1. Melyik a kedvenc napszakod?
(a) a délelőtt
(b) a délután és az este
(c) az éjszaka

2. Hogyan sétálsz az utcán?
(a) gyorsan, nagy lépésekkel
(b) gyorsan, kicsi, szapora léptekkel
(c) nem túl gyorsan, felemelt fejjel, hogy közben lássam a világot
(d) nem túl gyorsan, közben a lábam elé nézek
(e) lassan

3. Hogyan beszélgetsz?
(a) karjaidat magad előtt összefonva
(b) leeresztett karral
(c) egyik, vagy mindkét kezed a csípődön
(d) a partneredet lökdösve, böködve
(e) füledet, hajadat pödörgetve

4. Hogyan ülsz, amikor pihensz?
(a) behajlított, szorosan összezárt térdekkel
(b) keresztbetett lábbal
(c) magad előtt kinyújtott lábakkal
(d) magad alá húzott lábaidon térdelsz

5. Hogyan reagálsz, ha valami igazán vicceset hallasz?
(a) hatalmas, hangos nevetéssel
(b) nem túl hangos nevetéssel
(c) kuncogással
(d) halványan elmosolyodsz

6. Mit teszel, amikor megérkezel egy buliba?
(a) Igyekszel minél látványosabban megérkezni, hogy mindenki észrevegyen
(b) Keresel valakit, akit ismersz
(c) Igyekszel feltűnés nélkül érkezni és észrevétlen maradni

7. Éppen tanulsz, nagyon koncentrálsz valamire, amikor félbeszakítanak. Hogyan reagálsz?
(a) Semmi baj. Legalább pihensz egy kicsit.
(b) Felcsattansz, hogy nem hagynak békén.
(c) Hol az egyik, hol a másik

8. Melyik a kedvenc színed?
(a) piros vagy narancssárga
(b) fekete
(c) sárga vagy világoskék
(d) zöld
(e) sötétkék vagy lila
(f) fehér
(g) barna vagy szürke

9. Hogyan fekszel este az ágyban, az elalvás előtti utolsó pillanatokban?
(a) a hátadon, kinyújtózva
(b) a hasadon, arccal lefelé
(c) az oldaladon, lábaidat enyhén felhúzva
(d) kezed a fejed alatt
(e) a takarót a fejedre húzva

10. Gyakran álmodod, hogy:
(a) leesel valahonnan
(b) veszekedsz, harcolsz
(c) valakit vagy valamit keresel
(d) repülsz vagy lebegsz
(e) nem szoktál álmodni
(f) az álmaid többnyire kellemesek

31 és 40 pont között:

Érzékeny, figyelmes, óvatos és praktikus ember benyomását kelted a többiekben. Okosnak, tehetségesnek, de visszahúzódónak látnak. Úgy érzik, nem könnyen és gyorsan barátkozol, de a meglévő barátaidhoz nagyon hűséges vagy, és tőlük is ezt várod. Nem könnyen szakítasz valakivel, de, ha megbántanak, vagy a bizalmad megrendült, azt sem könnyű helyrehozni.

---

1. Melyik szín tetszik a legjobban?
a) piros
b) narancssárga
c) sárga
d) zöld
e) kék
f) lila

2. Melyik állatot szereted legjobban?
a) macska
b) kutya
c) hal
d) kígyó
e) papagáj
f) egér

3. Hol nyaralnál szívesen?
a) Hawaii
b) New York
c) Kelet-Afrika
d) Spanyolország
e) Montana

4. Melyik hangszert szereted legjobban?
a) hegedű
b) zongora
c) gitár
d) dob

5. Melyik italt szereted a legjobban?
a) gyümölcslé
b) Sprite
c) Coca Cola
d) Pepsi
e) ásványvíz

6. Írj fel egy ellenkező nemű személyt!
Jaidee Amarin

7. Írj fel egy azonos nevű személyt!
Panadda Sayakul

8. Írd fel, hogy most mennyi az idő!
13:34

9. Írd fel hány éves vagy!
18

10. Kívánj valamit!
Túl akarom élni a gimit!

Megoldás: aranyos, szerethető, jóságos, természetkedvelő, intellektuális, népszerű(?)

Hatodik kérdés:
Ez a személy belédszeret, miután továbbküldted ezt a tesztet! okbye
Hetedik kérdés:
Ez a személy összeveszik veled, ha nem küldöd tovább a tesztet! ...
Nyolcadik kérdés:
Ennyi időd van továbbítani a tesztet! (pl.: 15.45 = 15 óra és 45 perc)
Kilencedik kérdés:
Ennyi embernek küldd tovább!
Tizedik kérdés:
Teljesül a kívánságod, ha annyi embernek elküldted, amennyit a kilencedik kérdéshez írtál! - Bullshit!!!

---

Válaszolj Igennel, Nemmel, Néhával

Igen: 0pont
Nem: 2pont
Néha:1pont

1. Utálsz egyedül lenni?
Nem

2.Sajnálod az idődet haszontalan álmodozásokra?
Nem

3. Sokáig emlékszel az ábrándjaidra?
Néha

4. Az álmodozáshoz egyedüllétre van szükséged?
Nem

5. Jobban kedveled a valóságos dolgokat?
Néha

8-10 pont: Igazi álmodozó vagy. Hatalmas tehetséged van! Szünidő ide vagy oda, soha nem vagy egyedül! Zseniális képzeleted mindenhová elkísér.

---

1. Könyvek:
- tél: J. K. Rowling - Harry Potter könyvek
- tavasz: Holly Black -  Levegő népe sorozat
- nyár: Jennie Han - Nyár-trilógia
- ősz: Sarah J. Maas - Tüskék és rózsák udvara

2. Animék:
- tél: Nana
- tavasz: Kimi ni Todoke
- nyár: My happy marriage
- ősz: Mo Dao Zu Shi

3. Képregények:
- tél: Umbrella Academy
- tavasz: A vízisten menyasszonya
- nyár: True Beuty (webtoon)
- ősz: Sweet Home (webtoon)

4. Sorozatok:
- tél: While you were sleeping
- tavasz: Youth of May
- nyár: Hometown cha-cha-cha
- ősz: The eclipse

5. Ízek:
- tél: karamellás sültalma
- tavasz: friss paradicsom
- nyár: dinnye
- ősz: pörkölt gesztenye

6. Illatok:
- tél: fahéjas narancs
- tavasz: eső utáni levegő
- nyár: száradó virágszirmok
- ősz: nedves avar

7. Dalok:
- tél: BTS - Blue and grey
- tavasz: Riria. – Anata no Soba ni
- nyár: Newjeans: Super Shy
- ősz: Fujii Kaze - Damn

8. Italok:
- tél: zöldtea
- tavasz: frissen facsart gyümölcslé
- nyár: jeges smoothie-k
- ősz: forró americano

9. Napszak:
- tél: késő délután
- tavasz: délelőtt
- nyár: kora reggel
- ősz: esti időszak

- Kéész! – a lelkes felkiáltásomra mind Ione, mind a vele dolgozó divattervező férfi felkapta a fejét. Ahogy mosolyogva rájuk pillantottam, szerintem már azonnal tudták, hogy nem az órarendem megtervezéséről van szó. Az iskola hamarosan kezdődik, én pedig még nem igazán foglalkoztam azzal, hogy pontosan milyen órákat kellene felvennem. Mindez annak ellenére sem zavart túlzottan, hogy a továbbtanulásommal kapcsolatos kérdések már előtérbe lettek helyezve. Mégis hogyan dönthetném el, hogy milyen tárgyakat kell felvennem ahhoz, hogy egyetemre mehessek, ha még egy prospektust sem nyomtak a kezembe? Az iskolai rendszernek úgy ahogy van, nem igazán van értelme.
- Ügyes vagy – a nővérem kollégája elmosolyodott, amikor meglátta a kidekorált bullet journalt, én pedig büszkén toltam fel a szemüvegemet az orromon. Annak ellenére is, hogy Ione pillantása már szigorúbb volt.
- Ter – annak ellenére szólított meg ennyire kedvesen, hogy valószínűleg kicsit dühös volt rám – Anya azt mondta, hogy csak akkor jöhetsz ma ide, ha összerakod az órarended, amíg végzünk Rinnel.
Tudtam, hogy nem volt rám igazán mérges, és ez volt az oka annak, hogy még büszkébben emeltem fel a kiszínezett oldalakat, ahova talán közhelyes megoldásokat választottam, de tetszett az őszi szél lerajzolva a szeptemberi hónapnál, októbernél a hulló falevelek, míg novembernél a kopasz fák. Ugyanezt a tematikát követtem hónapról hónapra. Más kérdés volt, hogy az orrom hegye is csillámporos lett az ügyködés miatt, a balkezességem miatt pedig tiszta piszok volt az oldala a kézfejemnek.
- Nézd csak! – mutatott a nővérem a szeptemberi oldalak között kikandikáló, tökéletesre rajzolt, kétoldalas órarendre – Megcsinálta, de nem töltötte ki. Üresen akarod hagyni?
- Biztos nem érné meg a fáradozást, ha úgy maradna – erősítette meg a kollégája is, én pedig elgondolkozva pillantottam vissza a füzetbe, amit hosszú napok válogatása során választottam ki magamnak még az év elején. Hamarosan betelik, pár papírt már vissza kellett ragasztanom belé, mert meglazult a sok lapozgatástól.
- Fogalmam sincs, hogy mit akarok kezdeni az életemmel – ez a mondat pont úgy szakadt ki belőlem, mintha egyáltalán nem jártam volna karriertanácsadásra, nem töltöttem volna ki az iskolában teszteket azzal kapcsolatban, hogy milyen munka illene hozzám. Mintha nem lettem volna tagja kluboknak, amik az érdeklődési körömnek megfelelőek voltak és talán érdemes lett volna foglalkozni vele a jövőben.
- Majd rájössz – a nővérem rosszalló pillantása miatt nem zavartatta magát a férfi, én viszont nem igazán tudtam, hogy mit kellene mondanom nekik ezúttal. Szóval csak úgy csináltam, mintha éppen az órarendembe merülve akarnám megszülni a megfejtést, de valójában csak hallgatózni akartam. A felnőttek beszélgetései mindig érdekesebbek voltak.
- Tehetséges ez a kislány – nehezen értettem a szavakat, mert ezek ketten úgy sugdolóztak, mintha a kibeszélésem államtitkokkal lenne egyenértékű – Ha szigorúak vagytok vele, akkor el fogja veszíteni a fényét. Hagyjátok élni az életét.

---

- Megvan már az órarended? – párat rugózott az ágyam Panni súlya alatt, ahogy helyet foglalt rajta. Otthonosan mozgott a szobámban, mert jó ideje barátok voltunk. Emlékszem arra, hogy mennyire kínos volt az első közös vacsora a családunkkal, ellentétben náluk meg a nővére keményen csinálta a fesztivált. Sosem mondtam volna ilyet neki, de úgy éreztem, hogy a kiteljesedésem azért nem történhet meg soha, mert Rika a testvére. Az a lány egyszerre volt baromi kedves, ijesztő és mániákus is, ami miatt úgy éreztem magam, hogy végső soron bármit teszek, unalmas vagyok.
- Még nem – pedig már csak pár nap volt vissza az iskolakezdésig, ahol majd fel kell vennünk az órákat. Én pedig itt vagyok tervek nélkül. Ennek ellenére mosolyodtam el – De nagyon jó cuccokat találtam a sulikezdésre. Az összes zsebpénzem ráment, mert meg akartam adni a módját.
Sokat javultak a jegyeim azóta, hogy Pandival barátnők vagyunk, emiatt a szüleim már-már szekta mentalitással támogatták ezt a barátságot. Persze mindezt nem mondtam a szemükbe, mert tuti megbántódtak volna, meg mosnák a fejem egy óráig, hogy ők csak jót akarnak nekem. És akkor előkerülne az egy hete és egy napja tartó téma: az órarendem, ami még mindig üresen áll annak ellenére is, hogy két teljes oldalt rászántam a bullet journalemben. Ha így haladok, akkor felesleges volt az egész nyári munkám a virágboltban, és a megkeresett pénzem nagy része hiába lett elköltve, mivel vissza sem tudok menni az iskolába.
- És milyen egyetemet néztél ki magadnak? – a nyáron nem tudtunk sokat találkozni, ezért normális volt, hogy a terveimről érdeklődik. Én a magam részéről nem igazán tudtam, hogy hogyan számolhatnék be azok hiányáról.
- Szerintem felveszem azokat az órákat, amiket te – valójában ez volt a nagy tervem hetek óta, illetve, hogy majd meglátom azt, hogy milyen egyetemek érdekelnek – És akkor lehetünk labortársak meg padtársak. Legalább a közös munkánál nem kell duplán dolgoznod.
Ha az ember jó jegyet akart, akkor ahhoz szükség volt valaki olyanra, aki becsületesen dolgozik. Az órák nagy részén igyekeztünk Pannival tényleg labor -és padtársak lenni pont ezért. Illetve az ő jegyzetei mindig jobbak voltak az enyémnél, amiket könnyebb volt felhasználni.
- Nem lehet – halkan sóhajtott fel, majd folytatta – Sage-nek megígértem, hogy most is labortársak leszünk.
Pontosan tudtam, hogy mennyit jelentett ez a lánynak, ezért boldog voltam, hogy a fiú ismét megkérte őt. Csak a tény szomorított el, hogy amíg én boldogan elvagyok a saját világomban, tényleg nem haladok semerre, míg mindenki más élete mintha egyenesen a célegyenesben lenne.
- Ez tök jó – finoman érintettem meg a vállát – Örülök, hogy ő lesz a labortársad. Akkor majd kitalálok valami mást.
- Segíthetek összeírni az óráid, ha gondolod.

---

Megint láttam. Ez volt a harmadik alkalom, de még nem mertem mondani neki semmit. Talán nem is kellene, de amint betért a virágokért, képtelen voltam levenni rólam a szemem. Valószínűleg Rin küldte el értük, mert szükségük volt rá. Én próbáltam a lehető legprofesszionálisabb módon viselkedni, de a pillantásában egyértelműen láttam, hogy jól szórakozik rajtam. Minden bizonnyal ennek az az oka, hogy fiatalabb vagyok nála és képtelen látni a komoly oldalam. Ennek ellenére nem tudom levenni a szemem róla és minden profizmusom és tapasztalatom ellenére képtelen voltam kinyögni egy normális mondatot a társaságában. Magam sem tudom, hogy pontosan mit kellene mondanom neki, de amikor rám nézett csak annyira voltam képes, hogy kinyögtem az igazat: amúgy a testvére munkatársának a húga vagyok, ha eddig nem tudta volna. És úgy integettem neki, mint egy idióta. Onnan tudtam, hogy tisztában van mindennel, hogy ő is elmondta egyszer, hogy ne feledkezzek meg az órarendemről.

---

Boldogan szorongattam az órarendet, amit sikerült három nap alatt, a családom és Pannika segítségével megírni. Büszke voltam rá, mert úgy éreztem, hogy ők talán jobban ismernek engem, mint én magam, ezért sikerült olyan tárgyakat felvenni, amikben tudtam jeleskedni. Mivel szerettem sütni, a szakkörömet kiváltottam egy háztartástan órával, illetve anya és Ione szerint is nagyon jó vagyok a humán tárgyakból. Ez nagyrészt igazából csak azon múlt, hogy szeretek olvasni, és a kötelezőnek feladott klasszikusok egy részét is szívesen élveztem. Innentől kezdve adott volt az, hogy a matek és a biológia mellett az amerikai és európiai történelem, a társadalomtudományóra és az angol, illetve európai irodalom fog előnyt élvezni nálam. Nyilvánvalóan a tesi kötelező volt, ahogy még egy természettudományi tárgyat ki kellett néznem magamnak. Szóval befért még egy kémia, és lényegében majdnem készen is volt az órarend.
Tekintve, hogy egy hetet kínlódtam vele, és mindenki napi ötször elmondta nekem, hogy meg kell írni azt az órarendet, nagyon örültem neki, hogy leküzdöttem az iskolakezdéssel járó legnagyobb akadályt. Izgatott voltam, mert új cipőben, új iskolatáskával és lecserélt füzetekkel, tollakkal léptem volna át a kaput, ha nem ütik meg olyan hangok a fülemet, ami egyértelmű dulakodásnak volt a jele.
Amikor megpillantottam az egyel alattam járó fiút, aki annak idején felkeltette a figyelmem, aztán többé soha nem beszéltünk, egyszerűen a földbe gyökerezett a lábam és képtelen voltam megmozdulni, csak tehetetlenül néztem, ahogy a nála erősebb és idősebb fiúk is bántják. Szerettem volna elmozdulni, de annyira letaglózott a látvány, hogy egy lépést sem tudtam megtenni. Hyuk soha nem tett olyat, amiért ezt érdemelte volna. Annak ellenére, hogy volt időszak, amikor én őt néztem, de ő egy másik lánnyal tette ugyanezt, aki boldog párkapcsolatban volt egy olyan sráccal, aki már rég kibukott a suliból… Nem éreztem azt, hogy ezt megérdemelné. És azt sem, hogy tétlenül nézzem végig, ahogy megverik. Szinte hallani véltem, ahogy az egyik fiú lába alatt ropognak a bordái. Nem tehettem semmit, ezért teljes erőmből felsikítottam, hátha valaki a segítségére tud sietni, majd egyetlen bocsánatkérő pillantást vetettem rá és egyszerűen elszaladtam, könnyekkel a szememben. Cserben hagytam őt, mert túlságosan féltem.

---

- Egyéni kidobóst fogunk játszani, mindenki fogjon egy labdát és álljatok párba – mindez azután történt, hogy a végzős fiúk közül az egyikük megkeresett, a vállamra csúsztatta a kezét és elmagyarázta azt, hogy miért nem kellene szólnom a tanároknak arról, amit a tegnapi nap folyamán láttam. Mindezt kedves, hízelgő hangon tette. Amikor szembefordult velem, a két keze közé vette az arcom és mosolyogva mondta nekem, hogy én sosem voltam olyan lány, aki a bajt kereste volna. Szerinte ez egy jó tulajdonság, amit meg kellene tartanom. Hozzátette, hogy persze a saját döntésem, ha nem így cselekedek, de akkor nem fogja tudni garantálni, hogy minden rendben lesz velem. Persze ő nem akar engem bántani, ezért jó lenne, ha tartani tudnám a szám. Mikor nem szóltam semmit, valószínűleg látta a szememben, hogy már rég megtört és ez késztethette mosolygásra és arra, hogy homlokon pusziljon, majd elmondja, hogy amit láttam, az nem a valóság. Ez csak egyfajta beavatás. Azt akarják, hogy Hyuk erősebb legyen. Meg akartam kérdezni, hogy miként járul hozzá ez Hyuk mentális és fizikai fejlődéséhez, mert szerintem egymás bordáinak eltörése – este a ropogó hangokkal álmodtam – inkább számít erőszaknak, mint építő jellegű tanításnak. Mégsem tudtam kinyögni egyetlen szót se, ami miatt a szünetet a vécében sírtam végig. Tudom, hogy mellé kellene állnom, de túlságosan félek azoktól a fiúktól. Az én testemre nem kell ránehezedni ahhoz; hogy maradandó károsodást szenvedjek miattuk. Féltem, mert ha figyelmetlenek lettek volna, talán meg is tudtak volna élni, én pedig annyira élni akartam… Megtalálni a kérdéseimre a válaszokat. És ezért képes voltam egy társamat feláldozni. Biztosan én is megkapom majd ezért a büntetésem, talán a rettegés lesz az, ami minden alkalommal eltölt, amikor a fiú padja üresen marad. Vagy éppenséggel az a félelem fog gúsba kötni, amit akkor érzek majd, amikor ezek a srácok rám mosolyognak, mert nyomást akarnak helyezni rám… Vagyis nyomást helyeznek rám, mert tudják, hogy gyenge vagyok.
Amikor Darika került velem szembe, hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy őt most Isten vagy a Sátán maga küldte. Ismertem a lányt, aki komolyabban sosem bántott engem, de mindent magában foglalt, ami valaha szorongást keltett bennem. Túl szép, túl vékony, túlságosan kedvelte a családom, túl jól kijött a nővéremmel, aki túl hálás volt neki azért, mert Darika segített neki. Ő tudott valamit nyújtani Ione-nak, amire én képtelen leszek, mert nem vagyok hozzá elég magas. Kicsit féltem tőle, hogy elveszi tőlem a testvérem, de ezt sosem mondtam volna ki hangosan, mert nem tehet róla, hogy ennyivel jobb nálam, emellett tiszteltem azt a barátságot is, ami a húga és köztem volt. Amint a lány arcon dobott, majd rám vetette magát és mind a ketten a földön kötöttünk ki, a tüdőmből kiszorult az összes levegő, ahogy a tincsei az arcomat csiklandozták és ránéztem. Darika Sayakul vagy gyűlöl, mert hallott valamit arról, ami Hyukkal volt, vagy éppenséggel kedveli az egyik fiút, aki benne volt a fenyegetődzésben. Egyik sem volt éppen jó forgatókönyv, de arra jutottam, hogy nem szabad tévképzeteket gyártanom. Darika Sayakul ijesztő lány volt, akit megint csak elragadott a játékkal járó hév. Amíg én csillagokat láttam a sajgó arcbőröm miatt, addig ő neki minden hajszála a helyén volt. Hirtelen tényleg jelentéktelenné váltam a világban.

---

Munkába menet megigazítottam az aznapra választott, piros kis kendőt, amivel összefogtam a hajam első tincseit. Szerettem ezeket hordani, de az iskolába sokszor csak összefogtam a hajam, mert a pántok és kendők olyan jellegzetességek voltak, ami New Yorkban nem számítottak jó viseletnek. Emlékszem, akkor szerettem bele ebbe a kiegészítőbe, amikor anyukám megmutatta, hogy mit hordott a középiskolában, majd nekem adta azt. Ione mindig hárította, hogy az ő stílusához ez nem feltétlenül tartozik hozzá. Én viszont azóta, hogy azt az egyet megtanította anya a hajamba kötni, már többet is beszereztem, amiket mind nagyon különböző módon tanultam meg megkötni. Emiatt most is igyekeztem gyorsan szedni a lábaim, mert a munkahelyem messzebb volt az otthonomtól, ezért csak a száguldozó buszsofőrökben bízhattam. Három percem volt, hogy ne késsek el, talán pont ezért sem próbáltam meg leülni és sikerült majdnem elszállnom az első hirtelen fékezésnél. Annak ellenére, hogy a szerencsét hozó karkötőm rajtam volt, kemény egy hónapot tudok magam mögött. Erősen szorítottam a mellkasomhoz a naplómat, aminek a lapjai már tegnap elkezdtek komolyan kiszakadni a helyükről. Tudtam, hogy ha nem úgy lépek be, hogy az nálam van, akkor elfelejtem átnézni a beosztásom a főnökömmel. Egyetlen éles kanyar és ott is vagyok. Gyakorlatilag leszédelegtem a hirtelen lefékező járműről és nem számoltam azzal, hogy a járda közepén – nem, nem a biciklisávban, hanem a gyalogosoknak fenntartott részen – fog valaki száguldozni, aki elől épphogy el tudok ugrani, mielőtt elcsapna. Nem volt esélyem komolyan megnézni magamnak a fiút, de egyértelmű volt, hogy egy akkora személy, mint ő, és egy olyan apró lány, mint én… Nem egyenrangú küzdelemhez vezet. Szóval, ha átmegy rajtam, szerintem ki is purcanok a helyszínen.
A pillantásom a térdemen kiszakadt farmeromra siklott és azon gondolkoztam, hogy a lehorzsolt könyököm, vagy a vérző tenyerem fáj jobban. Nem volt időm ezt tényleg végig gondolni, mert a srác puha kezét megéreztem a bőrömön. Valószínűleg ő is csak arra volt kíváncsi, hogy kinyírt-e, de legalább nem hajtott tovább.
- Jól vagy? – mérges akartam lenni rá, amikor megkerestem vele a szemkontaktust, de könnyebb feladatom lett volna, ha nem ilyen az arca. Egy pillanatra valódi aggodalmat fedeztem fel a szemében, de huncut tekintete volt, ami miatt elvörösödtem és nem tudtam sokáig ránézni. Ha ma nem kontaktlencsét viselnék, akkor minden bizonnyal dühösebb lennék. Most csak magamra lehetek mérges. Romantizálok valakit, aki majdnem átment velem egy biciklivel. Talán épp ezért is történt meg az, amire magamtól sem számítottam, miután sikerült végre talpra segítenie.
- Milyen pici vagy… - elhiszem, hogy meglepődött rajta, egy jól tartott hatodikos már akkora volt, mint én – Ne haragudj, Mókuska, de sietnem kell. Késésben vagyok.
Talán ez volt az a pillanat, amikor az órarendem megírásától kezdődően minden pillanatnyi frusztráció egyszerre jött ki tőlem és olyat tettem, amire én magam sem számítottam. Soha életemben nem voltam jó célzó, de most sikerült a füzetemmel úgy fejbe találni a fiút, hogy nem is igazán próbálkoztam.
- Elegem van belőled! – nem, mintha annyira ismerném őt – Normális vagy te? Száguldozol az utcán és elütöd az embereket? Mit csinálsz, ha valakit egyszer megölsz majd? Leülöd?
Magam sem értettem, hogy miért vágom mindezt a fejéhez, elvégre segített nekem és csak baleset volt az egész. Velem is megtörténhetett volna, hogy annyira sietek, hogy átgyalogolok valakin. Nem sok esélyt látok rá, de mindenesetre nem érdemelte meg, hogy üvöltözzek vele, mégis sértetten fordultam sarkon és a talpaimat a földhöz csapkodva léptem be a virágbolt sarkán, ahonnan én magam is elkéstem. Csak órákkal később jutott eszembe a naplóm. Francba.


- Szia Mókuska – egy órával érkeztem korábban a munkahelyemen, mert arra gondoltam, hogy a közeli írószer boltokban keresek magamnak egy másik naplót, amit a mostanihoz hasonlóan próbálok meg kidekorálni. Amikor hazaértem sokat sírtam, mert a rózsákkal összeszurkáltam az ujjamat napközben. A feladatom része volt megszabadítani őket a tüskéktől, de figyelmetlenné váltam, amiért egyre jobban égett az arcomról a bőr, hogy egy idegennel kezdtem el kiabálni, ráadásul hozzávágtam a legnagyobb kincsemet. Ha azt most ő szedte össze, akkor mindent… MINDENT MINDENT tud rólam. Emiatt voltak kinyögni egyetlen szót is, csak paradicsomvörös fejjel álltam ott és vártam, hogy ő mondjon valamit, ha már én képtelen voltam rá.
- Így foglak hívni, amiért nem tudom a neved – ahogy a pillantásom lassan kitisztult és képes voltam levenni a szemem az arcáról – miért pont velem történik meg, hogy ilyen ellenséget szerzek magamnak? – a kezébe megpillantottam azt, ami miatt egy éjszakán keresztül voltam szomorú. Gondolkodás nélkül szaladtam oda és ragadtam meg két kézzel a keménykötésű könyvecskét, de így sem voltam elég erős ahhoz, hogy el tudjam venni. Ha elengedi, akkor a fenekemre ülök. Valószínűleg ez a srác Edward Cullen lehet napbarnított bőrrel, mert egy pillanattal később kipróbálta ezt. Láttam rajta, hogy jól szórakozik, de azért készenlétben volt, hogy ne essek túl nagyot.
- Most ezt miért kellett? – már reggel korán felhúz, pedig nekem még egy teljes műszakot kell végig veszekednem a nénikkel a virágokról. És újabb rózsaszálakat megszabadítani a tüskéktől. Utálom a rózsákat.
- Amúgy is vissza akartam adni, de még mindig nem tudom a neved – ahogy előrehajolt, hirtelen közelebb került hozzám. Teljesen olyan volt, mint amikor tegnap megpróbált felsegíteni. Ha így az arcomba mászik, akkor soha nem fogok tudni neki bemutatkozni, vagy rosszabb esetben integetni kezdek neki, akárcsak Rin öccsének. Furcsa belegondolni, hogy Rinnel teljesen normálisan el tudok beszélgetni, de ha megjelenik a testvére, akkor megkukulok, pedig képtelen vagyok teljesen az arcába nézni a magassága miatt. Ez a srác is ilyen.
- Aster – és lehet ebben a percben adtam el az összes belső szervem – Ha ki akarod szedni a vesémet, én nem ajánlom. Szerintem nem kapsz sokat érte a feketepiacon.
Egészséges vagyok, de nem hiszem, hogy bármi olyan van a testemben, ami sokat érne.
- Hiba lenne csak úgy felnyitni téged, Aster – a tenyere a fejemen landolt, én pedig csak arra tudtam gondolni, hogy mennyire nehéz a keze. Nem akartam túlzottan szemrevételezni, mert képtelen voltam nem túl feltűnően csinálni, de első tippre az én súlyom kétszerese lehet ő – Csak a füzetedet hoztam vissza.
Nem lepett meg túlzottan a válasza. Persze, hogy csak azt.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Legyünk őszinték, a pályaválasztás baromi nehéz feladat, és ebből következik, hogy minden más is, ami ezzel jár. Órarendet összeállítani, kitalálni, hogy mi az, ami igazán érdekel és amit a felnőttel elmondása és példája alapján életünk végéig csinálnunk kell? Szerintem sokkal ijesztőbb ez, mintha szellemjárta házba kellene költöznünk. Na jó, talán az mégsem lenne olyan kellemes élmény, szóval inkább menjünk is tovább.
Igazi lányos lány vagy, aki azt hiszem soha nem unatkozna, akárhol is tegyék le. Kreatív vagy, kedves és empatikus, talán még egy buborékot is vél felfedezni körülötted az ember, de amíg odabent minden rendben van, miért is jönnél ki onnan, igaz? De mi a helyzet akkor, ha nem te válsz meg a buborék szivárványszínekben irizáló védelmétől, hanem valaki szélvész módjára jön és egyszerűen kipukkantja azt? Így tudom elképzelni a találkozásodat a biciklis futárral, aki valljuk be, megérdemelte azt a naplót, ami a fejével ismerkedett meg közelebbről is. Akármilyen bosszantó, vagy épp fájdalmas volt is ez a találkozás és akár kipukkasztotta végül a buborékot ez a srác, akár nem - én azt gondolom hogy igen -, szerintem ha harmadszor is találkoztok, azt már vehetjük jelnek, hogy valami megváltozik mindabban, amit eddig megszoktál. Kíváncsian várom hát, hogy igazam lesz-e.
Színt hamarosan kapsz valamelyik admintól, én pedig addig is szeretnék még egyszer gratulálni az elfogadásodhoz!

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!