, tehát előbb az italok jönnek." - pötyögöm be gyorsan. Igazából ebédeltem, sőt, az ebédem másik felét megettem vacsorára, tehát éhes nem vagyok, de már baromira kikészültem agyilag és nem tudok több céges dolgot meghallgatni. "Na szép, akkor szerezz még egy boldogságot!" - megy már a liftből, mielőtt végre elindulhatnék. Igen, ez gáz dolog talán, hogy jóformán...nem is tudom, izgulok, pedig nem azért találkozunk, mert valami randit szerveztünk le, tehát az sem számítana, ha tényleg valami pizsamában lennék. Legfeljebb azt gondolná, hogy bolond vagyok. A bár nyüzsgésében azt sem tudom kit keressek, szóval van ennek a vakon jövök dolognak némi hátránya is, de jön is az üzenet és így azért van...némi képem, főleg mert nem sok ilyen ingest látok ücsörögni. És ja, megint jön az a különös érzés, hogy mintha ez valami bugyuta vakrandi lenne én meg tehenészlány ruhában esek be. Nyilván nem így van, de kényelmesebb lenne mondjuk farmerban. Egymásra mosolygunk, ez az a bizonyos jótékony első mosoly, ami még magában hordozza, hogy talán 5 perc múlva két különböző irányban hagyjuk majd el a helyet. Végül is, ami operál online, nem biztos, hogy élőben is működőképes. Mert már találkozunk és ez valahogy mindig átalakítja a dolgokat. - Mondtam én, hogy velem kell dolgozz. - fogadom a bókot, amit egyébként nem érzek tolakodónak és nem árad belőle az sem, hogy akkor ő most a fejébe vette, hogy mi lenne, ha mi ketten szépen elmennénk egy csendes helyre és..szóval semmi ilyen, ezért válaszolok úgy, ahogy. Leülök vele szemben, keresztbe rakom a lábaimat - ahogyan kell - és kicsit meglepve nézek rá. - Azt ne mondd, hogy valami integetéses módszerrel eléred, hogy az a csaj kiszúrjon ott és még rendelést is vegyen fel. - van némi hitetlenkedő élem, persze. Bár láttam már ilyet. Valakiknek egyszerűen elég egyetlen pillantás és észre is veszi őket a delikvens. - Szintén. - bólintok egy mosollyal - Bár nem mondom, hogy nem érzem magam..tudod, kicsit furcsán. Mintha valami vakrandira jöttem volna. - és a vak tökre stimmel is belőle. Hintett már el pár magánéleti dologról morzsákat - végtére is én voltam az arctalan valaki egy másik monitor/képernyő előtt -, szóval szerintem ő sem igazán találkozott még így senkivel. A pultoscsaj meg tényleg odajön hozzánk mosolyogva, ami mondjuk, ha valóban randin lennénk még átmehetne kellemetlenbe is, de mivel ilyenről nincs szó, tőlem leflörtölheti róla a nadrágját is. De csak miután én leléptem. Nem vagyok egy voyeur típus..Köhintek és leadom a rendelésem, most bármilyen furán is hangzik de...sört kérek, hideget, nagyon-nagyon hideget. Még otthon tök sokat jártam biliárdozni is az egyetemen és mellé mindig sörözni jártunk. Ahh... - És elmondod, hogy mit rendeltél nekem? - felnevetek és rágyújtok. Innen csak nem zavarnak ki, ha már áll bent a füst egyszer, akkor valószínűleg nem én vagyok az egyetlen, aki így tett eddig sem. - Amúgy örülök, hogy ráértél. Mármint személyesen. - helyesbítek, online azért többé-kevésbé el szoktam őt érni. - Na, mondd el, legalább megadta már a számát a csaj? Mert így kiugrani gyakorlatilag a pult mögül, mikor látja, hogy vagy valakivel. - még ha nem is úgy, de ezt a csajszink honnan tudná - Valljuk be, lenyűgöző teljesítmény. - nevetve hamuzok le. Istenem, kicsit..nagyon hiányzott, hogy csak úgy beüljek egy bárba inni párat. Komolyan. Még úgy is, hogy nem titkolt célom Damient beédesgetni a céghez, bár már igazán nem tudom mekkora mértékű ajánlat lenne neki a megfelelő. - Na és mi van az exeddel, akiről meséltél? - nézek rá, már nem mondhatja, hogy indiszkrét vagyok. Máár nem.
Hálás vagyok azoknak a barátimnak, akik mellettem maradtak, miután teljesen összeomlottam a szakítás után és azoknak főleg, akik utána lettek az életem részei, és nem kérdezték folyton, hogy hogy vagyok, sikerült e már túllépnem, mert ez fasz kérdés éssosem fogom megemészteni a történteket, de igen már túl vagyok rajta, de a miérteket még mindig nem értem és szerintem sosem fogom, de ezt már elfogadtam. Charlotte nagyjából olyan nekem, mint egy régi barát, aki tud Karolról, aki tudja mennyire szenvedtem, mert még akkor is képesek voltunk beszélgetni, amikor az egyikünk egy kicsit berúgott a telefon másik végén és nem volt teljesen profi, sem szakmailag sem sehogy, csak érzelmes és ömlengő. Barátnak hívom pedig sosem találkoztam vele, mégis mintha ezer éve tudnám minden érzését, amikor egymással komminkáluk így vagy úgy. Ismerni talán nem ismerem elég jól, de erre pont itt van a városban való élet, amibe most ő is belekóstolt és szívesen osztom meg vele, nagyon nagy örömömre. Nem számít mennyit kell várnom, mert megteszem ha szükséges. “Igeen, részegen pizza, a legjobb.” - mert akkor már minden mindegy, mert mindened zsibbad és csak szilárdat akarsz vinni, de a pizza még ilyenkor is finom. Hangosan nevetek fel, amikor követeli a következő kört, holott még itt sincsen, mázli, hogy az első körömnél egy igen dekoratív lány jött felém és tudtam tőle kérni, azóta ide ide tekinget, pontosan tudom az okát, az a mosoly sokat elárul, de elég vagy az egóm, hogy ne vegyem akkor bóknak, de hasznát azt fogom venni, mert hülye lennék ha nem tenném. Nem sok idő telik el mire jön az üzenet, és adok egy kis segítséget hol talál, mert még csak azt sem tudom milyen színű haja. Jó volt a leírásom, mert hamar megjelenik előttem egy lány, szép, egész lazának tűnik és rohadt dögösnek, szóval, könnyű dolgom lesz. Nem mintha bármit is akarhatnék tőle, azonkívül, ami nyilvánvaló, munkakapcsolat ami átalakul barátsággá ha nincsen szó a munkáról. - Milyen kár, hogy nem a külső alapján választ az ember, munkát, bár akkor az biztos, hogy tuti befutó lennél. - és folytatódik az élőben is, ami a telefon, mintha ezer éves összejárnánk. Ezt úgy gondolom nem mindenkivel lehet megtenni, nem mindenkivel van meg az összhang, hogy ez működjön. Inkább a helyfoglalás mellett döntök, mert nem akarok a pultnál támaszkodva beszélgetni vele, és már van saját bejáratú pincérnőm, még akkor is ha itt inkább a pultnál való kiszolgálás a módi. - Nem kell integetni, elég ha csak mosolygok felé egyet, vannak nők, akikben egyszerűen kevés z önbizalom, csak én meg vagyok akkora paraszt, hogy néha egy kicsit kihasználom. - vonom meg a vállam pimaszul. - Vakrandi? - nevetek fel hirtelen a megnevezésen, bár ha jobban belegondolok, az az igazság, hogy igaza van. - Jogos. - állapítom meg felmérve a helyzetet. Ahogy libeg hozzánk a csajszi, széles mosolyt rakok az arcomra, és leadjuk a rendelést, és talán egy kicsit tovább időzik a szemem rajta, mint kellene, de egészen hamar adom vissza a figyelmem Charlotte-nak. - Hát nem sört. - vágom rá nevetve. - A hangodból nehezen tudtam kivenni mit szeretsz, így maadtam a bemelegítő italomnál és kértem két pohár vörös bort, ami nekem nagyon jól esett. - most is ugyanazt kértem, mert vannak esték, amikor nagyon részeg akarok lenni, de a legutóbbi nem ért szép véget, így ma csak lajtosban nyomom, bár sok bortól már lehet meg tudok borulni. - Kíváncsi voltam mégis ki a lány, aki ennyi ideje nem volt hajlandó békén hagyni a megbízásával. - ironizálok, mert ennél sokkal több van a mi kapcsolatunkban, még ha az edig online történt is. A kérdésére a lányra nézek és lebiggyesztem az ajkam. - Még nem, de lehet ha sokat ülünk itt megfogja, bár látva a partnerem, csekély esélyt érezhet magában. - elismerő pillantást vetek Charlotte felé. - Régebben jó fiú voltam, nem engedtem ezeknek, nem válaszoltam még testbeszéddel sem, de ennek már szerencsére vége és nem kell annak lennem. - megkönnyebbülés ez az életemben, de amikor Karol jön szóba mégsem érzem könnyedebbnek az életem. - Lefeküdtem vele, nem régen, csak úgy megtörtént, de másnap határozottan elengedtem a témát és nem rugóztam rajta. - a faszt nem, de nem akarom hangosan kimondani, hogy megint van egy kis gubanc a fejemben. - Nem értem a nőket, miért csal meg valakit, ha aztán vissza akar mászni az ágyába. - kérdezem miközben megjönnek az italok és kíváncsi tekintetet kapok, de mot nem foglalkozok a lánnyal, mert éppen a saját nyomorúságom a téma. - Mondd, hogy neked legalább valamivel okosabban alakul az életed, és nem baszod el italozás közben. - remélni tudom, hogy neki jobb, de hallottam már meredek sztorikat, így nem vagyok annyira biztos benne.
“All it comes down to is this: I feel like shit but look great.”
Mondjuk azzal nem tudok vitatkozni, hogy piásan nincs jobb mint valami gyors szénhidrát némi telített zsírral és igazából ebben a városban jó pizzákat ettem eddig. "Szóval ez ma a terv? A részegség?" muszáj megkérdeznem még út közben, mert...mert igazából semmiféle terv nincs a fejemben, egyszerűen semmit nem terveztem meg. Tökre örültem, hogy hajlandó volt a személyes találkozásra, de úgy vélem nincs azzal semmi probléma, ha kicsit kirúgok a hámból. Olyan régen nem csináltam már ilyesmit, hogy egyszerűen feldob maga a gondolat is. Mivel drága Férj kapott üzenetet, nem hinném, hogy ezt annyira bánná. Merőben új amúgy is ez az egész helyzet, hogy akkor most összeköltözni meg egyebek...Duh. Mikor közli, hogy megitta az italomat, egyszerűen elmosolyodom. Talán én is ezt tettem volna és nem vártam volna magányosan egy üres és egy teli pohár mellett. De akkor már nyilván kérek egyet tőle pluszban, próbálja intézni addig is. Mert a tömeget látva, jobb lett volna, ha inkább másik helyet keresünk. De a franc se vágja, annyi hely van itt és nem tudok eligazodni, hogy mikor melyik minősül teltházasnak. Az is lehet, hogy mindegyik ilyen. Na meg itt sehol nem minősülök sem VIP vendégnek, sem ismertnek, ami egyébként nem feltétlen jelent problémát, csak...ilyen helyzetekben mondjuk egy kicsit. Meglelem Damient és kedvesen mosolygok. Egész különös, hogy látom őt élőben. Nem is tudom milyen pasira számítottam. Mármint a korát ismerem, azt elárulta, de semmi egyebet, ebben már az elején megegyeztünk. Nem tudom mikor kezdtünk mindenféle témákról beszélgetni már, de egyszerűen csak jött és egyikből következett a másik. - Igazán? Még így is befutó lehetnék akkor, nem? - ülök le vele szemben, persze tudja, hogy egyébként miért ismerkedtünk meg. Muszáj voltam felvenni vele a kapcsolatot, mert azt akartam, hogy az idejét, a tehetségét és magát egyszerűen szállítsa át majd az új céghez, amikor megjövök. Persze, én már hamarabb terveztem volna, de beletelt némi időbe. Igazából még ahhoz is jó tippeket adott, hogy mivel győzzem meg apámat. Különös volt, mert mióta Célie elment, senkivel nem beszéltem az apámról előtte, mert..nem éreztem helyesnek, hogy rossz érzéseim vannak azzal kapcsolatban, aki mindent megad nekem. Hahj. - Szóval azért mosolyog rád így a pultból mert kevés az önbizalma? - nézek rá egy mosollyal. Nekem ma sörözni van egyébként kedvem, ezt így hirtelen el is döntöm. - Nincs olyan érzete? Valakivel sokat beszélsz online és hirtelen találkoztok, de nem tudod kit várj. - nevetek, valóban olyan, mintha éppen azon lennénk. Persze távolról sem minősíthető randinak, mert ha jól rémlik még a sextinges részek is kimaradtak. Nem lett volna túl...professzionális ilyesmit ajánlani, meg amúgy is. - A bor az olyan randis ital, vagy vacsorás. Nem? - felnevetek, nyilván elfogadtam volna a bort is, csak akkor a sörözés lett volna kilőve - Egyébként jobban szeretem a fehéret. - rákacsintok, legfeljebb nem jegyzi meg és másodjára már nem lesz releváns a kérdés. - És olyan a lány, mint amilyenre számítottál? - rágyújtok, na ez mondjuk szempont volt és nem, még mindig nem szoktam le róla, pedig már mondtam egy párszor, hogy gondolok rá. Az az igazság, hogy nem tudnék helyette hirtelen mit kezdeni, na meg Aziel is dohányzik, tehát egyelőre nem dédelgetek semmi ilyen gondolatot. - Hű, ez kedves bók volt. - még majdnem zavarba is hoz vele. Azért nem képzelek magamról ilyesmiket. Mármint, hogy mellettem vagy miattam ne lenne egy másik nőnek elég önbizalma. - Bár hiheti, hogy én vagyok a randid. - támasztom meg a könyököm az asztalon és kedvtelve hamuzok. Direkt nem nézek szegény csaj irányába, nehogy azt higgye éppen róla beszélünk. Pedig de. Helyette elgondolkodva nézek Damienre. Tudom, hogy kicsinálta az exe. De vajon megoldás az, hogy minden nőt megdug, aki mozog? - És akkor most? Rajtad van a szabad farok tábla? - vagy talán a mosolyában reménykednek a nők, hogy majd pont ő lesz az, aki mellett kiköthetnek. Ahogy eddig beszélgettünk, az alapján azt gondolom, szerencsés lesz, akit ő megszeret. A kérdés, hogy mikor fog tudni újra megbízni egy nőben. Hahj. Közben a csaj kiér az italokkal, kértem mellé egy-egy vodkát is, milyen találkozó az már, ahol nem fogy valami rövid? Nevetséges lenne. Én részvétes mosolyt küldök a lánynak, de igazából nem figyelek rá, csak a hideg sörömre fókuszálok, ami baromira jól fog esni egy ekkora intenzív meeting után apámmal. - MII? - nézek rá döbbenten és a második kortyom furán csúszik le. Képes volt megint megdugni azt a csajt? NORMÁLIS?! - Jézusom, mi az, hogy "csak úgy"? Bocs, de csak úgy nem esnek le a ruháim és esik rám egy pasas. - pedig nagyon ki volt, sőt! Erre mégis. - Na és azóta keresett? Gondolsz rá? - sose csináltam ilyet, mármint a csaj dugott félre. Ez most kinek bizonygatás?? - És te miért dugod meg megint, miután ezt csinálta veled?? - mert én meg ezt nem értem. - Egyébként lehet, hogy sajnálja és menekülne vissza abba, amit elrontott. - fogalmam sincs. - Egyáltalán hogy futottál bele? - tudom, egetrengetően sok a kérdésem, na de a saját részemről mit mesélhetnék el neki? Hogy van egy férjem, aki amúgy nem is engem vett el, hanem egy hamis útleveles nem létező csajt? Szóval legyintek. - Majd később. Előbb mesélj. - emelem a vodkám, hogy koccinthassunk. - Örülök, hogy személyesen is találkoztunk éééés remélem, most már befűzhetlek. - felnevetek és felhajtom az italt. Ami huhhhh, még a nyelőcsövem is lezsibbad egy pillanatra.
Terv? A mai napra talán nincs is semmiféle tervem, azon kívül, hogy ma kikapcsolok egy olyan emberrel, akivel amúgy csak a munka miatt álltunk szóba anno, nem tudom már mikor, mert mintha ezer éve ismerném. “Nem tervezünk, de kiindulási pontnak jó” - teszem el a telefonom nevetve. A hely tele van, nem tudom pontosan miért ezt beszéltük meg, nekem mondjuk bejön, és lehet neki is inkább az ilyen helyek fekszenek, erről mondjuk még sosem volt szó, de legalább tudom, hogy vannak kiaknázatlan terüketek az ismerkedésünkben. Amikor megjön, csak gyorsan vizslatom végig, semmi tolakodás nélkül ,mert nem hinném, hogy az annyira idevaló lenne, legalábbis nem első alkalommal. Már tudja, hogy mennyire hadilábon állok a kapcsolatokkal és mennyire szeretem azt amikor nincs kötöttség, ha valaki ezt tudja a másikról és nem vágyik ilyenre igyekszik minden ilyen aktivitást elkerülni, így én nem mutat semmi félreérthetőt. Vagy mégis? - Ha nem lennék ennyire önfejű és a magam ura, akkor lehet rávágnék most egy igent. - vonom meg a vállam nevetve miközben visszaülök a helyemre. Azonnal kapcsol az agyunk és témázni kezdünk, vagyis megemlítem neki, hogy ma egészen jó kiszolgálásban lesz részünk így nem kell a pulthoz tolakodni. - Nem bántom a nőket, sosem mondok róluk rosszat, de látszik ha valaki olyan szinten nyújtogatja a nyakát a másik felé, hogy az majdnem leesik, hogy ott vannak hiányosságok önbizalom terén is, legalábbis szerintem. - mindig vannak kivételek, sosincs egy pontos leírás erről még a fejemben sem teljesen, de a nagy része az ilyen lányoknak ebben szenved, de ezzel nincsen semmi baj. A megállapításán egy jót nevetek magamban és kifelé mosolygok rá. - Jó ez elég hosszú csábítási időszak volt akkor. - mondom végül hozzá az ő részéhez. Ha ez egy vakrandinak hat, akkor mi volt a korábbi beszélgetésünk, ehhez az előjáték? - A bor nekem inkább hivatalosabb, a rövid csúszik a bulikon, a sör igen ritkán, mert az én haverjaim mind azt hiszik, hogy sosem nőnek ki a rövid italos bulikból, ahol annyit isznak, hogy másnapra jó ha nevüket tudják. - talán tényleg jó ötlet lenne egyszer csak elmenni sörözni valakivel és nem állandóan olyan részeg bandával tartani, mint én általában. - Megjegyeztem, bar legközelebb már tudni fogom, hogy maradjunk a sörnél.- kacsintok rá, mert ilyet ritkán felejt el egy ember, akkor főként, ha egy nem vakrandi vakrandi szerűségen van. - Nem határozottan nem olyan vagy,mint amit elképzeltem és mégis igen ilyenre számítottam legbelül.- nem gondoltam róla egy percig sem, hogy egy begyepesedett nő, akinek a munka a mindene, mert olyan hévvel és annyi módon próbált meg elérni hozzám. Őszintén ha nem leszünk ilyen jóban lehet a személyes találkozásig sosem jutottunk volna el. Hiába a sok pénz, a kecsegtető ajánlat ennyiért nem mondok igent, de még mindig nem adtam választ, mert már mozog az az igen dolog, de még nem győztem magam teljesen, hogy mennyire jó ötlet valaki alatt dolgozni valamilyen téren, amikor annyira jó ez a szabadság és a függetlenség ami most van. Pont úgy, mint a szerelemben is független vagyok a munkában is szükségem van rá. - Hiheti, de nem hinném, hogy nagyon érdekli, ahogy látom. - küldök egy mosolyt a lány felé, akire azért a beszélgetés közben rápillantok. Charlotte csinálja jól, mert nem figyel oda, így nem fogják tudni, hogy mi is téma vagy inkább ki. - Rajtam bizony, ez egy örök billog lesz már az életemben, nem akarok levenni. - nevetem el magam a megnevezésen, de igazából teljesen körülírja azt amit valóban akarok. Nekem megfelel ha minden este más fekszik az ágyamban, amikor egy valaki volt ott, akkor ő csúnyán átvert nincs biztosíték, hogy a másik nem fog, de akibe nem szeretek bele, attól nem szenvedhetek lelki fájdalmakat sem. - Így könnyű. - mondom egy kicsit más hanglejtéssel neki. Mintha egy gyóntató papnál lennék, még csak nem is akarom eltitkolni, úgy mondom neki el mi történt velem és Karollal, mert ez annyira nem jó dolog engem nézve és igazából elég szánalmas is, amit már érzek, amint a meglepettség felszínre tör. Millió kérdéssel bombáz meg és hazudnék ha azt mondanám, hogy nem tudom a válaszokat, mert bennem is pontosan ugyanezek fogalmazódtak meg és átrágtam magam rajtuk, mindegyikre megtaláltam a választ, van amelyik nem tetszik, de magam előtt teljesen felesleges lenne titkolni, neki is inkább elmondom, mert ahogy ismerem úgyis kiszedi belőlem idővel, és nem akarok annyiszor visszanyúlni ehhez az egészhez fejben. - Túl sok a kérdés, de jogos mind, szóval had kezdjek bele.- lehúzok egy nagyobb kortyot az italomból és nevetve esek neki,mert már nem akarom emiatt szarul érezni magam. - Egyik haverom születésnapja volt, amire alapb el sem akartam menni, de nagyon akarta, hogy ott legyek és bele sem gondoltam,hogy ő egy közös pontja a régi életünknek. Elvileg ő úgy tudta nem leszek ott, azért jött el, hát mindketten megjelentünk. Volt annyira erőszakos a haverom, hogy egymáshoz hívott, vagyis inkább ráncigált minket és szépen adogatta a shotokat, mert az ő szülinapja volt és szerinte akkor azt csinálhat amit akar. Én csak inni akartam és nem arra nőre figyelni, mert baszki nem volt egyszerű ennyi idő után megint egy légtérbe lenni vele. Aztán maradjunk annyiban, hogy a sok shot megtette a hatását és az egész este kiesett, aztán reggel mellette keltem fel. - hát azért volt közben egysmás is, tánc, még több pia, de ez már annyira nem is érdekes a sztori szempontjából. - AZ érzelmi része meg... - nyeltem egy nagyot, mert abba nem nagyon akarok belegondolni. - Szar, röviden, nem akarok rá gondolni, de nehéz nem rajta agyalni, nem akarom, hogy az életem része legyen, de közben meg tudom mennyire jó volt vele. Úgy érzem magam, mint valami idióta az érzelmeim miatt. Régen én tényleg egy rendes srác voltam, aki annyira szerette őt, hogy más lányra rá sem nézett, most meg ez lett belőlem, aki rá sem néz egy lányra se mert csak kefélni kell neki mind. - fakadok ki neki, egyedül neki mondtam el ezeket, mert a haverjaim sosem értenék meg, nekik sokáig csak tárgyak voltak a csajok, amikor én már tudtam, hogy feleségül akartam őt venni, most nekem fordult a kocka bár tárgyként nem tekintek senkire, inkább csak egy módszerként, hogy jobb legyen nekem, de nem tudom, hogy egyszer valóban jobb lehet e. - Ő megbánta, láttam, hogy rám nézett, szinte éreztem, hogy mennyire szarul érzi magát, persze egy másik pasi karjaiban.-nevetek fel kínosan, mert megint észbe kapok, hogy egy hülye vagyok, hogy ennyit gondolok rá. - Ja, most élőben hallgathatod végig a siránkozásomat.- mondom neki, bár én is örülök, hogy végre személyesen is látom kivel is van dolgom. - Azért remélem nem arról fog szólni az este, hogy be akarsz fűzni, azért annál van egy csomó jobb dolog. - nem az aszatnál ücsörgésre gondoltam, bár abban sincsen semmi rossz. - Például mesélhetnél már te is magadról, hogy ne csak a saját nyomorom legyen mindig a fő téma. Mennyit láttál már a városból, gondolom megint a munka az első és a szórakozás csak az utolsó a listán, de mázlid van, hogy nekem van pár meglepetés a tarsolyomban. - vigyorgok rá, mert ha akarja végigmásszul egész New Yorkot, miközben befűzhet, hogy menjek dolgozni hozzá, én meg jót szórakozok és végre elszabadulok a mindennapok elől.
“All it comes down to is this: I feel like shit but look great.”
Erre most mondhatnám neki, hogy kifejezetten megérdemelnék egy igent végre, amilyen hosszú idő eltelt már azóta, hogy először megkerestem telefonon. Szerencsémre nem szeretem feladni egykönnyen és nem tettem így esetében sem, pedig párszor már ott tartottam, hogy ha ennyire nem, akkor talán nem ő a megfelelő arra, amit keresek. Aztán jött a többi és most itt vagyunk. Üdítő volt megismerni és beengedni a mindennapjaimba úgy, hogy nem találkoztunk. Persze, jártam itt elég sokszor, de nem gondoltam, hogy fel kellene hívni és találkozót megbeszélni. - Szerintem pedig, ha már ennyire feltűnően csinálja valaki, akkor az inkább pont, hogy az önbizalmát jelenti. Aki félénk, az nem akarja, hogy tudj a vonzalmáról. Nem? - nézek rá kíváncsian. Már egyébként megszoktam, hogy teljesen másképp látunk dolgokat és nem csak azért, mert én nő vagyok, ő meg férfi. Alapból is. Meglepően jókat szoktunk vitázni is bizonyos témákon. - Így is mondhatjuk. - mosolyogva hamuzok le, hosszú csábítási időszak. Még a szó is érdekesen hangzik nekem, aki jóformán egy év után igent mondott valakinek egy házasságra. - És úgy gondoltad, hogy hivatalos a találkozónk? - jót mulatok a dolgon és a borra célzok nyilván, meg a hozzá társított gondolathoz. - Lehet, hogy így kellene csinálnom a többit is. Elegendő alkohol mellett gyorsan feloldanám az üzletfeleimet. - elgondolkodva harapok az ajkamba, mármint mintha valóban elgondolkodnék a dolgon. Persze, mindenkinél megvan, hogy hogyan lehet rajta fogást találni és megtalálni, mi az a közeg, ahol kellően megnyílik. Most, hogy már lesz időm a személyes találkozókra is úgy, hogy az apám, vagy éppen a nagybátyám nem les árgus szemekkel...meg kell lelnem a saját módszereimet. - Oh a sör az mai. Bár meghívástól függ. Általában a scotchra voksolok, a sör-vodka kombináció csak lazításra való. - igazítom ki, hogy miképpen is állnak fel nálam ezek a dolgok. Ma nem akartam, hogy a formalitásnak a látszata is fennálljon. Egyszerűen csak találkozni szerettem volna vele, mert ahogy a múltkor Evelynnél, úgy most is belátom, egyszerűen nincsenek itt barátaim és ez bizony olyan hiányosság, amin változtatnom kell. Illik. Felvonom a szemöldököm. - Szóval legbelül ilyenre számítottál? - halk a nevetésem és elnyomom a cigimet. Tiszta sor én is reméltem, hogy nem valami öregedő perverzet fogok kifogni a személyében, mert már olyanra is láttam példát sajnos. Rendre csalódást okoznak egy csomóan. Tőle viszont a csevegés mellett nyilván mást is szeretnék és csak egy egyszerű, két szótagos szót kell kimondania hozzá a nevemmel együtt. Varázslatosan egyszerű, ő meg retttentően makacs. Pedig már mondtam, hogy nem akarom elvenni a szabadságát semmilyen formában. - Nem, egyáltalán nem. Lévén eltelt már legalább - elgondolkodva nézek a tömeg felé - négy perc és nem fogtuk meg egymás kezét sem, sőt, nem próbálunk testi kontaktba sem lépni, tehát...szerintem sejti, hogy nem randin vagy. - vonom le a saját következtetésem. Végtére is, akik ilyen céllal találkoznak, valahogy mindig megérintik a másikat. Fontos. Felsóhajtok, hajh ez csak valami puncikúra lehet és nem más, ami nem tud olyan sokáig elhúzódni. Egy ilyen típusú pasi, mint ő, akarni fog valami állandót az életébe. Valakit, aki biztos és akire rászórhatja az érzelmeit. Persze az exével kapcsolatosan lesokkol némileg. Mégis mi az, hogy csak úgy megdugta? Senkit nem dugunk meg csak úgy. Nonszensz. Ráadásul pofátlanul sok a kérdésem és míg válaszol beleszellemülhetek a söröm hűvösségébe. Kevesen tudják, hogy van egy olyan oldalam, amelyik kifejezetten imád kocsmasportolni és nem törődni a világon semmivel. Apám mindig azt mondta, hogy az ilyesmire megvan a megfelelő hely és idő és soha ne váljon ismérvvé. Talán ez túlságosan is berögzült azóta. - Akkor honnan tudod, hogy megtörtént? - mármint, ha ennyire nem emlékszik rá. Az is lehet, hogy csak kidőlt, vagy belekezdtek és utána dőlt ki..az ég tudja. Vagy naivan állok a kérdéshez. Egy nőnél még más, na de férfiaknál.. - Akkor gondolom az sincs meg, hogy ő csábított-e el, vagy te kezdeményezted a dolgot, mikor felbátorodtál. - fintorodom el, mert ugye igazából ez sem mindegy. De az érzelmi oldala miatt sajnálom, hogy most megint felszakadt benne az egész. Egy ilyen sebet nem Snoopys ragtapasszal fedünk be. - A haverodnak adnod kellene egy tockost. - ez mondjuk a magánvéleményem, de gondolom csak tudják, hogy mi történt és miért mentek szét. - Pótlékot keresel, akivel nem kell lelki kontakt. - bólintok, értem én tényleg. Bár híve vagyok, hogy a másik oldalt is hallani kellene..de, az ugyebár nem lenne fair sehonnan nézve. - Ezzel szerintem nincs gond, ha követed a fairplayt és a csajok is tudják előre, hogy mit kaphatnak tőled maximum. - kortyolok nagyot a sörbe és az arcát figyelem. Az idegent, aki egyáltalán nem idegen igazából és ez a kettősség mosolyogtató a maga nemében. - Egyébként megindokolta valamivel, legalább a múltkor? - kérdezek megint, hogy lássam egyben annak a múltkori történésnek az eseményeit. Bár, ha tényleg lefeküdt vele, akkor azt jelenti, hogy egyikük sincs túl a másikon, az alkohol pedig kellően lekapcsolta a gátlásmotort bennük, hogy ez elő is keveredjen. - Ugyanmár. - csóválom a fejem mosolyogva és felhajtom a vodkámat. - Szerintem ezen a körön túl vagyunk már. - mármint, hogy sajnálkozni kelljen magunk miatt a másik előtt. De megint visszatérünk hozzám és...ooké, nem meséltem neki a házasságomról sem példának okáért, de...hahj. Iszom pár kortyot és megint rágyújtok. A bárok nincsenek jó hatással a szokásaimra. - Ööhm... - kínomban elnevetem magam, hát most mit mondhatnék erre? - Nem először járok már New Yorkban, de itt élni...egészen más. - dőlök hátra a széken - Tudod, most olyan..szabadság illat van mindenhol. - felnevetek - Egyébként jól mondod, a munka van szigorúan az első helyen. Apám mindent figyel és szerintem alig váárja, hogy ez itt ne működjön és visszarángathasson Párizsba. - na ez az, amit nem szeretnék - Ooh integetnél a barátnődnek még két vodkáért? - angyalian pislogok rá, hátha bedobja a sármját, nekem egy nőnél nem lennének sikereim. - Na, miféle meglepetésekre gondolsz? Megcsináljuk az 50 dolog, amit meg kell tenned, ha New Yorkban jársz listát? - azt hiszem a többihez én még nem ittam eleget, pedig tényleg szeretném elmondani valakinek..aki gyanítom ugyanúgy megdöbbenne, mint a családom. De már utálom, hogy titok valami, ami engem boldoggá tesz.
Nem vagyok annyira szakértő a nők elemzésében, mint amennyire ezt előadom, de nagyon jól el tudom hitetni másokkal, hogy szerintem mi játszódik le valaki más fejében, aki nincs közöttünk. Mondjuk lehet nem egy női jellemet kellene elemeznem egy másik nőnek, így a szavain elgondolkodok, de nem túl sokáig, mert most ez talán nem is annyira mérvadó a találkozásunk szempontjából. - Néha próbálok kiigazodni rajtatok nőkön, amikor azt hittem sikerült, akkor jössz te és teljesen megborítod a látásmódom. – mondom neki kicsit csalódottan, bár annyira nem hat meg a dolog, de na. A találkozásunk miértjét igazából nem tisztáztuk le, gondoltam nem csak az üzlet lesz benne, de azért nyilván lesz róla szó, mivel mi onnan ismerjük egymást. De tudtam, hogy ez a hely nem erre a legalkalmasabb, így ilyen hibrid találkozóra számítottam, de lehet én voltam túl naiv a kérdését hallva. - Hááát. – nyújtom el egy kicsit a válaszadást. – Nem mondom, hogy volt elképzelésem arról, hogy miről fogunk itt beszélgetni, először még levelekben s annyira hivatalosak voltunk, és csak után kezdünk el valami egészen másba, szóval gondoltam ez is olyan lesz. Még sosem voltam vakrandin na. – nevetek fel, mintha egy kicsit szégyenlős lennék, de persze semmi ilyesmi nincs a háttérben, nálam nem is nagyon fordul ilyen elő. – Én akkor iszok töményet ha valami eszement buliba készülök és nem kell egy agysejtem se, hogy társalogjak, azért benned talán többet látok, mint önfeledt bulizás és nulla értelmiségi beszélgetés, szóval ehhez képest ez még akár hivatalos is lehet. – igazából ez egy egész szép mentés lehetett volna, de emögött tényleg van reális alap és ténylegesen így is gondolom. Ma annyira nem akartam a nemrégen megtörtént ismételt hibámról beszélni, de már túl sokat tud rólam ahhoz, hogy ne essen szó róla, persze, hogy elmondom neki a történteket, hogy lefeküdtem Karollal, hogy elbasztam és megint szar van a fejemben, aminek nem lenne ott helye. - Mert amikor reggel felkeltünk pontosan tudtam, hogy mi volt az este, mert ha ránézek majdnem minden szexuális élményem beugrik vele kapcsolatban, ez nem egy sima járjunk dolog volt, ez azért sokkal több és ilyet nem tud kiheverni az ember ezek szerint még 4 év alatt sem. – mint egy papucs úgy érzem magam, akit az exe az orrán keresztül vezet és szépen hagyom is neki, és még élvezem is, csak a felszínen, mert később le fog esni, hogy mekkora hülye is vagyok valójában. – Valószínűleg én voltam a kezdeményező fél, a mostani énem nem tud leállni, régen nem voltam ennyire sok, de ha iszok már azok a reflexek kapcsolnak be, ami a szakításunk után alakultak ki, menthetetlenek a kanos vágyaim, ha nagyon sok a szervezetemben az alkohol és mindig is nagyon vonzott az a csaj. – és pontosan emiatt vagyok én most ennyire ki, mert nem tudok nemet parancsolni a farkamnak és az agyamnak se, ha róla van szó. – Pótlék igen arra van szükségem, és persze mindenkinek elmondom, hogy nem én leszek aki elveszi feleségül, csak egy éjszaka és elköszönünk, de mindig vannak akik belemennek, mert a pasik szemetebbek és sokkal több nő van megcsalva, mint pasi így talán nekem könnyeb sértett nőt keresni, mint fordítva. – azért ez sem egy jó pont, de nekem mindképpen kedvez jelen helyzetemben. Miután kellően kidepiztem magam neki, már tényleg tudni akarok róla is valamit, hogy neki talán jó, vagy jobb, hogy ne csak a negatív érje az agyam. Nevetve nézek a pult felé és már látom is az érdeklődő szempárt, aki szépen, lazának mutatva magát indul el felénk, hogy kikérjük a vodkákat. - Ja, akkor lehet nem meglepetésként kellett volna jellemeznem, mert most valami egészen nagy dologra fogsz várni tőlem. – nevetek fel és mint aki vizet iszok hajtom fel a boromat, mint valami sznob pöcs. – De talán pont jól jön neked meg nekem is a sok munka mellett, hogy egy kicsit kikapcsoljunk, most ne nevess ki, de sosem voltam még karaokezni, de mindig is ki akartam próbálni, ismerek egy helyet, ahol lehet bérelni külön termet és addig érezni magunkban az X-et, ameddig akarjuk. – nézek rá felhúzott szemöldökkel, hátha kecsegtető ajánlatot kapott, hogy hallgathatja csodás hangom.
“All it comes down to is this: I feel like shit but look great.”
Csak felnevetek és bocsánatkérően vonok vállat. Nem tudom ő miért abból a szemszögből nézte, hogy nincs önbizalma annak, aki ennyire nyílt jelzéseket küld. Mármint az önbizalom nem csak azt jelenti, hogy pofátlanul próbál valaki felszedni. Lehet, hogy Damiennek mást jelent ez a fogalom. - Oh, ez esetben ne aggódj, majd kíméletes vakrandis partner leszek. - felnevetek, igazából tökre nem gondoltam, hogy eljutunk arra a szintre, ahol most tartunk. De örülök, hogy van és eddig sereg dolgot elmesélt, ahogy én is sokat meséltem magamról, de Lena énemről nem tud, sem arról, hogy milyen idióta helyzetbe sikerült keverednem. - Én azért annyi töményet nem tudok meginni. - vonom fel a szemöldökömet - Mármint nem szeretem, ha nem tudok róla, hogy mi történik velem meg körülöttem. - persze, az olyan buliknak is megvannak a maguk lehetőségei, de...New York nekem eléggé képlékeny és a nagy részét egyáltalán nem ismerem, így ilyet inkább nem kockáztatnék meg. Na meg kicsit furcsán venné ki magát Aziel előtt, ha négykézláb másznék be az ajtón. Bár lehet, csak kiröhögne és belapátolna az ágyba, hogy aludjam ki. Fogalmam sincs a reakciójáról ilyen esetekben. Karol dolgával mondjuk felgyülemlik benne a harag. Olyan sokszor mondta, hogy nem tudott túllépni rajta, mennyire megbántotta és, hogy ő volt az a nő, akit tényleg feleségül akart venni és a csaj eldobta az egészet. - Ezért érdemelne a haverod egy tockost. - jegyzem meg két korty sör mellett. Pedig gyanítom tudja, hogy mi történt közöttük és, hogy Damien nem beszél a nővel azóta. Erre gyakorlatilag beborítékolt nekik egy hiányoztál szexet, ami ugyan meg nem old semmit, de cserébe még szar is utána. Kicsit hitetlenül nézek rá, tudja ám mikor hiszem el, hogy csak valami töménytől felébredt kanos ösztön vezette az exe bugyijába...de lehet, hogy nem kellene ráolvasnom a véleményemet, nem arra van szüksége. - Tanulság, ha egy társaságban vagy vele, ne igyál annyit. - és ez csak egy undorító közhely a részemről, de nem tudok mit mondani, ami nem..bántó. A neten kalapált barátságunk pedig nem tudom mennyit bírna el. Elgondolkodva gyújtok rá. - Valami hülye fórumon olvastam, hogy a megcsalásnak vannak jelei. Egyébként szerintem nem csak a férfiak lépnek félre. Elég sok nőt ismerek, aki szeretőt tart a döglődő házassága mellett, mert a vagyon miatt nem válnak. Vagy gyerek miatt, mikor mi az indok. - vállat vonok, tudom, nem annyira része a kérdésnek ez a dolog. - Az őszinteség viszont nyerő a jelek szerint és talán nekik is csak kell egy kis törődés. - de nem tudom, hogy ha Azielről megtudnám, hogy megcsal, az első utam valószínűleg nem valaki más ágyába vezetne. - Oh igen, valami egészen rendkívüli dolgot várok ebben a szent percben. - bólintok lelkesen - Valami...igazán ittenit. - és Mosolygó jön is, úgyhogy Damien dolga elbúgni bariton hangon, hogy mit is szeretnénk inni. - HOGY MI? - pislogok döbbenten. Én azt hittem valami kocsmatúra jön, vagy Damien-best-of-helyei túravezetés, vagy nem is tudom. Karaokee? Jaj.. - Öö én nem tudok énekelni, hahó! - jelenik meg a fintorgás, amiről tudom, hogy le kellene szoknom már, mert nem vagyok kamasz...de.. - Szóval vérző fülekkel akarsz meghalni, Damien Dyce. Tudod mit? Lásd, milyen komolyan gondolom a vakrandi-nem-randinkat és a becsábításodat a cégbe, hajlandó vagyok leégetni magam előtted totálisan! - még fejet is hajtok a szándékom jeléül. De az X kereséshez távolról sem ittam eleget, ráadásul előtte nincs semmilyen álarc, amit magam elé tudnék rántani. - Te megbocsátanál valakidnek, aki hazudik neked? Nem..súlyosan, de teszi és mondjuk jó indokkal? - nézek rá kíváncsian, persze lefuthatjuk a barátom haverja kört is, de nekem egyelőre kényelmesebb lenne egy feltételes mód.
Én tudok inni csúnyán sokan, és ez egy elég nagy hiba, de ha nem érzem magam kontroll alatt, akkor iszok, de ez sem volt mindig így, szeretem ha mindig a toppon vagyok és senki nem tud kizökkenteni belőle. De a bulikban valahogy nem akarok az lenni, aki vagyok, mert néha nem jó az amit csinálok és ezzel tisztában vagyok, de máshogy élni nehezebb lenne, mint elfogadni azt, amit most képviselek. - Van az a helyzet,amikor nem számít mi van körülötted, mert ki akarod kapcsolni az agyad és az alkohol még mindig barátibb, mint amit sokan mások tolnak. - nem a drog nem nagyon fér meg az életemben, igyekszem egészségesen élni, már amikor tehetem és az alkohol nem olyan nagyon gyakori az életemben, csak amikor bulizni járok. Bár elég gyakran járok, de a felejtésig részegedés nem mottóm és nem is érdekem elérni szinte sosem. Nem tudom mennyire jó ötlet hangosan kimondani a hibákat,amit most követtem el Karollal de neki nem olyan nehéz kiönteni a sok hülyeséget, amit elkövettem. Elég nagy szája van ahhoz, hogy megmondja amit gondol,és talán ezért nem esik olyan nehezemre megnyílni neki személyesen is. Már nem csak egy névjegy a telefonomban és talán ennek nehezítenie kelene a kommunikációt ilyen téren, de nem így történik, ami azért könnyedség. - A tockos egy nagyon kedves ajándék lenne neki, azért amit tett. - értek egyet vele, mert Scott valóban kaphatna egy nagyot, de nem bántom, mert én mondhattam volna nemet, de nem tudtam, ha az a nő a közelemben van megbolondulok, és nem tudok neki ellenállni, ami nagy hiba, és igaza van Charlotte-nak,hogy a közelében nem kellene innom. - Csak tudod az a baj,hogy azt hittem majd az alkohol elnyomja a szar érzést,amit vele kapcsolatban érzek. - igen ez nagyon nagy hülyeség volt, de akkor nem tűnt annak. Cselekedhettem volna másként és lehettem volna én az okosabb, hogy inkább lelépek, de nem tettem és ez csak annyit árul el rólam, hogy még mindig szeretem, de ez ugye elég nagy faszság lenne részemről. - Hát nálunk nem voltak jelei, oka sem nagyon volt, mert azt hittem tényleg boldog velem, nem is nagyon tudtam, hogy másfele kacsingat, annyira vidám volt mindig, sosem hazudtunk egymásnak és most láss csodát, a rendes srácból egy ennyire elbaszott személyiség lett egy nő miatt, aki talán végig hazudott nekem a kapcsolatunk alatt és sosem volt boldog. - kínos nevetés követi a mondandómat, mert belegondolni is rossz, hogy olyan sokáig éltem tévhitben és elhittem, hogy minden jó, közben meg lehet semmi sem volt jó, csak én hittem azt. - Még a végén azt is elhiszem, hogy én toltam bele a másik srác karjaiba.- nem Charlottenak szól a felháborodásom, hanem saját magamnak, mert ez a téma sosem érint túl jól és beszélni is nehéz róla. Az talán oldja kicsit a fejemben lévő nyomást, hogy a pultos csak ennyire könnyen idomíthatóan billeg oda hozzánk egy mosolyt követően és veszi fel a rendelést, lehet nem lesz baj ha este nem egyedül megyek ezután haza, hanem velem tart a nem szándékos csábításom is. De az este vagy a Charlote-al való program még nem ért véget és talán nem ma vetjük bele magunkat a new yorki éjszakába, azért mindenképpen nyerő lehet, hogy megtervezünk valamit. Olyan ritkán járok el normális programokra a megbeszéléseken kívül, mindig van valami célom a programjaimmal ,vagy szülinap üneplés vagy megbeszélés, vagy bármi más és végre jól jön egy baráti karaoke, már ha benne van a társam is. - Ne ítélj el, lehet, hogy macsónak nézek ki, de belülről mindig is musicelre születtem. - nevetek fel, mert totál fa hangomat talán az ajtó nyikorgása is jobban tudná pótolni. - Igazán megtisztelő.hogy ilyen nehéz tettre szánod rá magad, amúgy is majdnem mindent tudunk egymásról miért is lenne gáz ha meghalljuk egymás csodás hangját? Közönség nem lesz csak mi szenvedjük meg egymás tehetségét. - nem nem nyugtatom meg vele, de el tudom képzelni mennyire mókás lehet egy szobába bezárva kornyikálni, kiüvölteni minden stresszt, minden feszültséget és egyszer újra gyereknek lenni, ebben a pár órában. Kérdésén meghökkenek egy kicsit, nem tudok hirtelen választ adni rá. A hazugság nekem tönkretette az életem egy részét, de annak örültem, hogy elmondták nekem és nem kellett téves hitben élnem tovább az életem. - Őszintén, nem tudom, a hazugság az mindenféleképpen hazugság, mindegy milyen indokkal van. Itt azt kell mérlegelni, hogy mekkor a súlya ennek az egésznek, és hogyan hat ki az életedre, és főleg azt, hogyan tudod a megbocsátás mellett továbblépni az életed. - nem vagyok bölcs de a hazugságok olyan szépen szőtték át az élete egy részét, hogy nem tudok csak úgy igent mondani egy megbocsátásra, ami hazugságból ered. De nyilván ez összetettebb dolog, nem mindenki ugyan azért cselekszik így. - De ez mindenkinek a saját döntése. - végülis lehet valami nekem kisebb hazugság,míg másnak teljesen megbocsáthatatlan, egy csók nem megcsalás, valakinek mégis az, így erre nincsen jó válasz mástól szerintem. - Azt hiszem rossz embert kérdeztél meg ezzel kapcsoltban, mert én vagyok az, aki sosem tudna adni második esélyt, de csak mert az életem így alakult régebben. - ki tudja milyen lennék, ha sosem kellett volna átélnem, amit.
“All it comes down to is this: I feel like shit but look great.”
Igaza van, elég sok olyan helyzet adódik, hogy én is csak le akarom kapcsolni az agyamat és hagyni, hogy a világ csak elhaladjon mellettem. Csak hát, nem tehetem meg. Az én világomban olyan vonat robog, ami így is meg úgy is magával rángat, ha akarom, ha nem. Néha tényleg jó lenne csak úgy eltűnni a francba, ahogy tettem ugye Lenaként is, mindenféle ostoba elvárás meg felelősség nélkül. - Mikre nincs időd.. - somolygok csak, mintha megfricskáznám vele és némi célzással, hogy nosza, adok én neki munkát és akkor nem más dolgokon kell gondolkodnia. Persze, Karol esete merőben más. Azért csak lecseszni lenne kedvem, de a barátja talán nagyobbat hibázott. Nem kell ilyen szinten beleirányítani senkinek a kapcsolatába, jobban mondva volt kapcsolatába. - Mondjuk a világ kicsi, tehát ilyen helyzet történetesen felállhat bármikor. - ez valami Murphy dolog lehet. Minél inkább nem akarsz valakit látni, annál biztosabb, hogy bele fogsz futni. Nevezhetjük karmának vagy univerzumnak, lényegében tök mindegy. - Szerintem inkább felerősíti az ilyeneket...tudod, felold olyan kapukat, amiket magad zártál be.. - hát még ilyen naivan hozzáállni a kérdéskörhöz! Részegen jobb, ha az ember inkább eltűnik és nem csinál magából bolondot. Bár nem tudni, hogy Karolban most mi van, ő mit érez az éjszakájuk meg az egész eset után. Bizonyára nem hűvösen. Persze, Damien jelenleg nem ott tart, hogy ilyesmiben előre gondolkodjon és nem is akarhatom győzködni. Végtére is az a lány félredobta a kapcsolatukat egyetlen kóbor kufircért. Akkor valószínűleg annyit is jelentett... - Várj, várj! Nem egyetlen eset volt? - pislogok meglepetten, mert nekem annyit mondott el, hogy megcsalta, de nem azt, hogy ez folyamatos dolog volt. Két korty sör után bénán felnyögök, hát ez el is törli az iménti gondolatokat. - Ilyenre még csak ne is gondolj. - vonom fel a szemöldökömet. - Ha megcsalsz valakit, az a te döntésed. - én ilyeneknél nem hiszek a véletlenekben. Esélytelen. Mert ott és abban a pillanatban igenis baromira akarod, a többi utólagos mosdatás. Sajnálom valahol, hogy ilyeneken gondolkodik magával kapcsolatban, pedig nem kellene. Persze, azért sem fogok szólni, ha most végül a pincérlány társaságát választja. Én egy barát vagyok és másnap is megmaradok majd neki. De bedobja a karaokeet, amin meghökkenek. Ilyenben sosem volt még részem és nyilván totál leégetem majd magam, bár hallomás alapján ezt ő is beborítékolhatja. - Jézusom, mikre nem mondok igent. - pöckölgetem a felespoharat az asztalon - Szóval musical, mi? Választok neked szívesen dalt. - vigyorgok egyet, remélem fel van rá készülve. - Aaha, majd ezt mondd közben is, amikor sírva könyörögsz, hogy hagyjam abba. - és remélem tényleg nem fogja senki sem hallani azt a katasztrófát. De így belegondolva nem hangzik olyan ostobaságnak. Valóban kirángat a komfortzónámból egy kicsit. Mérlegelem amit mond és sajnos én is erre jutottam, hogy bármerről nézem mindenhonnan hazugságokat építettem magam köré. És nem is biztos, hogy érdemlek érte valamiféle megbocsátást. De most nem akarok rossz dolgokra gondolni, sem arra, hogy mekkora idiótaságokra vagyok képes, amikor félek valamitől. - Hmmm, nem erős sosem adni második esélyt? - kíváncsi vagyok csak, persze az is hülyeség, hogy sokszor passzolgatjuk az esélyeket, amikből nincs előrelépés. De...néha talán megéri és mély hittel tovább lehet lépni a fejlődés reményében. - Na jó, akkor mit szólnál, ha indulnánk? Főleg, hogy neked kell kalauzolni. - már csak abban reménykedem, hogy nem mindenkinek most fog eszébe jutni, hogy neki biza külön terem fog kelleni.
Annyira igaza van, mert a világ igazságtalanul kicsi és nincs az a kellemes élet,hogy soha ne találkozzak Karollal, valójában elkerülhtetlen volt, mert elég sok a közös barát,és valamikor fel kellett erre készülnöm, csk nemtudtam,hogy nem vagyok még kész rá. Tényleg el kéne felejtenem, továbblépni, és nem inni, amikor meglátom, mert a jelek és Charlotte szerint sem annyira nyerő a dolog. - Áhh az ivás semmire sem gyógyír, de amikor abban a helyzetben voltam nem gondolkoztam és fogalmam sincs, hogy legközelebb menne e. - nem vagyok benne biztos, e talán ezen még lesz időm dolgozni, mert azóta nem keresett és én sem, de nem is fogom, ami talán újabb négy évet jelenthetnek az életünkben. Annak, hogy mi vezetett minket, most ide nem tudom az okát, talán nem is volt, de azt hiszem, hogy ha megtette nem is igazán volt boldog, vagy én nem csináltam valamit úgy, hogy elégnek érezze azt ami köztünk van. Ezeket már sokszor lezongoráztam magamban, de nem engedem, hogy kevésnek higgyem magam, mert egy nő félrelépett. - De egy eset volt, de nem tudom mióta agyalt rajta, vagy, hogy egyáltalán agyalt e rajta, mert a testiség megvolt azt tudom, de hogy az érzelmi része ennek milyen volt, vagy, hogy volt e egyáltalán arról fogalmam sincs. - lehet az érzelmi megcsalás rosszabb is, de erről nincsen tudomásom, mert utána senkivel nem jött össze, ahogy hallottam, így nem lehetett nagy a szerelem vagy egyáltalán nem volt erről szó sem, csak szex, de ez nem oldja fel a bűnöket. - Azért egy olyan kapcsolat után már csak mindenre is gondolnia kell az embernek, ha egyszerűen nem talál, más magyarázatot. - nem tudom neki volt e valaha komoly kapcsolata valahogy mindig kikerültük ezt a témát és sokat időztünk az én szar kapcsolatomon, amiből köszönöm nem is kérek többet. - Hát néha azon is elgondolkodok, hogy tényleg az ő döntése volt e. - nyilván nem foghatja az alkoholra, vagy másra, de akkor is néha kételkedek abban, hogy magától tette meg, legalábbis ezt könnyebb inni. Talán jobb is nem tovább a drámai részen agyalni, és inkább ténlyeg a szórakozás felé vinni a mai estét is. Örülök, hogy bejön neki az igazán eszement ötletem, amit márténye rég kipróbálnék csak sosem voltam ennyire a padlón, hogy be is vállaljam, na meg sosem volt olyan társaságom, hogy ezt fel tudjam hozni. Mi meg annyira fura módon találtunk egymásra, hogy teljesen mindegy mit teszünk talán már egyáltalán nem is fura. - Na jó lehet egy Lady Gaga szám jobban illene csodás hangomhoz. - nevetem el magam, ami jól esik végre, és tetszik, hogy már azon agyalunk, hogyan fogjuk egymást leállítani. - Szerintem a sör és a bor nem túl nyerő ehhez a programajánlathoz, de mindenképpen emlékezni akarok rá, szóval szenvedünk, de legalább emlékezeteset. - nem akarok ma olyan vészesen sokat inni, hogy még a padlót is felsikáljam az ingemmel, így inkább itt állok le a piálással és élvezem a bolond esténket, amit random találtunk ki magunknak. Még a komolyabra fordított kérdése sem veszi ela kedvem,sőt, az hiszem erről tudok beszélni,bárnem tudoma legjobb tanácsot adni mégis minden tőlem telhetőt megteszek,hogy valami normálisat válaszoljak. - Nem tudom, lehet erős, mert lehet az első alkalomnak olyan oka van, ami még talán, és csak talán megbocsátható, de utána nem tudom, hogy ugyanolyan lesz e minden, mint régen. - nyilván nem kis hazugságról beszélek én, hanem valami igazán nagyról, ami lehet nekem már megbocsáthatatlan, de neki nem lenne az és még nagyon sok embernek nem lenne az, de én már szenvedtem emiatt és az én ítélőképességem kicsit más etéren. - Hmm, ahha indulhatunk, csak adj egy percet. - indulok meggorsana pult felé, hogy kifizessem a fogyasztásunk és a névjegyemet a lány elé csapom, majd kacsintok rá egyet és vissza is térek Charlottehoz, hogy meginduljunk. - Nagyjából 10 perc taxi útra van egy hely, ahol van szabad szoba, hogy kiőrjöngjük magunkat. - veszem elő közben a telefonom, hogy intézzek valamit, hogy mire odaérünk a kérdéses helyre már ne kelljen ott állnunk, hogy még esélyünk se legyen meggondolni magunkat.
“All it comes down to is this: I feel like shit but look great.”
Mondjuk ezzel kapcsolatban majdnem kifejezem az egyet nem értésemet, mert nekem kifejezetten jót tesz néha, ha hagyom az agyamat egy kicsit lezsibbadni. De megértem, ha az említett sztori után neki ez annyira nem kifizetődő dolog, bár én tényleg nem szoktam átlépegetni bizonyos határokat, mert egyszerűen nem tehetem meg. Miféle bizalma lenne bennem apámnak, ha öntudatlan állapotokat hajtanék mániákusan? Akkor igazából lesajnálóan nekem is talált volna már egy olyan férjet, aki szerinte megfelelő és annyi a szabad gondolatoknak meg életnek. Mindig ragaszkodtam ahhoz, hogy én válasszak, én akarjam. - És ezt elmondta neked vagy tettenérés volt? - mert annyira nem akartam erről kikérdezni igazság szerint. Mert nem is tudom melyik a gázabb egyébként. Talán az utóbbi, mert ott egyszerre jön az összes sokk és tény, ami képes darabokra robbantani a szívet és a lelket is. A másiknál legalább nem kell szembesülnöd a harmadik fél kilétével. Mindenesetre baromira sajnálom őt emiatt. Ha nem történik meg...talán azóta már gyerekük is lenne. Onnan látszódik a komolyság is, hogy már eltelt négy év és még mindig ilyen hatást vált ki belőle az a nő. Kifújom a füstöt.. - Erre lehet, hogy nincsenek is értelmes magyarázatok. Amennyire hallottam, a legtöbbször mindig az van, hogy "csak megtörtént", "véletlen volt" meg ilyenek. Még senki nem mesélt olyasmit, hogy kapott volna rá valamiféle rendes indokot, hogy miért esett ez meg. - sóhajtok. Mondjuk nem történt még velem ilyesmi - ha mégis, nem tudok róla -, így aztán nehéz megfelelő fülként jelen lennem. - Mármint? - nézek rá kérdőn. Gondolom nem valami erőszakra gondol, akkor nem mentek volna szét, tehát...tudatmódosító? Az logikusabban hangzik. - Kérdezted erről akkor? - vagy egyáltalán tényleg jelentene vigaszt, adna egy másféle igazságot? Nem tudom mennyiben lehetne indok, bár lássuk a mostani esetüket is. Megtörtént, mert mindketten túl sokat ittak. Akkor lehet, hogy fölöslegesen ítélte kárhozatra az exét és talán újra kellene gondolnia a dolgot? Már-már sajnálom, hogy ez feljött..úgy értem tökre nem akarom lerántani a hangulati fokmérőt, de őszintén...örülök neki hogy alakoskodás, bájmosolygás meg egyéb szarságok nélkül tudok beszélgetni valakivel, akinek történetesen nem vagyok a főnöke, akinek nem kell magamról hazudnom semmit és, aki nem vár tőlem a világon semmit. Komolyan üdítő. A karaoke dolgon pedig nevetnem kell. Én tutira gáz vagyok, mert maximum a kocsiban szoktam énekelni, ha éppen vezetek...de itt még vezetni sem szoktam. - Lady Gaga. - pislogok rá nagy szemekkel - Lady Gaga. Hozzád. - kirobban belőlem a nevetés és elnyomom a cigit. - Kérlek, légyszi, táncolj is hozzá. - a végén még el is fogom neki hinni, hogy ez jó ötlet. Mert lehet, hogy tényleg az és azért, mert nem szoktam egyébként ilyeneket csinálni. A jólét elszállt az egyetem végével ilyen téren. - Naa, mi bajod a sörömmel? Tök jól el lehet vele lenni és legalább nem koszolja össze a gondolatokat a mocskával. - mondjuk a bor is lehet ugyanez a kategória, de engem relatíve hamar megüt, így inkább nem is akarok rajta gondolkodni, hogy borozzak-e. Bólintok neki. - Sose lesz már semmi ugyanolyan, mint utána. De azt hiszem az esélyt meg kell adni, különben az ember azon rugózik majd, hogy mi lett volna...és utálom azt az érzést. - nem akarok megint rágyújtani, mert akkor csak toporzékolok helyben. - Csak tessék. - nézek utána, ahogy a pulthoz megy. Noh, pedig tényleg hazavihetné a csajt részemről..de gondolom csak a műszakja után válik szabaddá. Végül én is felállok és merengek azon a 10 perc taxiúton is. - Okés, akkor menjünk, szerezzünk taxit. - mondjuk ez a leintegetés és várakozás, hogy vajh a sofőr engem lát meg előbb vagy más integetőt, néha baromira idegőrlő tud lenni. Ezért mondjuk ragaszkodtam a sofőrhöz is. Kisétálunk és kicsit fázósan húzom össze magamon a farmerdzsekit és engedelmes lelkesedéssel integetek a taxiknak. Mi a fenéért jöttem ruhában? Tiszta őrült vagyok. Bár, ha apám nem tartott volna fel, akkor hazamentem volna átöltözni. De ezen már ugye nem tudok segíteni. Végre megáll egy és szállok is be, majd ráhagyom, hogy mondja be a hely nevét vagy a címet. - Mondjuk a melegért hálás leszek, ha már itt tartunk. De tartozol most már a Lady Gaga dologgal. - nem felejtettem ám el! Mikor odaérünk azért van bennem némi izgatottság is. - Ooké és honnan tudsz a helyről? Sokat jártál ide a haverjaiddal?
- Képeket láttam, ami talán egyik sem de rohadt szar volt, annyi volt a szerencésm, hogy nem volt ott mellettem, amikor megmutattáka képeket. Azt hiszem annál szarabbul sosem éreztem magam. - mindegy is szerintem hogyan derült rá fény, ha egyszer kiderült, vagy inkább megtörtént, mert az az érzés nagyon rohadt érzés volt és senkinek nem kívánom, főleg, hogy ő volt életem nője, akivel mindent elképzeltem most meg itt vagyok és a pultos csaj felé kacsintgatok és soha többet nem érzem magamban azt, hogy tudnék olyan valami kialakítani bárkivel is, mint Karollal. - Tudod sosem adtam neki időt és helyet, sem teret arra, hogy bármit is meg tudjon magyarázni, mert a képek teljesen egyértelműek voltak, bár nem tudom hogy a faszba készültek el azok, de ez nem is annyira érdekel. A lényeg rajta van, én meg annyira elborultam, hogy azóta sem akartam rákérdezni nem tudom, hogy jobb lenne e ha tudnám az igazságot. - fújom ki a levegőt, mintha ezzel el tudnám fújni az összes múlttal kapcsoaltos fájdalmat, amit kaptam. Minden igyekezetem azon vagyok négy éve, hogy elfelejtsem, de jól látható, hogy egy éjszaka és minden visszajön, miért kellett egy olyan nőnek fontosnak lennie ennyire az életemben, aki nem tud hűséges maradni? Ez valami rossz vicc lehet az élettől, pedig én sosem éltem előtte olyan rossz életet, mint most, ami a csajokat illeti. Fura vele erről beszélni, ezért is könnyebbülök meg, amikor szóba jön a csodás énektudásom, amire talán még én is kíváncsi vagyok, mert ezer éve nem fogtam mikrofont, régen is csak részegen és akkor is csak baráti társaságban. De most egészen jó ötletnek tűnik ez a buli Charlotte-al. - Táncolok én neked, csak egy szavadba kerül.- kacsintok rá játékosan. - A sörrel nincs baj, de a karaoke sör társaságban túlságosan is emlékezetes marad, de lehet ezt most nem is célom elfelejteni. - igazából nem szeretek sok mindent kiverni a fejemből, de ha iszok akkor van ami kiesik de lehet azok nem is olyan fontosak. Amikor valami fontosra készülök, tudom, hogy nem a rövidital lesz az éjszakám kísérője, ilyenkor valóban jó a sör és bor, mint most is. - Őszinte leszek veled Charlotte ezzel kapcsolatban. Lehet, hogy az mi lett volna ha érzés szar, de egy olyan dolgot megbocsátani ami ezután még jobban megborítja az agyad, akkor talán az mégrosszabb. De ez csak az én fejemben van így, mert minden ember más és máshogy gondolkodunk, de nekem az újrakezdés nagyon nehéz lenne, főleg, mert ott lenne a fejemben minden szar, ami ezelőtt megtörtént és úgy már nehéz lenne.- lehet csak a sérelmem beszél belőlem mert ha tiszta fej elgondolkoznék nem lenne ennyire rövidlátásom ilyen téren. De nem akarok nagyon távolra nézni és megbocsátani valami miatt, ami tudom,hogy felemészt később. Széles mosollyal az arcomon térek vissza a pultos csajtól, a számával a tulajdonomban, hogy elinduljunk az esténk következő céljához, ami bár rögtönzött egészen egyedi színfoltja lehet az életünknek. A taxi sofőrnek bemondom a címet és hátradőlök,hogy azon a rövidke úton kényelmebe helyezzem magam. A telefonommal bíbelődve intézek pár üzenetet és elméletileg van is hely, nem is egy szoba, de én a legnagyobbat kérem, hogy legyen helyünk bőven őrjöngeni ha arra lesz kedvünk, vagy csak ülni a kanapén és beszélgetni, mert attól, hogy a terem karaokére van berendezve azt hiszem két óra lustálkodás is beleférhet még, hiszen miénk az este. - Lady Gaga rendel, ne aggódj majd megmutatom, mekkora díva nem tudok lenni. - nevetek fel, miközben elrakom a telefonom és a sofőr is a visszapillantóba néz mosolyogva. - Azt hiszem két évvel ezelőtt nyitott a hely,és az egyik haverom az egyik befektető. Valami nagy franchise dolgot akarnak belőle kihozni és ez volt a második helyük, amit nyitottak. Nem tudom mennyire megy már nekik a terjeszkedés de ez a hely elvileg nagyon jó és szinte sosincs hely, most elég nagy mázlink van. - sok ismerősöm van minden téren, ami ilyenkor és máskor is nagyon jól tud jönni. - De ha már ennek megvan mi lesz a fő szálam az estére, mondd te majd nyomsz nekem valami menőt? Mondjuk valami Britney Spearst simán ki tudnék nézni belőled. - hunyorgok végig mérve őt nevetve.
“All it comes down to is this: I feel like shit but look great.”
- Képeket? - gondolom a hangom is olyan meglepett, mint amilyen arcot vágok. Tehát valakik sunyiban lefényképezték? Ennyire nyilvánosan csinálta volna? Ez jó nagy ostobaságra vall...De kicsit egyben furcsa is. Bár gondolom, ha nem arról lenne szó, ami történt, akkor foggal-körömmel igyekezett volna valahogy bebizonyítani. De ettől még...hát a fene tudja. Senki nem lehet annyira ostoba, hogy nyílt színen lép félre. Ha meg mégis, akkor annyit is gondol a másikról. - Azt hiszem erre nem is lehetne jobban reagálni. Legalább...in flagrante delicto helyzetben? - ez kényelmetlen kérdés és talán nem akar róla beszélgetni. Talán nekem sem kellene inkább kérdeznem, hisz próbálná lezárni, amin ugye a legutóbbi események nem sokat segítettek nyilvánvalóan. De amit mond...az én fejemben is hasonló kérdések jönnek elő. Ki csinálta a képeket és egyáltalán hol? Valaki követte őket és szándékosan készültek a képek, hogy Damien biztos elhiggye? Ha egy barátja, akkor neki biztosan hitt volna mondjuk képanyag nélkül is. - Öhm, nem furcsa egy kicsit, hogy valaki azt fényképezte, hogy... - nézek rá jelentőségteljesen, ne kelljen kimondanom, hogy "a nődet dugják". Az ajkamra rágok, nem akarom elcseszni a hangulatot. De igazából tényleg már annyi dologról beszéltünk már, hogy...gondolhattam volna, hogy előkerül ez is újfent előbb-utóbb. Na meg élőben más. Írásban sokkalta egyszerűbb átterelni a témákat bármire, mint szóban. Utóbbinak Aziel a mestere, mert olyan hirtelen tud egyik témából a másikba átugrani újabban, hogy többnyire csak pislogok, hogy mi van. - Áh, igen? Vigyázz...az ilyen mondatokat könnyedén idézem vissza. - elmosolyodom, hát lehet Lady Gaga és még bármi más is, ha azon múlik. Már előre nevetek a dolgon. - És miért baj, ha emlékezetes marad? - hát nem értem, de azt a világért sem akarom erőltetni, hogy igyon, vagy berúgjon, vagy mit tudom én. - Ugyan, te is tudod, hogy semmi sem kötelező, ha nem akarod. - lehet egyszerűen nem az a típus, mint én és ezzel tökre nincs semmi baj. Végtére is nem a saját kiadásom 2.0-val kötök barátságot. Sóhajtok, hát végül is igaza van. Nem minden hazugság bocsátható meg. Ez attól függ, hogy mekkora a mértéke és mit szól a másik. Ha kiderülne, hogy hazudok Azielnek magamról, talán ő is arra a platformra helyezkedne, mint Damien. Bár esetemben ugye nem arról van szó, hogy megcsalom bárkivel is. Ahhh...egyszer majd biztos sor kerül rá, hogy én magam mondjam el neki, csak előbb jöjjön mindenem egyenesbe itt. Ennek pedig az egyik tevékeny résztvevője éppen a pultos csajnak adja meg a számát. Hát, talán a műszakja után felhívja és akkor tutira jól zárja az estéjét. Taxit is egészen gyorsan kapunk és igazából ennek a részleteit jobb, ha Damien kezeli. Az oké, hogy évek óta járok át ide időszakosan, de nekem a hely is ismeretlen, ahová megyünk. Viszont mivel lefoglalta a termet, így rohannunk sem nagyon kell. - Oh ki tudja, mi lakozik a bensődben. - felnevetek, a sofőr is mosolyog rajtunk. Istenemre kellett valami lazítás, hogy ne mindig a melón kattogjak. Vagy az apám elszámoltatásaira felelgessek robot módiban, gépiesen. - A jelek szerint színes ismeretségi köröd van. - ami kifejezetten nem hátrány egyébként, na meg nyilván..őt ideköti az élete, engem meg nem. Az én barátaim egy kontinenssel arrébb vannak és ennek nem is tudom mennyire kell örülnöm igazság szerint. - Na kösz...Britney-t? - muszáj felnevetnem, pedig nem vagyok egy popsugar természet. Egyszerűen nincs benne az az energia, mint más stílusban. Na meg, valahogy sosem volt a stílusom elvesztett szerelmek és elmúlt nyarak után nyivákolni. - És miért is pont ő illik hozzám szerinted? Még csak nem is vagyok szőke. - egyszer kipróbáltam és huh, inkább dobozba zárnám azt az élményt. A szörnyű lényegében gyenge szó volt rá. - Deee ha ezt választod, pár klasszikusa talán annnnyira nem fogja feladni a leckét. - felnevetek és ki is szállok szépen, mikor megérkezünk. - Öhm, mintha azt mondtad volna, hogy mázlink van. Ez a tömeg nem pont azt mutatja. - mert tényleg baromi sokan vannak. Vagy csak nekem tűnik úgy. - Oké, életemben nem jártam karaoke bárban. - és most nem is azért vagyok itt, mert bármit bizonyítanom kellene akár neki, akár magamnak. Kikapcsolni és jól érezni magamat. Ezt befelé sétálva párszor el is kell magamnak ismételnem. Ezért volt olyan könnyű Lenának lenni, tőle senki nem várt el semmi nagy dolgot. Csak élveznie kellett az életet. Bah.. - Na, Lord Gaga, keressük meg a belső díváinkat. - pukedlizek egyet és várom, hogy mutassa akkor az utat befelé.
Kezdőlap
